Civiltérkép

Zimándújfalu

Zimándújfalu

Zimándújfalu (románul Zimandu Nou, németül Neusimand) falu Partiumban, Arad megyében. Községközpont, hozzá tartozó falvak: Zimándköz (jelentős magyar lakosság) és Andrei Saguna (Ötvenespuszta) falu. A 20. század elején Arad vármegye Aradi járásához tartozott.
Nevét 1808-ban prelidum Zimánd néven említette oklevél. 1888-ban Fakert puszta, 1913-ban Zimándújfalu néven írták.

Földrajzi betájolás: Aradtól északkeletre, a megyeszékhelytől 15 km-re az E671/DN79 mentén fekvő település. Vasútállomása van. Innen indul egy megyei út Szentanna felé.

Zimándújfalu környéke már az őskorban is lakott hely volt, ezt a területén az őskorból és a középkorból való leletek bizonyítják.
A hagyományok szerint a falut egy Zimándi János nevű földbirtokos alapította, azonban a súlyos adóterhek miatt a falu később elnéptelenedett.
Mivel Zimánd a Maros áradásaitól védett területen fekszik, Mária Terézia ide akarta telepíteni az aradi polgárokat. Az áttelepítés végül nem történt meg.
A Maros áradásaitól védett helyen fekvő elnéptelenedett Zimándra az 1800-as évek utolsó évtizedeiben Nógrád vármegyei dohánykertészek érkeztek Csernovics-Újfaluból, Csernovics Péter uradalmából, aki a hagyományok szerint elkártyázta vagyonát, és a megszűnt uradalomból a kertészcsaládokat a hatóságok ide, Zimándra telepítették. (Wikipédia)
Somogyi Gyula szerint a történet a következő: „A zimándújfalusiak eredetileg Nógrádból jöttek. Nagy- és dédapáik a Kürtös és Mácsa közelében fekvő Topilla puszta helyén és annak határában fekvő Csernovics-Ujfalu községben éltek. 1848-ban felszabadulván a jobbágyi terhek alól, Csernovics haszonbérbe adta nekik a földet, melyet addig munkáltak. Lassanként megindult köztük a mozgalom, hogy telepes községgé alakulhassanak át. E célból 1851-ben Bécsbe küldöttséget menesztettek földet kérni. Fáradságukat siker koronázta s a 65 családból álló községet letelepítették mai helyére, adván nekik földet. 1852. végén 1853 elején elhordták régi lakóhelyükről az építkezésre használható anyagot és az új tiszta magyar lakosságú község neve Zimándújfalu lett.”
Így jött létre 1852-ben a mai Zimándújfalu. A faluba később más nemzetiségek, németek, románok is letelepedtek.
1940-ben épült az állomás, majd négy év múlva a falu saját vonatot is kapott.

A település lakosságának alakulása és összetétele.
1880 Összesen 825, románok 4, magyarok 772, németek 8, mások 41
1890 Összesen 897, románok 11, magyarok 879, németek 7, mások –
1900 Összesen 965, románok 16, magyarok 910, németek 37, mások 2
1910 Összesen 1032, románok 27, magyarok 942, németek 42, mások 21
1930 Összesen 1154, románok 63, magyarok 1031, németek 53, mások 7
1966 Összesen 1671, románok 472, magyarok 1176, németek 20, mások 3
1977 Összesen 1781, románok 583, magyarok 1160, németek 30, mások 8
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma + más)
199215355411160308
200215096068829
20111575743753-*

⃰ Nem nyilatkozott 73.

A betelepített magyar kertészektől örökölték a dinnyetermesztés hagyományát. Ma az országút mellett dinnyepiac van, ahol a falu apraja-nagyja kínálja az utazóknak a híres zimándi sárga és görögdinnyét. Gazdák szervezetbe tömörültek, részt vesznek szakmai rendezvényeken. Volt malma (1898), fűrésztelepe, homokbányája is. Zimándújfalu lakosai 1944-ig mezőgazdasági munkások voltak, akik a környékbeli földesuraknál, köztük Zsilinszkinél dolgoztak, saját földjük, munkaeszközük nem volt. A községben 1910-ben hitelszövetkezet, 1916-ban megalakul a Hangya Szövetkezet. 1916-1945-között a Hangya Szövetkezet Zimándújfalun és Zimándközön egy-egy kocsmát, illetve vegyesboltot működtetett.
A második világháború után földet osztottak, aztán 1950-ben, kisajátítással létrejött a helyi kollektív gazdáság. 1965-66-ban Zimándújfalun a Fogyasztási Szövetkezet jelentős beruházással beindította a naponta 2500 kiló kenyér és péksütemény előállítására alkalmas kenyérgyárat.
A szolgáltatások és az építőipar jelenléte jelentős, a mezőgazdasági tevékenység csökkenő arányú. Megemlítendő a méhészet.
A faluszéli csárdában, mesélik a falu öregjei, Rózsa Sándor is megszállt egy alkalommal.

Az első iskolát 1850-es években építették fel. Az iskolát 1899-ben átvette a község, de mert nem rendelkezett megfelelő forrásokkal a szükségesúj iskolaépület és tanítói lakás felépítésére, kérte, vegye át az állam. Ez 1900-ban megtörtént. Az iskola (felújított) épülete és az óvoda a templom szomszédságában van.
Móra Ferenc Általános Iskola
Cím: Fő utca 437 sz. Telefon: 0257-380119, villámposta: zimandiskola@yahoo.com,
2014 ez év szeptember elsejétől, a zimándújfalusi Általános Iskola felvette Móra Ferenc író, muzeológus nevét. Időközben a magyar tagozat megszűnt, 2018-ban sikerült újra indítani.
2018-ban újra indult a közben megszűnt magyar oszytűly
Vezető: Secheres György
Jelenlegi helyzet: óvodai csoportok (30 gyerek), elemi iskolás osztályok (19), általános iskolai osztályok (19).

A faluban van művelődési ház és könyvtár.
Visszatérő rendezvény a júniusi falunapok, ahol minden helyi csoport bemutatkozik, és mindig vannak meghívottak is. 2005-ben rendezték az elsőt.
Korábban létezett egy iskolás tánccsoport, aztán a helyi Napsugár együttes. Jó pár éve Kankalin néptáncegyüttes (2006) képviseli helyben a népi hagyományokat. Fel szokott lépni a zimándújfalusi leány- és asszonykórus is. A falunapok egyik fő szervezője Borostyán Egyesület alelnöke Ménesi Melinda. Ennek kertében működnek a néptáncegyüttes és a népdalkör. Ez utóbbi 2010-ben alakult újra.
A faluban működő öntőműhelyben szobrok kiöntésére is vállalkoznak.
A falu másik nagy ünnepe a szeptemberi templombúcsú, valamint a júliusban megtartott falunap.

A római katolikus templom 1907–1908-ben épült neogótikus stílusban, tornyában három haranggal. A templomban látható a szentély előtti boltíven félköralakban Wolf Károly, Jézus a Hegyibeszédben című freskója. A freskót készítő Wolf Károly Lotz Károly tanítványa volt. Az újonnan épített oltárt Roos Márton megyés püspök szentelte fel Mária neve tiszteletére. Az oltár alapjába Szent Bonifác vértanú püspöknek az ereklyéjét helyezték el, aki életét áldozta hitünkért. A főoltár cararrai márványból készült. A templom főoltárán 2,5 x1 m Schönstadti Mária kép látható, a kép több mind 100 éves. A szentély közepén 1,30 m magasságú, fából készült Szent Anna és Szent József szobrok láthatók. A nyolc boltíves ablak, színes üvegekkel ellátva, hársfa kerettel megduplázva, hogy megvédje a vitráliákat -színes üvegeket, ezek felett a hétszentség szimbólumai és a hit-remény-szeretet festmények találhatók. A mellékoltáron Jézus szíve és Mária szobrok találhatóak, valamint a Pieta, Szent Antal és Pater Pio szobrok foglalnak helyet a templomban. Orgonáját Magyarországról kapták, amikor a templom épült, ezt önellátó fújtatóval látták el a hívek adományából, fel is újították és újra festették. A festményeket Odri Mária restaurálta, ő végezte az újra aranyozásokat is. A templom kerítésében egy Lourdesi barlangot alakítottak ki. A templom padlóját több mind 200 négyzetméteren olasz színes márvány borítja.
1937-től önálló plébánia. A plébánia az Aradi főesperesség Pankotai esperesi kerületéhez tartozik.
Római katolikus Plébánia
Cím: Fő utca 35.sz. Telefon: 0257-380187. Villámposta: emiklos59@indamail.hu.
Plébános: Erős Miklós.

• Római katolikus temploma – 1907-ben épült neogótikus stílusban. A templomban látható Wolf Károly Hegyibeszéd című freskója is.
• A falu határában található az Avar domb-nak nevezett vaskori földvár. Feltárásakor rézkori, késő bronzkori (tiszapolgári kultúra) és vaskori leletekre bukkantak. A földvárat feltehetően érintette a Csörsz árok is.

Szilvágyi Zsolt (1977) kanonok, Temesvár-józsefvárosi plébános, püspöki helynök. A faluban gyermekeskedett, itt járt általános iskolába.

Polgármesteri Hivatal
Cím: Fő utca 248 sz. Villámposta: primariazimandulnou@yahoo.com, zimandu-nou@ar.e-adm.ro.
Polgármester: Dorel Gheorghe Vidran (PNL)
Alpolgármester: Ovidiu Rares Ivasiuc (PNL)
Jegyző: Roman Codean.
Helyi tanács: Nemzeti Liberális Párt (PNL) 9 mandátum, RMDSZ 4 mandátum (Jamboc/Zsámbok Mihály, Balog Erika, Czernák Endre, Hudec Pál), Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) 1 mandátum.

RMDSZ szervezet
Elnök: Czernák Endre.

Füzesgyarmat (Magyarország)

Borostyán Egyesület (2004) – oktatás segítése, egyházi tevékenységek. Probszt Ferenc elnök. Telefon: 0723-432455.
Katalin Egyesület – szociális programok.

Források
Somogyi Gyula: Arad megye magyar népe. https://adatbank.ro/html/alcim_pdf13299.pdf
Stéger Sándor: Zimándújfalu katolikus plébániája. Vasárnap Kiadó, Arad 1940.
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában. Örökségünk Arad megyében. I. Arad, 2018.
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában Örökségünk Arad megyében II. kötet. 2019.
Ujj János (összeállította) Arad megye neves szülöttei. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007.
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története, 1892, Arad.
Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város monographiája, II, Arad, 1895
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
http://nepszamlalas.adatbank.ro/?pg=etnikai&id=3171
Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Arcanum. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/ErdelyHelysegnevTar-erdely-bansag-es-partium-torteneti-es-kozigazgatasi-helysegnevtara-1/telepulesek-1C9/z-1843/zimandu-nou-186D/

Zimándköz

Zimándköz

Zimándköz (románul Zimandcuz, Zimandul vechiu, Zimand Cuz) település Partiumban, Arad megyében. Közigazgatásilag Zimándújfaluhoz tartozik.
1877 után Arad vármegye, Aradi járás része. A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Aradi járásához tartozott. Az 1968-as megyésítés előtt Bánság Tartomány, Arad rajon része.
Nevének előfordulásai: Zimándköz, Bánkút-Zimánd, Zimánd-Bánkút; Zimánd. 1926-ban Zimándköz román nevének Principele Mihait és (Zimándújfalunak Principele Mirceát) javasolták. Ezekről a névváltoztatásokról végül lemondtak.

Földrajzi betájolás: Aradtól 10 km-re északra, a Kisjenőre menő út mellett fekvő település. Áthalad rajta az E71/DN79-es jelzetű műút.

Zimándköz nevét 1743-ban Zimand néven említette először oklevél.
Kincstári telepes község, 1845-ben jött létre. A ménes-szentannai kincstári uradalom telepítette lakóit ide, hogy dohánytermelést folytassanak. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Zimánd, puszta, Arad vármegyében, Arad városával határos. Határa 7029 hold szántóföldet és 298 hold kaszálót foglal magába. Földesura a királyi kincstár.”
Sokat jelentett Zimándköz számára, amikor 1853-ban 92 római katolikus család települt ide a felszámolt Bánkút-pusztáról (Elek mellett, Békés megye). Wodianer Samuel bérlő a haszon elmaradása miatt nem kívánta folytatni a dohánytermesztést, s minden áron hozzá akart jutni a pénzéhez – felszámoltatta a pusztát.
1910-ben 1043 lakosából 1033 magyar volt. A román lakosság 1945 után kezdett betelepülni.
1961-ben vezették be a villanyáramot a faluba.

A települése lakosságának alakulása és összetétele.
1880 Összesen 698, románok 11, magyarok 651, németek 2, mások 34
1890 Összesen 846, románok 2, magyarok 843, németek 1, mások –
1900 Összesen 941, románok 1, magyarok 923, németek 17, mások –
1910 Összesen 1043, románok 1, magyarok 1033, németek 9, mások –
1930 Összesen 969, románok 5, magyarok 953, németek 10, mások 1
1966 Összesen 1147, románok 199, magyarok 927, németek 19, mások 2
1977 Összesen 1299, románok 327, magyarok 956, németek 12, mások 4
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma + más)
19921202394729124
2002118448267621
2011163091256384*

⃰ Nem nyilatkozott 59.

A termőföld egy része gyenge minőségű: a talaj mindenütt agyagos, több-kevesebb homokkal keverve; itt-ott székes talaj is fordul elő. Itt kizárólag parasztbirtokok voltak. Nehéz volt a megélhetés. (Jancsó B.)
A falu határában épült egy előregyártott betonelemek gyára. Kollektív gazdaság itt is működött.

Az első zimándközi iskolát szinte azonnal a jelentős telepítés után, 1856-ban építették fel. A jelenlegi iskola és óvoda épületeit 1904 és 1907 között húzták fel. A közelmúltban felújították.
A legutóbbi időkben a faluban magyar nyelven elemi iskola működött, ez a 2010-es általános oktatási átszervezéssel megszűnt, a tervek szerint a gyerekeket a szomszédos Zimándújfaluba ingáztattak (volna). Nem mellékes, hogy a döntés előtt az iskolát jelentős pénzforrások felhasználásával felújították. 2018-ban újra létesítették a zimándközi magyar osztályt.
Zimándközi Elemi Iskola – a zimándújfalusi iskolához tartozik
Összevont elemi osztály: 13 tanuló.

Van művelődési ház. Istállóból alakították át az 50-es években.
A falunapot rendszeresen megtartják Zimándújfaluval együtt. Szerveznek szüreti bálokat. Van helyi zenekar.
Élénknek mondható a helyi kulturális élet Zimándközön az elmúlt évben indult be a közművelődési élet, az Ezüst Kalász Egyesület bejegyzése előrelépést jelent.
Működik egy gyermek-mazsorettcsoport a Szivárvány.

A fakerti (Arad megye) egyházat 1856-ban alapították, temploma 1875-ben épült, fel. Az anyaegyház fiókjai közé tartozott Zimándköz és Zimándújfalu is. Kegyura nincs.
A templomot 1937-ben szentelték fel. 2009-ben felújították.
A helyi katolikusokat a zimándújfalusi plébános szolgálja ki.
Jeles esemény a Szent István-napi búcsú. Több alkalommal szervezett négy szórványgyülekezet (Szentleányfalva, Zimándköz, Lippa és Gyorok) Szórvány Gyülekezetközi Találkozót.

2001-ben a zömében katolikus faluban maroknyi református összefogott, s részben kül- és belföldi segítséggel, részben önerőből templommá alakított egy valamikori lakóházat. Felszentelése mérföldkő a helybeli református közösség alig néhány évtizedes történelmében. A mintegy félszáz férőhelyes templom az ünnepi alkalomra kicsinek bizonyult, hisz felszentelésére eljöttek nemcsak a helybeli (hatvan lelkes) gyülekezet tagjai, hanem mások is.
Lelkipásztor: Vékony Zsolt.

A községközpont, a polgármesteri hivatal Zimándújfaluban van.

RMDSZ szervezet: –

Ezüst Kalász Egyesület – közösségszolgálat, kultúra. Kapcsolat: Leib Gáspár György.

Domino Residence Panzió

Források
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában. Örökségünk Arad megyében. I. Arad, 2018.
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában Örökségünk Arad megyében II. kötet. 2019.
Jancsó Benedek (szerk.) Aradvármegye és Arad szabad királyi város monographiája. III. kötet. Arad, 1898.
Ujj János (összeállította) Arad megye neves szülöttei. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007.
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története, 1892, Arad.
Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város monographiája, II, Arad, 1895
Györffy György: Aradvármegye
Somogyi Gyula: Arad megye magyar népe. https://adatbank.ro/html/alcim_pdf13299.pdf
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
http://nepszamlalas.adatbank.ro/?pg=etnikai&id=3173
Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Arcanum. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/ErdelyHelysegnevTar-erdely-bansag-es-partium-torteneti-es-kozigazgatasi-helysegnevtara-1/telepulesek-1C9/z-1843/zimandcuz-186C/

Nagyzerind

Nagyzerind

Nagyzerind (vagy Nagyzerénd, románul: Zerind) falu Partiumban, Arad megyében.
Itt él Arad megye ősi, tősgyökeres magyarsága, annak ellenére, hogy történelmi-természeti pusztítások, falupusztulások, vissza- és újratelepülések sorozatát élte át. 1849–1860 között Arad megye, Kisjenői járás része, 1877–1919 Arad vármegye, Kisjenői járás. Az első világháborút követően Zerindtől 6 kilométerre húzták meg az országhatárt, ezzel a község Romániához került. Trianon után 1950-ig Arad megyéhez tartozik, 1950-től Arad tartomány, 1956-től Nagyvárad tartomány része. Az 1968-as megyésítéssel kerül Arad megyéhez.
Nagyzerindet 1169-ben említették először. A Zerind név megőrizte mindvégig ősi jellegét: 1169-ben villa Zerend, 1332–37-ben sacerdos de villa Zelend (Zerind falu papja), 1483-ban Zelend, 1512-ban Nagyzelend, 1552-ben Nagy Zerend. 1567–79 között Nagyzerinde (török defter), 1771-ben Nagyzerind, 1828-ban Nagyzerénd, 1851-ben és 1913-ban Nagyzerind.
A község névadója, Tar Zerind, a lázadó Koppány édesapja, aki nemcsak somogyi, hanem bihari dukátus is volt.

Földrajzi betájolás: A Fekete-Körös alsó szakasza mentén, a bal partján terül el, a Kétkörösközben, a megye északnyugati részén. Nagyzerind Kisjenőtől 12 km-re, Nagyszalontától 24 km-re, Arad és Nagyvárad között félúton található. A falun áthaladó országút jelzete E671/DN76. Van vasútállomása.

1241-ben Kádán kán serege az Arad felé menekülő lakosság nyomába eredt, útközben kifosztva az útba eső falvakat is.
1244-ig voltak Arad megye területén a tatárok, és folyamatosan pusztították a környéket.
1285-ben Kun László uralkodása alatt másodszor is betörtek a tatárok erre a vidékre, és ismét kifosztották a falvakat.
1346-ban sáskák özönlötték el az egész környéket, valójában az egész országot.
1380-ban nagy szegénység és éhínség pusztított.
1395-ben, Zsigmond király uralkodása alatt, először törtek be a törökök az országba, és pusztították a falvakat.
1514-ben kitört a Dózsa György-féle parasztháború, amely Arad, Temesvár vidékein dühöngött a legjobban.
1535-ben éhínségről és drágaságról számolnak be a korabeli feljegyzések.
1542-ben ismét sáskajárás volt.
1556-ban a törökök elfoglalták Gyulát és a vidéken pusztítottak (Zerind légvonalban 17 kilométerre fekszik Gyulától).
1598-ban nagy marha- és dögvész volt, az egész megyében elpusztultak az igás állatok.
1605-ben a temesvári basa kipusztította a Maros és a Körös közét.
1708-ban a Rákóczi-szabadságharc hozta nyugtalanságba az egész vármegyét.
1735-ben Péró Szegedinác haramia bandája kegyetlenkedett a vidéken.
1739-ben pestisjárvány tombolt a vidéken, egy évvel később az éhínség és nyomorúság okán a tolvajlás és útonállás hatalmasodott el az egész megyében. A megyében és így feltételezve, hogy Zerinden is kisebb- nagyobb kiterjedésben mindenütt felütötte a fejét a kolera
1831, 1849, 1856 és 1866-ban a kolera, 1869 és 1871 között a váltóláz pusztított.
1848 – 49-es forradalom és szabadságharc, pontosabban a világosi fegyverletétel után a megadásra kényszerült honvédség zöme, altisztek és közlegények egy része, az orosz katonák felügyelete mellett Zerindre jutottak el. Augusztus 15-én a közlegények és altisztek szabaddá váltak. Ennek emlékére 2002. október 6-án Zerindi Amnesztia felirattal, román–magyar nyelvű szöveggel márványtáblát avattak. Szájhagyomány szerint a szabadságharc idején egy éjszakát, egy templom körüli ház padlásán bujkált Jókai Mór, és elfogása előtt Kiss Ernő tábornok. Az aradi vértanúk tiszteletére az 1930-as években Samu Gál Lajos, akkori kisbíró, a piactér mögé tizenhárom diófát ültetett, amelyekből néhány még napjainkban is él.
A 920-as években szedték fel Zerind utcáiról a Simonyifalva-Gyula helyiérdekű kisvasút vágányait.
1922-ben építették meg az Illye-Nadab vasútvonalat.
Az Arad–Nagyvárad út 1783-ban épült, 1898-ban a Fekete-Körösön keresztül acélhidat építettek, amelyet 1944-ben, a háborúban felrobbantottak. Helyébe 1956-ban betonhíd épült.

A települése lakosságának alakulása és összetétele.
1880 Összesen 1902, románok 88, magyarok 1735, németek 13, mások 66
1890 Összesen 2159, románok 47, magyarok 2098, németek 6, mások 8
1900 Összesen 2506, románok 49, magyarok 2429, németek 14, mások 14
1910 Összesen 2637, románok 87, magyarok 2536, németek 5, mások 9
1930 Összesen 2355, románok 52, magyarok 2257, németek 11, mások 35
1966 Összesen 1579, románok 137, magyarok 1437, németek 3, mások 2
1977 Összesen 1306, románok 75, magyarok 1209, németek 1, mások 21
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma + más)
1992101339917121
20028987181113
20118298370324*

⃰ Nem nyilatkozott 19.

Zerind egyik jellegzetes építménye a malom. Régi feljegyzések szerint előbb vízi, majd gőzmalomként működött. Az 1800-as években a malom a református egyház tulajdonába került, amit aztán bérbe adtak 1845-ben Korompaki Józsefnek. A malom 1948-ban Engelhardt Ádám tulajdonába került, majd állami tulajdonba ment át. A jellegzetes „nagy csűs” malom még ma is működik, 2005-től van ismét magántulajdonban. Jelenleg a szomszédos román község, Avram Iancu egyik lakosának kezén van.
1955–60 között még volt a faluban koriander- és majoránnatermesztés, később pedig székfű, de ez a foglalkozás fokozatosan eltűnt. Főképpen búzát, kukoricát, cukorrépát, takarmánynövényeket, napraforgót, és régebben seprűcirkot és gyógynövényeket is termesztettek. Jelentős volt a libatenyésztés.

Zerind első iskolája, amelyről adat létezik, az a református iskola volt. A régi iskola épülete ma is áll és az egyházhoz tartozik. A körösközi gyermekek már a 18. századtól kezdve jártak iskolába. Ekkor még a pap látta el a tanító szerepét is. Az 1770-es évektől külön tanító volt, 1800-tól pedig már külön lánytanító is. Anyakönyvi kivonatok már az 1830-as évekből megvannak, általános jegyzőkönyvek, és a szülői bizottságra vonatkozó feljegyzések is.
1830-tól Zerindre jártak a miskei gyermekek is iskolába. Volt vasárnapi tanfolyam is azok számára, akik nem végezhettek iskolát.
1875-ben 110 fiú és 130 lány tanult. Szigorú törvények szabályozták az iskolába járókat. Akik nem jártak iskolába, azokat pénzbüntetéssel sújtották.
1910-ben árvák számára állami iskolát nyitottak.
Az 1970-es években az iskola új, emeletes épületbe költözött át, ahol 10 osztályos oktatást folyt.
2003-ban a Nagyzerindi Általános Iskola felvette a Tabajdi Károly Általános Iskola nevet.
2007-2008-ban megtörtént az épület felújítása és korszerűsítése.
Tabajdi Károly Általános Iskola
Cím: Fő utca 386. Telefon: 0258-355525. Villámposta: sczerind@inext.ro.
Igazgató: Téglás Róbert.
Mai helyzet: vannak óvodás csoportok (35 gyerek), elemi osztályokba járnak 40-es, az általános iskolai osztályokba 48-an. Az iskola magyar tannyelvű.

A kulturális élet kezdetei az 1800-as évek végéig visszavezethető, amikor 1892. febr. 14-én pedig a Nagyzerindi Polgári Olvasóegylet. Az olvasóegylet létrehozásában fontos szerepez játszott a Tabajdi család és Dr. Kultsár Péter körorvos. 1910-ben kezdte meg működését a Hangya szövetkezet. Klubot működtetett: sakk, biliárd, és könyvtár is volt. Volt színjátszó kör is.
1948-ban kezdte el tevékenységét a Haladás nevű egyesület, melynek termében helyet kapott színjátszó kör és tánccsoport is. A terem hamar szűkösnek bizonyul, művelődési ház építésébe kezdenek.
1949-ben magán mozi indult be, hetente két filmet vetítettek. Lovas szekérrel, saját áramfejlesztővel felszerelve járták a környező falvakat.
1961-ben avatják fel a 400 férőhelyes művelődési ház, 1980-82 között újra építették és egy mellékhelyiséget is építettek hozzá Itt kapott helyet a képtár és a könyvtár. 2005-ben felújítják a konyhát és kialakítottak egy kisebb ebédlőt is. 2004-től folyamatos renoválásokon megy keresztül a Művelődési Ház.
1994-ben, Zerind első okiratos említésének 825. évfordulóján, a művelődési ház felveszi az Olosz Lajos Művelődési Ház nevet.
1969-ben, az olvasóegylet mintájára jött létre az Irodalmi Kör, melynek ösztönzője a Kisjenőben élő Olosz Lajos költő volt, akinek nevét az Irodalmi kör 1977-ben bekövetkezett halála óta viseli. Az Irodalmi Kör alapítója Csanádi János, zerindi magyartanár volt, akinek szerkesztésében jelent meg 1997-ben Olosz istenes verseinek gyűjteménye, Szeplőtelen oltár címmel. Nem titkolt célja volt még a körnek az is, hogy jobban megismertessék az emberekkel Olosz Lajos költészetét. Író-olvasó találkozóra számos írót, költőt meghívtak.
A kör célja volt még népi hagyományok ápolása, népdal estek, dramatizált dráma játékok bemutatása volt. Folklórgyűjtéssel is foglalkoztak a tagok. A helyi szokásokat színpadra alkalmazták, eredeti zerindi dalokkal tűzdelve. Ilyen táncos- zenés darab volt a Muri a csárdában, a Zerindi fonó és Rózsa Sándor.
Minden karácsonykor nóta estet szerveztek, szilveszterkor pedig humoros műsorral szórakoztatták a közönséget.
Az 1950-es évektől Hevesi Zoltán volt a színjátszó kör vezetője, rendezője, majd később Bondár Ferenc vette át a rendezést. Minden év május elsején és szeptember elején mutatták be új darabjaikat, nem csak itthon, hanem a környező településeken is. Háromfelvonásos darabokat adtak elő egészen az 1990-es évekig, majd még néhány egyfelvonásos darab bemutatásra került, de lassan megszűnt a színjátszás iránti kedv. 2005-ben újra összeállt egy csapat és bemutattak egy darabot.
1962-ben megalakult 12 taggal a citerazenekar, később kiegészültek fiatalabbakkal is. 1974-ben országos díjat is nyertek, 1981-ben televíziós szereplésre is felkérték őket. Ma is van egy háromtagú citerazenekarral.
Nagy sikert aratott a fiatal házasok tánccsoportja, és különdíjban részesült Kátai Lajos népdalénekes is. Táncaikat bemutatták a szomszédos falvakban is, ahova sokszor lovas kocsival mentek, eljutottak még Temesvárra, Nagyváradra, Dévára is.
További műkedvelő csoportok is működtek a faluban: ilyen volt a férfikórus, furulyazenekar, és az 1980-as évektől működő moderntánc csoport is. Az 1990-es, és a 2000-es évek elején is volt moderntánc-csoport Zerinden.
1996-ban alakult az iskolai Rozmaring kórus, amely több nagy- és kisvárosban is fellépett, rendszeresen jelen van a minden évben megrendezett Erdőháti Napokon.
2000-ben újra éledt a néptánc iránti vágy, megalakult az Ibolya néptánc együttes, ami fiatal menyecskékből állott. Ekkor készített a Pro-Zerind egyesület számukra 10 új népviseleti ruhát. 2004-ig maradt fent az Ibolya, magyarországi táncoktatók jöttek.
A Pro-Zerind civil szervezet kapcsolatban áll az Annecy le Vieux- Romanie francia egyesülettel, akik pénzbeli segítséget nyújtanak. A pénzt a tagok a kultúrotthon, annak konyhája, és mellékhelyiségei felújítására költik. Genevieve Heninottot, a baráti társaság elnöke 1994-ben Zerind díszpolgára lett. Ők finanszírozzák a Nyugdíjas Liga karácsonyi csomag osztó akcióját is. A Nyugdíjas Liga 70 taggal büszkélkedhet, melynek elnöke Szilágyi Gyula. Az ő rendezésében kerül sor minden évben a nyugdíjasok sakk versenyére.
A képtár alapításának ötlete Fazekas József tanárúrnak köszönhető. 1974. május 18-án megnyitják Nagyzerinden az ország első állandó jelleggel működő falusi képtárát. A képtár létrehozásában nagy szerepe volt Kusztos Endre, Gámentzy Zoltán festőművészeknek, Elekes Vencel műgyűjtőnek és Cseke Péter újságírónak. Sorra érkeztek a felajánlások, a megnyitóra már 77 művész, 118 alkotását csodálhatták meg a látogatók.
Történt, hogy a képtár megnyitásának első évfordulóján újabb felajánlás érkezett. Fazekas József Nagykárolyba és Szatmárnémetibe akart utazni a képekért, ám az indulás napján „váratlanul” értekezletre hívattak be Aradra. Helyette elindult két másik tanár, Csáky Barna és Bondár Ferenc. Be sem érkeztek Szatmárnémetibe egy férfi kérezkedett fel az autóba, később kiderült róla, hogy a román állambizottság embere, aki velük tartott a továbbiakban. Aznap kaptak Szatmári Ágnes művésznőtől két festményt. Reggel felkeresték Erdős I. Pál műtermét, amit már megszálltak a katonák, így kép nélkül távoztak onnan. Kifelé jövet egy polgári ruhás titkos rendőr állta útjukat, átkutatta csomagtartójukat és elkobozta a Szatmári féle festményeket. Egyiküket a kocsinál tartották, másikukat bezárták egy cellába. Délután kihallgatták őket, és a tiszt közben végig azt hajtogatta, hogy ez egy „magyar akció”. Elengedték őket, de meghagyták, hogy 5 órakor jelentkezzenek az aradi securitate irodájában.
A helyzet tisztázása végett a megyei pártinstruktorhoz fordultak, de azt a választ kapták, hogy más falukban nincs képtár és azokat a tanárokat nem is zaklatják. Tehát számolják fel a képtárukat, ha békében akarnak élni. A képtárat nem számolták fel, csak óvatosabbak lettek ezen túl. Az 1989-es fordulat után végre fellélegezhettek. Azóta ötször rendezték meg Zerindi Festőtábort. Augusztus második hetében megrendezett tábor kb. 20 festőt fogad, akik munkájukból ott hagynak a képtár részére, így folyamatosan gazdagodhat annak anyaga. Zerindi festők Siska-Szabó Hajnalka és Kocsis Róbert.
A július utolsó hétvégéjén megrendezett Zerindi Napok műsorából nem hiányzik a néptánc, népdaléneklés, foci és koncert sem.
Nagy sikerű rendezvény az immár hagyománnyá vált fogathajtás. A fogatosok a környékbeli falvakból érkeznek, de részt vesz a versenyen a szalontai és a sarkadi lovas klub is. A versenyzők már péntek délután megérkeznek, és ilyenkor kerül sor a toborzásra is. Zerind és Gyarmat utcáit végigjárva, zenekari kísérettel csalogatják a másnapi versenyre az embereket. Másnap, szombaton sor kerül előbb az akadályhajtásra, majd a vadászhajtásra is. Kuriózumnak számít Gál Sándor bácsi tehénfogata, a felvonulások rendszeres szereplője.

A mai református templom az Árpád-ház korabeli kápolna romjain épült. 1690-ben önálló egyházközség lett, mivel addig a feketegyarmatiakkal közös papot tartottak. A török dúlások idején a község elpusztult, de a templom kőből épült falai nem rongálódtak meg. Az egyházközség 1712-ben újra alakult, miután a falu újra benépesült.
1756-ban a templomot felújították, 1774-ben, a török kiűzése után már külön anyakönyvet vezetett. 1796-98 között a templom tornyát magasították, hajóját pedig meghosszabbították. 1875-ben a templom tetejét felújították, majd 1893-ban becserepezték. 1924-ben a templom egy nagyobb felújításon is átesett, míg a második világháború okozta sérüléseket 1951-ben javították ki. A torony 31 m magas, a templomhajó pedig 30 m hosszú és 12 m széles.
A templom román stílusban épült, műemlék.
A kuruc-labanc háborúk idején a lakosság egy része elmenekült és a harangot elvitték Nagyszalontára. 1715-ben a harangot hazahozták, újra öntették, megnagyobbítva, „Goss mich Antini zechenter in Offen. Anno 1740.” felirattal. A másik harang felirata: „A N.zerindi ref. Sz. Eklézsia öntette maga költségén 1803.-ik esztendőben.” Majd ezt a harangot Hőnig Frigyes által felújították: „Isten dicsősségére 1803 évi régi harangból átöntetett Nzerénd lakosságának áldozatkészségéből. 1922. márc. 15.” A kisharang Dávid Sándor ajándéka: „Édes Atyja emlékére öntette N. Dávid Sándor. 1922. márc. 15.”
Az orgona 1887-ból származik. A toronyórát pedig Szentendrey Károly órásmester készítette 1867-ben.
Sajnos sok értékes régiség esett áldozatául a háborúknak.
A zerindi egyház előbb a Köleséri Főesperességhez, majd a Zarándi Főesperességhez tartozott. Az idők folyamán Zerinden sok lelkipásztor megfordult, egészen 1664-ig lehet őket név szerint nyomon követni. 1972-től Horváth Endre tiszteletes úr szolgált 2004-ig.
2004-től működik a Nőszövetség, aminek Dénes Erzsébet az elnöke. Jelenleg 25 tagja van és számos karitatív tevékenységet folytat: vallási kórust működtet, minden csütörtök este pedig az asszonyok csigatésztát készítenek, és ennek eladásából befolyó összeggel támogatják az egyházat. Havonta egyszer teadélutánt is tartanak, ahol a kórus énekel, alkalmanként szavalnak, a gyerekek játékos vetélkedőkön vesznek részt, és rendszerint tombola is van. Ezen kívül az IKE (Ifjúsági Keresztény Egyesület), is hetente tart bibliaórákat, énekpróbákat.
Nagyzerindi Református Egyházközség
Cím: Zerind, 282.sz. Telefon: 0764-666838. Villámposta: zerindireformatusegyhaz@gmail.com.
Lelkész: Lőrincz Lóránd Péter.

A református vallásúak után a legnépesebb felekezet a baptista gyülekezet. A baptizmus 1875-ben indult el, s került át Árpádra, innen Feketegyarmaton is teret hódított. 1889-ben, már 28 tagú volt a gyülekezet, megépült Feketegyarmaton az első imaház, majd 1910-ben a második. 1939-44 között üldözték őket, vagyonukat elkobozták és az ortodox államvallás tulajdonába került. 1953-ban már több mint 130-an voltak, gyarmatiak, zerindiek vegyesen, ekkor nagyobbították meg az imaház épületét. Amerikai segítséggel 1999-ben megépülhetett Zerinden egy nagy imaház, ahova szintén gyarmatiak, zerindiek vegyesen járnak imádkozni.
Cím: Zerind 8 sz. Telefon: 0735-500931.
Gyülekezeti vén: Fodor Barnabás.

• A református templom.
• Az 1849-es amnesztiát idéző emléktábla.
• Az artézi kút oroszlánfejeivel és annak márványtáblája a község nagy ékessége, márványtábláján ez áll: „Ezen kutat építette Nagyzerind községe, Kolozs Jánosné Vida Mária nagylelkű adományának felhasználásával 1903 évben.”
Kopjafa emlékeztet az 1956-os forradalom áldozataira.
• 1994-ben állították fel a református templom előtt a világháborús áldozatokat és a mindenkori hősöket megörökítő emlékoszlopot.
Olosz Lajos (1891–1977) költő mellszobra, állították 2002-ben. Készítette Vitroel Emil.
Tabajdi Károly emléktábla a róla elnevezett iskolán. Felavatták 2003-ban. A plakettet készítette Brittich Erzsébet.

Tabajdi Károly (Nagyzerind, 1833.nov.10. – 1886. okt. 7. Arad) politikus, jogász, a Kölcsey egyesület elnöke.
Kertész Gábor (?-1929) – zerindi emlékiratíró.
Fazekas József (1947. június 7.–2022. május 31.) – Zerind szülötte, tanár, iskolaigazgató, helytörténész, publicista – évtizedeken keresztül a közösség kulturális mindenese.

Polgármesteri hivatal
Cím: Zerind nr.1. Telefon: 0257-355566, villámposta: primariazerind@yahoo.com Honlap: www.primariazerind.ro.
Polgármester: Simándi Sándor (PNL)
Alpolgármester: –
Polgármesteri tanácsos: Gál Levente.
Jegyző: Bondár Henriette
Helyi tanács: Nemzeti Liberális Párt 5 mandátum, RMDSZ 3 mandátum (Kátai Sándor, Mészár Márta, Hégely Levente), Pro Románia Párt 1 mandátum.

RMDSZ szervezet:
Elnök: Kátai Sándor.

Gyula (Magyarország)
Nagyberki (Magyarország) és Nagyzerind között hivatalos kulturális együttműködés létezik.

Pro Zerind Egyesület (2002), közösség-, és településfejlesztést elősegítő kulturális tevékenységek.
A következő szervezetekről nincs információ a világhálón: Körös-Vidék Egyesület (2007),
Fekete-Körös Egyesület – területfejlesztés.
Nyugdíjasok Klubja – nincs bejegyezve.

Zerind panzió és étterem

Források
Fazekas József: A visszajáró történelem útjain, Arad, 2017.
Gál Csilla Annamária tanárnő szerkesztette a bemutató szövegét használtuk fel.
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában. Örökségünk Arad megyében. I. Arad, 2018.
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában Örökségünk Arad megyében II. kötet. 2019.
Ujj János (összeállította) Arad megye neves szülöttei. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007.
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története, 1892, Arad.
Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város monographiája, II, Arad, 1895
Györffy György: Aradvármegye
Márki Sándor: Arad vármegye monográfiája
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
http://nepszamlalas.adatbank.ro/?pg=etnikai&id=3167
Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Arcanum. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/ErdelyHelysegnevTar-erdely-bansag-es-partium-torteneti-es-kozigazgatasi-helysegnevtara-1/telepulesek-1C9/z-1843/zerind-1867/

Feketegyarmat

Feketegyarmat

Feketegyarmat (románul Iermata Neagră) falu Erdélyben, Partiumban, Arad megyében. 1888-ban Arad vármegye Kisjenői járásához tartozott. 1920-ban határfalunak írták.
1919-1950 között Arad megye része. 1950 és 1968 között Nagyvárad tartomány Kisjenő rajon része. 1968-tól Arad megye része. Zerind (Nagyzerind) községhez tartozik.
Nevének első tagja az itt elfolyó Fekete-Körösre utal, utótagja az ómagyar Gyarmat törzsnévből keletkezett.
Nevének előfordulásai: 1241 Garmad (IstArad 129); 1332-1337 Garmad (Csánki I. 732); 1715 Fekete-Gyarmat (Pragmatica Sanctio); 1722 Gyarmath (IstArad 129); 1808 pag Feketegyarmath (Lipszky); 1839, 1858 Fekete-Gyarmat (Fényes 1839; Hnt. 1858); 1863 Feketegyarmat, 1873 Fekete-Gyarmat, 1877 Feketegyarmat + Bedőszeg, 1882 Gyarmat (Fekete-), Gyarmat-Fekete + Feset + Bedőszeg, 1891 Fekete Gyarmat, 1893 Fekete-Gyarmat (Hnt. 1863, 1873, 1877, 1882, 1893; Népsz. 1891); 1910 Feketegyarmat (Népsz. 1910); 1913 Feketegyarmat + Bedőszeg + Feset + Makkos (Hnt. 1913; Gyalay 452); 1921 Iermata neagră, Feketegyarmat (Dicţionar 1921); 1925, 1932 Iermata-Neagră (Leg. 95/1925; I.s.); 1956 Iermata Neagră (IAL).

Földrajzi betájolás: Kisjenőtől északnyugatra, a Fekete-Körös mellett, Ant és Nagyzerind közt, a román-magyar határ közelében, Nagyszalontától 24 kilométerre Zerind szomszédságában található. A falutól nem messze halad el az E671-es jelzetű nemzetközi (belföldi jelzete DN76) műút. Vasútállomás a szomszédos Nagyzerinden. Trianon után szedték fel Nagyzerind és Feketegyarmat utcáiról a Simonyifalva-Gyula helyiérdekű kisvasút vágányait.

Itt él Arad megye legősibb, legtörzsgyökeresebb magyarsága, annak ellenére, hogy történeti-természeti pusztítások, falupusztulások, vissza- és újratelepülések sorozatát élte át. Feketegyarmat Árpád-kori település. Nevét 1241-ben a tatárjárás idején Rogerius kanonok említette meg először Garmad néven Siralmas énekében, melyben a tatárok itteni pusztításait is leírta.
A környék a fennmaradt oklevelek adataiból következtethetően az ősi magyar vallás és hitvilág egyik fontos központja lehetett. Erre enged következtetni az is, hogy itt a közelben volt Vata és Ajtony nemzetségi szállásközpontja is.
Márki Sándor erről így írt Arad vármegye monográfiája című művében: „Igricek, hegedősök laktak a mai Aradvármegye északi részén, a Fekete-Körösbe ömlő Tőz vidékén is. Igricverse (Igrechwerse) nevű földet hallunk emlegetni még 1429-ben is ezen a tájon…”
1851-ben nagy árvizekről írtak a Fekete-Körös vidékén, és a feljegyzések szerint ekkor határa 8143 hold, lakosainak száma pedig 1321 fő, valamennyi református. Birtokosául pedig István főherceget írták.
„1732–1740-ig Rinaldo de Modena herceg tulajdonába kerül, 1818-ig kamarai birtok volt. 1818-ban József főherceg tulajdonába került és 1919-ig a Habsburgok birtoka maradt. Az 1922-es földreform valamelyest segített a földnélküli lakosságon, de a második világháború után, az 1950-es években lezajlott kollektivizálás során ismét magántulajdon nélkül maradtak. Földosztásra ismét csak a rendszerváltás után, 1991-től került sor.” (Balta János II)

A települése lakosságának alakulása és összetétele.
1880 Összesen 1270, románok 48, magyarok 1161, németek 6, mások 55
1890 Összesen 1593, románok 73, magyarok 1518, németek -, mások 2
1900 Összesen 1957, románok 16, magyarok 1939, németek 2, mások –
1910 Összesen 2009, románok 10, magyarok 1994, németek 5, mások –
1930 Összesen 2348, románok 475, magyarok 1857, németek 14, mások 2
1966 Összesen 1138, románok 11, magyarok 1126, németek -, mások 1
1977 Összesen 875, románok 4, magyarok 865, németek -, mások 6
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma + más)
1992666196476
20025682053612
201149132449-*

⃰ Nem nyilatkozott 10.

Régen a halászat, a földművelés és juhtenyésztés biztosította a megélhetést. Ma a földművelés és ezzel egybekötve az állattenyésztés, illetve a kertészkedés képezi az emberek fő foglalkozását és megélhetési lehetőségét. A halászat, mint foglalkozás és megélhetőségi lehetőség, már e század elején megszűnt. Azt azonban tudjuk, hogy 1579-ben, a “Körös folyón fogott halból elrendelték a tized fizetését.
A község életében a hagyományos mezőgazdaság, állattenyésztés mindig jelen volt. Egyesek mással is próbálkoztak az évek során. Gyógynövényszárítással először az 1932–33-as évben foglalkoztak, majd néhány év múlva próbálkoztak borsos menta, körömvirág és koriander termesztésével. Virág és zöldségfélék termesztésével pár család foglalkozik.
A faluban vannak iparosok, mesteremberek, kereskedelemmel foglalkozók.

1931-ben Feketegyarmaton 1864 lakos élt, tanköteles volt 180 gyermek, református iskolába 170, román állami iskolába 10 diák járt.
A gyarmati óvodát 2012-ben adták át. Az 1970-es években az iskola új, emeletes épületbe költözött át, ahol 10 osztályos oktatást folyt. 1967–72 között a magyar tagozat mellett létrehoztak egy román tagozatot is. A gyarmati óvoda felújítása 2012-ben lett befejezve. 2017-ben sikerült napközis óvodai programot indítani.
Elemi iskola Feketegyarmat – a nagyzerindi Tabajdi Károly Általános Iskolához tartozik.
Működik óvoda (18 gyermek), összevont elemi iskolai osztályok (22 gyermek)
Igazgató: Szilágyi Ildikó.

A feketegyarmati kultúrotthon 2008-ban, a park 2009-ben újult meg. 1910-ben kezdi meg működését a Hangya szövetkezet. Klubot működtet, ahol van sakk, biliárd és könyvtár is. Feketegyarmat természetesen a legtöbb kulturális programot a községközponttal, Nagyzerinddel együtt szervezi. Ilyen a közös falunap is.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendszeresen megszervezi az Erdőháti napokat. A vándor-rendezvény egyik helyszíne Feketegyarmat volt.
Külön említést érdemel Borsos Vilmos feketegyarmati származású tanító, akinek a zenekara helybéliekből áll.

„A mostani feketegyarmati református templom helyén ó-román stílusú templom áll a 13. századig, ekkor áldozatul esett a tatárok dúlásának, ezután újjá kellett építeni. A mai formáját az 1800-as évek elején éri el, ekkor már barokk stílusban. 1900-ban egy nagyobb felújításon megy keresztül, 1922-ben öntötték a templom ma is működő nagy harangját. 1940-ben egy nagyobb viharnak esett áldozatul a torony, 1951-ben, majd 1970-ben végeztek az egész templomon egy nagyobb felújítást.
2013–2017 között a templom teljes külső-belső részét felújítja a gyülekezet, a román, a magyar állam segítségével és a jószívű adakozó hívek adományaiból. Segítőkészség dolgában soha nem volt hiány a feketegyarmati egyházközösségben sem, erről tettek tanúbizonyságot az 1930-as tűzvésznél, az 1933-os jégkároknál és az 1966-os árvíznél is.” (Balta II)
Azt, hogy a templombelsőben a meszelések rétegei alatt középkori freskók vannak, már vagy 150 éve tudni lehetett. Az újabban (2000 nyarán) végzett kutatások jelentős méretű freskókat tártak fel a hajó déli falán, egy Mettercia-ábrázolás (Szűz Mária, kis Jézus és Szent Anna) és egy Szent György ciklus jeleneteit.
1994-ben, a templom fennállásának 750. évi emlékünnepén, a templom főbejáratának bal oldali részén egy fekete márványból készült emléktáblát helyeztek el, a következő felírással: TEMPLOMUNK ÉPÜLT 1244 NAGYOBBÍTVA LETT 1799 RENOVÁLTÁK 1900 Ugyanekkor a templomkertben egy sírkövet állítottak fel, a következő felirattal:
IN MEMORIAM SZABADSÁGHARCOK ÉS HÁBORÚK FEKETEGYARMATI ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE
Az énekkar 1999-ben Nagy József tiszteletes idejében alakult, kisebb szünetekkel, de ma is működik.
Nemrég megújult a református templom tetőszerkezete.

Feketegyarmati Református Egyházközség
Cím: Templom u. 32. Telefon: 0742-877905. Villámposta: nemesemil83@gmail.com
Lelkész: Nemes Emil.

Helyben van magyar baptista gyülekezet.

– Református temploma helyén a 13. századig óromán stílusú templom állt, mely a tatárjárás alatt megrongálódott, és később új épült helyette. 1862-ben a templomban végzett belső felújításokkor középkori freskók kerültek napvilágra, melyek egy része a figyelmetlen felújítási munkálatokkor elpusztult.
– A településtől nyugatra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.

Feketegyarmatról Bíró Miklós és Gyarmati Lukács az 1500-as évek végén már a wittenbergi egyetemen tanult.
A helybéliek tisztelettel emlékeznek jeles lelkipásztorukra, Bokor Sándorra (meghalt 1949. aug. 5. Feketegyarmat), aki 1928-tól szolgálta a helyi gyülekezetet.

Polgármesteri hivatal Nagyzerinden.
A Helyi tanácsban van feketegyarmati képviselő: Hégely Levente.

RMDSZ-szervezet
Elnök: Hégely Levente.

A térség településeinek mikrotársulásában a falu is részt vesz.
A megyei civil szervezetek jegyzékében található 2 szervezet, amelyekről a világhálón nincs semmilyen hír. (Mattheus Egyesület, Gold Carp Love Egyesület)

A községközpontban: Zerind panzió és étterem.

Források
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában. Örökségünk Arad megyében. I. Arad, 2018.
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában Örökségünk Arad megyében II. kötet. 2019.
Ujj János (összeállította) Arad megye neves szülöttei. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007.
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története, 1892, Arad.
Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város monographiája, II, Arad, 1895
Györffy György: Aradvármegye
Márki Sándor: Arad vármegye monográfiája
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
http://nepszamlalas.adatbank.ro/?pg=etnikai&id=3169
Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Arcanum. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/ErdelyHelysegnevTar-erdely-bansag-es-partium-torteneti-es-kozigazgatasi-helysegnevtara-1/telepulesek-1C9/i-BE4/iermata-neagra-C14/

Simonyifalva

Simonyifalva

Simonyifalva (románul Satu Nou korábban Şimonești, németül Schimonydorf,) falu Partiumban, Arad megyében. Községközpont Tőzmiske (románul Mișca, már nincsenek magyarok), a községhez tartozik még Vadász (többségében magyar), Bélzerénd (magyar falu). 1891-ben nagyközség. A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Kisjenői járásához tartozott. Az impériumváltás után, 1950 és 1968 között Bihar tartományhoz, a Kisjenői rajonhoz tartozott, azelőtt és azután Arad megyei falu volt.
Nevét vitézvári báró Simonyi József (1777–1837) huszárezredesről (Simonyi óbester) kapta.
Simonyifalva {< Vitézvári báró Simonyi József (1777–1837) huszár ezredes nevéről} Ar (Vadász-K hrs) Simonyi Lajos báró (1824–1894) 48-as huszártiszt, politikus alapította. 1888: Simonyifalva Ar Kisjenıői js (Je 624). 1913: Simonyifalva Ar vm (Az). *1939.IX.3.: Matekovics János újságíró, szerkesztő, műfordító. 2004.VIII.15-én emléktáblát avattak a falu névadója tiszteletére. 2004.VIII.16. Duna Tv, 2004.VIII.24. RTV. # Jókai: A legvitézebb huszár. – Şimonești > Satul Nou = Su 2: 99. 1828, 1851. {Téves. Ld Újfalu} > 1974: Satu Nou c. Mișca {Tűzmiske kzs faluja ÉK-re} [20 C] (V. András János: Helynévtár)
Satu Nou # Mişca (Arad); Simonyifalva, Simonyi, Kisújfalu, Nagyújfalu; Schimonidorf [in Arader Land] (g); 1828, 1851 Ujfalu (Kis-) és (Nagy-) népes puszta , Kurtics és Szentanna között (Nagy L.; Fényes 1851); 1885-ben Simonyifalva kivált Bélzerénd és Vadász kgs.-ből (Gyalay 758); 1893 Simonyifalva (Uj község Vadász és Bélzerénd határából) (Hnt. 1893); 1910 Simonyifalva + Kistelek + Liget + Nagyszék + Pinczekert + Póczmány + Vadaskert (Gyalay 758); 1913 Simonyifalva (Hnt. 1913); 1921 Satu-nou, Simonyifalva (Dicţionar 1921); 1925, 1932 Satu-Nou (Leg. 95/1925; I.s.); 1956 Satu Nou (IAL) ✪ Arad vm.; 1890-1919 Avm., Kisjenői j. 1913 nk.; 1919-1930 Jud. Arad, pls. Chişineu; 1930-1950 Jud. Arad, pls. Chişineu-Criş; 1950-1956 RAR r. Criş; 1956-1960 RORD r. Criş; 1960-1968 RCR r. Criş (Arcanum)

Földrajzi betájolás: Simonyifalva Tőzmiskétől keletre, a Fekete-Körös bal partján, a Kiskörösközben, Vadász és Apáti közt fekvő település. Az országos jelentőségű (DN79) műúttól pár km-re, a DJ794-es megyei út mentén, Aradtól 64, Tőzmiskétől 8 km-re található. Vasútállomása nincs, 1921-ben a román hatóságok átvágták a Gyulába vezető kisvasút sineit, majd felszedték (1932).

Az itt következő összeállítás legfőbb forrása Kovách Géza dolgozata.
A régészeti és okleveles vizsgálat Simonyifalva vidékén többezer éves emberi kultúrát igazol. Az ember jelenléte ezen a tájon a kései csiszolt kőkortól kezdve töretlenül kimutatható.
1177: okleveles adat település létéről: III. Béla adománylevele az aradi káptalan részére.
1241: tatárjárás, Rogerius kanonok leírja a pusztítást.
14. század: a határ Csekevadászhoz tartozott.
1332: Vadásznak plébániája van.
1363: Vadász Becsey László birtoka.
1446-ban a Maróthlaké, majd Samoskeszivel együtt a törökverő Hunyadi János birtoka lesz.
1510: Mátyás természetes fia, Korvin János halála nyomán özvegye, Frangepán Beatrix második házassága révén Brandenburgi György lesz a tulajdonos.
1526: Mohács után 1551-ig a Zápolya-család uralja.
1552: a török hatalom ide is kiterjeszkedik, majd a tizenötéves háború idején az erdélyi fejedelemség felügyelete alatt áll. Rövid ideig Mihai Viteazulnak is hódol.
17. század: folyamán amolyan kettős adózás alá tartozik (a török és az erdélyi fejedelemség), mikorról már dézsmajegyzékek révén a lakosság helyzetére is kapunk némi adatokat.
1687: a Habsburg-uralom évei következnek, amikor is mint az arad-mutinai uradalom része a kamarának fizeti az adót. Ebből a korból számos urbárium szolgáltat a népességre vonatkozó adatokat.
1799–1815: a napóleoni háborúkban eladósodott kincstár aladja Arad megyei birtokait, és elkezdődik a település máig tartó új története.
1819: a legendás hírű Simonyi óbester megvásárolja a kamarától Bélzerinddel együtt. A hányatott sorsú óbester nem sokat törődött új birtokával, de a család, mint minden Körös-közi új tulajdonos, hozzálátott a majorság megszervezéséhez. A jobbágyföldeket elkülönítették a tagosított uradalmi földektől, az addig szabadon használt nagy kiterjedésű közlegelőt is kettéosztották községi és uradalmi legelőre.
1848: az 1820 után keletkezett új birtokjogi állapotokat véglegesítették az 1848-as törvények.
1853: a császári pátens elismerte a jobbágyfelszabadítást (szabad földtulajdonos, lett az egykori jobbágy), rendezte a szerződéses jobbágyok és zsellérek tulajdonviszonyait, szentesítette a földesúri magántulajdont. Így lett a Simonyi család a vadászi határ és a hozzá tartozó puszták polgári tulajdonjogú ura.
1880: A gazdaság modernizálásához tőkére lett volna szükség, a báró más megoldást választott. A környék tölgyesei eltűntek, egy részüket a Simonyi család lábon eladta, illetve birtokának keleti részén kivágatta a többszáz esztendős mocsári tölgyerdőt, a helyét fölparcellázta, elárverezte, és telepeseket toborzott ide. Simonyi Lajos báró (Simonyi óbester fia, 1848-as huszártiszt, miniszter, főrendiházi tag – a falu alapítója) elhatározta vadászi birtokának eladását. Az egy tagban történő eladásnál előnyösebbnek vélte a felparcellázást, s ügynökök révén telepeseket toborzott. A telepítés magánjellegű volt, állami segítség nélkül.
1882: megérkeztek az első telepesek, körülbelül 500 személy. Ezeket újabbak követték 1884-ben (200 körül), s végül 1890-ben (úgy 600-an). A telepesek kb. 70 %-a magyar, 23 %-uk német és 7 %-uk szlovák nemzetiségű, de voltak közöttük szerbek, zsidók és bolgárok is. Nagyrészt Békésből, a Kunságból, Pest megyéből, a Bánságból jöttek, érkeztek Arad környékéről, sőt pár német család Németországból, a Fekete-erdő mellől. A németek és a szlovákok között volt mesterember, akadt néhány kereskedő is, így ők inkább a faluban építettek házat. A magyarok közül sokan tanyán laktak. Tanyasorok alakultak ki, tanyasi iskolát is alapítottak. Többségük földhözragadt napszámos, egykori zsellér, uradalmi cseléd és egyéb elesett ember. A puszta földön mindenekelőtt családi hajlékot, jószágaiknak fedeles alkalmatosságot építettek. A földműveléshez szükséges jószágállomány is fogyatékos volt, vagy egyenesen hiányzott. Nehezebb és küzdelmesebb sors várt rájuk, mint az amerikai telepesekre. Elegendő volt egy gyenge termés, hogy minden év április 20-án, a törlesztés napján múlhatatlanul ott lebegjen a telepes feje fölött a vész, hogy törlesztését elmulasztván, elveszítse addig befizetett pénzét, s töröljék a földvásárlók névsoráról.
1885: megalakul az önkéntes tűzoltócsoport.
1888: a falu önálló jegyzőséggel rendelkezett.
1893: némi könnyítést nyújtott az Országos Földhitelintézet, 50 éves amortizációs jelzálogkölcsönt biztosított a simonyifalvi telepeseknek, de a jelzálog kamatok továbbra is súlyos terhet jelentettek.
1896: segítséget jelentett Werler Péter egykori plébánosnak a kezdeményezése, aki helyi hitelszövetkezet alapítását javasolta. Nagyon jó volt a fogadtatás, az Országos Központi Hitelszövetkezet 1899. június 4-én a Simonyifalvi Hitelszövetkezetet felvette tagjai sorába.
1899: a még húsz évet meg nem ért új falu konszolidálódott. Saját erejéből talpra állt, jelzálogkölcsönét rendszeresen törlesztette.
1906: komoly fellendülést hozott a 42 kilométeres kisvasút elkészülte, mely Gyula és Simonyifalva között hét települést és több uradalmat kapcsolt össze.
1918. november: kitört az őszirózsás forradalom, a frontról hazatérő katonák, a helyi szocialisták Simonyifalván is megmozdultak. A csendőrség el¬menekült, a kiéhezett fegyveres katonák megtámadták a helyi malmot, a jegyzőséget, gabonát és egyéb élelmet követeltek.
1920: hosszú időre megállt a fejlődés, új idők, új körülmények.
1921: a földreform felemás helyzetet teremtett. Nem egy újgazda jószág, munkaeszköz és hitel hiánya folytán megvált a földjétől.
1922: a falu hivatalos neve Şimoneşti, majd 1938-tól Satu-Nou.
1940-44: a második világháború alatt súlyos veszteségek érték a falut. A katonaköteles férfiakat bevonultatták, a háborús viszonyok közepette az állatokat és a betakarított terményt elvitték.
1944: a német csapatok visszavonulásakor, majd az őket követő román katonák még jobban kifosztották a falut.
1945. január 15: a szovjet katonák a román csendőrség segítségével összeszedték a német vagy vegyes családból származó férfiakat és nőket. Sok gyermek maradt árván vagy félárván. Volt, aki soha nem tért vissza a szovjet munkatáborokból. Akik pedig hazatértek, azokat itthon nehéz helyzet fogadta, hisz addigra a családjuktól mindenüket elvettek, a házukat, földjüket, sok embernek nem volt hová hazatérnie.
1946: a földreformmal a módosabb gazdák földjét elvették, a traktort, a mezőgazdasági gépeket.
1949: államosították a boltokat, kocsmákat, műhelyeket. A korábbi bálterem, a Prügel-terem kultúrotthon lesz.
1950: az új közigazgatási beosztással a falu elveszti önállóságát, a községközpont Vadász. Az 50-es évek végén visszanyeri önállóságát.
1955: megkezdődött a kollektivizálás, idővel megalakult a gép- és traktorállomás az elkobzott traktorokból és gépekből. Létrejön a József Attila Termelőszövetkezet.
1962: kényszerítették az embereket, hogy a kollektív gazdaságnak adják az állataikat, a szerszámaikat, a szekereiket, mindent, ami kellett a gazdálkodáshoz. Sokan városra költöztek. Megalakult a mezőgazdasági termelőszövetkezet, a kolhoz. Az emberek a földeken dolgoztak, a termény nagy részét beszolgáltatták az államnak. A vezetőség igyekezett jól gazdálkodni, részesedést adtak az embereknek a termésből. A szövetkezet működtette a boltokat, a kocsmát, a műhelyeket, a pékséget. A kollektivizálás következtében lassan felszámolták a tanyavilágot. Egyre többen költöztek be a faluba.
1966: a faluban megjelenik a villanyvilágítás.
1980-as évek: a Ceaușescu-féle ördögi terv, a falurombolás Simonyifalvát is célba vette, de megmenekült.
1981: a plébániánál megindul a kolhoz-pékség. Később a Dörner-házban van a kemence.
1989: a diktatúra bukása után az emberek visszakapták a földeket, és ami az elkobzott épületekből, gépekből visszaadható volt. A falu élete gyökeresen megváltozott, növekedett a vállalkozókedv, a korábban a szövetkezet működtette boltokat, kocsmát, műhelyeket átvették magánszemélyek. Többen külföldre mentek munkát vállalni, majd végleg áttelepedtek.

A település lakosságának alakulása és összetétele.
1890 Összesen 1402, románok 28, magyarok 857, németek 487, mások 30
1900 Összesen 1944, románok 17, magyarok 1477, németek 422, mások 28
1910 Összesen 2484, románok 30, magyarok 2276, németek 162, mások 16
1930 Összesen 2358, románok 39, magyarok 1919, németek 383, mások 17
1966 Összesen 1481, románok 34, magyarok 1352, németek 92, mások 3
1977 Összesen 1166, románok 42, magyarok 1050, németek 72, mások 2
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma + más)
199289821838362
200285754783155
2011834627534-*

⃰ Nem nyilatkozott 14.

Az 1882-es telepítés után években a lakosság földműveléssel, ipari növények (dohány, cukorrépa, cirok) termesztésével foglalkozott. Háziipara a szövés-fonás volt. A táj jellegének megfelelően az uradalom létalapja az állattartás lett: elsősorban szarvasmarha- és juhtenyésztés. A monarchia idejében száznál is több kisiparos élt Simonyifalván: kőművesek, ácsok, kovácsok, asztalosok, cipészek, órásmesterek, szabók, varrónők. Lakossága túlnyomórészt továbbra is földműveléssel, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozott.
A településen 1910-ben megépült a kétemeletes gőzmalom, a cement¬öntöde és a cserépgyár. A változatos kisipar, a gyárak, a jó termőföld, az összefogás és a szorgalmas munka meghozta a gyümölcsét, és Simonyifalva a környék egyik legfejlettebb községévé vált. A simonyifalvi gazdakör 1914-ben 109 tagot számlált az Aradvármegyei Gazdasági Egyesület Évkönyve szerint.
1981-től tésztagyár is létezett a faluban. Az istállókban, amelyeket a kollektivizálás idején építettek a falu szélére, lovakat, teheneket, borjakat és disznókat neveltek, továbbá csirke-neveldét is létrehoztak.
2020-as évek: a helyi gazdaságban a fontossági sorrend: szállítás, kereskedelem csak ezt követi a mezőgazdaság. A vendéglátás is alacsony részarányt képvisel.
A polgármesteri hivatal szerint munkanélküliség a községben, a közeli Kisjenő és Nadab vállalati foglalkoztatnak sok helyi munkavállalót.

Az oktatás, kultúra és egyház helyzetének bemutatásánál leginkább Brittich Erzsébetnek a Balta János által szerkesztett, 2019-ben megjelent kötetben olvasható dolgozatára támaszkodtam.
A kezdeti időkben, mikor még nem volt sem iskola, sem tanító, a Heimann-porta udvarán kialakítottak egy kis helyiséget, ahova összegyűjtötték a gyermekeket, és ott írni-olvasni és számolni tanították őket.
1885: a templom melletti telken felépítik a Katolikus Kört és két iskolaépületet; ebben az évben kezd működni az első óvoda jellegű intézmény. A régi vályogépületek helyén 1958-ban, majd 1973-ban emeltek tágasabbakat.
1894: az iskola a katolikus egyház felügyelete alatt működött, pénzhiány miatt az intézmény hatosztályos állami iskola lett.
1885: létrejön a hatosztályos általános népiskola. Sok iskolaköteles gyermek nem járta ki a hat osztályt. A gyermekmunkaerőt korán befogták, következésképpen a III. osztálytól kezdve nagy volt a lemorzsolódás. Általában a négy elemit kijáratták.
1910-ben a 2484 lakos közül 1513 személy tudott írni-olvasni. 450 gyermek volt iskolaköteles, 329 járt iskolába. Az írástudatlanság az idősebb nemzedékre volt inkább jellemző, és 1930-ra gyakorlatilag megszűnt.
1912: a hatodik osztály elvégzése után ismétlő iskolába iratkozhattak a gyermekek, ahol a fiúk kosarat fontak, seprűt és kefét kötöttek, fát ültettek, gyümölcsfát oltottak, szőlőt telepítettek, a lányok pedig fontak, szőttek, főztek, sütöttek – felkészítették őket az életre.
1929: 60 gyermek járt iskolába.
1945: az iskola tannyelve ismét magyar.
1946: a Horn-házban megnyílt a magyar óvoda,
1947: megnyílt a tanyasi iskola.
1948: tanügyi reformmal az iskola 7 osztályos lett.
1958: a régi iskolaépületeket lebontották, újat építettek, ahol jelenleg az 5–8. osztályosok tanulnak, az elemi osztályosok számára pedig
1958: iskolaigazgató Héjja Emma (1923-2008) tanár. Emlékét az iskola előterének falán bronzplakettes gránit tábla idézi.
1960: napköziotthon alakult, a konyháján minden nap friss ebéddel, uzsonnával látták el a gyermekeket.
1969: beindult a IX. majd a X. osztály is – nem volt hosszú életű.
1973: felépült az új iskolaépület, itt az elemi osztályok kaptak helyet, és a tornaterem meg a fizika-kémia laboratórium, térképterem és archívum, és ekkor hozták át ide a kis múzeumot is a kolhozirodáról.
1983: iskolaigazgató Hévízi Ottília (1951–2002) magyartanár. Emlékét domborműves tábla idézi.
1986: elkezdődik az iskola elrománosítása. 1989 őszén már csak a magyar, matematika, fizika és testnevelés órák tannyelve volt magyar.
1990: új kezdet, általános megújulás.
2004: az iskolát Simonyi Imre költőről nevezték el. A névadó mellszobrát a tanári szoba mellett helyezték el.
2009: elkészül a sportcsarnok.

Simonyi Imre Általános Iskola – magyar tannyelvű
Cím: Főutca 1. Telefon: 0257-354514, villámposta: scoala_satunou@yahoo.com.
Igazgató: Péter Dalma
Jelenlegi helyzet: óvoda magyar 21 gyermek, elemi iskolai osztályok 34 tanuló, általános iskolai osztályok: 41 tanuló.
Ide tartozik a Vadászi Elemi Iskola is: magyar óvodás csoport 15, magyar elemi osztályba jár 17.

– A falu életében mindig is jelen volt a kultúra. Szőni, fonni, kézimunkázni jártak össze a lányok, asszonyok. Számos kulturális rendezvényt szerveztek régen is, és most is. Az új kultúrotthon, amely ma Simonyi Imre Művelődési Ház néven szerepel, 1964-ben épült a falusiak önerejéből.
– Vannak hagyományossá vált rendezvények, és vannak értékelendő kezdeményezések.
– A Regionális Simonyi Napokat 2001 óta szervezik. Ennek kapcsán 2002 alakították újra meg a Simonyi Társaságot, elnökévé dr. Hevesi József körzeti orvost, alelnökévé Haász Tibor polgármestert, titkárává pedig Szívós Lászlót választották. Az Arad megyei magyar közéletben szerzett érdemeinek elismeréseként a társaság tiszteletbeli elnöke Böszörményi Zoltán lett, aki a Simonyi-díj létrehozására 1000 dollárt adományozott a társaságnak.
– 2000-ben Nagyzerinden megalakult, a vidék magyarságának, több település összefogását célul kitűző Körös-vidéki Egyesület (nem jegyezték be) melynek fontos szerepet szántak simonyifalvi napok rendezvényein.
– A Simonyi Napokat hagyományosan augusztusban szervezik, immár több napos rendezvényként. Minden alkalommal van valami sajátos: irodalmi pályázat, huszárparádé, fotópályázat stb. A rendezvény különben falutalálkozóként indult.
– 2007-től minden évben megrendezik a Simonyi Imre Szavalóversenyt, ahol a környék magyarlakta településeiről és az anyaországból is összegyűlnek és verseket adnak elő tehetséges diákok.
– A Leveles néptánccsoport 1999-ben Szívós László vezetésével alakult fiatal házaspárokból. Kezdetben saját maguk szórakoztatására gyűltek össze, majd igény volt néptáncoktatókra és jöttek is Gyuláról, Elekről. Jelenleg is működik Haász Endre egykori táncos vezetésével. Az időnként meg-meg újuló néptánccsoport sokéves múltra tekint vissza. A kiöregedő Leveles együttest követni fogja a közben megalakított Pitypang gyermektáncegyüttes.
– Régebben volt a falunak színjátszóköre (sok színdarabot adtak elő, például: A sárga csikó, Piros bugyelláris, Liliomfi, Gyurkovics lányok, Dollár papa, Titanic keringő).
– Minden évben szerveznek a Simonyi Napok keretében egy kiállítást, ahol többek között Brittich Erzsébet alkotásait is megcsodálhatták az érdeklődők, de az apateleki művészeti tábor legjobb gyermekrajzait is bemutatták. Emlékkiállításokat is szerveznek.
Visszatérő alkalmak a közösségépítésre a farsangi, szüreti és szilveszteri bálok, valamint az óvodások és iskolások év végi műsorai. Hasonló módon kiemelendők a nyugdíjas találkozók.
Külön kell szülni a kulturális helyszínekről. A Simonyi Imre Művelődési Ház nevében hordozza küldetését. Ma is a szív és a lélek otthona.
Egyedi helyszín a Simonyiak Háza (2003) Ennek egyik szobája Simonyi Imre emlékét idézi, a másik Simonyi óbesterét. A ház azonban nem múzeum, hanem intézmény akar lenni, számos rendezvény helyszíne az elkövetkezőkben. A házon emléktábla idézi a névadókat.
A falu életében már a második világháború előtt is létezett futballcsapat. A jelenlegi csapat szép sikereket ér el a megyei bajnokságokon. 2009-től modern sportcsarnok várja a sportolni vágyókat.
Simonyifalva a kisrégió kulturális és sportéletének központja. Számos kulturális és sportrendezvényt szerveznek a faluban. Ilyenkor a vendégeknek szíves fogadtatásban van részük, s nemcsak a szorgalmas szakácsasszonyok főztjét, de a művelődési ház családias és ünnepélyes hangulatát is dicsérik.

Római katolikus egyház
A falu létrejöttekor Kisjenőből Werler Péter lelkész járt ki, ő látta el a lelkiszolgálatot. 1886-ban zsindelyfedeles harangtornyot és egy kicsi kápolnát építettek a piactér elejére – az építésre a pénzt a püspökségtől kölcsönözték. Ugyanígy az iskola és a plébánia építéséhez. 1894-ben megalakult a simonyifalvi római katolikus egyházközség. Werler Péter plébánosként 1895–1904 között szolgálta a gyülekezetet.
A neogótikus templom 1914-ben épült Amschlinger Ferenc plébános idejében, Siegel Albin osztrák építész tervezésével és vezetésével. A toronyban az aradi Hönig műhelyben öntött három harang „lakik”. Orgonáját a pécsi Angster cég építette 1913-ban. A templom oltárképe a boldogságos Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja, kétoldalt pedig Szt. Péter és Szt. Pál apostolok szobrai láthatóak.
A templom belső felújítására 2022-ben került sor.
Római katolikus plébánia
Cím: Főutca 172 sz. Telefon: 0257-354700.
Plébános ( a kisjenői) Kapor János.
Filiák: Tőzmiske, Vadász, Bélzerénd.

Evangélikus Egyház
Az evangélikus gyülekezetnek körülbelül 160 tagja van, de – egyedülálló módon – nagyobb részük református. Az évtizedek alatt ugyanis a két protestáns felekezet egy gyülekezetté kovácsolódott. Deák Bálint Sándor evangélikus lelkész: „Eredetileg evangélikusok voltak, de a szomszéd falvak reformátusai úgymond bekérezkedtek az istentiszteleti alkalmakra, s így lettünk egy gyülekezetté, mindenki úgy mondja, a kistemplomhoz tartozók. A kommunizmus ideje alatt ritkán volt lekész, s akkor a szomszéd falvakból a református tiszteletesek látták el a gyülekezetet, illetve Apatelekről járt ki lelkész, és ő végezte a szolgálatot.”
Az 1942-ben felszentelt régi imaterem kicsi, gyengén fűtött, rossz állapotban volt. 2013 döntöttek a felújításról, az új épület elkészült, 60 fős imateremből, vendégszobákból, irodákból és parókiából áll.
Simonyifalvi Evangélikus Egyházközség
Cím: Főutca 310 sz. Telefon 0257-354687 Villámposta: danbalzajzon@yahoo.com.
Lelkipásztor: Deák Bálint Sándor.

Kisvasút emlékhely – a felszedett kisvasút egy darabja a megálló táblával együtt.
Deportáltak emlékműve, Brittich Erzsébet, Szívős László (2008)
A Simonyiak Házának udvarán az 1945-ben a Szovjetunióba elhurcolt 33 férfi és 26 nő nevével ellátott, svéd gránit emlékművet állítottak, tizenhárom tölgyfából faragott emlék-oszlopot pedig az ott elhunytak emlékére. A gránit emlékmű Szívós László helybéli kőfaragó alkotása. A tizenhárom emlékoszlopot pedig Brittich Erzsébet képzőművész faragta, jelképes életfamotívumokkal díszítve.
Kopjafa: a falu fennállásának 125. évfordulójára. Készítette Brittich Erzsébet. Helyszín: a művelődési otthon bejárata.
Simonyi Imre fejszobor, Deák Árpád (2003). A szobor a Simonyi Házban látható.
Simonyi Imre mellszobor. Kiss László György (2004). Az iskolában áll, fa emelvényen Az eredeti bronzszobor Gyulán áll a Dob utca sarkán. A gipsz öntőmintát Kiss László György szobrászművész patinázta, és az iskolának adományozta.
Simonyi Imre emlékház. Szülőházát alakították 2004-ben, ahol az egyik szobában a költő gipszből készült, patinázott fejszobra található. Ez a szobor Deák Árpád nagyváradi szobrászművész alkotása, akárcsak a Sétáló Simonyi egész alakos szobormakettje és az emlékház utcai falán levő bronzplakettek. A Simonyiak Háza egyik szobája Simonyi Imre emlékét idézi, a másik pedig Simonyi óbesterét. A középső szobában gazdag helytörténeti kiállítás a múlt hagyományos tárgyait, emlékeit mutatja be, és Molnár János régészeti kutatásainak leleteit.
Héjja Emma domborműves gránit emléktábla, Deák Árpád (2010)
Az iskola előterének a falán. Az évente megrendezésre kerülő szavalóverseny záró eseményeként avatták fel.
Hévizi Ottilia domborműves emléktábla, Deák Árpád, közreműködő Szívós László kőfaragó (2011). Az iskola egykori, fiatalon elhunyt magyartanára és igazgatója emlékére.

– A térség birtokosa, báró Simonyi József (Nagykálló, 1777. márc. 18. – Arad, 1832. aug. 23.) huszárezredes, (Simonyi óbester) legendás huszártiszt, a „legvitézebb huszár”.
– Itt született Simonyi Imre /Szmola Imre/ (1920. szept. 14. – Gyula, 1994. febr. 10.), József Attila-díjas költő, író, publicista.
– Itt született Matekovics János (1939. szept. 3. – Sepsiszentgyörgy, 2012. aug. 26.) – újságíró, szerkesztő, műfordító.
– Itt tanított Héjja Emma (1923–2008) – tanár, iskolaigazgató.
– Itt tanított Hévízi Ottília (1951–2002) magyartanár, iskolaigazgató.
– Itt született Hürkecz István (1952. ápr. 5. – ) – író, műfordító. Németországba költözött, ahol felvette a Streitferdt Stefan nevet. Később az Amerikai Egyesült Államokba költözött.
– Itt született Sajcz András (1959 – Arad, 2020. nov. 25.) – amatőr csillagász, festő és író.
– Itt született Brittich Erzsébet (1953. okt. 19. – ) képzőművész, festő, író.
– Itt született Zsóri Dániel (2000. okt. 14. – ) – Puskás Ferenc-díjas labdarugó, a nemzetközi szövetség (FIFA) milánói gáláján átvehette az év legszebb góljáért járó Puskás-díjat 2019.

Polgármesteri hivatal
Cím: Tőzmiske, Str. Principală nr. 116.telefon: 0257-354140. Villámposta: primaria_misca@yahoo.com.
Simonyifalva: Honlap http://www.simonyifalva.ro/
Polgármester: Haász Tibor (Simonyifalva, RMDSZ)
Alpolgármester: Nagy Sándor (RMDSZ)
Helyi tanács: RMDSZ 7 mandátum (Bartha Ottó, Kádár Vilmos, Mihály Andrea, Kovács Ferenc, Molnár Imre/Bélzerénd, Kristó Sándor)
Jegyző: Nagy Zsolt.

RMDSZ szervezet
Elnök: Péter Anikó.

Simonyi Társaság, bejegyezték 1996

– a Tamáshidai tó a falutól 10 km-re
– a Fekete-Körösben halászni lehet, a környék erdeiben vadászni.

Források
Kovách Géza: Új telepesek nyomában. Részlet egy falumonográfiából. Korunk, 1983/12. 986-992.
Somogyi Gyula: Arad megye magyar népe. https://adatbank.ro/html/alcim_pdf13299.pdf
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában. Örökségünk Arad megyében. I. Arad, 2018.
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában Örökségünk Arad megyében II. kötet. 2019.
Ujj János (összeállította) Arad megye neves szülöttei. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007.
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története, 1892, Arad.
Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város monographiája, II, Arad, 1895
Erdélyi helynévkönyv Adattári tallózásból összehozta Vistai András János https://adatbank.ro/html/cim_pdf2583.pdf
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
http://nepszamlalas.adatbank.ro/?pg=etnikai&id=3006
Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Arcanum. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/ErdelyHelysegnevTar-erdely-bansag-es-partium-torteneti-es-kozigazgatasi-helysegnevtara-1/telepulesek-1C9/s-127A/satu-nou-12A3/

Nagyiratos

Nagyiratos

Nagyiratos (románul: Iratoșu) falu Partiumban, Arad megyében, Nagyiratos község központja. Hozzá tartozó falvak: Nagyvarjas (magyar falu), Kisvarjas (többségében magyar kis falu). Trianon előtt Arad vármegye, Magyarpécskai járáshoz tartozott. 1968-tól Arad megyéhez tartozik. Az 1926-ös közigazgatási törvény előkészítése során felmerült a javaslat, hogy a falu neve legyen Câmpia. Erről aztán lemondtak.
Nevének előfordulásai: Nagyiratos, Belsőiratos (1418), Irathws (1446), Almássy Iratos, Iratus (1453), Irathos (1484), Nagh Iratos, Forray Iratos.
Neve valószínűleg az írás szóból eredeztethető.
Neve okiratokban:
Nagyiratos, Forraynagyiratos; 1418 Belső Iratos (IstArad 136); 1446 Irathos, 1454 Irathos 1484 Nagh Iratos, 1498 Irathos (Csánki I. 697, 772); 1517, 1527, 1537, 1558 Nagh Iratos (IstArad 136); 1560 Nagyh Iratos, 1562 Nagy Iratos, 1671 Nagh Iratos, 1777 Nagyiratos (Borovszky, Csanád II. 151, 414); 1808 praedium Irátos (Nagy-), Nagyirátos (Lipszky); 1839 Nagy Iratos, népes puszta Csanád vgye szélén, 1851 Almásy-Nagy-Iratos, Forray-Nagy-Iratos, Arad vm-ben Csanád vm szélén (Fényes 1839, ≈ 1851); 1858, 1863 Forrai-Nagy-Iratos, 1873 Iratos (Forrai Nagy-), 1877 Nagy-Iratos + Iratos (Forray-, Nagy-), 1882 Iratos (Forray-Nagy-), Forrai-Nagy-Iratos, 1893 Iratos (Forray-, Nagy-) + Hatháza telep, 1900 Forraynagyiratos (Hnt. 1858, 1863, 1873, 1877, 1882, 1893); 1913 Nagyiratos + Belmajor + Hatháza + Irmamajor (Hnt. 1913); 1921 Iratoşul mare, Nagyiratos (Dicţionar 1921); 1925 Iratoş (Leg. 95/1925); 1932, 1941 Iratoşul (I.s.; Rec. 1941); 1950 Iratoşul (Leg. 5/1950); 1956 Iratoşu (IAL) ✪ 1446, 1454 Csanád vm., olykor Zaránd vm.; Arad vm.; 1785-1790 VII. Nagyváradi ker. Arad vm.; 1839 Arad vm. puszta; 1849-1850 Nagyváradi főbiztossági kerület (K.K. Ministerial-Commissariat Groswardein) 1851-1853 Nagyváradi kormánykerület (k.k. Districts-Regierung Grosswardein) 1854-1860 Nagyváradi helytartósági osztály (k.k. Statthalterei Abtheilung Grosswardein) 1849-1860 Arad m., 1858 Aradi j.; 1863 Arad vm., Aradi j.; 1873, 1877-1900 Avm., Pécskai j.; 1910-1919 Avm., Magyarpécskai j.; 1919-1932 Jud. Arad, pls. Pecica; 1941 Jud. Arad, pls. Curtici; 1950-1956 RAR r. Arad; 1956-1960 RTIM r. Arad; 1960-1968 RBT r. Arad. (Arcanum)
Iratos 1. Csa 1. (Arad-ÉNy) 1446, 1455: Irathos Ar vm (Cs 1: 772). 1454, 1498: Irathos, 1484: Nagh Iratos Csa vm (Cs 1: 697. Néha Zarándhoz és Aradhoz is számítják; s csakugyan e tájon érintkezett e három megye). 1485: Iratus, 1537: Nag Iratus, 1777: Nagyiratos (Borovszky: Csanád II. 414). 1808: Irátos (Nagy-) (73). 1851: Almásy-Nagy-Iratos, puszta, Ar vm, Csanád vm szélén. Kiterjedése 5212 hold … Haszonbérlők bírják, de van itt egy kis 30 holdnyi erdő mellett egy dohány-kertész község is megtelepitve, 480 r. kath. magyarból álló. Birja a pusztát Almásy Pál volt hevesi alispán; Forray-Nagy-Iratos, puszta, Ar vm, Csa vm szélén. Az egész róna határ igen gazdag föld … Ebből bir a rátelepitett kertész község 1500 hold szántóföldet, 464 hold legelőt; majorságilag kezeltetik 2750 hold szántóföld, és 750 hold gyep. A dohány-kertész község számlál 688 lelket, kik mindnyájan magyarok és római katholikusok. Birja a pusztát báró Forray Iván (Fé 2: 135, 136). 1913: Nagyiratos Ar vm Magyarpécskai js (Az). 1920: (V. András János: Helynévtár)

Földrajzi betájolás: A román-magyar határ, a kisvarjaspusztai (ideiglenes) határátkelő közelében, Aradtól 21 km-re fekszik. A DJ 709C jelzetű megyei út visz oda. Vasútállomása nincs, a legközelebbi állomás Kürtös.

1446: első írásos említése, mint templommal rendelkező település.
1552 után, a török uralom idején teljesen elnéptelenedett.
1717: a Mercy-féle térkép mint lakatlan pusztát jelzi (a térkép pontosságát vitatják).
1777: a Bohus család tulajdona.
1787: Szalbek György földesúr vásárolta meg az nagyiratosi pusztát.
1810–1820: létrejön a község, a Szalbek család Nógrád megyei katolikus palócokat telepített ide, mint dohánykertészeket. Az újonnan alakult kis „gányó”, azaz dohánykertész falu a szomszédos Kisiratoshoz tartozott.
1850-ben Nagyiratos a gróf Nádasdy család birtoka lett. A dohánytermesztés visszaesése miatt megnövekedtek az adóterhek.
1859: Szent Mihály éjszakáján (szeptember 29/30) az adóterhek miatt 162 család (912 személy!) megszökött a nagyiratosi birtokról, és Mezőkovácsháza pusztáján megalapították Magyarbánhegyes községet. Nagyiratos erősen megfogyatkozott lélekszámát a közeli Magyarpécskáról betelepített, szintén palóc származású, katolikus magyar telepesekkel pótolták.
1908: Forray bárótól a községet Nádasdy család vásárolta meg.
1919: a román közigazgatás községközpontnak nyilvánítja.
1924: után Kétegyházáról, Battonyáról és Magyarcsanádról románokat telepítenek Nagyiratosra, a meglévő öt mellé két új utcát hoznak létre. Ezt a nagyiratosiak „kolóniának” nevezték. A román telepesek először egy kis imaházat hoztak létre, majd 1975-ben felépült az ortodox templom.

A település lakosságának alakulása és összetétele.
1880 Összesen 1202, románok 32, magyarok 1093, németek 2, mások 75
1890 Összesen 1441, románok 59, magyarok 1364, németek 7, mások 11
1900 Összesen 1412, románok 63, magyarok 1313, németek 19, mások 17
1910 Összesen 2335, románok 19, magyarok 2272, németek 34, mások 10
1930 Összesen 2238, románok 610, magyarok 1625, németek 1, mások 2
1966 Összesen 2124, románok 726, magyarok 1375, németek 19, mások 4
1977 Összesen 2090, románok 784, magyarok 1301, németek 2, mások 3
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma + más)
199220539341042368
2002188585095983
20111803894759445*

⃰ Nem nyilatkozott 98.

A dohánytermesztés korszakának elmúltával, 1860 után váltani kellett, a kendert választották. Nagyiratos ismert és elismert kendertermesztő vidék. A II. világháborúig, a dokumentumok szerint négyszáz családnak volt szerződése – nagyiratosiak mellett kisiratosiak, sofronyaiak, mácsaiak, szentlányiak is –, ők több mint ezer hektáron termesztettek. A velük szerződő vállalat magot, ha kellett pénzbeli előleget is adott.
A vállalatot 1948-ban államosították, az új vállalat neve: Június 11. Állami Iparvállalat lett. A ’60-as évek második felében az éves termelés, a nagylaki feldolgozónak is köszönhetően, nagyon felfutott. 1995-ben 300-an dolgoztak a cégnél (Carin S.A.), 1997-ben privatizálták, egy német vállalkozó vásárolta meg. 2003-tól azonban, a tulajdonosváltás eredményeként a kenderfeldolgozó csődbe jutott.
Nagyiratos mezőgazdasága a kommunista időkben is jelentős, volt rókatenyészetük, nagy virágkertészetük. Még így is a lakosság jelentős része aradi vállalatokban dolgozott.
Jelenleg a mezőgazdasági tevékenység mellett meg kell említeni az állattenyésztést (sertésfarm), illetve létezik egy egészségügyi üvegszál-üzem.

1879: megalakul az első iskola.
1912: felépül az iskola épülete, 9 tanteremmel.
1921: a világháborúk között az iskola román tannyelvű.
1945: újból magyarul tanítanak a helyi iskolában.
2015: az iskolát felújították.

Általános Iskola Nagyiratos. Óvoda is tartozik hozzá.
Cím: Iratos, Főutca 547 sz. Telefon: 0257-454005. Villámposta: scoala_iratosu@yahoo.co.uk
Igazgató: Horváth Erzsébet.
Nagyvarjasi óvoda: 10 gyermek, magyar csoport.
Nagyiratosi óvoda: 43 gyermek, 12 a magyar csoportban. Elemi osztályok: román 64, magyar 4. Általános iskolai magyar osztály nincs.

A művelődési ház rendezett körülményeket biztosit a helyi kulturális és közösségi rendezvények megtartására. Felszerelték modern fűtő-hűtő berendezéssel, van szabadtéri színpad, az udvart körbekerítették. Van játszótér is a gyermekeknek.
Nagyiratoson vannak hagyományosnak mondható rendezvények: a falunapokat, illetve Magyar Napok. És vannak egyedi rendezvények, előadások. Ilyen a horgásznap is.
Helyi kultúrcsoportok: a Forray Népdalkör, a Rozmaring Néptánccsoport (pillanatnyilag nem működik), asszonykórus, a Cyklon zenekar.
Továbbá fontosak a bálok: farsang, szüreti, az idősek bálja, vagy az elszármazott iratosiak találkozója.

A nagyiratosi római katolikus közösség egyházilag a kisiratosi plébániának volt fiókegyháza volt 1919-ig, utána önálló egyházközséggé vált.
1975: a nagyiratosiak, Bonnaz Sándor csanádi püspök anyagi támogatásával kis templomot építettek Szent Julianna vértanú tiszteletére.
1936-1937-ben egy jóval nagyobb templom épült a Szent Őrangyalok tiszteletére, ebben orgona is van.
Búcsúja szeptember első vasárnapján van. Nagyiratos két fogadott ünnepe: Szent Antal (június 13) és Szent Anna (július 26), melyeket jégverés és dögvész ellen fogadott meg a község népe, s mai napig megtartják. Hamvazószerda előtt hétfőn és kedden megtartják a kétnapos, ún. „negyvenórás” szentségimádást, amit Kiss Károly plébános vezetett be (így engeszteljen a falu népe a farsang-végi mulatságokon elkövetett bűnökért).
A nagyiratosi plébánia a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye, Marosi főesperesség, Aradi esperesi kerületéhez tartozik.
Római katolikus plébánia
Cím: Főutca 548. Telefon: 0257-454009. Villámposta: plebania.iratos@gmail.com.
Plébános: Bakó László.
Filiák: Kisvarjas, Nagyvarjas.

Az I. világháború áldozatainak emlékoszlopa. Felirata: „Isteni Megváltónk halálának 1900 éves évfordulója alkalmával a világháborúban elhalt hőseinknek emlékére. Emeltette a helybeli Rom. kath. Hitközség.”

– Itt született Oláh Sándor (1907. okt. 30. – Budapest, 1983. márc. 23.) szobrászművész, köztéri munkái vannak Budapesten, a legismertebb alkotása a Kézdivásárhely főterén álló Gábor Áron egészalakos szobra. (1943-ben készült a nagyváradi Hadapród Iskolának).
– Itt született Gulácsi Zoltán (1925-1986) zenetanár, zeneszerző, népdalgyűjtő.
– Itt született Csík György (1953-1996) sportlövő-edző, a szöuli olimpián egyik felfedezettje aranyérmet, Barcelonában bronzérmet szerzett. Szöulba nem engedték kiutazni, mert nevét nem volt hajlandó Cicu-ra változtatni.
– Itt töltötte gyermekkorát Nagy István (Gyorok, 1954. okt. 3. – ) – tanár, helyi politikus, helytörténész, könyvszerkesztő.
– Itt tanított Puskel Péter (Arad, 1941. ápr. 16. – ) – tanár, újságíró, közíró, helytörténész.
– Itt tanított Molnár Szabolcs (Mezőtelegd, 1943. ápr. 12. – ) – irodalomtörténész, műfordító, a bukaresti Tudományegyetem tanszékvezető (hungarológia) professzora.
– Itt tanított Király András (Arad, 1947. febr. 3. – ) – tanár, iskolaigazgató, politikus (képviselő, államtitkár)

Polgármesteri hivatal
Cím: Főutca 1. Telefon: 0257-454101. Villámposta: primaria@iratosu.ro. Honlap: www.iratosu.ro.
Polgármester: Papp Attila (RMDSZ)
Alpolgármester: Florin Baniciu (PNL)
Jegyző: Camelia Vidițchi
Helyi tanács: RMDSZ 4 mandátum (Nagy Tivadar, László Ármin, Kocsis Róbert, Both István), Nemzeti Liberális Párt (PNL) 2 mandátum, Szociáldemokrata Párt (PSD) 2 mandátum, Szociál-liberális Párt (PPU) 2 mandátum, Pro Románia Párt 1 mandátum.

RMDSZ szervezet, telefon: 0257-454114
Elnök: Nagy Tivadar

Dombegyház (Magyarország)
Kelebia (Magyarország)

AMISZ ifjúsági szervezet – nincs bejegyezve
Romániai Máltai Szeretetszolgálat fiókszervezete – nem önálló jogi személy

Források
Nagy István, Szabó István: Nagyvarjasi harangszó, Arad, 2014.
Puskel Péter és Clepe Elisabeta dolgozata
https://bibliotecaarad.ro/wp-content/uploads/2020/02/Iratosu-Dictionar-comune-Arad-vol.-II-final.pdf
Somogyi Gyula: Arad megye magyar népe. https://adatbank.ro/html/alcim_pdf13299.pdf
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában. Örökségünk Arad megyében. I. Arad, 2018.
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában Örökségünk Arad megyében II. kötet. 2019.
Ujj János (összeállította) Arad megye neves szülöttei. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007.
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története, 1892, Arad.
Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város monographiája, II, Arad, 1895
Erdélyi helynévkönyv Adattári tallózásból összehozta Vistai András János https://adatbank.ro/html/cim_pdf2583.pdf
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
http://nepszamlalas.adatbank.ro/?pg=etnikai&id=2995
Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Arcanum. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/ErdelyHelysegnevTar-erdely-bansag-es-partium-torteneti-es-kozigazgatasi-helysegnevtara-1/telepulesek-1C9/i-BE4/iratosu-C56/

Kisiratos

Kisiratos

Kisiratos (románul Dorobanți, korábban Iratoșu Mic) falu Partiumban, Arad megyében. 1919 előtt Csanád vármegye Battonyai járásához tartozott. A román-magyar határvonal meghúzását követően Kisiratos kisközséggé vált, 1949-ig Pécska közigazgatási fennhatósága alá tartozott. Közigazgatásilag 1968-tól Kürtös városhoz tartozott. 2004 májusa óta önálló község. Nincs hozzá tartozó település.
A helynév eredete vitatott: egyes vélemények szerint az irtás, az írás vagy íratás szóból származhat, mások úgy gondolják, neve valószínűleg díszesen kifestett templomára utal. A román nevét (dorobanți / darabont gyalogos katonát, csendőrt jelent – de lehet határőr is) még nehezebb értelmezni.
Nevének előfordulásai: Irathws néven, majd Iratus-ként fordul elő, későbbi oklevelekben Kis-Iratos (1773), Kis-Iratos (1828). A kis előtag megkülönböztetésül szolgál az innen nem messze fekvő Nagyiratostól.

Földrajzi betájolás: Aradtól 25 km-re északnyugatra, a román-magyar országhatár mellett fekszik. Földrajzilag, történetileg és gazdaságilag (legalábbis 1920-ig) szervesen illeszkedett az Alföld nagytájba. Elérhető a DJ792 jelzetű megyei úton. Vasútállomása nincs. A kürtösi állomás a falutól 8 km-re van.

Az itt talált régészeti leletek azt bizonyítják, hogy Arad megye egyik legrégebbi lakott vidéke. Ma is látható jele az ősidőkre visszanyúló emberi jelenlétnek a Kisiratos határában emelkedő két kunhalom (Snájder és Szőlőshalom).
1418: a falu első írásos említése Irathws néven.
1447: Iratus néven említik.
1552: Aradot elfoglalták a törökök, Iratost is. Kétszer is lerombolták.
1596: a törökök teljesen felégették, lakossága elmenekült, fokozatosan elnéptelenedett. A szájhagyomány szerint a falu régi központja a jelenlegi községtől északnyugatra levő, a Falu dűlője elnevezésű helyen volt. Ennek szomszédságában, két korszerű vízgyűjtő csatorna között helyezkedik el a régi temető, ahol egy régi templom darabjaiként értékelt téglákat találtak.
1787: megjelenik a Kisiratos helységnév, ez feltételezi Nagyiratos létezését. Ekkor egy három házat számláló szórványtelepülést jelölt.
1700-as évek vége: a Szalbek család megvette a kamarától a teljes birtokot.
1818: elkezdődik újkori története: Kisiratos névvel települt újra, megkülönböztetésül a tőle 6 km-re délkeletre fekvő mai Nagyiratostól. A mai kisiratosi lakosok ősei dohánykertészek voltak, elsősorban Szeged környékéről, de Nógrád megyéből is. A lakosság ma is őrzi a „szögedies” nyelvjárást.
1850: egy összeírás szerint a falu ló, szarvasmarha és juhtenyésztésről volt híres.
19. század vége, a 20. század eleje: erős gazdasági fejlődés tapasztalható. Sok a kisparaszti tulajdon, egy nagyobb tulajdonost jegyeznek: Jakabffi Béla.
1918 előtt: mivel a Csanád vármegyéhez tartozó Kisiratos nagyközség, itt jegyzői iroda, posta, telefon, házasságkötő hivatal, hitelszövetkezet kirendeltség és községi malom is működött. 1969 és 1989 között a Kürtös közigazgatási fennhatósága alá tartozó Kisiratos elvesztette közigazgatási intézményeit.
1980-as évek vége: üzembe helyezik a termálvizes strandot három medencével.
1995: elkezdik a Máltai-ház építését, két év múlva kezdte meg tevékenységét a szociális étkezde.1998 óta főleg mozgássérült időseket fogadnak be a 40 férőhelyes otthonba, teljes a gondozói és egészségügyi személyzet. Népkonyhát is működtetnek, ahonnan naponta 120-150 adag étel kerül rászoruló falubeliek asztalára.
2003: megalakul a tájház, mai nevén Almási Béla Tájház és Múzeumi Gyűjtemény. (A gyűjtemény megalakulása korábbra nyúlik vissza: Kása Antal felcser, Almási Béla nagybátyja volt az első gyűjtő, neki volt gyűjteménye a faluban.)
2004: önálló községgé válik.
2005: létrejön a Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó Pio Atya Gyermekvédelmi Központ, 15 gyereknek nyújt otthont, főleg Arad megyei, nehézsorsú családok gyermekeiről gondoskodnak.
2018-ben megünneplik a falu újra alapításának bicentenáriumát. Megjelenik Sarusi Mihály tekintélyes írói (1467 oldalas) falurajza: Lönni vagy nem lönni, IJK, Arad).

A település lakosságának alakulása és összetétele.
1880 Összesen 1870, románok 34, magyarok 1676, németek 32, mások 137
1890 Összesen 2174, románok 14, magyarok 2152, németek 4, mások 4
1900 Összesen 2373, románok 18, magyarok 2340, németek 6, mások 9
1910 Összesen 2210, románok 39, magyarok 2151, németek 14, mások 6
1930 Összesen 2452, románok 68, magyarok 2362, németek 19, mások 3
1966 Összesen 2456, románok 33, magyarok 2418, németek 2, mások 3
1977 Összesen 2341, románok 25, magyarok 2239, németek 1, mások 76
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma + más)
1992184158178111
2002167983156822
201116351411429433*

⃰ Nem nyilatkozott 27.

– Mindig a földművelés jelentette a fő foglalatosságot a kisiratosiak számára. Közel két és félezer hektáron gazdálkodnak, aminek nagyrésze szántóföld, a többi legelő.
– 1989 utáni új helyzetben a volt mezőgazdasági termelőszövetkezet átalakult az Agrodor társulássá, amely egy termálvízzel futott melegházzal rendelkezett. A termálstrand tulajdonosa.
– Kisiratos messze földön híres a gyümölcsfa-termesztésről is. Sok a kistermelő, a lakosság 30%-a ebből él. 2004-ben a faluban megtartott gazdatanfolyamot követően gazdaköri összejövetelre került sor, képzés és tanácskozás együtt.
– Vannak kisipari vállalkozások: kenyérgyár, bútorkészítés, meg építkezés és vendéglátás.
– Mivel közel van Kürtös, az ottani szabad ipari övezet a kisiratosi gazdasági helyzetre is kihat.
– 2013-ban megyeszerte több településen is tiltakoztak, miközben a Panfora cég a megyei és települési vezetőket kívánta maga mellé állítani, különböző fórumokon pedig a lakosokat próbálta meggyőzni. Az aggodalmak oka: elterjedt a hír, hogy a Panfora palagáz után kutat, és ha talál, a kitermeléséhez használt technológia – a kőzetrétegek hidraulikus repesztése – a termőföldek tönkretételéhez, a talajvíz szennyeződéséhez, hosszú távon pedig elsivatagosodáshoz vezet. A cég cáfolta, hogy palagázt keresne.

Az alábbi összeállításban az adatok javarészt Kovách Géza monográfiájából valók.
1841: megnyílt az első négyosztályos elemi iskola a plébánia mellett.
1857: a kisiratosi tanköteles gyermekek száma 313, rendszeresen jár iskolába 226. A további években is – a megye többi iskolájával összehasonlítva – jó(bb) az iskolát látogató gyermekek aránya.
1867: a kiegyezés után, az Eötvös-féle iskolareform nyomán itt is bevezetik a hatosztályos elemi iskolát.
1892: a római katolikus iskolát átalakítják községi iskolává.
1903: megkezdik az új iskolaépület építését. Mivel az iskolai költségek túl nagyon, az iskolát átveszi az állam.
1921: előbb hat, 1926-tól hétosztályos és román tannyelvű az iskola. A világháborúk között a tanulók létszáma 60-70 között mozog, de a (román nyelvű) záróvizsgát alig 20-an teszik le.
1945: újból magyar nyelvű az iskola, a tanulók létszáma 355.
1948: tanügyi reform. Az V-VII. osztályok második ciklust jelentenek, szakképzett tanároknak kell(ene) tanítani – nagy a tanerőhiány. Az elsőbe beiratkozó 50-70 gyermekből 20 fejezi be sikeresen az iskolát,
1964/65: e tanévtől az iskola nyolcosztályos, a tanulók létszáma 300-380 között mozog a következő években, gyakorlatilag nincs lemorzsolódás. Sokan tovább tanulnak Aradon.
1970-es évek: elkezdődik a nagyfokú elvándorlás, az iparban kezdenek dolgozni a helyiek. Ezért is csökken a születések száma, 2000-ben már csak 18 elsős iratkozik az iskolába.
1997: az iskolába 150 tanuló jár.

A község szociális érzékenységét jelzi, hogy gyermekotthon is működik a településen: a dévai Szent Ferenc Alapítvány kötelékébe tartozó Pio Atya Gyermekvédelmi Központ. Címe: Főutca 430. Villámposta: melindanevelo@gmail.com.
Az oktatást sok szempontból segíti a helyi cserkészmozgalom.

Páter Godó Mihály Általános Iskola – az előkészítő osztálytól nyolcadikig folyik a tanítás, az iskolához tartozik az óvoda. Az iskola magyar tannyelvű.
Cím: Főutca 411. Telefon 0257-535043. Villámposta: iskiratos@inext.ro
Igazgató: Almási Zsuzsa.
2022-ben az óvodába 40 gyermek jár, elemi iskolai osztályokba 51, általános iskolai osztályokba 44.

Kisiratost, úgy is emlegetik Arad megyében, mint ahol a legnagyobb az egy főre eső kulturális-hagyományőrző rendezvények, szervezetek, kezdeményezések száma. Dalárdája (most már vegyes kórusa), néptáncegyüttese (Gyöngyvirág), citerazenekara és hímzőköre van a mintegy 1700 lakosú, majdnem színmagyar településnek, Tájháza és Máltai-otthona megyeszerte híres, a fogathajtó-versenyére országhatáron túlról is érkeznek résztvevők, és itt rendezik meg minden augusztusban a Kárpát-medence legnagyobb magyar népzenei táborát.
Népzenei tábor 2011 óta. A Kárpát-medence egyik legnagyobb népzenei tábora minden korosztályhoz szólt, kezdőkhöz és haladókhoz egyaránt, s neves oktatók foglalkoztak a népzene iránt érdeklődőkkel. A napi két próba mellett számos szabadidős tevékenységen is részt vehettek az anyaországból és az Arad, Temes és Bihar megyéből érkezők, akik utolsó este a kisiratosi kultúrházban gála keretében mutatták be a tanultakat.
Almási Bélának köszönheti a település a kultúrtörténeti jelentőségű létesítményét, a Tájházat is. A tájház udvarán található Almási Béla síremléke és mellszobra. Az Ő nevéhez kötődik a Máltai-ház, melynek alapkövét 1995-ben rakták le és azóta működik.
Tájház. A telket és a parasztházat dr. Almási Béla vásárolta 2002-ben. Első célja a Kása-gyűjtemény megmentése volt. A gyűjteményt haláláig gondozta, bővítette. A gyűjteménybe az épített és természeti örökség mellett beválogathatók az ipari-műszaki megoldások, egészséghez, életmódhoz, sportoláshoz kapcsolódó értékek, a hagyományőrzés, a jellegzetes ételek-italok stb. Hangsúlyozottan fontos, hogy a település lakói szabadon dönthessenek arról, mit vesznek be az értéktárba, ezért minden lakos tehet javaslatot írásban vagy szóban. Az eredmény összefoglalásaként megjelentették a Kisiratos kincsei című kiadványt, illetve öt különböző tematikájú képeslap is készül. A tájház tulajdonosa Almási Loránd. Elérhetősége: 0040-742-055043.
Godó Mihály Emlékszoba. Emlékszobát rendeztek be a falu jeles szülöttének, Godó Mihály néhai jezsuita szerzetesnek a kis kultúrház egyik termében. (2018)
Felsorolás szerűen szerveznek itt országos médiatábort, képzőművészeti tábort, kézműves tábort, nóta estet, falunapokat, megyei ifjúsági találkozót, bálokat többet, saját zenekarral (farsang, szüret), maszkabálat.
A környéken is híres gasztronómiai különlegesség a kisiratosi savanyú, ahogy itt mondják a „savanyaleves”. Lakodalmakban, bálokban, falunapokon ezt tálalják fel, ünnepnapokon ez a családi ebéd.
A faluban van „kiskultúr” és „nagykultúr”. A „kiskultúr” nem kultúrháznak épült, a jegyző lakása volt. Az első világháború után megszűnt ez a funkciója, és kiskultúrrá vált. A „nagykultúr” a kommunizmusban, a hatvanas évek elején épült. Itt főleg lakodalmakat, iskolai rendezvényeket, a falu által szervezett rendezvényeket, előadásokat tartanak.

Művelődési Ház, épült 1956-1967 között, rendezvények helyszíne.

A közel 1700 lakos 90% magyar nemzetiségű, kevés kivételtől eltekintve római katolikus felekezetű. Az életüket meghatározza a templomhoz kötődés. Hitet, lelkiséget, értékrendet, személyes kapcsolatokat, közösséget kapnak általa. Kisiratos életében mindig fontos szerepet töltött be az egyház. Maga a település megalapítása összefonódik a vallással, 1818-ban ide érkező telepesek első dolga az volt, hogy a leendő település központjába keresztet állíttassanak.
Az egyházközséget 1836-ben: alapították. Első templomukat, a Kiskápolnát 1836-ban Lonovics József püspök szentelte fel. A neoromán és neobarokk elemeket tartalmazó jelenlegi templom alapkő letétele 1880. márc. 29-én volt, a toronykeresztet 1880. nov. 1-én tették fel, 1881 szeptember 14-szentelték fel a Szent Kereszt felmagasztolásának ünnepén.
A plébánia épületét 2022-ben felújították.
Kisiratosi Plébániatemplom, titulusa: Szent Kereszt Felmagasztalása
Cím: Kisiratos, Főutca 432. sz.
Plébános Szabó Gyula.

A magyar értéktárban Kisiratosról a következő tételek szerepelnek: kisiratosi kunhalmok, Páter Godó Mihály öröksége, a világosi fegyverletétel emlékműve, a kisiratosi savanyaleveles.
– A világosi fegyverletétel, vagyis az 1848–49-es szabadságharcnak szentelt emlékmű öt kopjafából álló, bonyolult szimbolikájú, jellegzetes együttes. Készítette Füredi Gábor békéscsabai fafaragó.
– Tájház: Almási Béla által 2002-ben megvásárolt régi parasztház, ezt helyi értékeket őrző tájházzá alakították ki.
– Godó Mihály emléktábla a volt szerzetes szülőházán (2002)
– Godó Mihály mellszobor, készítette Kocsis Rudolf (2009)
– Almási Béla síremléke, alkotó Tasi József (2010).
– Almási Béla mellszobor, Mihai Pacurar, Tasi József (2010).

Itt született Godó Mihály (1913. szept. 15. – Újszentanna, 1996. szept. 22.) jezsuita szerzetes. Futárszolgálatot teljesített Mindszenty József bíboros és Márton Áron püspök között. 18 évet töltött börtönökben.
Itt volt plébános 1912-től és itt hunyt el Hodács Ágoston (Szeged, 1879. aug. 5. – Kisiratos 1951. jún. 16.) katolikus pap, műfordító.
Itt született Almási Albert (1930. aug. 1. – ) színész.
Itt született és élt Almási Béla (1947.szept. 2. –2009. máj. 15.) orvos (Béla doktor úr), Máltai-ház építtető, tájház-alapító.
Itt született Almási László (1950–2012) népzenész, kántor.
Itt tanított Kovács Ferenc (Temesvár, 1907. szept. 15. – Arad, 1959. aug. 10.) újságíró, író, tanár, néprajkutató és -gyűjtő (Iratosi kertek alatt, 1958).

Polgármesteri Hivatal
Cím: Főutca 410. Telefon 0257-535262 villámposta primaria.dorobanti@gmail.com Honlap: https://comuna-dorobanti.ro
Polgármester: Korondi Józsa Erika (RMDSZ) 0762 213 512 korondie@freemail.hu
Alpolgármester: Andó László (RMDSZ)
Jegyző: Hanelore Ardeleanu.
Helyi tanács: RMDSZ 8 mandátum (Andó Antal, Curtuti (Kurtucz) Gergő, Halai Attila, Almási Krisztina, Kiss Lajos, Miklós Tibor, Almási Gábor, Hegedűs Krisztián), Szociáldemokrata Párt 2 mandátum, Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 1 mandátum.

RMDSZ szervezet.
Elnök: Andó László.

Dombegyháza (Magyarország)
Pusztaszabolcs (Magyarország)
Lőkösháza (Magyarország)
Balony/Baloň (Szlovákia)
Úri (Magyarország)

Irkater/IRKATER Egyesület, vezető Andó László
Máltai Szeretetszolgálat (A Máltai Segélyszolgálat Kisiratosi Szervezete), vezető László Lajos
PRO-KI-DOR Egyesület, vezető Almási Vince
Pro Schola Kisiratos, 2019, vezetője: Németh Emese
Kisiratosi Gazdák Egyesülete, inaktív.

Kisiratos, Rózsa Panzió: 0040785206407
Miska étterem (2019 májusában nyílt meg, Misik Endre tulajdonos és főszakács. A hely szellemében főznek, tájház jellegű az épület és a berendezés.): 0040357402677.

Források
Sarusi Mihály: Szalbek-Iratos IJK, Arad, 2005.
Kovách Géza: Kisiratos. Történelmi áttekintés. Arad, 2004
Vajda Noémi: Öregapám mesélte. Kisiratos, 2014.
Kovács Ferenc: Iratosi kertek alatt. Bukarest, 1958.
Godó Mihály: Testamentum. Gloria, Kolozsvár, 2002. (önéletírás)
Somogyi Gyula: Arad megye magyar népe. https://adatbank.ro/html/alcim_pdf13299.pdf
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában. Örökségünk Arad megyében. I. Arad, 2018.
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában Örökségünk Arad megyében II. kötet. 2019.
Ujj János (összeállította) Arad megye neves szülöttei. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007.
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története, 1892, Arad.
Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város monographiája, II, Arad, 1895
Erdélyi helynévkönyv Adattári tallózásból összehozta Vistai András János https://adatbank.ro/html/cim_pdf2583.pdf
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
http://nepszamlalas.adatbank.ro/?pg=etnikai&id=2803
Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Arcanum. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/ErdelyHelysegnevTar-erdely-bansag-es-partium-torteneti-es-kozigazgatasi-helysegnevtara-1/telepulesek-1C9/d-875/dorobanti-927/

Majláthfalva

Majláthfalva

Majláthfalva (románul Mailat) falu Romániában, a Bánságban, Arad megyében. Vinga községhez tartozik. Vingához tartozik még Monostor. A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegyéhez tartozott, az impériumváltást követően is Temes megyéhez, illetve Bánság tartományhoz tartozott, 1960-tól Arad rajon, 1968 után Arad megye része.
A község a nevét gróf Majláth György országbíró (1786–1861) emlékezetére kapta.
Névváltozatok: Majlatfalva, Majlathfalva, Majlát, Majlátfalva, Majláthfalva.

Földrajzi betájolás: Arad megyei falu a Maros folyótól délre a korábbi Vingai járásban/rajonban. Vinga és Fönlak (Felnac) között nyugatra a Harangod patak bal partján. A faluba (zsákfalu) helyi közút vezet, az országút (DN69) a közeli Vingán halad át Vasúti állomása Vinga.

A mai Majláthfalvától északra, a Harangod vize balpartján a középkorban Túregyháza nevű birtok feküdt, 1455-ben a Bothos-családé, majd Kiss Balázsé volt, 1478-ban már puszta és ekkor a Jaksicsok kapták.
1706: a Temesközből, a Maros bal oldaláról a török harc nélkül kivonult. Temesváron szekereket is kaptak a törökök a császáriaktól, hogy Belgrádig menjenek.
Temesköz a császári hadsereg parancsnoksága alatt maradt még 60 évig, következett a németek betelepítése, általában az őshonos lakosság falvaiba. Az őshonos magyar lakosság a Temesközben nem maradhattak, a temesközi magyar földbirtokosok földjeit elvették, egy részét a telepeseknek adták.
1723-25 évi gróf Mercy-féle térképen lakatlan pusztaként van jelezve Durikais alakban.
1761 évi térképen Durikias alakban szintén puszta.
1778-ban a Temesközt (Bánság) visszasorolták a magyarországi közigazgatásba. Temesköz katonai parancsnoka, Mercy gróf által végrehajtott 1723–25-es lakás és lakossági összeírás a temesközi őshonos lakosság száma nem egyezik a ma már hozzáférhető katonai térképek nyújtotta képpel, a térképen feltüntetett házak számával. Majláthfalva mellett Vinga, Monostor, Túregyháza falvak lakatlan helyként van beírva. A térképeken láthatók a községek régi házai, a térkép több házat mutat, mint az összeírás. Magyarok le- illetve visszatelepedése csak ezután válik lehetővé.
1819-ben a kincstár, gróf Majláth országbíró közbenjárására, Csanád vármegyei magyar dohánykertészeket telepített Túregyháza-pusztára. Az újonnan alapított falut német falvak határolták.
1838: a telepnek már 666 lakosa volt, új neve Majláthfalva.
1849 február: a szomszédos Kétfél község szerbjei a község magyarságát Pécskára űzték, a helységet kifosztották (helyi emlékezet szerint ez volt a „szaladás”). Ellenforradalmárok kényszerítették a magyar falvak népét Bánát elhagyására. Tavasszal térhettek vissza a kifosztott, felperzselt falvakba.
1850: a császári udvar létrehozza a Szerb Vajdaságot és Temesi Bánságot – de az irányítás Bécsből történt.
1891-ben gróf Woracziczky János vásárolt itt a kincstártól birtokot.
1900: községi rangra emelkedett.

A település lakosságának alakulása és összetétele.
1880 Összesen 1704, románok 7, magyarok 1549, németek 47, mások 101
1890 Összesen 2067, románok 5, magyarok 2036, németek 24, mások 2
1900 Összesen 2236, románok 10, magyarok 2189, németek 19, mások 18
1910 Összesen 2335, románok 19, magyarok 2272, németek 34, mások 10
1930 Összesen 2036, románok 18, magyarok 2009, németek 6, mások 3
1966 Összesen 1598, románok 9, magyarok 1586, németek 2, mások 1
1977 Összesen 1458, románok 34, magyarok 1407, németek 4, mások 13
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma + más)
1992113340108238
200210846510163
20119881188298*

⃰ Nem nyilatkozott 29.

Vállalkozói rátermettséget és kitartó munkát igényelt a szerződött dohánykertészet, de egyben kitörést is a gyarapodásra. A Csanádi Egyházmegye népe a Tisza és a Maros mindkét oldalán sokáig művelte ezt a foglalkozást. Őshonosok ezen a vidéken. Majláthfalva lakossága nem államilag telepített, mint a volt szomszédos sváb falvak, akik idegenből jöttek, ingyen földet és kiürített házat kaptak. A majláthfalviak maguk bérelték a földbirtokostól a földet több évre dohány, búza kukorica termesztésre. A házak úgy épültek, hogy 1-2 szakaszos dohánypajtát is magukba foglaltak.
1851-től a dohány állami monopólium lett. A dohányfinánc, állami alkalmazott, a határban évente kimérte a területet. A kertészeket állami dohánymaggal ellátta, felügyelte a melegágyas palántanevelést, kiültetést, a gondos kapálást, a levelek érettségét szedésre. A finánc ellenőrizte a mennyiséget, minőséget. Késő ősszel végezték a válogatást, csomózást, bálázást, majd következett a mázsálás, a dohány kifizetése. Akkor is létezett fekete kereskedelem: a környező falvakat Majláthfalva látta el jó vágott dohánnyal, ezt már „profi” kupecek intézték, éjjel. A büntetés nagy volt. Később a román állam úgy védekezett, hogy nem árusítottak cigarettapapírt, ez is csempész árú lett, Magyarországról hozták.
A falu a 19. század végén virágzott, a jó termő fekete föld gazdagodást hozott és békességet. A lakosok hitelszövetkezetet és gazdakört tartottak.
Nyomás gazdálkodást folytattak, azaz nagyobb részben művelték a területet, a többi legelő volt. A községben volt Gazdakör, Hangya szövetkezet, négy vendéglő működött. Minden szükséges mesterségben volt mesterember.
Községházát építettek, téglajárdát raktak minden utcába.
A 20. század második felében sokan áttértek a kalocsaihoz hasonló piros paprika termelésére. Majláthfalva lett az őrölt pirospaprikával Erdély ellátója, Székelyföldtől Nagybányáig ismerték, Temesváron állandó árusító hely volt. Mint háztájit termelték, elmunkálása hasonlított a dohányra, a melegágyas palántaneveléssel kezdődött, a csöves paprikát is felfűzve szárították. A magot saját maguk válogatták, létezett egy majláthfalvi fajta. Őrlésével is többen foglalkoztak, úgyszintén az értékesítésével. A majláthfalvi őrölt pirospaprika márkanév lett.
A kommunizmus éveiben Majláthfalván is létrejött a kollektív gazdaság, jó ideig képes volt eredményesen működni a kollektív gazdaság a strukturális nehézségek ellenére, s adott pillanatban a környék egyik fontos állattenyésztési központjává lett, ahol több szomszédos helység szakmai erői összpontosultak.
1990-et követően innen is sokan külföldön keresnek munkát, de vannak helyben sikeres mezőgazdasági vállalkozók.

Az oktatással kapcsolatos adatok forrása Kovách Géza falumonográfiája.
1822: a majláthfalvi négyosztályos osztatlan elemi iskola már működött, egy kántortanító vezetésével. A látogatottsága siralmas, 1837-ben 126 tanköteles gyermek közül 72 járt a tanórákra. Az 184849-es forradalom és szabadságharc után valamicskét javult a helyzet.
1856-ban végre elfogadható új iskola épült fel.
1877-ben a korábbi négyosztályos iskola hatosztályossá bővült, mely 1886-tól kezdve a korábbi római katolikus felekezeti iskolából „államilag segélyezett községi iskola” lett,
1880-as években elkészült az új iskolaépület, kollégiummal.
Az 1921/22-es tanévben végzett az utolsó magyar tannyelvű osztály, ezután az iskola tanítási nyelve román, és hétosztályos iskola. 1930-ből való adat: van magyar tagozat az iskolában.
Majláthfalván az óvodai oktatást a román hatóságok szervezték meg 1934-ben, román nyelven. Az óvoda nyelve a háborút követően lett magyar.
1945 után az iskola is magyar tannyelvűvé változott.
A második világháború utáni években egy majláthfalvi parasztcsalád nem ösztönözte továbbtanulásra a gyermeket. Megváltozott a helyzet az 1960-as évektől, miután minden fokon ingyenes lett az oktatás, s nagyobb távlatok nyíltak mind az ipari, mind az értelmiségi pályák felé. Egyre több majláthfalvi gyermek folytatta tovább a tanulmányait a temesvári vagy az aradi líceumokban, mások különböző ipariskolákban. Ugyancsak egyre több majláthfalvi diák ment egyetemre, főiskolára, posztliceális továbbképzésre.

Testvériskolájuk a tiszafüredi általános iskola, 2003-tól
Majláthfalvi Általános Iskola. Magyar tannyelvű.
Cím: Főutca 608 sz. Telefon 0257-534704. Villámposta: scoala_mailat@yahoo.com.
Igazgató: Bányai Mónika.
2022-es helyzet: a magyar óvodába 19-en járnak, az elemi osztályokba 31-en, az általános iskolai osztályokba 19-en.

A helyi lakosság megtartotta ide települt őseik ő-ző nyelvjárását – az őshonos lakosság a Maros mindkét oldalán, így beszéltek.
Az 1950-es évek elején új intézmény alakul meg, a kultúrotthon,
Az 1970-es évek elején, a politikai enyhülés éveiben, a bukaresti kulturális vezetők olyan határozatot hoztak, hogy a kisebbségek lakta megyékben minden évben szervezzenek egy kulturális napot. A bukaresti tanácskozáson Arad megyét az ismert történész, dr. Kovách Géza képviselte. Az ő kezdeményezésére évente augusztus derekán szervezték meg az ünnepséget, ahol a megye magyarlakta településeinek a műkedvelő csoportjai is felléptek. Ezzel megszületett a Majláti vasárnap ünnepségsorozat. A szervező majláthfalviak a hangsúlyt a néptáncra helyezték. A helybeli fiatalok nagy lelkesedéssel táncoltak, noha nem volt saját népviseletük, azt rendszeresen Zsombolyáról kölcsönözték. Az 1980-as évek elején azonban sikerült egy rend stilizált népviseleti ruhát varratni. Másik nehézség a helybeli zenekarnak a hiánya volt, ezért a táncokat évekig füttyszóra, vagy énekszóra próbálták, gyakorolták. Ha valahol fesztiválon kellett fellépniük, nagy nehezen találtak egy harmonikást vagy a pécskai cigányzenekar segítette ki őket. (Andrási György ny. iskolaigazgató visszaemlékezései, Nyugati Jelen, 2021)
A néptánc ma is jelen van a faluban, két néptánccsoportjuk van: 2009-ben a Csipkebokor 12 kisiskolásból jött létre, a Százszorszépben 24 fiatal táncol.
A 2000-es évektől az egykori Majláti vasárnap átalakul, Majláthfalvi Napok néven kétnapos rendezvényként szervezik meg a Majláthfalvi Gazdák, a Majláthfalvi RMDSZ, a Pro Majlát Egyesület és a Viitorul mezőgazdasági társulás.
Szerveznek immár hagyományosan borkóstolót, a Majláthfalvi Napokon is, van veterán autóbemutató.
2012-ben létrehozták a Majláthfalvi Nyugdíjasok Klubját.

A majláthfalvi római katolikus plébániát 1851-ban alapították, a templom 1878-1879-ben épült, Nagyboldogasszony (Mária mennybevétele) titulussal rendelkezik.
Római katolikus plébániatemplom
Cím: Főutca 48 sz. Telefon: 0257/534-808. Villámposta: mikloscsaba68@yahoo.com
Plébános: Miklós Csaba

Majláthfalvi Pünkösdi Gyülekezet
Cím: Iskola utca 2. Villámposta: pgy.mailat@gmail.com.
Lelkész: Csatlós Róbert.

– Első világháborús emlékmű a falu központjában.
– Emlékmű a falu alapításának emlékére, alkotó Dan Chişovan szobrász (2019)

Itt született és élt Andrási György (1937. ápr. 22. – 2022. okt. 31.) – iskolaigazgató, a falu kulturális mindenese fél évszázadon át.
Itt született Jankó András (1953. okt. 27. – ) – jogász, helytörténész, közíró.
Itt született Herczeg András (1960. febr. 10. – ) – mérnök, vállalkozó, mecénás.

A községi közigazgatás intézményei Vingán működnek. Helyi képviselők a vingai illetve a megyei közigazgatásban komoly szerepet játszanak.
Andresz József – több rendben helyi képviselő (tanácsos) és alpolgármester is.
Sipos György több rendben volt megyei tanácsos, szintén majláthfalvi.
Helyi tanács: 2020-tól helyi tanácsosok Bányai Mónika, Molnár Kálmán András.

RMDSZ-szervezet
Elnök Andresz József.

Pro Majláth Egyesület (2005) – elnök Kaslik András
Százszorszép és Csipkebokor Egyesület (2012)
Majláthfalvi Tűzoltó Egyesület – nincs bejegyezve.

Halastó – Ma a környékbeliek és az aradi és temesvári pecázók kedvelt helye. A hatvanas években a kollektív gazdaság (tsz.) Szilágyi mérnök szorgalmazására a falu mellett a Harangod patakra gátat épített, több hektárnyi halastó keletkezett.
A szomszédos Monostoron arborétum, pusztulóban. (Woracziczky-kúria)

Források
Kovách Géza: Majláthfalva – egy 185 éves telepes község története. IJK, Arad. 2004.
Albert Ferenc: Majláthfalva elindul Régi(j)óvilág, 2016/dec.
Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai.
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai TEMES VÁRMEGYE TEMES VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. Irta Reiszig Ede dr., a központi szerkesztőbizottság tagja, kiegészítette: Vende Aladár szerkesztő
Somogyi Gyula: Arad megye magyar népe. https://adatbank.ro/html/alcim_pdf13299.pdf
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában. Örökségünk Arad megyében. I. Arad, 2018.
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában Örökségünk Arad megyében II. kötet. 2019.
Ujj János (összeállította) Arad megye neves szülöttei. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007.
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története, 1892, Arad.
Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város monographiája, II, Arad, 1895
Erdélyi helynévkönyv Adattári tallózásból összehozta Vistai András János https://adatbank.ro/html/cim_pdf2583.pdf
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
http://nepszamlalas.adatbank.ro/?pg=etnikai&id=3151
Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Arcanum. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/ErdelyHelysegnevTar-erdely-bansag-es-partium-torteneti-es-kozigazgatasi-helysegnevtara-1/telepulesek-1C9/m-DB0/mailat-DBD/

Pécska

Pécska

Pécska (románul Pecica, németül Petschka) kisváros Partiumban, Arad megyében, a román-magyar határ mellett. A mai Pécska az egykori Ópécska/Románpécska és Magyarpécska települések egyesülése nyomán jött létre, amelyek 1960-tól képeznek egy közigazgatási egységet. A világháborúk között járási (plasa) székhely.
Hozzá tartozó falvak: Tornya (jelentős magyar lakosság), Szederhát, Óbodrog.
Közigazgatási hovatartozása: 1849-1860 Arad megye, 1858 Aradi járás; 1863 Arad varmegye, Aradi j.; 1873, 1877-1900 Avm., Pécskai j.; 1910-1919 Avm., Magyarpécskai j.; 1919-1925 J(udetul) Arad, pl(asa) Pecica; 1925-1938 Jud. Arad, pl. Pecica; 1938-1940 Ţinutul (körzet) Timiş, Jud. Arad, pl. Pecica; 1941-1950 Jud. Arad, pl. Pecica; 1950-1956 RAR r. Arad; 1956-1960 RTIM r(ajon) Pecica; 1960-1968 RBT (Bánság tartomány), Arad rajon.
Neve valószínűleg kun vagy szláv eredetű.
A név előfordulásai:
Ópécska, Oláhpécska, Románpécska, Rácpécska; Alt-Petschka (g); Печка-Pečka (srp); 1335 Pet. [sac.] de Petk, 1421 Pechk cum vado seu portu (Györffy I. 866-867); 1421 Pechk (Csánki I. 777); 1555, 1558, 1560, 1561, 1564, 1597 Peczky, 1654 Petska, 1657 Péczka, 1665 Pecskes alias Pecske, 1700 Becskes alias Becske (IstArad 188); 1701-1751 szerb határőrségi kapitányság székhelye (Gyalay 690); 1720 Pécska (Pragmatica Sanctio); 1722 Peczka, Becska, 1723 Petschka, 1746 Pécska (IstArad 188-189); 1808 opp. Pécska (Racz-, Oláh-), Raczpécska, Oláhpécska (Lipszky); 1839 Rácz- és Magyar-Pécska, két egymás mellett fekvő mv., 1851 Rácz-Pécska mv., nem Rácz hanem Oláh-Pécskának iratik inkább. (Arcanum)
Pécska korábbi nevei: 1335 Pet, de Petk, 1421 Pechk; 1555, 1558, 1560, 1561, 1564, 1597 Peczky, 1654 Petska, 1657 Péczka, 1665 Pecskes alias Pecske, 1700 Becskes alias Becske, 1720 Pécska; 1722 Peczka, Becska, 1723 Petschka, 1746 Pécska; 1808 Raczpécska, Oláhpécska; 1839 Rácz- és Magyar-Pécska, 1851 Rácz-Pécska mv., Oláh-Pécska; 1858 Pécska, 1863 Oláh-Pécska, Ó-Pécska, 1891 Ó-Pécska, 1909 Pecica-română, Románpécska; 1913 Ópécska; 1921 Pecica română, Ópécska; 1925 Pecica; 1956 Pecica. (Szabó M. Attila Helynévtára)
1564: Pechke, 1657: Pétska/Pécska. (Nagyhalmágyi)
Erdély romániai közigazgatási bekebelezési törvénye (1925) Magyarpécska nevét Rovine-ra változtatta.

Földrajzi betájolás: Aradtól 19 km-re nyugatra, a Maros jobb partján Nagylaktól 25 km-re keletre fekszik, áthalad rajta az E64/DN7 jelzetű műút. Elhalad mellette az A1-es autópálya. Van vasútállomása. Az aradi nemzetközi repülőtér 25 km-re van.

Területe már a bronzkorban lakott volt, határában van a Nagysánc, ahol 1882-ben bronzkori telepet tártak fel, majd a későbbi ásatásokkor kelta és dák erődítményekre is bukkantak.
11. század: A falu feltárt temetője alapján már magyarok lakták.
1204: Ajtonymonostor első említése, Pécska határában találhatók 11. századi romjai. A monostor valószínűleg a tatárjáráskor pusztult el, és nem építették újjá. A romok nagy részét a 15. században a Maros elmosta. 1415 után már nem említik.
1332: már létezett.
1335: egyházas hely volt. Petk néven említik először, papja Péter pápai adót fizet.
1421: a csanádi püspökség kapja újadományul.
1514: vámszedőhelyként említik. A vidék Dózsa fennhatósága alatt.
1550: a török elől lakói elmenekültek.
1552: elkezdődik a török hódoltság ideje. A törökök megszüntetik a pécski plébániát. 1557-ben csak tíz lakott ház van.
1561: felégették, mert nem fizetett adót, de a hódoltságot átvészelte. Lakói ekkor nagyrészt szerbek voltak.
1526 után a törökök elpusztították.
1559: a gyulai kapitány, mint uratlan falut elfoglalja.
1597: Báthori Zsigmond fejedelem Pécskát Segnyai Miklósnak adományozza.
1675: újra alapították.
1699: felszabadul a török iga alól. Jórészt lakatlan. A Habsburg-török háborúkat lezáró Karlócai békét követően, a Temesköznek a törököktől való visszafoglalásáig, Pécska a Maros menti (rácz) határőrvidék egyik központja. A javarészt a korábban betelepült szerb közösségekből toborzott csapatok láttak el határvédelmi feladatokat bizonyos előjogok fejében. A Temesköz visszafoglalása után a határőrvidék jelentősége megszűnt. A határőrvidéken élő szerbek jelentős része később Oroszországba települt.
1736-37: kolerajárvány pusztít.
1750: az első betelepítések, magyarok és németek.
1752 és 1757 között: 74 magyar gazdát telepítenek ide előbb Gömör, Borsod és Heves vármegyékből érkezett palóc családokkal, majd kisebb betelepítések Gyorok környékéről, Nagyharsányról és Recskről.
1752: Magyarpécska pecsétet készíttet magának, felirata: Sigillum com. Petska – 1752.
1757: elhelyezik a pécskai katolikus templom alapkövét. 1758-ban felszentelik.
1766: az egykori települést és a hozzá tartozó területeket közigazgatásilag két részre, a főként palóc telepesek által lakott Magyar-Pécskára és a kevert, főként szerb és román anyanyelvű lakossággal rendelkező Rácz-Pécskára (Ó-Pécskára) osztották fel.
1790: átadják rendeltetésének a temetőt.
1803: a városon kívül Szeles Jakab pécskai lakos emlékszobrot emel a Boldogságos szent Szűz tiszteletére. Idővel, mivel a nép a szobrot öltöztette, a Ruhás Mária névvel illették.
1836: rendelet, mely szerint az anyakönyvek magyar nyelven vezetendők.
1837: felépült a községháza, ma is áll.
1848. május 20.: egyházmegyei rendelet, miszerint plébániai használatra „magyarnyelvű pecsét” használtassék.
1851: Magyar-Pécska mezőváros (1919-ig). Rácz-Pécskától csak egy utca választja el, de külön határa és tanácsa van.
1863: aszály, amilyen emberi emlékezet óta nem volt, a termést megsemmisítette.
1870: megalakult a magyarpécskai zsidó hitközség. Akkor közel 50 családból állott.
1882: megalakul Magyarpécskán a Casinó. Alapító tagjai: Kripp József, Schenk József, Povázsai Soma, Issekutz Marczel, Szomorú József és mások. Megszűnt 1947-ben.
1883: elkészül az Arad-Pécska vasútvonal.
1886: a régi kis templomot lebontják, elhelyezik az új templom alapkövét, 1887-ben felszenteli Németh József püspök.
1886: létrejön a magyarpécskai Ipartestület.
1889: létrejön a nagyobb gazdák pénzéből a Pécskai Takarék Pénztár, alapító-igazgatója Reiner Adolf, tisztviselője Zvér József és Crucean György.
1894: rendkívül nagy szárazság. Felszentelik a helybeni Tűzoltók Egyesületének Zászlaját.
1895: megalakul a Magyarpécskai Rózsafüzér Társulat, 90 taggal, Szathmáry Géza vezetésével.
1896: megalakul Magyarpécska egyik legnagyobb intézménye, a Polgári Kör, kezdetben 500 taggal. A szervezetet a pécskai Bíróság 1958/339-es számú ítéletével kisajátítás révén megfosztotta a KÖR néven közismert 820 négyzetméteren fekvő épületegyüttesétől. Ugyanerre a sorsra jutott a Pécskai Kaszinó Egyesület 16 helyiséges épületegyüttese is.
1902: az első kövezett utca, az állomás felé.
1904: utcai villanyvilágítást kap a település.
1906: létrejön Magyarpécskán a Járási Takarékpénztár, vezérigazgatója Roxin János románpécskai gyógyszerész.
1908–1913 között Amerikába való kivándorlási láz, 1330 személy vándorolt ki. Visszajöttek 375-en.
1911: ártézi kutak, egészséges vizük hatalmas jótétemény. Megalakul az Önsegélyző Egyesület.
1913: megalakul g az Országos Nyugdíjas- és Rokkant Egylet helybeni fiókja, mely 1926-ban szűnt meg.
1904: utcai villanyvilágítás a főutcán.
1914: az első világháború kitörése. A pécskai áldozatok száma a háborúban 87.
1915: mozgóképszínház alakul.
1925: Magyarpécska neve ezentúl hivatalosan Rovine. 1950-ben még szerepel iratban a név.
1929: megalakul Magyarpécskán az ortodox egyházközség.
1932: Pacha Ágoston püspök tartja az elsőáldozási ünnepséget, 900 gyermeknek osztja ki a bérmálás szentségét.
1932: átépítik az 1774-es, 1865-ben már felújított ortodox templomot.
1960: Rácpécska / Ópécska / Románpécska, illetve Magyarpécska összevonása egy településsé. Létrejön a mai Pécska. És múlt idejű lesz a Mária Terézia-féle elv: külön közigazgatási egység kell a románoknak és a magyaroknak, hogy ne legyen a településen nemzetiségi civakodás.
1980: megszűnik a szülészet.
1990: feloszlanak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, és a földosztó bizottság visszaosztja a volt tulajdonosoknak és leszármazottaiknak egykori földjeiket.
1992: Iobb Viorelt választják polgármesternek, a községi tanács 19 tagja között 7 RMDSZ-es képviselő, alpolgármesternek Nagy Istvánt választják.
1994: Heinrich József plébános bekerítteti a katolikus templomot és a mellette levő parkot.
2002: Pécska várossá nyilvánítása érdekében népszavazást rendeznek.
2004: a bukaresti parlament Pécskát várossá nyilvánítja.
2014: elkészül a Maros-híd, közvetlen kapcsolat a Temes megyei részekkel.

A település lakosságának alakulása és összetétele.
1774-ben a lakosság száma Magyar-Pécskán 1737 volt, míg Rácz-Pécskáé 288 lélek.
Az alábbi adatsor Ópécska és Magyarpécska adatait külön-külön tartalmazza. 1977-től összesített adatok vannak.
1880 Összesen 7369+7826, románok 5123+92, magyarok 1237+7028, németek 95+95, mások 914+611
1890 Összesen 7743+8336, románok 5843+103, magyarok 1305+7745, németek 134+199, mások 461+289
1900 Összesen 9000+8284, románok 6418+106, magyarok 1937+7945, németek 130+83, mások 515+150
1910 Összesen 9571+8066, románok 6503+166, magyarok 2442+7475, németek 34+57, mások 592+368
1930 Összesen 8625+6976, románok 6328+230, magyarok 1812+6286, németek 48+41, mások 437+419
1966 Összesen 8289+4621, románok 5654+435, magyarok 2356+3934, németek 22+27, mások 257+225
1977 Összesen 12102, románok 5625, magyarok 5640, németek 30, mások 807
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma + más)
1992114726019456029864
20021145263363835371234
20111126662943056321071*

⃰ Nem nyilatkozott 73.

Magyarpécska az ő kitűnő földjei, jó minőségű terményeinek számára jól fizető piacot nyert az országban, már kezdettől fogva – de különösen a Trianon után, szintúgy a szerencsés földrajzi helyezettségénél fogva. Pécskán a művelés alatt álló földterület majdnem egészen a kisbirtokosság kezében volt, a középbirtokos osztály alig van képviselve. Háziiparról is kell beszélni, mert a kenyérsütés sok családnak képezte fontos jövedelmi forrását. Az aradi piacot és még más városokét jó részben pécskaiak látták el zamatos magyar kenyérrel. Méhészkedéssel is sokan foglalkoztak.
1990 után kétszer is megalakult a Románia Magyar Gazdák Egyesülete. Először Mester József lett az elnök, majd rá néhány évvel Molnár Gáspár. A szervezet nem bizonyult életképesnek
Egy 1752-es összeírás szerint Pécskán vannak csizmadiák, szabók, szűrösök, molnárok. Később megjelentek a céhek. 1816-ban a legfontosabb mesterségek: kovácsok, kerekeresek, szabók, szövőmesterek, kádárok. A céheket 1873-ban feloszlatták. A kiegyezés utáni idők gazdasági fellendülést hoznak. 1880-ban alapíttatott a “fatelep” (platz), amely vállalkozóinak kiváló érzéke folytán nagyon szép üzleti vállalkozásnak bizonyult. 1886-ban bővült ki fűrészteleppé.1886-ban ipari szövetkezetet hoznak létre. Megjelenik az első gőzmalom (Gizella malom 1901). 1912-es az első olajütő. Említendő bútoripara, csizmadia-ipara.
Az 1945 után létrehozott kollektív gazdaságok, mezőgazdasági gépállomás, fogyasztási és kisipari szövetkezet a tulajdonosaiktól erőszakkal elvett ingatlanokban működtek. 1950–52-ban létrejött két kollektív gazdaság, amelyeket később feleztek, így 1990-ben az Avîntul, a Steagul Roșu, a Timpuri Noi és az Ogorul 3–3 ezer hektárát adták vissza régi tulajdonosaiknak vagy azok leszármazottainak, illetve adták oda a törvényhozók által kedvezményezetteknek. Mostanra az erős magángazdaságok száma húsz körül van, mindenik több száz hektár saját földdel, gépparkkal. A faluban több magyar földtulajdonos működtet agrárvállalkozást.
Bár Pécska gazdasága alapvetően agrár jellegű, 1990 után az ipar és a szolgáltatások terén is komoly változások történtek. Bár eltűnt a fémmegmunkáló műhely, de megjelent a kőolajjal kapcsolatos ipar. Kér ipari övezetet hoztak létre: Pécskán és Tornyán. Ezekben tejfeldolgozó működik, cipőgyár, textilgyár, kisebb öntöde, villamossági vállalat, illetve szállítási vállaltok.
A helyi ipari vállaltok mintegy 3000 embert foglalkoztatnak. Pécskán 3500 ember dolgozik helyben, ami egy ilyen kisváros viszonylatában nagy szó.
– 1992: megalakul az Ipartestület, amely 2002-ben visszakapta az 1948 után elvett székházát.
– 1995 márciusában megalakult a pécskai Kisiparosok Kamarája. Majd 2003-ban Iparosok Egyesületeként újra alakult és bejegyezték gazdasági érdekképviseleti szervezetként.
– Rendszeresen szerveznek gazdatalálkozókat, meg magyar–magyar, határon átnyúló gazda összejöveteleket.

Ezt a részt Nagy István könyvei, dolgozatai alapján állítottuk össze.
1777-ben rögzítették, hogy az alapfokú oktatás mindenütt az anyanyelven folyjék. Az anyanyelven történő oktatás Trianon óta nem oktatási vezérelv a térség többnemzetiségű államaiban.
1789-ben Horváth Frigyes aradi minorita áldozárt bízzák meg a tanítással.
1817-től az iskolai tanítást – a plébános felügyelete alatt – világi tanítók veszik át.
1833-ban épült fel a még ma is fennálló kántoriak Vajda Béla kántor
tanító idejében.1834-ben épült az iskola épülete, itt ma a templomtéri óvoda működik.
1869-től rendszeresítik a vasárnapi ismétlő iskolát. Az itt tevékenykedő tanítót ezért külön fizették.
1870-ben a magyarpécskai iskolákat a katolikus hitközség átadta az államnak.
1870 és 1900 között a magyarpécskai iskolák ügyeit az iskolaszék intézte.
1873-ban megnyitják az első tanyai iskolát.
1873-tól 1945-ig működött önálló szerb felekezeti iskola, a román- és a szerb görögkeleti egyház 1864-es szétválása következtében jött létre. Hivatalos papírjaikat szerbül vagy kétnyelvűen állították ki.
1875-től iparos tanonciskola is van Pécskán.
1888-ban magyar római katolikus népiskolát alapítottak két tanteremmel, két tanítói lakással. Az iskolaszék már 1898-ban kérte községi kezelésbe adását.
1904-ben felépül az ópécskai állami iskola. Itt az oktatás kizárólag magyarul folyt 1919-ig
1907. június 3-án a hitközség nevében Szathmáry Geyza esperesplébános, iskolaszéki elnök átadja Varjassy Árpád aradi királyi tanfelügyelőnek az ópécskai róm. kat. iskola
tulajdonát képező ingatlanokat, felszerelési tárgyakat, taneszközöket és egyéb szereket, amit ugyanakkor utóbbi átad az iskola szerepét átvevő Vásártéri Iskola gondnoksági elnökének és a gondnokának.
1919: a román tanító beírja a naplójába, hogy az 1918/3563-as rendelkezésben a felekezeti elöljáróság arról rendelkezik, hogy az iskolai anyakönyveket ettől odafele csak románul töltik ki. Addig a naplójuk bal oldalon magyarul van nyomtatva, és kitöltve egy gyermek adataival, és a jobb oldala románul.
1930: megszűnik a magyarpécskai állami/községi iskola.
1938: az ópécskai iskola megtámadta a fenntartóját, a községet, azért, mert bizonyos forrásait elvonta.
1940-es évek: államközi egyezség alapján Pécskán létrehozzák a szlovák elemi iskolát.
1946: a magyarpécskai Állami Elemi Magyar Iskolának kétnyelvű a pecsétje, ami a két világháború között nem lehetett.
1950: szaktanárok tanítják a tantárgyakat, és leváltják a tanítókat V. osztálytól fölfele.
1956-tól lettek román elemi osztályok is az iskolában, és jártak román osztályokba pécskai magyar szülők gyerekei is.
1956-ban létrejön a középiskolai rendszer. Beindul 30-as létszámú osztályokkal a magyar tannyelvű középiskolai oktatás az Alsóvárosi Iskolában.
1973-tól már nem indul középiskolai IX. osztály. Bevezetik a X osztályos általános iskolai közoktatást, így a pécskai magyar kilenc-tizedikesek immár általános iskolások.
1977-ben érettségizhettek az utolsó, magyar középiskolát végzettek.
1977: a román tannyelvű Gheorghe Lazăr Elméleti Líceum szaklíceummá alakul. Majd a neve Gheorghe Lazăr Iskolaközpont lesz.
1985: a magyarpécskai alsóvárosi 2-es számú általános iskolában beindul a román tannyelvű V. osztály.
1990: román és magyar tagozattal megalakul a Gheorghe Lazăr Elméleti Líceum. Tanulóhiány miatt a magyar tagozat megszűnt, utolsó osztálya 2001-ben érettségizett.

2-es Számú Általános Iskola Pécska, magyar és román tannyelvű osztályokkal, óvoda is tartozik az iskolához.
Cím: Str.2. nr. 176. Telefon: 0257-468088, villámposta: sc2pecica@gmail.com.
Igazgató: Kocsik Krisztina.
Jelenlegi helyzet: magyar óvodások 55, magyar elemi iskolai osztályokba jár 72, általános iskolába jár 63 tanuló.

Ezt a részt elsődlegesen Balta János könyve (2019) alapján állítottuk össze.
– Az 1880-as évektől Magyarországon gombamód szaporodtak a különféle egyletek. Pécskán volt temetkezési (1869) és tűzoltósági egylet (1887), kaszinó, ide a település diplomásai: orvosok, jogászok, tanítók és tehetős polgárai: kereskedők, bankárok jártak. A Polgári Függetlenségi Körbe (1896) a tehetős gazdálkodók jártak. Az Ipartestület szintén erős volt. Mindenik saját ingatlannal rendelkezett, amíg a kommunista elöljáróság ki nem kergette őket azokból. A temetkezési egyletből szolgálati lakások lettek. Az egyik pénzintézeti épületbe -1960 után betelepítették a községházát, a másikba a pionírházat – most a városháza anyakönyvi részlege van benne. A 20. század elején épült Kört az ötvenes évektől az alsóvárosi iskola használja. A kaszinó a fogyasztási szövetkezet vendéglője lett, amit aztán a Városházának adott el. Az Ipartestületet (1886) az ötvenes években Magyarpécska művelődési házaként, majd Forum teremként működtették. Nagyon sokan ma is így emlegetik, bár a 2002-ben visszakapta a Pécskai Iparosok Egyesülete.
– Pécskán a 19. század utolsó évtizedében és a 20. első harmadában igényes nyomda működött.
– A kommunista időszakban sok jó nem történt, bár a Búzavirág néptánccsoportot 1980-ban hozta létre Kocsik Teréz és Khell Levente, és 1988-as megszűntéig a termelőszövetkezetek támogatásával működött. 1990-ben a helyi RMDSZ karolta föl a csoportot, és fizette a zenészeit. A működés érdekében 2001-ben bejegyeztették a Búzavirág Egyesületet. A Búzavirág Egyesület megszervezi a néptánccsoport kerek születésnapi ünnepségeit. A Búzavirág népitáncegyüttes mellett további csoportok működnek a keretében: Bojtocska, Kis Boglárka, Nagy Boglárka. A néptánc, a hagyományőrzés terén is tevékenykedik még a Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület (tánccsoportja az Aranykalász). Van népi zenekar, citerazenekar (Nagymaros), van népdalkör.
– 1992 és 2000 között megjelent a Pécskai Újság c. lap, kiadója a római katolikus plébánia, Heinrich József esperes-plébános. Az újság újraindításán is dolgozik a pécskai Magyar Ifjúsági Szervezet, az M-Kidsz (alakulás 2005, bejegyzés 2008), más ifjúsági és kulturális tevékenységek mellett.
– 1995: a templomkertben a plébánia emlékoszlopot állít az I. és a II. világháborúban elesett pécskai magyaroknak.
– 1996: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Gróf Klebelsberg Kuno emléktáblát helyez el a római katolikus templom falára.
– 1997-ben jött létre a Pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület. Az Egyesület a következő könyveket adja ki:
– Kovách Géza Fejezetek Pécska nagyközség múltjából. (1995) Közösen a plébániával.
– Apácai Bölöni Sándor: Cú, vénasszony bábája, Arad megyei népmesék és közmondások, szólások című néprajzi gyűjtését. (1997)
– Gulácsi Rozália: Emlékalbum Magyarpécska közművelődési életéről c. könyvét (1998)
– Apácai Bölöni Sándor: Betyárgyerek az erdőben, Arad környéki népballadák című gyűjtését. (1999)
– Dr. Nagyhalmágyi Sándor: Magyarpécska múltjából című kismonográfiáját. (1999)
– Prof. dr. Péter László: Kálmány Lajos – válogatott tanulmányok kötetet. (2008)
– Kálmány Lajos: Magyar hitvilág c. kötetet. (2009)
– Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület által szervezett konferenciák:
– 1999: Kálmány Lajos konferencia, a templom falára elhelyezett Kálmány Lajos emléktábla leleplezésével zárul.
– 2005: megszervezi Közösségi oktatás, helyi oktatás, kisebbségi oktatás tematikájú Klebelsberg Nap.
– 2008: A civil szervezetek helye, szerepe és lehetőségei a magyar közösség életében tematikájú Klebelsberg Nap.
– 2009: a Kálmány Lajos tematikájú Klebelsberg Nap.
– 2010: a Mester Jánosnak és Klebelsberg Kunónak szentelt Klebelsberg Nap. Leleplezik a templom falára elhelyezett Mester János emléktáblát.
– 2011: a Magyar tannyelvű közoktatás 2011-ben – és később – Romániában, és Arad megyében. Merre van az arra? tematikájú Klebelsberg Nap.
– 2012: a Gróf Klebelsberg Kuno és a kisebbségek tematikájú Klebelsberg Nap.
– 2013: a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület megszervezi az Ormós Zsigmond emlékezete tematikájú Klebelsberg Nap.
– 2014: a 25 magyar év 1989 decembere után Pécskán, Arad megyében és Romániában tematikájú Klebelsberg Nap.
– 2016: a Nagy Oszkár tematikájú Klebelsberg Nap, felavatják a templom falára elhelyezett Nagy Oszkár emléktáblát.
2000: a pécskai RMDSZ és a római katolikus plébánia szervezésében a templomkertben leleplezték Gróf Klebelsberg Kuno Jecza Péter temesvári szobrászművész alkotta mellszobrát.
További kötetek:
– Nagy István: A pécskai magyar oktatás térben és időben, 2010.
Pécskai nótafa című nótáskönyv, 2010.
– Nagy István: Tornyai tanítók és diákok, 2013.
– Nagy István – Szabó István: Nagyvarjasi harangszó, 2014.
– Ficzay Dénes: Kis irodalomtörténet, 2015.
Nagy István szerkesztette a Klebelsberg-napi füzeteket (Mester János, 2010; Klebelsberg Kuno és Mester János, 2011; Közoktatás 2012; Klebelsberg Kuno 2013; Ormós Zsigmond 2014.) Az Egyesület három emléktáblával bővítette a Pécskai Magyar Panteont a templomkertben: Kálmány Lajos (1999), Mester János (2010) és Nagy Oszkár (2015).
– A Keresztény Kolping Család Egyesület pécskai létrehozója és egyben első egyházi elnöke Heinrich József plébános (1993), első világi elnök Moldován János (1993) volt.
– 2014-tól kezdődően a helyi RMDSZ évente megszervezi a Pécskai Magyar Napokat.
– Vannak immár hagyományosnak mondható, évente megszervezett találkozók, fesztiválok: nemzetközi néptánctalálkozó, nemzetközi magyar nótaverseny, emellett az őszi néptánctalálkozót is tartják, kiemelt, az egész várost megmozgató rendezvény a Pécskai Magyar Napok, emlékezetesek a Kálmány Lajos emléknapok, továbbá augusztusban az új kenyér ünnepe. Van versmondó verseny (Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület), anyák napi nótagála, és megrendezik a magyar nyelv napját, a verskedvelők délutánját – utóbbiak alkalmi rendezvények.
– Vannak bálok, a jókedv találkozásai: magyar bálok, farsangi meg őszi-szüreti bálok, volt székely bál.
Külön kell szólni a Pécska községhez tartozó Tornyán működő tájházról, két lelkes ember, Piroska és Bandi másfél évtizedes önkéntes hagyományőrző és -ápoló munkájáról. Az összegyűjtött tárgyak kicsi falunk egykori népeitől valók – magyarok, románok, szerbek, cigányok, németek –, mindenkitől egy kisebb-nagyobb szeletke múlt nosztalgikus harmóniába kötve. A következő lépés a tájházak találkozója volt. Ennek érdekében hozták létre a Pro Pir Kult Egyesületet (alakulás 2005, bejegyzés 2007).

Művelődési Ház Pécska és Városi Könyvtár
Cím Str.2. nr. 64. Telefon: 0257-468323
Igazgató: Eugenia Ponta Pete.
Az itt összegyűjtött információk azt mutatják, hogy a pécskai magyarok kulturális szolgálatát elsődlegesen a helyi civil szervezetek vállalják és végzik.

Az 1763-ban Lovász Mihály királyi kamarás, kamarai igazgató és kincstári uradalmak bérlője által építtetett templom a 19. század végére kicsinek és szűknek bizonyult a pécskai hívek számára. Ennek helyére dr. Szabados József tiszteletbeli kanonok, magyarpécskai esperes-plébános vezetésével megindult a mozgalom az új templom megépítése érdekében. Hosszas előkészületek eredményeként 1886. augusztus 1-jén elhelyezték az új, jelenlegi templom alapkövét.
A terveket Reiter Ede temesvári és Halmay Andor aradi tervezők készítették. Az építő a szegedi Kovács József volt. Az építést a helyi kincstári vagyonbiztos Végh Aurél, Halmay Andor, Szabados József plébános, Isszekutz Mihály községi jegyző, Zdrahál Ferenc állami felügyelő és Kelemen István polgármester felügyelték. A templom építését 1887. szeptember 15-én fejezték be, és ugyanazon évben szentelték fel a Szentháromság tiszteletére. Az ablakait Walther Gida budapesti üvegfestő készítette 1915-ben.
A templom teljes egészében, mind kívül, mind belül, tiszta és szép gótikus stílusjegyeket hordoz. A templom szilárd nyerstégla építmény. Boltozata: fa-stukatúra. A torony magassága a föld felszínétől 49 méter és 25 centiméter. A templom belvilágának hossza 49 méter és 24 centiméter.
1917-ben a világháború miatt az egyháznak meg kellett válnia az ő életét szabályozó harangjaitól, ágyúkat öntöttek azokból. A jelenleg három harangja van, ezeket az 1920-as években öntötték Aradon és Resicabányán. Az orgonát a régi orgona részeinek felhasználásával a temesvári Wegenstein Lipót készítette 1925-ben.

Plébániatemplom
Címe: Str.2. nr. 178. Telefon: 0257-468092.
Plébános: Ft. Czeglédi Ferenc.

Pécskai református egyházközség
Címe: Str. 124. nr. 27.
Beszolgál: Tóbiás Emőke Piroska kisperegi lelkipásztor.
2015-ben Pécskán több mint 70 éves álma vált valóra a maroknyi reformátusnak. A második világháború küszöbén épített imaházat az elmúlt három évben, közösségi összefogással, egy torony hozzáépítésével templommá ékesítették.

Pécskai Magyar Baptista Gyülekezet
Cím: Str. 119. Nr.2.
Lelkipásztor: Simon András.

Római katolikus templom
Maros-ártér Natúrpark. Pécska déli határán folyik a Maros folyó, melynek Arad és Nagylak közötti szakasza 2004-ben védelem alá került. A védett terület neve Maros-ártér Natúrpark. A natúrpark adminisztrációjának székhelye Aradon van, Pécskán egy információs pontot működtetnek turisták számára. A natúrpark összterülete 17.455,2 hektár, ebből Pécska város közigazgatási határain belül 3765,63 hektár található, a védett terület 21,57%-a.
Nepomuki Szent János szobor
Tájház Tornyán, a Pécskához tartozó faluban
Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület, illetve ennek elnöke, Nagy István a fő kezdeményezője a városban felállított szobroknak és emléktábláknak

o Klebelsberg Kuno szobor, szervezés: pécskai RMDSZ és a római katolikus plébánia, támogató a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum (készítette Jecza Péter, avatás 2000)
o Szent István szobor (készítette Túri Török Tibor, avatás 2019)
o Ormós Zsigmond emléktábla (1994) a katolikus templomnál kialakított helyi „Panteon”-ban
o Klebelsberg Kuno emléktábla, „Panteon” (1996)
o Kálmány Lajos emléktábla, „Panteon” (1999)
o Mester János emléktábla, „Panteon” (2009)
o Nagy Oszkár emléktábla, „Panteon” (2016).

In memoriam 1956 Egyesület elnökeként Péterszabó Jámbor Ilona a következő emlékjelek felállításában vállalt szerepet:

o Lukács István kereskedő részt vett a Szoboszlay vezette kommunizmus elleni szervezkedésben, 1958-ban kivégezték – a pécskai szülőházán emléktábla (2010);
o a Szoboszlay-per áldozatainak emlékműve, közadakozásból, illetve a magyarországi támogatással emlékművet állítottak a pécskai Szentháromság parkban (2013). Mindkettőt készítette Dinnyés László.

– 1995: a templomkertben a plébánia emlékoszlopot állít az I. és a II. világháborúban elesett pécskai magyaroknak.
– Emléktábla a római katolikus temető kápolnájának falán, a sírkertben nyugvó egykori pécskai óvónők, tanítók és tanárok neveivel. – 2023-ban kívánjak felavatni

Az adatok elsődleges forrása Ujj János könyve (2007)
• Itt született 1655 táján Szegedinác Jovánovics Péró (1655 táján – Budapest, 1736. ápr.4.) határőrkapitány, lázadó, az 1735-ös Péró-féle lázadás vezetője. Neve szerbül: Pera Jovanović Segedinac, Пера Јовановић Сегединац), magyarosítva Szegedi Péter.
• Itt született Ormós Zsigmond (1813. febr. 20. – Budapest, 1894. nov. 17.) főispán, képviselő, művészettörténész, műgyűjtő, múzeumalapító, az MTA levelező tagja.
• Itt született Eördögh Endre (1834 – Arad, 1870. szept. 12.) jogász, humorista.
• Itt született gr. Klebelsberg Kuno (1875. nov. 13. – Budapest 1932. okt. 11.) jogász, képviselő, miniszter, művelődéspolitikus, a magyar iskolarendszer megreformálója.
• Itt született Mester János (1879. szept. 15. – Solymár, 1954. jún. 1.) filozófus, pedagógus, a szegedi egyetem tanára, pápai prelátus.
• Itt született Panka Károly, rugyasi (1882. júl. 30. – Sárospatak, 1970. jún. 21.) jogász, könyvtáros, az Országgyűlési Könyvtár címzetes igazgatója.
• Itt született Balla (Braun) Frigyes (1870. febr. 5. – Arad, 1937. dec. 5.) festőművész.
• Itt született Sugár Jenő (1876. aug.9. – ? ) jogász, helyi politikus, kardvívó.
• Itt született Balla (Braun) Ignác (1885. aug. 23. – Genova, 1976. szept. 10.) író, költő, műfordító, újságíró.
• Itt született Zágoni Dezső (1891. szept. 26. – Budapest, 1939. júl. 23.) újságíró, író, szerkesztő.
• Itt született Nagy Oszkár (1893. szept. 11. – Nagybánya, 1965. márc. 1.) festőművész, grafikus.
• Itt született Major (Mayer) Béla (1900. okt. 28. – Budapest ?) – hírlapíró, szerkesztő, politikus.
• Itt született Lelik Ferenc (1903. nov. 8. – Szovjetunió, 1941. júl.) újságíró, szerkesztő.
• Itt született Martinszky János (1909. aug. 8. – Mohács, 1949. szept. 2.) festő, tanár.
• Itt született Lukács István József (1920. febr. 20. – Temesvár, 1958. szept. 1.) kereskedő, a Szoboszlay Aladár vezette szabadságmozgalom résztvevője, kivégezték.
• Itt született Kocsik József (1928. nov. 8. – ) magyar népművelő, újságíró, közíró.
• Itt született Bán Ernő (1935. nov. 14. – ) rendező.
• Itt született Gál András (1938. febr. 22. – Nagylak, 1994. márc. 4.) zenész, politikai elítélt. Szoboszlay Aladár nevelt fia. A pap leveleit továbbította, kényszermunkára ítélték, 1964-ben szabadult.
• Itt született Gugyelka András (G. Pataky) (1948. febr. 21. – Arad, 2003. máj. 3.) költő.
• Itt volt képviselő Herczeg (Herzog) Ferenc (Versec, 1863. szept. 22. – Budapest, 1954. febr. 24.) újságíró, író, az MTA tagja. Pécskát képviselte az OGY-ben 1904 és 1918 között.
• Itt élt Schartner Sándor (Arad, 1865. febr. 11. – Arad, 1917. okt. 22.) – jogász, járásbíró, törvényszéki bíró.
• Itt élt Illei Takács Károly (18. sz. vége – 19. század) katolikus pap, nagyváradi tanár, alkalmi költő.
• Itt élt Tabajdi Károly (Nagyzerind, 1833. nov. 10. – Arad, 1886. okt. 7.) politikus, jogász, a Kölcsey Egyesület elnöke. Pécskán kincstári ügyész volt.
• Itt élt Galló Géza (Simánd, 1914. jan. 14. – Melbourne, 2002. ápr. 2.) költő, pap.
• Itt élt Szoboszlay Aladár (Temesvár, 1925. jan. 18. – Temesvár, 1958. szept. 1.) római katolikus pap, magyarpécskai plébános, az 1956-os államellenes magyar szervezkedés vezetője. Kivégezték.
• Itt élt Apácai Bölöni Sándor (Brassó, 1931. okt. 16. – Pécska, 1998. máj. 8.) néprajzkutató, gyűjtő, magyartanár.
• Itt él Nagy István (Gyorok, 1954. okt. 3. – ) tanár, helyi politikus, helytörténész, könyvszerkesztő.

Polgármesteri hivatal
Cím: Str.2. Nr. 150. Telefon: 0257/468323, honlap: www.pecica.ro.
Polgármester: Antal Péter (PNL)
Alpolgármester: Miodrag Stanoiov (PNL)
Jegyző: Adela Moț
Helyi Tanács: Nemzeti Liberális Párt (PNL) 10 mandátum (magyarok: Demeter Miklós, Tóth Attila), Szociáldemokrata Párt (PSD) 3 mandátum, RMDSZ 2 mandátum (Zágoni Szabó András, Tóth Brigitta Anna), Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) 2 mandátum.

RMDSZ helyi szervezet
Az 1989 utáni pécskai magyar közélet fontos szereplője az 1989. december 28-án létrejött helyi RMDSZ szervezet, amelynek elnökei: Nagy István (1989–), Csepella János (2004–), Kocsik Imre (2007–) és Bölöni György (2013–). A szervezet képviselői Pécska vezetésében és döntéshozó testületében: Nagy István alpolgármester (1992–2004), valamint Bacsilla Sándor, Bartok András, Bernát Sándor, Bölöni György, Csepella János, Heinrich József, Kelemen Gábor, Kelemen Lajos, Kelemen Miklós, Kocsik Imre, Korda László, Kovács Márton, az Ipartestület Egyesület elnöke, Lovas Lóránd, Löw Antal, Molnár Gáspár, Süli Julianna, Tóth Csaba, id. Zágoni Szabó András és ifj. Zágoni Szabó András.

• Woluwe-Saint-Pierre, Brüsszel egyik kerülete, Belgium (1990)
• Battonya Magyarország, (1996)
• Záhony, Magyarország (2015)

Kolping Család Egyesület (létrejött 1993, bejegyzés 1998) – elnök Kocsik Imre
Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület (létrejött, bejegyzés 1997)
Búzavirág Egyesület (bejegyzés 2001), elnök Engi Márta
Iparosok Egyesülete (létrejött, bejegyzés 1992) – elnök Csepella János
Magyar Ifjúsági Szervezet M-Kidsz (létrejött 2005, bejegyzés 2008) – elnök Tóth János
Fiatal Magyar Gazdák Egyesülete (létrejött 2009)
Humanitas Egyesület (létrejött 2015) – elnök Hajas Erzsébet
Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület, PKHE (létrejött 2015) – elnök Balta Taics Tünde

Komo Panzió, tulajdonos Kőmíves Tibor

Források
Nagy István: Pécskai morzsák. Pécska. 2022.
Nagy István: A pécskai magyar oktatás – 1910. szeptember – 2010. szeptember – térben és időben, Pécska, 2010.
Nagy István: Pécskai oktatás – Európából Európába. http://acta.bibl.u-szeged.hu/5512/1/belvedere_kk_018_067-098.pdf
Monografia Pecica. Coord. Constantin Chevereșan. Pecica, 2007.
Dr. Kovács Géza: Fejezetek a Pécska nagyközség történetéből, Pécskai Újság kiadása, 1995.
Dr. Nagyhalmágyi Sándor egykori magyarpécskai plébános Magyarpécska múltjából. Kismonográfia. Kiadó Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület, Pécska 1999.
Somogyi Gyula: Arad megye magyar népe. https://adatbank.ro/html/alcim_pdf13299.pdf
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában. Örökségünk Arad megyében. I. Arad, 2018.
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában Örökségünk Arad megyében II. kötet. 2019.
Ujj János (összeállította) Arad megye neves szülöttei. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007.
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története, 1892, Arad.
Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város monographiája, II, Arad, 1895
Erdélyi helynévkönyv Adattári tallózásból összehozta Vistai András János https://adatbank.ro/html/cim_pdf2583.pdf
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
http://nepszamlalas.adatbank.ro/?pg=etnikai&id=3024
Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Arcanum. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/ErdelyHelysegnevTar-erdely-bansag-es-partium-torteneti-es-kozigazgatasi-helysegnevtara-1/telepulesek-1C9/p-FEE/pecica-1059/

Vajasd

Vajasd

Vajasd (románul Oiejdea vagy Oiestia, németül Buttendorf) település Erdélyben, Fehér megyében. Közigazgatásilag Alsógáld községhez tartozik további 9 faluval együtt A községben csak itt él magyar lakosság. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásához tartozott. Az 1968-as megyésítés óta Fehér megye része.
A középkorban már említették.1238-ban Woyasd, 1302-ben is Woyasd, 1307-ben Woiasd, 1337-ben Wayasd, 1347-ben Vojasd néven találjuk a forrásokban.

Földrajzi betájolás: Vajasd település Gyulafehérvártól 12 km-re északkeletre, Nagyenyedtől 20 km-re délkeletre található. A Gyulafehérvárt Enyeddel összekötő E81-es európai (DN 1) főút mentén Tövis és Gyulafehérvár között található. Vajasdhoz Magyarigen és Marosszentimre is közel van. A falu mellett halad el az A10 jelzésű autópálya. Innen indul Magyarigen felé a DC71-es út. Vasútállomása nincs, Tövisre kell menni..

– A középkorban a falu teljesen elpusztult. A 15. században telepítették újra magyar és román telepesekkel. A magyar lakosság a reformáció idején áttért a református hitre.
– 1302-ben az erdélyi püspök lemondott a helység tizedéről a káptalan javára.
– 1307-ben a káptalan vajasdi német jobbágyát említették, ez a tény szászok korábbi telepítésére utalhat. Feltételezhetően létezett templom is, de az a középkor folyamán rommá lett.
– Tudjuk, hogy 1307-ben Vajasdon egy fontos középkori kőhíd volt látható.
– 1580–1616 között területe pusztának tűnik, de mégsem az. Vajasd Sasa Jánosnak, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem gyalogos kapitányának birtoka volt, amelyet taníttatás céljából fiára, Mihályra hagyott. Sasa Mihály jobbágyai Thorni Tamás lugosi bán vajasdi részjószágaiba 1579-ben történt beiktatásán tanúskodtak.
– 1602. április 28-án Sasa László magvaszakadtával örököse sárdi Budai Ferenc lett, aki vajasdi udvarházat is tartott fenn.
– Város (oppidum) azonban a Bethlen Gábor által idetelepített (1616) dacos lippai hajdúközösség érkezése után lett. A fejedelem 1617. július 1-én íratta össze a Vajasdra költözött lippaiak nevét. 1617-ben Lippáról 51 család települt be Vajasdra, ez körülbelül 204 lakost jelentett.
– 1701. december 22-én a Gyulafehérvári Káptalan kiadja a vajasdiak kiváltságleveleit, szerződéseit az oppidum rangját élvező település „ductorának”, Vajasdi Lökös Istvánnak.
– 1703. március 23-án a kiváltságlevelet Habsburg Lipót császár pecsétjével erősített meg.
– 1754-ben az egyház területeiből kénytelen volt a román templom részére is átengedni:
– 1764–1848 között: a vajasdi köznép többnyire gyalogos katonákból állt, akik hagyományaikat folytatva, székelyekkel és vajasdi románokkal együtt hozták létre a tövisi lovas határőrszázadot. Mivel a vajasdiak gyakorlott katonák hírében voltak, az 1848-ban Hegyalját végig támadó román csapatok kezdetben elkerülték, akkor támadtak, amikor a közeli boroskrakkói román lágert megszervezték. 1848. október 31-én a férfiakat letartóztatták, a boroskrakkói Bíró család udvarházában létesített börtönbe szállították, ahonnan a halálból korábbi katonai felettesük, Suini határőr-vonalbeli lovaskapitány mentette meg őket. Közbenjárására a vajasdi férfiakat Szebenbe szállították. 1848. december 5-én engedték haza őket. 1848-ban a vajasdi közösség egy férfit vesztett el, a közösség lélekszáma 319 személy volt.

A települése lakosságának alakulása és összetétele.
1880 Összesen 792, románok 349, magyarok 383, németek -, mások 60
1890 Összesen 850, románok 394, magyarok 447, németek 9, mások –
1900 Összesen 886, románok 393, magyarok 484, németek 9, mások –
1910 Összesen 871, románok 418, magyarok 451, németek 2, mások –
1930 Összesen 918, románok 390, magyarok 527, németek -, mások 1
1966 Összesen 908, románok 380, magyarok 522, németek 6, mások –
1977 Összesen 1033, románok 478, magyarok 554, németek 1, mások –
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma + más)
19928863575541
2002905400489610
20118064822867*

⃰ Nem nyilatkozott 31.

Vannak külföldi befektetők, de vannak jelentős hazai vállalkozók is. Ilyen vállalkozás a Transavia csirkehizlalda és csirkevágóhíd (az egyik legnagyobb Erdélyben), de van helyben tejfeldolgozó vállalat is, az Albalact – utóbbiban van külföldi tőke is. Vasidomokat gyárt a Weld Engineering Kft.
Viszonylag sokan élnek a mezőgazdaságból, szolgáltatásokból – helyi kisvállalkozók (készítenek bútort).

– 1616: a lippai hajdúk idetelepítése után iskolát építettek.
– Vajasdon az elemi iskola falán lemeszelt márványtábla hirdeti: Újjáépült 1913-ban az EMKE 2500 korona, az Erdélyi Református Egyházkerület 2500 korona, a kolozsvári Közhasznú Takarékpénztár 300 korona segélyével és az egyháztagok 700 korona hozzájárulásával. Azóta meszelgetik a református templom udvarán álló épületet, visszaszolgáltatása nem történt meg.
– A világháborúk között a faluban két tanerős református felekezeti iskola létezett. Ez a felekezeti iskola már a 19. században is működött, hiszen 1844-ból ismert a tanító fizetése.
– 1991-ben indult újra a szülők kérésére a magyar óvoda és 1995-től szakképzett óvónő az óvodásokat. 1995-ben az óvoda még a régi kántori lakásban működött, nagyon rossz körülmények között, 1996-ban költöztek át az iskola épületébe.
Vajasdi Elemi Iskola – a községközpont iskolájához tartozik.
Cím. Galda de Jos, str. Principală nr. 11. Telefon: 0258-846939. Villámposta: scoala_galda@yahoo.com
Honlap: http://www.scoalagalda.ro/
Igazgató Ana-Nicoleta Goia
Jelenlegi helyzet:
1 magyar összevont óvodai csoport, és 1 magyar összevont elemi osztály.

A falu kulturális életét civil szervezeti keretben és önkéntes szervezők biztosítják.
2017-től megszervezik a Vajasdi falunapokat.
A megyei magyar vándor gyermektáncfesztivált (Tavaszi szélvizet áraszt) itt is fogadták.
Hagyományőrző együttes: Margaréta Népi Együttes. Van saját zenekara is (szintén Margaréta)

Az 1616-os hajdútelepítés után, a lippai magyar református lakosokkal megerősítve, újult meg reformátussá lett helyi egyház. Lakosai kiváltságokkal, településük pedig városi ranggal lett felruházva. Tagjainak nemesi adómentességet ígért és részükre templomot, papilakot és iskolát is építettek.
Középkori templomáról nincsenek adatok. Egy belső tábla jelzi, hogy a mai templom „Épült 1618. Renoválva 1896 Toókos Sándor pap és Vajasdi Ferenc gondnok idejében”. Ez a templom három alkalommal (1757-ben, 1816-ban, 1908-ban) leégett, egyszer pedig villám sújtotta. Az első tűz után, 1758-1759-ben újjáépítették, majd 1805-ben zsindelyezték. Vajasd kőszószékét a magyarigeniek 18. századi lelkésze, Pelsőczi János püspök adományozta.
1783-ban Vajasd lelkésze borosbenedeki Balázs István volt, aki az új szószékkoronát készíttette.
1816. szeptember 22-én Vajasd és temploma a tűz áldozata lett, 1820-ig maradt romos állapotban. A templom tornyát csak 1837-ban építette a közösség, a dicsőszentmártoni Szabó Dániel mester vezetésével. A templomtorony 1844-ben újjáépült, boltozatos kiképzése a korábbi tűzvész miatt vált szükségessé.
1896-ban, a villámcsapás utáni felújítás alkalmával a lapos mennyezetet boltívesre cserélték, és a szószéket a templomajtóval szembeni helyről a templom keleti oldalára állították. Az 1908-as tűzvészben nem csak a templom égett le, de a bútorzattal együtt a Kolonits István-féle orgona is megsemmisült, a harangok is leestek, elrepedtek, és megolvadtak. Ennek az évnek a végén elkezdődött a templom újjáépítése. Az új pléhfedelet is ekkor kapta a templom. A gyülekezet teljesen újjáépítette templomát, de orgonáját azóta sem.
A 18-19. századi presbitériumának képviselete különbözött a többi erdélyi helységtől. Gyűlésein jelen volt a Tövisen szolgálatot teljesítő őrmester, aki egyben vajasdi egyháztag is volt, a város bírójával és ductorával együtt. Tehát az egyházi adminisztrációban jelen volt a katonai képviselet a világi mellett.
1861. március 10-én hívták meg a nagyenyedi tanító Toókos Sándor lelkipásztort, aki 1907-ig szolgált a gyülekezetben, ő az Egyházmegye esperese is volt 1880-1896 között, aki a korábbi, Kolonics István által 1872-ben épített orgonát helyettesítette.
1928-ban a Gyulafehérvári Református Egyházmegye ötödik legnagyobb gyülekezete volt.
1954-ben a gyülekezet azért a 3 kg-os iskolai csengettyűért, amit még 1943-ban adott a borbereki egyháznak, cserébe kapott egy 150 kg-os, középkori harangot. 1975-től a gyülekezetnek nagy harangja is van. Ekkor hozták át a boroskrakkói református templomból azt a 300 kg-os, 1774-ben öntött harangot, amelyért cserébe adták az 1910-ben öntött kis harangot.
A gyülekezet a II. világháború alatt hívta meg Czira Lászlót, aki Tövisre való távozásáig a településen szolgált. 1939. június 4. és 1961. október 29. között volt a közösség lelkésze. A II. világháború idején a lelkészt haditörvényszék elé idézték, mert a híveitől való, június 8-10-én történt gabonarekvirálás adatait az 1942. július 2-án tartott istentisztelet után összeírta.
A műemléktemplomot 1967-ben javította ki a közösség, Lőrincz Zoltán lelkész idején, majd 2009-2011 között, Sipos Béla gondnok, Vass Ferenc, majd Tamás Imre főgondnokok idején.
Egyházi vagyonát részben visszakapta.

Református egyházközség
Cím: Fő utca 289. Telefon: 0728-115496 Villámposta: csalai.adorjan@yahoo.co.uk.
Lelkipásztor: Csalai Adorján
Lélekszám: 398.

Református műemléktemplom.
Kopjafát állítottak a Lippából való áttelepítés 400. évfordulójára (2016).

Bürger Albert (boroskrakkói), szül. Vajasdon 1861. Kereskedelmi akadémiát végzett, majd Marosvásárhelyen számos nagy iparvállalatot alapított. Tagja a román szenátusnak, az Iparkamarának elnöke és az erdélyi gyáriparosok alelnöke.
Vitéz sepsibaczoni Toókos Gyula (Vajasd, 1883. április 2. – Szikszó, 1958. május 30.), tábornok, vitézi rend törzskapitánya, királyi vezérkari huszárkapitány, az 1920-as évek első felében az Etelközi Szövetség egyik vezetője.

Polgármesteri hivatal Alsógáld.
Telefon: 0258-846032, villámposta: clgalda@yahoo.com,
comunagalda@gmail.com
Polgármester: Romulus Raica (PNL)
Alpolgármester: Ioan Neag
Jegyző:
Helyi Tanács: Nemzeti Liberális Párt (PNL) 5 mandátum, Szociáldemokrata Párt (PSD) 4 mandátum, Népi Mozgalom Pártja (PMP) 3 mandátum, RMDSZ 1 mandátum (Farkas Attila)

RMDSZ szervezet
Elnök: Farkas Attila, telefon 0744428706

– Hajdúnánás (Magyarország)

Vajasdi Margaréta Néptáncegyüttes Egyesület.
Kapcsolat Szilágyi Levente.

Nagyon szép túraútvonalak a település környezetében.

Források
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
http://nepszamlalas.adatbank.ro/?pg=etnikai&id=4434
Honlap: http://www.relatoria.ro/kozossegek/vajasd/3
Gudor Kund Botond: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei. Erdélyi Egyháztörténeti Könyvek 1. Kriterion 2012