Civiltérkép

Szilágy

Kárásztelek

Kárásztelek

Kárásztelek (románul: Carastelec) község, Szilágy megyében, a Szilágy-fennsík dombos vidékén, a Krasznai-dombságon, Zilahtól 47 km-re északnyugatra, a DJ108F megyei út mentén található település, 18 km-re a legközelebbi várostól, Szilágysomlyótól. Északon Bobota, keleten Hídvég, délen Ipp és nyugaton Kémer községekkel határos. Kárásztelek hajdani települése a Hangás nevű magaslaton elpusztult a tatárdúlás idején. A megmaradt lakosság a Kárásztelek patak egyik mellékvölgyében, egy bővizű, tiszta forrás közelében telepedett le. A 19. század végén, amikor Magyarországról a tömeges kivándorlás vette kezdetét, kihatással volt Kárásztelekre is. A kivándorlás 1913-ban tetőzött, igen sokan települtek ki Chicagóba. Kárásztelek a Szilágyság egyedüli olyan települése, amelynek lakossága katolikus vallását mindmáig megőrizte. Községközpont, két falú tartozik hozzá: Kárásztelek és Szilágydomoszló.

Kárásztelek erdő helyén keletkezett irtásfalu, az 1241. évi tatárjáráskor már létező település. Erre utal elnevezésében a telek szó, mely trágyázott földet, faluhelyet jelent.

A 13. sz. közepén Kálóztelek név alatt említik középkori forrásanyagok, a személynévként is alkalmazott Káliz izmaelita (böszörmény) eredetű. Győrffy György történész azt állítja, hogy Kárásztelek a kabarokhoz tartozó kálizok települése volt. Az eredetileg iráni nyelvű kálizok a 12-13. században törökös jellegű népcsoportot alkottak térségünkben, tagjai főleg kereskedelmi és pénzügyi jártasságukról voltak ismeretesek; közülük kerültek ki a királyi vámosok, adószedők, pénzváltók, sókamarai tisztviselők. Az előtag idővel Kárász értelmezést nyert, így lett Kárásztelek, sőt a szájhagyomány úgy tartja, hogy az Ős utca tájékán valamikor halastó volt, melyben a kárász nevű hal élt.

Neve a középkor folyamán több változatban jelenik meg: Kaloztheleke (1338); Kaluzteluk (1341); Kalazthelek (1455); Kaloztheleke (1477); Kalozthelek (1481); Kaluttheleke (1584); Karaztelke (1609); Karasztelek (1679); Kárásztelek (1913).

A 13. század közepén Kálóztelek név alatt említik a középkori forrásanyagok,

Káloztelken át Kémer felé vitt a hadiút, amely azután a Berettyó völgyébe torkolt. Ugyancsak közel vezetett az a só szállító út, mely Iklód-Hídvégnél jött át a Krasznán, hol királyi harmincadot szedtek és ment tovább Szalacsnak. Egyes kutatók szerint valószínűnek tűnik, hogy a káloztelkiek jó kereskedők módjára kibérelték a vámszedő helyet, (Major M.) s így egyenesen a királlyal álltak kapcsolatban.

1341-ben Kaluzteluk a kabarokhoz tartozó kálizok településeként kerül említésre, szerepük volt a só szállításban is. A település 1338-ban a váradi káptalan birtoka.

Petri Mór szerint Káloztelek már 1241 előtt a váradi káptalan birtoka. Az elkövetkezendő századokból kevés, szórványos, sokszor összefüggéstelen adatok maradtak fenn.

Egy 1335-ben kelt adománylevél szerint a váradi káptalan határperbe bonyolódott Kopasz Dezső és fiai, dohi kisbirtokosokkal a dohi és kaloszteleki határok miatt. A per a váradi káptalant igazolta, a határokat a kiküldöttje cölöpök leverésével jelölte ki. Ezen határokról szóló adatokat 1442-ben Budán Gara Miklós nádor megerősíti, s átadja az iratot Kémeri Miklósnak, Péternek és Lászlónak. A következő irat, amely Kárásztelek szerepel, egy 1476. november 30-án kelt perirat, melyben Báthori István akkori országbíró hoz ítéletet a “Váradi káptalan és Nagyfalusi Báni (így) János és György, valamint Somlyói Miklós közt. Utóbbiak a káptalan Bihar vármegyei birtokát elfoglalták.” (Petri M.) A per végkimenetelét nem ismerjük. Az 1481-es évben kelt oklevél szerint Kálozthelek és Kémer között somlyói Báthori Miklósnak és testvérének a jobbágyai és szolgái néhány debreceni kereskedőt kiraboltak. Az ügy kivizsgálására Kárásztelekre szolgabírókat küldtek, kik a falu összes népét a cinterembe (a templomot körülvevő rész) hívták össze, s megesketve őket, itt végezték a vallatásokat.

További forrás: 1531-ben a váradi káptalan zálogba adja Kárásztelket Telegdi Katalinnak, Báthori István erdélyi vajda nejének. A falu 1538-ban kerül vissza a káptalan birtokába, mikor egy levélben – amit a vajdaasszonynak küld – azt állítja, hogy Kárásztelek már az 1090-es évek óta Szent László adományaként a váradi káptalan birtoka.

Kárásztelek urai ezután a Báthoriak. Telegdi Katalin fiáról Báthori András fiára, Istvánra, majd ennek fiára, Andrásra, s végül Báthori Zsófiára, II. Rákóczi György fejedelem hitvesére. 1610-ben Báthori Gábor fejedelem nemessé teszi Demeter Jánost és fiát, s őket a kárásztelki birtokban egy minden tehertől mentes házzal megajándékozza.

1660-ban a római katolikus egyházba visszatért Somlyai Báthory Zsófia (1609–1680) erdőket, szőlőket, szántóföldeket adott a római katolikus vallásban maradt falunak, saját kúriáját pedig örök időkre a plébániának adományozta.

A 17. században Kárásztelek birtokviszonyai tovább bonyolódtak. Ekkor a Bánffyak elfoglalják Báthori Zsófiának bizonyos helyi „tartományait” más falvakkal együtt, mert a fejedelemasszony nem fizette meg tartozásait (14.600 forintot). Apafi Mihályt, Erdély fejedelmét, Kerczegi György somlyói lakoson keresztül keresi meg kérelmével a fejedelemasszony, aki visszaigényli uradalmát. A későbbi birtokviszonyokból, mivel Báthoriak már nem szerepelnek, arra lehet következtetni, hogy a kérelem nem talált meghallgatásra. A Bánffyak által megszerzett területek a későbbiekben tovább osztódnak a családon belül.

A 18. század második felétől nemesi kúriával és földbirtokkal rendelkezett itt a Szekrényessy család, kik közül Szekrényessy Péter (1717-1783) legendás huszárkapitány vagyonát és birtokát az épülő helyi templomra hagyományozta 1783-ban.

A reformáció tanai megpróbáltak ugyan Kárásztelkén is gyökeret verni, de nem nagy eredménnyel. Ideig-óráig meghonosodott, de az 1609. évi kolozsvári országgyűlés a kárásztelki katolikusság ügyében úgy dönt, hogy „minden az addigi állapotban maradjon”.

A 19. század végére, a dualizmus társadalmi-gazdasági szerkezetének eredményeként jelentősen előrehaladt a paraszttársadalom differenciálódása, gyarapodott a földnélküliek száma, munkaerő túlkínálat keletkezett. Mindezek következtében a század végétől Magyarországról tömeges kivándorlás vette kezdetét, amely természetesen Kárásztelkét is érintette. A kivándorlási hullám 1913-ban tetőzött. A kárásztelki kivándorlók Chicagóban települnek le, s onnan támogatják az itthon maradottakat.

A Körös-vidék mint bortermő régió első térképes megjelenítése az 1770-ből származó jozefiniánus térképen látható, melyen megjelenik Kárásztelek, szőlőültetvényekkel a falu határában. A szilágysági borvidéket délre a Réz-hegység és a Meszes déli nyúlványa, nyugatra az Érmellék, Északra a szatmári borvidék, illetve a Bükk-hegység, keletre a Szamos határolja. Legnagyobb részét a szilágysomlyói medence képezi.

Az észak-erdélyi szigethegységben, a Szilágyi-medence – melynek közepében fekszik Kárásztelek – talajösszetételéről híres, melynek csillámpala és csillámkvarcit tartalma az itt születő borok eleganciáját, gyümölcsösségét, üdeségét garantálja. A talajában rejlő kincsek miatt, a gyakran Erdély „kristály-szigetének” nevezett területen hozták létre a 2000-es évek elején az új pincészetet.

A Kárásztelek Pezsgőpincészet egy újrakezdett történelem, évszázados bortermő terület visszahelyezése arra a domboldalra, ahol már az 1770-es jozefiniánus térkép készítői szőlőterületet rajzoltak. Itt pezsgők és borok készülnek, a Vinum Partium ma Erdély legmodernebb borászati vállalata. Ha nagyságban nem is képes vetekedni a több száz hektáron szőlőt termesztő hazai borüzemekkel, a 24 hektáros szőlészeti farm szomszédságában húzódó új pincészet berendezése világszínvonalú.

 

1715-ben 6 jobbágy, 6 zsellér, összesen 12 háztartás fizet adót, magyar 9, román 3.

1720-ban 25 jobbágy, 1 zsellér, összesen 26 háztartás, 22 magyar, 4 román. Ebből következtetve a népesség száma 1720-ban 234 lélek, 198 magyar és 36 román.

Lakossága 1847-ben római katolikus. 1102, görög. katolikus. 25, református 1, izraelita 12, összesen 1140.

1890-ben lélekszáma 1502; magyar 1467, román 33, német 1, egyéb nyelvű 1; vallásra nézve római katolikus 1433, görög katolikus 30, görög keleti 16, református 12, izraelita 11. Házak száma 306.

1900: összlakosság 1670, magyar 1655, román 15.

1910-ben, a kivándorlás ellenére meghaladta az 1800 főt (1829). Vallásfelekezeti megoszlás szerint: római katolikus 1742 (95,2%), görög katolikus 53, református 22, izraelita 12, egyéb 3. 1910-tól a 70-es évek közepéig kisebb emelkedés tapasztalható.

1930-ban összesen 1866 lakosa van, ebből 1780 magyar, 30 román, 7 német, 7 zsidó.

1956-ban volt a legnagyobb a lakosság száma: 2500.

Az 1977-es népszámlálás adatai szerint a falu lélekszáma 1816 fő (1781 magyar, 27 román). A nagyobb csökkenés a 70-es évek végétől áll be. Az erőteljes elvándorlás miatt a lakosság száma a 80-as évek végén a száz évvel (1880:1325) korábbival volt azonos.

1992-ben mindössze 1240 lélek élt a faluban (magyar 1138, román 5), valamivel több, mint másfél évszázaddal azelőtt (1847:1140).

2002-ben 1048 magyar, 9 román, 8 roma lakosa van a falunak, összesen 1065.

Az 2011-es népszámláláskor lakossága 1052 fő volt, ebből 988 magyar, 9 román, 35 roma. A

Népességének alakulása az utóbbi másfél évszázadban, kivéve a múlt század 70-es éveit, felfelé irányuló tendenciát mutatott. 1990 után ismét a csökkenés a jellemző.

Szilágydomoszlón, a községhez tartozó faluban nem élnek magyarok, jelenlegi lakossága 58 fő.

Kárászteleken a 2011-es népszámláláskor lakossága 1031 fő volt, ebből 963 magyar, 12 román, 35 roma.

Az iskola első írásos nyomait egy 1849-ben kelt levél említi: „a kántor fárad 96 tanuló gyermek körül”. Lényeges haladás az oktatásügy terén csak a kiegyezés után következett be.

Két új iskola épült: egy a lányok, egy a fiúk részére. Az iskola vezetését ún. iskolaszéki bizottság végezte, elnöki tisztjét a mindenkori plébános töltötte be.

A két világháború között az iskola katolikus felekezeti iskolaként működött, az 1935-36. iskolai évben 216 tanulóval, majd az 1948-as tanügyi reform után államivá alakult. Az 1949-50-es iskolai évben érte el a legmagasabb, 426 fős tanulólétszámot.

A jelenlegi iskolában 12 pedagógus dolgozik, közülük 3 tanítónő és 3 óvónő.

Kárásztelki Általános Iskola (Kárásztelek/Carastelec nr. 363), tel. 0260-673702.

Igazgató: Nagy Imre-Zoltán.

 

Kárásztelek lakosságának többsége magyar ajkú, ma is őrzött népszokásaik, jellegzetes háztartásaik a községet turisztikailag vonzó helységgé teszik. Jelentős népi építészeti hagyatéka van, házainak oromzata napsugaras, virágmotívumos kazettás díszítésű. A falu jellegzetes lakóháztípusa a nyeregtetős, tűzfalas (deszkaoromzatú), vert falú, háromosztatú lakóház.

Kárásztelek népdalkincse is elismert, kutatják.

A temetőben jellegzetes fejfákat láthatni.

Minden év szeptember második vasárnapján megrendezik a Szent Kereszt Ünnepét. Ezen a napon Kárásztelek ünnepel. Ez a „találkozás napja”, amikor az elköltözött kárásztelkiek és vendégek, meghívottak haza térnek, találkoznak a szülőfaluban.

Kárásztelki Napok Falunapokat minden második év augusztus elején tartják.

A kulturális rendezvények szervezői a polgármesteri hivatal (kultúrfelelős Szabó Csilla), illetve a Teleház Egyesület.

Testvértelepülés

Káloz (Magyarország).

Itt élt:

Szekrényessy Péter (1717–1783) – a Habsburg örökösödési háborúk legendás huszárkapitánya, földbirtokos, mecénás.

Rev. Zöldy András (+1982) – kárásztelki római katolikus plébános, későbbi nagyváradi székesegyházi kanonok. Munkája: Szent László Levitái.

Mons. dr. Hosszú László (Szilágysomlyó, 1913 – Nagyvárad, 1983) – a nagyváradi római katolikus egyházmegye ordináriusa, általános helynöke, meszesmenti címzetes apát, apostoli protonotarius. Korábban egy ideig kárásztelki plébános.

Rev. Lőrincz Ottó (Érszalacs, 1950 –) – nagyszalontai plébános, kanonok, címzetes apát. Egy ideig kárásztelki plébános.

 

Kárásztelek Szilágy megye egyetlen olyan települése, ahol a lakosság mindvégig egészében megmaradt római katolikus hitében, már az 1090-es évek óta, Szent László király adományaként a váradi káptalannak volt itt birtoka, 1338-ban kelt nádori levél ezt említi is, azonban mint plébánia az Erdélyi Püspökség krasznai főesperességéhez tartozott 1692-ig, amikor a váradi püspök, Benkovich Ágoston (1632–1702) a váradi egyházmegyéhez csatolta Kraszna vármegyét a közép-szolnoki területekkel együtt.

Az írott források több templomról szólnak. Az 1732. évi püspöklátogatási jegyzőkönyv egy kőből épült templomról tesz említést, melyből csak egy igen régi harang maradt fenn Rex Glória Iesus Nasarenus Judeorum felirattal.

Mária Terézia (1717-1780) elrendelte egy új templom építését Kárászteleken a II. Rákoczi György (1621-1660) erdélyi fejedelem neje, Báthori Zsófia (1629-1680) által 1650-ben épített, de tönkrement katolikus templom helyébe, ami 1782-ben el is készült, de alig állt 25 évig, mert egy földrengés vagy földcsuszamlás következtében összedőlt. 1818-ban a váradi egyházmegye költségén újjáépítik, de ez a templom is sok viszontagságon ment keresztül, megromlott állapota miatt le kellet bontani.

Az új templom alapkövét 1913-ban teszik le, Bárdon Ferenc építész tervei alapján a szabadkai Kladek István építtette (aki a gyergyóditrói Jézus Szíve templom kivitelezője is). A neoromán stílusú templom 1917. május 15-én lett felszentelve, úgyszintén a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére.

Kárászteleknek már 1754-ben Szent Kereszt búcsút engedélyezett XIV. Benedek (1675–1758) pápa. A templom régi nagy kincse a Szent Kereszt-ereklye, egy réztartóban található, 1850 körül Nagyajtai Cserey Farkas (1719–1782) bölcselettudor ajándékozta. A templom tornya nincs egybeépítve a templom hajójával, egyik harangja a XIV. századból való.

A plébánia újkori alapítási éve 1706, egyházi anyakönyvét is ekkortól vezetik. A Kárásztelki Szent Kereszt Felmagasztalása Plébánia a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, Krasznai Főesperesség, Szilágysomlyói Esperesi kerületéhez tartozik. A plébánia búcsúja szeptember 14., a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepnapja, az ünnephez közel eső szombaton tartják.

Emlékezetes esemény volt 2013-ban, a templom alapkő-letételének centenáriumán, amikor a búcsús szentmise alkalmával, Dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát és Böcskei László nagyváradi megyéspüspök jelenlétében, Timár Sándor Asztrik, a kaplonyi ferences kolostor házfőnöke és plébánosa megáldotta a templomkertben felállított keresztutat. Az egyházközség tagjainak áldozatos hozzájárulásával felállított keresztút állomásainak bronzöntvényeit Deák Árpád nagyváradi szobrászművész tervezte.

A plébánia filiája: Sarmaság, Szilágy megye legnagyobb községe, egykori szénbányászati kitermelési hely, lakóinak száma 6 ezer, 60 százaléka magyar, a római katolikus hívek száma kb. 400., a kápolna 1993-ban épült.

Statisztikai adatok. Hívek száma: 1813-ban 867 (szórványaival együtt 927), 1896-ban 1728 (szórványaival együtt 1931), 1931-ben 2113 (szórványaival együtt 2495). Nyelve: magyar.

Plébánia: Kárásztelek/CARASTELEC nr. 459. Plébános Nagy Jácint

A 2002-es népszámlálálási adatok szerint 972 személy vallotta magát római katolikusnak.

Polgármesteri Hivatal: Fő út. 334 sz., Tel.: 0260-673701, http://www.carastelec.ro

Polgármester: Faluvégi Ferenc-István (RMDSZ), mob. 0766-612019, villámposta faluvegi@carastelec.ro

Alpolgármester: Szabó Ferenc (RMDSZ)

Jegyző/titkár: Mocan Florian Sorinel

Helyi Tanács: RMDSZ – 7 mandátum (Szabó András, Kovács Vilmos, Szabó Zoltán, Kovács László, Nagy Imre, György Dobai Zsigmond, Szabó Ferenc), liberális párt (PNL) – 2 mandátum (Vaida Gheorghe és Nagy Tibor).

 

Teleház Egyesület Kárásztelek – TEK

Alapítás éve: 2000, bejegyzés 2002

Cél, tevékenység: Kulturális örökség védelme, közösségi rendezvények szervezése, szabadidős tevékenységek szervezése.

Elérhetőség: Kárásztelek/ Carastelec nr. 332, Tel.: 0260-673701.

Kapcsolat: Faluvégi Ferenc-István (elnök), mob. 0-744-666701, villámposta: faluvegi@carastelec.ro

Marhatenyésztők Egyesülete

Alapítás éve:

Cél, tevékenység: szakmai támogatás a tenyésztőknek

Elérhetőség: Kárásztelek/Carastelec nr.334, tel. 0260-673701

Kapcsolat: Szabó István (elnök)

 

Vendégfogadás

  • Kárásztelki halastó
  • kemping

 

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

Szilágybagos

Szilágybagos

Szilágybagos (románul: Boghiș) falu, Szilágy megyében, 2006-tól önálló község. Hozzá tartozó falu Szilágyborzás (Bozieș). Szilva település egykor (1759) önálló község volt, utána beolvadt a faluba. 1968-ig a szomszédos Szilágyborzással alkotott községet, utána Szilágynagyfaluhoz csatolták. 2005-ben helyi népszavazás volt az önállósodásról. 1920-ig Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott. Jelenleg önálló község, hozzá tartozik Szilágyborzás falu.

Földrajzi betájolás

A megye nyugati részén, a Réz-hegység, a Szilágysomlyói Magura és a Szilágysági-dombvidék övezte területen, a Berettyó két oldalán. Egyelőre egyedüli megközelítési lehetősége a Szilágysomlyót Csúcsával összekötő megyei út, ennek is a Szilágynagyfalutól elágazó útszakasza; a készülő észak-erdélyi autópálya egyik letérője közvetlenül a falu határában fog megépülni. Szilágysomlyótól 15 km-re délnyugatra, Szilágynagyfalutól 5 km-re délre fekszik, Zilahig a távolság 43 km. A legközelebbi vasútállomástól (Szilágynagyfalu) 8 km távolságra van.

Szilágybagos a Berettyó-felvidék egyik legkorábbi települése. 1205-ben Bugus néven a Váradi Regestrumban említik először, majd 1214-ben Bogus néven szerepel írott forrásban. Ekkor már határjelekkel lezárt birtokon fekvő falu. Egy 1285. évi oklevélben poss. Bogus in C-u de Carazna-ként szerepel. Nevének további változatai: Bogus (1341), Bágos (1850), Szilágybagos (1882).

A szájhagyomány szerint a falu ősi utcája a Diószegi (Varga) utca, mely valahol a közeli dombok oldalán lehetett. A magyarok megtelepedése idején területét még sűrű tölgyerdők borították. Lakatlan volt, „pásztorok fogtak fel egy-egy tisztást, ahol kunyhót vertek” – írja Petri Mór. Valószínű, hogy egy ilyen tisztáson telepedhettek le őseink. Egyébként egész területe erdőből irtatott.

Bagos krasznai várföld volt. 1214-ben a krasznai udvarbíró bagosi poroszlót küld ki megyebeli oroszokkal Váradra.

1263-ban V. István király Bagos falut, melyben krasznai várnépek, a vár alá tartozó hospesek, azaz telepesek laknak, Miskolc nembeli Ponyitnak adta érdemeiért, majd 1285-ben Ponyth bán fia Miklós cserébe adta a Borsod megyébe való Parasznyai nemeseknek, akik megfelezték. Ekkor Bagoshoz tartozott Monyoród is. 1341-ben Balog nembeli Szécsi tulajdonába kerül Hosszúaszóval és Monyoróddal együtt.

Határában feküdt a középkorban Monyoród (1341) falu. 1536-ban Werbőczy István szerezte meg. 1576-ban Báthory István fejedelem a Bánffy családnak adományozta. 1636-ban I. Rákóczi György fejedelem oklevelében már mezővárosként szerepel, különböző kiváltságokat kapott a Báthoryaktól. Debrecenbe és Nagyváradra történő sószállítás alkalmával a bagosiak „egy pénznél több vámot alig adtak”. Szádeczky K. Lajos szerint a bagosi céhek (szűcsök) kiváltságlevelüket is Báthory Istvántól, Erdély fejedelmétől nyerték.

1533-ban a Berettyómente legnépesebb települése volt. Ekkor 63 kapu után fizetett adót, az adózó kapuk száma szerint Nagyfalut is megelőzte.

1594-ben még Baghoss, Somlyó várának tartozéka, de a továbbiakban már a ma is használt Bagos formában jelenik meg. A Szilágy előtagot a 19. századi területrendezési törvény után találjuk meg először, 1873-ban Bagos (Szilágy) alakban. A 19. század végétől napjainkig Szilágybagos alakban jelenik meg.

A viszonylag békés időszakot eseményekben gazdag, de szomorú periódus követi. 1663-ban az Erdélyre támadó tatár hadak teljesen elpusztították a falut. A lakosság nagy többségét legyilkolták, a házakat felégették. A szájhagyomány szerint mindössze két ház maradt fenn. Az egyébként is gyér lakosságú falut kurucok, labancok pusztították a későbbiekben.

A falu sokat szenvedett az itt átvonuló hadak miatt. Főleg az itt elszállásolt katonák okoztak jelentős pusztításokat. 1708-ban Bagos még megmaradt lakossága „a nagy iga és nyomorúság miatt pusztán hagyta faluját és Magyarországra bujdosott”. A pusztán maradt telkek száma ekkor 38 volt, a lakott telkeké pedig 44 és fél.

1710-ben pestisjárvány pusztított.

A szinte teljesen elnéptelenedett falut újra kellett telepíteni. A feljegyzések szerint a telepítés, beköltözés a szomszédos Hosszúaszóról (a Nagy és a Bertalan nemzetség), Bánffyhunyadról, Tövishátról, Nagybányáról és Désről történt. Feltehető azonban, hogy nyugati irányból, az Alföld felől (Szabolcs-Szatmár) is érkeztek telepesek. A beköltözöttek természetessen magukkal hozták származási helyük hagyományait, szokásait is, ennél fogva egy kulturálisan elég kevert, de etnikailag homogén népesség jött létre. Sok vonásban (tájszólás, népviselet, lakodalmi és temetkezési szokások) kissé eltér a Berettyó mente többi településeinek népétől.

A középkorban Bagoson a fő megélhetési forrás az állattenyésztés mellett a szőlőművelés volt. Egy 1792. évi összeírásból tudjuk, hogy a falu vízmelléki területe igen „sovány, mert nagyobb része erdőkből irtatott és most is bokros, tsutkos”.

A Berettyó völgyén lefolyó, gyakran megismétlődő áradások gátolták a gabonatermesztést. A falu keleti részén emelkedő, déli kitettségű dombság a szőlőművelésnek kedvezett. A falu népe „a szűk földek léte miatt inkább szőlejek hasznából” tartotta fenn magát. Borból tizedet adtak. Sokáig tilos volt más helységből Bagosra bort bevinni, mert ellenkező esetben nem tudták volna saját borukat értékesíteni.

Bagos paraszttársadalmát 1848-ig jobbágyok, zsellérek és nemesek alkották, de előfordultak kézműiparosok (szűcsök, kádárok) is.

Szilágybagoson ma is az alapvető foglalkozás a mezőgazdaság, ezen belül a gabonatermesztés és a szőlőművelés. Ezt egészíti ki az állattenyésztés.

1715-ben már 99 lélek élt a faluban. Magyar mind.

1850-ben a falu lakossága 910 fő, 832 magyar, 60 személy román, 10 cigány.

1880-ban 985-en laknak Bagoson: 874 magyar, 74 román.

1900-ban 1188 bagosit írtak össze, közülük 1143 magyar, 40 román, 57 cigány. 1002 református.

A 20. század első négy évtizedében a lakosság számának alakulásában jelentős gyarapodás figyelhető meg.

1910-ben 1343, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel (115).

1930-ban 1421 lakosból 1228-an magyarok, 100-an románok, 76 cigány.

1941-ben pedig az 1680 főt (1566 magyar, 103 román, 85 cigány), míg a század második felében mintha megtorpanás állt volna be, alig van némi csökkenés, illetve emelkedés.

1956: 1659 összlakos.

1966: 1649 összlakos, 1340 magyar, 251 román, 59 cigány.

1970-ben 485 telkesházból álló faluban 1660 lakos él.

1977: 1586 összlakos, 1303 magyar, 177 román, 102 cigány.

1992-ben az összlakosság 1533, magyar 1204 (78,6%), roma 244 (15,9%) és román 83 (5,3%). A felekezeti arány: 69% református, 15% baptista, 3,8% adventista, 3% ortodox, 9,2% egyéb vallású.

2002: 1509 az összalkosság, 1111 magyar, 209 roma, 186 román

A 2001-es népszámlálás hivatalos adatai szerint a faluban 1578 lakos élt, ebből 1024 magyar, 110 román, 427 roma.

Iskolája, templomához hasonlóan, a török-tatár dúláskor pusztult el. A falu oktatásügyi helyzetét csak a múlt század hetvenes éveitől kezdve lehet nyomon követni. Az 1868. évi népoktatási törvény (XXXVIII. tc.) kimondta a tankötelezettséget 6-12, illetve az ismétlő iskolában 15 éves korig. Ezt a törvényt érvényesítették Bagoson is. A korábban felekezeti iskolaként működő oktatási intézmény a század végén népiskolává alakult át, és állami felügyelet alá került. Kéttantermes elemi iskoláját 1868-ban építették. 1897-ben óvoda is létesül a faluban. A község új, nyolc tantermes iskolája a 60-as évek végén épült.

Általános Iskola Szilágybagos, I-VIII. osztály. (Cím: Bagos/Boghis nr. 128). Tel. 0260-623709. Villámposta: scboghis@yahoo.com. Igazgató: Bacsádi-Diószegi Piroska.

A kultúra hivatalos helye a művelődési ház – felújították. A helyi könyvtárat a falu szülöttéről nevezték el Szabó Miklós Községi Könyvtárnak. A könyvtáros Bogár Irma.

1850-ben a helység neve Bágos, ebben az évben megalakult a dalárda (bagosi harmónia).

A faluban a kulturális örökség élő, ide gyakran jönnek gyűjtők a néptánc és a népzene értékeit feltárni, lejegyezni. Ismert Birtalan József helyi nótafa, a nevével sok helyen találkozhatunk.

A református egyház keretében működő négyszólamú kórusuk 30 tagot számlál, az ifjúsági kórusban 25 fiatal énekel, 20 tagú a mandolin zenekaruk.

Minden év szeptemberében megtartják a Bánffy Napokat. Októberben pedig a Szüreti bál a kiemelt program.

A Szilágybagosi Bánffy Kulturális Egyesület 2015-2017 között partner volt egy ERASMUS+ projektben. A projekt SPACE címre hallgatott, a célja az volt, hogy az EU-ban élő fiatalok elmndhassák véleményüket, félelmeiket az EU-val kapocslatosan. A projektben Szilágybagos mellett bolgár, magyar és olasz partnerek voltak.

Bánffy-kastély. A falut uraló, műemléknek is beillő földszintes kastély 1719-ben épült, klasszicista stílusban, Ágoston János és Ferenc munkája. A többi Bánffy kastélyhoz képest kicsiny épület. A szilágybagosi kastély helyén a XVII században egy udvarház állt. A bagosi kastély legutolsó földbírtokosa Ketheli István volt, aki a 20. század elején jött Szilágybagosra, előbb bérelte, majd megvásárolta az itteni bírtokot. 1925-ben ő is túladott rajta és elmenekült. 1999-től öregek otthonaként működik.

A jelenlegi kastély helyén a 17. században udvarház volt. Itt szállt meg 1678-ban Thököly Imre. A szájhagyomány szerint a mostani kastélyban ülte meg névnapját 1849. március 17-én, József nap előestéjén, Bem József tábornok, az Erdélyi Hadsereg főparancsnoka, Brassai Sámuel társaságában. Ismert, hogy Brassainak a forradalom és szabadságharc leverése után bújkálnia kellett üldözői elől. Valószínű, úgy kerülhetett Bagosra, ahol a báró családnál tartózkodott.

Református temploma 1792-96 között épült Bánffy Dénes és Farkas támogatásával. A templom kriptájában nyugvó Bánffy Elek és felesége Györffy Mária vásárolta a templom orgonáját, és ők engedélyeztették a templomépítést is Kolozsváron. A toronyórát Kovács István készítette 1800-ban. 1917-ben rekvirálták a templom két harangját, valamint az orgona sípjait. A bagosiak szerették egykori földesuraikat, losonci báró Bánffy Eleket és gróf Győrffy Máriát az Úr asztala alatti kriptába temették el. A templom egyébként is bővelkedik történelmi utalásokban, itt látható az 1663-as tatárdúlás áldozatainak emléktáblája is. Kint pedig a turulos emlékmű, amelyet az 1914–1918, valamint az 1942–1945-ben elesett hősök emlékére állítottak, és minden évben megkoszorúznak. Ez a másodpéldány: az eredeti emlékművön szerepelt egy mondat („akik életüket adták Nagy-Magyarországért”), amely miatt el kellett távolítani. Most a temetőben látható és látogatható, szintén minden évben elhelyezik rajta az emlékezés virágait. 1982-ben Szabó Miklós és Nagy Mária emléktáblát állítottak a főbejárat fölé.

Szilágybagoson a kastéllyal szemben, az úton túl áll egy ódon ház. Támpillérekkel megerősített rakodóajtóval ellátott épület ez. A rakodóajtó fölött még tető is van. Terményraktár lehetett, vagy valami hasonló, ma lakás van benne. Semmi felirat nem látszik rajta. Utcai falának érdekessége, hogy az egyik támpillér belső sarkához odaesett mag kicsirázott és mára már terebélyes fává növekedett. Eltakarja szinte a ház fél oldalát.

Fürdő Szilágybagoson. Határában termálvíz tör fel, melyre termálfürdő és turistaközpont épült. Kénes, szódas, bikarbonátos termálvize (42oC) gyógyhatással vannak az idegbántalmakra és egyes nőgyógyászati betegségekre. Bár régóta sejtették, de csak 1971 nyarán végeztek mélyfúrásokat. Három kútból, 400 m mélyről tör fel a 42 fokos kénes, szódás, bikarbonátos termálviz. 1971 végére építették meg az első, majd 1975-ben megkezdték egy felnőtt- és egy gyerekmedence építését. A fedett medence és a kádas fürdőszobák 1976-ra készültek el. A termálvíz jó hatással van az idegrendszeri betegségre, a gyomorsav csökkenésére és a szervezet anyagcseréjére. A fürdő miniszteri tisztsége idején Elena Udrea érdekszférájába került. Ennek akkor örültek helyben, ma inkább hátrány, a megkezdett építkezéseket nem folytatják.

A 18. századból származó malom a mai nap is működik

A temető igazi látvánnyal szolgál az odalátogatóknak: jellegzetesek az itteni fejfák, kopjafák.

Testvértelepülés 

Hajdúbagos, Magyarország

Tiszanagyfalu (oktatási vonalon), Magyarország

Itt született

Birtalan József (1927.nov.10.–2017.szept.20, Tiszaújváros) romániai magyar zeneszerző, karmester. 1956-ban végzett a kolozsvári Zeneművészeti Főiskola zenetanári és nagybőgő szakán. 1954-57-ben a kolozsvári Állami Magyar Opera, később a Filharmónia zenekarának tagja volt. 1958-69-ben a marosvásárhelyi Állami Népi Együttes gyermekcsoportjának karmestere és művészeti vezetője, 1979-től a Maros Művészegyüttes karmestere. A marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola karvezetőképző szakának tanáraként karnagyok egész sorát indította útnak. Zeneszerzőként a kommunista diktatúra időszakában is egyházi kórusműveket komponált (Templom és iskola), az ősbemutatón a zeneszerző Bagosi József álnéven szerepelt. 1990 elejétől a vallási kórusművei szélesebb körben váltak népszerűvé. Az 1989-es rendszerváltás után alakította meg a Marosvásárhelyi Vártemplom Cantemus leánykarát. 2000 őszén a magyarországi Tiszaújvárosba települt át feleségével, itt folytatta zeneszerzői munkásságát.

Itt élt, alkotott

Szabó Miklós (1907–1982) költő. Szilágybagoson született. Szülei taníttatni szeretnék, azonban az impériumváltozás következtében megváltozott viszonyok ezt nem tették lehetővé. 1929-1930 között katonai szolgálatot teljesít a román hadseregben. 1944-ben katonai szolgálatra hívják be a magyar hadseregbe, 1945. március 29-én orosz fogágba esik. Hazatérte után gazdálkodó és presbiterként tevékenyen részt vesz a falu egyházi és közösségi életében. Közösségével szembeni ragaszkodását jelzik azok kéziratok, amelyben a falu és az egyház történetét örökítette meg.

Nyugdíjba vonulását követően idejének jelentős részét kéziratainak, verseinek gondozásával, olvasással töltötte ki. 1971-1972 között a Falvak Dolgozó Népe által meghirdetett gazdasági tanfolyam és vetélkedő részvevője és díjazottja. Sírfeliratával önmagának állít emléket: Itt nyugszik Szabó Miklós / szül. 1907 V. hó 17. / MH. 1982 / bárha megszűnt is az élet / Verseimben tovább élek./

Itt hunyt el

Bánffy János (1817–1852) – báró, 48-as honvédezredes. A kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben végzett tanulmányok után 1833-ban zászlósi rangban lépett a császári hadsereg 2. (Sándor) gyalogezredébe. 1844-től főhadnagyként szolgált a 11. (székely) huszárezredben. 1848 szeptemberétől századosi rangban átlépett a Kolozsváron szervezett 11. honvédzászlóaljba. Alakulatával részt vett a román felkelők ellen vívott Torda és Nagyenyed környéki harcokban. A harcok után őrnaggyá és zászlóaljának parancsnokává nevezték ki. Kolozsvár november 18-ai feladása után zászlóaljával a Csucsai-szorosig vonult vissza, majd részt vett az erdélyi hadsereg újjászervezésében. December második felében kiválóan szerepelt az észak-erdélyi felszabadító hadműveletekben, ezért Bem alezredessé és dandárparancsnokká léptette elő. Közvetlenül Bem parancsnoksága alá rendelve részt vett a dél-erdélyi hadműveletekben, Nagyszeben elfoglalása (1849. márc. 11.) után kiérdemelte a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát és az ezredesi rangot. Erdély felszabadítása után ő vezette Bem Temesközbe induló két hadosztályának egyikét. A sikeres hadjáratot követően megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát és hadosztályát a Délvidéken harcoló IV. hadtestbe osztották be. Július végétől betegsége miatt nem teljesített szolgálatot. A világosi fegyverletétel után egy ideig bujkált, majd önként jelentkezett a császári hatóságoknál. Egy év vizsgálati fogság után szabadon engedték.

A reformáció előtt Bagosnak katolikus parókiája volt. 1332-ben az egyetlen helység Kraszna vármegyében, melyet említenek a pápai tizedlajstromban. Egyházának akkori papja, István, 9 garas pápai tizedet fizetett.

A reformáció itteni elterjedése és meggyökeresedése a 16. század derekára tehető. Ősi templomáról annyit lehet tudni, hogy a török időkben elpusztult. 1663-ban a törökök, tatárok felégették a falut a templommal együtt, a lemészárolt embereket az akkori templom mellé tömegsírba temették el. A feldúlt templomot 1674-ben építik újra. Van két darab füles, fedeles nagyon szép virágmintás ónkannája 1683-ból, Füzeki István adománya.

Az 1710-es pestisjárvány 27 református lelket ragad magával. 1715-ben 99 lelkes színtiszta magyar falvacska, többnyire telepesekből tevődik össze, akik újranépesítik a feldúlt és elhagyott helységet. 1748-ban Báró Bánfi László ezüsttányért adományoz az egyháznak.

Egyik talpas ezüstkelyhe 1763-ból való. A délnyugati homlokzat előtt álló torony magassága 36 méter. A toronyba 1766-ban felteszik a harangot. Az egyházi anyakönyvet 1767-től vezetik.

A templom még egy jó évszázadig szolgált Isten házaként, amikor megkezdték a jelenleg is álló új templom építését (1792-94). A 18. század végén országszerte megindul a tempolomépítészet, Szilágybagos sem kivétel: 1792-ben kezdik el az új templom építését Bánffy Dénes és Farkas[1] anyagi támogatásával. Középső harangja 250 kilogramos, 1793-ban öntették. A harangfeltevéssel még várni kellett, a torony 1794-ben épült meg. A toronygömb feltevése és a toronysisak bezsindelyezésére 1795-ben került sor. 1796-ban fejezik be a belső-külső vakolást, festést. A templomszentelésre 1798-ban került sor. Toronyórát szerelnek fel 1800-ban.

A református templom alatt sirbolt van, ide temették 1824-ben báró Bánfi Eleket. 1846-ban felújítják a templom zsindelyezését.

1854-ben felszentelték a Kolozsváron készítettett harangot.

1900-ban építette a 7 regiszteres orgonát Kerékgyártó István.

1910-ben Ferenczi Margit egy nagy ezüst kenyérosztó tányért ad az egyházközségnek. 1917-ben kis és nagyharangját elrekvirálják.

1927-ben két harangot öntett az eklézsia a nagyszebeni Schieb műhelyben, egy 70 kilogramos kis- és egy 320 kilogramos nagyharangot.

1937-ben Soltész István nagyváradi orgonamester felújította az orgonát.

Református anyaegyházának gyülekezeti száma 1938-ban eléri az 1290 lelket. Keresztelő kancsója 1940-ből való.

1958-ban a templom tornyára villámhárító került. 1968-ban elkészült a templom portikusa is. Tornyában három harang van felszerelve. Harangozása hagyományos.

A templomhajó mennyezete új fakazettás, műértéke csekély, kék mezőben fából kivágott sárga csillagokkal.

Templombelsőjében (10×21 m) két karzat helyezkedik el, az egyik az ifjúsági a másik pedig orgonakarzat. Az ülőhelyek száma 500. Téli hideg időben fűtése nincs megoldva. Egyházközsége a Szilágysomlyói egyházmegyéhez tartozik.

A község református temetőjében kapott örök nyugvóhelyet báró Bánffy János 48-as honvédezredes, sírhelyét emlékkővel jelölték, melynél minden mércius 15-én gyertyás-koszorúzási megemlékezést tart a község lakossága.

 

Református egyház (Bagos/Boghis nr. 161), tel. 0260-623706. Lelkipásztor: Nagy Tibor, mob. 0742-010330, villámposta: nagybibi@yahoo.com.

Baptista gyülekezet (Bagos/Boghis Vízi u. 315), ügyintéző lelkipásztor: Szekrényes Pál, mob. 0735-501305, villámposta: palibidam@gmail.com.

[1] A nevek írásánál a források írásmódját követjük.

Polgármesteri Hivatal: 457262 Szilágybagos, Fő utca, 152 sz. tel: 0260-623733, villámposta: primariaboghis@yahoo.com. Honlap: http://primariaboghis.ro/

Polgármester: Marina Ida-Magdolna, 0724-205039.

Alpolgármester: Bernáth István, telefon: 0730-031886 (szilágyborzási)

Jegyző/titkár: Farcaș Mihaela-Maria

Helyi Tanács: a testület mind a 11 tagja RMDSZ-képviselő: Bernáth  István (borzási), Budai  Barna (bagosi), Vincze Andras (bagosi), Ghile Attila (bagosi), Budai  Árpád-Ferenc (bagosi), Molnar Csaba (bagosi), Szabó László (bagosi), Szabo Csaba (borzási), Kovács Béla (bagosi), Totos Imre (bagosi), Sáska Lóránd-András (bagosi).

Szilágybagosi Bánffy Kulturális Egyesület

Alapítás éve:

Elérhetőség: Szilágybagos, 152. sz. Tel. 0744-504795, villámposta: tomikaro@yahoo.com. 

Célja: kulturális események szervezése; a kisebbségek kultúrájának, valamint a minden korosztálynak szóló egyetemes kultúra támogatása, különös tekintettel a település kulturális és szellemi értékeinek megőrzése; a közösséghez, nemzethez, egy szellemi örökséghez való tartozás tudatának erősítése; a településen található műemlékek és épületek gondozása, renoválása és megőrzése; falumúzeum kialakítása, népművészeti valamint képzőművészeti és festészeti kiállítások szervezése a helyi szokások megőrzésének céljával;ményében, világnyelveket oktató tanfolyamok szervezése, számítógépes ismeretek oktatása; művészeti, nyelvi, zenei táborok rendezése, az interkulturalitás támogatása; együttműködés más, hazai és külföldi, központi és helyi, nem kereskedelmi célú szervezetekkel, egyesületekkel; az agroturizmus támogatása a településen; egészségügyi jellegű tanfolyamok és tevékenységek szervezése; az idős emberek gondozásának szándékával karitatív tevékenységének szervezése.

Kapcsolattartó: Szabó Tamás (elnök).

Szálláshelyek Bagoson

  1. Cristal – 7 szoba, 14 hely, 50 személyes ebédlő;
  2. Casa Alba / Fehér ház – 5 szoba, 10 hely, kapcsolattartó: Bernáth István

tel. 0744 239318;

  1. Cetatea – 14 szoba , 30 hely;
  2. Hotel Trifoias – 16 szoba, 36 hely;
  3. Bai Boghis (bagosfürdő) – 48 faház (96 hely) +8 lakrész (16 hely) =112 hely, vendéglő 120 személyes (reggelivel);
  4. Aroma de primavara – 21 szoba, 38 helyi, 90 személyes vendéglő;
  5. Oázis – 6 faház, 24 hely – Szilágyi Sándor, tel. 0749 193710;
  6. Dávid házak – 20 szoba, 56 hely (16×3 személy, 4×2 személy) – Barta Fülöp Mónika, tel. 0734 561799;
  7. Renáta panzió – 6 szoba , 12 hely – Vincze András tel. 0724 077748;
  8. Casa Grande/ vendégszobák  –  4 szoba 12 hely – Fehérvári Gyula 0745 268670;
  9. Casa Markus/vendégszobák – 4 szoba 12 hely – Márkus László 0727 0516433.

Vendéglők:

  1. Bagosfürdő (Bai Boghis) – 150 személyes;
  2. Aroma de primavara – 100 személyes;
  3. Cetatea – 80 személyes.

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

Szilágyborzás

Szilágyborzás

Szilágyborzás (románul: Bozieș) település, Szilágy megyében, Szilágysomlyótól és Szilágybagostól délnyugatra, a Gyümölcsénesi- és a Halmosdi-patak által közrefogott termékeny ártéren fekvő település. Közigazgatásilag 2005-ig Szilágynagyfaluhoz tartozott, azóta Szilágybagos a községközpont, ettől alig 1 km választja el. A 20. század elején Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.

A nevét a bodzától eredeztetik. A szájhagyomány szerint régi neve Bodzia, Bodzás, mely minden bizonnyal bodzával benőtt helyet jelent. A falu mellett folyó Berettyót ma is többnyire bodzás és égerfás-ligetes erdők kísérik. Egy régi írás szerint egy Borzási nevű ember kapta a területet ajándékul az akkori fejedelemtől. A fejedelem mondotta említett választott emberének: „Menj a jó Berekbe a Bodza közé, irts magadnak helyet és telepedj oda”.

Nyelvi és kulturális szempontból a Berettyó-felvidék két eltérő, kisebb tájegységre oszlik: a tulajdonképpeni Felső-Berettyómentére és a Rézaljára. Felső-Berettyómentéhez tartozik: Alsóvalkó, Szilágybagos, Szilágyborzás, Szilágynagyfalu, Bürgezd, Szilágyzovány, Ipp, Zoványfürdő, Kémer és Lecsmér.

Árpád-kori település. Nevét már 1090 körül említik („Mesta…Scecos sua silva, Nepocor vestem ferens et eius nepos Nezdino”), majd 1227-ben („Gemelchen que et a n. Bozia vocatur”), illetve 1250-ben (“homines de genere Napoc[ur]-Mezte”) ismételten szerepel oklevelekben. További okleveles említések: Bozyas (1342), Bozzyas (1485), villa Bozzás (1531). Mai neve – Borzás – az 1860-as évek óta használatos, 1913-ban Szilágyborzásként jelenik meg a helységnévtárban.

A 11. században a Necoportól és Mezdától leszármazó Napkor-Meszte nemzetség Napoc(ur)-Mezte) lakhelye volt. Mesztének I. László király krasznavári civisséget adott, de nem fogadta el, hanem kérte, hogy tizedet ne kelljen adnia. A királytól egy bizonyos Gemelchen (Gyümölcsény) nevű földet – amit más néven Bodziának hívnak – kapott. A földet a nemzetség utódai még sokáig bírták. 1341-ben még Napakur volt Borzás nemesi jogú birtokosa. A nemzetség földje a bölények síksága, a Bölénymező volt, amely arra utal, hogy a nemzetség foglalkozása a királyi házat, közelebbről a Váradon székelő hercegséget volt hivatott vadásztermékekkel ellátni.

Eredetileg tehát Borzás ősi településmagja valahol a mai Gyümölcsénes helyén lehetett, és a falu lakossága csak később költözött jelenlegi helyére. Valamikor Borzás határában tölgyerdők voltak, s hogy a nép letelepedhessen, irtani kellett, Borzás tehát irtásfalu. A falu 1604 kataszteri hold területen fekszik.

1250-ben a nemzetség tagjai a tatárjárás alatt megrongálódott kiváltságlevelüket átíratták. 1341-ben a nemzettség leszármazottja a fennmaradt oklevelek szerint Napakur, Borzás falu nemes jogú birtokosa volt. Ez időben a falut két patak: az Almás és a Gyümölcsényes fogta közre, a két patak egész köze Borzáshoz tartozott, azonban a Valkó vár felépítése és uradalmának kiépítése után Borzás erdővel borított részét a várhoz csatolták és vlach falvakat telepítettek rá (Halmosd, Elyüs, és részben Gyümölcsényes). Határából ez idő tájt vált ki Detreháza (Detrehem) is.

A fennmaradt okiratok alapján arra lehet következtetni, hogy a nemzetség egyedülálló Necopor neve a téli-nyári szálláspárt takar: Napkor Szabolcs vármegyében, Borzás Kraszna megyében.

A már említett Napkor nemzetségen kívül birtokosa volt még a Bozziasi család, fénykorát a 15. század végén éri el. 1553-ban mindössze két kapu után adóztak meg. A Pragmatica Sanctio korában Borzáson 12 háztartást jegyeztek, melyből jobbágy 6, zsellér szintén 6 volt. 1342-ben Pál udvarbíró a váradi káptalannak rendelkezett, hogy ez Dancs mester, krasznavármegyei ispán és fiai ellenében Borzási Napakurnak itteni részbirtokát s határait állapítsa meg, Napakurt helyezze abba vissza, s a királyt erről tudósítsa.

1449-ben, majd 1450-ben Bozyas-i Napakor fia Péter fiait (Miklós és Mihály) egy birtokper során említik. 1492-ben a birtokot megosztják és elhatárolják Borzási György, Máté Benedek, Balázs és Tádé testvérek között. 1646-ban Borzás I. Rákóczi György birtoka volt.

1715-ben a 108 főt kitevő népessége színtiszta magyar. Az első román családok betelepülése a 18. század második évtizedében történt. Ekkor számuk eléri a 9 főt.

Borzás nem volt kurialista falu, habár társadalmát jelentős számú nemes alkotta. Az 1808-as Összeírás szerint a faluban 34 nemes család élt, de telke volt itt a kincstárnak is.

A település egykori helynevei is fennmaradtak: Kövecses, Kuruttyoló, Hát, Hosszú, Dörömbölő, Töltés-alja (?), Endőmege, Gecse-Erdő, Rákos, Lembert, Szilkerek (?) pataka, Halmosd-hát, Ugar, Rét, Sziget, Pándi-rét, Asszús, Nagy-rét. Patakjai: Gyümölcsénes-pataka, Gál-, Ördög- és Halmosd-pataka.

1715-ben a 108 főt kitevő népessége színtiszta magyar.

Figyelmet érdemelnek az 1847. évi Nagyváradi Névkönyv demográfiai adatai. A 384 főt kitevő összlakosság 44%-a görög katolikus, azaz a lakosság közel fele román, 56%-a pedig református.

1857-ben 265-en laknak a faluban, 113 zsúpfedeles faházban, 220 református, 11 római katolikus, 6 örmény katolikus és 28 zsidó.

Varga E. Árpád egész Erdélyre kiterjedő statisztikájának Borzásra vonatkozó adatai:

Évszám

Lakosok összesen

Magyar

Román

1850

401

307

94

1880

390

303

87

1890

460

377

82

1900

478      

378    

95     

1910

531      

457    

74     

1920

517     

379    

128     

1930

499     

388   

102     

1941

630     

519    

103     

1956 

648      

  

1966

574      

480  

93     

1977

460      

390  

70     

1992

352      

316  

36     

2002

297      

268   

28     

2011

280

258

19

A nagyfokú elvándorlás főleg a román lakosságot érintette, de a jelenség számottevő volt a magyarok körében is. Az elvándorlás a fiatalabb generációra volt jellemző. Szilágyborzás öregedő falu.

A falu első iskolája felekezeti református iskola volt és 1614 jött létre. Csak pár évig működött. 1884-ben alakult meg az állami elemi iskola, ismert a tanító neve, Dobai  János.

Napjainkban I-IV. osztályos elemi iskola működik a faluban.

A falu kultúrotthont felújították.

A községi Falunap keretében itt is van rendezvény.

A 19. században országosan ismert betyárról, Dobos Gáborról gyűjtött történetek, nóták második részét adja közre alább Kovács Rozália helytörténész. Szilágyborzáson 1975-ban gyűjtött.

Szilágyborzást folkloristák gyakran felkeresik. Folyt itt népdalkutatás, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság az 1990-es években többéves empirikus kutatást végzett itt.

Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) 2015-ben indította programját, melynek célja Szilágy megye multietnikus, kulturális és természeti értékekben gazdag dél-nyugati régiója felmérése, népszerűsítése, a projekt címe: Kultúra és természet Erdélyben: múlt és jövő, Szilágyborzásra is kiterjedt.

Turai Tünde néprajzkutató itteni kutatásairól könyvet jelentetett meg: Az életút végén. Szilágyborzási öregek társadalmi helyzetének vizsgálata című könyvéről (2004).

Református temploma. A templomról 1650-ből származik a legrégibb adat, amikor egy belül aranyozott ezüst tányért adományozott Borzási István az egyháznak. A reformáció előtt Borzásra a szilágynagyfalusi pálosok szolgáltak be. Ebből az időből való a templom északkeleti részének apsisa, amely a nyolcszög három oldalával zárul. 1785-ben a templomot kibővítették. Az egyház anyakönyve 1766-ban kezdődik.

A református templom történeti fedélszerkezetét külön értékként tartják nyilván.

Görög katolikus fatemplom 1781-ben épült.

Itt született

Szilágyi Tönkő Márton (1642–Debrecen, 1700) – református főiskolai tanár, később református püspök. Tanult Debrecenben, hol 1660-ban kezdte meg a felsőbb osztályokat. Innen külföldre ment, 1666-ban Utrechtben, 1667. ápr. 23-án Groningenben, 1668. ápr. 14-én Leidenben iratkozott be az egyetemre. 1669-ben debreceni tanár lett. 1699. szept. 27-én püspökké választotta a tiszántúli egyházkerület. Egyházi művek mellett gyászversek is fennmaradtak utána.

Kása Zoltán (1948–) – informatikus, egyetemi tanár. 1971-ben végzett a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem számítógép szakán. Azóta tanít a BBTE matematikai és informatikai karán. 1985-ben doktorált, 1998-tól egyetemi tanár, doktorátusvezető (2005). Szakterülete a kombinatorika. Több szak-, illetve ismeretterjesztő könyv szerzője és társszerzője. 2000–2004 között az egyetem magyar oktatásért felelős rektorhelyettese. 2008-tól elméleti és gyakorlati informatikai tárgyakat oktat a Sapientia marosvásárhelyi karán, az Egyetem tudományos igazgatója (2008–2012), a szenátus elnöke (2012–2016).

1549-ben Bozzas végében Pwzta nevű hely, remete barátok klastroma.

1910-ben 541 lakosából 457 magyar, 74 román volt. Ebből 6 római katolikus, 117 görögkatolikus, 398 református, 6 izraelita volt.

A római katolikus templom 1332- 1337 között épült. 

A reformáció itteni térhódítására vonatkozólag adatokkal nem rendelkezünk. Annyi azonban ismeretes, hogy előtte Borzásra a nagyfalusi pálosok szolgáltak be.

Szilágyborzás református templomának pontos építési ideje nem ismert. 1650-ben már létezett, hiszen Borzás István egy belül aranyozott ezüst tányért adományozott az egyháznak. Egyes feltételezések szerint erre az időszakra tehető a templom építése is.

Mások szerint a XVI században épült és még a pálosrendi szerzetesek jöttek ide misézni, a közeli kolostorból. Az 1997-es felújítási munkálatok nyomán, amikor előkerült a terméskőből készült csúcsíves sekrestyeajtó, építésének dátumát a XV. század második felére tették. Jelenlegi kinézetét 1785-ben érte el, akkor bővítették a templomot. A torony és a portikusz 1787-1809 között épült, orgonája 1864-ben.

457263 Bozies nr. 37, jud. Salaj

0260.623.887

Uri Imre

0745.845.583

uriimre@gmail.com

Az 1910. évi népszámlálás szerint a felekezeti arány a következő: 75%-a református, 22%-a görög katolikus.

1941-ben görög katolikus 16,9%, református 75,5% és egyéb 7,6%.

Baptistákat Borzáson először az 1941. évi népszámlálás említ, ekkor számuk 22.

Polgármesteri Hivatal: 457262 Szilágybagos, Fő utca, 152 sz. tel: 0260-623733, villámposta: primariaboghis@yahoo.com. Honlap: http://primariaboghis.ro/

Polgármester: Marina Ida-Magdolna, 0724-205039.

Alpolgármester: Bernáth István, telefon: 0730-031886 (szilágyborzási)

Jegyző/titkár: Farcaș Mihaela-Maria.

Helyi Tanács: a testület mind a 11 tagja RMDSZ-képviselő: Bernáth  István (borzási), Budai Barna (bagosi), Vincze Andras (bagosi), Ghile Attila (bagosi), Budai  Árpád-Ferenc (bagosi), Molnar Csaba (bagosi), Szabó László (bagosi), Szabo Csaba (borzási), Kovács Béla (bagosi), Totos Imre (bagosi), Sáska Lóránd-András (bagosi).

 

nincs adat

Dávid Panzió, Dávid házak – 20 szoba, 56 hely (16×3 személy, 4×2 személy) – Barta Fülöp Mónika, tel. 0734 561799.

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

Bősháza

Bősháza

Bősháza (románul: Biușa) település, Szilágy megyében, a Bükk-hegység alatt, Szilágycsehtől 9 km-re északkeletre, Zilahtól 41 km-re. Szomszédos települések Benedekfalva, Szamosardó, Vicsa, Völcsök. Tipikus dombok közé ékelődött szilágysági falu, a Patak két oldalán, amelyet délen a Nagy-domb, Parazsúj, Vansza, Csóva, míg északon a Puszta-domb, Omlás, Kiság, Lopác és Fenyves dombvonulata határol. Benedekfalva (Benesat) községhez tartozik Szamosszéplak (Aluniș) faluval együtt. Bősháza Benedekfalva község része.

Petri Mór szerint Bős nevű magyar alapította, a nép a Benedek-rendiek bőséggel teli kamrájának nevezi. Neve személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév azonos vagy rokon a török béggel, jelentése nemzetségfő a honfoglaló magyaroknál. Trianon előtt Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott. Árpád-kori település.

Bősháza 1387-ben magyar falu, az Aranyosvár tartozéka. Nevének változatai: Beoshaza (1423), Bewsháza (1433), Bwsháza (1450), Beusháza (1487), Beőssháza (1549), Beosháza (1580). Biusza (1733), Bölcsháza (1750), Bősháza, Biuzse (1850), Bősháza, Binje (1854).

Az első oklevelek a kusalyi Jakcsok birtokaként tartják számon 1423-ban, amikor kusalyi Jakcs György másik fiát, Jánost, ennek nejét meg fiait iktatják. 1450-ben Kusalyi György és testvére, László részjószága.

Az 1487-es Kolozsmonostori Konvent jegyzőkönyve szerint kusalyi Jakcs György fia más falvakkal együtt bősházi birtokát is zálogba adja bélteki Drágffy Bertalannak, 200 jó magyar forintért. Valószínűleg a 200 forintot Drágffy nem kapta vissza, mert 1494-ben Bősháza mint Drágffy Bertalan jószága szerepel. Bősháza birtokként a két család között többször is gazdát cserél. 1580-ban, Drágffy Gáspár magvaszakadtával a bősházi birtok a kincstárra száll. Gyulaffy László beiktatása ellen Jakcs Boldizsár és Beősházi Menyhért tiltakozik, aminek következtében Jakcs Boldizsárt bepanaszolják és a fejedelem elé idézik.

Az 1584. november 6-án Báthory Zsigmond fejedelem egy bősházi birtokrészt, amely Bősházi Ferencé és fiáé, Menyhérté, de annak halálával a kincstárra szállt, Zsombori László tanácsosnak adja és meghagyja a Kolozsmonostori Konventnek, hogy beiktassa. A fejedelmi parancsnak ellentmondanak, és hosszas pereskedés kezdődik. A pereskedés, „sok más bajjal” megoldatlanul jutott Báthory Gábor fejedelemhez 1612-ben. Végül a fejedelem a birtokot a felperesnek, Zsombori Gábornak és utódainak adja, mert közben Zsombori László meghalt. A hosszú pereskedés után Zsombori Gábor elcseréli a birtokot Péterhidi Dévai Györggyel, 200 Ft-ot fizetvén rá. A csere 10 jobbágytelek Nagyzeder közép-szolnoki birtokán. A cserére 1613-ban kerül sor a sok költséggel járó pereskedés miatt.

Bősháza a 15-17. században a környékbeli falvaknál népesebb település, ez a fizetett adó mennyiségéből is kitűnik: 1475-ben 11 frt. 4 dr. adót fizet Jakcs Péter bősházi jószága. 1543-ban az itteni birtokosok jobbágyai 9 kapu után adóztak: Literanus Ferenc 8 kapu után, Pázmány Péter 1 kapu után. Felmentettek 1 bírót, 4 szabadost, 8 zsoldost és 3 szegényt. 1549-ben Literanus Ferenc jobbágyait 14 kapu után, Jakcs Mihályét 1 kapu után adózták meg, felmentve 1 bírót, 12 szegényt, 5 servitort és 11 új házast. 1604-ben Kolozsvári János jószága 5 rótt ház után 10 frt. adót fizet.

A 17. század elején és a kurucmozgalom leverését követő időszakban, a gazdasági fejlődés fellendülésével nő az adózó háztartások száma is. 1715-ben Bősháza még 14, 1720-ban már 31 adózó háztartással szerepel.

A szilágysági falvak jelentős részéhez hasonlóan Bősháza a vegyes falvakhoz tartozik, amelyben nemesi családok, jobbágyok, zsellérek, szabadok közösen éltek. Ezek szerint az 1715-ben összeírt 14 háztartásból 2 nemes, 9 jobbágy, 3 zsellér, 1720-ban 31 háztartásból 3 nemes, 19 jobbágy és 9 zsellér.

Nincsenek adatok a román lakosság megjelenésének idejéről, Petri Mór 1387-ben magyar faluként (Villae hungaricalis) tartja számon. 1715-ben szerepel először a román lakosság: két háztartást, 1720-ban öt háztartást jegyeznek fel az összeírok.

A falu gazdasági életében a mezőgazdaságé volt a fő szerep. A használt terület a lakosság létszámához viszonyítva magasabb, mint a szomszédos falvakban, de egyben követi is a környék megszokott fejlődési jellegzetességeit. Ha 1715-ben 64 köblös szántóját, 8 kapás szőlőjét és 30,5 kaszás rétjét jegyzik, ez 1720-ra 253 köblös szántóra, 19 kapás szőlőre és 114 kaszás rétre gyarapszik, azaz megsokszorozódik.

1797-ben végzett összeíráskor Bősháza fő birtokosai voltak: báró Josinczi Lajosné, Barcsay Sámuel, Katona Mihály, gróf Toldi Zsigmond, Katona Jánosné, báró Inczédi György, Hatfaludy Ferenc és Pál, Kabós Sándor.

1895-ben gazdaságainak száma 137, mezőgazdasági területe 2036 katasztrális hold, amiből 1289 kat. hold szántó, 278 legelő, 163 rét, 140 erdő, 21 parlagon hagyott szőlő, 7 kert és 137 kat. hold terméketlen terület. Ez a helyzet 1900-ig változatlan (2035 kat. hold).

Házainak száma 133, amiből három kő-, egy kő- és vályog-, egy vályog-, 128 fából épült. A szántóterület nagy része a Kaizler családé, a 100 holdon felüli birtokosként tartják számon. Még találunk a faluban 76 kisbirtokost és 19 kisbirtokos napszámost.

1900-ban a lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságból élt (274 kereső és 331 eltartott). Az iparban 5 keresőt és 8 eltartottat jegyez a népszámlálás. A kereskedelemben 2 kereső, 6 eltartott, a közlekedésben 9 kereső, 3 eltartott, és 8 kereső, 20 eltartott a szabadfoglalkozású személyek száma.

Az iparban számon tartott öt kereső közül négy önálló és egy a segédszemélyzet. A négy önálló iparral foglalkozó személyből három egyedül dolgozik és csupán egy vállalkozás foglalkoztat segédszemélyzetet. Összeírtak még egy kovácsot, egy szabót és három vendégfogadóst.

A 20. század folyamán Bősháza veszít jelentőségéből, ez főleg a kommunizmus éveire tehető. A lakosság növekedési üteme elmarad a környező falvakétól.

 

1715-ben 126 lakosa van, ebből 18 román.

1720-ban 279 lakos, amiből 45 román.

1847-ben Böősházának 734 lakosa van, melyből református 460, görög katolikus 270, római katolikus 4.

1890-ben 616 lakosából 303 román, 302 magyar, 11 egyéb nyelvű, melyből görög katolikus 301, református 293, római katolikus 9, izraelita 13. A házak száma 140.

1900-ban 683 lakosból 390 magyar, a helybeli református gyülekezet 358 lelkes.

1910-ben 701 lakost számlál a falu, lakossága kevert.

1924-ben Sámi Béla szerint (Szilágy Vármegye Községeinek Kalauza) Bősházán 708-an laktak, 372 magyar, 319 román és 17 zsidó. Házainak száma 139.

Az 1930-as népszámlálás Bősházán 705 lakost ír össze, ebből 381 magyar, 319 román és 5 zsidó. Gazdaságainak száma 159.

1992-re a lakosság száma visszaesik. A népszámlálás szerint a faluban már csak 655 lakos él, 453 magyar és 220 román. A csökkenés oka: elvándorlás, elköltözések.

2002: összesen 592 lakos, 396 magyar, 196 román.

2011: 493 lakosból 343 magyar és 146 román.

Már 1895-ben szervezett állami iskolája volt Bősházának. Az oktatásnak korábbi hagyományai is lehettek, bár ezekről nincs adat. 

Az Iskolák veszélyben program 2014-es helyzetfelmérése:

A bősházi iskola jogilag a Szamosszéplaki Általános Iskolához tartozik. Az 5-8 osztályok már ott is összevonva működnek. Az iskola épülete mellé az elmúlt években EU-s alapokból építettek egy új épületet, amely a délutáni foglalkozásokat szolgálná (ami egyelőre nincs).

Bősházán magyar és román 1-4 osztály mindig párhuzamosan létezett. 1989 előtt nem volt sem magyar óvodai csoport, sem 5-8 osztályos magyar oktatás. 1990-ben az óvodában elindult a magyar csoport és a felső tagozaton bevezették a fakultatív magyar nyelvoktatást. Mellette a vallásórát tartották anyanyelven. Nem alakult ki a magyar nyelvű felső tagozatú oktatás, ezért többnyire minden tanuló, aki elvégezte az 1-4 osztályt, tanulmányait a helybeli román felső tagozaton román nyelven folytatta. Ezt követően pedig középiskolába is román tagozatra iratkoztak.

1999-2000-ben a gyermeklétszám apadása miatt összevonták az 5-8 osztályokat, a 2002-2003-as iskolai év végén pedig megszűnt az összevont román felső tagozat is. Így 2004-től a felső tagozatosok Szilágycsehbe kezdtek járni. Ettől kezdődően magyar nemzetiségű tanulók általában már az anyanyelvű oktatást választják, de arra is volt példa, hogy egy-egy tanuló román osztályba iratkozott.

A gyereklétszám csökkenése mellett a legnagyobb veszélyt a környező települések – elsősorban Szilágycseh – elszívó hatása jelenti: ha további gyermekeket visznek el, akkor hamarosan megszűnhet a magyar oktatás.

 

A Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézetének oktatói és hallgatói 2009 és 2012 között a szilágysági Tövishát négy településén folytattak társadalomtudományi vizsgálatokat. A kutatás eredményeképpen a falu „felkerült” az antropológiai kutatások térképére, konferencián, szaklapokban közölt dolgozatokban elemzik a település interetnikus kapcsolatait, egy kisfilm a kutatók szubjektív meglátásait mutatja be. Készült a faluról 2012-ben hosszú dokumentumfilm is. Végül egy kötet zárta a folyamatot: Biczó Gábor – Kotics József (szerk.): „Megvagyunk mi egymás mellett…” Magyar–román etnikai együttélési helyzetek a szilágysági Tövisháton. Miskolc: Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet, 2013

 

Görög katolikus fatemploma 1680-ban épült.

Bősházán valamikor savanyúvízforrást találtak, fürdő nem épült ki.

 

Nagy Lajos, nagybaconi (Bősháza, 1907–?) – jogi szakíró. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, az I. Ferdinánd Egyetemen jogi doktorátust szerzett. Ügyvédi irodát nyitott. Tevékeny részt vett a kolozsvári Atletikai Club (KAC) sporttevékenységében. Az 1937-es Vásárhelyi Találkozón is szerepet játszott. 1940. nov. 20-tól a bécsi döntéssel Magyarországhoz került Kolozsvár tiszti ügyésze. Munkája: A kisebbségi jogok a román jogi irodalomban (Kv. 1944).

Nagy Márton (Bősháza 1909–?) – református lelkipásztor Resicabányán (1953–1973 között), sokoldalú ember. Tehetséges amatőr festő volt. A református teológiát Kolozsvárott végezte. Nem lelkészi pályára készült, de a képzőművészeti akadémiára nem vették föl, mert nem volt meg az érettségije. (Azt csak később tudta letenni.) Kolozsvári évei alatt egy Fleischer nevű festő műtermében tanult ecsetkezelést.

Petri Mór szerint már 1470 körül volt a falunak fatemploma. Nincsenek pontos adataink a református vallás megjelenéséről. Petri Mór a 17. századra teszi a református egyház első írásos említését. A lakosság reformálása sokkal korábban megtörténhetett – ezt a Drágffy birtok mivolta és Szilágycseh közelsége teljes mértékben indokolja.

Az  egyházközség legrégibb klenódiuma egy keresztelő tányér 1634-ből, amit Körösi Anna csináltatott.  Egyházáról csak a 17. század közepétől van írott adatunk. Beépített templomi orgonája nincs. Kaizer György 1896-ban egy négyregiszteres harmóniumot adományoz az egyházközségnek. Van egy ezüst kenyérosztó tányérja és egy aranyozott kicsi keresztelőpohara 1906-ból, Péter László és Demeter Erzsébet ajándéka. Domborműszerű borosztó kelyhe zászlós, dobos és harcos alakkal (évszám nélküli). Egyetlen nagy, füles, fedeles, csőrös boros ónkannája szintén évszám nélküli.

Az egyházközség sok kegytárgya közül még említésre méltó egy 80 grammos keresztelő pohár  T.J. monogrammal és egy aranyozott ezüst borosztópohár.

Anyakönyvet 1825-től vezetnek.

Jelenlegi temploma 164 m2 és 1913-ban épült, a parókia 1900 körül. 24 m maga tornyában két harang kapott helyet. A régebbit 1926-ben a nagyszebeni Schieb und Kanutz műhelyében öntötték.

Bősháza a 17. században Benedekfalvával és a közeli Horváttal (ma teljesen román település) közösen tartottak egy papot. Papjai 1690-tól ismeretesek. Anyakönyvei 1825-ből valók.

Papjai 1690-től ismeretesek. Ekkor papja K. Debreceni György, aki után néhány évtizedig nincsenek adatok.

A református gyülekezet lélekszáma 322.

Református egyház: (Bősháza / Biusa nr. 140), tel. 0260-654227. Lelkipásztor: Vargha Levente, mob. 0749-193817, villámposta: vargha_levente@gmail.com.

A benedekfalvi Helyi Tanácsban 3 magyar képviselő kapott mandátumot: RMDSZ 2 (Varga Miklós), EMNP 1 (Sándor János).

 

nincs adat.

Legközelebb: Szilágycseh városban (10 km).

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

Szilágyfőkeresztúr

Szilágyfőkeresztúr

Szilágyfőkeresztúr a Szilágyság belsejében, mondhatni közepén terül el, a megyeközponttól.

Zilahtól 12 km-re északnyugatra a Szilágycseh-Nagybánya felé vezető út két oldalán található.

A falu neve már a 15. századtól kezdve ismert. Sor- és időrendben: Kerezthwr, Kereztur 1448, Keresztúr 1493, Kewrewzthur 1534, Keresthwr 1543, Kerezthur, Kereztwr 1549, Kereszthur 1628, Szilagifeőkereszthur 1639, Szilágyfeo-Keresztur 1640, Szilágy Fő Keresztúr 1805.

TÉRKÉP FELTÖLTÉSE FOLYAMATBAN…

Etimológiája

Szilágyfőkeresztúr nevének megfejtése külön nyelvészeti csemegének tekinthető. Jelentősége abban rejlik, hogy a magyar nyelvben ismert legrégebbi szavak, kifejezések megtalálhatók nevében.

Kivétel nélkül mind az öt szava, melyből neve áll, a magyar nyelv kezdeteire utal. Az első önálló szó a szil, fafajta, ezen a vidéken akkoriban egyáltalán nem volt ritka, mint manapság.

Az ágy a régi magyar nyelvben a völgy, a meder kifejezésére szolgált. E kettő egybefonódása alkotja a tájegységet, Szilágyot, s a falu nevének az első felét.

A fő a falu nevéből a kútfőre, a forrásra utal. Arra a forrásra, amelyik a helységben található, a település déli részén, a Cseresznye-kútnál. Ebből a forrásból ered a Szilágy-patak.

A név eredetéhez hozzátartozik az is, hogy valószínű, a Szilágy előtag épp e forrás miatt került a falu nevébe. A kereszt és az úr szavak alkotják a név további részét. A Keresztúr nevű helységek nevének eredetére nézve Petri Mór Réthy Lászlóra hivatkozva a következőket írja: „bennök nem a német kereszturakat, keresztes vitézeket, de a keresztet, mint jelvényt kell látni, amit a középkori magyar nyelvszokás, úgy mint más szenteket, megurazott: Szent Péter úr, Szent Antal úr, tehát Szent Kereszt úr – Dominus Sancta Cruz. Egyéb szentekre vonatkozó helynevek rendesen a templom patrónusáról nyerték nevöket”.

 

Története

1475-ben a Közép-Szolnok vármegyében végzett összeírások két Keresztwr falut említenek, az egyik István jószága, hét forint adóval Baksa és Zilah között, ez felel meg Szilágyfőkeresztúrak.

A Szilágy-patak menti falvak nagy része – közöttük Szilágyfőkeresztúr is – kisnemesi falu volt, gazdaságuk fejlődésére kedvezően hatott a patak mentén vezető országút.

A Szilágyság, pontosabban a Tövishát adta lehetőségek nagymértékben meghatározták és határozzák ma is a falu mezőgazdasági tevékenységeit. A hepehupás domborzat leginkább a szőlőnek és a gyümölcstermesztésnek felel meg. Ezen felül legelői az állattenyésztéshez nyújtanak megfelelő alapot. A domborzati nehézségek ellenére a falu népe igyekezett és igyekszik minden talpalatnyi földet kihasználni.

A Ceausescu diktatúra ideje alatt Szilágyfőkeresztúr a ’80-as években felkerült a falurombolási terv egyik állomásaként, amely szerette volna teljesen megszüntetni a falut, lakosságát pedig a közeli városba, Zilahra telepíteni. Ceausescu tervét csak elkezdeni tudta, véghezvitelében megakadályozta a 89-es változás.

A falu határa azonban megváltozott, buldózerekkel kinyomták a Görcsönnel határos mintegy 30 ha-nyi szőlőhegyet, kipusztítva a gyümölcsfákat, amelyek a szilágysági embernek a legtöbb hasznot vitték a házhoz.

A domborzati, mezőgazdasági viszonyok hozzájárultak ahhoz, hogy Szilágyfőkeresztúr a környék egyik mesterközpontja lehetett. Nincs az a család, ahol ne lett volna egy mester vagy legalábbis egy inas, akik főleg a környező településekben, de leginkább Zilahon kamatoztatták képességeiket. Ismert az a tény is, hogy sokan segédkeztek Nagybánya mai képének kialakításában is.

 

Hivatkozások

Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 522-534. o.

Források

http://szilagysag.eloerdely.ro/telepulesek/szilagyfokeresztur

Tolnai Miklós: Szilágyfőkeresztúr, 496-499. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

feltöltés folyamatban….

feltöltés folyamatban…

Szilágyfőkeresztúr református temploma

Építés ideje:
13. század

A gyülekezete és temploma eredetileg római katolikus volt. Körülbelül 1200-1300-as években épült a ma is meglévő műemlék temploma.

Története

Tövisháti települések és általában a Szilágyság korán felvette az új vallást. A reformáció után az egész község áttért a református vallásra (1570 körül).

A falu, illetve a régi település a templom melletti északi területen feküdt. Ma a templom a falu felett magányosan áll a temető mellett. Ennek magyarázata a néphagyomány szerint az, hogy a XVI. században a kolera járványtól csak úgy tudtak megszabadulni ha otthagyták a települést és keletre leköltöztek a Szilágy patak mellé, ahol a megmaradt szorgos nép új házakat épített, ott ahol ma is áll a község.

Templomát amelynek szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, két csúcsívben végződő ablak díszíti. Ebben az időben a templomnak tornya még nincs.

A harang a haranglábban áll. Gótikus stílusban épült templomának kőből faragott ablakai ma is láthatók. Templomfedélzete akkor még a gót stílus jegyeit mutatta, ami zsindellyel volt fedve. Legértékesebb úrasztali edénye /klenodiuma/ egy aranyozott ezüst kehely, amely 1669-ből való, és a Nagybányán lakó Váradi Mihály házastársával Tasnádi Kata asszonnyal konferálta az ecclesianak.

Két régi kivarott sávos úrasztali terítője 1671-ben készült, Váradi Mihály és Tasnádi Kata adománya. A másik nagyon értékes klenodiuma egy aranyozott ezüst pohár meghatározatlan időből származik, és semmilyen írás nem található rajta (felírásnélküli).

Adataink a templom orgonájának felszerelése idejéről nincsenek. Ismeretes viszont négy oktávos orgonájának készítőjének neve, aki nem más mind Jónás István. Feltételezhető, hogy Kis János kántor működésének idejében, már orgonakisérettel énekelt a gyülekezett.

1700-as években kezdték meg a templom első bővítését a nyugati részén, mivel a régi templom szűknek bizonyult a gyülekezet lélekszámának nővekedése folytán. 1715-ben is színmagyar település.

Legszebb úrasztali terítője 1738-ban készült, aranyozott fehér selyem abrosz, Árva Keserű Zsófia adómányozó keze munkája. Dobai Sándorné, Bíró Sára saját keze munkáját adományozta 1740-ben az egyháznak. 1747-ben Báthori György egy ónkannát ajándékoz a gyülekezetnek. 1748-ban és 1753-ban, sávos úrasztali terítőket és egy ezüsttányért ajándékoz az egyházközségnek Bíró Sára asszony, a tövisháti református egyházközségek patrónusa.

1757-1758 között Kisdobai Sándor és Biró Sára költségén felépítették a templom kőtornyát a harangláb helyett. A XVI. században a település a Jakcsi javakhoz tartozik. Tudomásunk van arról is, 1765-ben Bíró Sára asszony saját pénzén harangot önttetett a gyülekezetnek. A torony melletti gyermek karzat ma is őrzi az 1772-ben festett szép magyar motívumokkal díszített kazettákat. A festés ideje ma is látható a karzaton. 1783-ban Kis János kántor vezeti a gyülekezeti éneklést.

Újra templombővítésre került sor, most a déli irányban, a portikust 1800-ban építik a templomhoz. Anyakönyvét 1819-től vezeti. 1847-ben a településen 872 magyar élt, ebből 853 református vallású. 1853-ban 65 cm-es harangot öntettek Budapesten Szlezák László műhelyében. 1854-ben leányegyháza: Szilágygörcsön,ettől az időtől kezdve vezetik az egyházi jegyzőkönyveket is.

Templomhajójában két karzat helyezkedik el, a toronyalatti karzat az ifjúságé és a szemben levő pedig az orgonakarzat. E karzaton lévő orgonáját a XIX. század második felében Jónás István nagyváradi mester építette. 

A katedra mellől 1897-ben egy 1575-ból való kőlapot szedtek fel amelyen a három Dobzai idetemetett neve még jól olvasható volt. Dobzai István ítélőmester, Dobzai János és Spaczai Annáé. 1900-ban a torony alatt régi sírbolt lejáratát nagy lapos kő fedi.

Az egyházat a XIX. század első éveiben bővítik.  A sisak körbedeszkázott favázon fekszik, ez utóbbi van ráépítve a kőtoronyra. 1932-ben a templom állapota annyira megrongálódott, hogy ősszeomlástól lehetett tartani, ekkor a hívek áldozatos anyagi segítségével nagyjavítást eszközölnek a templomon. Ezen alkalommal a zsindelyfedelet cserépre cserélték fel.

A falak hasadásait, repedezéseit, a fedélzeten keletkezett üregeket kijavítják. A padokat felújítják és lefestik. 1933-ban újra nővekvő tendenciát mutat a gyülekezeti református eklézsia, mert számuk eléri a 736 főt.

Tornyában toronyóra nincs beépítve. A kőtorony és a sisak közötti farészen 4 zsalugáteres ablak található. 1940-es egyházi nyilvántartástól tudjuk, hogy a falunak 748 református vallású gyülekezete volt.

A torony alatti bejárat felett, kőkeretben Kisdobai Dobai Sándor és Bíró Sára az egyház mentorainak emléktáblája áll. A torony sisakja, lemezzel borított. 1942-ben 710 lelkes az anyaegyház, templomában 500 ülőhely van. 1943-ban átöntetik a Budapesten készült harangjukat. A második világháború idején a 9 regiszteres orgona fémsípjait ellopták. 

Fehérre festet szószékét és orgonáját a helyi hagyományokat örző piros fonalal kivart terítők takarják, díszítik. 1979-ben megjavítják a templom orgonáját és egy sor fémsípot állítanak be. Padjai halványkékre festettek.

Szószéki koronája régebbi mind a szószék. Szép kivitelezésű, elkészűlésének évéről a mesterének nevéről nem maradtak fenn adatok. 1980-ban 669 lelkes a helybeli református gyülekezet. Téli fűtése nincs meg oldva, két harangja van, harangozása hagyományos. 1995-ben 533 lelkes református anyaegyháza van.

1997-ben a helybeli református Nőszövetség felveszi Bíró Sára nevét. A templom kertje parkozott, virágokkal beültetett, temetőkerttel határos, szépen karbantartott, rendezett. Jelenleg a templom javításra szorulna, de pénzhiány miatt a templom állapota napról-napra romlik. A sok elvégzett átalakítások után, az elmúlt időben, ma már csak a szószékkel szemben levő ablak tanúskodik templomának gótikus jellegéről.

A falu a történelem folyamán megőrizte tiszta magyar jellegét, valamint egyfelekezetiségét. 2003-ban 428 református él a faluban. Jelenleg a Zilahi Egyházmegyéhez tartozik.

 

Hivatkozások

Szilágyfőkeresztúr, Református templom-Welcometromania

 http://szilagysag.eloerdely.ro/epitett-orokseg/templom/szilagyfokeresztur-reformatus-temploma

Források

Papp Lajos: Szilágyság 65 református templomának képes krónikája

Szilágyfőkeresztúr a Szilágyság belsejében, mondhatni közepén terül el, a megyeközponttól.

Zilahtól 12 km-re északnyugatra a Szilágycseh-Nagybánya felé vezető út két oldalán található.

A falu neve már a 15. századtól kezdve ismert. Sor- és időrendben: Kerezthwr, Kereztur 1448, Keresztúr 1493, Kewrewzthur 1534, Keresthwr 1543, Kerezthur, Kereztwr 1549, Kereszthur 1628, Szilagifeőkereszthur 1639, Szilágyfeo-Keresztur 1640, Szilágy Fő Keresztúr 1805.

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

feltöltés folyamatban…

Jelenlegi egyház:
RKT
Korábbi egyház:
REF

Szilágygörcsön

Szilágygörcsön

Az egyetlen település a Szilágy-patak mentén, amely nem kisnemesi falu volt.

Zilahtól északra fekszik, 10 km választja el a várostól. Közigazgatásilag a falu Cigányival és Szilágyfőkeresztúrral alkot egy községet. A községközpont Cigányi. A falu mély völgyben épült, így földrajzi fekvése következtében az országút és a vonat is viszonylag távol esik tőle. A legközelebbi vasútállomás 4 km-re van.

TÉRKÉP FELTÖLTÉSE FOLYAMATBAN…

Etimológiája

Görcsön neve bizonytalan eredetű. Talán délszláv személynévre vezethető vissza. Alakilag hathatott rá a magyar görcs főnév. Etimológiailag azonos a Baranya megyei Görcsöny helynévvel.

 

Története

Szilágygörcsönről Petri Mór 1902-ben ezeket a sorokat írta: „A helység déli részén Cigányi, Vártelek és Görcsön között, gyönyörű változatokban terülnek el báró Wesselényi Miklósnak szántóföldjei, legelői és erdői. E határrészben a falu mellett van a halastó, szépen parkírozott helyen, temérdek aranyhallal. E tóban van forrása a Szilágy-patak egy ágának”. Mindezekből, mára, csak a Szilágy-patak egy ága maradt.

A falura vonatkozó első írott adat 1405-ből való, miután Gercsen, Gerchyn, Gerchen néven említik a települést. 1464-ben még Görtsen, 1555 Geörchen, 1570 Görchön, míg 1715-ben Görcsöny, 1750-ben már a mai Görcsön változatban írják.

Birtoklásáért a kusalyi Jakcsok állandó versengésben álltak a bélteki Drágffyakkal. 1413-ban, amikor Bélteki Dragh vajda fia, Sandrinus Georchyen birtokot átadja a Jakcsoknak, mert eltekintettek az 1000 arany forint bírság behajtásától, amellyel a vajdát hatalmaskodása miatt büntették. 1543-ból ismerjük az adófizetők számát: Drágffy Gáspár jobbágyai 11, 1549 és 1553 között Drágffy özvegyének 7 kapu után fizettek adót, felmentést élvezett 1 bíró, 12 szegény, 2 szolga és 8 új ház. 1556-ban, bélteki Drágffy György magvaszakadtával, Izabella királyné a Báthoryaknak adományozza Görcsönt.

A 17. században a Serédiek birtokolják a falut. 1639. október 25-én görcsöni Serédi István a Közép-Szolnok vármegyei Szentkirályt kapta I. Rákóczi György fejedelemtől, mivel Kraszna főispánjaként fontos szolgálatokat teljesített. Reformátusok lévén, a Serédiek fontos szerepet játszottak a görcsöni egyház támogatásában. Az utolsó görcsöni Serédi halálával a birtok Serédi Zsófián keresztül báró Andrássy Istvánra szállt.

Andrássy Ferenc építtette a görcsöni katolikus templomot 1733-1734 között és adományozta neki Beréd, Paptelek, Görcsön és Mojgrád faluk tizedét.

Népessége 1715-ben 72 lélek, valamennyi magyar, 1720-ban 234-ből 126 magyar, 108 román. 1715-1720-ban Görcsönben már 45 éve 3 telek puszta, adót 1715-ben 8 magyar jobbágy fizetett. 1720-ban 23 jobbágy és 3 zsellér volt, mégpedig 14 magyar és 12 román. Szántóföldje 1715-ben 40 köblös, 1720-ban 42 1/2 köblös, ka¬szálója 1715-ben 46 köblös, 1720-ban 223 kaszás, szőlője 1720-ban 33 kapás.

1756-ban 58 jobbágy és 33 zsellér található a faluban. 1795-ben portáinak száma 206, területe 2327 katasztrális hold, ebből szántó 847, legelő 573, rét 508, kert 115, erdő 97, szőlőparlag 54, beültetve 10, terméketlen laza 123 hold.

Az 1820-as Cziráky-féle összeírás szerint Görcsönben 60 jobbágy család élt, puszta telek 11 (az össztelkek 11,5 %-a), főleg az 1813-1817-es éhínség és vándormozgalom következtében. A jobbágy szántóterülete 418 hold, rét 226 hold (egyszer használható). A robot mértéke hetente 2 nap 16 jobbágynak, 3 nap 22-nek, 4-6 nap szintén 22-nek.

1890-ben 936 lakója van: 589 magyar, 341 román és 6 német.
1920-ban Görcsön összlakossága 1128 személy, ebből magyar 678, román 442, egyéb 1 személy. Az 1966-os népszámlálás szerint 1307-en laktak e kis faluban. Az 1992. január 7-i népszámlálás adatai szerint már csak 450-en lakják a falut, ebből román 240, magyar 210, a cigányok románként szerepelnek. Az egyházi nyilvántartásban 286 görögkeleti, egy pünkösdista román, 303 református és 25 baptista magyar élt 1996-ban a faluban.

A faluban a magyarok teljesen külön utcákban laktak, a gödör Doba felőli oldalán, s alig található közöttük pár román család. Az utcákat Alszegnek, Felszegnek és Külsősornak nevezik. A románok a Cigányi felőli részen, köztük egyetlen magyar család sem lakik a régi utcában. A háború után létrejött utcarészen már vegyesen építettek házakat.

A magyaroknál a templomi ülésrend megmaradt: a Major család tagjai a férfiaknál és a nőknél egyaránt a szószék melletti első padsorokban ülnek, utána a Fazakas, aztán a Dudás, Kis és Deák, Versényi, Székely, Csatlós, Kovács, Szűcs, Kása, Mikola, Botos család.

Szilágygörcsön vallási életének kezdetére vonatkozó hiteles bejegyzést találunk a Szilágy Megyei Állami Levéltárban őrzött egyik Jegyzőkönyvben Dobai Lajos ballai beszolgáló lelkész tollából, aki azt írja, hogy az 1890. augusztus havában lebontott régi templom szószéke előtt a padló alatt találtak egy koporsót, amelyen a következő betűk kivehetők voltak: P.V.D.M.O.B. A MDXCII (azaz Pastor et Verbi Divini Minister Obiit Anno 1592).

Eszerint itt nyugszik a görcsöni református pap, aki tekintettel az évszámra, az első reformátora lehetett a gyülekezetnek. Tehát 1592 (és nem 1648, mint ahogy az 1868-as Névtárban áll) a szilágygörcsöni református egyház első említése, és ez a németalföldi akadémián tanult pap az első ismert református prédikátor.

Az oktatásra vonatkozóan első adatunk 1715-ból van, amikor S.B. Mihály Deák uram ónkannát csináltatott. 1903-ban tanköteles Görcsönben 100 gyerek, Nyírsiden 18, az 1905/1906-os tanévben Görcsönben 128-ból jár 68, Nyírsiden 68-ból 11.

Az 1918-as impériumváltás után visszaállított felekezeti iskola nehézségekkel küszködött. A II. világégés után Topái Sándor (1946-1958) és Rechita Miklós (a hatvanas években) igazgatósága idején hétosztályos iskola működött (száz magyar tanulóval) a Wesselényi-kastélyban, ahol még bentlakás is működött a keresztúri gyerekek számára. Miután elkészült az új iskola a falu központjában (1964-tól nyolcosztályos iskola működött), a kastély alagsora juhhodály lett, s az emelet beszakadt. 1973-ban széthordták a kastélyt, egy sarokbástya törmelékeit benőtte a gaz.

Amit ma már nem láthatunk: A valamikor létező katolikus templom a kastély északi oldalán állott, amit állítólag nagyfalusi Serédi István és neje Kamuthi Katalin emeltetett 1647-ben. Az újabb római katolikus templomot Andrássy Ferenc építtette, s Szent Annának szentelték 1733-34-ben. Az udvari káplánok a zilahi pap felügyelete alatt szolgáltak.

1825-ben a katolikus egyház püspöki felügyelet alá került. Tornyában volt két csengettyűje. Magyar nyelvű anyakönyve 1732-tól kezdődik. A második világháború után a Wesselényiek távoztával elapadtak a katolikus hívek, a templomot lebontották, harangja Ádyfalvára került.

A helybeliek a falu szülöttjét Görcsöni Ambrust, a XVI.század egyik legtehetségesebb íróját nem felejtették el és nagyon büszkék rá.

 

Hivatkozások

Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902.

 

Források

Fazakas Kis Ferenc: Életemet elmesélem, Kriterion, 1998.

ovács Kuruc János: Szilágygörcsön, 500-505. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Népesség
Népesség763 fő (2011. okt. 31.)
Magyar lakosság310

Iskola

Gârceiu 457107, România

Római katolikus temploma 1773-1774-ben épült , melyet Szent Anna tiszteletére Csik-Szentkirályi Andrási Ferenc építtetett. Az előző templomot a templom falában levő kőbe vésett felirat szerint 1647-ben Nagyfalusi Serédi István, Kraszna vármegye főispánja és felesége Kamuthi Katalin építtette.

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

Szilágygörcsön Wesselényi-kastély

Építés ideje: 1647

A napjainkban felismerhetetlen törmelékké vált a szépséges Wesselényi-kastély.

1945-ben a manista gárda dúlta fel a kastélyt, könyvtárát és levéltárát, egy román tanító vezetésével, a kastély udvarán elégették. Hűlt helye a 150 cm átmérőjű tölgyfának is, melynek tetején filegória volt valaha, s amit még az egyik Serédi ültetett egy vadkantól való szerencsés szabadulása emlékére.

A kastély utolsó urának, Wesselényi Istvánnak három gyermeke volt: Miklós a németek elől Angliába bujdosott, István 1938-ban szerencsétlen vadászaton halt meg, Mária Kolozsvárt báró Bánffy József neje lett. 1964-tól a kastély alagsora juhhodály lett, s az emelet beszakadt. 1973-ban széthordták a kastélyt, egy sarokbástya törmelékeit benőtte a gaz.

Építése

A szépséges Wesselényi-kastély elődjét 1647-ben nagyfalusi Serédi István és neje, Kamuthi Katalin építtették. A múlt században báró Bánffy Ágnes, Wesselényi Miklós neje építtette újjá a kastélyt, az azóta eltűnt címer melletti felirat tanúsága szerint.

http://szilagysag.eloerdely.ro/epitett-orokseg/kastely/szilagygorcson-wesselenyi-kastely

Itt született 1886. január 5-én Suba Lajos költő.

Suba Lajos (írói álneve: Persuba; Szilágygörcsön, 1886. január 5. – Szilágyfőkeresztúr, 1946. február 4.) erdélyi magyar költő.

A zilahi Wesselényi Kollégiumban érettségizett 1906-ban, majd közigazgatási tanfolyamot végzett Marosvásárhelyen. Nevelő a Degenfeld-birtokon, Hadadban, majd jegyzőgyakornok Magyarláposon (1907), aljegyző (1912), vezető jegyző Diósadon (1915–35); 1940-től haláláig körjegyző Szilágyfőkeresztúron.

Első versei 1910-ben a magyarlá­posi Ciblesalja c. lapban jelentek meg (amelynek társszerkesztője is volt). Később a zilahi Szilágyságban közölt.

Verskötetei

  • Bíboros felhők (Magyar­lapád, 1910);
  • Irka-firka (versek, Zilah, 1927);
  • Felharangozott lélekkel (Zilah, 1936).

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

Református: A reformáció korán tért hódított ezen a vidéken is. 1560 körül már saját temploma van.

Désháza

Désháza

Désházáról azt beszélik, hogy a falu más helyen terült el, a helyi hagyomány szerint közelebb a szilágyszegi úthoz. A monda szerint a krími tatárok támadása miatt húzódtak a 17. században bennebb, a menedéket nyújtó erdő közelébe.

Mások szerint a Dés nemzetség téli szálláshelye volt, ugyanis védett katlanban terül el, ezért teleltetésre alkalmas volt a hely.

Désháza a fazekasságról híres tövisháti falu. Szilágycsehtől délre, Nagyszeg és Szilágyszeg között fekvő település. Szilágyszeg községközponttól keletre, nem egészen három kilométer távolságra található. A Zilah és Szilágycseh közötti műútról letérve közelíthető meg. Zilahtól 34, a volt járásszékhely majd rajonközpont Szilágycsehtól 10 kilométer a távolság.

TÉRKÉP FELTÖLTÉSE FOLYAMATBAN…

Etimológiája

Nevét valószínűleg alapítójától nyerte: 1343-ban a leleszi konvent a részjószág negyedrészét Deés fiainak adja, majd Zsigmond király a birtokot 1414-ben a kusalyi Jakcsoknak adta, mint lakatlan birtokot. Nem lehetett mégsem lakatlan falu, mert a birtokba iktatáskor a désházi nemesek tiltakoztak, ezek közül a korabeli dokumentumok a menyói Barcha fia, Benedek fia László, désházi Veres György elégedetlenségére utalnak, akik pert indítottak a jogtalannak tartott birtokajándékozásért. A perben meghozott ítélet szerint a birtok a désházi Menyói Benedek fia Lászlóé lesz, aki az okiratokkal igazolta őseinek tulajdonjogát. 

 

Története

Désháza még 1954-ben is 36 iparengedéllyel dolgozó fazakas (a családok 16 százaléka) volt Désházán, bár a fiatalok részéről már ekkor hiányzott a megfelelő arányú utánpótlás – a fazakasság kiöregedő mesterséggé vált – írta dr. Kós Károly helyi néprajzi kutatásait összegező dolgozatában.

A nemesfalu népességéhez képest a kevés és gyenge minőségű föld a megélhetés miatt a háziiparra ösztönözte lakosait, akik maguk állították elő szerszámaikat, a ruházatot s a házépítésben divatos kalákamunka az elmúlt évtizedekben is gyakorlat volt.

A múlt század vége előtt, 1895-ben gazdaságainak száma 145, területe 705 katasztrális hold, amit a kollektivizálásig 520 hektárra sikerült a vásárlások révén gyarapítani. Öt évvel a századforduló előtt 293 hold szántójuk, 236 hold erdőjük, 58 hold rétjük, 25 hold kertjük és 22 hold parlagszőlőjük volt, legelő mindössze 19 hold.

Lakosai közül akkor nem is kevesen a fazakasiparral való foglalkozásból éltek meg. Dr. Kós Károly kutatásai szerint az első világháború előtt 65 fazakas dolgozott Désházán, s állítása értelmében korábban a lakosság többsége űzte ezt a háziipari megélhetési formát. Termékeikkel régente a távolabbi Szilágysomlyóig eljutottak, ám az ottani fazakasok miatt nem könnyen szerezhették meg az árusítási jogot.

Az ugyancsak tevékeny és termelékeny zilahi fazakascéh ellenállása miatt sem kaptak Zilahon a piacon árusítási jogot 1900-ig, akkortól kezdve is csak a különös munka jutalmaként nyerik el a város engedélyét, miután elkészítik a városi kórház vízellátásához szükséges rengeteg cserép vízvezető csövet egy külön erre szerkeztett gépezet segítségével.

A két város ellenállása miatt tehát arra kényszerültek, hogy a cserépárujukkal feljárják a dombvidéki román falvakat, szekereikkel eljussanak az alföldre, ahol gabonáért cserélték be termékeiket.

Megszakadt a hagyomány, a fazekasság gyakorlása a huszadik század vége előtt. A hatvanas esztendőkben még pár családnál forgott a korong. Próbálkozott a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége is a hagyomány felélesztésével, ám az akkori kereslet nem a sajátos mintájú désházi edényre szólt, hanem a fekete kerámia volt divatos, aminek viszont helyben nem volt hagyománya. Éppen úgy megszakadt a kályhacsempe készítésének gyakorlata is.

A désházi csempekészítésről a néprajzos dr. Kós Károly 1850-ből származó adatot ismertet, miszerint a kisdobai papilakhoz készítették, de akárcsak a zilahi, a désházi feljegyzések is a csempés kandallók 18-19. századi elterjedésére utalnak. Ám a kandallókat lebontották, nem volt igény rájuk, így a csempekészítésre sem volt szükség, illetve azt az olcsóbb, de nem szebb gyári termék szorította ki. Különösen a káposztásfazekuk volt híres, azzal Kolozsvárig eljutottak, lévén az a kukta ősi változata, mivel a kukta elvén alapszik.

A gyáripar, az építőtelepek elszívták a fiatalokat, 1996-ban egyetlen 70 éven felüli fazakas volt, Hunyadi Imre, és virágcserépkészítéssel foglalkozik még Máté Lajos.

A magyar lakosságú falut román lakosságúak veszik körül, és a szilágysági településekre jellemzően majdnem színtiszta református népessége. A reformátusokon kívül még a félszázat sem éri el a pünkösdisták, jehovisták, baptisták száma Désházán.

A századforduló előtt elemi iskolája egy tantermű és felekezeti jellegű volt. Az iskolával kapcsolatban kevés az adat, s jellemző lehet 1936-ban az akkori lelkésznek epés feljegyzése a tanításról, miszerint: „megkezdte a tanító a disznótorba járást, ami Désházán reggel tíztől este tízig tart”. Személyes ellentét is lehetett a lelkész és a tanító között, erről szól a diáriumnak az a feljegyzése is, hogy 1936-ban ugyancsak a fogyasztási szövetkezet szervezése folyt a Török nevű tanító részéről, jóllehet annak eszméje a lelkésztől származott.

Csekély lélekszámú falu volt 1847-ben, mindössze 225 lakossal és valamennyit magyar reformátusként írták össze. Közel fél évszázadnyi idő teltével, 1890-ben 619 lakosából 609 magyar, román 8 és 2 más nemzetiségű. Az 1920-as összeírás 742 lakost jegyzett fel, amiből 732 a magyar és 10 zsidó. Az 1992. évi népszámlálás adatai a mintegy száz esztendővel azelőtti lélekszám megkettőződéséről ad számot: 1254 lakosából 1252 magyar, egy román. Télen a faluban lakik egy cigánycsalád, nyáron pásztorkodnak a falun kívül tartózkodva. 

 

Hivatkozások

Désháza honlapja

Kriza János Néprajzi társaság képtára

o Fafaragás: http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf8708.pdf
o Friedrich Klára – Szakács Gábor: Kőbe vésték, fába rótták…: http://mek.niif.hu/02800/02824/02824.pdf
o Népi kandallók és kályhacsempék az erdélyi magyarság körében: http://www.adatbank.ro/html/alcim_pdf9189.pdf
o A székely fejfák kérdéséhez: http://www.adatbank.ro/html/alcim_pdf9193.pdf
o Turai Tünde: A családszerkezet változása a szocializmus évtizedeiben a Szilágyságban: http://erdelyitarsadalom.adatbank.transindex.ro/pdfdok/et2_2k3_11_tanulmany_5.pdf

 

Források

o Fejér László: Désháza, 356-360. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, Bukarest, 1999.
o Petri Mór: Szilágy vármegye monográphiája, III. k., 1902.
o Kós Károly, ifj.: A désházi fazekasság jelene és jövője. Falvak Dolgozó Népe XXVIII. (1972) 27. sz. 11.
o Kós Károly, dr.: Agyagmunka. In.: dr. Kós Károly – Szentimrei Judit – dr. Nagy Jenő: Szilágysági magyar népművészet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974. 58-103.

http://szilagysag.eloerdely.ro/telepulesek/deshaza

Népesség
Népesség1262 fő (2011. okt. 31.)
Magyar lakosság1268 (2002)

Désházai iskola

Népi kultúra

Désházai fazekasság
Désházi népélet és néphagyomány

Désháza református temploma

Település:
Désháza
Építés ideje:
1841

1719-ben vált anyaegyházzá és a pap Szilágyszegről ide költözött. Ebben az időben csak feltételezni tudjuk, hogy a helybelieknek volt temploma, mert a levéltári adatokból kitűnik, hogy már 1631-ben istentiszteletet tartottak Désházán, de a templomépítésről nincsenek adataink. Az is lehetséges, hogy ebben az időben a helybeliek Szilágyszegre jártak. A felhasznált források szerint a XVII. században Szilágyszeggel társegyház, és közös papjuk volt.

Építése

Temploma 1841-1857 között épült, ez egy régi templom helyére került. Tárgyi bizonyíték arra, hogy egy régebbi templom is lehetett a faluban az, hogy kisebbik harangja (62 cm)1777-ben volt öntve, az eklézsia pénzén.

 

Története

1849-ben a falu lakossága a haza oltárán feláldozta a nagyobbik harangot. 1868-ban az egyházközség egy új nagyharangot öntetett. 1874-ben már  toronyórája is van, ezt egy presbiteri jegyzőkönyv említi: az órát a harangozó kezeli.

1856-ban különválik a két falu egyháza, így Désháza önálló egyházközség lesz. Ekkor a pap újból a faluba költözik. Templomát 1858-ban szentelik fel. Az 1879-es és 1894-es években az eklézsia kísérletet tett egy orgona beszerzésére, ez kudarcba fulladt a hívek meddő gyűjtési akciója után. Ebben az időben olyan adatokra bukkantunk, amely a désházi gyülekezetet mint Szilágyszeg leányegyházát említi.

Mai templomának szószék feletti koronája 1771-ben készült, több mint valószínű, hogy ezt is a régi templomból hozták át, tetszetős faragású műemlék, fiait tápláló pelikánnal a tetején.

1878-ban nem sikerült bádogot szerezni így cseréppel helyettesítették a zsindely fedélzetet. Ekkor a fedélszerkezetet is felújították, a cserép súlyának megfelelően. 1894-ben Sámuel Ferenc zsibói bádogos elvégzi a templom bádogozását. A templom fekete lemezzel, a torony pedig angol cinklemezzel fedetett be.
1900-ban a Szilágycsehből vásárolt orgona felállítatott a templomban, miután Szalay Gyula orgonakészítő mester kijavított, illetve felújította.

A templom ifjúsági karzata 1914-ben készült. A templom egyik harangja ismét az első világháború áldozata lett, 1917-ben elvitték hadicélokra a nagyharangot. A hívek áldozatos  segítségével 1923-ban a templom tornyát javították meg, majd 1926-ban ismét új harangot  tudott öntetni Nagyszebenben a gyülekezet, egy 381 kilós nagyharangot.

1946-ban egy erős vihar megrongálta, kifedte a meggyengült fedelű templomot és tornyot. A tetőszerkezet egyes részeit messze sodorta a szél. Így szükségessé vált egy nagyobb tetőjavítási munkálat. Kicserélték a központi árbocgerendát, a toronysisakot teljesen lebontották és újraépítették, az egészet pedig Szabó Gyula szilágycsehi bádogos lemezzel befedte. Ekkor került sor a templom mennyezeti kazettájának megerősítésére, ami leszakadással fenyegette a templomba járó híveket. Ezt a munkát Molnár Zsigmond házépítő ács végezte el. Mennyezeti faburkolata kazettás, kék mezőben egy-egy csillaggal. A mennyezet középső fakazettája megörökíti a templom befejezésének évét. 1948-ban jégverés sújtja a falut. A toronyórát 1951-ben id. Hervol János szilágysomlyói elektrotechnikus javítja meg. 1952-ig a templom bútorzata méregzöld színűre volt festve. 1952-ben horgonyzott lemezzel borítják a tornyot, a templom ereszére csatornákat szerelnek fel, belső és külső munkálatokat végeznek el.

A templomot teljesen felújítják. Ebben az évben a karzatokat és a padokat átfestik kék színűre. 1953-ban a toronyra villámhárítót szerelnek, a tornyon lévő  négy nagy és három kis toronyablakra zöldre festett új zsalugátert tesznek. A templomnak két portikusa van, egyik a főbejáratnál, a másik a torony alatt. 1961-ben az eddigi nyitott portikusokra ajtókat szerelnek fel. 1946-1962 között a helybeli Dalárda harmóniumját használják a templomban a gyülekezet énekeinek kisérésére. 1962-ben felszerelték a Szabó Gy. László orgonakészítő által készített használt orgonát. Ekkor kissé átalakították és lábfával  erősítették meg az orgonakarzatot ,a karzat alatti földes részt lecementezik. Ugyanakkor lecementeztetett a két portikus is. A templomhajón öt ablak van, három a szószék felöl, kettő a főbejárati oldalon.

1972-ben a templomtetőt javították meg. 1976-ban lefestik a templom és a torony fedelét. Két szép, fából faragott csillárt szerelnek fel, amely Sándor Lőrinc keze munkáját dicséri, annak örömére, hogy 1983-ban bevezették a villanyt a templomba. 1984-1985 között különböző templomjavítási munkák folynak. Désháza szorgalmas népe templomszeretetével és adományaival Szilágy megye egyik leggazdagabb falujává és egyházává vált.

  • Református templomát 1858-ban szentelték fel.
  • Désháza másik nevezetessége a templom előtt álló emlékmű, amely a világháborúk és az 1989-es forradalom egyik helyi áldozatának állít emléket.

Források

Papp Lajos: Szilágyság 65 református templomának képes krónikája

http://szilagysag.eloerdely.ro/epitett-orokseg/templom/deshazai-reformatus-templom

Somlyóújlak

Somlyóújlak

E kis népességű falu Árpád-kori műemléktemplomáról ismert.

Közvetlenül a Kraszna somlyócsehi áttörése után következő völgytágulatban, melyet délről a Magura Ősi sziklatömbje, északról pedig a meredeken leszakadó Sutak-hegy határol, települt a vidék egyik legősibb falva, Somlyóújlak. Somlyóújlak a Nagykároly, illetve Szatmárnémeti felé vezető út mentén, Szilágysomlyótól 13 km-re, a Kraszna bal partján fekvő kisközség. Határában torkollik a Krasznába Kerestelek irányából érkező és az oklevelekben már a 13. században említett Vidonya-patak.

TÉRKÉP FELTÖLTÉSE FOLYAMATBAN…

Etimológiája

A falu neve – Újlak – az új melléknév és az udvarház, lakóhely, otthon jelentésű főnév összetétele. Az Újlak, Széplak helynevek országszerte főnemesi udvarházat jelentenek a 11-12. században, tehát a falu ősi honfoglalásként szerzett birtok, bizonyára egyik legkorábbi alapítású települése a Kraszna mentének.

Somlyóújlakot egy 1259. június 10-én kelt királyi oklevél említi először. Petri Mór szerint 1281 táján Újlakot Meggyesi Miklós a Sudak családnak adományozza. Későbbi elnevezése (Sutakújlak) e birtokos családtól ered.

A 14. század végétől kezdve már bővült névalakokkal találkozunk: Sudakwylak (1388), Suthakfal-va (1444), Swthakwylak (1476), Sutakújlak (1493). A Somlyóújlak elnevezés az egyház tulajdonában levő ónkannán fordul elő: Somlio Vjlak.

A tiszántúli egyházkerület jegyzőkönyvében az 1673. szeptember 30-án tartott diószegi közzsinat részvevői között így tűnik fel az újlaki lelkipásztor: Paulus Vaczi Somlyó Ujlakinum. Az előtagjában szereplő Somlyó a Szilágysomlyóval való közeli szomszédságra utal, később lassan kiszorított minden más alakot.

 

Története

 A vidék kiváló természeti adottságait – a Magura védelmet nyújtó erdőségei, a völgy nádasai, a vizek és lápok gazdag állatvilága – felismerték az ideérkező honfoglalók, és megtelepedésre alkalmasnak találták.

A falu nem a Kraszna árvizektől veszélyeztetett völgysíkján, hanem a Templom-domb, valamint a Kis- és Belső-mező oldalán települt. A faluhoz tartozik a Kraszna jobb partján, a vasútállomással szemben épült, 10-11 házból álló Ellefalu is.

Valamikor a Somlyóaljának is nevezett völgytágulat, a Sutak-hegy közelében feküdt Szoros (1448: Zoros) nevű, néhány portából álló birtok, melyet korábban Suták István, később a Báthoryak bírtak. 1703 óta puszta és csak a jelen század elején népesült be újra. Ma Hídvéghez tartozik, néhány házból áll, románok lakják.

A tatárjárást követően a falu a Csolt-Watha nemzetség részbirtokaként a somlyói uradalomhoz tartozott. 1258-ban a Wathák e részbirtokukat a Rátót nembeli Roland nádornak és a Pók nembeli Móricnak, a Dunántúlon is birtokos királyi udvarbírónak, a későbbi tárnokmesternek adták el.

A falu birtoklástörténetében fontos időpont 1351, amikor Báthory Lászlóné, a Pók nembeli Meggyesi Anna leánynegyed fejében kapta a Somlyóhoz tartozó Újlak birtokot, a Kraszna melletti Somlyóvárat és a hozzá tartozó öt falut (Hídvég, Győrtelek, Somlyócsehi, Szécs, Badacsony).

A 15. század folyamán Újlak a Suták István és Suták János birtoka, majd 1486-ban Mátyás király Bélteki Drágffy Bertalannak adományozta, de úgy látszik, nem sokáig birtokolta, mert 1487-tól újra a Báthory, majd a Bánffy család tulajdona. 1755-tól Sutakújlakon Gencsi Zsigmondot és Gencsi Erzsébetet illető javakat írtak össze.

Az 1725-ös összeírásból tudjuk, hogy a falut jobbágyok (14 család) és zsellérek (11 család) lakják. Összlakossága ekkor 143 fő. A falu egyéb jobbágyszolgáltatásai közé tartozott a só szállítása Désaknáról Somlyóra.

A történelem viharait többször átélt Somlyóújlak a Kraszna mente kis népességű falvai közé tartozik. Az 1553-as tizedjegyzék szerint Sutakújlakon volt 5 adófizető egész jobbágyporta, adót nem fizető: bíró 1, szegény 10, servitor 4. Ebből következően népessége ekkor mintegy 45-50 fő lehetett.

Az osztrák idők kezdetén Lompérttal együtt a lakatlan falvak között említik. Jelenlegi lakosságának alaprétege a 18. század folyamán visszaköltözött néhány jobbágy családból és főleg a bevándorolt idegen elemekből formálódott. Újratelepülése gyors ütemben történhetett, mert 1725-ben lakossága már megközelíti a 150 főt. Ettől az időtől kezdve népessége fokozatosan gyarapodik, a szabadságharc táján már eléri a 470 főt.

Gyorsabb lakosságnövekedést a múlt század utolsó és a jelen század első évtizedeiben tapasztalunk: 1890-ben 548; 1910-ben 680; 1930-ban 700 fő. Az 1992. évi népszámláláskor a faluban 516 lélek élt, ennek közel 83%-a magyar anyanyelvű, 17%-a pedig görögkeleti vallású román.

Források

http://szilagysag.eloerdely.ro/telepulesek/somlyoujlak

Major  Miklós: Somylóújlak, 464-468. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.

Népesség442 fő (2011. okt. 31.)
Magyar lakosság378

Népi kultúra

Somylóújlaki varrottasok
Somylóújlaki faragott gombfák

Somylóújlak református temploma

Jelenlegi egyház:
REF
Korábbi egyház:
RKT
Építés ideje:
13. század

Somlyóújlak Árpád-kori templomának és egyházának történetéről forrásadatok hiányában alig tudunk valamit.

A templom építése egy igen régi, kultikus helyen, a Sutak-hegynek egy délre kiugró, a környezetet uraló és a völgyet innen könnyen szemmel tartható hegyfokán, a mai Templom-dombon kezdődött el.

Lévén a Wathák birtoka, a vidék igen gyér lakossága még sokáig őrizhette a pogány hitet. Némelyek szerint a templomot a régi hit védelmében 1045-ben kitört Watha-féle pogánylázadás leveretése emlékére építették.

A templom jóval a tatárjárás után épült, építtetője a már említett, Dunántúlon is birtokos Móric lehetett. Ez annál inkább valószínű, mert a templom sok tekintetben határozott rokonságot mutat a dunántúli falusi templomokkal (Őriszentpéter, Kallósd, Szigliget), melyeket szintén Móric építtetett. Entz Géza szerint a templom építése Móric újlaki birtokán 1258 után kezdődhetett el.

A templomhoz rendház is tartozott. Valószínű, hogy az Újlak és Kerestelek között fekvő gerlai kolostorról lehet szó, amely 1388-ban még állott. A kolostor létét bizonyítja a falu határában fennmaradt Tó-domb helynév az egykori halastó helyén.

A templom toronnyal épült, melynek alaprajza négyzetes. A második szinttől viszont nyolcszögbe megy át, a harmonikus átmenetet a négy sarkán elhelyezett félbevágott gúlák biztosítják, amelyek csúcsán kőkeresztek álltak. Ez a felépítés már a gótika kezdetét jelenti.

Az alsóbb szinten négy félköríves, román kori fejezetű oszlopokkal osztott ikerablakot találunk. A hajó belsejének két hosszanti oldalán folyosó vonul végig. Innen félköríves ablakok nyílnak a templomtérbe, melyeket olyan szögben helyeztek el, hogy a napsugarak egész nap besüssenek a hajóba. A két, jelenleg különálló folyosó valamikor egységes egészet alkotott, eredetileg az egész hajót megkerülte. A szentély lebontásakor ez az egység megszakadt.

Bizonytalan a falfolyosók eredeti rendeltetése. Egyesek szerint arra szolgált, hogy valamennyire megnövelje az amúgy is szűk templom befogadóképességét. Mások szerint ez a kialakítás kapcsolatba hozható a feltételezett építtetővel, Móric királyi udvarbíróval is, akinek magas rangja megkívánta egy külön hely kialakítását.

Közel fél évezred telik el anélkül, hogy a falu templomáról és egyházáról valamit is megtudhatnánk. A 18. század közepétől kezdve szaporodnak a templomra vonatkozó adatok. 1750 után igen változatosan alakul a templom története.

1751-ben kezdődött a templom általános javítása, de a munkálatok közben keletkezett tűz miatt a renoválás csak 1754-ben fejeződött be. Az égést és a templomújítás körülményeit a templom mennyezetén található tükörírásos feljegyzés örökítette meg: 1754. jul. 5.: Istenhez való buzgó / ságából a S. újlaki ref / ekla elsőben, építtették az magok köl / cségekból de tűz által elpusztulván / ismét 2cor építtette meg a szen / tek alamizsnájokból ez Istennek / sz. házat T: Ver(es) Ferencz ú / ram preadicator / ságában.

1775-ben épült meg a szószék a koronával együtt, valamint a karzat. Valószínű, ekkor készítette el a templom kazettás mennyezetét valamelyik környékbeli asztalosmester. A déli kapu elé épített előcsarnok gótikus toldaléképítmény és a hajó szentélyvégződése is újabb keletű hozzáépítés. A művészettörténeti szempontból értéktelen harangláb 1832-ben épült kőalapon.

Az egyházközségnek két harangja van, a nagyobbik 1930-ban készült Kudzsiron Klein Oszkár harangöntő műhelyében, a kisebbik felső részén cirádás indafonatok között felirat fut körbe: A Suta Újlaki reformata. sz. ekklesia öntetté anno 1792, alsó peremén pedig a harangöntő mester neve olvasható: Fuditme Georgius Lazar.

 

Építése

Építésének idejéről, építtetőjéről szinte semmit sem őrzött meg a szájhagyomány. Nem csoda, hiszen a falu eredeti lakossága a 18. század elején teljesen kicserélődött. Nem tudjuk, melyik szent tiszteletére épült, és mi indokolja különleges falfolyosós kiképzését.

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

Szilágyi Ferenc

Életpályája

Somlyóújlak nevezetes szülöttje id. Szilágyi Ferenc (1762-1828) tanár, író. Ő volt egyike azoknak, akik magyar nyelven kezdték tanítani a történelmet.

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

1 szállás található Somlyóújlak közelében, a teljes régióban pedig összesen 41 szállást lehet ingyenesen lefoglalni. A környéken 41 vendégház biztosít elszállásolást, 30 közülük előleg nélkül foglalható, 36 szálláshelyen van étkezési lehetőség (reggeli, ebéd, vacsora, félpanzió, teljes ellátás vagy all inclusive), 2 szálláshely rendelkezik medencével. Somlyóújlak szállásai a térképen is megtekinthetők. 618 vendég átlagosan 95%-osra értékelte Somlyóújlak szállásait a Travelminiten. A szállások árai 26 lej és 100 lej között változnak.

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

Lecsmér

Lecsmér

A megyeközponttól, Zilahtól 50 km-re, a legközelebbi szilágysági várostól pedig 25 km-re fekszik.

Lecsmér kis falu Bihar és Szilágy határán, aranynedvet érlelő dombok (Szakadás, Szurduk, Szendihegy) karéjában, a berettyószéplaki kőolajmező szomszédságában.

TÉRKÉP FELTÖLTÉSE FOLYAMATBAN…

A közigazgatásilag ma Márkaszékhez tartozó, a dombok alján húzódó, jóformán egyetlen utcából álló falu a vidék egyik legkorábban benépesült helysége.

Az oklevelekben szereplő Dédács (1208) valamikor falu volt Porcalja és Lecsmér között. A török időkben válhatott pusztává, de mint helynév ma is ismeretes.

A falu határában lévő Várdombról – melyet a helybeli lakosság holdhoz hasonló alakja miatt Várholdjának nevez – kémlelték, lestek a közeledő ellenséget. Innen a Lecsmér (lesmér) elnevezés, tartja a népi etimológia.

Egy 1423-ban kelt oklevélből kitetszik, hogy Lecsmér egykor kettős település volt: Lecsmér és Oláhlecsmér néven. Hogy a két település sorsa később hogyan alakult, nehéz megmondani. Nem lehetetlen azonban, hogy a Petri Mór által is említett Kislecsmér (1493) szomszédságában, valahol a ma helynévként élő Alsófalu helyén állott az ősi település, amely a Nagylecsmér vagy egyszerűen Lecsmér elnevezést viselte. A Kis előtag megléte természetszerűleg feltételezi a Nagy előtag jelenlétét is. Utóbbi volt az ősi, a nagyobb kiterjedésű, a Kis előtagú a későbbi telepítésű, ennélfogva a csekélyebb kiterjedésű helységet, falut jelentette. A Kislecsmér elnevezés máig is elevenen él a lecsméri nép tudatában.

Lecsmért első ízben a Váradi Regestrumban említik Nesmer néven: 1213-ban Kügy mostohatestvérének, Herbortnak adja a Bályok nevű földön fekvő részének Nesmer felé néző felét. Elnevezése történelme folyamán többször változott. 1214: Nechemer, 1318: Lechmer, 1469: Lezmer, 1539: Lechmyer.

Neve – mint a legtöbb helységnév a Szilágyságban – személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű. A magyarban szó eleji ne/le változás ment végbe.

1318-ban a lecsméri nemesek Lecsmér birtokot eladják 50 márkáért Potoncs dédácsi nemesnek, majd Lecsméri Jakab fia, Péter három nemesi házhelyet 15 márkáért elad a Bihar megyei Kincsei Miklósnak.

A 15. századtól a kusalyi Jakcsok birtokolják, akiket 1410-ben iktatnak be Lecsmér birtokába. Későbbi birtokosai: Ördög, Simon, Bánffy, Pándi, a Lecsméri és a Kémeri család. 1553-ban Lecsméren 15 kapu után adóztak. Ekkor lakóinak száma megközelíthette a 75 főt.

Az 1720. évi összeírás szerint Lecsméren 13 háztartás fizetett adót, a lakott telkek száma tehát 13, míg a puszta telkeké 22. Népessége 117, mely ekkor még színtiszta magyar.

A mezőgazdasági művelés alá vont terület, melyet az adózás céljaira összeírtak, 56 pozsonyi köblös szántó, 60 kaszás rét és 66 kapás szólő, míg 1820-ban Lecsméren 184 6/8 hold szántót, 45 2/8 hold rétet tartottak nyilván. A jobbágyföldek megoszlása a következő képet mutatta: 2 holdon alul 4; 2-5 hold között 15; 5-8 hold között 20; 8-15 hold között 4 jobbágygazdaság. A nemesi birtokosok száma 23.

Lecsmér Kémerhez hasonlóan a 19. század végéig a Szilágyság egyik legelzártabb települése volt. A Margitta-Szilágysomlyó közötti vasút megépítésével került elsősorban Berettyószéplak és Margitta vonzáskörébe.

Gazdasági szempontból Lecsmér inkább szőlőművelésével tűnik ki. A 14. század elején már intenzív szőlőtermesztés folyt a falut keletről határoló napsugaras domboldalakon. Az 1820-as összeírásokból megtudjuk, hogy a gabona és a kender mellett borból is tizedet adtak. A falunak szabad kocsmáitatása volt egész évben. Az 1895. évi mezőgazdasági statisztika adatai szerint mezőgazdasági összterületének 8,2%-át alkotta a szőlővel beültetett terület, a legmagasabb a Berettyó-felvidéken. Jelenleg 153 pince szolgálja a szőlőhegyek (Szakadás, Porostető, Szurduk, Hegyalja) nemes nedűjének tárolását.
A szőlőművelés mellett jelentős jövedelmi forrás a gyümölcstermesztés. Kajszi termelése szerte a Szilágyságban ismeretes.

Az 1138 holdat kitevő földterületének egyharmadán szántóföldi növénytermesztés folyik (búza, árpa, kukorica). 1820-ban feljegyezték, hogy a búza hozama, annak ellenére, hogy a falu lapályosabb részein jó gabonatermő területek vannak, az elvetett mag 4,25-szörösét adja.

A reformáció tanai korán tért hódítottak Lecsméren. Korábbi temploma már 1311 óta ismeretes. Egy akkor végrehajtott határkijelölés alkalmával került szóba Dédács és Lecsmér közös temploma: „a templomtól a szőlőig tart a határ”. Református egyháza a 17. század elején a szomszédos Ipphez tartozott. Legkorábbi kegyszere egy úrasztali pohár, melyet „Lecsméri István csináltatott Isten tiszteletére 1631-ben”.
Lecsmér is a korán baptizált szilágysági községek közé tartozik.

A 16. század közepén az előretörő reformáció a nép iskoláztatását is célul tűzte ki. Az oktatás kezdetei – bár erre írásos adatot nem találtunk – Lecsméren is a 17. századig nyúlnak vissza. 1771-ben egy Széplakról származó tanítóról, Szemerjai Józsefről tudunk, aki nem sokáig tartózkodhatott Lecsméren, mert hamarosan kitiltják az egyházközségből.

A felekezeti oktatás állami népiskolává való átszervezése itt is a múlt század végén következett be. Egytantermű iskolája is ekkor épült. 1947-ben még 120 tanuló látogatta a lecsméri iskolát alsó és felső tagozaton.

Lecsmér aprófalvas település. Ha az 1910,1920,1941,1992-es évek népszámlálási adatait követjük, megállapíthatjuk, hogy e század folyamán népességszáma és annak nemzetiségi összetétele nem, vagy alig változott. Az össznépesség 470-490 fő között, s ezen belül a magyarság arányszáma 77-81% között váltakozott. 

 

Hivatkozások

http://szilagysag.eloerdely.ro/telepulesek/lecsmer 

Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902.

1847-ben 320 a népesség száma, még pedig gör. kel. 20, evang. reform. 300. 1890-ben lélekszáma 367; nyelvre nézve magyar 279, német 1, tót 1, oláh 85, egyéb nyelvű 1; vallásra nézve róm. kath. 8, gör. kath. 84, gör. kel. 3, evang. reform. 257, izr. 15. Házak száma 82.

2002-ben 474 lakosa van, ebből 79 román, 373 magyar és 23 roma.

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

Elemi iskolája evang. reform. jellegű egytantermű.

1771-ben Szemerjai József, előbb széplaki tanító megvesztegetvén a seniort 70 forinttal csalárdul, bejutott a lecsméri egyházba, de kitiltják az egyházmegyéből.*

A lecsméri dézmát 1615-ben a somlyói iskolamesternek, Sályi Tamásnak és utódainak adományozza Bethlen Gábor.

Forrás: http://www.mek.oszk.hu/04700/04750/html/357.html

Lecsméri református templom: 1311-ben római katolikus templom állt. Lecsmér evang. református gyülekezete 1627-ig Ipphoz tartozott. Ezután külön lelkészt tartott.

Építése

Kőtemploma a XVIII. század elején épült a régi fatornyos templom helyébe.

 

Története

1631-ben Lecsméri István becses úrasztali poharat csináltatott az egyház részére. Az 1708-ban öntetett harangján (65 cm) nincs felírat.

1715-ben színtiszta magyar település. 1720-ban 117 magyar lakos élt a településen. Csőrös cinkannája 1738-ból Molnár Ferenc adománya. Az 180 kilogrammos harangja 1753-ban volt öntetve.

A templom kórusát 1771-ben Szabó Sándor és Porcsalmi Mihály készítette. 1778-ban a helybeli eklézsia megvásárolja második harangját. A szószék fölé a korona Zay Sámuel papsága alatt készült.

A templom portikusa egyszerre épült a templommal. Egyházi klenódiumai között van egy nagyon régi ezüst borosztó kehely és egy talpnélküli kis ónkanna ismeretlen időkből.

A templom tornya 1875-ben épült a templom homlokzata elé kőből és téglából, bádoggal takarva. 1899-ben Nagy Zsigmond egy ezüst kelyhet adományoz az egyháznak. Ekkor még krasznavármegyei kisközség.

A régi anyakönyvei hiányoznak. 1910-ben 476 magyar és román lakos él a faluban, ezen időszakban a betelepülő lakosok görög katolikusok.

1917-ben hadicélokra elvitték a templom nagyharangját. 1922-ben nagyjavítást hajtanak végre a templomon., ekkor cserélték le a zsindelytetőt, és kapott a templom cseréptetőt.

1927-ben Csapó Mihály számadó gondnok idejében a helybeli eklézsia 380 fős. 1930-ban harmóniumot vásároltak. 1933-ban közadakozásból új 250 kg-os harangot öntettek, Hőnik Frigyes aradi harangöntő mesternél.

Házassági anyakönyve 1935-től, születési anyakönyve 1936-tól található az egyházközség irodáján. Ebben az évben már felújított templom várja a 393 lelkes gyülekezetet. A templomban hagyományos beépített orgona nincs. Harmóniummal kísérik a gyülekezeti éneklést.

1941-ben 481 református lakott a faluban. 1947-ben a vihar több helyen megrongálta a templomot. Halotti anyakönyve 1950-től található az egyház irodáján.  Régi anyakönyveinek hiánya azzal magyarázható, hogy 1971-ben megjelent a 472-es kormányrendelet, amely kötelezi az egyházakat, hogy régi levéltárukat átadják az államnak..

Jelenlegi temploma valószínűleg temetőre épült, mert az 1979-es renoválás alkalmával, amikor felszedték a téglapadlót, alatta mindenhol emberi csontok maradványai voltak láthatók. 1980-ban renoválták a templomot, butorzatát teljesen kicserélték.

Templomának mennyezete fakazettás volt, mindegyik kazettában egy csillaggal. Az 1979-es javítások alkalmával a fakazettákat leszedik és a mennyezetet egyszerű vakolattal látták el.

1982-ben új tornyot építenek a régi helyébe, és bádoggal fedték be. Tornyában két harang van, harangozása hagyományos. Toronyórája nincs. Kicsi zömök templomának téli fűtése fával történik, a templombelső 6×15 méteres.

Ma már az 1991-ben ajándékba kapott villanyorgonával kísérik a gyülekezet templomi énekeit. 1992-ben összlakossága 488 fő, ebből 396 magyar, ekkor a református egyházközség 319 lelket számlál.

2000-ben a 315 lelkes református anyaegyháza újra közadakozásból megjavítja templomát. Templomának 155 ülőhelye van, K-ny-I tengelyben épült, nyugati homlokzat előtt 23 méter magas torony áll.

2002-ben 216 református vallású ember lakik a településen. Egyházközsége a szilágysomlyói egyházmegyéhez tartozik. 2004-ben a helység lakossága 400 fős, ebből magyar református 275 lélek.

  • A falu fölött, domboldalba vájt gádoros pincék találhatóak.

Források

http://szilagysag.eloerdely.ro/epitett-orokseg/templom/lecsmeri-reformatus-templom

Papp Lajos: Szilágyság 65 református templomának képes krónikája

Az egyház kőből a tizennyolczadik század elején épűlt. Egyik becses úrasztali poharát Lecsméri István csináltatta Isten tisztességére lecsméri szent egyházhoz Anno 1631 deczember 3.* Egy czinkannát 1738-ban Molnár Ferencz ajándékozott.

A kórus felirata ez: Ezen kar épűlt: N. Benkő Ferencz uram prédikátorságában; N. Molnár Ferencz uram főbíróságában; ippi Molnár Ferencz uram curátorságában. Szabó Sándor és Porcsalmi Mihály által. Anno 1771.

Papjai: 1631. Fejérvári István, kit az ez évi szeptember 7-dikén Báthoron tartott közzsinat,* 1634. Varsolczi István, kit az ez évi június 18-dikán Szatmárt tartott közzsinat küldött.* Neményi Péter, 1753. Bátori András, meghalt Kövesden, 1762. Pesti János. 1771–1775. Benkő Ferencz. Székbeli bíróságot viselt 1788-tól, meghalt M.-Goroszlón, 1775. Iregy Frigy?) Péter,* meghalt Rátotban, 1786–1788. Csávási János, 1788–1792. Végh József, 1792. Beke Cs. Titus, meghalt Panitban, 1796–1806. Zai Sámuel, 1806–1808. Szokolai Ádám, {14.} 1808. Diószegi József, 1818. Fogarasi Tiboldi István, 1823–1830. Tancsi Nagy Sándor, 1830–1853. Végh József, 1853–1878. Baló József, meghalt N.-Szebenben, mint elmebeteg, 1871. Fazakas Mihály, jelenleg Szilágyi János.

Forrás: http://www.mek.oszk.hu/04700/04750/html/357.html

1 szállás található Lecsmér közelében, a teljes régióban pedig összesen 4 szállást lehet ingyenesen lefoglalni. A környéken 4 motel biztosít elszállásolást, 3 közülük előleg nélkül foglalható, 4 szálláshelyen van étkezési lehetőség (reggeli, ebéd, vacsora, félpanzió, teljes ellátás vagy all inclusive), 1 szálláshely rendelkezik medencével. Lecsmér szállásai a térképen is megtekinthetők. 30 vendég átlagosan 86%-osra értékelte Lecsmér szállásait a Travelminiten. A szállások árai 46 lej és 60 lej között változnak.

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

Vérvölgy

Vérvölgy

Vérvölgy (románul: Verveghiu) falu Szilágy megyében, Zsibótól északnyugatra, a megye északi részén, a tövisháti dombok aljában, a Zilah-Szilágycseh közötti aszfaltozott úton, a bekötő úttal együtt Zilahtól 22 km-re re található falu. Alatta folyik el a Szilágy-patak.

Területe a bel- és a kültelekkel együttvéve nem egészen hat négyzetkilométer a Szilágy száz-kétszáz méter széles völgyében. Domborzatának köszönhetően éghajlata, főleg a felső részeken, 2-3 fokkal enyhébb télen, mint a környező falvakban, mivel a dombok elzárják a hideg légáramlatok útját. A szilva és a dió „hazája”. Közigazgatásilag Debren községhez tartozik.

Vérvölgy a 1876 előtt Közép-Szolnok vármegyéhez, a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Első írásos említése 1334-ből való Veruolg formában, 1387-től Werwelg. Más névalakjai: Vervewlghe 1446, Werweolgy 1549, Vérvölgj 1797, Vérvölgy 1805.

1447-ben a település fő birtokosa Rathoni Nagy (Magnus) Lőrinc volt, kevéssel később a Szentkirályi család tagjai.

Az újkor előtt részbirtok volt a falu, 1519-ben Vérvölgyön ugyanis megosztozott Kisdobai Antal, Nagydobai Illés Tamás és Nagydobai György. Ősi Szilágyi György a közép-szolnoki Werwewlgh és Szentkirály birtokait 1532-ben Szentkirályi Moldovai Antalnak adta el 12 forintért.

1553-ban Kaplyon György birtoka volt, és Kővárhoz tartozott.

1638-ig Nagydobai Spáczai János volt a falu legnagyobb birtokosa. 1639-ben Nagydobai Spáczai Pál birtokát, hűtlensége miatt görcsöni Serédi István kapta meg.

1716-ban Szécsi Györgynek és nejének Guti Juditnak is volt itt birtoka.

Petri Mór közlése szerint 1720. június 5-én a vármegye generális széki gyűlést tartott Vérvölgyön.

Vérvölgyön száz hektárt meghaladó területen műveltek szőlőt a kollektivizálás előtt.
„A bortermesztésen kívül hegyeinek más hasznát is veszi, alján és tetején többnyire gyümölcsfák sötétlenek, valamint laktelkeik körül is. így annyi gyümölcs terem Szilágynak, mennyit fel sem emészthet. (…) Gyümölcsei közül sokasága és jóságáért megnevezhetni a cseresznyét és szilvát, az első hazája Bürgezd, és utolsóé Vérvölgy” – írta Kőváry László 1840-ben a Föld- és országtani vázlatok Szilágyról című honismereti tanulmányában.

Az 1895. évi gazdasági összeíráskor területe 1095 kat. hold, amiből 546 a szántó, 208 rét, 97 legelő, 82 kert, 26 az erdő és 59 hold a parlagszőlő. 1895-ben gazdaságainak száma 214. A századfordulón nőtt a gazdasági terület, ami gyarapodásra, illetve a század végének, a századelő első évtizedeinek divatos földvásárlásaira, földszerzésre utal.

A községnek 1900-ban 4964 K 80 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 2112 K 60 f. Területe 1095 katasztrális hold, a melyből szántóföld 546, rét 208, legelő 97, kert 82, szőlő, parlag 59, beültetve 2, erdő 26, terméketlen 26 hold.

Kevés szántóföldje lévén (a 20. sz. húszas-harmincas évtizedeiben 10-15 gazdának volt 10-20 hektár közötti földtulajdona) napszámba jártak dolgozni a Kaizer-birtokra, melyből 50 hektárt agrárrefom címén szétosztottak.

Az 1962-ben Vérvölgyön is megalakult kollektív gazdaság (Nagymon és Nagymonújfalu falvakkal együtt).

1967-ben több gyümölcsfa volt a faluban, mint az azután megejtett összeírásokban, a helybeliek véleménye szerint az 1982-es emlékezetes jégverés óta gyenge a termés.

A Szénafű határrészen az 1989-es rendszerváltást követően is megmaradt az 1975-76-ban telepített 45 hektár szilvás, a pár esztendővel ezelőtt ültetett 20 hektár almás ellenben elpusztult. A helybeli öregek emlékezete felidézi még a múltat, miszerint cseresznye volt rengeteg, a románság vásárolta, piacra vitték Zsibóra; Zilahra ritkábban, még Kolozsvárra is. A kajszi- és őszibarack mellett a mézeskörte, motyókörte, vilmoskörte, rogyás pergament körtefajták bőven előfordultak a faluban; sajnos, a kollektivizálás után a központosított gazdaságvezetés a hagyományos és bevált gazdasági ágazatok megszüntetését idézte elő. Szilva volt és van most is bőven; régen a környékbeli falvak lakosai sárgaszilvásoknak nevezték a vérvölgyieket.

Bort is szállítottak a faluból eladásra. A szőlőtermesztéshez való ragaszkodás megmaradt máig, noha a régi szőlők elpusztultak, 1991 után telepítettek a szőlőhegyeken.

Lakosait 1715-ben és 1720-ban nem írták össze Petri Mór szerint; 1847-ben igen.

Gazdasági életét a 20. század első felében a törpebirtokos rendszerű földművelés jelentette, ipara nem volt, ám a második világháborút követően még állt Soóki Lajos és társa gőzmalma, valamint Süle József olajmalma. A falusi ipart mindössze néhány alapvető szolgáltatást kielégítő tevékenység (kovács, cipész) képviselte.

A kollektivizálást követően elvándorlás kezdődött. Részben a Bánságba mentek időszakosan alkalmi munkára, ám a közeli Szilágycseh, a megyeszékhely Zilah, a távolabbi Nagybánya építőtelepei és iparvállalatai is csábítóak voltak a rosszul vagy sehogy sem fizetett mezőgazdasági munkával ellentétben.

Az ingázást az említett városokban való letelepedés váltotta fel, így nem meglepő a falu lakosságának apadása.

Jelenleg sok a nyugdíjas a faluban, a 90-es évek fiatalabbjai ugyanis Magyarországon dolgoznak.

 

1847-ben a lakosok száma 541; református 530, görög katolikus 10, római katolikus 1.

1890-ben 580 lakosa van; magyar 571, román 9; vallása szerint református 537, római katolikus 9, görög katolikus 9, izraelita. 25. Házak száma 136.

Az 1910-es összeírás adatai: 602 lakosából 509 magyar, 2 román, 10 más; református 571, görög katolikus 14, izraelita 14, katolikus 3.

Az 1924-ben megjelent Szilágy vármegye községeinek kalauzában 597 lakosról van adat, magyar 587, román 9.

1941-ben 672 lakos, 646 magyar.

1966-ban 680 lakos 2 román, 678 magyar.

1977: 628, 593 magyar, 1 román.

  1. évi népszámlálás mindössze 454 lakost jegyzett, amiből 451 magyar és 3 román. Később a helyzet már alig változott:

2002: 471 lakos, 2 román, 442 magyar.

2011: 457 lakos – magyarok.

 

A vérvölgyi iskolai nevelésről kevés dokumentum maradt meg. A templomban lévő felirat szerint 1803-ban volt iskola Szatmári József tanítóskodása időszakában, s többnyire felekezeti jellegű maradt az oktatás 1948-ig.

Az 1877-ben épült iskolában az 1907/1908-as adatok szerint 69 tanuló volt. A felekezeti oktatás nem volt folyamatos, 1925/26-ban gyenge látogatottság mellett román nyelven folyt a tanítás. Az iskola 1924-1945 között hét osztállyal működött, 1944-1948 között református felekezeti jelleggel; 1954-1955-ben öt osztállyal, 1961-1968 között pedig nyolcosztályos iskolaként.

Ma a faluban I-IV. osztályos elemi iskola működik, adminisztráció szempontjából Debrenhez tartozik. Nincs veszélyben a tanuló létszám tekintetében.

 

A századelőn még legendás hangulatú helynév napjainkban krimit sejtetőnek tűnhet, de a helybeliek névértelmezése a mondavilág javára billen a település nevének magyarázatát illetően. Magyar Zoltán ezt jegyezte le: „Valamikor… ahogy van a templom. Megy lefelé az a kis út, van egy ház, azon alul van egy nagy patak. Egész le, ameddig van az országút, az aszfalt. Amikor ez a falu létezett egy pár családdal, Védhely volt. A törökök által tiszta vér mosta azt a patakot. A törökök által olyan harc volt itten. Azért nevezték el Vérhelynek ezt a helyet. Hogy mikor bejött a rendes írás, akkor egy valaki, egy tudós ember azt mondta, hogy ez nem Vérhely, hanem Vérvölgy.” Magyar Zoltán: A Szilágyság mondahagyománya, Balassi kiadó, Bp., 2007.

Petri Mór szerint a falu nevének eredete a néphagyomány alapján történelmi eseményekből származik, mégpedig abból, hogy Szent István vezért küldött a pogány vallás elfojtására, eszerint Doba és Szentkirály között vértől patakzó volt a völgy ott, ahol Vérvölgy található. A helyi emlékezet (1996 tavaszának végén a 75 éves Bányai Károly és Károly fia egybehangzóan állították, hogy a falu mindig ezen a helyen terült el, és tatárjáráskor vérontás volt) ezt megőrizte.

A népetimológiával ellentétben a nyelvtörténész Szabó T. Attila hívta fel a figyelmet: „Karácsonyi János már kimutatta, hogy e helynevünk előtagjának legtöbb esetben semmi köze a vér=sanguis köznévhez, hanem benne a régi magyar, újabban csak a Székelyföldről ismert üvér-üver szónak megcsonkult alakja lappang. Ilyen Vérvölgy több helyről is kimutatható (MNY IV. 352-3). Szilágy megyében egy község és ugyanott négy község egy-egy határrészének neve, Mezőkölpény helynevei között is szerepel.” (http://szilagysag.eloerdely.ro/telepulesek/vervolgy / 2018.febr.10.))

Régészeti ásatásokat hosszú ideig nem folytattak a faluban, vagy a határában, kincsleletekről csak a népmondák tesznek említést, történelmi romjai, műemlékei sincsenek e tövisháti falunak. Napjainkban a Magyar Nemzeti Múzeum régészei dolgoznak a faluban.

Népviselete jellegzetes: Vérvölgy, Kisdoba, Nagydoba, Nagymon  lakosságának népviseletére jellemző volt a kék szín használata. Fekete posztó karimájú kék kalapot, vagy báránybőrből készült kék posztó tetejű sapkát viseltek, divatos volt a kék „mándli”, melyet egykor csak Zilah földműves lakossága viselt, és innen a Tövishát vidékéről kezdett elterjedni a „bőrkozsó” is a Szilágyság más területeire.

Népzene iránt érdeklődő kutatók is gyűjtenek, ennek egyik oka, hogy híres cigánybandák voltak itt.

A vérvölgyi adventista pengetős zenekar helyben és máshol is fellép (Bogártelkén 2014).

2006. szept. 20-án tartották meg az első falunapot, akkor örülhetett a falu az új kultúrháznak.

 

 

 Vérvölgy református templomának építése 1798-ban kezdődik, portikuszáé pedig 1803-ban. A szószék díszes koronája 1808-ban készült. 1860-ban a templom megrepedezett, emiatt falaihoz 6 támfalat építettek. A kőtorony 1863-64 között épült. Toronyóráját 1907-ben készítették. Legrégibb kegytárgyát az 1590-es évekből való aranyozott egyházi kelyhét 1971-ben elvitték a bukaresti Történelemi múzeumba kiállítani, csak 2007-ben sikerült visszakapni.

A borkészítés eszköze volt a hírneves medvesajtó, ami már nincs meg. Az 1837-ben, fából készült ötletes szerkezetű szőlőprés súlya után, saját magától nyomta le a szőlőt, nem kellett húzni, csavarni, szárazra sajtolta a beleöntött szőlőfürtöket. Szolgáltatást végeztek vele szüret idején, bárki használhatta, általában egy veder musttal fizettek érte. Idős Bányai Károly nagyapja, Tóth Gerzson tulajdona volt még a 20. század elején. A kollektív gazdaságban nem volt rá szükség, a szőlőt ugyanis az államnak kellett beszolgáltatni, ezért szétdarabolták és eltüzelték, noha a népi technika e ritka példánya muzeális értéket képviselt.

Vérvölgy 20. század eleji népviseletében a kék szín volt divatban. A vérvölgyiek különlegessége volt a kék posztóval bevont báránybőr kucsma, vagy sapka, mely visszahajtható fekete prémmel volt ellátva. Teteje lapos, hat czikkű, a közepén gyapjúból készült gomb helyezkedett el. Hátul a prém egy tenyérnyi helyen csonka, melyet itt fekete zsinór kötött össze. Nadrágjuk kék posztó, fekete lapos zsinórral, a szegényebbeknél pedig fehér harisnya, két oldalt piros, széles szegéllyel (csizmaszáron kívül viselték).

Testvértelepülés

Vérvölgy falunak testvértelepülése Tabdi (Magyarország).

 

Vérvölgyön a református felekezetűeken kívül nincs számottevő más vallású lakosság, kevés adventista és baptista él még a faluban.

Református egyháza már a 16. század első felében önálló, Bethlen Gábor fejedelem dézsmát adományozott számára. Nem lehet tudni, hogy a falvak mikor szakadtak el a Szentkirályi katolikus központtól, bizonyos, hogy a reformáció első két századában, Vérvölgynek és Szentkirálynak közös papjuk volt. Ezek szerint Vérvölgynek már a 17. században temploma és papja volt. Ez a templom a mai templomtól kelet-nyugati irányban lehetett és fából készült, csinos fatoronnyal. A fatemplom a 18. század végére már nagyon megromlott állapotú lehetett. 1798-ban eladták a szomszédos, románok lakta Nagymonújfalunak (románul Ciora).

Az új templom építése 1798-tól 1803-ig tartott. A szószék koronája 1808-ban készült. Orgonáját 1868-ban  Jónás István nagyváradi orgona és zongora építő készítette. A toronyóra 1907-ben készült, Csomor József agyagfalvi órásmester által.

Legrégebbi klenódium az 1591-ből való aranyozott úrasztali pohár, melyet 1971-ben a kommunista rendszer  a bukaresti Nemzeti Múzeumba vitt el. Hosszas utánajárás után 2007 októberében visszakerült a gyülekezethez. Ma is használatban van, az asszonyok úrasztali pohara.

Egyik harangját 1774-ben öntteti az eklézsia, Désen Papp Gábor műhelyében, a másikat 1852-ben önttették. Jelenleg egy van (150 kg, 1762), a másikat elvitték az első világháború idején.

1895-ben  felújítják a templomot külső és belső renoválásokat végeznek el rajta. A szószék koronája csak 1908-ban készült el, fűrészelt deszkából, érdekes népi motívumos festéssel rajta. Szószéke kehely alakú vakolt. Két szemben álló karzata van, az egyik a legénykar, a másik a gyerekkarzat ott ahol az orgona is áll. Szép nagy 10 regiszteres templomi orgonáját a nagyváradi Jónás János orgonakészítő mester készítette.

A templomnak két bejárata van, az egyik portikuson keresztül, a másik pedig a torony alatt.

Mennyezete deszkából, közepén az úrasztala felett két kazettán üzenet az utókor számára a templom építéséről. Templomhajójának hossza 20 méter, szélessége 8 méter, hátsó része lekerekített. A templom délnyugati homlokzatánál épült torony 25 méter magas. Tornyában óra áll. Padjaiban 225 ülőhely van.

Református egyház: Verveghiu / Vérvölgy 90.sz. Lelkipásztor: Süle Gyula Zsolt, mob. 0740-703175.

Baptista gyülekezet: lelkipásztor Fazakas György.

A helyi hetednapi adventista gyülekezetről semmilyen kereséssel nem sikerült közelebbi információt megtudni.

 

Debren a községközpont, de a polgármesteri hivatal vezetői és a képviselőtestület tagjai többnyire nem debreniek.

Polgármester: Bogdán Ferenc-István (RMDSZ, Doba)

Alpolgármester: Tóth Sándor (RMDSZ, Vérvölgy)

Jegyző/titkár: Végh Hajnal Julianna

A képviselő testületnek 7 RMDSZ-es tagja van (Nagy Mihály – Doba), Tóth Sándor (Vérvölgy), Szabó Matild (Szilágyszentkirály), Szabó Mária-Emese (Vérvölgy), Nagy Károly (Doba), Süle Gyula-Zsolt (Vérvölgy) és Csapó János (Doba).

További 2 magyar tagja a testületnek az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) színeiben szerzett mandátumot: Boros Lajos (Vérvölgy), Szongoth Zsigmond Attila (Szilágyszentkirály).

A testületnek van még egy szociáldemokrata (PSD) és liberális (PNL) tagja.

 

nincs adat.

 A faluban nincs szálláshely.

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

Kapcsolat:

Levelezési cím: Mátyás Király u. 4 sz. 400112, Kolozsvár
Telefonszám: +40-735-501-640, 0264-439-052
Email: hello@civilterkep.ro

Hírlevél:

Működteti: MCSZESZ. Létrehozva a Közösségi térkép kapcsolatépítéshez c. projekt (2017) keretében. 
Felelős dr. Bodó Barna (elnök). Támogató: Bethlen Gábor Alap. Szerkesztő: Brînzan-Antal Krisztina. Informatikus: Csukás Attila

 © MCSZESZ, 2018