Civiltérkép

Vajasd

Vajasd (románul Oiejdea vagy Oiestia, németül Buttendorf) település Erdélyben, Fehér megyében. Közigazgatásilag Alsógáld községhez tartozik további 9 faluval együtt A községben csak itt él magyar lakosság. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásához tartozott. Az 1968-as megyésítés óta Fehér megye része.
A középkorban már említették.1238-ban Woyasd, 1302-ben is Woyasd, 1307-ben Woiasd, 1337-ben Wayasd, 1347-ben Vojasd néven találjuk a forrásokban.

Földrajzi betájolás: Vajasd település Gyulafehérvártól 12 km-re északkeletre, Nagyenyedtől 20 km-re délkeletre található. A Gyulafehérvárt Enyeddel összekötő E81-es európai (DN 1) főút mentén Tövis és Gyulafehérvár között található. Vajasdhoz Magyarigen és Marosszentimre is közel van. A falu mellett halad el az A10 jelzésű autópálya. Innen indul Magyarigen felé a DC71-es út. Vasútállomása nincs, Tövisre kell menni..

– A középkorban a falu teljesen elpusztult. A 15. században telepítették újra magyar és román telepesekkel. A magyar lakosság a reformáció idején áttért a református hitre.
– 1302-ben az erdélyi püspök lemondott a helység tizedéről a káptalan javára.
– 1307-ben a káptalan vajasdi német jobbágyát említették, ez a tény szászok korábbi telepítésére utalhat. Feltételezhetően létezett templom is, de az a középkor folyamán rommá lett.
– Tudjuk, hogy 1307-ben Vajasdon egy fontos középkori kőhíd volt látható.
– 1580–1616 között területe pusztának tűnik, de mégsem az. Vajasd Sasa Jánosnak, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem gyalogos kapitányának birtoka volt, amelyet taníttatás céljából fiára, Mihályra hagyott. Sasa Mihály jobbágyai Thorni Tamás lugosi bán vajasdi részjószágaiba 1579-ben történt beiktatásán tanúskodtak.
– 1602. április 28-án Sasa László magvaszakadtával örököse sárdi Budai Ferenc lett, aki vajasdi udvarházat is tartott fenn.
– Város (oppidum) azonban a Bethlen Gábor által idetelepített (1616) dacos lippai hajdúközösség érkezése után lett. A fejedelem 1617. július 1-én íratta össze a Vajasdra költözött lippaiak nevét. 1617-ben Lippáról 51 család települt be Vajasdra, ez körülbelül 204 lakost jelentett.
– 1701. december 22-én a Gyulafehérvári Káptalan kiadja a vajasdiak kiváltságleveleit, szerződéseit az oppidum rangját élvező település „ductorának”, Vajasdi Lökös Istvánnak.
– 1703. március 23-án a kiváltságlevelet Habsburg Lipót császár pecsétjével erősített meg.
– 1754-ben az egyház területeiből kénytelen volt a román templom részére is átengedni:
– 1764–1848 között: a vajasdi köznép többnyire gyalogos katonákból állt, akik hagyományaikat folytatva, székelyekkel és vajasdi románokkal együtt hozták létre a tövisi lovas határőrszázadot. Mivel a vajasdiak gyakorlott katonák hírében voltak, az 1848-ban Hegyalját végig támadó román csapatok kezdetben elkerülték, akkor támadtak, amikor a közeli boroskrakkói román lágert megszervezték. 1848. október 31-én a férfiakat letartóztatták, a boroskrakkói Bíró család udvarházában létesített börtönbe szállították, ahonnan a halálból korábbi katonai felettesük, Suini határőr-vonalbeli lovaskapitány mentette meg őket. Közbenjárására a vajasdi férfiakat Szebenbe szállították. 1848. december 5-én engedték haza őket. 1848-ban a vajasdi közösség egy férfit vesztett el, a közösség lélekszáma 319 személy volt.

A települése lakosságának alakulása és összetétele.
1880 Összesen 792, románok 349, magyarok 383, németek -, mások 60
1890 Összesen 850, románok 394, magyarok 447, németek 9, mások –
1900 Összesen 886, románok 393, magyarok 484, németek 9, mások –
1910 Összesen 871, románok 418, magyarok 451, németek 2, mások –
1930 Összesen 918, románok 390, magyarok 527, németek -, mások 1
1966 Összesen 908, románok 380, magyarok 522, németek 6, mások –
1977 Összesen 1033, románok 478, magyarok 554, németek 1, mások –
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma + más)
19928863575541
2002905400489610
20118064822867*

⃰ Nem nyilatkozott 31.

Vannak külföldi befektetők, de vannak jelentős hazai vállalkozók is. Ilyen vállalkozás a Transavia csirkehizlalda és csirkevágóhíd (az egyik legnagyobb Erdélyben), de van helyben tejfeldolgozó vállalat is, az Albalact – utóbbiban van külföldi tőke is. Vasidomokat gyárt a Weld Engineering Kft.
Viszonylag sokan élnek a mezőgazdaságból, szolgáltatásokból – helyi kisvállalkozók (készítenek bútort).

– 1616: a lippai hajdúk idetelepítése után iskolát építettek.
– Vajasdon az elemi iskola falán lemeszelt márványtábla hirdeti: Újjáépült 1913-ban az EMKE 2500 korona, az Erdélyi Református Egyházkerület 2500 korona, a kolozsvári Közhasznú Takarékpénztár 300 korona segélyével és az egyháztagok 700 korona hozzájárulásával. Azóta meszelgetik a református templom udvarán álló épületet, visszaszolgáltatása nem történt meg.
– A világháborúk között a faluban két tanerős református felekezeti iskola létezett. Ez a felekezeti iskola már a 19. században is működött, hiszen 1844-ból ismert a tanító fizetése.
– 1991-ben indult újra a szülők kérésére a magyar óvoda és 1995-től szakképzett óvónő az óvodásokat. 1995-ben az óvoda még a régi kántori lakásban működött, nagyon rossz körülmények között, 1996-ban költöztek át az iskola épületébe.
Vajasdi Elemi Iskola – a községközpont iskolájához tartozik.
Cím. Galda de Jos, str. Principală nr. 11. Telefon: 0258-846939. Villámposta: scoala_galda@yahoo.com
Honlap: http://www.scoalagalda.ro/
Igazgató Ana-Nicoleta Goia
Jelenlegi helyzet:
1 magyar összevont óvodai csoport, és 1 magyar összevont elemi osztály.

A falu kulturális életét civil szervezeti keretben és önkéntes szervezők biztosítják.
2017-től megszervezik a Vajasdi falunapokat.
A megyei magyar vándor gyermektáncfesztivált (Tavaszi szélvizet áraszt) itt is fogadták.
Hagyományőrző együttes: Margaréta Népi Együttes. Van saját zenekara is (szintén Margaréta)

Az 1616-os hajdútelepítés után, a lippai magyar református lakosokkal megerősítve, újult meg reformátussá lett helyi egyház. Lakosai kiváltságokkal, településük pedig városi ranggal lett felruházva. Tagjainak nemesi adómentességet ígért és részükre templomot, papilakot és iskolát is építettek.
Középkori templomáról nincsenek adatok. Egy belső tábla jelzi, hogy a mai templom „Épült 1618. Renoválva 1896 Toókos Sándor pap és Vajasdi Ferenc gondnok idejében”. Ez a templom három alkalommal (1757-ben, 1816-ban, 1908-ban) leégett, egyszer pedig villám sújtotta. Az első tűz után, 1758-1759-ben újjáépítették, majd 1805-ben zsindelyezték. Vajasd kőszószékét a magyarigeniek 18. századi lelkésze, Pelsőczi János püspök adományozta.
1783-ban Vajasd lelkésze borosbenedeki Balázs István volt, aki az új szószékkoronát készíttette.
1816. szeptember 22-én Vajasd és temploma a tűz áldozata lett, 1820-ig maradt romos állapotban. A templom tornyát csak 1837-ban építette a közösség, a dicsőszentmártoni Szabó Dániel mester vezetésével. A templomtorony 1844-ben újjáépült, boltozatos kiképzése a korábbi tűzvész miatt vált szükségessé.
1896-ban, a villámcsapás utáni felújítás alkalmával a lapos mennyezetet boltívesre cserélték, és a szószéket a templomajtóval szembeni helyről a templom keleti oldalára állították. Az 1908-as tűzvészben nem csak a templom égett le, de a bútorzattal együtt a Kolonits István-féle orgona is megsemmisült, a harangok is leestek, elrepedtek, és megolvadtak. Ennek az évnek a végén elkezdődött a templom újjáépítése. Az új pléhfedelet is ekkor kapta a templom. A gyülekezet teljesen újjáépítette templomát, de orgonáját azóta sem.
A 18-19. századi presbitériumának képviselete különbözött a többi erdélyi helységtől. Gyűlésein jelen volt a Tövisen szolgálatot teljesítő őrmester, aki egyben vajasdi egyháztag is volt, a város bírójával és ductorával együtt. Tehát az egyházi adminisztrációban jelen volt a katonai képviselet a világi mellett.
1861. március 10-én hívták meg a nagyenyedi tanító Toókos Sándor lelkipásztort, aki 1907-ig szolgált a gyülekezetben, ő az Egyházmegye esperese is volt 1880-1896 között, aki a korábbi, Kolonics István által 1872-ben épített orgonát helyettesítette.
1928-ban a Gyulafehérvári Református Egyházmegye ötödik legnagyobb gyülekezete volt.
1954-ben a gyülekezet azért a 3 kg-os iskolai csengettyűért, amit még 1943-ban adott a borbereki egyháznak, cserébe kapott egy 150 kg-os, középkori harangot. 1975-től a gyülekezetnek nagy harangja is van. Ekkor hozták át a boroskrakkói református templomból azt a 300 kg-os, 1774-ben öntött harangot, amelyért cserébe adták az 1910-ben öntött kis harangot.
A gyülekezet a II. világháború alatt hívta meg Czira Lászlót, aki Tövisre való távozásáig a településen szolgált. 1939. június 4. és 1961. október 29. között volt a közösség lelkésze. A II. világháború idején a lelkészt haditörvényszék elé idézték, mert a híveitől való, június 8-10-én történt gabonarekvirálás adatait az 1942. július 2-án tartott istentisztelet után összeírta.
A műemléktemplomot 1967-ben javította ki a közösség, Lőrincz Zoltán lelkész idején, majd 2009-2011 között, Sipos Béla gondnok, Vass Ferenc, majd Tamás Imre főgondnokok idején.
Egyházi vagyonát részben visszakapta.

Református egyházközség
Cím: Fő utca 289. Telefon: 0728-115496 Villámposta: csalai.adorjan@yahoo.co.uk.
Lelkipásztor: Csalai Adorján
Lélekszám: 398.

Református műemléktemplom.
Kopjafát állítottak a Lippából való áttelepítés 400. évfordulójára (2016).

Bürger Albert (boroskrakkói), szül. Vajasdon 1861. Kereskedelmi akadémiát végzett, majd Marosvásárhelyen számos nagy iparvállalatot alapított. Tagja a román szenátusnak, az Iparkamarának elnöke és az erdélyi gyáriparosok alelnöke.
Vitéz sepsibaczoni Toókos Gyula (Vajasd, 1883. április 2. – Szikszó, 1958. május 30.), tábornok, vitézi rend törzskapitánya, királyi vezérkari huszárkapitány, az 1920-as évek első felében az Etelközi Szövetség egyik vezetője.

Polgármesteri hivatal Alsógáld.
Telefon: 0258-846032, villámposta: clgalda@yahoo.com,
comunagalda@gmail.com
Polgármester: Romulus Raica (PNL)
Alpolgármester: Ioan Neag
Jegyző:
Helyi Tanács: Nemzeti Liberális Párt (PNL) 5 mandátum, Szociáldemokrata Párt (PSD) 4 mandátum, Népi Mozgalom Pártja (PMP) 3 mandátum, RMDSZ 1 mandátum (Farkas Attila)

RMDSZ szervezet
Elnök: Farkas Attila, telefon 0744428706

– Hajdúnánás (Magyarország)

Vajasdi Margaréta Néptáncegyüttes Egyesület.
Kapcsolat Szilágyi Levente.

Nagyon szép túraútvonalak a település környezetében.

Források
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
http://nepszamlalas.adatbank.ro/?pg=etnikai&id=4434
Honlap: http://www.relatoria.ro/kozossegek/vajasd/3
Gudor Kund Botond: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei. Erdélyi Egyháztörténeti Könyvek 1. Kriterion 2012