Civiltérkép

Batiz

Batiz (románul: Botiz) Batiz községben, Szatmár megyében található. A község egy településből, Batizból áll, 2004 óta nincsenek beosztott falvai, mivel Egri és Gombástanya önállósultak. Történelmi régió szempontjából a Partium részét képezi. Az 1920-ban olvadt be a településbe Batizvasvári. Batiz a trianoni szerződés előtt Szatmár vármegye Szatmári járásához tartozott.

A település neve egy kun szóból, a batisból ered, melynek jelentése naplemente.

Földrajzi betájolás

Szatmárnémetitől 7 km-re, a Szatmári-síkságon fekvő település. A 19-es számú országos főút (DN19) mentén található. Szatmárral vasútvonal is összeköti.

 

Batizról az első írásos említés 1369-ből származik, amikor Simon horvát bán a meggyesi uradalomhoz csatolta. 1392-ben Vasvár felől megjáratták határát. 1422-ben Vetéssy Jakab kifosztotta az itt lakó jobbágyokat, mikor rátört a településre. 1433-ben a Móroczok birtokába került, viszont a család kihaltával 1496-ban elfoglalták a Drágfyak. Emellett a Báthoryak szintén igényt tartottak a meggyesi uradalomra, így megszerezték Batizt is. 1520-ban felosszák a birtokot. 1583-ben Báthory Zsuzsanna elzálogosította saját részbirtokát férjének, Uray Mihálynak, emellett pedig Vasvári Bélteki Mihály és felesége Batizon részbirtokot kapott. A 18. század végén a Jakó, Fényes, Osvát és Ecsedy családok rendelkeztek itt földdel. Az 1800-as évek elején a báró Jósika, Kende, Tolnay, Kállay, Hám, Eötvös, Vásárhelyi, Kruspér, Nagy és Gáspár családoknak volt itt birtokuk. Az 1900-as évek elején azonban a Des Escherolles, Kruspér Sándor, Jakó Ende, Fényes Péter és Kovásznay Zsigmond voltak a legnagyobb birtokosok.

1930-ban a település összlakossága 3975 fő volt, etnikai megoszlás 1884 román, 1860 magyar és 9 német. Az 1956-os felmérések alapján növekedés tapasztalható, hiszen a 4443 főből 2129 ember románnak, 2285 magyar és 7 németnek vallotta magát. Tíz évre rá, 1966-ban változás tapasztalható az arányokban, hiszen az 5136 főből 2488 román, 2388 magyar és 8 német. 1977-ben enyhe csökkenés figyelhető meg, az összlakosság 5103 főre esik, melyből 2531 román, 2354 magyar, illetve 2 német nemzetiségű lakos volt. A csökkenés folytatódik, mivel 1992-re az összlakosság 4818 fő volt, 2219 román, 2468 magyar és 6 német.

A 2002-es adatok szerint Batiz községben a 4863 lakosból 2406 román, 2236 magyar, 105 roma, 99 ukrán, 14 német, valamint van még 1 szlovák, 1 bolgár és 1 más nemzetiségű lakos is a községben.

A 2011-es népszámlálás szerinti adatok: összlakosság 3622, román 2434, magyar 793, roma 172, német 12.

Vallási megoszlás szerint 1869-ben Batiz 1405 lakosából 165 római katolikusnak, 221 reformátusnak, 956 görögkatolikusnak, 63 pedig izraelitának vallotta magát. 1880-ban az 1362 fő 234 római katolikusra, 229 reformátusra, 811 görögkatolikusra és 88 izraelitára oszlott. Tíz évre rá, 1890-ben az 1416 főből 200-en római katolikusok, 231-an reformátusok, 889-an görögkatolikusok és 94-en izraeliták voltak, illetve 1 ember evangélikusnak vallotta magát. Az 1900-as népszámlálási adatok lélekszámbeli növekedést mutatnak, ezért az 1605 lakosból 228-an római katolikusnak, 302-an reformátusnak, 965-en görögkatolikusnak és 110-en izraelitának vallották magukat. 1910-ben újabb lélekszámbeli növekedés figyelhető meg, ami következtében a 1712 fő 268-an római katolikust, 326-en reformátust, 1047-an görögkatolikust, 69-an izraelitát, 1 evangélikust és 1 ortodoxot foglalt magába. 1930-ban a 2935 főből 435 volt a római katolikusok aránya, 433 a reformátusok aránya, 1898 a görögkatolikusok aránya, 145 az izraeliták aránya, 1 az evangélikusok aránya, 19 az ortodoxok aránya és 4 az egyéb vallásúak aránya. 1941-ben egy újabb lélekszámbeli növekedést követően a 3214 főből álló lakosság 574 római katolikust, 449 reformátust, 2063 görög katolikust, 120 izraelitát, 1 evangélikust, 2 ortodoxot, 5 baptistát és 5 egyéb vallású embert foglalt magába.

1992-ben a 3263 lakosból 690 római katolikusként, 356 reformátusként, 906 görögkatolikusként, 2 evangélikusként, 1250 ortodoxként, 7 babtistaként, 27 pünkösdistaként és 59 egyéb vallásúként hivatkozott magára.

2002-ben a 4863 főből 1463 ortodox, 954 katolikus, 1164 református, 105 pünkösdista, 1103 görögkatolikus, 30 baptista, 13 adventista, 5 evangélikus és 24 más vallásúnak vallotta magát.

A település a Szatmárnémeti oktatási kistérséghez tartozik és nem rendelkezik magyar óvodai csoporttal. A magyar oktatás szempontjából egyetlen összevont 0-4 osztályos elemi osztály működik, ami 12, kivétel nélkül roma származású gyermeket foglal magába. Az oktatás helyszíne egy óvodai épületben található meg, elkülönülve a központi iskolaépülettől.

Román nyelven gyermekszámtól függően évi egy vagy két osztályt indítanak. A román tannyelvű osztályokban sok magyar anyanyelvű diák tanul. Ezen diákok az iskolában és az iskolán kívül is részesülnek magyar nyelvű hitoktatásban, ami lehetőséget biztosít számukra arra, hogy megtanuljanak magyarul írni és olvasni.

Elérhetőség: Str. Mioritei 94, telefon 0261-774305.

Igazgató: Seucan Sofia.

2010 óta tartják meg évente Batiz Község Napját, június végén, magyar kínálattal is (2018-ban Vidám percek csoport), színpadra léptek a helyi iskolások is. délután pedig népi- és könnyűzenei együttesek szórakoztatták az érdeklődőket. Este koncerttel zárult a rendezvény (Komáromi Pisti szólóest).

Évek óta megszervezi a református parókia a Szilágyi Domokos szavalóversenyt. Szintén a református egyház szervezi helyben, 2007 óta, a zsoltáréneklési versenyt.

A szatmári Szilágyi Domokos Napok keretében rendszerint itt is tartanak rendezvényt.

Több jeles személyiséget idéznek meg emléktáblával (Batizi András, Szilágyi Domokos), a háborús áldozatoknak is emléket állítottak (I. és II. világháborús hősöknek).

1914-ben a szatmárnémeti Református Kollégium emlékművet emelt az itt 1672. szept. 20-án a kuruc szabadságharcban elesett tanuló ifjak emlékére.

A református templomban Batizi András reformátor emlékét 2000-től idézi tábla, 2010-tól szobor.

1991-ben a parókia épületén emléktáblát helyeztek el Szilágyi Domokos emlékére, aki 1955 és 1960 között itt élt.

  • Vasvári Vitus (14. sz.) – Károly Róbert király káplánja, 1332-től Havasalföld területén a milkói kun püspökség vezetője, 1335-től nyitrai püspök. Járt a pápánál követségben.
  • Batizi (Batizius) András (1515 körül – 1552 után) reformátor, lelkész, költő. Már 1530-ban Kassán felekezete számára egyházi énekeket szerzett, több évig iskolatanítói hivatalt viselt, 1531-ben Sátoraljaújhelyen, majd Szikszón és Tokajban lelkészkedett. 1542-től a wittenbergi egyetemen tanul, innét visszatérve talán Erdődön is viselt papi hivatalt. Az erdődi zsinaton 1545-ben tokaji papként vett részt, s egyike volt azon 29 reformátornak, kik az itt kelt 12 hitcikkelyt aláírták. Ő írta a az egyik legkorábbi magyar protestáns kátét.
  • Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938 – Kolozsvár 1976), költő, író, irodalomtörténész. Édesapja 19 évig volt Batizon lelkész. Középiskoláit a szatmárnémeti Kölcsey Gimnáziumban végezte (1955), 1955–59 között a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv- és irodalom szakos hallgatója. 1958–59-ben az Igaz Szó, 1960-tól a bukaresti Előre belső munkatársa, a hatvanas évek közepétől írásaiból, kötetei, műfordításai honoráriumából tartotta fenn magát. Betegnyugdíjba kerülve, 1972-től Kolozsváron élt.

1369-ban már egyháza volt. A reformációt már kezdetben elfogadta; Batizi András és Mihály reformátorok épen innen valók. Régi temploma a nagy romlásokban elpusztult, de 1881-ben újat építettek helyébe.

Református egyház: Str. Teilor 81. Telefon: 0261-774067. Lelkész: Király Lajos, mobil: 0745-906903

Római katolikus egyház: első templomuk 100 éve épült, az új templomot 1915-ben szentelték fel. 2014-ben a batizi Szent József templomnak adományoztak egy Michael Weise németországi orgonaépítő által készített orgonát, amely az 1960-as években még a mosbachi Maria Königin templomban állt.

Plébános: dr. Schupler Tibor. Elérhetőség: Botiz, str. Teilor nr. 8, Telefon/fax: 0261 774102.

1896-ban a településen görögkatolikus templom épült.

Polgármesteri hivatal: str. Mioritei, nr. 63, weboldal: https://botiz.ro/, telefon: 0261 774 392, fax: 0261 774392, villámposta: primaria_botiz@yahoo.com  

Polgármester: Ioan Muresan.

Helyi tanács: több magyar képviselő került be a helyi tanácsba, közülük Kánya Gyula RMDSZ-es.

A megye civil adatbázisa szerint Batizban 7 szervezetet jegyeztek be: Hilfe Alapítvány, Helyi Beruházási Egyesület, sport és karitatív egyesületeket. Magyar érdekeltségű a Batizi András Kulturális Egyesület. Alakulási éve: 2008.

Panzió működik helyben (Casa Simona), a La Conac motelben étterem is van.

Borovszky Samu (szerk.) Szatmár Vármegye, https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/ Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/szatmar-varmegye-17E72/

https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_nemzetisegi_Erdely_1930_1992/?pg=217&layout=s&fbclid=IwAR0ofxeurt28n4aA89obYzjAAWGG9-sHGESnQLevcZq1f3YffmxTBqGhPrk&query=Batiz

http://archive.szatmariegyhazmegye.ro/url/Papsag

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szatmár_megye_községeinek_listája

https://www.cjsm.ro/administratie/botiz/

https://www.portal-info.ro/primarii/primaria-botiz-satu-mare.html

http://nepszamlalas.adatbank.transindex.ro/?pg=felekezeti&id=7214

https://www.iskolakveszelyben.ro/m_szatmar.html

https://hu.wikipedia.org/wiki/Batiz_(Szatmár_megye)

https://www.cjsm.ro/administratie/botiz/

http://orgonajavitas.ro/batiz/  

http://www.frissujsag.ro/a-forrosag-ellenere-is-sokan-vettek-reszt-batiz-napjan/

Avasújváros

Avasújváros (románul Orașu Nou, korábban Ioarăș) községközpont Szatmár megyében, az Avasság központja. Már a középkortól a térség központja és a legnagyobb és legjelentősebb települése. A község a következő településeket foglalja magába: Nagyhegy (Orașu Nou-Vii), Rózsapallag (Prilog), Rózsapallaghegy (Prilog Vii), Kőszegremete (Remetea Oașului).

Korábban község Szatmár megye Szinérváraljai járásában. Régi neve Mezőváros.

Földrajzi betájolás

Avasújváros abba az Avas Hegység és a Gutin Hegység közötti sávba tartozik, amely az Erdélyi Medencét a Máramarosi Medencével összeköti. Avasújváros község az Avas Fennsíkon található a Tálna patak völgyében, a megyeszékhelytől 37 kilométerre, ÉK irányba, a DN19 közúton. A Szatmárnámeti-Bikszád vasútvonal áthalad a községen.

Egyes vélemények szerint Újvárosi János lehet a település névadója, de mégis a legvalószínűbbnek tűnő elmélet, hogy a feldúlt aranyosmegyesi vár lakói ide menekültek és itt akarták felépíteni az új várat, az új várost.

1270 tekinthető a település alapítási esztendejének, ez az első adat ebből az évből maradt fenn. Avasújváros az Avasság legelső települése, ahová a magyarok, mivel nem volt messze a síkságtól s nem feküdt magas hegyek közt, a Tálna patak völgyén korán felhatoltak.

Az uralkodó 1270-ben, mint kihalt ember birtokát adta át a Morócz család ősének.

Avasújváros már az 1400-as években jelentős település volt, nevét ekkor Wywarosnak írták. 1422-ben Újvárossi János és Dienesé, később Szinérvárához tartozott, és a meggyesi uradalom részeként annak sorsában osztozott. A település ura a Meggyesaljai Mórocz család volt, majd a család kihalta után a 15. század végén a Báthoryak tulajdonába került. A 16. században a Lónyayak és a Bethlen, és báró Wesselényi család. 1633-ban, mikor Bethlen István kapta adományul, Avasújvárosnak már mezőváros rangja volt. Négy kőre járó híres malma volt, s egyben a környék kereskedelmi központja is, hol nevezetes vásárok voltak. 1686-ban már egyháza is volt, s ez évben itt zsinatot tartottak. A 17. században a Bagossy, gróf Károlyi, gróf Teleki, gróf Kornis család is birtokolja.

1717-ben a tatárok végeztek itt nagy pusztítást, akiket Bagossy László szatmármegyei alispán, a kétszeres tatár túlerő ellenére, a borsai szorosnál csúfosan megvert.

1779-től Károlyi Antal volt Avasújváros ura. 1810-ben a gr. Károlyi, gróf Teleki, báró Wesselényi, gróf Barkóczy, gróf Kornis, báró Vécsey és báró Bánffy családok birtoka, de birtokos volt itt a Bagossy, Becsky, Irinyi, Rápolthy, Nagy, Kállay, Darvay, Linker, Dobay, Gáspár, Ajtay, Melczer, Mándy, Kanizsai, Jármy, Ottlik, Cseh és a későbbiekben a Kölcsey család is.

A 20. század elején Perecz Lajosnak és Lévay Adolfnak van itt birtoka. 2006-ban ráksaiak és ráksahegyiek túlnyomó többséggel szavaztak az Avasújvárosról való közigazgatási leválásról, a referendum azonban a nem elégséges részvétel miatt érvénytelen volt. Végül 2010-ben érvényes referendummal levált a két település, így Avasújváros ismét magyar többségű község lett.

Avasújváros történelme évszázadokon át összefonódott a reformációval, így a helyi református egyház története csak nem azonos a mezővároska történetével. 1805-ig a település kormányzását is ugyan az a testület végezte.

Földjei a Tálna vize mellett igen termékenyek, rétjei, forrásvizei jók, rengeteg erdeje tölgy, bükk, muzsdajfákból áll, szőlője jó bort terem, de keveset. A községközpont határában bentonit, perlit és kaolintartalmú agyag található. E mellett meg kell említenünk ásványvíz forrásait, melyeket borkutaknak is neveznek. A község megélhetését elsősorban a mezőgazdaság biztosítja, melynek ágai közül jelentős gyümölcstermesztése, elsősorban az alma-, szilva- és szőlőtermesztés emelkedik ki.

Avasújváros községben és Kőszegremetén máig kevés a román, Ráksán nincsenek magyarok. Ráksát a román kommunista diktátor idején csatolták a községhez, és évekig tartott a leválasztás.

Avasújváros etnikai adatai 1880 és 1941 között:

 

1880

1890

1900

1910

1920

1930

1941

Román

64

46

217

118

363

495

448

Magyar

1079

1486

1605

1942

1427

1748

2006

Német

 

2

 

2

 

1

 

1977-ben a községközpontban 2064-en laktak, 119 román, 1918 magyar, 27 más.

1992-ben a 2012 lakosból 92 volt román, 1841 magyar, 79 más. Ekkor a község lakossága a hozzá tartozó falvakkal együtt: 7327, ebből 4617 román, 2707 magyar, egyéb 3.

A 2002-es népszámlálási adatok szerint lakossága 6862, ebből 4349 román, 2370 magyar és 136 cigány. A községközpont lakossága 1908, ebből román 91, magyar 1685, roma 128.

2011-ben, Ráksa leválása után az összlakosság 3806 lett, román 1298, magyar 2382, roma 19.

Avasújvárosban egy iskola működik ȘCOALA GIMNAZIALĂ ORAȘU NOU-Avasújvárosi Gimnázium, ahol 0-VIII. osztályokban történik az oktatás. Magyar óvoda

Cím: Str. Satu Mare, Nr. 79

Telefon: +40-61-830003
Fax: +40-61-830003
E-mail: orasu-nou@satmar.ro

Igazgató: Lőkös János 

Működik egy óvoda is az Avasújvárosi Óvoda.

Cím: STR. TANCIU NR.133

Helyi intézmények:

Kultúrotthon, 1981-ben hozták létre. Cím: Tanciu u. 128. Telefon: 0261-830001. Vezetője: Erdélyi Emma (?)

Könyvtár, alapítás 1981. Cím: Tanciu u. 128. Telefon: 0261-830102. Könyvtáros: nincs.

Rendezvények:

  • Avasújváros Község Napja: a Község Napja minden év július utolsó vasárnapján kerül megrendezésre. Az esemény nem csak a szórakozásról szól, hanem egyben az újratalálkozás ünnepe is. Vannak sportesemények, koncertek és van jókedv. Szervező: polgármesteri hivatal.
  • Pálinka-verseny: Szatmár megyében a pálinkafőzésnek több száz éves hagyománya van, a helyi lakosok ezt a hagyományt háromnapos eseménnyel ünneplik (péntek, szombat, vasárnap). Bemutatják a hagyományos pálinkafőzést, amit verseny követ.
  • Bor-verseny. A szatmári bor útja a megye északi részéből indul. A borászat a helyiek ősi foglalkozása. A helyi földrajzi viszonyok, dombok, a vulkanikus eredetű kőzetréteg, remek körülményeket biztosít a szőlőtermesztésnek.
  • Bakator Borfesztivál, Avasújváros. Időpont: szeptember. Indult: 2017. Szervező: Bakator Egyesület.
  • Böllérverseny – megyei vándor rendezvény Indult 2011, szervező a megyei RMDSZ. Időpont: február. 2017-ben Avasújvárosban volt.
  • Református templom – Az 1717. évi tatárjáráskor leégett, de később renoválták.

A korábbi, a 15. században épült templom köré építették. 1988-ban kezdték meg az új templom építését, templomjavítás és bővítés címen, majd az 1989-es események után a terveket megváltoztatták, és egyhajós templom helyett kereszthajóst építettek végül. A régi templomnak csak a tornya maradt meg, melyet 1796-ban építettek, a többit lebontották. 2000-ben került sor az ünnepélyes felszentelésre. A régi templomból származik mészkőből faragott, kelyhet mintázó kőszószéke, melyet a híres kőfaragó mester, Kidei Sipos Dávid faragott 1759-ben.

  • Avasújvárosi Múzeum Avasújváros – Tájház. A Megyei Múzeumhoz tartozik. 2009-ben alakították ki.

A helyi magyar etnikum külső és belső építészeti stílusát mutatja be. A ház alapjának az elülső részén nagy, két részből álló pince található. Első részén a prés található, a hátsó pedig a boros hordók tárolására szolgál. A ház tölgyfagerenda szerkezetű, falai vályogból épültek. A ház eleje tornácos. Első szobája, az utca felőli a tiszta szoba, rusztikus bútorokkal van berendezve. A veranda, a ház bejárata, konyhának van berendezve, autentikus eszközökkel. A hátsó szobában három ágy van, egy pad, egy üveges szekrény és egy szövőszék és tartozékai a textilszálak előkészítéséhez.

  • Muzsdalyi-tó

Avasújváros területén található, 33 km-re Szatmárnémetitől, az Avasfelsőfalu felé vezető úton. Csodálatos a természeti környezet, az itt épített mesterséges gát körül alakították ki. Az egyik legjelentősebb turisztikai látványossága a vidéknek, télen is, nyáron is.

  • Széchenyi Emlékmű, Kőszegremete. Alig egy évvel Széchenyi halálát követően, 1861-ben remetei hazafiak, Henter Ferenc kurátor vezetésével eldöntötték: Széchenyi emlékoszlopot emelnek. S pár hónap múlva már állt is a falu fölötti Domokos-dombon a hat méter magas kőobeliszk.
  • Kováts Gyula (Avasújváros, 1869 – Szatmárnémeti, 1944) teológus, egyházi író.
  • Kovátsné Perecz Ilona (Avasújváros 1901 – Sepsiszentgyörgy, 1985) költő, elbeszélő.

Már a XIV. század elején volt itt egyház. 1649-ben megveszik a templom nagyobbik harangját és 1686-ban már Újvárosban tartják meg a kerületi egyházgyűlést, a zsinatot. Jellemző, hogy a helység közigazgatásában az egyházi és városi kormányzást csak 1805-ben választották külön.

Temploma a 15. századból való lehet, az 1717-es tatárjáráskor leégett, restaurálták. 2000. okt.30-án avatták fel. A templom a szőlő alatt épült 1768-ban. Először 1896-ban, majd száz év múlva másodjára is felújították, átépítették, elnyerve mai formáját. A helyi egyház jellegzetes szokása, hogy október utolsó vasárnapján hálaadó istentiszteletet tartanak, hálát adnak Istennek az évi termésért.

A vallási megoszlás 2002-ben községi szinten a következő: reformátusok 56,88%, ortodoxok 32,97%, görög katolikusok 3,42% és római katolikusok 2,18%, 2,73% nem ismert. Avasújvárosban három templom található: református, katolikus templom és baptista imaház.

Református Egyházközösség

Elérhetőség: Avasújváros nr. 235. Tel: 0261-830043.

Lelkipásztor: Gellén Sándor esperes, mobil 0744-864572. Villámposta: gellensandor@yahoo.com

Katolikus Egyházközösség – beszolgál Giurgiu Daniel.

Helyben két fontos problémát kell megoldani – befejezni az új iskolaépületet, valamint megfelelő ingatlant biztosítani a polgármesteri hivatalnak. Ez jelenleg egy tömbház lakásaiban működik, a régi épületükből ugyanis ki kellett költözniük, mivel az omlásveszélyessé vált.

Polgármesteri Hivatal

Elérhetőség: Fő utca, 421 szám. Tel: 0261-830001, 0261-830109. Villámposta: corasunou@yahoo.com.

Polgármester Majlát Gábor (RMDSZ). Mobil: 0753-090406.

Alpolgármester Rákos Gyula (RMDSZ), mobil: 0760-686081.

Jegyző Gheorghe Nicolae Simon, mobil: 0752-234163.

 

Helyi tanács: RMDSZ 9 tanácsos (Bute Pál, Kovács Károly, Dohi László Attila, Hajdu István, Kovács Károly, Reha László, Vas Bálint, Rákos Gyula), Szociáldemokrata Párt/PSD 2, Liberálisok és Demokraták Szövetsége/ALDE 1, Partidul National Democrat 1.

Testvér települések

Petneháza község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. 2016-ban lett Avasújváros testvér települése.

Kállósemjén nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nagykállói járásban.

  • Bakator Egyesület. Vezető: Butka Sándor, honlap: bakator.ro
  •  
  • Bokréta Néptánccsoport őrzi a magyar hagyományokat.
  • Ifjúsági Keresztény Egyesület. Alapítás 1993, nem bejegyzett, a református egyház mellett működik, tevékenység: keresztény szellemű nevelés, táborok, rendezvények. Vezető Kovács Enikő, tel 0261-830043.
  • Szabó Ida Nőszövetség. Alakult: 1990, nem bejegyzett, a református egyház mellett. Telefon: 0261-830043. Vezető Bajnai Olga.

Hotel-restaurant SC Dorle

https://hu.wikipedia.org/wiki/Avasújvároshttp://www.frissujsag.ro/avasujvaros-uj-testvertelepulese/https://www.orasunou.ro/descrierea-comunei-orasu-nou/https://ro.wikipedia.org/wiki/Comuna_Orașu_Nou,_Satu_Marehttp://kataszter.adatbank.transindex.ro/index.php?a=t&tel=Avas%FAjv%E1roshttp://www.kiralyhagomellek.ro/kereses.php?kereses=avasújváros&submit=Kereséshttps://www.szatmariegyhazmegye.ro/Ugocsai-Esperesi-Kerulet/http://infoturismorasunou.ro/hu/avasujvaros/turisztikai-celpontok/avasujvarosi-reformatus-templom

Aranyosmeggyes

Aranyosmeggyes (románul Medieșu Aurit) falu és községközpont Szatmár megyében. A község hét településből áll: Aranyosmeggyes, Szatmárgörbed (Românești), Szamosberence (Băbășești), Patóháza (Potău), Józsefháza (Iojib), Meggyesforduló (Medieș-Râturi) és Aranyosmeggyeshegy (Medieș-Vii). A 15. században oppidum, mezőváros.

1923-ban kivált belőle Meggyesgombás. Az 1930-as és 40-es években hozzátartozott Szatmárgörbed. 1956-ban kivált belőle Meggyeshegy, Meggyesforduló és Etény. 1966 és 1977 között pedig hozzácsatolták a korábban Józsefházához tartozó Józsefházai szőlőhegyet és Gémestanyát.

Magyar nevének két tagja eredetileg két különböző települést jelölhetett, amelyek idővel egybeépültek. Előbbit először 1271-ben említik Medyes, utóbbit 1292-ben Oronos alakban, az összetett név (Aranyos Megyes) először 1588-ben bukkan fel. Román neve korábban csupán Medieș volt, az aranyos jelentésű Aurit elemet 1918 után, hivatalos névadással adták hozzá.

A középkorban Józsefháza, Szatmárgörbed és Szamosberence történelme hasonló volt: mindhárom falu a hatalmas Móric uradalom része volt. A család kihalása után a többi birtokkal együtt a három falut a Báthoriak örökölték, majd 1609-ben a Csomaközy család birtokába kerültek. A három helység története a 17. század folyamán válik el egymástól. Józsefháza kora újkori történelmének legfontosabb fordulópontja az volt, amikor a Szatmári Béke megkötése után (1711) a Károlyi család birtokába került.

Szamosberence 704 lakost számlál. Szamosberencét birtokosai 1664-ben a Református Kollégiumnak adományozták. Alig két évtized múlva a jezsuita rend birtokába került, majd ennek betiltása után királyi birtokká válik. A 19. század során, vásárlás révén nyolc nemesi család birtokába került. A Szamos közelsége miatt az 1970-es árvíz teljesen elöntötte, ezt leginkább a hagyományos vályogból épült házai szenvedték meg.

Józsefháza – 2002-ben 1140 lakost tartottak nyilván. A középkor folyamán a meggyesi uradalom része, később a Károlyi család birtoka volt. A 18. században svábokat telepítettek be, akik 1896-ban római katolikus templomot építettettek. Ortodox templom 1880-ban épült, egy 18. századi fatemplom helyére, aminek oltárköve napjainkban is látható. Református temploma 1797-ben épült.

Patóháza a második legnépesebb falu a községben, 1164 lakost jegyeztek a 2002-es népszámláláskor. 1215-ben említik először, akkor még Magasmart néven. Református templomát 1896-ban építették, ortodox templomát 1879-ben szentelték fel. Néhány nagybirtokos családnak, mint a Teleki, Bánffy vagy a Wesselényi, ugyancsak volt itt része. Patóházán hagyományos építésű házakat nem nagyon találunk, javarészük 1970 után épült

Józsefháza kora újkori történelmének legfontosabb fordulópontja volt, amikor a Szatmári Béke megkötése után (1711) a Károlyi család birtokába került. Követve a nagykárolyi uradalomban bevezetett gazdaságpolitikát, a család ide is sváb nemzetiségű lakosságot telepített. A német ajkú lakosság emelte Józsefháza Szent Istvánnak szentelt római katolikus templomát 1896-ban. Józsefháza református temploma 1767-ben épült. Eredetileg fatornya volt amelyet 1819-ben emeltek, majd később elbontották.

Szatmárgörbed a középkorban a megyesaljai uradalom része, 1629-ben a Károlyi grófok tulajdonába került és maradt is majd egy évszázadon át, egészen a 18. századig. Az ezt követő időszakból nem lehet tudni a birtokosok személyét, a 20. század elején a faluban már egy nagyobb földbirtokos sem volt.

Szamosberencét birtokosai 1664-ben a Református Kollégiumnak adományozták. Alig két évtized múlva a jezsuita rend birtokába került, majd ennek betiltása után királyi birtokká válik. A 19. század során, vásárlás révén nyolc nemesi család birtokába került. A Szamos közelsége miatt az 1970-es árvíz teljesen elöntötte, ezt leginkább a hagyományos vályogból épült házai szenvedték meg.

Meggyesforduló és Aranyosmeggyesihegy a II. világháború utánig Aranyosmeggyes része volt. A község legfiatalabb településeiként csak 1956-ban váltak önállóvá.

 Földrajzi betájolása

Aranyosmeggyes község a Szamos bal partján fekszik, 22 km-re keletre a megyeközponttól. A DJ192-es megyei úton, valamint a Szatmárnémeti–Nagybánya vasútvonalon közzelíthető meg. Szomszédos települések: Szatmárudvari, Sárközújlak, Avasújváros, Apa, Kolcs. A falu területén található a Szamos két partját összekötő rév.

Már az őskorban is lakott település volt, számos régészeti lelet kötődik Aranyosmeggyeshez. Ezek közül a legismertebb a dák égetőkemence. Az Avas és a Szamos völgyének határán fekvő Aranyosmeggyes település története több szempontból is eltérő a szomszédokétól. Az itteni Szamos rév miatt, Aranyosmeggyes központi szerepet töltött be a középkortól a 20. századig, az állandó hidak megépítéséig Szatmárnémetiben és Erdőszádán. Valószínűleg az előnyös fölrajzi helyzet miatt hozott ide 1271 körül V. István király telepeseket a Német Birodalomból, különböző kiváltságokat adományozva nekik. Az ekkor kiadott kiváltságlevél egyébként Aranyosmeggyes első írásos említése. A település kiváltságolt jellege csak időleges volt, mert 1280-ban már Moys nádor birtokaként szerepel, aki vejére, Móriczra hagyta.

Jó egy évszázaddal később öt pápai oklevél szolgáltat fontos információkat a település történelmére vonatkozóan. Jól ismert tény a régió településeire vonatkozó középkori források ritkasága, éppen ezért az Aranyosmeggyesre vonatkozó dokumentumok sora egyedinek számít. Pontos időrendi kapaszkodók hiányában csak töredékesen rekonstruálható a vázolt történet, sajnos sok még a fehér folt. Az oklevelek szerint pontosan meg nem határozott időszakban, de még 1215 előtt, a magyar királyság elfoglalta Meggyes helységet a románoktól. Az uralkodók, elsősorban a ferences rendre támaszkodva, erőteljes térítő tevékenységet folytattak a 13. század során, de Meggyes vidékén érezhető eredmény csak 1370 körül született, Simon bán özvegye Meggyesaljai Katalin közreműködésével, aki anyagilag és erkölcsileg is támogatta a ferences misszionáriusok tevékenységét. Katalin folyamodványai révén született a szóban forgó öt pápai oklevél, amelyben több egyházi kiváltságot és felmentést szerzett az aranyosmeggyesi uradalom területén működő katolikus plébániák részére. Így, többek közt a pápai tized nagyobb része a helyi kiváltságolt plébániákon maradt, ezek fenntartására és felszerelésére, szemben az addigi gyakorlattal, mely szerint ez a felettes hatóságokhoz kellett jusson. Ezenkívül a hívek lelki gondozásának megfelelőbb ellátására a pápa megengedte a vidéken élő ferenceseknek, hogy a megyés püspöknek vagy a pápának fenntartott bűnbocsánatot is adományozhassanak.

A középkori Magyarország e határszéli uradalma iránt tanúsított speciális pápai figyelem, amelynek egyébként az Aranyosmeggyesről fennmaradt források is köszönhetőek, egy szélesebb, a 14. század második felében Nagy Lajos király támogatásával zajló katolicizálási akció része.

1280-ban Aranyosmeggyes Poknembéli Móric családra száll. A Győr vármegyéből származó család, Miklós nevű tagja révén kerül Szatmár megyébe, mivel részt vett a IV. Béla király és fia V. István között kialakult konfliktusban. Az idősebb király szemében kegyvesztett Miklós erre a vidékre menekült, leszármazottaiból alakult a Pok nemzetség meggyesi ága, akiket a 14. századtól Móricz családként ismertek. Ők birtokolják Aranyosmeggyest és a környéken kialakuló uradalmat egészen 1490-ig, a család kihalásáig. Két évvel később házassági kapcsolatok révén a Báthoriak öröklik a kihalt család birtokainak nagy részét.

Ebben az időben Aranyosmeggyes uradalmi központá vált és mezővárosi (oppidum) rangot is kapott. Több mint 100 település alkotta az uradalmat, az Avasban és a Szamos mindkét partján fekvő falvakkal Szinérváraljától, illetve Szamosveresmarttól kezdve egészen Szatmárudvariig és Kolcsig.

1500 körül ferences kolostora és a 16. század elején iskolája is működött. A Moróc család kihalása után az uradalom a Báthori-család két tagjáé (ecsedi Báthori István és András). Ezt követően a Báthori család három ága pereskedett az uradalomért 1520-ig, amikor is felosztották maguk között.

A szilágysomlyói Báthoriak után a Lónyai család birtokába kerül az aranyosmeggyesi uradalom. 1598-ban Székely Györgynek nyolcvanegy, Báthori Istvánnak nyolcvan jobbágycsaládját írták össze benne. A Báthoriak birtoklásának Aranyosmeggyesen Báthori András halála vetett véget, akitől leányágon Lónyay Zsigmond örökölte.

Lónyai Zsigmond, Bereg és Kraszna vármegyék főispánja Bethlen Gábor erdélyi fejedelem diplomatája volt, ő kezdi kiépíteni a település központjában álló, ma már romos reneszánsz kastélyt. A délkeleti szárnyban volt a kastély nagyterme. A források szerint ennek a teremnek a mennyezete aranyozott volt, innen eredeztetik a település nevében szereplő „aranyos” jelzőt is. Lónyai Zsigmond halála után, fiúörökös hiányában, a leányokra szált a kastély. Kemény János fejedelem feleségére Annára, háromnegyed rész, míg testvérére Margitra egy negyed rész jutott. Kemény János erdélyi fejedelemnek legkedveltebb tartózkodási helye volt az aranyosmeggyesi kastély.

1660-ban Iszmail budai pasa ágyúk nélkül megostromolta. Halála után, 1662. február 16-án, párthívei itt választották vezérükké Kemény Simont.

A fejedelem halála után, 1669-ben, Anna belekeveredett a helyi kuruc mozgalomba, amelynek során a szatmári várban állomásozó német garnizont is támadás érte. A vidék hányatott történelmét mutatja az ebben az időszakban elásott török pénzekből álló kincslelet is. Anna lázadását a király teljes vagyonelkobzással büntette, a birtokok a királyi kincstár kezelésébe kerültek. Annát végül rehabilitálták és élete végén visszakapja elkobzott javait, köztük a kastélyt is. Rövid időn belül bekövetkezett halálával a kastély háromnegyed része ismét a királyra szállt.

1706 elején Ráday Pál itt tárgyalt az erdélyi rendekkel egy erdélyi konföderáció megkötéséről.

Az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb épülete, az aranyosmeggyesi Lónyai-kastély. A Wesselényi családnak sikerült a teljes kastély birtokába jutnia egy részét örökségként, a többit vásárlással szerezték meg. A 18. század végén, a 19. század elején a kastélyt a Teleki család örökölte, de nem lakott ott a család egyik tagja sem. 1920 körül a kastélyt II. Károly román uralkodó vásárolta meg, majd ezután állami tulajdonba került.

Az uradalmat 1732-ben Wesselényi Ferenc örökölte és 1740-ben kiváltotta a zálogot, amelynek fejében az 1660-as évek óta a kamara igazgatta. A 19. század elején a Wesselényi, a Teleki, a Károlyi és a Becsky családnak volt benne nagyobb birtoka.

A 19. század folyamán ismét mezőváros volt, forgalmas vásárral.

1845-ben pedig parasztfelkelés zajlott le itt. Az 1890-es években új parcellákra több százan települtek be.

Gazdaság

A mezőgazdaság is fontos volt a községben, de voltak és vannak ipari vállalkozások is, így fafeldolgozás, bútorgyár, bentonitfeldolgozás, cipőgyár. A mezőgazdasághoz kötődik a Zetea cujka- és pálinkagyár.

Népességének történeti alakulása az egyes településrészek el- és hozzácsatolása miatt nehezen követhető. Zsidó lakosokat először 1754-ben említettek. Hitközséget a 18. század végén szerveztek, zsinagógát csak 1850 előtt építettek és saját rabbit 1860-tól tartottak. Kis jesiva is működött benne.

Az elmúlt másfél évszázadban két jelentős népességgyarapodás történt; az 1890-es években parcellázás folytán több száz fővel nőtt a falu népessége.

Varga E. Árpád statisztikái szerint Aranyosmeggyes község lakossága a következők szerint alakult az idők során:

 

1880

1890

1900

1910

1920

1930

1941

1956

1966

1977

Összes

5628

6098

7084

7186

7152

7212

7967

8235

8537

8259

Román

3568

3730

4352

4479

5159

4973

3704

6296

6715

6546

Magyar

1862

2119

2680

2706

1093

1818

3874

1799

1814

1695

Német

127

1

10

1

363

15

15

43

1

14

Zsidó

    

453

311

302

21

2

1

Roma

     

83

21

67

2

 

A községközpont lakossága 2253 (1880) és 4450 (1941) között mozgott, 1977-ben 2946 volt.

1992-ben az összlakosság 7015 volt, román 5556, magyar 1222, német 85, zsidó 1, roma 150.

2002-es adatok: 7249, ebből román 5691, magyar 1337, német 36, roma 184.

2011-es adatok: 6683, roman 4924, Magyar 1007, roma 474, német 8.

A 16. század elején már volt iskolája.

A világháborúk között izraelita koedukációs Polgári Iskola működött a faluban.

A községközpontban működik a George Cosbuc Általános Iskola. A község falvaiban további iskolák működnek: Józsefházán és Patóházán magyar oktatással.

Az utóbbi években új épületet kapott a községközpont, itt elemi mosztályok, napközi működik.

George Cosbuc Általános Iskola

Elérhetőség: Aranyosmeggyes, Fő u. 551. Telefon: 0261-842637. Villámposta: edumedies@yahoo.com. Mobil: 0728-951782.

Igazgató Monica Chis

Aligazgató Kánya Júlia.

A községközpont iskolájában nincs magyar nyelvű tanítás. A község két falujában: Patóházán van magyar elemi tagozat és Józsefházán van 1-8 osztályos magyar tagozat. A község lakosságának 18,44%-a magyar, és a születések számát megvizsgálva a demográfiai csökkenés megállni látszik, átlagban 16 magyar gyerek születik évente a községben, amely egy elsős osztály utánpótlását tudja biztosítani. Azonban két elemi tagozaton csak összevont osztályokban lehet oktatni ezzel a létszámmal. Józsefháza fél osztályt, Patóházán szintén fél osztályok indítására van lehetőség.

Régészeti leletek:

Az Aranyosmeggyes községet alkotó falvak határában nagyszámban kerültek elő régészeti leletek. Itt található Szatmár megye legismertebb és egyben leginkább feltárt lelőhelye a Şuculeu határrészben. Ugyanakkor a község területén talált legrégibb leletek az Aranyosmeggyes és Patóháza között fekvő Schweitzer tagból származnak. 2003-ban, az Aranyosmeggyes–Nagyvárad gázvezeték nyomvonalának ásása közben fedeztek fel itt öt lakóházat és néhány hulladéktároló gödröt. A leletek a Szamos teraszán fekvő késő neolit telepből származnak. Az Aranyosmeggyes és Patóháza között húzódó teraszt a késő bronzkor és a kora vaskor idején, a Felsőszőcs és a Gáva kultúrák időszakában is lakták. A római korban Aranyosmeggyes község területét sűrűn lakta egy dákokból (szabad dákok) és germánokból (vandálok, gepidák) álló népesség. A régészeti leletmentés során egy római kori települést is feltártak. A település falusi típusú, szórt jellegű szerkezettel.

Aranyosmeggyesen, a legelőn egy helybeli egy cserépkorsóba rejtett dák ezüstpénzekből álló kincsleletet talált 1903-ban. A 107 darabos pénzleletből az akkori iskolaigazgató 43 darabot mentett meg, amelyeket a budapesti Nemzeti Múzeumnak adott át. A leletnek mind a mai napig óriási jelentősége van, mivel az érmék különleges típusba tartoznak, amelyet a lelőhelyről „aranyosmeggyesi” típusnak neveznek. Az érméket valószínűleg a mai Kárpátalja (Ukrajna) területén fekvő kiskoppányi várban verték.

Várkastély

Az első vár az Árpád-korban épült és sokáig Jákóvárnak is hívták. Reneszánsz kastély, amelyet Lónyai Zsigmond építtetett. A középkori várat a 16–17. században, több szakaszban átépítették. A legfontosabb építési periódus Lónyay Zsigmond birtoklásának idejére, (1630–1657) Az általa átalakított várkastély négyszögletes alaprajzú, kétszintes építmény volt, négy sarokbástyával, kaputoronnyal, belső udvarral és a középkori vár árokrendszerével, amit a szatmári császári őrség 1670-ben lerombolt. Megmaradt részei 1707-ben leégtek, majd Wesselényi Ferenc 1732 után újjáépítette és a 19. században még lakták. Majd elromosodott, végül 1940 és 44 között részben felújították, de a német csapatok felgyújtották. Ma is romos állapotú, négy sarokbástyás sáncművének részletei láthatók a környező kertekben.

A szilágysomlyói Báthoriak után a Lónyai család birtokába kerül az aranyosmeggyesi uradalom. Lónyai Zsigmond, Bereg és Kraszna vármegyék főispánja Bethlen Gábor erdélyi fejedelem diplomatája volt, ő kezdi kiépíteni a település központjában álló ma már romos reneszánsz kastélyt. A nagy építkező fejedelem által meghonosított olaszos stílusban, a kor divatjának megfelelően épült az aranyosmeggyesi kastély, szabályos négyszögű elrendezésben. Négy szárnya belső udvart zár körül, a négy sarkon egy-egy ó-olasz stílusú bástya, szerű toronnyal. Erődítése a még ma is megfigyelhető árokrendszerből és a kastély körül kiépült körítő falból állt, felvonó hidas bejárattal. A külső udvaron több épület is volt a források szerint, de pontos funkciójukat nem lehet ma már megállapítani. A háromszintes délkeleti szárny képezi a főhomlokzatot. Középen, a bejárat felett egy szinttel magasabb torony áll. A harmadik emelet a többi szárnyra is kiterjed, de itt valójában egy padlásteret jelent, amelyet eredetileg zsindellyel fedtek és védelmi szerepet is játszott, mivel lőrésekkel látták el. A kastély négy szárnya közül három alatt biztosan volt pince. Napjainkra már csak részleteiben maradt fenn a homlokzat díszítése, a leghatásosabb a főbejárat két rozettás kőoszloppal, fölöttük timpanonnal, amelyben egykor a Lónyai család címere állt. Az ablakkeretek fölött is rozettás és indadíszes timpanon van. A kastélyon belül a második emeleten volt a birtokos család lakosztálya, a földszinten laktak a szolgák, itt voltak a konyhák és a kamrák. A délkeleti szárnyban volt a kastély nagyterme. A források szerint ennek a teremnek a mennyezete aranyozott volt, innen eredeztetik a település nevében szereplő „aranyos” jelzőt is.

A kastély első ismert helyreállítására 1941-ben került sor, Lux Géza műépítész irányításával. 1944-ben az épületet katonai kórházként használták, és miután a német csapatok visszavonultak, felgyújtották, így került a máig tartó romos állapotba. Az utólagos restaurálási törekvések részlegesek és elégtelenek voltak: 1957-ben a rom falait betoncsíkkal koronázták, 1999- ben erősen tönkrement ablakkereteit fagerendákkal támasztották alá.

Népi építészeti

szempontból a legérdekesebb épületek a 20. század elején és a két világháború közötti időben épített sváb porták. A házak hosszú-típusúak, vályogból építettek és teljes hosszuk előtt tornác van. Ritkábban a ház előtt is tornác van, amelynek fa- vagy téglaoszlopai gyakran díszítettek. Ugyancsak jellegzetes az öntöttvas tornácoszloptalp. Ezek a sváb házak 5–10 egymásba nyíló helyiségből állnak (lakószobák, előszobák, konyha). A jellegzetes nagyobb terű lakások általában két-három generációnak is hajlékot biztosítottak.

Református templom

1892-ben épült, egy 1774-ből való fatemplom helyén. Építéséhez felhasználták a Báthoriak által építtetett kőtemplom köveit.

Józsefháza a régi orthodox templom bejárata előtt egy 1793-ból származó síremlék, egy félig a földbe süppedt kereszt, Günther Franciska emlékére.

Nichita Stanescu emléktábla

1980-ben járt itt – az emléktáblát 2018-ban állították.

Deportáltak emléktáblája

A józsefházi római katolikus templom déli falán emléktábla található, amely az 1945 január 3-án a Szovjetunió munkatáboraiba deportált német származású helybéliek nevét örökíti meg.

Boros kúriája

 Boross Ignác építtette 1869-ben, később Boros Zoltán átalakíttatta.

A községben kultúrotthon működik. Itt rendezik meg a település kulturális, oktatási illetve szociális jellegű programjait. Jelenleg egy, az iskolaelhagyással kapcsolatos, EU-s pénzekből futtatott projektnek a helyszíne. Az épület régi, ráférne a felújítás, bár 10 éve már végeztek javításokat az épületen.

Könyvtár. Alapítás 1950, 1973-tól a kultúrotthon épületében. Könyvtáros Mariana Bădescu.

Elérhetőség: Aranyosmeggyes Vár u. 159. Telefon: 0261-842080.

Rendezvények:

  • Községi Napok – a 2000-es években indult, augusztus végén tartják
  • Szilvafesztivál – nem önálló, a Községi Napok társrendezvénye.

A községben vegyeskar működik.

Itt született:

  • Medgyesi Pál (1604 – Sárospatak, 1663) református teológus, fordító, írő, I. Rákóczi György udvari papja
  • Visky S. Béla (1961 – ) református lelkész, kolozsvári teológiai tanár, teológiai szakíró, műfordító, költő.

Józsefházán  született

  • Simpf János (1951 – Gyulafehérvár, 1989) római katolikus pap, tanár és költő.

1741-ben 36 görög katolikus román családot írtak össze benne. A görögkatolikusok 1753-ban emeltek maguknak fatemplomot.

A községközpont nak1880-ban 2253 lakosa volt, ebből 1613 volt román, 554 magyar, 47 cigány és 32 német anyanyelvű; 1626 .görögkatolikus, 315 zsidó, 229 református és 80 római katolikus vallású.

2002-ben 2704 lakosából 2369 volt román, 298 magyar és 30 cigány nemzetiségű; 2271 ortodox, 238 református, 67 görögkatolikus, 56 római katolikus és 46 pünkösdi hívő.

  • Aranyosmeggyesi református templom, 1892-ben épült. A régi, középkori eredetű templom az évszázadok során romossá vált, ezért a gyülekezet elhatározta, hogy sorsára hagyja és újat épít. A középkori templomról egy rajz maradt fent, amelyen látszik, hogy gótikus stílusban épült, ablakai csúcsívesek és sokszögű szentélye támpilléres volt. A mai templom is utánozza a gótikus stíluselemeket. A hajó díszítését a gótikus ihletésű csúcsíves ablakok és a támpillérek váltakozása adja. A hajóba illeszkedő tornyot két dekoratív jellegű támpillér választja el a homlokzattól, a felső szinten egy óra is van. A főbejárat fölött található az építés (1892) dátuma és a felújítás (1927) éve. A görög katolikus templom az utóbbi években épült, 2002 július 21-én szentelték fel.

Református lelkész: Tolnai János, mobil: 0741-435735, villámposta: tolnaijanos@yahoo.com

  • Az aranyosmeggyesi ortodox templom 1892-ben épült és Szűz Mária születésének szentelték. A külső felújítása és a festmények a felirat alapján 1982–1986 között készültek. Belső festményei is meglehetősen újak: 1988–1991 között készültek.
  • Református templom Patóháza. A források szerint Patóházának már a 14. században volt temploma, a mai református templom a főhomlokzat timpanonjának felirata szerint 1896-ban épült. Bútorzatának legértékesebb darabjai a padok és az úrasztala, amelyen az adományozók nevét (Tóth Mihály és Vass Éva), valamint a készítés évszámát (1837) örökítették meg.
  • A patóházi ortodox templomot 1879-ben építették.
  • Római katolikus templom Józsefháza (Szent Istvánnak szentelt) Az ide telepített német ajkú lakosság emelte 1896-ban. A templom nyugati homlokzatához épített két torony később, 1913-ban készült el. Az épület monumentalitását hatalmas hajó és a főbejárata fölött elhelyezkedő háromszögű timpanon adja.
  • Józsefháza ortodox templomát 1889-ben építették és Szent Mihály és Gábor Arkangyaloknak szentelték. Korábban, a mai épület közvetlen szomszédságában, egy 1750-ben emelt fatemplom állt, melynek oltárköve ma is látható. Az új templom jellegzetességét a hajójából kinövő nyolcszögű, hagymakupolás torony adja. Az épület északnyugati részén,
  • Józsefháza református temploma 1767-ben épült. Eredetileg fatornya volt amelyet 1819-ben emeltek, később elbontották. A mai hajóhoz ragasztott torony mindkét oldalát támpillérek díszítik és két asszimetrikusan elhelyezett, négyszögű, ablakos tornyocskája van a hajó magasságában. A torony felső szintjének minden oldala nagyméretű ikerablakokkal és órával ellátott.
  • Szatmárgörbed Szent Demeternek szentelt ortodox temploma 1870–1871 között épült. A templom előtt egy fa haranglábat emeltek.
  • A szatmárgörbedi református templom 1898-ban épült. Főbejáratához oszlopcsarnok vezet három árkáddal. Tornya a hajó része, órával és lanternával, felső szintjén minden oldalon egy-egy ablakkal. Főhomlokzatán, az árkádok fölött az építés (1898) és a felújítási éve (1998) van feltüntetve.
  • A szamosberencei ortodox templomot 1892-ben építették és Szent Demeter tiszteletére szentelték.
  • A meggyeshegyi ortodox templomot 1952-ben emelték és Szent Demeternek szentelték. A templomépítés előtt a hívek adományaiból egy mozgó oltárt építettek, amelyet, amikor a józsefházi pap istentiszteletet tartott a faluban, a falu különböző házaiban állítottak fel. A mai templomot vályogból építették és bádoglemezzel fedték.
  • A meggyeshegyi református templom a 20. század második felében épült kőből.Arányai, vakolatlan falai, egyhajós egyszerű alaprajza, a torony hiánya középkori jelleget kölcsönöz a templomnak. Az oltár középvonalában található ablakát befalazták. Harangja őrzi az öntőmester nevét (König E.), valamint öntésének helyét és idejét (Arad, 1911).

A községháza a 19. századi Grosz-kúria épületében működik.

Polgármesteri hivatal

Elérhetőség: Aranyosmeggyes, Fő u. 157. Telefon: 0261-842080. Villámposta: primaria@mediesuaurit.ro, Honlap: www.mediesuaurit.ro

Polgármester: Marian Torok (helyettes)

Alpolgármester: Marian Torok

Jegyző/titkár: Muresan Adriana Maria.

Villámposta: primar@mediesuaurit.ro

Helyi Tanács:

  • Szociáldemokrata Párt / PSD 7 mandátum,
  • Nemzeti Liberális Párt /PNL 2 mandátum
  • Liberálisok és Demokraták Szövetsége / ALDE 2 mandátum
  • RMDSZ 2 mandátum (Oláh Szabolcs, ?)
  • Románia Haladásáért Szövetség / UNPR 1 mandátum
  • Népi Mozgalom Pártja / PMP 1 mandátum

A megye civil szervezeteit felsoroló listán (https://listainstitutii.ro/ong-uri-din-satu-mare?act=1&localitate=asc&pag=1) a község 17 egyesülettel szerepel. Egyikről sincsenek részletes adatok, de a nevek alapján egyik sem szolgál magyar közösségi célokat.

Elkezdődtek a munkálatok az aranyosmeggyei vár körüli területen létesitendő park létrehozásához. A község központi területét szeretnék elrendezni, az úgynevezett Kastély teret. A projekt keretén belül szeretnék a romos kastély belsejét kitakarítani és a vár részleges vagy teljes helyreállítását, a Kulturális Minisztérium és az érintett intézmények támogatásával.

Józsefházi bányató – kikapcsolódási lehetőség, strand.

Szállások:

  • Pensiunea Brise panzió – Aranyosmeggyesen (Medieşu Aurit), Szatmárnémeti (Satu Mare) régiójában, a Lónyay-kastélytól 3 km-re,
  • Pensiunea Micul Paradis panzió – terasszal és ingyenes wifivel várja látogatóit. A szálláson éjjel-nappali recepció és étterem is működik.

A történeti leírás forrása: http://tegnap.5mp.eu/web.php?a=tegnap&o=K0hiohkAEE

Jobbik Eszter: Aranyosmeggyes, TDK Konferencia, 2016. https://tdk.bme.hu/EPK/DownloadPaper/Aranyosmeggyes-egy-kastely-pusztulasa-es

Vende Aladár: Szatmár vármegye községei. In Borovszky Samu szerk.: Szatmár vármegye. Budapest, 1908.

Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben: 1541–1720. Budapest – Kolozsvár, 2003

Aranyosmeggyes. Történelmi és kulturális kalauz – kiadja a Megyei Múzeum, Szatmár.

http://www.mediesuaurit.ro/administratie.php

http://www.frissujsag.ro/villa-karul-fesztival-otodszor/

https://www.iskolakveszelyben.ro/tanulmanyok/iskolahalozatok.pdf

Apa

Apa

Apa (románul: Apa) község Szatmár megyében található. Három településből, Apából, Lankából (románul Lunca Apei) és Szamostelekből (Someșeni) tevődik össze, a központ Apa. Történelmi régió szempontjából a Partiumhoz tartozik.

A település nevét a magyarok az Apa nemzetséghez kötik, a román értelmezés szerint a név a falu melletti vízre (satul dintre ape) utalna.

Földrajzi betájolás

A település Szatmárnémeti és Nagybánya közötti műút mentén (DN1C) fekszik, előbbitől 26 km-re, Szinéváraljától északnyugatra, a megye délkeleti részén, a Szamostól 5 km-re. Vasúton is elérhető, a Szatmárnémeti-Nagybánya vonalon.

A település határában kő- és bronzkori leletekre bukkantak, ami arra utal, hogy egy nagyon régóta (i.e. 15 sz.) lakott terület.

A Borovszky Samu szerkesztette Szatmár vármegye monográfiája így ír a faluról: „oláh és magyar kisközség, a Szamos mellett. Van benne 564 ház és 3019 lakos, kik közül 913 magyar, 2013 oláh, 93 német. Az oláhok gör. katholikusok, a magyarok nagyobbrészt reformátusok, a németek izr. vallásúak.”

A közég neve először egy oklevélben tűnik fel a 13. században. Az Apa nemzettséget 1298-ban birtokosként említik, a helység a nemzetségről kapta a nevét. Később a település a meggyesi uradalom részét képezte. 1414-ben a meggyesi bán fiait, majd 1492-ben Meggyesaljai Mórocz Istvánt és feleségét, Margitot említik. A birtok a Báthoryaké lett a család kihalása után, ezért a szinéri uradalomhoz csatolták. 1629-ben részbirtokot kapott itt Ruszkai Kornis Zsigmond. 1638-ban pedig a szinérváraljaiakkal perlekedtek a Ligeterdőn, amely a Zúgó-patak és a Hó-patak között helyezkedik el.

A 13. század végétől számos családnak is volt itt nagyobb birtoka, olyan családoknak, mint Vécsey, Boros, Gáspár, Katona, Daróczi, Szent-Ivány és Gabányi családok.

Az 1717-es tatárdúlás idején az egész községet felégették. A 18. század végétől kezdve Wesselényi, báró Vécsey, Boros, Gáspár, Katona, Daróczi, Szent-Ivány, Gabányi családoknak volt benne nagyobb birtokuk.

Már a 19. század végén van a községben körjegyzőség és postahivatal

Gazdaság

Az apahegyi bércen értékes kénes és vasas forrás van, az ún. zúgósi forrás. A községben a 19. sz. végén működött hitel- és fogyasztási szövetkezet. A kor színvonalán korszerű pálinkafőzőt létesítettek a helyi gyümölcs, elsősorban szilva, feldolgozására, aminek a kommunizmus vetett véget.

1930-ban a település összlakossága 3050 fő volt, 2340 román és 587 magyar nemzetiségű. Az 1956-os felmérések alapján a 3728 főből 3030 ember románnak, 676 magyar és 1 németnek vallotta magát. Tíz évre rá, 1966-ban csekély változás tapasztalható az arányokban, hiszen a 3687 főből 3102 a román lakosok aránya, 583 a magyaroké és 1 a németeké. 1977-ben csökkenés figyelhető meg, hiszen az összlakosság 3619 főre esik, melyből 2785 román, 529 magyar, illetve 1 német nemzetiségű lakos volt. A csökkenés folytatódik, mivel 1992-re az összlakosság 3138 fő volt, amiből 2273 románok aránya és 464 magyaroké.

A 2002-es népszámlálási adatok szerint a településen 2887-en laktak, melyből 408 magyar, 2049 román, 428 roma és 2 német.

A 2011-es népszámlálás szerint a település népessége 2881 fő, 1816 román, 321 magyar, 382 roma. 

Görögkatolikus egyházi iskola 1846-ban (más forrás szerint 1839-től) már működött itt.

A községi általános iskolát Valise Lucaciuról nevezték el, döntően román tannyelvű, ide járnak a roma tanulók is. A 0-VIII osztályos iskolában jelenleg körülbelül 370 gyermek tanul.

A magyar tannyelvű oktatás csak elemi szinten, egyetlen összevont osztályban létezik. A magyar diákok létszáma alacsony. A negyedik osztály elvégeztével a magyar diákok román nyelven folytatják tanulmányaikat, viszont VIII. osztály befejezése után a Szatmárnémeti református gimnáziumban többen újra magyar nyelven folytatják tanulmányaikat.

Elérhetőség: Str. Morii nr. 609. Tel. 0261-843027.

Igazgató: Olari Delia.

A polgármesteri hivatal honlapján helyi programokról nincs adat.

A faluban született Vasile Lucaciu görögkatolikus pap, író, a románok jogaiért szerkesztett Memorandum egyik aláírója. A faluban emlékét a szülőházban kialakított emlékház és szobor őrzi.

Apa egyik jelentős földbirtokosa, Berenczei Kováts Gyula 1874-ben kúriát építtetett a településen. Egy ideig kisegítő iskolaként működött, 1990 után az örökösök visszakérték.

Apán egy másik kúria is található, amelyet egy szintén jelentős földbirtokos, Szentiványi Gyula építtetett a 19. században. Az államosítás után iskola működött az épületben egésszel 2009-ig. Mivel az örökösöknek nem sikerült visszaszerezniük az ingatlant, ezért jelenleg a település tulajdonát képezi.

Itt született Vasile Lucaciu görögkatolikus pap, író, a románok jogaiért szerkesztett Memorandum egyik aláírója. Emlékét a szülőházban kialakított emlékház és szobor őrzi.

  • Katona Klementina (1856–Budapest, 1932) írónő, műfordító és zenekritikus itt született. Édesanyja Kölcsey Ferenc unokahúga. Pályafutása kezdetén zenekritikákat írt, majd 1879-tól elbeszélései, tudósításai jelentek meg (Fővárosi Lapok, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Nemzeti Újság, Magyar Lányok és a Zenelap). A magyar irodalmat német, angol, valamint francia fordításokkal gazdagította. Számos cikkben foglalkozott olyan témákkal, mint a nők érdekeinek védelme vagy egyetemi tanulmányaiknak engedélyeztetése. Cikkeivel hozzájárult, hogy a nők előtt megnyitották az 1895-96-os tanévtől az egyetemek gyógyszerészeti, orvosi és bölcsészeti karait. Főbb művei: Három lyrikus: Horac, Burns, Béranger (1877), Chopin, mint tanár (a Fővárosi Lapokban), Beethoven szerelme (Pesti Napló) és Nemzeti szellem az irodalomban (Pesti Napló).
  • Sallay Károly (1947-) tanár, iskolaigazgató, biológiai szakíró és előadó. A középiskolát Szatmárnémetiben végezte, majd tanulmányait a Babes-Bolyai Tudományegyetemen folytatta. 1990-től aligazgató a szilágysomlyói Mezőgazdasági Líceumban. Kutatási területe a Szilágyság növény- és állatvilága, számos tanulmánya jelent meg a hazai lapokban.

Az egyház alakulásának ideje bizonytalan, de bizonyos jelek szerint a reformáció után nem sokkal megalakult a református egyházközség. A református templom gótikus, Báthory Zsuzsanna kezdeményezésére épült a 16. században. A források szerint a templom befejezési éve 1640-re tehető. Az 1717-es tatárjárás idején pusztult el, azonban 1750 és 1759 között adományokból újraépítették. A hatszögű sisakos torony 37 m magas és két harag található benne, melyek közül a régebbi harangot 1634-ben öntötték. A faragott kőszék 1752-ből, az úrasztala 1810-ből, az orgona pedig 1848-ból származik. A templomot 1,5-2,5 m magas kőkerítés veszi körül. 1800-ban villám csapott a tornyába s egyik szögletét lesodorta; a torony eredeti alakjában van meg, de a templom sok átalakításon ment át.

Jelenleg az Apai Református egyházközsége 260-270 tagot számlál, lelkipásztora Kiss Szabolcs.

Elérhetőségek: Str. Florilor 79, tel. 0261-843375, mobil 0745-301743, villámposta szabolcs03@yahoo.com

A görögkatolikus templom 1870 körül épült.

Polgármesteri hivatal: Apa, Nr. 132. Telefon/Fax: 0261 843001, 0261 843366, 0261 843212, honlap: http://primaria-apa.eu/  

Polgármester: Trandafir Vasile Radu.

Helyi tanács: a 11 fős testületnek egy magyar tagja van, Nagy József (RMDSZ)

Egy Szatmár megyei adatbázisban több apai szervezet szerepel, van közöttük sportegyesület, állattenyésztők egyesülete, szolgáltatást biztosító egyesület (földgáz). Egyikről sincsenek részletes adatok, egyik sem tűnik magyar érdekeltségűnek.

 

A településen található a Homokbányai tó, amely azután alakult ki, hogy a Szamos-völgyéből kibányászott homok egy gödröt hagyott maga után. Kedvenc kirándulóhely. A tó közelében lehet kempingezni, valamint a halászat és a vízi sportok is megengedettek. Étterem és szálláslehetőség is található a tó mellett, van kemping, tusoló és illemhely is. Lehet halászni, hiszen a tóban harcsát telepítettek, de vízi sportot is űzhet bárki, csak nem szabad elfelejteni, hogy itt homokbánya volt, és emiatt a tó feneke nem stabil.

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Apa_(település)

https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_nemzetisegi_Erdely_1930_1992/?pg=217&layout=s&fbclid=IwAR0ofxeurt28n4aA89obYzjAAWGG9-sHGESnQLevcZq1f3YffmxTBqGhPrk&query=Apa

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szatmár_megye_községeinek_listája

https://www.iskolakveszelyben.ro/m_szatmar.html

http://primaria-apa.eu/hu

https://www.welcometoromania.eu/Romania/Romania_index_m.htm

Alsószopor

Alsószopor, románul Supuru de Jos. Hét településből tevődik össze: Alsószopor községközpont, Girókuta (Giorocuta), Nántű (Hurezu Mare), Dobra (Dobra), Rákosterebes (Racova), Szekerestanya (Sechereșa).

Közigazgatásilag szomszédos a következő községekkel: észak-keleten Ákos, északon Krasznabéltek, észak-nyugaton Nagyszokond, nyugaton pedig Érszakácsi, keleten Bogdand helyezkedik el. 1919-ig Magyarországhoz tartozott, Szilágy vármegye részeként.

Legelőször 1205-1235 között említik Zupur néven, majd az idők folyamán több változatban szerepel a neve: 1414-ben Zopor, 1474-ben Asowzopor, 1543-ban Also-zopor, Szopor néven. Szopor kettő van, melyeket Közép-Szolnok vármegyéből csatolták Szilágy vármegyéhez. Alsó-Szoport azonban az 1715-i összeírásnál Szatmár vármegyéhez csatolták, 1720-ban kétharmada tartozott Szatmárhoz. 1809-ben a Szatmárhoz tartozó terület százötven gazdából állt, a Szolnoki részhez tartozó terület pedig hatvan gazdát mondhatott magáénak.

Dobra egy magyar református falu, az írott források szerint már több mint nyolcszáz éve létezik itt, a Kraszna folyó völgyében, a szatmári-szilágysági Bükk hegység nyugati lejtőjén.

Földrajzi betájolás

A községközpont a Partiumban (Észak-nyugati fejlesztési régió) található, Szatmár megyében. A bükkalja kistérségben, Szatmárnémetitől 45 km-re délre, az E81-es jelzésű nemzetközi út mellett található, a Kraszna folyó közvetlen közelében. Nagykárolytól délnek haladva három úton is megközelíthető: a DN1F, a DN19/E671 és DJ195B, a DN1F és DJ108L-es utakon. Vasútvonalon is megközelíthető a Nagykároly-Zsibó útvonalon.

Egyes források szerint az első említés a faluról egy 1264-ben írt oklevél, melyben még Zupur néven írják. A család eredete találgatások szerint besenyő, mert Szopor besenyő törzsi szállás volt és öröklött birtokkal rendelkezett Szoporon, mivel nem királyi adományról van szó, ebből az okból kifolyólag nem tartozott a várjobbágyok sorába és később a család felvette a település nevét. A Szopory-család első írásos említése 1272-ből származik.

A Kraszna völgyében elterülő Szopor község területe lakott volt már a történelem előtti időszakban is. Erre bizonyítékot szolgáltat, hogy Kraszna völgye több korszakban is fontos útvonalként szolgált a Tisza vidéke és Erdély között. A lakosság sűrűségét nagymértékben befolyásolta a mezőgazdaságra alkalmas területek jelenléte. Ugyanakkor e területeken kívül jelentős dombok és erdős részek is jellemzőek voltak. Az itt megtelepedő közösségek így két ökoszisztéma által nyújtott lehetőséget használhattak ki. Ezáltal a természetadta adottságokat kihasználva a települések többsége a Kraszna völgyének nyugati teraszán, illetve keleten a dombok vonalán létesültek.

Szopor környékén a legrégibb településre utaló nyomok a neolitikum korszakig vezethető vissza. E korszak késői szakaszából származtatják Alsószoport is a Kraszna magas teraszán talált települést. A rézkorszakból két réztáblát találtak Alsószopornál a Kraszna medrében. Ezek a leletek kapcsolódnak a településekhez, amelyek a falu déli oldalán, a Szőlőhegy környékén, a Kraszna magas teraszán létesültek. A szőlőhegy nyugati peremén pásztorkodó nép telepedett meg. Ugyanezen a lelőhelyen, az alsószopori Szőlőhegyen a bronzkor késői szakaszában létesült egy település. Az előkerült leletek a Magyarcsaholy-Piskolt/Hajdubagos kultúrájához tartoznak.

Alsószopor és Felsőszopor történelme hosszú időn keresztül közös volt. Egészen a 15. század elejéig a forrásokban azonos néven jelenik meg, Zupur formában. Az első írásos említés 1205-ből származik, mely a Váradi Regesztrumban maradt fenn. A bejegyzés egy per kapcsán született, amelyben a villa Zupur-ban lakó Koson nevű lakos boszorkánysággal vádolja meg egy falubeli lakó édesanyját. Abban az időben ez igen súlyos vádnak számított, melyet istenítélettel bizonyítottak, vagyis a vádlottnak tüzes vasat kellett hordoznia és amennyiben bűnösnek bizonyult, halálra ítélték. Ebben az esetben végül a két szopori lakos kibékült egymással.

A vidék első birtokosát a 13. század derekán említik először, Serafin fia András személyében. András udvarbíró révén jelentős pozíciót töltött be a magyar királyi udvarban, nagy birtok tulajdonosa volt, melyek között szerepel Szopor is.

A 15. század második feléig vidék legfontosabb birtokosa a Csire családból származott, birtokaik Szilágypér és Szopor közötti falvakból álltak. A család jóléte azonban nem tartott sokáig, 1474-ben több birtokot elzálogosítottak a gazdagabb és befolyásosabb Drágffy családnak. Ebben a dokumentumban Alsó-és Felsőszopor románok által lakta faluként szerepel. A Csire család nem tudta visszaszerezni a birtokot ezért véglegesen a Drágffy családhoz került. Szopor eladása nem ment zökkenőmentesen, ugyanis Csire Ferenc felesége és rokonai nem egyeztek bele a birtok eladásába, azonban a pert elvesztették.

Az első birtokösszeírás 1543-ban történt, ekkor Alsószoporon három birtokos volt: Drágffy két jobbággyal, valamint Csire és a Valkai családok egy-egy jobbággyal rendelkeztek. Volt még két bíró, négy szabad gazda, 10 zsellér, két új ház és négy puszta telek. Négy évvel később a két falu nagyobbik része a Sarmasági család birtokába került, akik az évszázadok alatt a vidék legbefolyásosabb birtokosaivá váltak. A Drágffy birtok örökös híján a 16. század közepén Szatmár várának a részévé válik, kincstári tulajdonba kerül. 1570-ben Dobó István, Ödönfi Ferenc és a császár között oszlott meg.

1602 előtt Zombori Farkasnak Alsó- és Felsőszoporon is volt birtoka, de 1602-ben Giorgio Basta generális és Kövendi Székely Mihály tiszántúli kapitány Trogeri Lodi Simonnak adományozta mindkét települést. Az 1715. évi összeírásnál Alsószoport Szatmár vármegyéhez számolták, 1720-ban kétharmada tartozott Szatmár megyéhez. 1779-ben végzett összeíráskor Alsó-Szopor község főbb birtokosa gróf Andrási Károly volt. Szirmai leírása szerint 1809-ben Alsó-Szopor falu százötven gazdából álló egyik része Szatmár vármegyéhez, más 60 gazdából álló része pedig Szolnok vármegyéhez tartozott

Mivel a vidék Szatmár és Közép-Szolnok vármegye között volt, a település közigazgatás szempontjából többször változott. Ebben az időben a település két birtokán több kisnemesi család osztozott, így 1797-ben Alsószopor területén 21 nemesi család élt, melyek közül a legfontosabb az Andrási család volt.  Szatmár megye legjelentősebb birtokosai a Károlyi grófok voltak, azonban Szoporon a tulajdonuk elenyésző volt.

A világháborúk mindkét településen komoly emberveszteséget okoztak. Alsószoporon emlékmű őrzi a második világháború harcterén elesett hősök emlékét.

A hivatalos adatok szerint a falu lakossága az 1850-es évektől kezdve mindig meghaladta az 1000 főt. Szembetűnően jól látszik, hogy az évek során a román lakosság volt a dominánsabb, míg a magyar ajkú lakosság elenyésző a számadatok alapján, csak ritkán éri el a 300 főt is.

1850-ben a falu összlakossága 1296 fő volt, ebből román 1203 lakos, míg magyar 29, egyéb 59, zsidó 22, roma 28.

1880-ban az 1128 lakosból 1043 román, 124 magyar, 15 egyéb.

1900-ban a népszámlálás alapján elmondható, hogy az 1299 lakosból 1028 román és csak 269 fő magyar, egyéb etnikum csak 2 fő.

Az 1920-ban összeírt lakosság 1560 fő, ebből román 1263 fő, magyar pedig csak 130, német 33, egyéb 134, zsidó 123.

1930-ban 1657 lakos élt a faluban, ebből 1298 román, 130 magyar, 25 német, 204 egyéb, 118 zsidó, 80 pedig roma.

1941-ben az 1842 lakosból l376 román, magyar 382, német 3, egyéb 81, zsidó 10, roma 69, szlovák 1.

1966-ban az összlakosság 1626 fő, ebből román 1548, magyar 78 fő.

1977-ben 1446-ra tehető a lakosság száma, ebből román 1383 fő, magyar ajkú lakos 61 fő, egyéb 2, zsidó 1 fő. A fenti adatok a községközpontra vonatkoznak.

Az 1992-es népszámlálási adatok szerint a község összlakossága 5087, ebből román 3362, magyar 1532, roma 1 (?). A községközpont adatsora: összesen 1367, ebből román 1254 fő, magyar pedig 49, német 1, egyéb 63, roma 63 fő.

2002-ben a község 4677 főnyi lakosságából 2993 vallották magukat románnak, 1340-es magyarnak, 142-en romának. A községközpontban 1340 lakosból 1083 román, 56 pedig magyar, roma 196, más 5 fő.

A 2011-es népszámláláskor a község 4231 fős lakosságából 2570 voltak románok, 1089-es magyarok, 451-es romák. A magyarok Dobrán élnek, ez a falu szinte színtiszta magyar.

A községközpontban nincs magyar nyelvű oktatás.

A helyi iskola elődjét 1792-ben alapították, ebben az épületben működött az iskola 1918-ig, amikor új épületet húztak fel. A jelenlegi épület 1968-ban épült.

A mai Petru Cupcea Szaklíceumnak az idők során mind a neve, mind a besorolása többször változott: volt általános iskola, szakiskola, iskolaközpont, 2012-től szaklíceum.

Elérhetőség: Alsószopor, Teilor u. 3. Telefon 0261-823336.

Igazgató: Liviu Ghiman.

Általános Iskola Dobra.

A faluban az iskola épületét felújították, 2009-ben adták át a megújult épületet. Akkor vált le a szopori iskoláról, ma külön intézmény. Ezzel egy fél évezredes folyamat tart tovább, az első tanító nevét ugyanis több, mint fél évszázada jegyezték fel. Az avatási esemény záró aktusaként a vendégek megkoszorúzták a templomkertben négy évvel ezelőtt felállított gyönyörű Turul-szobrot.

A dobrai református iskola 1566 és 1948 között működött – megszakítás nélkül. Az államosítással hozták létre itt az általános iskolát.

Az iskolában a 0. osztálytól a VIII.-ig minden osztály különálló, nincsenek összevont osztályok.

Elérhetőség: Dobra 307.sz. Telefon: 0261-823831. Villámposta: dobrascoala@yahoo.ro.

Igazgató: Suhó Zoltán.

A községközpontban új kultúrotthon építettek, pár éve avatták fel.

Községi könyvtár is működik a faluban.

Magyar szempontból a Dobra falusi rendezvények fontosak.

A Partiumi Magyar Napok rendezvénysorozatnak itt is vannak programjai.

Dobrán évente megrendezik a szüreti fesztivált.

Nevezetessége a görögkatolikus templomból áll, melyet 1792-ben építettek a Szent Arkangyalok tiszteletére kőből. Nagy kőtoronnyal és két kisebb fatoronnyal rendelkezik.

Kovács Katona Jenő (Alsószopor, 1910 – Kolozsvár 1944) író, újságíró, szerkesztő.

A középiskolát Nagykárolyba majd Zilahon a Wesselényi Kollégiumban végezte 1928-ban. Később Brünnben műszaki, Párizsban orvosi, Kolozsváron pedig filozófiai diplomát szerzett. Első írása a Szilágyságban és a Párizsi Kurír újságban jelent meg. Verseit és irodalompolitikai írásait az Ellenzékben, az Erdélyi Helikonban, a Temesvári Hírlapban, a Brassai Lapokban és a Független Újságban jelentette meg. 1938-40-ben Gaál Gábor mellett a Korunk segédszerkesztője, illetve felelős kiadója, a Munkás Athenaeum előadója, az Erdélyi Magyar Szó, a bécsi döntés után pedig a Népszava munkatársa. Az antifasiszta ellenállás tagjává válik, majd a Gestapo 1944. október 9-én egy ismeretlen helyre elhurcolta és nyoma veszett. Később több kolozsvári és debreceni fogollyal együtt meggyilkolták.

Mircea Flonta (Alsószopor, 1932 – ) filozófus, egyetemi tanár, akadémikus. Jól beszél magyarul, sok magyar filozófus karrierjét segítette.

Erdős Imre Pál (Nántű, 1916 – Szatmár, 1987) grafikus, festő. Édesanyja (Reismann Irma) neves riporter volt.

A templomot 1792-ben építették. A bejárat fele magasodó torony barokk jellegű.

A felekezeti megoszlást vizsgálva látható, hogy a görögkatolikus vallás a dominánsabb a falu életében. Az 1850-es összeíráskor a felekezeti megoszlás a következő képen alakult: az összlakosság 1296 fő volt, melyből 1220 görögkatolikusnak vallotta magát, 28 pedig római katolikusnak, református mindössze csak 26 fő volt, izraelita 22. 1880-ban a lakosság 1182 fő volt, melyből 1058 görögkatolikus, 14 római katolikus, 35 pedig református, izraelita 75. 1990-ben a falu lakossága 1299 fő volt, melyből 1 fő ortodox vallású, 1027 görögkatolikus, 3 római katolikus, 108 református, 124 izraelita. 1930-ban az összlakosság 1657 fő, melyből 25 ortodox vallású, 1349 görögkatolikus, 79 római katolikus, 86 református, 118 pedig izraelita. 1941-ben a felekezeti megoszlás a következőképp történt, az 1842 lelket számláló lakosságból 1472 görögkatolikus, 124 római katolikus, 137 református, 9 evangélikus, 100 izraelita. Az 1992-es összeíráskor az 1367 lelket számláló faluban a felekezeti megoszlás egy kicsit megváltozott, ugyanis az addig elenyésző számban levő ortodox vallásúak száma megemelkedett ugyanis ekkorra elérte az 1257 főt, a görögkatolikusok száma pedig lecsökkent 43 főre, római katolikusok csupán csak 10-en maradtak, reformátusok pedig 42-en, más egyéb vallás pedig 15 fő. 2002-ben az 1340 lakosból 1190 ortodox vallású, 20-an római katolikusok, 40-en reformátusok, 21-en pünkösdisták, 41-en görögkatolikusok, 26-an más vallásúak, 2-en nem válaszoltak.

Református egyházközség, Dobra

A reformáció ezen a vidéken igen korán elterjedt. Alig 30-40 évvel a reformáció elindulása után már a környéken megjelenik a református tanítás. A dobrai református egyház korai történelmére vonatkozó első adat 1601. Első harangja 1604-ből volt, már nincs meg. Ma is megvan az a rendkívüli értékű okirat is, amelyet II. Rákóczi György erdélyi fejedelem bocsátott ki 1654. október 11-én, mint az egyház patrónusa, s ebben a lelkészeknek járó dézsmáról intézkedett. Az iraton a fejedelem pecsétje és sajátkezű aláírása látható. Fennmaradt a dobrai lelkészi díjlevél 1664-ből, és ami még fontosabb, az iskolamesteré 1652-ből, tehát akkor már volt egyházi iskola Dobrán.

Gróf Károlyi 1768. október 5-én azt jelentette a helytartó tanácsnak, hogy a református jobbágyok Erdődről Dobrára, Szatmárhegyre és Géresre költöztek el, ugyanis a szomszédos Krasznabéltekről már 1730-ban áttelepítették a reformátusokat Dobrára, akik az egyházmegyei jegyzőkönyvek szerint úrasztali eszközeiket is magukkal hozták. A templom építését 1795-ben kezdték el, 1799-ben fejezték be. 1803. augusztus 28-án nagy ünnepség keretében felszentelik. A 2011-ik esztendőben készült el Dobra átfogó falu és egyháztörténete, amely könyv formájában is napvilágot lát.

Elérhetőség Dobra, 310 szám, telefon 0740-823136, villámposta mathe_arpad@yahoo.de

Lelkipásztorok: Máthé Loránd Árpád és Máthé Tünde.

Polgármesteri hivatal. Alsószopor, Hársfa u. 14. Telefon: 0261-823332, 0261-823442. Villámposta: primariasupur@gmail.com.

Polgármester: Șteț Vasile

Alpolgármester: Fekete Bertalan

 

Helyi Tanács: RMDSZ 3 mandátum (Fekete Bertalan, Pakai Ferenc, Sipos Tibor), Szociáldemokrata Párt / PSD 6 mandátum, Nemzeti Liberális Párt 3 mandátum, Liberálisok és Demokraták Szövetsége / ALDE 1 mandátum.

Testvértelepülési kapcsolatok

  • Asses – Belgium
  • Ornans – Franciaország

A Szatmár megyei civil jegyzék (https://listainstitutii.ro/ong-uri-din-satu-mare?act=1&localitate=asc&pag=74) szerint a községben 2 civil szervezet működik – az egyik sport, a másik Caritas. A lista aligha teljes.

  • Tövishát Kisrégió Egyesület – tagja Dobra is.
  • Pro Dobra Egyesület – 2013, bejegyzett.

Cél, tevékenység: kultúra, közösségépítés.

Cím: Dobra 310.sz.

Vezető: ?

Ákos

Ákos (románul Acâș, németül Fürstendorf, ukránul Акиш) Szatmár megyében található. A községet négy település, Ákos, Gánás (románul Ganaș), Krasznamihályfalva (románul Mihăieni) és Újnémet (románul Unimăt) alkotja, községközpont Ákos. A település neve egy magyar ősi személynévből ered, jelentése fehér sólyom. Ákos falu nevét az Ákos nemzetség egykori monostoráról, pontosabban Ákosmonostorról kapta. Ezzel szemben a település német nevének jelentése Hercegfalu.

Az 1876-os magyar közigazgatási reformot követően Ákos Szilágy vármegye része, majd 1968-ban Szatmár megyéhez kerül. A XV. században mezővárosként említik, később elveszíti városi rangját.

Krasznamihályfalvát 1380-ban említik először a források (ma 466 lakost számlál), Újnémet 516 lakosú falu, első írásos említése 1383-as. Gánas tanya, összesen 6 személy lakott itt 2011-ben.

Földrajzi betájolás

Történelmi régió szempontjából a Partium részét képezi. Nagykárolytól délkeleti irányban 31 km-re, Szatmárnémetitől déli irányban 36 km-re fekszik az E81 műút mentén, a Kraszna-folyó jobb partján. Vasúton a Nagykároly Zsibó közötti vonalon közelíthető meg.

A települést először egy 1342-es oklevélben említik Akusmonustura néven. Ugyan ebben az évben a váradi káptalan az akkor még Szolnok vármegyében található birtok negyed részét az Ákos nemzetséghez tartozó Ákos leányának, Ilonának és vejének, Zywly Jánosnak adta.

1370-ben I. Lajos király Kávási György fiának, Miklós mesternek adta a vármegyéhez tartozó Akusfalwa birtokot.

1411-ben Tamás, Ákosi Dénes fia, Zsigmond király előtt kiadta rokonának, Kisfaludi Jakabnak és Péternek az őket megillető negyed részt a birtokból.

1421-ben Ákos mezővárosi ranggal rendelkezett, valamint a Csákiak birtokaként a Bihar megyei Adorján várához tartozott.

1475 környékén az Oroszi és Ákosi családok részbirtokát képezte.

1579-ben Mihályfalvi Eördög György és Eördög Katalin, aki Köblösi Theke Tamásnak volt a felesége, részbirtokot kapott somlyai Báthory Zsigmond erdélyi vajdától.

1629-ben és 1650-ben a vármegye gyakran itt tartotta üléseit.

1664-ben Ákosi Papp István Fekete Györgynek adta a birtokrészt, mivel kiváltotta őt a pogány rabságból.

1786-ban a birtok Ákosi Veres Ferenc és a Veres család tulajdonát képezte. A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Tasnádi járásának volt a része.

Gazdaság

A lakosság nagy része mezőgazdaságból él, viszont a település gazdaságának fontos részét képezi a turizmus is. A lakosság nagy része mezőgazdaságból él. A mezőgazdaság mellett a turizmus is fontos része a település gazdaságának. A falu ipari parkkal is rendelkezik, melyben egyelőre csak egy gyár működik.

1847-es népszámlálás adatai szerint a településnek 1686 lakosa volt, amelyből 20 római katolikusnak, 404 görögkatolikusnak, 1220 reformátusnak és 42 izraelitának vallotta magát. 1890-ben amíg nyelvi megoszlás szerint a falu 1502 lakosából 1076 magyar, 2 német, 397 oláh és 27 egyéb nyelvű embert foglalt magába, addig vallás szempontjából 46 római katolikus, 402 görögkatolikus, 7 evangélikus, 932 református és 115 izraelita élt a településen. 1910-ben egy jelentős román kisebbség ellenére a falunak többségben magyar lakosai voltak.

1930-ban a település összlakossága 4272 fő volt és magába foglalt 2127 román, 1765 magyar és 85 német nemzetiségű lakost. Az 1956-os felmérések alapján a 4750 főből 2428 ember románnak, 2196 magyar és 2 németnek vallotta magát. Tíz évre rá, 1966-ban csekély változás tapasztalható az arányokban, hiszen a 4641 főből 2344 a román lakosok aránya, 2286 a magyaroké és 9 a németeké. 1977-ben csökkenés figyelhető meg, hiszen az összlakosság 3526 főre esik, melyből 1500 román, 1562 magyar, illetve 6 német nemzetiségű lakos volt.

Az utóbbi három népszámlálás adatai:

Évszám

Összlakosság

Románok

Magyarok

Németek

Roma

1992

2982

1094

1277

11

 

2002

2859

923

1413

515

2011

2827

758

1222

4

759

A csökkenés folyamatos, a roma lakosság alakulását nem tudjuk felmérni, mert nincsenek korábbi adatok. Feltételezhető, hogy a romák közül sokan korábban románnak vagy magyarnak vallották magukat.

A községben általános iskola működik. Az első iskolát az 1700-as években alapították. A községi iskola mellett elemi működik Krasznamihályfalván. Magyar és román tagozatos (utóbbi összevont osztályokkal). Holland intézményi kapcsolatból jelentős adományok.

Elérhetőség: Str. Mihăeni nr.232, Acâş, villámposta: scoalaacas@yahoo.com .

Igazgató: Bara Valéria, aligazgató: Speth Mária. Tanulók száma: 441.

A középkor előtti időkből származó, legértékesebb itteni lelet egy aranykarkötő, amelyet 1855-ben ástak ki a Kraszna folyó medréből, jelenleg Bécsben őrzik.

A településen található egy 12. század közepén épült, román stílusú református templom, mely eredetileg a Szent Benedek-rendhez tartozott, 1175-ben kezdték építeni, ekkor épült a párizsi Notre Dame is. Kezdetben a templom római katolikus kolostorként szolgált, a reformáció után református templommá alakították, s így maradt fenn mind a mai napig. Művészettörténeti megfontolások és az első említések szerint a jelenlegi templom egy volt bencés apátság részét képezte. A 16. század második felétől reformátusok használják a templomot, hiszen az első ismert prédikátort 1597-ben helyzeték ki a településre. Leégett 1642-ben, majd a törökkel folytatott háborúk és a Rákóczi-szabadságharc miatt elnéptelenedett a község. Csak a 18. század második felében növekedett meg újra a lakosság, ami magyarázattal szolgál arra, hogy miért csak 1732-ben hozták rendbe a templomot. 1747-ben ismét tűz ütött ki a templomban. Elpusztult mennyezetét Pataki Asztalos János készítette el. 1834-ben földrengés rongálta meg.

Schulek Frigyes tervei alapján restaurálták 1896 és 1902 között. Ezen restaurálás során helyreállításra került a középkori falazat, készült el a főhajó oromzati fala, a déli torony két felső és az északi torony legfelső szintje a csürlős toronysisakkal, illetve a nyugati portikusz. Vörös téglafalai monumentális hatást kölcsönöznek a templomnak. A hagyomány szerint lehetetlen levakolni.

A háromhajós templom két homlokzati toronnyal, kelet felé záródó félköríves főapszissal, a hajóban síkmennyezettel rendelkezik. Egy téglából épült bazilika, ami az oldalhajókban nyitott födémű. Az eddigi régészeti ásatások során a középkori kolostor épületét nem találták meg, ámbár feltárásra került a középkori és újkori temető számtalan sírja, illetve északon a templomhoz csatolt félköríves apszisú kápolna maradványai. A templom kéttornyú nyugati homlokzata ikerablakokkal, lizénákkal és ívsorral keretelt mezők díszítenek. A hajót körben félköríves résablakok tagolják. A kívül egyenes záródású oldalhajók apró ablakokkal szaggatottak.

A templom bazilikás jelleggel bír, hiszen a középső, magasabb főhajó mellé két alacsonyabb oldalhajót is építettek. Ezen alacsonyabb oldalhajókat mindkét oldalon négyzetes pilléreken nyugvó árkádsor választja el a központi főhajótól. A mellékhajók keleti végénél található falába íves záródó oltárfülkéket építettek. Annak ellenére, hogy a két félkörívesen záródó kapu, a toronyablakok és a sisak esetében faragott követ használtak, a falakat téglából emelték.

A berendezésből figyelmet érdemelnek a XVIII. században készült, festett növényi mintákkal díszített fa ülőpadok, a XX. század elején készült, nemrég felújított orgona és a két harang: az egyiket 1742-ben, a másikat 1924-ben öntötték.

A templom különlegessége, hogy kívül nincs levakolva és egy hatalmas, vörös tömbként uralkodik a Kraszna menti síkságon. 1953-ban a templomot műemlékké nyilvánították.

Az ákosi református templomot a magyar romantika egyik legjelentősebb épületének tartják. 1953-ban a templomot műemlékké nyilvánították.

A helység egy másik érdekes látnivalója az 1870-ben épült ortodox templom, ahol egy XVIII. században vászonra festett ikont őriznek.

Ákoson található egy holokauszt-emlékmű, amely a településről deportált zsidók emlékét örökíti meg. A temetőben nyolc hős katona talált végső nyugalomra, akik 1944-ben estek el az Ákos mellett zajlott csatákban.

A településen három jelentős személy, Barra Gábor, Szénássy Sándor és Szekeresi Nagy József született.

  • Barra Gábor (1799-1837) magyar kőfestő, a magyar litográfia egyik első jeles képviselője, Ákos település szülöttje. Debrecenben, Zilahon és Kolozsváron végezte tanulmányait. Bielz Mihálytól sajátította el a litográfia készítését. Tanulmányútja során ellátogatott Németországba, Franciaországba és Angliába. 1831-től a kolozsvári református kollégium kő-, később pedig könyvnyomdájának igazgatói tisztségét töltötte be. Művei a Magyar Nemzeti Galériában kiállításra kerültek.
  • Szénássy Sándor (1828-1872) tanár, klasszika-filológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Ákos településen született a Kabós székely nemzetségből. Tanulmányait Debrecenben és Pesten végezte, a szabadságharcban honvédtüzérként vett részt. Az ezt követő zaklatások miatt vállalt nevelői állást. Később a pesti egyetemen filológia tudományokat hallgatott, majd Eperjesen vállalt tanári állást. A pesti evangélikus gimnáziumhoz került 1860-ban, ahol később igazgatói szerepet töltött be. Németországi tanulmányútja során a gimnáziumok szervezetét vizsgálta és kiegészítette tanulmányait, melyek a latin nyelvészetre vonatkoztak.
  • Szekeresi Nagy József (1913-1961) Ákos község bírója, a Dobay-per hetedrendű vádlottja Ákos településen született. Az 1944-es német megszállásig, közel négy éven át volt a falu bírája, viszont a zsidóellenes intézkedések miatt 1944-ben le kellett mondania a bírói tisztségről. Ez után ellenállóként tisztelték őt. 1957-ben letartóztatták politikai nézetei miatt és öt év szigorított börtönre, illetve vagyonelkobzásra ítélték.

Ákos községben 1992-ben a reformátusok száma 1704 volt, mellettük 116 római katolikust, 7 unitáriust számláltak meg, a községközpont adatai 1233 református, 83 katolikus, 7 unitárius.

A gyülekezet a hollandiai Zoetermeer-i Református Egyházközséggel ápol testvér-gyülekezeti kapcsolatot. A gyülekezetnek leánykórusa van. Negyedévenként jelent meg gyülekezeti lapja (Tudákos). 2014-ben a templom mellett látogatóközpontot hoztak létre.

Cím: 447005 Acas nr. 235, jud Satu Mare

Telefon: 0788 254 222,

Lelkész: Dobai Zoltán, elérhetőség: dobzoltan@gmail.com, 0744 637 074

Polgármesteri hivatal: Str. Principală, Nr. 129, 447005 Acâș (Ákos), jud. Satu Mare, Romania

Elérhetőség: weboldal: www.primaria-acas.ro, telefon: 0261 871 002, mobil: 0788 159 344, email: primariaacas@yahoo.com

Polgármester: Balogh Tibor (PNL)

Alpolgármester: Zsoldos Ferenc-Sándor

Jegyző Păcurar Emilia

Helyi tanács összetétele: RMDSZ 4 (Módi Attila, Oros Gábor, Zsoldos Ferenc-Sándor, Bihari István), Nemzeti Liberális Párt (PNL) 4, Pro Europa Roma Egyesület 2, Szociáldemokrata Párt (PSD) 2, Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 1.

Testvértelepülések

Ákos testvértelepülései a magyarországi Döge és Markaz.

Egy Szatmár megyei adatbázisban (https://listainstitutii.ro/ong-uri-din-satu-mare?act=1& localitate=asc&pag=1) szerepelnek civil szervezetek. Itt Ákos község 3 tétellel szerepel, éspedig: Fiatalok Kulturális és Sportegyesülete, Ákosi Termálfürdő Sportegyesülete, Ákosi Állattenyésztők Egyesülete. Semmilyen adatot nem sikerült ezekről elérni.

Ákos turisztikai látványosságai közé tartozik a termálvizei miatt kedvelt termálstrandja.

Az ákosi termálvizet 1800 méter mélyen fedezték fel sok száz évvel ezelőtt, a víz különleges jótékony hatásait Mária Terézia császárnő is értékelte. Napjainkban a fürdő két szabadtéri medencével, valamint a termálvízzel való kezelésre alkalmas kádakkal van felszerelve. A víz hőmérséklete 75 0C. Gyulladásos reumára, degeneratív végtagi reumára, műtétek vagy törések utáni rehabilitációra és nőgyógyászati panaszokra alkalmazható.

Panzió működik Ákoson és Krasznamihályfalván, előbbi félszáz turistát is képes fogadni.

Sárköz

Sárközújlak, románul Livada. Sárközújlakot hosszabb városiasodási folyamat után 2006-ban emelték városi rangra. Négy településből tevődik össze: Sárközújlak, Gombástanya (vagy Meggyesgombás), Adorján és Felső-Liget (vagy Kis-Sárköz). Voltak időszakok, amikor Sárköz és Újlak külön-külön önálló település volt, de voltak periódusok is, amikor közös települést alkottak. A román elnevezésnek (Livada) nincs köze a múlthoz, hivatalból kapta, az akkori helyi vezetők nem tudtak megegyezni rövidebb kifejezésben, mert igen bonyolult lett volna a név lefordítása románra.

 

Közigazgatásilag az alábbi településekkel határos: Túrterebes (Turulung), nyugatról Batiz (Botiz), délről Aranyosmeggyes (Medieşul Aurit), Avasújváros (Oraşul Nou), északkeletről Kányaháza. A település neve dokumentumokban a következőképpen fordul elő: Sárkuz (1270), Saarkewz (1490), Wylak (1331), Sacerdos de Wylak (1632), Wylak (1339), Wylak (1789), Sarwzwylak (1828) és Sárközújlak (1829).

 

Földrajzi betájolás. A kisváros Erdély északkeleti részén fekszik, nem messze az ukrán határtól, a Szamos és a Túr folyó közötti mezőségen, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 20 km-re, a DN19-es úton közelíthető meg (ez vezet Pete-Csengersima határátkelő irányába), illetve vasúton a Szatmárnémeti-Bikszád vonalon. A DN 19-es a városkában találkozik a DN 1C-vel, amely Kolozsvártól halad Dés és Nagybánya érintésével Halmi felé.

említése egy 1270-es adománylevélben, amikor is az előző tulajdonos magtalan kihalása után a Móricok, Pók nembeli Moroczoknak is említik őket, kapták meg a falut). A Sárközi, a Morócz, majd a Báthori család, illetve később a Sztáray, valamint a Vécsey család tulajdona. Újlak, Sárközújlak (első említése: 1321) pedig az Újlaky család birtoka, majd a 16. század derekától kezdve több köznemesi családé volt. A Sárközújlakhoz tartozó, a közvetlen szomszédságában lévő, vele össze-épült ősi falvak: Adorjánt (Adrian), első említése: 1262; Felső-Liget (Dumbrava) új keletű, 1921-ben vált ki az aranyosmeggyesi (Mediejul Aurit) határból, és Kis-Sárköz (Livada-Mică) ugyancsak új keletű, 1927-ben létesült telepes község.

Ősi birtokosa a Sárközi család, 1447-ben még Sárközi János volt az ura; de ekkor már a meggyesi uradalomhoz tartozott egy része, s 1490-ben egészen a Moróczoké, akik után a Báthoryak örökölték. Ez időtájt már vámszedő hely volt. Sárközi Mihály 1539-ben török fogságban halt meg, utána Katalin leánya örökölt. 1576-ban Báthory Miklós és felesége kapták meg az egészet; 1610-ben Báthory Gábor erdélyi fejedelem egy részét hívének, Kákonyi Istvánnak ajándékozta. 1629-ben gróf Bethlen István kapta meg. 1640-ben a gróf Bethlen Katáé, ki Albisi Zólyomi Dávid felesége volt; Zólyomi Miklósról, a Dávid fiáról, 1669-ben leányára Krisztinára, báró Perényi Gábor feleségére, ezekről 1700-ban leányukra, Máriára, báró Barkóczy Sándornéra szállott; utánuk 1720-ban leányuk Juliánna, báró Sennyey Pongráczné örökölte, a kinek a leányával 1746-ban báró Vécsey László kapta. Ettől kezdve végig Vécsey birtok. Utolsó a sorban báró Vécsey László, kinek ősi kastélyát 1760-ban építette báró Vécsey István tábornok. A legkiemelkedőbb tulajdonosok között Sárközi János állt, aki maga nagykövet volt a Budai Országgyűlésben, annak idején, amikor Buda várát Hunyadi János vezette. A Vécsey család tevékenységének nyomait máig őrzi a település.

A 20. században anyai ágon a Sztáray család birtokába került, de 1944-ben elhagyni kényszerültek a birtokot, az öreg Vécsey Eszter bárónő azonban nem ment külföldre, a kastélyból kényszerűen kiköltözött; itt halt meg 1951-ben.

Újlak települést a 14. század első felében említik először a kisnemesek birtokában (később jelenik meg a Sárköz előtag a nevében, mely azt jelzi, hogy Sárköz szomszédságában van). Újlak 1463-ban Wylak néven szerepel, ősi nemzetisége az Ujlaky család. 1490-ben a birtok az Ujlaky Domokosé, 1552-ben Ujlaky Sebestyéné, majd 1610-ben Ujlaky Judité. Több család birtokolta az évszázadok folyamán, akik közül a Péchy, Péterfy, Kende és Weisz családokat említjük meg.

1718-es tatármészárlás, felégették, a Károlyi és Perémnyi családok birtokai elpusztultak. Jobbágyokat hoztak a mai Kárpátaljáról. Miután a 18. sz. közepe körül több térségi település, Sárköz is a Vécsey grófok tulajdonába kerül, Vécsey munkaerőt Zemplémből szlovákokat 1787 telepít ide. Majd az 1811-16-os éhinség újabb telepítási hullámot vált ki. A beköltözők elmagyarosodtak (nem volt kényszer), az 50-es évekre teljesen. Étkezés terén máig megmaradtak a szlovák ételek: haluska, zinjanka. Családnevek árdekesen alakultak: Mucha – Muha, Krajňák – Krajnyák – Kranyák, Mat’ejko – Matyiko – Matyiku, Nináč – Nyinács – Ninács, Kochan – Kuchan – Kohán. Kevés a föld, innen is kivándorlás Amerikába a 20. sz. elején.

Gazdasági szempontból a föld volt az alap (híres jó az itteni termőföld), vonzóan híresek voltak szőlőkertjei a környékbeli dombhajlatokon. Határa 16494 k. hold volt a dualizmus idején. De korán megjelent az ipar is. Építőanyag-ipara (uradalmi tégla- és cserépgyár, 1740) és kőbánya, illetve a korán alapított gőzmalma jelentette az urbánus jellegű élet szervezését. Volt itt értékesítő és fogyasztási egyesület. A kommunizmus ideje alatt működött a kavicsbánya, házgyári elemeket is gyártottak betonból és fémből, halastavat működtettek. Mindvégig fontos volt a mezőgazdaság. A mezőgazdaság fejlettségének elismeréseként 1962-ben a községben Mezőgazdasági Kísérleti Állomást rendeztek be.

Kutatások szerint elsősorban Sárközújlakon, illetve az Erdőd – Krasznabéltek – Tasnád vonalon található településeken nagy a termálvízben rejlő potenciál. Ennek kiaknázása még a jövő feladata.

 

A település területét többször pusztították az erre vonuló hadak, melynek következtében lakossága a 18. század végére jelentősen megcsappant. Rutén beszivárgás, majd 18. századi rutén és szlovák betelepítés révén növelték a lakosság számát, innen a falu görögkatolikus és római katolikus híveinek nagy része. A 19. sz. elején (1811-16-os éhinség) Vécsey Miklós báró Szepes környéki német és szlovák telepeseket hozott ide, anyanyelvükön miséző papot is ígért – amit megkaptak.

Fényes Elek Sárközt mégis „magyar-orosz” falunak mondja (1851), 1301 lakosról adott számot, a következő tagolásban: 432 római katolikus, 520 görögkatolikus, 341 református és 8 zsidó. Sárköz esetében a görögkatolikusok nyilvánvalóan „oroszok”, azaz ruténok voltak. Újlakot (Sárközújlakot) viszont 261 la-kosával magyar falunak mondta. 2 római katolikus lakosa mellett 254 református és 5 zsidó lakosról számolt be. Fényes megjegyezi, hogy a településegyüttesben szereplő három község közül Újlak volt a legkisebb, és a legmagyarabb település. Nyilvánvaló, hogy nemcsak emiatt, hanem inkább jó, legkedvezőbb fekvése okán lett a településegyüttes központja. Adorjánt Fényes ugyancsak magyar falunak mondta 405 lakosával, akik közül 12 római és 56 görögkatolikus.

1880-ban 4347 lakosából 3689 magyar, 20 német, 147 szerb, 40 szlovák, 23 román volt.

1966-ban-ban az összlakosság 6669, 1977-ben már 7359, tehát 10 év alatt 690-nel gyarapodott.

Az 1992-es népszámlálás alapján a lakosság 7012, tehát 347 fővel csökkent. A nemzetiségi megoszlása: 4561 magyar, 2190 román, 167 roma, 18 német, 41 ukrán, 1 szerb, 1 sváb, 1 székely stb. Vallási összetétele: 1910 római katolikus, 1908 görög-katolikus, 1143 református, 1943 ortodox, 1 izraelita, 19 Jehova tanúi, egyéb 83. 1992-ben, amikor már visszaállították a görögkatolikus egyházat, a statisztika 1908 görögkatolikus mellett 1943 ortodox lakost is kimutatott. Ennek a két egyháznak összesen 3851 híve volt 1992-ben, ami 1661 fővel több, mint a románság száma (2190). Itt tehát másfélezernél több olyan lakosról van szó, akik nem románok, sem ruszinok („ukránok”), hanem görögkatolikus magyarok.

2002-ben 7004 lakosából 4221 magyar (60,26%), 2409 (34,9%) román és 317 (4,52%) roma, 0,58% ukrán. Szlovák nincs, német nincs.

2011-ben 6639 lakosából 4349 magyar (65,5%), 2272 román anyanyelvű. Sok roma (215-öt számoltak meg) magyarul beszél.

Sárközújlak lakossága nem csökkent az elmúlt tíz esztendőben, hétezernél többen laknak a községben A nem hivatalos adatok szerint a jelenlegi lakosság 63,5%-a magyar, 30,5%-a román, 4,5%-a cigány és 1,5%-a más etnikumhoz tartozó.

1621-től léteznek bizonyító adatok, hogy Sárközön és Újlakon szervezett iskolák működtek, az egyház irányításával. A 18. században az iskolák száma növekedett: a század végére már két református, két római katolikus, két görögkatolikus és egy izraelita (heider) iskola is létezett.

Az irni-olvasni tudók számarányát sokat elmond egy településről. Irni és olvasni tudott 1890-ben az összes polgári népességnek 32,9%-a; 1900-ban 39,4%-a, illetve a hat évesnél idősebb polgári népességnek 1890-ben 40,1 %; 1900-ban 47,3%-a.

A vármegye népoktatásának nagy támogatására szolgál a Széchenyi-Társulat kultúregyesület. 1882-ben alapították a vármegye lelkes és nagynevű fiai: Berenczei Kovács Lajos és Béla, gróf Károlyi István, Schlauch Lőrincz, Kováts Eduárd, Domahidy Ferencz, Ujfalussy Sándor, Jandrisics János, Tabajdi Lajos, gróf Teleki Géza és Sándor, Kende Zsigmond, Luby Géza és Béla, Nemestóthi Szabó Antal, Zanathy Ferencz, Böszörményi Zsigmond, Ilosvay Aladár stb. A társulat jelszava: „Legyen a vármegyének minden lakosa a magyar államiság híve és tudjon magyarul.” Gróf Károlyi István inditványára a vármegye egyszázalékos közművelődési pótadót szavazott meg, melynek 3/4-ed részét a Széchenyi-Társulatnak juttatja. Így érhette el a társulat, különösen a kisdedóvás terén azokat a sikereket, melyeket kevés vármegye ért el.

Az 1920-as években, az impériumváltás következtében, a legtöbb egyházi iskola beszüntette tevékenységét, a településen is. Az 1924-1925-ös iskolai évben a görög-katolikus iskola átvételével megkezdte működését az első román tannyelvű állami iskola, kezdetben két tanítóval, majd később négy tanító közreműködésével. 1932-ben indult az első óvoda, előbb a sárközi, aztán az újlaki részen. A helyi oktatás nagy változáson esett át az 1940-1941-es tanévben, amikor Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, megszűnt a román nyelvű oktatás, helyébe a magyar nyelvű oktatás lépett.

Az 1945-1946-os tanévben újraindult a községközpontban a román nyelvű közoktatás. Az 1948-as iskolai év áprilisában megkezdődött tanügyi reform alapján megszüntették a még létező egyházi iskolákat, beolvasztva ezeket az állami oktatásba. Bevezették a kötelező 7, majd a 8 osztályos oktatást.

Az 1969-1970-es iskolai évben a község központjában beindult a bentlakásos Mezőgazdasági Líceum. Az intézmény eredetileg Szatmárnémetiben alakult 1949-ben, és csak 1960-as évek végén, a mezőgazdasági kutatóállomás miatt költöztették át Sárközújlakra. A sárközújlaki líceumban ma már nincs mezőgazdaság szak: 2000 után, az igények csökkenésével ezt a szakot kivették a tantervből. 2009-ben a tanintézmény felvette a George Bariţiu nevet.

A mezőgazdasági líceum mellett elméleti líceumot is szerveztek, amelyben a főiskolákra-egyetemekre menni szándékozókat képezték. Mindkét líceum igen népes volt.

A 2002-2003-as iskolai évben két kihelyezett felsőfokú intézmény is megkezdte működését, szakterület: környezetvédelem és menedzsment.

Jelenlegi iskolák:

George Barițiu Műszaki Líceum. Líceumi osztályok csak román nyelven, szakiskolai osztályok (textil és elektromechanika) magyar nyelven. Igazgató: prof. Popescu Monica, aligazgató prof. Pribilean Mariana. Elérhetőség Liceul Tehnologic „George Bariţiu” Livada. str. Oașului, nr. 2, jud. Satu Mare. Tel: 0261-840321; Tel./Fax: 0262-840379; Tel./Fax: 0261840325. E-mai: liceultehnologiclivada@yahoo.ro. www: gbaritiu-livada.ro.

Petőfi Sándor Általános Iskola Sárközújlak (Școala Gimnazială „Petőfi Sándor” Livada). Oasului utca 5. Tel. 0261 840 007. scoalagenlivada@yahoo.co.uk

Honlap: http://www.scoalalivada.ro.

Iskolaigazgató: Csáki Ferenc. 0745395725. csakiferenc@yahoo.com

Elemi iskolai szinten 3-3, általános iskolában 2-2 román illetve magyar párhuzamos osztályban folyik az oktatás. Községi szinten 403 gyerek járt magyar iskolába a 2017/18-as tanévben, gyakorlatilag az iskolások fele.

Az iskolához tartozik az adorján falusi (magyar tannyelvű) elemi iskola, és a meggyesgombási (román tannyelvű) általános iskola.

Különböző hivatalos dokumentumokban szerepel a városi kultúrház létező intézményként, de a polgármesteri hivatal honlapján és a kulturális kínálat leírásában nincs rá tételes utalás. Egy román nyelvű honlap közli, hogy a (Rózsabokornak is nevezett) Vécsey kastélyban működik a Díszterem (Sala festivă).

A városi Könyvtár adatai a Nemzeti Könyvtár (Biblioteca Nationala) honlapján érhetők el. Eszerint 1956-ban alakul meg az első könyvtár a Kerezsi házban, ezt államosítják, és ebből alakítják ki a községi, mai városi könyvtárat. Ma a könyvtár egy tágas helyiségben múködik (Oasului utca 4. sz. alatt). Állományát folyamatosan növelik. Könyvtáros: Székelyi Amália.

Anzik Albert nyugdíjas iskolaigazgató és helytörténész évek óta azon dolgozik, hogy létrejöjjön a sárközi múzeum. 2009-ben jelentette be, hogy vissza akarja hozatni Sárközújlakra a településen talált régészeti leleteket. A tanár-történész a városi múzeum létrehozása mellett Anzik Albert több évtizedes munkája során több mint hatszáz olyan tárgyat gyűjtött össze, melynek múzeumi értéke van. 1989–ben sikerült is berendezni egy múzeumi szobát, a Vécsey család által 1925-ben kaszinónak építtetett épületben. Nem sokkal később ezt az épületet bérbe adták egy vállalkozónak, a múzeumnak költöznie kellett, de nem volt hová. Anzik Albert akkor a Szatmár Megyei Múzeumba menekítette a tárgyakat, az intézmény igazgatója megígérte, hogy ha találnak egy múzeumnak megfelelő épületet, a Megyei Múzeumban megőrzött tárgyakat azonnal visszaadják a sárközieknek. A régi óvoda épületét alakítanák át múzeummá.

Rendezvények

A városnapokat minden év júliusának első hétvégéjén tartják. Kultúra, sport, szórakozás, zene, szépségverseny, borgácsfőző verseny.

Helyi termelők vására. Termékkiállítás, versenyek fiataloknak.

További létesítmények: futballpálya, sportterem az iskolában, konferencia-terem, két teniszpálya, fitness terem, szabad strand, és 8 tó ahol pihenni lehet. A Túr folyó mentén természetvédelmi területet hoztak létre.

  • A már említett és bemutatott református templom. (1457)
  • A késő barokk stílusú római katolikus templom. (1799)
  • A görögkatolikus templom. (1816-26)
  • A település legkiemelkedőbb műemléke a Vécsey kastély, jelenleg a Megyei Ifjúsági Igazgatóság kezeli. Gépkocsiból is fényképezhető. A barokk stílusú Vécsey-kastély az Avas és a Nagybányai út kereszteződésében található. 1760–1764 között épült, eredetileg két emeletből állt (a felső emeletet fafaragások díszítették), de 1823-ban a felső emelet leégett, és újjáépítésére már nem került sor. A főbejárat fölött a Vécsey család címere látható. A kastély gondos fölszerelésében sok értékes műtárgy van. Az ereszcsatorna rézből készült és kígyómotívumokat találhatunk rajta – a szörnyek és a gonosz szellemek távol tartása végett készült ilyennek, a babona szerint. A kastélyt 81 hektáron elterülő angolpark övezi, évszázados fákkal. Az itteni parkban megannyi intézményt létesítettek. A területről építkezések során rengeteg fát kivágtak és lakóházak is épültek, emiatt régi hangulatát jórészt elveszítette.
  • A faluban a szamosháti magyar népi építészet jellegzetességeit bemutató tájházat rendeztek be.
  • Hősök emlékműve.
  • Petőfi-szobor – 2009-ben az iskola előtti téren állíttatta a Petőfi Alapítvány (elnök Csáki Ferenc).
  • A sárközi temetőben van a Vécsey család nyugvóhelye.
  • A 70-es években helyezték a kápolna külső falára, a bejárat két oldalára a két világháborúban elesettek nevét is tartalmazó emléktáblákat.
  • A temetőkertben áll egy védettségre javasolt évszázados kocsányos tölgyfa
  • Kerekes vagy Péterfy kúria a 19. század elején épülhetett, felmaradt iratok szerint 1876-ban Kerekes Ágoston adományozza unokájának, Péterfy Gusztávnak. Szóbeszéd szerint az adományozó feltételül szabta, hogy Gusztáv vegye feleségül a jómódú Bónis Bertát. Ez megtörtént, 6 fiúk született. A kolonáddal diszített kúria épületét államosították, lakásokat alakítottak ki, lakókat költöztettek be. Az udvarban építették fel a városka ortodox templomát. Bár a jogutódok 1993-ban visszaigényelték az épületet, a templom építését nem tudták megakadályozni, ezért a visszaszolgáltatási per mindmáig folytatódik.
  • Péchy kúria. Egy olyan épületről van szó, amelyről igen keveset tudnak. Az építés idejét a 16. századra teszik, a 19. században lett a Péchy család, pontosabban Péchy Margit tulajdona, aki itt élt 1940-ben bekövetkezett haláláig. Államosítás után mindenféle intézmények múködtek itt, az épületet nem gondozták, lepusztult. Az örökösök visszaigényelték, de az épület már értéktelen, a kert és a telek viszont értékes.
  •  

Anzik Albert nyugdíjas tanár régóta foglalkozik Sárközújlak múltjával. 1976-ban románul írta meg a község monográfiáját, fokozati vizsgamunkaként, munkája 1980-ban megjelent. Anzik Albert tovább folytatta kutató tevékenységét, járt a levéltárakban is. Az 1560-as évektől minden urbáriumot átnézett. Sárközújlak és környéke egyházi levéltári iratait is megtalálta Nagybányán, egy templom padlásán. Sárközújlak monográfiáját 1999-ben adta ki, Visszaemlékezéseim címmel 2010-ben újabb kötetet jelentetett meg.

Az alábbi személyiségnévsor tőle származik:

  • Báró Vécsey Aurél (1783–1857) – kanonok, a Kassai Papnevelde rektora, teológia tanár
  • Báró Vécsey Miklós (1789–1854) – Szatmár vármegye főispánja, a budapesti Lánchíd építésének egyik kezdeményezője
  • Gabányi István (1822–1893) – földbirtokos
  • Telts Róbert (1845–1935) – orvos
  • Almássy Péter (1885–1959) – római katolikus plébános
  • Véghoffer Sándor (1906–1980) – református lelkész.
  • Lyahovics András (1914–1975) – görögkatolikus címzetes esperes
  • Ioan Boeriu (1922–1998) – kutatómérnök
  • Fodor Kálmán (1929–-1980), helybeli festőművész és tanár emlékét tábla idézi a művész egykori lakóházán. (állították 1999-ben)
  • Szabó Csongor (1942–1994) – gyógyszerész, dermatológus, gyógynövények szakértője és termelője
  • Major András (1949–2009) – református lelkipásztor.

A református templom, jegyzékbe vett műemlék. a Győzelem utcában áll, gótikus stílusban, torony nélkül épült, 1768-ban emelt haranglábja ma is áll, tetejét fazsindely borítja. A templomot magát Báthory Zsuzsanna, Meggyesaljai Móric bán felesége építtette 1457-ben hat másik templommal egyetemben, férjének és fiának emlékére, akik a török elleni hadakozásban veszítették életüket. Az 1717-es tatárdúlás idején a templom csaknem elpusztult, 1749-ben építik újjá. 1752-ben egy vihar során a tetőszerkezet megrongálódott, a hívek szegénysége miatt a falak több évtizeden át tető nélkül állottak és csak 1779-ben került új tető a templomra. Ebben az időben Szőke Zsigmond egy kőből faragott „prédikáló széket” adományozott az egyháznak. Általános javítást végeztek rajta később 1859-ben és 1988-1992 között. A templom eredetileg római katolikus volt, de a reformáció idején a hívek áttértek a református vallásra. Szószéke terméskőből készült 1791-ben. A templom belsejének mennyezetén a Báthoryak címere látható.

Szinte hihetetlen, hogy a templom a rongálódások és a sorozatos javítások ellenére is megőrizte eredeti stílusát. Mivel nem építettek hozzá s nem bontottak le belőle, megmaradtak az eredeti kőfalak. Egyedül a sekrestye pusztult el, melynek nyomai látszanak a templom északi falán. Megmaradt a kőből faragott ajtókeret az 1457-es évszám bevésését viselve. A toronynélküli templom hajója 8,21 m széles, 12,57 m hosszú és 7,75 m magas. A hajóhoz egy gót stílusú kőboltozat (diadalív) által szentély csatlakozik (8,42 m hosszú és 6,46 m széles). A szentélyt eredeti hálóboltozat fedi, amely a kőbordák közé épült téglákból készült. Itt egy címer található, amely egy rózsaágon ülő átdöfött galambot ábrázol. Említést érdemelnek még a kőből faragott ablak és ajtókeretek, valamint a szentélyben lévő szenteltvíztartó. A hajó két ablaka közül az egyik nagyobb, a másik kisebb. Ez jellemző vonása a vidék korabeli gótikus templomainak. A támfalak is megőrizték nagy részben eredetiségüket.

A templomnak nem volt tornya soha. A templom előtti téren található egy 1811-ben fából épített harangláb. A haranglábat eredetileg 1956-ban újították fel és szeptember 30-án szentelték fel. Az időpont kiválasztása nem véletlen, ezzel állítottak emléket a bécsi döntésnek.

Az egyház számos szép úrasztali terítő birtokosa. Ezek közül említést érdemel az a lenvászonból készült terítő, amelyet 1699-ben Nagyidai Anna és az a meggypiros bársonyterítő, amelyet 1883-ban Kerekes Lászlóné született Márton Polixenia adományozott.

Elérhetőség: 447180 Livada/Sárközújlak, Victoriei utca 80. Tel. 0261.840.142. Lelkész: Nagy Erika 0748.050.536, sarkoz.erika@gmail.com.

A római katolikus templom az Avasi út mentén található, késő barokk stílusú.

A pápai tizedjegyzék tanúsága szerint Sárközön és Újlakon már 1334 illetve 1332-ben plébániák és templomok voltak. A második templomot mindkét településen Báthory Zsuzsanna építtette. A reformáció idején megszűnt a két plébánia. Sárközön 250 évig nem voltak katolikusok. 1797-99-ben báró Vécsei István 350 római- és 100 görög-katolikus szlovák családot telepített Sárközre Zemplény és Ung vármegyékből. A harmadik templomot báró Vécsey István és Vécsey Miklós építtette 1799-ben késői barokk stílusban. Majd Vécsey László lebontatta és 1909-11 között építtette újra és befejeződött a torony építése, melynek magassága 33 méter. Átépítésekor sírokat találtak, és az egyikben egy 1705-ös pénzérmét, feltételezik, hogy temető lehetett a templom helyén. 1914-ben a templom új Mária-oltárral gazdagodott, 1929-ben új orgonával, egy nagy és kis haranggal gyarapodott. . Tornya 20. századi, magassága mintegy 33 méter.A második világháború idején egy gránát beszakította hátsó falának egy részét, s javításra szorult. 1980-1999 között teljesen felújították az egész templomot, a plébániaépülettel együtt. Gránit kerítés veszi körül, udvarát parkosították.

Elérhetőség: Sárközújlaki Szent Kereszt Felmagasztalása plébánia. Cím: 447180 Livada/Sárközújlak, Scînteii utca 1.Telefon: 0261-840204. Filia: Adorján (Adrian)

Plébános: Dudás Miklós.

A görög katolikus templom 1816-1826 között épült. 1829-ben szentelték fel, amikor elkészült az ikonosztáz is. Két festményt emelhetünk ki a sok közül: Az utolsó vacsora és a Szent Miklós püspököt ábrázoló festményt. 1911-ben általános külső javítást végeztek, s akkor került új tetőzet a toronyra és a templomra. 1991-ben külső vakolatát teljesen megújították, 1998-ban új bekötő utat építettek hozzá. 2002-ben belsőleg is megújult.

A községközpontban a Péterfy-kúria kertjébe 1993-ban kezdtek építeni egy ortodox templomot, ameddig elkészült, a Péterfy kúriát használták ortodox kápolnának.

Polgármesteri Hivatal 447180 Sárközújlak/Livada, Oaşului utca 4, Szatmár megye. Tel: 0261-840720. Villámposta: primarialivadasm@yahoo.com

Polgármester: Piricsi Artúr, tel: 0742893060, villámposta: piricsi_arthur@yahoo.com

Alpolgármester: Szabó Ignácz-Nemere, tel. 0745545772.

Jegyző/titkár: Popşa Maria, tel. 0745545773.

Helyi tanács: RMDSZ: 10 képviselő, Szociáldemokrata Párt (PSD) 3, Nemzeti Liberális Párt (PNL) 1 képviselő, Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 1 képviselő.

Testvértelepülési kapcsolatok

Szakiskolai vetélkedőn sárközújlaki, két szlovákiai, egy lengyelországi, valamint a nyíregyházai és váci szakközépiskolák diákjai vettek részt.

 

  • Anzik Alapítvány. Alapítás éve 1997. Cím: Sárköz. Cél, tevékenység: A településsel kapcsolatos könyvek kiadása. Hagyományőrzés. Elnök: Anzik Albert. Tel. 00-40-261-840084.
  • Babta600 Alapítvány. Nem magyar. Magán elméleti líceumot működtet helyben.
  • Sárközi Ifjúsági Mozgalom. Néhány fiatal hozta létre 2015-ben. Vezetője Fanea Imola. Nincs bejegyezve.
  • Roma Fiatalok Egyesülete. Nincsenek további adatok.
  • Állattenyésztők egyesületei: több különböző egyesület létezik, állatok szerint szakosodva, Sárközújlakon és Adorjánban.
  • Szamos-Túr Településközi Fejlesztési Egyesület. Helyi közfeladatok ellátására hozták létre (pl. szemétszállítás)
  • Sportegyesület Sárköz.
  • Hagyományörző Egyesület, 2017-ben hozták létre.
  • Református Nőszövetség.
  • Petőfi Alapítvány. Elnöke Csáki Ferenc.
  •  

Dan Motel Livada (Sárköz) Str. Baia Mare, Nr. 8.

Anzik Albert Sárközújlak története, 2010. Dacia XXI kiadó

Livada / Sárközújlak Partiumi füzetek 36, 2005

Szirmay Antal: Szatmár vármegye fekvése, történeti és polgári esmérete. I-II. Buda, 1809-1810.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. I-IV. Pest, 1851.

Kiss Kálmán: A szatmári református egy-házmegye története. I-II. Kecskemét, 1878.

Szatmár vármegye (szerk.: Borovszky Samu) Budapest, 1907.

Maksay Ferenc: A középkori Szatmár megye. Budapest, 1940.

Suciu, Coriolan : Dictionar istoric al localitatilor din Transilvania. Bucuresti, 1960.

Dumitrascu, Sever – Bader, Tiberiu: Asezasrea dacilor liberi, Mediumul-Aurif. Oradea, 1960, Epoca bronzului in nord-vestul Transüvaniei. Bucuresti, 1970.

Prodan David: Iobagia ín Transilvania sec. al XVI-lea. I-II. Bucuresti, 1971.

Pirigyi István: Magyarországi Görögkatolikusok Története. Nyíregyháza, 1990.

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II. Budapest, 1988.

Jakab Albert Zsolt – Peti Lehel (szerk.) Kisebbségek interetnikus kontaktzónában. Csehek és szlovákok Romániában és Magyarországon. NKI-Kriterion, Kolozsvár 2010.

http://www.bibnat.ro/biblioteci.php?id=2846

http://szatmarmegye.szatmar.ro/url/Sarkozujlak

 

Erdőd

Erdőd (románul Ardud, németül Erdeed) kisváros Romániában, a Partiumban, Szatmár megyében. A településhez tartozó falvak: Nagymadarász (románul Mădăras), Erdődhegy (Ardud-Vii), Lajosmajor (Baba Novac), Oláhgyűrűs (Gerăușa) és Sóspuszta (Sărătura). A dualizmus idején járási központ (Erdődi járás), akkor nagyközség. Mezővárosi rangot 1369-ben kapott, ezt elveszíti, 1772-ben község. Község a 20. században is, 2003-ban kap városi rangot

A hozzá tartozó falvakról röviden:

Nagymadarász települést 1366-ban említik először az írott források. A mai római katolikus templom 1900-ból származik, Szt. Mária Magdolna tiszteletére szentelték.

Erdődhegy település újonnan alakult, önálló faluként csak 1913-ban említik. Itt található a Szt. Donát tiszteletére emelt kápolna, amely már 1725-ben állt, építését Károlyi Sándor finanszírozta. Erdődhegy a szőlőművelés hagyományához kötődik.

Lajosmajor települést az első világháború után hozták létre, telepes falu. Román megnevezését (Baba Novac) Mihai Viteazul csapatainak zsoldosvezérétől kapta.

Oláhgyűrűs település első írásos említése 1424-ből származik. A középkorban a Drágffy család bélteki uradalmának volt a része.

Sóspuszta első írásos említése 1411-ből származik. Ekkor Szatmár városhoz tartozik, majd a 15. századtól kezdődően a falu eltűnik a történeti feljegyzésekből. Csak a 19. században említik ismét, mint Oláhgyűrűs része. Önálló településsé csak 1956-ban nyilvánították.

Földrajzi betájolás

Szatmárnémetitől 20 km-re, délre fekszik, a DN19A főút mentén, amelynek bizonyos szakasza az E81-es európai út része. Erdőd a Homoród csatorna és a Sós patak partján, a Bükki-dombság és az Alföld találkozásánál található. Vasúton is elérhető volt Szatmárnémetiből a 415-ös szárnyvonalon, amelyet 1976-ban felszámoltak. A kisváros egy 14000 hektáros területen fekszik, egy domboldalon, 140 m feletti tengerszint magasságban. 

Az első írásos források 1215-ben Herdeud néven említik először Erdődöt, amely az erdővel borított Bükk-vidéket foglalta magába. Az erdőispánság a 14. század elején Szatmár vármegyébe olvadt. 1230 körül Erdewd néven jelenik meg, majd 1323-ban használják rá az Erdőd megnevezést. 1424 körül, mikor a Drágffy család a vidék ngy részét birtokolja, Erdődöt a következőképpen nevezik: Kyserdewd Pred Erdewd. Csánki Dezső történész művében, Magyarország történelmi földrajza a hunok idején, Oppidum Erdeudként említi. A jeles magyar történész, Makkai László írásai szerint Erdőd Rákóczi György idején Nagyerdőd elnevezés alatt jelenik meg.

1385-ben Balk és Drág máramarosi ispánok kapták meg a települést, majd a Drág ágból származó Drágffy család, akik 1555-ös kihalásukig birtokolták Erdődöt és a környező településeket.

A Drágffy családról: Drágffy Bertalan lesz Erdély vajdája, aki felépítteti a híres erődi várat. Drágffy Bertalan, mint éles eszű katonai parancsnok volt, Mátyás király idejében több emlékezetes csatában is részt vett, köztük a Kenyérmezei csatában is, 1479-ben, ahol Kinizsi Pál temesvári kapitány csapatával mértek vereséget a törökökre.

Erdőd kifejezetten híres egykori váráról, amelyet 1481-ben Drágffy Bertalan építtetett.  Az egyik fő ok, ami Drágffyt a várat felépítésére késztette, az egész Európát félelemben tartó török fenyegetettség volt. A másik ok az volt, hogy a tatárok 1241-es nagy ostroma előtt volt itt egy erődítmény, amely a tatárjárást követően szétesett. Drágffy Bertalan szándéka az volt, hogy kihasználja azt a helyzetet, miszerint Erdély újra a gazdasági fellendülés útjára lépett, ezért egy főhadiszállást akart létrehozni azon a helyen, amely a kereskedelmi utak középpontjába eshetett. Noha a vár építésének körülményeiről nem maradtak fenn információk, nagy valószínűséggel az akkori idők erdélyi várainak építészeti stílusát követte. A vár akora volt, hogy akár 1500 katonát is képes volt befogadni. A Drágffy család 74 éven át birtokolta a várat, majd kihalásuk után a királyi udvar birtokába szállt.

Ebben a várban fogalmazták meg először az erdélyi protestánsok hitvallásukat, 12 cikkelyben. 1545-ben, majd 1555-ben két zsinatot is tartottak itt. A várat 1565-ben János Zsigmond ostromolta meg és romboltatta le.

Később, 1727 és 1730 között, Károlyi Sándor, Ybl Miklós tervei alapján a vár helyén, a romok felhasználásával építette fel várkastélyát. Akkoriban Károlyi Sándor Rákóczi Ferenc jobb keze volt, aki ezekben az években kezdte el a németországi svábok betelepítését Erdélybe. Bár kezdeményezése nem volt sikeres, mert a svábok és a magyarok nem jöttek ki jól egymással, Károlyi egy második betelepítéssel is megpróbálkozott.

Fontos megemlítenünk, hogy ebben a várban kötött házasságot 1847. szeptember 8-án Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. A házasság helyszínének ötlete nagy valószínűséggel Júlia édesapjától, Szendrey Ignáctól származik, aki akkoriban az erdődi vár intézője volt.

A trianoni békeszerződésig, Erdőd, Szatmár vármegye Erdődi járásának volt a székhelye. Mára csak a vár romjai láthatók, mivel a második világégés során ismét szétrombolták. Mindezek ellenére, Erdődnek ma is a vár(rom) maradt a legismertebb látnivalója.

Fényes Elek művében, a híres geográphiai szótárban (1851) a város neve Erdőd néven jelenik meg, majd a kiegyezés után a város neve is Erdőd marad. 1944-ig még a román megnevezése is Erdőd volt. Az impériumváltással román nevet is kapott, Ardud, ennek alapja bizonnyal a magyar név.

A Magyar Statisztikai Közlemények XII kötete szerint 1715-ben 20 jobbágy és 25 más magyar volt itt, vagyis összesen 45 magyar, és 8 kocsma. 1720-ra már 2 nemest is feljegyeztek, 41 jobbágyot, 47 magyart. Ebben az időben román lakosokról nem tesznek említést.

1869-ben Erdőd lakossága a következő: 2250 lakos, 370 ház. 1880-ra a népességszám 2159-re csökken, nagy valószínűséggel ennek oka a pestis és a nagy szegénység. 1891-97 között Balogh Pál A népfajok Magyarországon című írásában azt írja, hogy a lakosság 2000-3000 fő közötti, százalékosan 30-39%-nyi magyart és svábot jelent, vallási tekintetben pedig 10-19% római katolikust, a többi magyar, román és más nemzetiségű. Ekkoriban már működik itt alkohol gyár, malom, posta és pénzügyi adminisztráció is.

Dr. Jekelfalussy József azt írja, hogy 1900-ban, Erdődön 399 házat és 3211 lakost számlálnak. Ezek között vannak magyarok, svábok, románok és zsidók. A nemzetiségi felosztás a következő: 1985 magyar, 585 német, 1 szerb, 628 román, 1 rutén és 1 más nemzetiségű. Vallási eloszlás: 1954 római katolikus, 880 görög katolikus, 5 evangélikus, 250 református, 122 zsidó.

1910-ben, Erdőd 3602 lakosából 3434 magyar és 133 román volt.

Varga E. Árpád statisztikája szerint:

1930: összlakosság 7313, román 4283, magyar 1015, német 1643.

1941: összlakosság 8047, román 3430, magyar 4340, német 260.

1956: összlakosság 8331, román 5359, magyar 2799, német 35.

1977: összlakosság 8393, román 5484, magyar 2314, német 215.

1992-ben társtelepüléseivel együtt 6572 lakosából 4379 fő román, 1011 magyar (15,38%), 935 német és 247 cigány etnikumúnak vallotta magát.

A 2002-es népszámlálási adatok szerint, a község és a hozzá tartozó falvak összlakossága 6486 fő. Arányokat tekintve 62,05% román, 20,1% magyar, 11,25% roma, 6,36% német és 0,24% egyéb nemzetiségű.

2011-ben 6231 lakosából 3449 volt román, 1092 magyar, 956 cigány és 279 német etnikumú.

A 2011-es népszámláláskor csak Erdődnek, a hozzá tartozó falvak nélkül, 4070 lakosa volt, 1716 román, 987 magyar, 803 cigány és 248 német. Mivel a magukat cigány illetve német nemzetiségűnek valló polgárok túlnyomórészt magyar anyanyelvűek, a társtelepülések nélküli városban a magyar anyanyelvűek voltak többségben.

A magyarság arányának közelmúltbeli növekedése a magyar nyelvű cigányok számának gyarapodásához köthető, a románság gyors ütemű fogyása mellett.

Erdődöt jelenleg Szatmár megye ötödik legnépesebb városaként tartják számon. 

Kopácsi István, Erdőd lelkésze a zsinatok idején, nemcsak lelki, de szellemi téren is segítette a környék fejlődését. 1545. szept. 20-án Kopácsy István iskolát nyitott itt, ahol lelkészeket is képeztek. Kopácsi 1547-ig szolgált Erdődön. Egy 1630-as feljegyzés szerint időközben az elemi iskolából algimnázium lett. Az 1700-as összeírás szerint itt 1699-től működik iskola – vagyis időközben a korábbi iskola bezárt. Mária Terézia 1777-es Ratio Educationisa, vagyis tanügyi rendelete szerint minden 12 évesnél kisebb gyermek télen köteles volt iskolába járni – vagyis iskolának lennie kellett. 1867-ben lányiskolát és óvodát alapítanak itt. Ezek az iskolák felekezeti fenntartásúak voltak, amelyeket az impériumváltással, 1920 után szinte kivétel nélkül bezártak, és új román iskolákat hoztak létre. Az iskolarendszer újabb teljes átszervezését hozta el az 1948-as kommunista tanügyi reform.

Jelenlegi iskola:

  • Erdődi Szaklíceum (mai megnevezéssel technológiai líceum). A városnak ez az egyetlen, minden oktatási szintre kiterjedő iskolája: vannak elemi osztályaik, általános iskolaiak, vannak szakiskolai osztályok és van líceumi tagozata is. Alapfokú oktatás román, magyar és német nyelven, a középfokú oktatást román és magyar nyelven biztosítja. Az iskola történetét 1484-ig vezetik vissza a városházi honlapon található információk szerint – ami azért érdekes, mert más források Kopácsy református iskolájára utalnak, ezt pedig 1545-ben hozták létre. A helyi középiskolát 1960-ban alapították, ezt 1977-ben megszüntetik, illetve általános iskolává alakítják át. 1990 után indul be ismét a líceumi szintű oktatás, 1994-ben az iskola neve: Erdődi Iskolaközpont, 2012-től Szaklíceum.
  • Elemi szinten 2 osztályt indítanak, általános iskolában szintén van magyar osztály is a román mellett. Szakiskolai szinten asztalost és kárpitost képeznek. A magyar tagozaton a roma gyerekek aránya igen magas.

Kapcsolat: Erdőd, Mihai Viteazul utca 1. sz. Telefon: 0261-771.025.

            Igazgató: Gabriela Rehman

            Aligazgató: Lukács Gyöngyi.

Városi Dr. Augustin Mircea Kulturház. 2006-ban alakult. Jelenleg nincs saját épülete, ezért a központ jelenleg három különböző helyen működik: az erdődi városházán, az erdődi díszteremben és a Ştefan cel Mare utcában, a római katolikus egyház épületében. 2017-ben elindították a művelődési ház építését, a helyiek reménykednek.

Fő tevékenysége rendezvények szervezése és különböző szakkörök működtetése. Létezik ütős zenekari csoport, színjátszó kör, hangszereket lehet tanulni (zongora, gitár, fúvós és ütős hangszerek), balett kör, festészeti kör, mazsorett csoport, különböző tánckörök (román, magyar, német), sporttánc, gyermekkórus. A központ 2009-től megjelenteti a Cetatea Literară c. irodalmi kiadványt.

Elérhetőség: Erdőd, Új (Noua) u. 1. Telefon: 0261-767130. Villámposta: primaria.ardud@yahoo.com.

Igazgató: Mircea Câcu.

Városi könyvtár. Alakult 1950. A római katolikus egyház épületében múködik.

Elérhetőség: Stefan cel Mare u. 37. Telefon: 0261-767133. Villámposta: com.ardud@yahoo.com

Könyvtáros: Victoria Cisan.

Rendezvények:

Középkori Fesztivál MedievArtFest

Indult: 2011

Időpont: július

Szervező városi kultúrház, városháza

Van magyar program.

Erdődi Várnap

Időpont: augusztus

Szervező: városháza, városi kultúrház és a Dr. Augustin Mircea Egyesület

Nincs magyar program 2018-ban

Folklórfesztivál

Indult 2013

Időpont augusztus

Szervező városháza és kultúrház

Van magyar műsor

Kopácsi István Egyháztörténeti Vetélkedő és Ifjúsági Találkozó

Indult 2011

Időpont május

Szervező: református egyház.

A vár: a várat XIII. század elején említik először oklevelekben, tulajdonos a Drágffy család volt. Az első várat birtokukon ők építtették 1481-ben, amelyről nem maradtak fenn feljegyzések. Mivel a vidék ütközőzónának számított a Habsburg-birodalom és az Erdélyi Fejedelemség között, gyakoriak voltak az ellene irányuló támadások. 1565-ben János Zsigmond megostromolta a várat, majd leromboltatta azt. A Rákóczi-szabadságharc utáni viszonylag békésebb időszakban az akkor már Károlyi család tulajdonában lévő birtokon 1730-ban az előző vár romjainak a felhasználásával egy négytornyú, 36 szobával rendelkező barokk várkastélyt emeltek. A 19. század elejére a kastély elvesztette egykori főúri pompáját, már csak az uradalmi tiszttartók laktak benne. Az első világháború után nagyon rossz, elhanyagolt állapotban volt az épület, felújítására majdnem 100 évet kellett várni. Ez 2009 és 2012 között történt meg uniós pályázat keretében. A felújítás befejeződött, a vár látogatható, de nem a történelmi hűség szem előtt tartása volt a munkálatok meghatározó eleme. Egyfajta modernizált változat valósult meg, nem tükrözi kora építészeti stílusát. Mégis érdemes meglátogatni, hiszen több, a magyar irodalmi és történelmi élethez kapcsolódó esemény színhelye volt a vár.

A 19. század elején itt az uradalmi tiszttartó Szendrey Ignácz volt. Leánya, Júlia egy nagykárolyi bálon ismerte meg Petőfi Sándort, aki akkor már ünnepelt költőnek számított. Az apa ellenkezése dacára 1847. szeptember 8-án az erdődi vár kápolnájában a fiatalok házasságot kötöttek. Az oltár, amely előtt örök hűséget esküdtek egymásnak, jelenleg Szatmárnémetiben található a Római Katolikus Püspöki Palota kápolnájában.

A várhoz kötődő legenda azonban nem róluk szól, hanem Rákóczi Ferenccel kapcsolatos. A Rákóczi-féle szabadságharc bukása után a császári csapatok megszállták a várat, és a fejedelem ott tartózkodó családját túszként tartották fogva. Rákóczi titokban többször meglátogatta a szeretteit. A labancok mindent megpróbáltak, hogy kézre kerítsék a fejedelmet, de nem sikerült rájönniük, hogyan jut ki és be az épületbe. Rákóczi lánya beleszeretett az egyik labanc hadnagyba, aki csellel kiszedte belőle a titkot: messziről alagutak vezetnek a várba, azokon közlekedik a fejedelem. Az éppen itt tartózkodó Rákóczinak alig sikerült elmenekülnie a labancok elől, és menekülés közben elátkozta áruló lányát. A legenda szerint a lány most is ott van az alagútban, hatalmas varangyos béka képében három kád pénzen ül. Minden évben az elátkozás napján a béka visszaváltozik leánnyá és feljön a vár elé. Úgy tesz, mintha kötne. Ahogy valaki megközelíti, eltűnik. Az átok szerint egy évben csak egyetlen szemet köthet a megkezdett szvetteren, s akkor szabadul, ha azt befejezte. (A történet legenda jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Rákóczinak két fiú gyermeke volt, leánygyermekről nem szólnak a hivatalos krónikák. A vár felújítása során kutatásokat végeztek a vár alagútjaival kapcsolatban, ennek semmi régészeti nyomára nem bukkantak.)

Az erdődi katolikus templom a 13. században már állt, több átépítéseken esett át, hol a katolikus, hol a református vallást tisztelték benne. Jelenlegi formájának alapjait 1482-ben Drágffy Bertalan erdélyi vajda építtette Nagyboldogasszony tiszteletére. A Drágffy család temetkezőhelyeként is szolgált a templom, de a törökök kifosztották a sírokat. Az erdélyi protestáns vallás terjedésében nagy szerepet játszott az a zsinat, amelyet Szatmár megye és a Szilágyság lelkészei 1545. szeptember 20-án az erdődi templomban tartottak. Báthory Anna védnöksége alatt fogadták el azt a 12 cikkelyt tartalmazó wittenbergi szellemiségű hitvallást, amelyet 29 evangélikus prédikátor írt alá. A templom 1834-ben súlyosan megrongálódott egy földrengésben, ezért 1860-ban Károlyi Lajos gróf felújíttatta. Ybl Miklós tervei alapján az addig egyhajós templomot háromhajóssá bővítették és magas toronnyal is ellátták. 1982-ben az épületet teljes körűen felújították 500 éves jubileuma alkalmából. Jelenleg római katolikus Nagyboldogasszony plébániatemplomként működik.

Szobrok:

  • Károlyi Sándor fejszobor (Kiserdőd utca, Radu Ciobanu, 2008)
  • Petőfi Sándor és Szendrei Júlia mellszobor (főtéren, tervezte Deák Árpád, bronzba öntötte Szántó Csaba, 2009)
  • Bakócz Tamás mellszobor (a római katolikus plébánia udvarán, Gergely Zoltán, 2009)
  • Drágffy Bertalan / Bartolomeu Drag mellszobra (a kastély előtt, Radu Ciobanu, 2013)

Itt született

  • Bakócz Tamás (1442 – Esztergom, 1521) esztergomi érsek, bíboros, komoly esélye volt, hogy pápává válasszák. Gyula pápa konstantinápolyi pátriárkává tette. X. Leó pápa Észak-, Közép- és Kelet-Európa teljes hatáskörű apostoli legátusává nevezte ki.
  • Bartók Lajos (1851 – Budapest, 1902) költő, író, szerkesztő.
  • Mészáros János (1906 – Ungvár, 1977) katolikus pap, költő.
  • Nagy Lajos (1921 – Kolozsvár, 1982) geológus, geológiai szakíró, egyetemi tanár.
  • Czier Antal (1928 – ? ) mezőgazdasági szakíró.

Itt hunyt el

  • gróf Károlyi Sándor (Nagykároly, 1669 – 1743) kuruc, majd császári generális, Szatmár vármegye főispánja

Református egyház

Túlzás nélkül állítható az, hogy Erdőd a partiumi protestantizmus bölcsője, ugyanis nagy szerepet játszott abban, hogy a környéken elterjedjen a reformáció. Partiumban minden egyházközség története azzal kezdődik, hogy megemlítik az Erdődi zsinatokat, hiszen ezek adtak alapot mint elméleti, mint gyakorlati szempontból a református egyházközségeknek. Szatmár vármegye reformációja Drágfy Gáspár pártfogása alatt valósulhatott meg 1527-től kezdve. Az első zsinatot itt tartották 1545-ben, majd ezt követte a második, 1555-ben. Viszonylag gyorsan lezajlott a vármegye reformációja, mert 1545-re már szinte mindegyik faluban a templomokat átvették. A reformáció gyors lezajlásának egyik oka, hogy a mohácsi vészben a főpapok nagy része elesett, és így a pásztorok nélkül maradt nyáj könnyen elszéledt. 1562-ben a reformáció elterjedése következtében, Szatmár megyében csak három római katolikus plébánia maradt.

A 18. században nagy csapás érte az erdődi református egyházat, szinte teljes egészében kiürült a reformátusság. A kuruc-labanc harcot lezáró szégyenteljes szatmári béke 1711-ben megtorló intézkedéseket is hozott. II. Rákóczy Ferenc és társai száműzetése után Károly Sándor gróf engedelmeskedett Bécsnek. A Habsburgok eldöntötték, hogy Szatmár vármegyébe svábokat telepítenek, azon oknál fogva, hogy nehogy eszébe jusson a helybeli magyaroknak újból fellázadni a rendszer ellen. A svábok Nagykároly és környékére költöztek, valamint Erdődre. Erdődről mennie kellett minden reformátusnak, a templomot elvették.

1862-ben megengedték két református kovács családnak, hogy beköltözzenek Erdődre. Ők voltak közel száz év után az első reformátusok Erdődön. Hamarosan újabb reformátusok költöztek be, így igény keletkezett az istentiszteletek megtartására. A régi református templomra nem számíthattak, a római katolikusok sokkal többen voltak. Egy kis idő után helyet kaptak az erdődi vár egyik termében arra, hogy ott tarthassák az istentiszteletet. Az erdődi református egyház lassan újjáéledt.

1896-ban jelenik meg az igény saját imaház megépítésére, amelyet még ugyanazon évben fel is építettek. 1907-ben a missziói kör lélekszáma: Erdődön 250 református, a szórványokban pedig, Sóspuszta, Nagymadarász, Oláhgyűrűs, Nagyszokond, Oláhmedgyes, Szakasz, Alsóhomorod, Felsőhomorod, Ivácskó, Középhomorod és Résztelek összesen 100 református lélek volt. Kacsó Ignácz tanító minden vasárnap istentiszteletet tartott, ami alkalmanként 30-40-en vettek részt. Mozgatható vaspadokat készíttettek, hogy a terem szolgálhasson imaházként és iskolateremként is. Az iskola beindítása fellendítette a kis gyülekezetet.

Egy 1918-as református jelentésben Erdődön 201 lélek szerepel, az öt szórványban pedig (Nagyszokond, Nagymadarász, Oláhgyűrűs, Oláhmedgyes, Bükkszáldobágy) 56 lélek.  Templomot nem építtettek, az iskola egyben az imaház is. 8 tanköteles gyerek volt csak, ezért a tanítás szünetelt.

A kommunizmus idején, magyar egyházként, az erdődi református egyházat sem nézték jó szemmel. Így nagyon nehéz volt előre haladni. Szellemi és lelki szempontból azonban nem volt gond. Az 1989-es események után ismét remény nyílt arra, hogy strukturálisan is fejlődjön az egyház.

  1. szeptember 20-án, az 1. Erdődi Zsinat 450 éves évfordulója alkalmából az egyház jeles személyiségei jelenlétében nagy ünnepséget szerveztek. Már akkor megfogalmazták igényüket az egyházi vezetőség felé, miszerint az imaházból templomot szeretnének építeni. 2004-re ez el is készült: torony épült az imaházhoz kapcsolva; a torony tetejére fel lett téve a csillag/buzogány; harangot öntöttek, Németországból újszerű padokat kaptak. 2004 őszén nagy ünnepség keretén belül mindezért hálát is adtak a gondviselő Istennek, Hegedűs Lóránt Dunamelléki püspök prédikált.

2005-ben kerűlt sor a II. Erdődi Zsinat 450 éves évfordulójára és ezt is megünnepelték teológaiai professzorok, és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület képviselőinek jelenlétében.

2009 őszén az egyedi, különleges és dicsőséges múlttal rendelkező egyházközség 240 év böjt után anyaegyházközséggé vált. A gyülekezet élére Rácz Ervin-Lajos személyében külön lelkipásztor került. A családlátogatás folyamán kiderült, hogy nemcsak 90 református él Erdőd városában, hanem jelenleg 147 lelkes a gyülekezet. Tervek között szerepel a környező falvak: Nagymadarász, Erdődhegy és Oláhgyűrűs felmérése és az ott szórványban élő reformátusok felkeresése. Az övék volt az erdődi nagytemplom, a melyet még Drágfi Bertalan építtetett 1482-ben. Lelkészlak nincs, tervben van a parókia felépítése, hozzácsatolva egy olyan központot, ami az 1545-ös és 1555-ös zsinatoknak lenne egy emlékhelye.

  • Erdődi református gyülekezet.

Elérhetőség: Erdőd,

Lelkész: Rácz Ervin-Lajos, mobil 0740-483375, villámposta: referdod@freemail.hu.

Római katolikus egyház

Az 1216-os nagyváradi „Tüzesvaspróba” lajstrom tanúsága szerint Erdődnek már a XIII. század elején temploma és plébániája volt. A régi templom anyagából Drágffy Bertalan erdélyi vajda 1481-84 között új templomot építtetett. Drágffy Gáspár a hitújításkor megszüntette a katolikus plébániát és a templomot a protestánsoknak adta. 1763-ban gróf Károlyi Antal visszaszolgáltatta a templomot a katolikusoknak. 1860-ban Ybl Miklós tervei alapján kibővítették és tornyot is építettek a templomhoz. 1982-ben a templomot külsőleg-belsőleg felújították az 500 éves jubileuma alkalmából.

  • Erdődi Nagyboldogasszony plébánia

Elérhetőség: Erdőd, Ştefan cel Mare u. 74. Telefon: 0261-771200.

Filiája: Erdődhegy

Plébános: Harsányi László.

Más egyházak: görög katolikus egyház, ortodox egyház, baptista egyház, pünkösdista egyház.

Polgármesteri Hivatal: Erdőd, Új/Noua u. 1. Telefon: 0261-767130, villámposta: primaria.ardud@yahoo.com, honlap: www.orasardud.ro

Polgármester: Ovidiu Marius Duma (PNL)

Alpolgármester: Nuszer György (RMDSZ)

Jegyző: Cristian Vasile Micle

Városi Tanács: RMDSZ 3 (Nuszer György, Bányai Zoltán, Fetz István), Nemzeti Liberális Párt / PNL 7 tanácsos, Szociáldemokrata Párt / PSD 3, Románia Haladásáért Országos Szövetség / UNPR 2.

Testvértelepülések

Trevoux, Franciaország (1990)

La Martyre, Franciaország (1992)

Szakoly, Magyarország (2004)

Napkor, Magyarország (2005)

Nagybereg, Ukrajna (2005)

Nyírbéltek, Magyarország (2007)

Létezik egy Szatmár megyei civil lista (https://listainstitutii.ro/ong-uri-din-satu-mare?act=1&localitate=asc&pag=2) ezen 22 erdődi szervezet neve szerepel – csak a név. Más infó nem. Ezek közül sok az állattenyésztési szövetség, vannak sportegyesületek is, és szerepel az erdődi Petőfi Kör is.

Erdődi Petőfi Kör

Bejegyzés: 2006

Cél, tevékenység: kultúra, emberi jogok védelme.

Elérhetőség: Erdőd, Mihai Eminescu utca 1. telefon: 0261771260, 0726690073

Elnök: Szakács Imre

Vannak helyi turisztikai látványosságok, a város honlapján önmagát középkori városnak nevezi. Van: vár, kastély, rezerváció, park.

Szálláshelyek:

  • A város közelében több szálláshely található.

Étterem: Bastion.

 

Tasnád

Tasnád, románul Tășnad, németül Tressenberg vagy Trestenburg. Város Szatmár megyében. A városhoz a következő falvak tartoznak: Tasnádszarvad, Csög, Ráctanya, Tasnádbalázsháza, Tasnádmalomszeg.

Tasnád nevének eredetéről kétféle magyarázat is fennmaradt. Egy monda szerint a református templom háta mögött elterülő magaslaton valamikor nádas tó állt. Ezen a magaslaton, mely a templomteret és a Tatay-udvart foglalta magába, vár épült, s ettől a nádas tótól a felépült várat Tós-nád néven nevezték. Ez az elnevezés válHatott az évszázadok alatt Tasnád névvé. Más vélemény szerint a honfoglalók egyikének Tas-nak a nyomai lelhetők fel itt, akiről a település nevét vette. Petri Mór történész, a város szülötte, a Budapesten 1901-1904 között kiadott, négy kötetből álló Szilágy Vármegye monographiája című monumentális művében keresi a település nevének eredetét. Szerinte a hely földrajzi adottságaiból kell kiindulni, az oláhcsaholyi (Cehal) nedves övezetben a nád könnyűszerrel nő a vízzel borított, az esős időszakban igazi tavakká alakuló zugokban. ĺgy keletkezett a Tó-s-nád, a nádas tavat jelképező összetett szó, mely helynevet a település dél-keleti vidékén élő lakosai adták a városnak

Az elmúlt nyolc évtized folyamán Tasnád tartozott Szilágy megyéhez (1948-ig), majd Máramaros megye nagykárolyi járásához (1952-1960 között), illetve 1968-tól Szatmár megyéhez.

Tasnád 1875-ben a középkortól meglévő városi címet községi címre változtatta (a város lakosai által fizetendő magas adó elkerülése végett), és csak 1968-ban sorolták be újra a városok sorába.

Az idők folyamán Tasnádnak több elnevezése létezett:1246-ban Tusnad, majd possessio Tasnad néven említik, 1447-ben Thasnad, 1753-ban Taschnád néven írták. Az első okirati említése 1021-ből való, 1021-ből való, amikor a helyi plébános (Nicolaus mester) a Descriptica Fondationis Episcopus et Capitali Varadiensis kéziratban „vicarus generalis Tasnadi”-ként nevezi meg önmagát.

Csög első írásos említése 1215-ből származik.

Tasnádszarvadról 1279-ből származik az első írásos említés.

Tasnádbalázsházáról szóló első írásos feljegyzés 1454-ből származik. A falu történelmét is meghatározták a pusztítások, az 1717-es tatárjárás következtében az egész falu elpusztult, majd a kuruc csapatok fosztották ki. A 18. század elején kezdték el újra benépesíteni.

Tasnádmalomszegről 18. századi írott források tesznek először említést, amikor néhány család Tasnád város malma köré telepedett le. A város része, majd 1950-es évektől önálló település.
Ráctanya az első világháború utáni földreform során jött létre, Tasnád város részeként, majd 1950-ben önálló településsé  nyilvánították.

 Földrajzi betájolás

Szatmárnémetitől 60 km-re délre, Nagykárolytól 26 km-re délkeletre fekszik. A városon halad át a DN1F sz., Nagykároly – Zilah országút, illetve Margittával megyei út köti össze. Érinti a várost a Zsibó – Sarmaság – Tasnád – Nagykároly vasútvonal.

Termálfürdője ismert, ezért a várost 2000-ben helyi érdekű turisztikai várossá nyilvánították. Ugyanakkor innen indul a 29 km hosszú Rákóczi-pince, amelynek vége Nagykárolyban van.

Az itt élő közösségról az első írásos dokumentum 1021-ből való.

1246-ban, a tatárjárás után, IV. Béla magyar király az ide költözni akarókat – hogy a hely újranépesedjen – kivette a vajda a megyei főispánok és más bírák hatósága alól, és saját községi bírájuk (villicus) és a püspök hatósága („possessio Tasnad”) alá rendelte.

László király által 1282-ben nyújtott kiváltságokat a város számára, majd ugyanazon évben az erdélyi Péter püspök kényszercselekvését igazolja, aki István gróf Györd faluban lévő birtokáról elvitt 30 jobbágy családot, akiket ide telepített be.

Adóügyi és közigazgatási okiratok igazolják, hogy 1368-ban egy gabonaörlő malom a létezett településen. 1435-ben György erdélyi püspök tasnádi birtokát Máté erdélyi püspök javára elfoglalták. 1454-ben V. László király parancsára Balásházi György és Balázs részére újból bejáratták és meghatároztatták Tasnád határait. Az akkori határnevek fennmaradtak az oklevelekben: Eresztvény (Erestwen) erdő, Aszúvölgy (Azywvelg), Szentmiklós Zentymiklós) birtok, Csákó (Chakas) cserjés, Udvarág (Udwarag) völgy elnevezésű helynevek.

A 15. században az Érmellék központja, Mátyás király 1456-ban az „oppidum”, vagyis mezőváros címet adományozt Tasnádnak. 1474-ben Erdély püspöke kérelmet nyújt be Mátyásnak egy fa vagy kő erődítmény létesítésére.

1568-ban a tatárok betörtek a Szilágyságba is, a lakosságot menekülésre kényszerítették. Újjászületése rendkívül gyors volt, 1570-ben, a Maximilian császár és Erdély fejedelme, János Zsigmond között Speyerben létrejött szerződés név szerint igazolja a polgári település stratégiai védelmét szolgáló kővár létezését.

  1. 1571. október 9-i kolozsvári országgyűlés Tasnádot harmincadszedő helynek rendelte.

1589-ben Báthory Zsigmond megújította Báthory Kristóf 1598-ban kelt szabadságos levelét, mely a Tasnád városban lakók jogait és kiváltságait erősítette meg. („a kik «mulatásnak és lakásnak okáért» Tasnád városba s üres házakba költöznek, négy esztendeig a kik pedig maguknak házat építenek, hét esztendeig «minden fölvettetett adózásoktól, adózó szolgálatoktól és egyéb mindenféle közönséges terhektől szabadok legyenek.» …Ha valaki a város földén magának szőlőt ültet, azt a szőlőt tőle semminemű vétkeért nem vehetik el, «kivévén mindazonáltal a halálos sententiakat», melyekben a bűnös mind fejét, mind jószágát elveszti.”)

Bethlen Gábor mindjárt fejedelemmé választása után több érmelléki egyházban, Tasnádon is, a királyi tized egyharmadát a református papok fizetésének javítására adományozta, még pedig a tasnádi egyházat illetőleg nemcsak a tasnádi határ, hanem az ehhez közel levő balázsházi határ egész tizedének harmadát.

1616-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a várost elcserélte Daróczi Ferenc Josippal, annak Lápos, Domokosfalva, Debreczen nevű birtokaiért és Szamosújvár váráért. 1616. november 28-án Bethlen Gábor Tasnádnál táborozott nagy hadával.

1618-ban Bethlen Gábor adott ki itt kiváltságlevelet.

  1. 1626. január 29-én kelt végrendeletében Károlyi Mihály tett említést tasnádi birtokrészeiről.

1658-ban a tatárok Várad felé vonultukkor Tasnádot is elpusztították.

  1. 1678. május 11-én Darócz és Tasnád között egyesültek Thököly és Teleki hadai.

A 17. század végén (1678) és a következő század elején (1709-1710, 1739-1742) Tasnád lakosságát megtizedelte a kolera- és a pestis járvány. A település elnéptelenedett. Ez volt az egyik oka a svábok tömeges betelepítésének a térségbe. A mai Németország dél-nyugati részén elhelyezkedő Schwartzwald (Fekete Erdő) vidékéről, az 1754–1760 évek között jelentős német nyelvű közösség került ide.

1753-ban Bél Mátyás írta Tasnádról, hogy „egykor sűrűn lakott, termékeny földű város volt”.

1829-ben földrengés sújtotta a települést, ami az építményekben jelentős kárt okozott.

1848-ig Tasnád vidékének, az Érmelléknek, külön alispánja is volt.

1879-ig ez is rendezett tanácsú város volt s a régi Közép-Szolnok közéletében olyan szerepet vitt, mint Zilah.

A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Tasnádi járásának a székhelye. Az I. világháborút követően Románia része, majd a Bécsi Diktátum (1940) értelmében Magyarországhoz tartozik. 1944 októberében tér vissza a román közigazgatás.

 

Gazdasági szempontból is jelentős a település. 1633 körül a tasnádi szőlőhegyeken szőlővel bíró, hatalmasabb és tekintélyesebb birtokosok a szőlőtermésből, Bethlen Gábor adománya szerint a tasnádi református papot illető tized harmad kiszolgáltatását megtagadták és az egyházi elöljáróság ismételt kérése után is elvonták. Ez ügyben az akkori pap, Debreczeni Póka István I. Rákóczi Györgyhöz folyamodott védelem- és orvoslásért, mire a fejedelem egy, Fehérváron 1639. május 22-én kelt adománylevélben nemcsak a papot illető tized pontos és csonkítatlan kiszolgálását parancsolja meg a legszigorúbban, hanem egyúttal megerősíti a Bethlen Gábor adományát is. E fejedelmi parancs következtében a tasnádi református pap az érintett tizedharmadot háborítatlanul élvezte egész a tizennyolcadik század közepéig.

A templom-dombról s még inkább az 1820-ban épült toronyból körben kilátás nyílik az Érmellék északi, sík felének minden községére s a déli, dombos, szőlőtermesztéséről ismeretes területnek több falujára. Bakator borai országszerte híresek. Elpusztult hegyeit újra ültetik.

Balbuk József tasnádi lakós visszaemlékezése:

„Tasnád nagyközség volt, kb. 6000-6500-an laktak itt. A lakosságot négy nemzetiség alkotta: kb. 3000-3500 magyar (a magyarok – református vallásúak, és a sváb eredetű magyarok – katolikusok), kb. 2000 román, mintegy 600 zsidó és kb. 500-600 roma. E népek, bár egymás mellett éltek a településen, többé-kevésbé megőrizték nemzetiségüket, sokkal inkább, mint manapság. A zsidókra és a romákra különösen jellemző volt az összetartás

A magyarság sváb eredetű része elsősorban a Hosszú (Lãcrãmioarelor) utca alsó részén, a Laposon, a Sváb utcában (Câmpului), a Kis és Nagy Kender utcán (Eminescu) és a Petőfi (Livezilor) utca alsó részén lakott. Ők mind katolikusok voltak. Legnagyobbrészt földjeik megművelésével, állattartással foglalkoztak. Jól gazdálkodtak.

A református magyarság nagy része az Újsoron (Avram Iancu utca), a Kandián (Rozelor utca), a Gödör utcákon (Horea, Closca, Stefan cel Mare) és Kisdebrecenben tömörült. Természetesen a község más részein is laktak magyarok.

A magyarságból kerültek ki a legjobb iparosok, mesteremberek, a tasnádi ipar kb. 90%-át ők tették ki.

A zsidók nagyon ügyes kereskedők voltak. Néhányuk tanult, és ügyvéd, orvos lett belőlük. Kevesen foglalkoztak mezőgazdasággal, egy Jónás Sándor nevűre emlékszem csupán, aki ebből élt. Az ipar sem foglalkoztatta őket: Stróli Jenő kovácsot és egy Sternberg nevű asztalost tudok említeni, talán nem is voltak többen.

A romák a Cservölgyben laktak, nagyon mostoha körülmények között. Egyesek a kóbor kutyák összegyűjtésével foglalkoztak (kutyasintérek voltak). Az ügyesebb kezűek vályogot vetettek, mások zenélésből éltek meg. A legtehetségesebb zenészek: Dankó Pista, Dankó Béla, Csókás Jóska, Ungri Hansi voltak. Nem volt anyagi kötelezettségük a város felé, nem fizettek illetéket, ennek ellenében a pénteki vásár után ők takarították a piacteret és a község néhány központi utcáját. Érdekes volt az, hogy seprés közben végig énekeltek, magyar és cigány nyelven. Gyönyörű hangjuk volt, több szólamban énekeltek. A romák nem jártak iskolába, nagyon kevés kivétellel írástudatlanok maradtak.

A különböző népcsoportok külön iskolaépületekbe jártak: a katolikusok a Sós utcára (V. Sãlãjan), a reformátusok a Gödör utcára (Stefan cel Mare), majd az új épületbe, a N. Bãlcescu utcára, ahol most óvoda van. A mai „piros téglás iskola” volt az állami iskola, a román gyerekek itt tanultak. A zsidók iskolája pedig a Heider udvarban volt. Ez egy ma már nem létező kis utcácska volt, mely a Gróf domb felső részét kötötte össze a Hosszú utcával. A zsidó közélet e városrészben folyt: itt volt a templom, az iskola, a szórakozóhelyek.

Az elkülönített iskolák eredményeképp a különböző nemzetiségű fiatalok más-más helyeken szórakoztak, és nem is nagyon ismerték egymást. Egy-egy román-magyar vegyesházasság előfordult, de hogy a zsidók a gojokkal (keresztényekkel) házasodtak volna, arról hallani sem lehetett.

” (Forrás: http://tegnap.5mp.eu/web.php?a=tegnap&o=_miwFNUpWP , letöltve 2018.dec.5.)

 

  1. évi egyházi névkönyv adatai szerint lakossága 3199 fő volt, ebből 1125 római katolikus, 242 görögkatolikus, 3 ágoston hitvallású, 1436 református, 393 izraelita volt.

1849-ben pedig már csak 1250 lakosú mezővárosnak írták.

1880-ban 3375 lakosú település volt.

Sokféle népességi adatot találni az interneten, tudományos szempontból kevés hiteles.

Varga E. Árpád demográfus hiteles statisztikája szerint a város lakossága 1850-től kezdődően, kiegészítve a 2002-es és 2011-es adatsorokkal:

Év

Összesen

Román

Magyar

Német

Más, összesen

1850

5213

2056

2717

 

440

1880

5185

1633

3168

85

299

1890

5684

1855

3729

21

79

1900

6636

2370

4258

3

5

1910

7603

2020

5444

32

107

1920

7551

2850

4210

27

464

1930

7737

2926

3937

59

815

1941

8124

2563

5135

18

408

1956

8231

3911

4115

4

201

1966

8859

4498

4325

6

30

1977

9934

5148

4413

17

356

1992

8260

4024

3805

231

197

2002

7495

3603

3300

70

522

2011

6781

3042

2735

66

938

 

Tasnád város turisták számára készült honlapján más adatot találunk. (http://www. tasnadinfoturism.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=338:tasnad-varos&catid=71&Itemid=481&lang=hu) A 2011. nép- és lakásszámlálásnak megfelelően, Tasnád városnak 8.631 lakosa van, kevesebb, mint az előző 2002. népszámlálás idején, amikor 9.528 lakost jegyeztek be. A statisztikai adatok szerint az etnikai megoszlás a következő: 51,41% román, 36,16% magyar, 11,46% roma, 0,79% német, 0,10% ukrán, 0,07% egyéb. A 2011. népszámlálást követően a lakosság felekezeti megoszlása a következő: ortodox (49,92%), református (26,04%), római-katolikus (18,54%) , görög-katolikus (2,80%), egyéb felekezetek (2,70%). A 2002-es népszámlálás szerint lakosainak száma 9528 fő, amelyből 52,69% román, 37,57% magyar, 8,81% roma, 0,74 % német és 0,2 % egyéb nemzetiségű. A felekezeti megoszlás: ortodox – 4899; református – 2400; katolikus – 1820; görög katolikus – 284; baptista – 27; egyéb – 98.

 

A Szilágyságban Tasnádon volt az első iskola a reformáció után. A reformáció igen korán tért hódított Tasnádon – ebben Szegedi Kis Istvánnak volt komolyabb szerepe, aki külföldi tanulmányútjáról hazatérve 1544 elejétől iskolatanítói állást vállalt.

1903-ban épült az első állami iskola.

Tasnádon kívül (annak vonzáskörzetében) 4 településen található olyan iskola, amelyben magyar tagozat működik, illetve amelyekben önálló magyar iskolák vannak. Az alábbi táblázat azon települések listáját tartalmazza, amelyben ezen iskolák működnek. (2007-es adatok)

 

Település

Községközpont

Magyar lakosság száma

Magyar lakosság aránya %

1

Pir (Szilágypér)

Pir (Szilágypér)

969

54,77

2

Becheni (Pele)

Sauca (Sződemeter)

514

35,01

3

Cehăluț (Magyarcsaholy)

Cehal (Oláhcsaholy)

634

31,76

4

Săcășeni (Érszakácsi)

Săcășeni (Érszakácsi)

658

49,21

5

Tășnad (Tasnád)

Tășnad (Tasnád)

3580

37,57

 

A magyar lakosság és a települések/iskolák számát tekintve ez az egyik legkisebb oktatási kistérség. Nagyon kevés települést lehet Tasnád városához csatolni, mert a város és térsége között alig van busz összeköttetés. Számos település esetében a földrajzi távolság tekintetében messzebb lévő Szatmárnémeti vagy Nagykároly busszal és egyéb járművekkel megközelíthetőbb, mint Tasnád. A kistérség elszigeteltségét érzékelteti az is, hogy a 25 km-re lévő Nagykárolyba nincs buszjárat Tasnádról, sem a Nagykároly irányába lévő falvak többségébe; csupán a kb. 60 km-re lévő megyeközpontba.

Oktatási intézmények.

Technológiai Szakközépiskola, Tasnád. Elődjét 1958-ban hozták létre, időközben többször változott az iskola profilja. Valamikor bennlakása is volt. Jelenleg egy magyar nyelvű osztállyal működik, pár éve még kettő volt (elméleti és könyvelési-közgazdasági). Testvériskolája a nagykállói Kállay Rudolf Szakközépiskola.

Igazgató: Florin Maier, aligazgató: Ruff  Zsófia.

Elérhetőség: Cart. Victoriei, Nr. 25, loc. Tăşnad, cod 445300, jud. Satu Mare, România

Tel. / Fax: (04) 0361 804 682, E-mail: tasliceu@yahoo.com.

Általános Iskola. Tasnádon általános iskola működik, román és magyar tagozatokkal, 2-2 párhuzamos osztálysorral. Tasnádon három épületben kb. nyolcszáz, Tasnádszarvadon száz gyerek tanul. Az alsó tagozaton (elemi) nyolc magyar osztály van, ugyancsak nyolc az V-VIII osztályokban. Fele-fele arányban oszlanak meg a magyar és a román tagozatos osztályok. Korábban három román és két magyar tagozatos osztály, most eggyel csökkent a román tagozatos osztályok száma, így kettő-kettő van évfolyamként.

Igazgató: Mariana Erdei. Aligazgató: Gáll Jusztina.

Elérhetőség: Tăşnad, str. Nicolae Bălcescu nr. 27. Elektronikus posta: sctasnad@yahoo.com. Telefon 0361 804684, 0261 825930.
Hét éve töretlen Vép testvérvárosi kapcsolata a partiumi Tasnáddal. A kölcsönös látogatások az idén kibővültek: a két város általános iskolája ismerkedett egymással.

 

Tasnádi Művelődési Ház – szép épület, az 1900-as évek eélején kaszinónak épült.

Elérhetőség: Str. Înfrățirii nr. 3. Tel. 0261 825753.

Igazgató: Anca Deaconu.

Tasnádi Városi Múzeum. A református templom mögött található a Cserey-Fischer udvarházban működik a múzeum. A 1771-ben épült barokk stílusban. A kúriát felújították és történelmi műemlékként tartják nyilván. 1978-ban költözött ide a múzeum.

Igazgató: Liviu Marta.

Elérhetőség: Str. Iorga nr.6. Telefon 0261 825508. Honlap: www.muzeusm.ro

A tasnádi múzeumház a strand övezetében található. Az 1905-ben épült krasznaszentmiklósi házat a múzeum megvásárolta, majd lebontották, átszállították Tasnádra, és itt újra felépítették. Mestergerendáján jól látható az 1905-ös évszám. A háznak XX. század eleji, sajátságos mezei arhitekturája van. Berendezésében megőrizték lebontás előtti kinézetét. Egyik kiállítás a környék mesterségeit mutatja be. Az egyik szobában pedig a Tasnád körüli ásatások során előkerült tárgyakat állították ki.

Városi Könyvtár. 1952-ben alapították. Létezett elődje, ugyanis 1908-ban a katolikus parókián közkönyvtár működött. Vezetője: Roxana Liliana Chioran.

Elérhetőség: Str. Înfrățirii nr. 3. Telefon: 0261 825488. Elektronikus posta: bibliotecatasnad@yahoo.com

 

Rendezvények

Városnap – 2018-ban a XVII. alkalommal szervezta meg a helyi Művelődési Ház a város főterén a Városnapot. Az augusztus közepén sorra kerülő rendezvény megfelel az ilyen típusú rendezvények iránti elvárásnak, a programja közel felerészt magyar. Magyarországi együttesek az est fő attrakciói.

Tasnádi Nyár – a termálstrand területén strandidényben a május–szeptember közötti időszakban folyamatosan szerveznek vendégcsalogató programokat, a népzeneitől a sportig, a kulináristól különböző találkozókig. Ezek egyike a Tasnádi Nyár (románul Tășnadul Estival), 2018-ban július 21-22-n tartották meg. A program kétnyelvű, politikai vezetők is részt vesznek rajta.

Tasnádi Magyar Napok – 2018-ban, ötödik alkalommal szervezte meg a tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület és a helyi RMDSZ, polgérmesteri hivatali támogatással. Ünnepi műsort tekinthetett meg a közönség a 2018. október 13-21-én megrendezésre Magyar Napokon. A moziteremben szép számú érdeklődőt kápráztattak el a helyi iskolások és a meghívott néptáncegyüttesek. Az egyhetes rendezvény sorozat a tasnádi magyarság közösségi ünnepe is egyben. Az ünnepi műsorban felléptek a Tasnádi Általános Iskola magyar tagozatos tanulói. Az elemistákat Székely Roland néptáncoktató készítette fel, míg a 6–8. osztályosokból verbuválódott Minitinik amatőr csoportot Jáger Enikő vallás és magyar szakos tanár. Meghívottként jelen volt a zilahi Terbete Néptáncegyüttes, a Kalotaszeg Néptáncegyüttes – őket dési muzsikusok kísérték –, illetőleg a határ másik oldaláról, Biharkeresztesről a helyi oktatási intézmény Suhancok Néptánccsoportja. A rendezvény a Caritas nagytermében folytatódott, zenés mulatsággal és táncházzal.

A programsorozatot október 21-én ökumenikus istentisztelet zárta a tasnádi római katolikus templomban, végül koszorúzásra került sor.

Műemlékek:

  • A középkori eredetű, szép magaslaton álló református temploma. E templomot 1476-ban építtette, vagy fejeztette be Mátyás király rokona, Vingárdi Geréb László, erdélyi püspök. Az évszám a csúcsíves templom szentélyének gyámköveit takaró pajzsok egyikén maradt fönn.
  • A református templom mögött található a Cserey-Fischer udvarház, itt működik a múzeum. A 1771-ben épült barokk stílusban. A kúriát felújították és történelmi műemlékként tartják nyilván.

Szobrok, emléktábla:

  • A múzeum előtti parkban állították fel Bíró Lajos (1856 –1931) mellszobrát, 2000-ben. A mellszobor létrehozását Petkes József Tasnádról származó festőművész kezdeményezte, a kivitelezési költséget az ő pályázata biztosította. A pályázat lebonyolításában az Erdély Művészetéért Alapítvány segített. A posztamenst helyi kőfaragó készítette.
  • április 20-án avatták fel a város szülöttének, Keresztesi Sámuel iparművésznek és festőnek a mellszobrát, Balogh József alkotását. A szobor a református templomtól keletre lévő kis parkban kapott helyet. A tasnádi Mező utca a Keresztesi Sámuel nevet vette fel.
  • Nóti Károly emléktábla, 1999-ben avatták.

 

Termálstrand:

Az ezeréves múlttal rendelkező város csak 2000-ben lett helyi érdekeltségű üdülőhellyé nyilvánítva. 1978-ban, a térségben végzett geológiai feltárások közben, 1354 méter mélyen egy 72 Celsius-fok feletti, majdnem 9 mg/l ásványianyag-tartalmú termálvízforrást találtak.

Tasnádon látványos fejlődés az utóbbi években a strandon valósult meg, itt vannak a legnagyobb beruházások, az utóbbi öt évben megháromszorozódtak a szálláshelyek, nagyon sok szálloda és panzió épült, sok szoba bérelhető. A meglévő medencéket felújították, közben több újat építettek, tehát új arculattal várja a turistákat a strand. A tasnádi strandövezet a város egyik legdinamikusabban fejlődő része. Gond azonban a kezelési központ hiánya.

A város számos híres szülöttel büszkélkedhet:

  • Itt élt 1792 körül Lázár György, a Retteg faluból (Szolnok-Doboka vármegye) elszármazott Lázár harangöntő család (1780-1830 körül) egyik tagja. E család több tagja foglalkozott harangöntéssel. Vándormesterként szekéren járták az Alföld északkeleti részét, Szatmár vármegyétől Torna vármegyéig, Beregtől Békésig. 1792 körül a család tagjai közül Lázár György Tasnádra költözött, műhelyét utódai is fenntartották
  • Itt született Tasnádi Fekete Ferenc (1814-1869) Kolozsvár főorvosa.
  • Petri Mór (Tasnádszarvad, 1863 – Budapest, 1945) költő, tanár, a megye monográfusa. Református nemesi családban született. A gimnázium első osztályát magánúton végzi, majd Zilahra, a református kollégiumba jár. 1881-ben érettségizik, majd a budapesti egyetemre iratkozik be, ahol 1886-ig természettani, mennyiségtani tárgyakat, később pedig magyar, latin, nyelvészeti, irodalomtörténeti, ugor összehasonlító nyelvészeti, művészettörténeti és esztétikai előadásokat hallgat. 1889-ben szerzi meg a tanári oklevelet, Zilahon a református kollégiumban lesz tanár, ahol Ady Endrének is magyar tanára. 1889–1894 között a Szilágy című zilahi lapot szerkeszti. 1894-től tanfelügyelő Szilágy vármegyébern, 1905-től a Vallás-és Közoktatási Minisztérium tisztségviselője, 1907-től Pest vármegye tanfelügyelője. Több tankönyvet (nyelvtan, stilisztika) szerkesztett. 1903-ban Németországban, 1904-ben Romániában jár tanulmányuton. 1929–1934 között a Petőfi-ház igazgatója. Több verseskötete jelent meg, Fő műve a 6 kötetben kiadott, közel ötezer oldalas Szilágy vármegye monográfiája.
  • Biró Lajos (1856. augusztus 29.–Budapest, 1931. szeptember 2.) zoológus (entomológus), néprajzi gyűjtő. 1896 és 1902 között Német-Új-Guineában végzett természetrajzi és etnográfiai gyűjtést. Az általa gyűjtött mintegy 5600 néprajzi tárgy a budapesti Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteményének legnagyobb algyűjteménye, amely koraisága mellett a pontos és részletes feljegyzések, a kéziratos hagyaték, valamint a fotók nagy száma miatt nemzetközileg is egyedülállónak számít. Természettudományos gyűjteményének (200.000 állat) a feldolgozásán több bel- és külföldi kutató dolgozott. 2400 addig ismeretlen állatfajt tartalmaz, amelyből közel 250 faj és 17 állatnem őrzi Biró nevét. Botanikai gyűjteménye pedig további 130 új fajt és 14 új alnemet tartalmaz. A Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának tiszteletbeli őrévé nevezték ki. 1926. március 25-én a szegedi Ferenc József Tudományegyetem díszdoktorává avatta. Biró az elkövetkező években gyűjtött Máltán, Tuniszban, Krétán, Erdélyben, később pedig a Balkán-hegységben kutatott.
  • Nóti Károly (1892. február 1.– 1954. május 28.), író, újságíró, forgatókönyvíró, a magyar kabaré klasszikusa A zilahi gimnáziumban érettségizett. Édesapja kívánságára a kolozsvári egyetemen tanult jogot, rövid ideig vasúti tisztviselő volt, de huszonhat évesen búcsút mondott a hivatalnoki pályának, és Kolozsvárott a Kis Újság munkatársa lett, Bukarestből az erdélyi magyar nyelvű lapokat tudósította, s közben írt verset, tárcát, novellát. Első sikerét 1919-ben aratta A lift című kupléjával, majd kabarészerzőként mutatkozott be a budapesti Apolló kabaréban. 1923-ban Budapesten telepedett le, a Magyar Hírlap munkatársa lett, tréfáit közölte a Színházi Élet. Egy idő után felhagyott az újságírással, mivel a népszerű kabarészerzők közé emelkedett, a Salamon Béla vezette Teréz körúti Színház teljes repertoárja az ő tollára épült. Szellemes pesties kiszólásai („Lepsénynél még megvolt”, „Régi motoros vagyok”, „Kár a benzinért”) szállóigék lettek. 1931-ben megírta a Hyppolit, a lakáj forgatókönyvét, amely máig a legnépszerűbb magyar filmek közé tartozik. 1930 és 1933 között Berlinben dolgozott. Az írásai alapján készült filmek hatalmas közönségsikert hoztak, a német filmgyártás történetébe is beírta magát – sőt, bár nem tüntették fel nevét, ő volt az egyik társszerzője a Fred Astaire és Ginger Rogers főszereplésével készült Frakkban és klakkban című hollywoodi zenés filmnek. Hitler hatalomra kerülésekor elhagyta Németországot. Magyarországon filmek sora fűződik a nevéhez (Maga lesz a férjem, a Duna-parti randevú, a Fizessen, nagysád!, Az én lányom nem olyan). Az 1939-es második zsidótörvény megfosztotta a publikálás lehetőségétől, írásait álnéven kellett elhelyeznie. 1941-ben letartóztatták, internálótáborba került, de túlélte a megpróbáltatásokat. 1947 és 1949 között a Pódium kabaré dramaturgja volt. 1948 után írásait a „polgári csökevény”, „aszfalthumor” jelzőkkel illették, de régi, aktualizált bohózatait továbbra is játszották. Dramaturgként, forgatókönyvíróként dolgozott, társszerzője volt a Civil a pályán, a Péntek 13 és a Fel a fejjel című filmsikereknek. 1948-ban nagy sikerrel mutatta be a Fővárosi Operettszínház a bohózatából Fényes Szabolcs és Szenes Iván által írt, Nyitott ablak című zenés darabot. A politika egyáltalán nem érdekelte, szórakoztatni és nevettetni akart. Szülővárosában 1999-ben emléktáblát avattak a tiszteletére.
  • Itt született és itt halt meg Kerestessy Ágnes, Kosztáné, írói neve K. Keresztessy Ágica (1890-1960) magyar költőnő és újságírónő. Polgári iskolát végzett Budapesten (1905). Első versei 1926-ban a Szilágyságban jelentek meg, később a Pásztortűz közölte írásait. A Keleti Újság (1928-36), majd az Igazság (1945-48) tudósítója. Kötete: Új hajtások (Kolozsvár, 1926).
  • Keresztessy Sámuel március 20-án született Tasnádon. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán diplomázot. 1920-ban a nagybányai szabadiskolában tevékenykedett. Festett, intarziát készített, fafaragással foglalkozott. Iparművészként az 1930-as években élte fénykorát, amikor munkái a londoni, párizsi, római, New York-i világkiállításokon arattak nagy sikert. Az 1950-es évek elején rajztanárként tevékenykedett. Nevezetes munkái Kolozsváron, Zilahon, Nagybányán, Marosvásárhelyen, Mikolán, Szilágycsehben és más helyeken találhatók meg. 1974-ben, 81 éves korában hunyt el, Tasnádon. A helyi múzeumban Keresztessy Sámuel munkáiból (festményei, grafikái, iparművészeti alkotásai, intarziái, fafaragásai) nyílt kiállítás.
  • Harag György színházrendezõ 1925-ben. Margittán. Elemi iskoláit még Margittán kezdte, de már Tasnádon fejezte be. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte. Az érettségi után egy évig segédmunkásként dolgozott, kerámiakészítést tanult Budapesten. A színház iránti rajongása is ifjúkoráig vezethető vissza. Még Tasnádon találkozott először vándortársulatokkal, amelyek nagy hatással voltak későbbi fejlődésére. 1944-ben Harag Györgyöt és családját is deportálták. A holokauszt alatt elveszítette szüleit, testvéreit. Családjából egyedül ő élte túl a haláltáborok borzalmait. 945 májusában tért haza Tasnádra, súlyos betegen. Miután felgyógyult, Kolozsvárra felvételizett a Művészeti Akadémiára. Harag Györgyöt 1953-ban kereste meg a főiskola végzős évfolyama, hogy csatlakozzon hozzájuk. A színészek maguk döntöttek úgy, hogy együtt maradnak és színházat alapítanak. Nagybánya alkalmas helynek tűnt az első lépések megtételéhez. Itt akkor működő színház volt, román tagozattal. Ebben a színházépületben alapították meg magyar társulatot a fiatalok, a ma már Szatmárnémetiben működő Harag György társulat elődjét.

1975-től a kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője. Itt tevékenykedett haláláig. Ehhez a korszakához kötik legnagyobb sikerei (többek közt a Sütő-tetralógia megrendezése is). Ekkor már rendszeresen rendezett külföldön. Harag György 1985-ben. Utolsó rendezése Csehov Cseresznyéskertje volt, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház román tagozatán, a bemutatót már nem érte meg.

Emléke elevenen él a romániai színházi emberek között. Nagy jelentőségű rendezők vallják őt mesterüknek (Tompa Gábor, Kovács Levente), számos színészi pálya indult vagy ívelt fel az irányítása alatt, nevét csak a Janovicséval lehet együtt emlegetni. A kolozsvári Állami Magyar Színház és a szatmárnémeti Északi Színház róla elnevezett Magyar társulata egyaránt örökös tagjává avatta.

További jeles személyiségek: Heves Renéé (1902-1944) újságíró, Petkes József (1928- ) festőművész, Vénig László (1930- ) fotóművész.

 

Szobor: Bíró Lajos

Romai katolikus egyház

Tasnád és plébániája életében a teljes középkor folyamán meghatározó szerepet játszott földesura, az erdélyi püspök. A 13. század végétől kezdve fokozatosan teremtődtek meg a feltételek ahhoz, hogy a település és temploma az egyházszervezet talán legfontosabb Erdélyen kívüli bázisává váljon. Az erdélyi püspök 1301-től adatolható meszesentúli helynökének tisztét ugyanis a XV. századtól több alkalommal is a tasnádi plébános látta el. A gyulafehérvári püspöki udvartól távol eső északi, északnyugati vidékek számára hosszú időszakon át Tasnád jelentette a középkorban a helynöki bíráskodás helyszínét, arról is van adatunk, hogy a helynöki széket a tasnádi Szent Mihály plébániatemplom sekrestyéjében tartották. Az egyház védőszentje Szent Mihály arkangyal volt, ugyanaz, aki a püspöki székesegyházé. Plébánosai közül viszonylag sokat ismerünk név szerint: 1316-ban és 1341–42-ben Vincét, 1402-ben Mihályt (egyben vikárius), 1426-ban Simont, 1435-ben Istvánt, 1439-ben Lukácsot, 1455-56–ban Forrói Istvánt, 1460-ban Antalt, 1468-ban Mihályt, 1486-ban Hercegszántói Mihályt, 1499-ben és 1507-ben Vincét, 1512-ben Andrást, 1520–23 közt Gergelyt említik, oltárigazgatói közül legkorábban 1417–ben Albertet, Pált és Ambrust, 1494–ben István segédplébánost, László és István presbitereket és Ferenc káplánt, továbbá Mihály és Imre scholasticusokat, 1517-ben Imre káplánt. Egyházszervezeti rangjának köszönhető, hogy a plébániatemplomban nagy számban álltak oltárok. Forrásaink tizenöt oltárról szólnak, ezek a következők: Szent Katalin- (1460, 1507, 1517, 1520, 1543), Mindenszentek- (1507, 1543), -1507, 1517, 1543), Szentháromság- (1507, 1543), Krisztus teste- (1507, 1517), Szentlélek- (1507, 1517), Szent Mihály főangyal megjelenése- (1507, 1543), Mária Magdolna- (1507), Keresztelő Szent János- (1517, 1543), Péter és Pál apostolok- (1517), Mária mennybemenetele- (1543), Szent Miklós- (1543), Krisztus színeváltozása- (1543), Szent István király- (1543) és Szent Kereszt- (1543) oltárok. Nem zárható ki, hogy az erdélyi püspöki javak szekularizációja után még egy ideig közös használatban volt a középkori plébániatemplom, mindenesetre plébániája még az 1560-as években is működött.

Jelenleg esperesség a nagyváradi egyházmegyében. Plébániái: Érmindszent, Királydaróc, Tasnádszántó.

Templombúcsú: szeptember 12.

Történelem. 1246-ben már létezett. Templomát 1476-ban Tamás vikárius építtette, Szt. Mihály tiszteletére szentelték, ma a reformátusoké. Lakói 1556 után reformátusok lettek. Két évszázadon keresztül tartó szünetelés után plébániája 1758-ban alakult újra, híveinek többsége akkor telepes sváb volt. Korábban – néhány évig – a Vay kúria kápolnájában uradalmi papok szolgálták a katolikus híveket. Temploma 1784-ben épült. Hívek száma: 1813-ban 770 (szórványaival együtt 898), 1896-ban 1476 (szórványaival együtt 1657), 1931-ben 1928 (szórványaival együtt 2556). Nyelve: magyar.

A mai templomot 1905-ban építették.

Plébános: Kruzslits Imre.

Elérhetőség: Str. Lăcrămioarelor 36. Elektronikus posta: tasnad@varad.org  

Telefon: 0261/825380

Református egyház

A reformáció igen korán tért hódított Tasnádon – ebben Szegedi Kis Istvánnak volt komolyabb szerepe, aki külföldi tanulmányútjáról hazatérve 1544 elejétől iskolatanítói állást vállalt. Nem zárható ki, hogy az erdélyi püspöki javak szekularizációja után még egy ideig közös használatban volt a középkori plébániatemplom, mindenesetre plébániája még az 1560-as években is működött.

Az egyhajós mezővárosi plébániatemplomok sorába tartozó tasnádi templom méreteivel és szentélyének a koldulórendi alaprajzokra emlékeztető hosszúságával tűnik ki. A szentélyben 2010-ben végzett szondázó falkutatás során kibontották a déli falban az ülőfülke záradékát, az északiban pedig egy szentségtartó fülkét és a középkori sekrestyekaput. A templom fedélszéke egyike Erdély legszebb középkori típusú fedélszékeinek, elkészítésének időpontjára nincsenek megbízható adataink.

Feltételezhető, hogy előbb épült meg a hajó, vélhetően a korábbi templom körül, kis időkülönbséggel a sekrestye az északi hajófal alsó része, majd az új szentély és a sekrestye felmenő falai, és ezesetben a relatív kronológiát a szentélyboltozat évszámos gyámjához igazítva a teljes építkezést 1476 elé tehetjük.

A templom 1476-ban épült, helyesebben ekkor fejeződött be az építkezés. A templom építésének részleteiről mit sem tudunk, mindössze annyi állapítható meg, hogy 450 esztendővel ezelőtt Mátyás király rokona, Vingárdi Geréb László volt az erdélyi püspök s mivel Tasnád akkor az ő egyházmegyéjéhez tartozott, sőt az úgynevezett meszesentúli vikáriátusának székhelye volt, legalább is az építkezés befejezése ennek a püspöknek az érdeme. (Lásd: Bunyitay Vince Szilágyvármegye középkori műemlékei).
A pompás templom alig két emberöltőn át szolgálhatta a katolikus egyház érdekeit. A mohácsi vész után megindult Tasnádon és környékén a reformáció. Tasnádnak szinte egész lakossága protestáns, illetve kálvinista lett.

Amikor a kolozsvári országgyűlés 1556-ban megszüntette az erdélyi római katolikus püspökséget és ennek birtokait a kincstár tulajdonába juttatta, a tasnádi templomot a református egyház vette használatba. Mint amelyhez a község lakossága csatlakozott.
Az 1566-iki tatárdúlás rémségeinek nyoma, a pusztulás gyászos nyomai még egy évtized múlva is láthatók, de a templom nem ment tönkre, sőt legfőbb bástyája lett a Báthory Kristóf és Zsigmond támogatásával megújuló és felvirágzó Tasnádnak, az egész vidéknek és a magyar kálvinista egyháznak. Itt kezdődik az a XVII. század közepéig tartó boldog időszak, amelyben a tasnádi templom hírnevének, dicsőségének teljes fényében sugárzik.
Az 1633. február 5-iki zsinaton Keresszegi Herman István püspök elnöklete alatt, több mint 300 pap van jelen a templomban.

1660-ban a törökök felégették, a templomba menekült lakosokat leöldösték, 85 évig állott romjaiban a templom, 85 évig nem zengett benne az ének, nem sereglett boltjai alá az imádkozó, az Isten igéjét hallgató sokaság.

A templomépítést a II. Rákóczi Ferenc szabadságharca több mint egy évtizedig lehetetlenné teszi, majd a kolerák, kivált az 1739. évi úgy elpusztítják az időközben már megszaporodott tasnádi lakosságot, hogy csak 1776-ban helyezik végre használható állapotba a templomot. Az erre vonatkozó adatok hiányosak. De ismert, hogy 1768-ban gyűjtést rendeznek a hívek között a templomi padokra, 1772-ben zsindelyezik a templomot.
1794-ben kis híján kárba vész a templomépítők áldozatos munkássága. Szentháromság vasárnapján, a délelőtti istentisztelet alatt, villám csap a templomba. 1795-ben készíttették azt a kis harangot, mely 1843-ban újra öntve ma is hirdeti az Isten dicsőségét. 1808-ban határozták el, hogy templomtornyot építenek, és 1821. július 12-én nagy ünnepségek közepette felhúzzák a gömböt a toronyra s a következő évben a bádogos munkát is szerencsésen befejezik. Egy harangot 1838-ban Vékony Ferenc öntetett. Az óra 1850-ből való. A szószéket 1837-ben egy női egyesület, az orgonát a nyugati kőkarzattal 1871-ben az egyház készíttette. 1888-ban évenként megújuló kivetéssel és gyűjtéssel alapot teremtenek a templomház befedéséhez, a fedél 1892-ben el is készül.

1902-ben elkészül a templomház új mennyezete, kijavítják a templom falait kívül-belül, a meglazult pilléreket összekapcsolják a falakkal, megépítik a déli oldalon a csinos portálét. A templom és torony falait 1914-ben kivülről újra megjavíttatták, a templom és a torony fedelét befestették.

  1. július 14-én felavatják az új nagy harangot.

Lelkipásztorok: Pakulár István és Pakulár Julianna.

Elérhetőség: str. Stefan cel Mare nr. 1. Telefon: 0261 827561.

 

Baptista gyülekezet

Magyar anyanyelvű roma misszió létezik Tasnádon.

Tasnádon a polgármesteri hivatalnak sokáig nem volt székháza, mert a régi összeomlott, az új épületet 2016-ban sikerült átadni.

Helyi Tanács összetétele: RMDSZ (Bendel József, Katona Péter, Kiskasza Barna-Balázs, Vinkler Tamás-László) – 4 tanácsos (képviselő); Nemzeti Liberális Párt / PNL 5 képviselő (köztük 1 magyar: Zsidó Loránt-Gábor), Szociáldemokrfata Párt / PSD – 5 képviselő, Népi mozgalom Pártja/PMP – 1 képviselő.

Polgármester: Gréb Csaba (PNL), alpolgármester Kiskasza Balázs (RMDSZ).

Elérhetőség: str. Lăcrămioarelor, nr. 35. Tel: +40 261 825701 / +40 261 825860
Elektronikus posta: office@primariatasnad.ro , honlap: http://www.primariatasnad.ro

Testvértelepülési kapcsolatok

Testvérvárosok: Nagykálló, Csenger, Vép – valamennyi Magyarország.

 

Ady–Kölcsey Kulturális Egyesület

  • Alakulás éve 2010, bejegyzett
  • Működési terület: kultúra, hagyományőrzés, iskolai programok
  • Elérhetőség: Str. N. Balcescu 13. Tel: 0261-825652
  • Elnök: Szilágyi István, alelnök: Póka András.

 

Bíró Lajos Ökológia Társaság Tasnád

  • Alakulás: 1991, bejegyzés 1992.
  • Tevékenység: emlékápolás, hagyományőrzés, könyvkiadás.
  • Elérhetőség: Tasnád, Avram Iancu tér 15. Telefon: 0361-401328
  • Vezető: dr. Vass Zoltán társelnök.

 

Bíró Lajos Cserkészcsapat

  • Alakulás: 1994, bejegyzett.
  • Tevékenység: fiatalok nevelése
  • Elérhetőség: Tasnád, N. Balcescu u. 13. Telefon: 0361-401328
  • Vezető: Pakulár István.

 

Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület

  • Alakulás éve: 2000
  • Működési terület: közösség- és településfejlesztés, kultúra (színház)
  • Elnök: Tóga István (igazgató) Mobil: 0724-817321
  • Kapcsolat: Rézműves Ildikó, Mobil: 0724-051032, Elektr. posta: okildi_81@yahoo.com
  • Elérhetőség: Avram Iancu 2. Tel. 0261-825652, 0724-051032. Elektr. postacím: ro@yahoo.com

 

Dél-Szatmári Községek Egyesülete

  • Alakulás éve: 2010
  • Működési terület: vidékfejlesztés a dél-szatmári községek érdekében
  • Elnök: Löchli Mihály. Menedzser: Tóga István
  • Kapcsolat:
  • Elérhetőség:

 

Vass Márton Hagyományápoló Kör

  • Alakulás: 1996
  • Tevékenység: Kultúra, nyelvvédelem
  • Elérhetőség: Tasnád, Avram Iancu tér 1. Telefon: 0361-401328, Mobil 0740-311916. Villámposta: metlap@gmail.com.
  • Vezető: Vass Zoltán, elnök

A település jótékony hatású hévízfürdővel rendelkezik, balneológiai üdülőtelepként is ismert.

A termálfürdő mellett más turisztikai látványosságokkal is találkozik az ideutazó. Érdemes meglátogatni a városházát, a római katolikus és a református templomot, a múzeumot. Szatmár megye legjelentősebb gyógyturisztikai központja.

Szállás étterem vendéglátás

Hotel Marissa (str. Stefan cel Mare)szállás, étterem

Cerbul Panzió (str. Stefan cel Mare) – szállás, étterem

Motel Dora (str. Stefan cel Mare) – szállás

Terasa Roz (str. Lacrimioarelor 14) – étterem

Regal Pizzéria (str. Zorilor 14) – étterem

Bunyitay Vince: Szilágymegye középkori műemlékei. Értekezések a történettudomány köréből Budapest. 1887.

Deaconu, Anca – Kinces Diana: Oameni ai Tășnadului – Tasnádi személyiségek, Editura Muzeului Sătmărean, 2012

Entz Géza: Erdély építészete a 14–16 században. Kv.– Bp. 1996.

Emődi Tamás: Tasnád, református templom. In: Középkori építészet Szatmár vármegyében. Szerk. Kollár Tibor. Bp., 2011. 311–319.

Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája. Zilah. 1901.

Virgil Vătăşianu: Istoria artei feudale în Țările Române. București. 1959.

Várossal kapcsolatos és egyházi honlapok.

 

 

 

Balbuk József tasnádi lakós visszaemlékezése:

„- Hogyan nézett ki maga a település?

-Bár Tasnád csupán község volt, sokkal pezsgőbb volt itt az élet, mint manapság. Tevékenyebbek voltak az emberek. Mára, mintha minden elértéktelenedett volna. Menjünk csak végig képzeletben a 60 évvel ezelőtti Tasnád Fő utcáján, és hasonlítsuk össze a mostani képpel.

A katolikus templommal szembeni saroképületben, melyben pár éve még rőfösüzlet működött (most viszont a tér szégyenfoltja), volt a Vulturul Bank. Innen felfelé az utcán elindulva most tömbházak vannak. Ezek helyén a következők álltak: Rosenberg Jenő vegyeskereskedése, mellette Kása borbélysága, majd Hettig üzlete, aki cipőgyártáshoz szükséges alapanyagokat árusított. Langsner vaskereskedése következett, majd Antal Lujzika dohányárudája, végül Kálmán Dávid készruhaüzlete.

Itt következett a Royal vendéglő és hotel, mely annak idején még az utca ékességének számított. A mai általános iskola épületében működött a bíróság, belső udvarán a börtönnel. Innen fölfelé még állnak az egykori épületek: a Merk József borbélyüzlete, majd Krémer József úriszabósága. Ma is órás dolgozik abban a kicsi műhelyben, mely annak idején egy zsidó órásmester műhelye volt, sajnos a nevére már nem emlékszem. A mostani fogászat helyén, ha emlékezetem nem csal, közjegyzőség működött. Ezután következett Weiss Ármin üvegesboltja, Lővinger nyomdája és Szeifrid Gyula fényképész-műhelye. Az utca tetején, a sarkon, ahol most a görög-katolikus templom áll, Verdes (később Balogh Gyula) mészárszéke volt.

Az utca másik oldalán, a sarkon egy nagy épületben az Antal-testvérek vasüzlete állt a raktárral, a belső udvarban a lakásukkal. A mostani Mezőgazdasági Bank épületében cipészüzlet volt, a Wieder, majd Fecser tulajdona (a műhelye a mai „Katonák Háza” épületében). A Kereskedelmi Bank épületének emeletén Schwartz Dávid ügyvédi irodája működött, a földszinten pedig Hunyadi Albert kocsmája. Ezután következett a Bölöny-testvérek rádiójavító műhelye, Ruff András szabósága, Horváth órásműhelye, Almási László rőfösüzlete, Egeressy Gábor hentesüzlete, id. Kapusi Zsigmond és fiai (Zsiga és Pali) szíjgyártó- és bőröndös műhelye és üzlete, Rácz Lajos cipő-megrendelő üzlete, majd Bendel szabósága.

A mai park helyén volt a kastély udvara és a kastély, amelynek bizonyos Fischer volt a tulajdonosa abban az időben.

A Fő utca tetején, azon a helyen, ahol a közelmúltban a Gostat épített irodaházat, dr. Weiss Bertalan lakott, akinek a Zőcén volt szőlészete.

A mostani családi orvosi rendelők épületében működött az Állami Bank, mellette a Bojer család kocsmája. Az Újsor sarkán lakott egy Rosenberg Bumi nevű fiákeres, egy-két házzal lejjebb pedig egy másik fiákeres, akit Zeiger Ferencnek hívtak.

Szemben, a másik saroképületben volt Leitner vaskereskedése, majd egy szabóság, sajnos, nem emlékszem, kinek a tulajdona. A református iskola következett, majd a későbbi Bilanici-féle házban egy Basch nevű pékmester lakott, ugyanott volt a péksége és a boltja is. Mellette a Zeiger Leiser és Gyula úriszabósága állt. A mostani kórháziroda épületében Kandel László földbirtokos élt, a szomszédságában pedig dr. Kósa Béla Magyar Királyi Közjegyző, akinek ott volt az irodája is. A mostani kórház épületében akkor a községháza működött, ezután az állami iskola épülete következett, majd a Cseh-testvérek fémfeldolgozó üzeme.

A jelenlegi futballpálya helyén egy régi római katolikus temető volt. Ez egy nagyon szomorú történet: 1945 után jöttek a buldózerek, és őseink sírhantjait a kegyelet szemernyi szikrája nélkül a földdel tették egyenlővé. Az Unirea sportegyesület épülete az 1940-es években épült és a leventeotthonnak adott helyet. Ide jártak a fiatalok szórakozni. A futballpálya bejáratánál – ahol most a Radiológia van -, volt a Zöldkeresztes egészségügyi szolgálat.

A mai középiskola bejáratától a városközpont felé indulva előbb a Neumann-féle ügyvédi irodát találjuk, majd Falusi bádogos műhelyét, lakásával abban a kis épületben, ahol most egy élelmiszerüzlet működik. Mellette laktak a Cseh-testvérek, a fémfeldolgozó üzem tulajdonosai. Az egykori “Sarkibolt” épületében egy zsidó tulajdonú vegyesüzlet volt. A szülészet helyén állt a Frenkel-testvérek deszkaraktára, aztán következett Goldstein fiákeres háza, majd Fischer László ügyvéd lakása és irodája. Emellett volt a Lakatos-féle kalaposüzlet. A következő házban volt HunyadiAlbert vendéglője, a régebbi RMDSZ-iroda épületében pedig Gecse Istvánné kifőzdéje, mellette Barabás Kelemen mészárszéke, aztán Klein Márton kóser mészárszéke, Fekete Ferenc bádogos műhelye, majd a Kugler-féle falerakat.

Visszatérve a középiskola bejáratához: a másik oldalon Hirsch József fogorvos lakott és rendelt. Az egykori kötöde épülete dr. Oros Sever tulajdona volt, aki magas rangú tisztséget töltött be a bíróságon. Rögtön utána következett a nagyközségi csendőrség (évekig Albu őrmester volt a csendőrparancsnok). Szemben áll a Keresztessy-ház. Itt élt és alkotott a nemzetközi hírű festő- és iparművész (intarzia- és ikonosztázkészítő) Keresztessy Sámuel. Az ő tanítványai közül kerültek ki a környék legjobb asztalos-szakemberei: Glatz Béla, Bulbuk Gerő, Szilágyi Lajos (a Tóth Gyula veje), és még sokan mások, legalább 25-30 mester. A Sváb utcában még most is működik az egykori Szongoth-féle malom. A Gödör utcai malom is a Szongoth Józsefé volt. Ott áramot is fejlesztettek, és ő bonyolította a víz felszínre hozatalát a városi ártézi kútnál, amely a mostani Polgármesteri Hivatal előtti park helyén állt.

Ha már ezen a környéken járunk, meg kell említenünk a vágóhíd épületét a Cser-völgyön, melyet pár éve bontottak le. Ez látta el Tasnádot és környékét hússal, a hentesüzletek számára kötelező módon itt vágták az állatokat. A Sós utca (V. Salajan) felső részén magánemberek laktak. A mostani Osan-házban dr. Pop Nicolae körorvos lakása és rendelője volt, ezután következett a katolikus-iskola. A jobbra felfelé induló utca tömbházai helyén volt az ipartestület telke, ide jártak az iparosok szórakozni. Az iskolával szembeni sarokházban volt Lővinger szikvíz (szódavíz) gyára.

A mozi- és színházterem a Merza István tulajdona volt. Színielőadásokat tartottak itt, valamint a 40-es években működő ifjúsági zenekarok szombat és vasárnap délutánonként itt szórakoztatták a hallgatóságot. A református ifjúsági zenekar tagjai voltak: Katona Jani prímás, Bulbuk István – tangóharmonika, Bulbuk József (jómagam) – szaxofon, Véső Karcsi – dob, Mészáros Jóska – bendzsó, Faragó Tóni – nagybőgő. A katolikus zenekar: Buchmüller Imre – prímás, Sejk Marci – szaxofon, Sejk Feri – gitár, Mock Jani – bendzsó, Schmidt Jóska – nagybőgő.

Szemben a moziteremmel volt a Hulka vegyeskereskedő háza (a kommunizmusban szülészet és utána óvoda), az udvarán teniszpályával. Innen nem messze volt a Muresan táblabíró telke és háza, ahol nemrégiben a gyerekkórház volt. Visszatérve a Sós utcára, itt állt még dr. Somogyi Endre ügyvédi irodája és háza. A mai Polgármesteri Hivatal épületében működött a Táblabíróság. A gyógyszertár helyén Guttmann szódavizes boltja állt, lejjebb pedig Wiess Vilmos földbirtokos lakott.

Ha körbejárunk városunk főterén, eljutunk egy most beépítetlenül álló sarokhoz a Keizer-terasz mellett. A régi időkben itt állt a városi gyógyszertár, Brém György volt a patikus neve. A Művelődési Házban volt a Kaszinó, az értelmiségi réteg találkozóhelye. A mellette lévő épületben rendelt dr. Szeiz Mihály. Ő volt az egyik legjobb hírű orvos Tasnádon, kisebb műtéteket is elvégzett. Kissé lejjebb lakott a fiákeres Rácz Mariska néni, majd ott találjuk a zsidó kóser mészárszéket, aztán Dömötör Ignác kalaposműhelyét. Egy házzal lennebb lakott a községháza írnoka, és volt erre egy örömház is. A mai ortodox-templom helyén állt egy szerény görög-katolikus templom.

Áttérve a római-katolikus templom oldalára, a templomkert után dr. Hunyadi János ügyvédi irodája és lakása volt, lennebb pedig a község postahivatala. Néhány házzal lennebb volt Asztalán Károly úri kovácsműhelye. Róla érdekes megjegyezni, hogy nagyon pedáns volt, fehér kesztyűben patkolta a lovakat, és a nagykárolyi Károlyi-kastélyból is hozzá jártak lovat patkoltatni. Ezen a környéken lakott a Balázs-család, akik kőművesek és kályharakók voltak, valamint itt volt a Pekári-féle kerékgyártó-műhely is.

Az 1930-40-es években a Macskahegyen nem voltak házak. Egy Magyarországról idetelepült család, Schweizerék tulajdona volt az a terület, és egy gyönyörűen és szakszerűen betelepített szőlészet volt ott. A különböző szőlőfajták külön parcellákon teremtek, melyeket téglajárdák határoltak. Százhektó számra termett ott a jó bor, amit egy nagy borospincében tartottak, mely talán jelenleg is megvan. A gazdák maguk is a hegyen laktak, abban a ma már romokban álló épületben, mely később (a hévízfürdő működésének idején) szórakozóhely volt. A kommunizmus eltüntette a szőlészetet, a Schweizer család pedig visszaköltözött Magyarországra.

Talán a legtitokzatosabb szöglete városunknak a Rákóczi-pince, melynek bejárata a református templomkert kapuja közelében található. Állítólag Tasnád-Nagykároly-Erdőd útvonalon vezet ez az alagút, kijárattal a másik két településen is. A régiek úgy tartották, hogy Rákóczi Ferenc ezen át menekült a labancok elől, és itt, nálunk tette fel lovai patájára fordítva a patkókat, hogy ezáltal megtévessze üldözőit. A pince már jó pár éve alig néhány méterre járható csupán, a 80-as években a Transilvania szövetkezet pincének használta, jelenleg le van zárva.

Az egykori község leírásából nem hagyhatjuk ki az őt körülvevő “határt”. A Macskahegyet határolja a Banka-hegy (vagy Csákó-hegy), ahol szőlők, szántóföldek voltak. Itt volt (és van is) a Halastó a Josics-féle épülettel, ami annak idején lakás és borház volt. A Banka a Ráci úton át az Újhegyig terjed. Közöttük a határ a kis völgyben a Bika-rét. Az Újhegyet a szarvadi út határolja. Az Újhegy aljában, a Bika-rét elején állt a Fürer-féle nagy istálló, amit 10-15 éve bontottak le.

A szarvadi út kezdetén található a Cser-völgy, tőle balra a zsidó-temető, mely napjainkban is meglátogatható, bár eléggé elburjánzott ott a növényzet. A Cser-völgy után, fel a domboldalon következik a Hajnal-hegy, melyet a szarvadi határ és a csögi út fog közre. A csögi úttól a nagykárolyi útig terjed a Csárda-domb, melynek közepén a két világháború között egy téglagyár üzemelt. Akkoriban két téglagyár volt a községben. A jelenlegi (a Gróf-domb aljában található) téglagyár helyén szintén ilyen üzem állt. Róf János bérelte. Itt kézi téglát készítettek, melyet tábori kemencében égettek ki. Ezt hívták cigánytéglának. A temető és a téglagyár között volt egy régi kis zsidótemető, melybe ma már nem temetkeznek. Ezen a környéken működött egy Rózsabokor nevű kocsma és örömház is.

A Csárda-domb és az egykori kis görög-katolikus templom (mostani ortodox templom) között terült el a Disznó-hegy. A nagykárolyi út és a szántai út között volt a Mizsur-tag és a Kulcsár-tag, a szántai út és a kaszárnya között pedig a Silbek-tag és a Papi-legelő. Ezeken a földterületeken, a dombos részeken jobbára szőlőt termesztettek, a sík területeket pedig szántóföldekként művelték meg: kukoricát, gabonát termesztettek rajtuk.

Az elnevezéseket nagyrészt még ma is így használjuk, egyes helyeket beépítettek a város terjeszkedése folytán, másokat viszont a lakosság művel meg manapság is.

Nagykároly

Nagykároly, románul Carei, németül Großkarol, municípium Szatmár megyében, a megye második legnagyobb települése. Szatmár vármegye székhelye 1780 és 1920 között. 1871 óta rendezett tanácsú város. Az 1876-es közigazgatási rendezéssel Szatmár megye bővült Kővárvidék egy részével. Az első világháborút lezáró békeszerződés alapján Romániához csatolták. 1926-ban történt közigazgatási átszervezés során elveszítette megyeszékhely rangját és Szilágy megyéhez csatolták, az akkori Szatmár megye központja Szatmárnémeti lett. Az 1940-es magyar közigazgatás megőrizte ezt a beosztást. Az 1950-ben kialakított Máramaros tartományhoz tartozott később, 1950 és 1968 között rajoni székhely. 1968-ban a megyésítés óta tartozik megint Szatmár megyéhez. 1944 októberében a város közelében zajlottak az utolsó összecsapások, Románia mai területének felszabadításáért. A város elfoglalásának napja, október 25, később a Román Hadsereg hivatalos napjává vált. 1995-ben kapott municípiumi rangot. Közigazgatásilag a városhoz tartozik a tőle 7 km-re fekvő Szentjánosmajor.

1926-ban Szilágy megyéhez csatolták a környező településekkel együtt. A második világháború a város etnikai szerkezetét is megváltoztatta, zsidók és németek estek áldozatul a deportálásnak illetve a kollektív bűnösség elve alapján elrendelt orosz munkaszolgálatnak.

Neve az ótörök eredetű ómagyar karuly (mai karvaly) köznévből származik, valószínűleg személynévi áttétellel. Középkori névalakjai: Karul (1320), Karol (1385), Nagy-Károly (1428). Előtagja a középkorban Szaniszló határában létezett Károlypusztától való megkülönböztetésére szolgált.

Földrajzi betájolás:

 Nagykároly Szatmárnémetitől 35 km-re, nyugat-délnyugatra, Nagyváradtól 98 km-re, északra, Zilahtól 69 km-re lévő, 130 m tengerszint feletti magasságban, a Csanálos–Vállaj magyar-román közúti határátkelőtől tíz kilométerre található város. A következő települések határolják: Mezőfény, Kaplony, Kismajtény, Gencs, Szentjánosmajor, Újmárna. Közúton a DN1F műúton érhető el Kolozsvár irányából, Nagyváraddal a DN19 köti össze. Itt halad el a Temesvárt Szatmárnémetivel összekötő vasútvonal, a Dés-Zilah felől az utolsó jelentős vasútállomás. Innen vasúton Tiborszállás (Magyarország) felé lehet tovább utazni.

Nagykároly történelme szorosan összeforr a Károlyi családéval. Az első írásos említése 1213-ból való. A Kaplony nemzetség birtokolta egykor, majd leszármazottjuk, a Károlyi család első birtokközpontja volt 1264-ben. Eredeti településmagja a mai kastély és a római katolikus templom között állhatott.

1346-ban a Károlyiaktól szombatonként hetivásár tartására kapott engedélyt, 1387-ben Zsigmond királytól ispánságot és pallosjogot kapott. Ennek dacára 1398-ban még mindössze három utcából állt. Az 1400-as években Károlyi Simon kezdte nagyobb településsé fejleszteni. 1418-ban királyi parancs rendelte el, hogy az ideköltözött jobbágyokat földesuraik nem követelhetik vissza. 1482-ben két országos vásár tartására nyert szabadalmat. Károlyi Lancz László 1482-ben kezdte építeni várkastélyát. 1526-ban a várból indult el a Károlyiak bandériuma a mohácsi csatába.

Lakossága 1554-ben áttért a protestáns hitre. 1567-ben esperese aláírta a kálvini hitvallást, és református főtanodája működött. 1591-ben református zsinat székhelye volt, amely a Gergely-naptár bevezetése ellen tiltakozott.

A 16.-17. században törökök, később a kurucok és labancok is támadták a várost, pusztításokat végezve. Károlyi Mihály 1592-ben a török ellen a várat négy védőbástyával látta el, a vizes árkokat kiszélesítette, a megemelt védősáncot palánkokkal erősítette meg. A törökök egyszer ostromolták a várat, sikertelenül.

1598-ban még 276 adófizető család lakta, de a 17. században a császári katonaság többszöri pusztítása nyomán népessége megcsappant.

1615-ben II. Mátyás és Bethlen Gábor követei tanácskoztak a várban a Szatmár vidéki ellenségeskedések megszüntetéséről. 1622-ben ugyancsak a várban kezdte meg II. Ferdinánd és Bethlen Gábor a nikolsburgi béke tárgyalását.

Miután a Károlyiak a katolikus hitre tértek, hosszú pereskedések kezdődtek közöttük és a város református többségű iparos és nemes lakossága között. 1649-ben jezsuiták telepedtek le a városban.

1703-ban az erdélyi hadjáratából visszatérő II. Rákóczi Ferencet Barkóczy Krisztina feltartóztatta, és csak férje, az időközben a kurucok oldalára állt Károlyi Sándor parancsára nyitották meg előtte a vár kapuit. Rákóczi ezután 28 napig tartózkodott a várban, amely a továbbiakban a kurucok egyik központja lett. 1711-ben Károlyi Sándor és Pálffy János itt kezdték meg a tárgyalásokat a szatmári békéről. Tárgyalások voltak Vaján is. A béke után Károlyi megkezdte a település újranépesítését. Már 1712-ben megpróbálkozott 124 württembergi sváb család letelepítésével, de ők öt év alatt szétszóródtak. 1714-ben a Bobáld faluból 1672-ben odaköltözött románoknak a mai Hajdúvárosban családonként 27 hold földet és hajdúszabadságot adott. 1720 körül evangélikus szlovákok és görögkatolikus ruszinok települtek be. 1741-ben 49 román és 43 ruszin család lakta. 1720-tól költöztek be Galíciából zsidók is, akiknek már Károlyi Sándor alatt saját bírójuk volt, 1741-ben pedig Károlyi ötven telket adományozott nekik a későbbi Zsidóköz helyén.

1743-tól Károlyi Ferenc családonként 30-40 holdas birtokkal és kedvezményekkel csábította a sváb telepeseket.

Először 1717-ben a csizmadiák, szabók és szűcsök céhe alakult meg, majd 1735-ben a tímárcéh. 1765-ben gyógyszertárat alapítottak. 1784-ben a városban 370 kézműves 54 különféle iparágat gyakorolt, a leghíresebbek a gubacsapók és a tímárok voltak. A céhek nemzetiségi alapon különültek el: főként kisnemesi származású magyarok voltak a csizmadiák, tímárok, gubások és szabók, svábok a kovácsok, lakatosok és kerékgyártók, szlovákok a fazekasok és kelmefestők, zsidók a pékek, mészárosok, gyertyaöntők és szappanfőzők. 1774-ben 372 egésztelkes gazda (közülük 231 sváb), 18 örökös jobbágy, 347 zsellér (közülük 121 sváb) és 148 inquilinus lakta.

1725-ben a piaristák gimnáziumot alapítottak; neves rektorai voltak: Keszthelyi László, valamint boldogfai Farkas Lajos, aki 1796 és 1799 között töltötte be ezt a tisztséget. 1754-ben a Károlyiak védnökségével Szatmárnémeti Pap István nyomdát állított föl Nagykárolyban. 1838-ban Gőnyei Gábor sajtója alól került ki az első román nyelvű nyomtatvány Szatmár vármegyében, Constantin Alpini Ioan Lemenyhez intézett üdvözlő versezete.

1780-tól Szatmár vármegye székhelye. 1834-ben földrengés sújtotta. 1836-ban kaszinó, 1840-ben aggmenház, 1845-ben kórház létesült. A 19. század közepén évi hét országos vásárt rendezett. A sváb, ruszin, román és szlovák lakosság a 19. század folyamán nyelvében elmagyarosodott.

1858-ban alapították a dohánybeváltót és a dohányfermentáló üzemet (“fábrika”), amely egészen a 20. századig a város egyik fontos üzeme maradt.

1871-ben rendezett tanácsú város címet nyert, ugyanezen évben elkészült a Nagykárolyt Szatmárral és Debrecennel összekötő vasútvonal (1887-ben ehhez csatlakozott a Nagykároly–Sarmaság–Zilah, majd 1905-ben a Nagykároly–Mátészalka vasútvonal). 1887. május 6-án a város nagy része leégett, ezután alakult ki a belváros mai, rendezett képe.

1885-ben alapították a Nagykároly és Vidéke című politikai hetilapot, 1886-ban a városi ipartestületet, 1900-ban a Kölcsey Múzeumot, 1901-ben a város állandó színtársulatát (1908-tól önálló épülettel), 1905-ben a papírgyárat. 1904-ben vezették be a villanyvilágítást.

A román hadsereg a városba 1919. április 18-án vonult be.

A két világháború között a szatmári svábok „visszanémetesítése” céljából itt Gau-Amt néven német propagandaegylet működött.

A két világháború között új ipari üzemek alakultak. 1928-ban a Rekord gombgyár, amely 1960-ig működött. 1933-ban hozták létre az Ardealul olaj-, szappan- és vegyigyárat, amely a kommunizmus alatt is az egyik legfontosabb üzeme maradt. 1960-tól fő termékei az étolaj, az ipari olaj és az olajpogácsa voltak. A második világháború előtt ezeken az üzemeken, a papírgyáron és a dohányfermentálón kívül még három téglagyára, három malma és egy vajgyára is működött.

1936-ban a helyi Törekvés sportegyesület futója, Nemes Ferenc egyedüli atlétaként képviselte Romániát a berlini olimpián.

1940 és 1944 között Magyarországhoz tartozott.

  1. 1945. október 25-én vonult be a városba a román és a szovjet hadsereg. A háború után még hat évig határzár alatt állt.

A kommunizmus évtizedei alatt több új lakótelepet, összesen mintegy ötezer lakótelepi lakást építettek föl. Legfontosabb új ipari üzemei az Unio gépgyár (1977, kazánok, vasöntvények) és a Kraszna bútorgyár (1972) voltak, de létesült kekszgyár (1971), fonoda (1971), kender- és len feldolgozó (1972), konzervgyár (1977), tejporgyár (1977) és cukorgyár (1986) is. Az 1981-ben alapított juhtenyésztési kutatóközpontban Romániában egyedül foglalkoztak az erdélyi merinó juhfajta nemesítésével.

1741-ben 49 román és 43 ruszin család lakta. 1720-tól költöztek be Galíciából zsidók is.

1744-ben még csak hét sváb mesterember lakta. 1745 és 1747 között 31 württembergi és 31 környékbeli sváb gazda, 1748 és 1752 között 91 németországi és 38 Szatmár vármegyei sváb gazda költözött be. 1762-ben már 132 sváb családfőt számlált. 1774-ig újabb 17 sváb jobbágy és 49 zsellér érkezett Németországból, 31 jobbágy és 19 zsellér pedig a környékről.

1828-ban 11 ezer lakosa volt, közülük 1800 zsidó.

Az 1900-as adatok szerint 15,382 lakosa volt Nagykárolynak.

1911-ben 16 078 lakosából 15 772 volt magyar és 216 román anyanyelvű, 5932 római katolikus, 3893 görögkatolikus, 3500 református, 2491 zsidó és 230 evangélikus vallású.

2002-ben 23 182 lakosából 12 596 magyar (55,29%), 9634 román, 524 német és 385 cigány nemzetiségű, 8235 római katolikus, 8057 ortodox, 4809 református és 1688 görögkatolikus vallású.

2011-ben Szentjánosmajorral együtt 20 181 lakosából 12 119 (60,1%) magyar, 7916 román (39,2%), 73 német és 21 cigány anyanyelvű. Nemzetiség szerint: 11054 magyar, 8098 román, 476 német és 473 cigány.

A városon belül a magyarok aránya a régi városközpontban a legmagasabb, a Mihai Viteazul lakótelepen a legalacsonyabb, a többi városrészben viszonylag egyenletes. A város népességének változását az utóbbi fél évszázadban az alábbi táblázat mutatja.

 

Évszám

1956

1966

1977

1992

2002

2011

Népesség

16800

19700

25050

26370

23182

21181

Változás

 

+1.61 %/év

1.83 %/év

0.62 %/év

-1.28 %/év

-1.03 %/év

Ha a népesség változási üteme azonos lenne 2002-2011 közötti időszakéval (-1.03%/év), Nagykároly lakossága 2019. évben a következő lenne: 19 428.

A híres piarista algimnázium mellett 1883-tól leány ipariskola, 1893-tól polgári leány-, 1913-tól pedig polgári fiúiskola is működött. A főgimnáziumot 1887-ben avatták fel.

A román hadsereg a városba 1919. április 18-án vonult be. 1923-ban megszüntették a piarista gimnáziumot, helyette létrehozták a román–magyar, majd román–német tannyelvű Vasile Lucaciu Líceumot, a polgári leányiskolát román tannyelvű algimnáziummá alakították, a polgári fiúiskolát pedig megszüntették, helyette inasiskolát hoztak létre. 1930-ban román tanítóképző is létesült.

1948-ban egy mindössze néhány évig működő magyar tanítóképzőt, 1952-ben pedig egy magyar líceumot alapítottak, amelyet 1959-ben összevontak a román líceummal.

2018-ban Nagykárolyban összesen 4788 gyermek jár valamilyen oktatási intézménybe. Az általános iskolák képzeletbeli ranglistáját a Mihai Viteazul lakónegyed övezetében található Vasile Lucaciu Általános Iskola vezeti a gyermeklétszám tekintetében, itt összesen 487 diák tanul, 197-en magyar, 290-en román tannyelvű osztályokban. Az 1-es számú általánosban közel száz gyermekkel vannak kevesebben a Lucaciu iskolához képest: itt 392-en tanulnak, 189-en román, 129-en magyar, 74-en pedig német tagozaton. A középiskolák körében a Nagykárolyi Elméleti Líceum áll az első helyen. Ez nem meglepő, tekintve, hogy az oktatási intézmény az új tanévtől összeolvadt a szomszédjában lévő egykori 3-as számú iskolával. Így, valamint a német tagozatosokkal összesen 1582 tanulóval rendelkezik a Zsidó Sándor igazgató vezette iskola. Az elméletiben 63 osztályban tanulnak a diákok: 891-en a román, 636-an a magyar és 55-en a német tannyelvű osztályokban. A Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceumban 448 diák tanul, itt nincs román tagozat, az iskola diákjai csak magyar osztályokban tanulnak. A Simion Bărnuţiu Szakképző Líceumban összesen (az esti oktatásban részesülőkkel együtt) 689-en tanulnak, míg a Iuliu Maniu Iskolaközpontban (ugyancsak az esti tagozatosokkal együtt) 445-en. A Bărnuţiuban 262 diák tanul magyar osztályban, míg román nyelvű osztályokba 413 diák jár. A Maniu iskolában tíz diák tanul magyar nyelven, a többiek mind román tagozatosak.

  • Elméleti Líceum Nagykároly

Alapítás éve 1990. A város legjelentősebb iskolája. A román tagozatra 405, a magyarra 355 jár. Líceumi szinten 3-3 osztályt indítanak évfolyamonként, általános iskolai képzésben (felfutóban) V. és VII. osztály van román nyelven, magyarul pedig csak V. osztály.

Elérhetőség: Ignisului u. 20. Telefon: 0361-401282, Villámposta: liceul_careic@yahoo.com. Honlap: www.liceulteoreticcarei.ro.

Igazgató: Zsidó Sándor. Aligazgató: Pop Rodica.

  • Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum

1992-ben alakult meg a szatmári Római Katolikus Püspökség kérésére a Tanügyminisztérium és a Kultuszminisztérium jóváhagyásával. A tanintézmény állami iskola, de küldetésnyilatkozatában felvállalja annak a lelki és pedagógiai örökségnek az ápolását és továbbadását, melynek évszázados múltja van Nagykárolyban, a piarista rend kiváló munkájának köszönhetően. 1992-ben a Iuliu Maniu Általános Iskola engedett át egy osztálytermet, 1999-ben a régi vármegyeháza börtönében alakítottak ki osztályokat. Miután 2004-ben a római katolikus egyház visszakapta több régi ingatlanát, a volt Piarista Gimnázium épületét is, az iskola megfelelő körülmények között működhet. 2013-ban új épületszárnnyal bővült a gimnázium. 2005-től 4 párhuzamos osztályban indult a tanítás, 2017-ben elemi és általános iskolai szinten évfolyamonként 1-1 osztályt indítanak, középiskolai szinten széles a paletta: elméleti tanulmányi ágazat, reál profillal; technológiai szolgáltatási ágazat, közélelmezés-idegenforgalom profillal; hivatásfejlesztő (vokacionális) ágazat: teológiai profillal

Az iskolában működik a Gr. Károlyi Gyula Cserkészcsapat.

Elérhetőség: Iuliu Maniu utca 1. Telefon: 0261-861, 0261-861827. Villámposta: calasantius@yahoo.com. Honlap: www.jcalasantius.ro.

Vezetőség: igazgató Kocsis Aliz, spirituális Simon Attila.

  • Simion Bărnuțiu Műszaki Líceum. Líceumi magyar osztályok: nappali tagozat – gépésztechnikus és közlekedés technikusi szakirányok, esti tagozat – karbantartási szakirány. Szakiskolai képzésben: 4 magyar osztály lakatos, számvezérlésű gépek kezelése, autószerelő, kárpitos és hegesztő szakokkal. Posztliceális szinten nincs magyar osztály

Elérhetőség: Rákóczi Ferenc u. 12. Telefon: 0361-402226. Villámposta: grupscolaragricolcarei@yahoo.com. Honlap: www.liceulagricolcarei.ro.

Igazgató: Gindele Imre. Aligazgató: Terhes Mircea.

A Iuliu Maniu Műszaki Főgimnáziumban 2017 óta nem indul magyar nyelvű osztály.

  • sz. Általános Iskola. A korábbi egyházi iskolák helyébe 1920 után román nyelvű állami elemi iskolát alapítottak. Ezt alakították át 1948-ban általános iskolává. 1962-től működik 1.sz. Általános Iskolaként. Óvoda is tartozik hozzá. Három, román, magyar és német tagozattal működik. Magyar osztályok: 1 évfolyamonként.

Elérhetőség: 1 Decembrie u. 37. Telefon: 0261-861191. Villámposta: sc1carei@gmail.com. Honlap: http://scoala1carei.scoli.edu.ro

Igazgató: Moldovan Nicolae. Aligazgató: Kocsi Gyöngyike.

  • Vasile Lucaciu Általános Iskola. 1920 előtt Magyar Polgári Iskola működött az iskola elődjeként, ezt megszüntették és 1923-ban megalakították helyébe a Vasile Lucaciu Líceumot. Az 1948-as tanügyi reform után sokáig líceumként működik, 1962-ben alakítják általános iskolává – a név megtartása mellett. Évfolyamonként 1 román és 1 magyar osztályt indítanak.

Elérhetőség: telefon: 0261-861186

Igazgató: Mocanu Loredana Alina. Aligazgató: Tóth Enikő.

  • sz. Általános Iskola. Nagy iskola volt, a létszám folyamatos csökkent. Évfolyamonként 2 román és 1 magyar osztályt indítottak. Ezt összevonták az elméleti líceummal.

Elérhetőség: Ignisului u. 18. Telefon: 0261-862740. Villámposta: sc3carei@yahoo.com.

Igazgató: Cioltean Sorin Ion.

Valamikor Nagykárolynak nemcsak színházépülete volt (épült 1907-ben), az 1901-ben Krémer Sándor által alapított színi együttes részére. 1920 után Carmen Sylva néven újabb saját együttes lépett fel itt. A kommunizmus alatt a színházat tönkretették, a páholyokat megszüntették. 1995 kezdik felújítani, a felújítás többször megakadt, 2008-ben bezárták az épületet. Majd Európai Uniós támogatásnak köszönhetően, felújították 2013-2016 között. 2016-ban adják át. Ma Nagykárolyi Városi Színház néven befogadó színház. Magyar (gyerek és felnőtt) és román (középiskolások) nyelvű amatőr színtársulat működik a városban, évente 3-4 előadást tartanak.

  • Nagykárolyi Művelődési Központművelődési szervező intézmény. Kulturális rendezvények gyermekek és felnőttek számára, műsorok, szimpóziumok, szemináriumok, kiállítások, versenyek, zene, tánc, színházi előadások fogadása stb. Magyar, román, német tánccsoport, román-magyar népzene, ének és zeneoktatás.

Elérhetőség: Iuliu Maniu utca, 12-14 szám. telefon 0261 865006. Villámposta: culturacarei@yahoo.com. Honlap: www.culturacarei.ro.

Igazgató Szűcs József.

  • Nagykárolyi Városi Könyvtár. Alakult 1952-ben. 1955-től a Károlyi Kastélyban működött, 2009-től külön épületet kapott, ez is ideiglenes.

Elérhetőség: Iuliu Maniu utca, 10, telefon 0261 861 480, villámposta bibliotecamunicipalacarei@yahoo.com.

Igazgató, megbízott: Corina Nuna.

  • Nagykárolyi Városi Múzeum. Alapították 1958-ban. A Károlyi Kastélyban működik, a Megyei Múzeum részlegeként. Három alapkiállítása van: régészet, történelem és ornitológia. 2012-től új alapkiállítások vannak a kastélyban a régiek helyett: helytörténet, történelmi enteriőr, afrikai vadásztrófea gyűjtemény. Valamint évente 5-6 időszakos kiállítás, múzeumpedagógiai foglalkozásokat is rendez.

Elérhetőség: 25 Octombrie sgut. 1. Telefon: 0261-864981. Villámposta: muzeucarei@gmail.com, Honlap: www.e-castellum.eu

Kapcsolat: Hágó Nándor Attila részlegvezető. Villámposta: hagonandor@gmail.com.

  • „Gróf Károlyi” Kulturális Idegenforgalom-népszerűsítő Központ. Alapították 2012-ban. A Károlyi kastélyban működik. Főképpen a kastélyban és a kastélykertben zajló kulturális rendezvényeket szervezi (képzőművészeti tárlatok, fotóművészeti kiállítások, koncertek, hangversenyek, könyvbemutatók, középkori fesztivál, stb.).

Elérhetőség: 25 Octombrie sgut. 1. Telefon: 0261-861481. Villámposta: castelul.karolyi@gmail.com, Honlap: www.visitcarei.ro

Kapcsolat: Dragoș Georgescu, igazgató.

 

Rendezvények:

Nagykárolyi Városnapokindult 1997. A városnapokat felváltotta August Fest (2009) valamint a Villa Karul  F3esztivál (2013)

Időpont: július vége – augusztus eleje

Helyszín: több helyszínen: Károlyi kastély, Dendrológiai park.

Szervező: „Gróf Károlyi” Kulturális Idegenforgalom-népszerűsítő Központ, Nagykárolyi Művelődési Központ.

Nagykároly e művészettörténeti szempontból kimagasló kvalitású építészeti emlékkel való gazdagítása főként a Károlyi család mecenatúrájának és művészetpártolásának köszönhető. Ők fedezték az építkezés anyagi költségeit, és ők bízták meg a különböző építészeket, pallérokat, mestereket a munkák elvégzésével.

Építészeti emlékek:

  • A Károlyi-kastély a 15– századi vár helyén, Joseph Bitthauser tervei alapján 1794-ben, késő barokk stílusban épült. 1847-ben Ybl Miklós végzett benne átalakításokat, 1893–1896 között a szászországi Meinig Arthur tervei alapján, néhol neogótikus stílusú héttornyos, árokkal körülvett lovagvárrá építik át. Elrendezésében és térszervezésében a historizmus reprezentatív tereit követi, illetve továbbviszi a Loire völgyi kastélyok Andrássy Gyula által terjesztett divatját. A négyzetes belső udvar lefedésével létrejött a mai átrium, ami szintén a historizmus jellegzetességeként, kétszintes központi hallként jelenik meg.

Ma városi múzeum, kiállító terem működik itt. A 80 ezer kötetes könyvtár és a kultúrház itt működött sokáig. A Szatmár Megyei Múzeum nagykárolyi osztályának alapkiállításai, történelmi panoptikum, valamint 2-3 hetente váltakozó időszakos kiállítások tekinthetők meg az épületben. Középső bástyájának teteje kilátó. 12 hektáros parkja arborétum, mai formájában 1877-ben képezték ki. Legidősebb fája egy 1810-ben ültetett platán. Szélén 33 m magas, 1888-ban épült romantikus stílusú víztorony áll. A kastély egykori lovardájában a 80-as és 90-es években mozi működött, majd diszkónak használták, végül a 90-es évek végén összedőlt. Európai Uniós pályázatnak köszönhetően az egykori lovardát felújították, a fedett lovaglótermen kívül, konferenciaterem és Hostel működik benne. Ma lovakat is tenyésztenek itt. Gyerekeknek tartanak lovas oktatásokat, továbbá különböző rendezvényekre hintó bérelhető. Az épület felújítása megkezdődött, de pénzhiány miatt lassan haladnak a munkálatok. A kastély körül található egykori angolkert még napjainkban is szépen gondozott.

  • A volt piarista templom eredetileg barokk–klasszicista stílusban, fogadalmi templomként 1769 és 1779 között épült, Franz Sebastian Rosenstingl bécsi építész tervei alapján. A templom a partiumi késő barokk egyházi építészet egyik jelentős példája. Károlyi Antal Kalazanci Szent József közbenjárásának tulajdonította első gyermeke születését. Fő- és hat mellékoltárának képeit 1778–1780-ban Johann Ignaz Cimbal Berendezésének értékes darabja a szentélyben álló feszület és a klasszicista szószék, melynek koronáján a Szentlélek galambjának gipsz képe látható. Az 1834-es földrengésben tornya leomlott. 1857–60-ban Ybl Miklós tervei szerint restaurálták és összekötötték a rendház épületével. Anyagi helyzetük illetve reprezentációs igényük miatt különös gondot fordítottak az építkezés minden részletére, végigkövetve, megszervezve az itt folyó munkálatokat. A Károlyi család mellett meghatározó szerepe volt a templom építéstörténetében a tervrajok készítőjének, Franz Sebastian Rosenstingl bécsi építésznek is. Károlyi Antal választása nem volt véletlenszerű, Rosenstingl korának elismert, jelentős életművet maga mögött tudó bécsi építész volt. Szakmai tudását, hozzáértését bizonyítják tervrajzai és a templomhoz készített különféle részletrajzai is. A két oratóriumot összekötő folyosón egyháztörténeti kiállítás látható. A bal oldali oratóriumban van a régi piarista könyvtár, legrégebbi nyomtatványa 1754-ből való.
  • A volt piarista rendház 1727-ben épült. Az 1834-es földrengés után 1861 és 63 között, Ybl irányításával újraépítették, 1889-ben pedig emeletet építettek rá. Az épületben egy ideig leány gyermekotthont működtettek a piarista nővérek. A piarista nővérek 2014-től átköltöztek a régi paulai Szt. Vince által alapított női rendnek az épületébe (Zárda), melyet 2015-ben teljesen felújítva vettek használatba.
  • A piarista gimnáziumi szárny 1846 és 1848 között épült. Tanára volt Acsády Ignác, Czirbusz Géza, Dugonics András és Révai Miklós, diákja Ady Endre, Simion Bărnuțiu, Gaal József, Jászi Oszkár, Ligeti Antal, Aurel Popp és Vasvári Pál. Előtte áll Simion Bărnuțiu mellszobra. Az épületben jelenleg a Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont működik. Egykori parkjában épült föl a város első lakótelepe, a Republicii-negyed.
  • A református templom 1746 és 1752 között épült, 1792 és 1800 között átépítették. A templomkertben Károli Gáspár
  • A görögkatolikus templom 1738-ban, egy korábbi fatemplom helyén a ruszin görögkatolikusok számára épült, Rácz Demeter, a Károlyiak jószágkormányzója költségén. Sajátos alaprajzának és homlokzatának modellje a máriapócsi kegytemplom Az 1834-es földrengés a mellette álló volt román templommal együtt jelentősen megrongálta. Ikonosztázának festményei Hippo János munkái 1857-ből. A templom padlásán kis egyháztörténeti kiállítás van.
  • Az ortodox templom korábban a román görög katolikusoké volt és 1752–1766-ban épült. Falfestményeit 1965-ben Vasile Pascu készítette, üvegablakait pedig 1980-ban helyezték be. Mellette az ortodox esperesség épülete (1887–1890).
  • A volt vármegyeháza eredetileg az 1830-as években épült. Hátsó szárnyában egykor görögkatolikus kolostor működött. 1905-ben szecessziós stílusban átépítették és kibővítették, majd 1926-ban ismét átépítették. Itt dolgozott vármegyei jegyzőként Kölcsey Ferenc. Ma a Iuliu Maniu Iskolacsoport működik benne.
  • Az egykori Arany Szarvas fogadó eredetileg 1805-ben épült. 1846-ban ennek ablakából látta meg Petőfi a Térey ház udvarán sétáló Szendrey Júliát, az épület a fogadóval szemben volt. Az 1850-es években Ybl Miklós tervei szerint átépítették, majd a városháza működött benne. Volt határőrlaktanya. 2014-óta a Polgármesteri Hivatal működik benne.
  • Az egykori Arany Csillag fogadó 1847-ben épült. Itt találkozott Petőfi Sándor 1848. szeptember 7-én a vármegye liberális ifjúságával. Egy ideig az ipari iskolacsoport tanműhelyei működtek benne.
  • Az evangélikus templom 1815 és 1823 között épült.
  • A nagyzsinagóga 1866-ban készült el. Mellette az 1890-ben épült kiszsinagóga.
  • A Térei utcai (Str. Oborului) zsidó temetőt 1744-ben kezdték használni, igen szép díszes sírkövek találhatóak benne. Az újabb Somos utcai (Str. Șoimului) temetőben is 1800-tól kelteződnek a sírok. Az új zsidó temetőben található a Holocaust áldozatainak az emlékműve. Ugyancsak az ő emlékükre épült a nagy zsinagóga előtti obeliszk is.
  • A volt zárda, leánypolgári és Melinda-árvaház épülete (1893), ma 1. sz. általános iskola. Előtte áll Petrovits István 1994-ben készült Petőfi-szobra. Petőfi a megyebálon ismerkedett meg 1846. szeptember 8-án Szendrey Júliával. A megyebál az Aranyszarvas fogadóban volt. Jelenleg a piarista nővérek családtípusú lánynevelő intézete működik itt.
  • A rendőrkapitányság épülete (1880–1885) egykor az Ecsedi Láp Lecsapoló Társaság székházának adott otthont.
  • A városi színház 1907-ben épült, Kopeczek György terve alapján. 1953-ban átépítették. 2012-2016 között teljesen felújították.
  • A Kaffka Margit utca 4. sz. házának udvarán Kaffka Margit szülőháza, rajta emléktábla. A tényleges szülőház az udvaron van, az emléktábla pedig a külső házfalon, amely Jászy Oszkár szülőháza.
  • Városháza 1911-ben épült és 1940-ig bank működött benne. 2014-től üresen, használaton kívül áll.
  • Jellinech-gyógyszertár 1884-ből, jelenleg a földszintén gyógyszertár, emeletén a nagykárolyi RMDSZ székháza.
  • A régi kórházépület 1845-ből való, ezt körútján Kossuth Zsuzsa, Kossuth Lajos húga is meglátogatatta. A régi korház épületét részben elbontották, átalakították. 2016 óta a Cristiana intézmény működik benne, mely a fogyatékkal élő embereknek a bentlakós kezelőintézménye.

Szobrok, emléktáblák

  • Kölcsey Ferenc szobor (1897, Kallós Ede alkotása). Elpusztult.
  • Révai Miklós és Erdősi Imre emléktábla (1901) – a diktatúra idején a táblát a plébánián őrizték, visszahelyezték 2004-ben.
  • Kossuth Lajos szobor (1908, Kallós Ede). 1932-ben megrongálták, lebontották.
  • Károli Gáspár emléktábla (1929)
  • Kaffka Margit emléktábla a szülőházon (1962)
  • Román katona emlékműve (1964, Vida Géza)
  • Ady Endre emléktábla
  • Petőfi Sándor szobor (1994, Petrovits István)
  • Fényi István emléktábla
  • Kafka Margit szobra (1999, Deák Árpád)
  • Kölcsey Ferenc emléktábla (2001).
  • Kölcsey Ferenc emléktábla (2004).
  • Szatmári egyházmegye 200. évfordulójának emléktáblája (2004 Xantus Géza)
  • Páll Ferenc mellszobor
  • Károlyi Sándor szobor (2011, Bíró Lajos)
  • Sváb betelepítés emlékköve (2012).
  • Vénig László emléktábla (2013)
  • Szent Flórián szobor (2014, Deák Árpád)
  • Karácsonyi Péter mellszobor (2014, Deák Árpád)
  • Deák Endre dombormű (2014, Deák Árpád).
  • Sváb deportálás emléktáblája (2015)
  • Jászi Oszkár emléktábla a szülőházon (2015)
  • Károli Gáspár szobor (2016, Deák Árpád)
  • Ady Endre és Bölöni-Marchis Otilia (Itóka) alakját formáló szoboregyüttes (2017, Bíró Lajos)
  • Sola Scriptura református emlékmű (2017)

További szobrok: Avram Iancu, Vasile Lucaciu, Simion Bărnuțiu, Mihai Eminescu, I. Ferdinand.

Itt született:

Károli Gáspár (1530 körül – Gönc, 1592) – az első teljes magyar nyelvű biblia fordítója.

Károlyi Péter (1543 – 1576) református lelkész, kolozsvári főiskolai tanár, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1573-tól haláláig, korának jelentős egyházi írója.

Gaál József (1811 – Pest, 1866) – író, az MTA lev. tagja

Schaffer Adalbert (1815 – Düsseldorf, 1871) – festőművész

Ligeti Antal (1823 – Budapest, 1890) – festőművész

Barna Zsigmond, Nyermeghi (1832 – Budapest, 1883) – ügyvéd, Budapest főjegyzője

Bodnár Zsigmond (1839 – Csillaghegy, 197) – irodalomtörténész, egyetemi tanár

Acsády Ignác (1845 – Budapest, 1906) – történész, MTA lev. tag

Szentgyörgyi Jordán Károly (1849 – Szaniszló, 1927) – katolikus egyházi író

Bársony János (1860 – Budapest, 1926) – orvos, szülész és nőgyógyász, egyetemi tanár, Bársony István író öccse.

Kabos (Rosenberg) Ede (1864 – Abbázia, 1923) – író, újságíró

Adorján Jenő (1874 – Gödöllő, 1903) – hegedűművész, zeneszerző

Jászi Oszkár (1875 – Oberlin, USA, 1957) – szociológus, történész, politikus

Jászi Alice (1877 – Budapest, 1935) – táncpedagógus, a magyar mozdulatművészet úttörője

Kaffka Margit (1880 – Budapest, 1918) – író, költő

Hain Péter (1895 – Budapest, 1946) – rendőrségi detektívfelügyelő, kormánytanácsos

Lestyán Sándor (1896 – Budapest, 1956) – író, újságíró

Jász Dezső (1897 – Berlin, 1981) – író, dandárparancsnok, hadtörténész

Kunder Antal (1900 – Rio de Janeiro, 1968) – katonatiszt, miniszter a Sztójay-kormányban

Krémer Manci (1907 – Budapest, 1990) – színésznő, primadonna, bábszínész

Manyák József (1907 – Svájc, 1980?) – újságíró, lapszerkesztő

Nádai István (1910 – Szatmárnémeti,1995) színész, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának örökös tagja

Páll Ferenc (1911 – Kolozsvár, 1992) – történész, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára

Török Sándor (1911 – Kolozsvár, 1990) – újságíró, költő, novellista

Gáll Margit (1920 – Kolozsvár, 1960) – ifjúsági író, műfordító

Ruha István (1931 – Kolozsvár, 2004) – hegedűművész, zeneakadémiai tanár

Elek Károly (1935 –) – a kolozsvári Állami Magyar Opera táncoskomikusa, énekkari művésze

Zsemlyei János (1936 – Kolozsvár, 2003) – nyelvész, egyetemi tanár

Silimon-Várday Zoltán (1940 – Nagykároly, 2001) tanár, újságíró, szerkesztő, a Nagykároly és Vidéke hetilap szerkesztője 1994-től haláláig

Szabó Károly Ferenc (1943 – Nagykároly, 2011) romániai magyar politikus, szenátor

Uszkai Árpád (1945 – ) – magyar nyelv- és irodalomtanár, helytörténész

Károlyi Schwarzkopf Mihály (1950 – Nyírábrány, 2004) – magyar pedagógus, író, színműíró

Sróth Ödön (1950 – ) – mérnök, költő, újságíró

Konecsny Károly József (1953 – ) – tanár, szakíró, hidrológus

Bársony István (Sárkeresztes, 1855 – Budapest, 1928) – újságíró, író. Gyermekkorát itt töltötte, 4 éves korától itt élt a városban.

Itt élt, tanult, tanított:

Gr. Nagykárolyi Károlyi Sándor (Olcsvaapáti, 1669 – Erdőd, 1743) – kuruc generális, majd császári tábornagy

Révai Miklós (Nagyszentmiklós, 1750 – Pest, 1807) – nyelvész, egyetemi tanár, a magyar történeti nyelvészet megalapítója. 1773-74-ben a nagykárolyi gimnáziumban bölcseletet tanult, majd 1775-76-ban itt a grammatikai osztályokban tanított.

Erdősi Imre, eredeti neve Poleszni Imre, szerzetesi neve Emericus a S. Stephano Rege (Nyitra, 1814 – Nyitra, 1890) – piarista szerzetes, tanár, honvéd tábori lelkész az 1848-49-es szabadságharcban, a „branyiszkói hős”. 1840-49 között Nagykárolyban tanított a piarista gimnáziumban.

Ady Endre (Érmindszent, 1877 – Budapest, 1919) – a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője. 1888-1892-ig a nagykárolyi piarista gimnáziumban.

Vasváry Pál (Büd 1826 – Havasnagyfalu, 1849) – a Márciusi Ifjak egyike, a 12. Pont egyik alkotója, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőse.

Többször járt itt Dankó Pista cigány muzsikus, nótaszerző

1930-ban Nagykároly felekezeti megoszlása: római katolikusok 31,18%, görög katolikusok 30,71%, reformátusok 15,91%, ortodoxok 5,86%.

A 2002-es népszámlálási adatok szerint, Nagykároly felekezeti eloszlása a következőképpen alakult: római katolikusok 8.240 (35,43%), ortodoxok 8.092 (34,79%), reformátusok 4.890 (21,02%), görög katolikusok 1.664 (7,15%), mások 374 (1,61%).

A városban 6 felekezet temploma és imaháza található meg, ezek a következők:

  • Nagykárolyban 3 katolikus plébánia működik:
  • Kalazanci Szent József templom, vagy más néven a „károlyi nagytemplom”. Szorosan összekapcsolódik a város és vidékének történetével és hitéletével. Az első írásos dokumentum nagykárolyi katolikus templomról 1264-ből származik. 1727-ben a piaristák letelepedtek Nagykárolyban és átvették a plébánia vezetését, gr. Károlyi Sándor támogatásával. 1769-ben elkezdik a mai templom építését. A szerzetesrendek állami feloszlatása után (1949) a piarista szerzetesek egyházmegyés papokként vezették a plébániát 1983-ig, az utolsó piarista plébános, P. Dr. Gyulai László haláláig. 1986-88 között a templomot felújították 2013-ban. 2016 a templom külső felújítása.
  • Kalazanci Szent József plébánia

Elérhetőség: 1 Decembrie 1918 u. 54. Telefon: 0261-862149. Mobil: 0771-403183. Villámposta: plebania@kalazanci.ro.  Honlap: www.kazalanci.ro

Plébános, főesperes: Ilyés Csaba, Spirituális Simon Attila.

  • Szentlélek Plébánia, a plébánia 1943-ban alakult, a jelenlegi templomot 2005-ben szentelték fel. Plébánosa romapasztorációt is végez.

Elérhetőség: 25 Octombrie u. 12. Telefon:0261-864439. Villámposta: szentlelek.nagykaroly@gmail.com

Plébános: Borota Ottó.

  • Fatimai Szűz Mária plébánia, a templomot 1996-ban szentelték fel. 1999-tól a Románia Fatima-Világapostolátus központja.

Elérhetőség: Mihai Viteazul 22. Telefon: 0261-861550.

Esperes: Szilágyi János.

Református egyház:

  • A korábbi református templomot a piaristák elfoglalták, cserébe építettek egy toronynélküli oratóriumot, oda, ahol a mostani református templom áll. A mai templom 1746 és 1752 között épült, 1792 és 1800 között átépítették. A templomkertben Károli Gáspár
  • Nagykároly Belváros parókia

Elérhetőség: Rákóczi Ferenc u. 17. Telefon: 0261-861787.

Lelkész: Tukacs József

  • Nagykároly kertváros parókia

Elérhetőség: Károli G. 4. Telefon: 0261-866719. Villámposta: nagykároly.kertvaros@gmail.com.

Lelkész: Tolnay István esperes. Mobil: 0743-689614.

  • Görög katolikus templom. 1737-39 között egy korábbi fatemplom helyén a ruszin görög katolikusok számára épült, Rácz Demeter, a Károlyiak jószágkormányzója költségén. Sajátos alaprajzának és homlokzatának modellje a máriapócsi kegytemplom Az 1834-es földrengés a mellette álló volt román templommal együtt jelentősen megrongálta. Ikonosztázának festményei Hippo János munkái 1857-ből.
  • Magyar görög katolikus templom.

Elérhetőség: Doina (Jókai) u. 24. Telefon: 0261-863975.

Parókus lelkész. Vadas Krisztián.

  • Ortodox templom korábban a román görög katolikusoké volt és 1752–1766-ban épült. Falfestményeit 1965-ben Vasile Pascu készítette, üvegablakait pedig 1980-ban helyezték be. Mellette az ortodox esperesség épülete (1887–1890).
  • Evangélikus templom 1815 és 1823 között épült.

Beszolgálo lelkész: Illyés Sándor.

  • Nagyzsinagóga 1866-ban készült el. Mellette az 1890-ben épült kiszsinagóga. A régi nagy (ortodox) zsinagógát 1990-es évek elejétől nem használják, az újabb neológ zsinagógát többször átalakították, ez is használaton kívül.

Polgármesteri hivatal. Elérhetőség: 1 Decembrie 1918 u. 40. Telefon: 0261-861663. Villámposta: primariacarei@yahoo.com. Honlap: www.municipiulcarei.ro.

Polgármester: Kovács Jenő (RMDSZ)

Alpolgármester: Keizer Lajos (RMDSZ)

Városmenedzser: Bekő Tamás.

Jegyző: Adela Oprițoiu.

Helyi Tanács: RMDSZ (12) Csizmadia Zsolt, Fazakas Zoltán, Hágó Attila Nándor, Leitner Róbert Attila, Mărginean Mária Éva, Müller János, Petkes József, Putovici Tünde, Roman Adrian, Tempfli László Béla, Vénig Gabriella. Szociáldemokrata Párt / PSD (3), Nemzeti Liberális Párt/PNL (2), Liberálisok és Demokraták Szövetsége /ALDE (2).

Szatmár megye 1 RMDSZ-es szenátora és 2 RMDSZ-es képviselője között nincs nagykárolyi.

Testvértelepülési kapcsolatok

Nagykároly magyarországi testvértelepülései:

  • Mátészalka
  • Orosháza
  • Nyírbátor
  • Polgár

A Szatmár megyei civil szervezetek hivatalos jegyzékén (https://listainstitutii.ro/ong-uri-din-satu-mare?act=1&localitate=asc&pag=13) összesen 120 nagykárolyi székhelyű civil szervezet szerepel. Mivel a jegyzék az egyesületek nevén kívül szinte semmilyen további információt nem nyújt, csak a szervezetek neve alapján lehetséges feltételezni, melyiknek lehetnek a helyi magyar közösséggel vagy a románság mellett a magyarságot is szolgáló tevékenysége. A nevek alapján ezek a következők:

B. E. Z. Humanitas Ifjúsági és Kulturális Egyesület

·         Alakulás: 2001, bejegyzés: 2001

·         Cél, tevékenység: gyermekek kulturális nevelése

·         Elérhetőség: Nagykároly, Cuza Voda nr.2 Telefon: 0745-921972, villámposta: bezhumanitas@freemail.hu.

·         Elnök: Tóth Enikő

CorvusRegia Íjászegyesület

  • Alakulás 2012, bejegyzett
  • Cél, tevékenység: íjászat, íjászatoktatás, kultúra, hagyományőrzés
  • Elérhetőség: Nagykároly, C.Coposu u. 4/20
  • Vezető: Babos Krisztina

Carmina Renascetia Régizeneegyüttes

 

Dankó Pista Kulturális Egyesület

  • Alakulás 2011, bejegyzett
  • Cél, tevékenység: zene, kultúra, hagyományőrzés
  • Elérhetőség: Nagykároly, Dankó Pista u. 11.
  • Vezető: Sebők Mária, Ilies Ana

 

Gróf Károlyi Sándor Alapítvány

  • Létrejött 2011, alapító: Francesca Dürckheim (Károlyi leszármazott)
  • Cél: kulturális és szociális célú kezdeményezések, találkozók megszervezése
  • Elérhetőség: Nagykároly, 1 Decembrie 1918, 16 sz. Telefon 0261-866547
  • Elnök: Kovács Jenő, Kapcsolat: Marginean Éva

 

Károli Gáspár Egyesület

  • Cím Nagykároly, Rákóczi Ferenc u. 17.

Eco Campus Egyesület

 

Erdélyi Hagyományőrző Egyesület Nagykároly

  • Alakulás, bejegyzés 2010
  • Cél, tevékenység: hagyományőrzés, erdélyi értékek
  • Elérhetőség: Nagykároly, Mihai Viteazu II Bloc M Ap. 4.
  • Vezető Pataki Emma

 

Gróf Károlyi Kulturális Idegenforgalom-népszerűsítő Központ Alapítvány

  • Cél, tevékenység: kultúra, művelődés – tárlatok szervezése

 

Împreună-Egymásért Egyesület

  • Alakulás: 2015
  • Cél: tevékenység: beteg gyermekek támogatása, egészségnap szervezése
  • Elérhetőség: Nagykároly, Haiducilor 21. honlap: https://www.facebook. com/pg/asiee2015/about/?ref=page_internal
  • Vezető: Lőrincz Zoltán

 

Jézushívei Roma Egyesület

·         Bejegyzés: 2016

·         Cél, tevékenység: roma identitás őrzése, a roma közösség támogatása

·         Cím Nagykároly, 1 Decembrie 1918 u. 48.

·         Vezető: Szőcsi József elnök.

 

Kaffka Margit Művelődési Társaság

·         Alakulás: 2000, bejegyzés 2000

·         Cél, tevékenység: kultúra, irodalom

·         Elérhetőség: Nagykároly, Kölcsey Ferenc nr.2 Telefon: 0788-379626

·         Elnök: Sróth Ödön

 

Kastélylakók – gyerek könnyűzenei együttes

  • Alakulás: 1964, bejegyzés 1997
  • Cél, tevékenység: zenei művek előadása, szórakoztatás, nevelés
  • Elérhetőség: Nagykároly, Mihai Viteazul u. 13. Telefon: 0261-861699.
  • Vezető: Vulcan Mariana, Feigi János oktatók

Kazalanci Szent József templom énekkara

  • Alakulás: 1988, működteti a plébánia
  • Cél, tevékenység: egyházi zene, kórusművészet
  • Elérhetőség: Nagykároly, 1 Decembrie út 56. Telefon: 0261-862169
  • Vezető: Visnyai Csaba, karvezető, villámposta: cvisnyai@freemail.hu.

 

Könnycsepp Alapítvány

  • Alakulás: 2005, bejegyzett
  • Cél: árva, félárva vagy nehéz családi körülmények között élő gyermekeket befogadása, gondozása
  • Elérhetőség:
  • Vezető: Orosz Katalin

Magyar Ifjúsági Kezdeményezés

  • Alakulás: 2006, bejegyzés 2007
  • Cél, tevékenység: ifjúság, szabadidő, sport
  • Elérhetőség: Nagykároly, Kölcsey Ferenc utca 2. Mobil 0748 150604, villámposta: mik_nagykaroly@yahoo.com.
  • Vezető: Pótor Pápai Andrea.

 

Nagykárolyi DOWN Alapítvány

  • Alakulás: 1998, bejegyzett
  • Cél, tevékenység: értelmileg sérült gyerekek és fiatalok valamint családjaik életminőségének javítsa
  • Elérhetőség: Nagykároly, Horea 2. Telefon: 0361-882092
  • Vezető: Hargitay Erzsébet

 

Nagykároly és Vidéke Kulturális Egyesület

  • Alakulás: 1994, bejegyzés: 2001
  • Cél, tevékenység: kultúra, információ, kommunikáció, a Nagykároly és Vidéke hetilap kiadása, kulturális tevékenységek támogatása és megszervezése.
  • Elérhetőség: Kölcsey Ferenc 2. Telefon: 0261-864864, villámposta: nkesv@mail.com
  • Vezető, elnök: Vénig Gabriella.

 

Nagykárolyi Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége (MADISZ)

  • Alakulás: 1991, bejegyzés: 2001
  • Cél, tevékenység: szórakozás, kultúra, szabadidő
  • Elérhetőség: Nagykároly, Somes u. 14. Telefon: 0261-865479.
  • Vezető: Véber Erik. Mobil: 0740-824414

Nagykárolyi római katolikus Szentlélek templom vegyeskórus

  • Alakulás: 1980, nem bejegyzett, működteti a plébánia
  • Cél, tevékenység: templomi zenei szolgálat
  • Elérhetőség: Nagykároly, 25 Octombrie u. 12. Telefon: 0261-864439.
  • Vezető: Pozset István karvezető, mobil: 0721-573000.

 

Piarista Nővérek Kongregációja Egyesület

  • Bejegyzés 2005
  • Cél, tevékenység: karitatív, közösségszolgálat, egyházi szellemű nevelés
  • Elérhetőség: Nagykároly, 1 Decembrie 1918 54/a
  • Vezető: Kürti Bokor Judit

 

Platán Egyesület

  • Alakulás, bejegyzés: …
  • Cél, tevékenység: hagyományápolás, néptánc, kézművesség
  • Elérhetőség: Nagykároly Decebal u. 5. Telefon: 0742-070890.
  • Vezető: Konglovits Éva

 

Pro Calasantius Egyesület

  • Alakulás: 2016, bejegyzett
  • Cél, tevékenység: a katolikus gimnázium alapítványa, rendezvénye: Szülők Akadémiája
  • Elérhetőség: Nagykároly Iuliu Maniu u. 1. Telefon: 0261-861826. Villámposta: casalantius@yahoo.com.
  • Vezető:

 

Pietas Keresztény Kulturális Alapítvány

  • Alakulás: 1993, bejegyzés 1993
  • Cél, tevékenység: keresztény kulturális értékek megőrzése és továbbítása, a piarista hagyományok ápolása, az ifjúság keresztény értékrend alapján való nevelése.
  • Elérhetőség: 1 Decembrie 1918 u. 56. Telefon: 0261-862169.
  • Vezető: Visnyai Csaba, mobil: 0741-030852

 

Pro Iskola 1 Egyesület

  • Az 1. Sz. Általános Iskola alapította

 

Pro Villa Karul Egyesület

  • Alakulás: 2011 (?), bejegyzett
  • Cél, tevékenység: baba-mama klub
  • Elérhetőség: Nagykároly, Independentei u. 16.
  • Vezető: Gindele Enikő

 

ProvinciArt Kulturális Egyesület

  • Alakulás, bejegyzés éve: 2002
  • Cél, tevékenység: kulturális események, tárlatok, kiállítások szervezése.
  • Elérhetőség: Nagykároly, Viilor u. 17. Telefon 0766-458657
  • Elnök: Lazin Csaba

 

Rekettye Kulturális Egyesület

  • Alakulás: 1991, bejegyzés: 2001
  • Cél, tevékenység: foglalkozások, zene, tánc – táncművészeti csoport
  • Elérhetőség: Nagykároly, Petőfi Sán­dor u.  Villámposta: rekettye.egyesulet@gmail.com
  • Vezető: Székely Sára.

 

Stella Maris „Domus Klaus Winter” Integrációs Központ

  • Alakulás: 2010
  • Cél, tevékenység: a hátrányos helyzetű gyermekek tanulmányi felzárkóztatása
  • Elérhetőség: Nagykároly, Tireamului u. 75. Telefon: 0361-410 661. Mobil: 0749-074623. Villámposta: stellamariskoz@gmail.com.

 

Szent Orbán Borlovagok Egyesület

  • Alakulás: 2006
  • Cél, tevékenység: a nagykárolyi és vidékbeli borászat hagyományainak őrzése, képviselete
  • Elérhetőség:
  • Elnök: Benze Zoltán

 

Say Yes Alapítvány a Kultúráért és Zenéért

  • Alakulás: 1992, bejegyzés 1996
  • Tevékenység: kulturális és zenei élet támogatása, élénkítése
  • Elérhetőség: Nagykároly Kölcsey Ferenc u 12. Telefon: 0261-866344
  • Vezető: Enyedi Zsolt, elnök

Verdnig Hoffman Egyesület

  • Alakulás: 2008?
  • Cél: tolerancia, a betegséggel együtt élőkre való odafigyelés, főleg ritka betegségek esetében. Betegek érdekképviselete.
  • Elérhetőség: Nagykároly, Iuliu Maniu u. 20.
  • Vezető: Veres Róbert

Vénig László Fotóklub

·         Bejegyzés: 2012

·         Cél, tevékenység: fotózás, fotókiállítások szervezése

·         Cím: Nagykároly, Livezilor utca 1., telefon: 0745 658 291. https://www.facebook.com/pg/fotoclub.carei/about/?ref=page_internal

·         Vezető: Hágó Attila Nándor.

Szálláshelyek:

 

L’art Hotel Nagykároly:

Equus Lovasegyesület és panzió:

Motel Select:

·         Cím: 445100 Nagykároly, Progresului nr. 1-3

·         Telefon: 0261861595

·         Fax: 0261861595

·         Web: http://www.hotelincarei.ro