Árpád-kori település. Nevét már 1090 körül említik („Mesta…Scecos sua silva, Nepocor vestem ferens et eius nepos Nezdino”), majd 1227-ben („Gemelchen que et a n. Bozia vocatur”), illetve 1250-ben (“homines de genere Napoc[ur]-Mezte”) ismételten szerepel oklevelekben. További okleveles említések: Bozyas (1342), Bozzyas (1485), villa Bozzás (1531). Mai neve – Borzás – az 1860-as évek óta használatos, 1913-ban Szilágyborzásként jelenik meg a helységnévtárban.

A 11. században a Necoportól és Mezdától leszármazó Napkor-Meszte nemzetség Napoc(ur)-Mezte) lakhelye volt. Mesztének I. László király krasznavári civisséget adott, de nem fogadta el, hanem kérte, hogy tizedet ne kelljen adnia. A királytól egy bizonyos Gemelchen (Gyümölcsény) nevű földet – amit más néven Bodziának hívnak – kapott. A földet a nemzetség utódai még sokáig bírták. 1341-ben még Napakur volt Borzás nemesi jogú birtokosa. A nemzetség földje a bölények síksága, a Bölénymező volt, amely arra utal, hogy a nemzetség foglalkozása a királyi házat, közelebbről a Váradon székelő hercegséget volt hivatott vadásztermékekkel ellátni.

Eredetileg tehát Borzás ősi településmagja valahol a mai Gyümölcsénes helyén lehetett, és a falu lakossága csak később költözött jelenlegi helyére. Valamikor Borzás határában tölgyerdők voltak, s hogy a nép letelepedhessen, irtani kellett, Borzás tehát irtásfalu. A falu 1604 kataszteri hold területen fekszik.

1250-ben a nemzetség tagjai a tatárjárás alatt megrongálódott kiváltságlevelüket átíratták. 1341-ben a nemzettség leszármazottja a fennmaradt oklevelek szerint Napakur, Borzás falu nemes jogú birtokosa volt. Ez időben a falut két patak: az Almás és a Gyümölcsényes fogta közre, a két patak egész köze Borzáshoz tartozott, azonban a Valkó vár felépítése és uradalmának kiépítése után Borzás erdővel borított részét a várhoz csatolták és vlach falvakat telepítettek rá (Halmosd, Elyüs, és részben Gyümölcsényes). Határából ez idő tájt vált ki Detreháza (Detrehem) is.

A fennmaradt okiratok alapján arra lehet következtetni, hogy a nemzetség egyedülálló Necopor neve a téli-nyári szálláspárt takar: Napkor Szabolcs vármegyében, Borzás Kraszna megyében.

A már említett Napkor nemzetségen kívül birtokosa volt még a Bozziasi család, fénykorát a 15. század végén éri el. 1553-ban mindössze két kapu után adóztak meg. A Pragmatica Sanctio korában Borzáson 12 háztartást jegyeztek, melyből jobbágy 6, zsellér szintén 6 volt. 1342-ben Pál udvarbíró a váradi káptalannak rendelkezett, hogy ez Dancs mester, krasznavármegyei ispán és fiai ellenében Borzási Napakurnak itteni részbirtokát s határait állapítsa meg, Napakurt helyezze abba vissza, s a királyt erről tudósítsa.

1449-ben, majd 1450-ben Bozyas-i Napakor fia Péter fiait (Miklós és Mihály) egy birtokper során említik. 1492-ben a birtokot megosztják és elhatárolják Borzási György, Máté Benedek, Balázs és Tádé testvérek között. 1646-ban Borzás I. Rákóczi György birtoka volt.

1715-ben a 108 főt kitevő népessége színtiszta magyar. Az első román családok betelepülése a 18. század második évtizedében történt. Ekkor számuk eléri a 9 főt.

Borzás nem volt kurialista falu, habár társadalmát jelentős számú nemes alkotta. Az 1808-as Összeírás szerint a faluban 34 nemes család élt, de telke volt itt a kincstárnak is.

A település egykori helynevei is fennmaradtak: Kövecses, Kuruttyoló, Hát, Hosszú, Dörömbölő, Töltés-alja (?), Endőmege, Gecse-Erdő, Rákos, Lembert, Szilkerek (?) pataka, Halmosd-hát, Ugar, Rét, Sziget, Pándi-rét, Asszús, Nagy-rét. Patakjai: Gyümölcsénes-pataka, Gál-, Ördög- és Halmosd-pataka.

1715-ben a 108 főt kitevő népessége színtiszta magyar.

Figyelmet érdemelnek az 1847. évi Nagyváradi Névkönyv demográfiai adatai. A 384 főt kitevő összlakosság 44%-a görög katolikus, azaz a lakosság közel fele román, 56%-a pedig református.

1857-ben 265-en laknak a faluban, 113 zsúpfedeles faházban, 220 református, 11 római katolikus, 6 örmény katolikus és 28 zsidó.

Varga E. Árpád egész Erdélyre kiterjedő statisztikájának Borzásra vonatkozó adatai:

A nagyfokú elvándorlás főleg a román lakosságot érintette, de a jelenség számottevő volt a magyarok körében is. Az elvándorlás a fiatalabb generációra volt jellemző. Szilágyborzás öregedő falu.

A falu első iskolája felekezeti református iskola volt és 1614 jött létre. Csak pár évig működött. 1884-ben alakult meg az állami elemi iskola, ismert a tanító neve, Dobai  János.

Napjainkban I-IV. osztályos elemi iskola működik a faluban.

A falu kultúrotthont felújították.

A községi Falunap keretében itt is van rendezvény.

A 19. században országosan ismert betyárról, Dobos Gáborról gyűjtött történetek, nóták második részét adja közre alább Kovács Rozália helytörténész. Szilágyborzáson 1975-ban gyűjtött.

Szilágyborzást folkloristák gyakran felkeresik. Folyt itt népdalkutatás, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság az 1990-es években többéves empirikus kutatást végzett itt.

Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) 2015-ben indította programját, melynek célja Szilágy megye multietnikus, kulturális és természeti értékekben gazdag dél-nyugati régiója felmérése, népszerűsítése, a projekt címe: Kultúra és természet Erdélyben: múlt és jövő, Szilágyborzásra is kiterjedt.

Turai Tünde néprajzkutató itteni kutatásairól könyvet jelentetett meg: Az életút végén. Szilágyborzási öregek társadalmi helyzetének vizsgálata című könyvéről (2004).

Református temploma. A templomról 1650-ből származik a legrégibb adat, amikor egy belül aranyozott ezüst tányért adományozott Borzási István az egyháznak. A reformáció előtt Borzásra a szilágynagyfalusi pálosok szolgáltak be. Ebből az időből való a templom északkeleti részének apsisa, amely a nyolcszög három oldalával zárul. 1785-ben a templomot kibővítették. Az egyház anyakönyve 1766-ban kezdődik.

A református templom történeti fedélszerkezetét külön értékként tartják nyilván.

Görög katolikus fatemplom 1781-ben épült.

Itt született

Szilágyi Tönkő Márton (1642–Debrecen, 1700) – református főiskolai tanár, később református püspök. Tanult Debrecenben, hol 1660-ban kezdte meg a felsőbb osztályokat. Innen külföldre ment, 1666-ban Utrechtben, 1667. ápr. 23-án Groningenben, 1668. ápr. 14-én Leidenben iratkozott be az egyetemre. 1669-ben debreceni tanár lett. 1699. szept. 27-én püspökké választotta a tiszántúli egyházkerület. Egyházi művek mellett gyászversek is fennmaradtak utána.

Kása Zoltán (1948–) – informatikus, egyetemi tanár. 1971-ben végzett a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem számítógép szakán. Azóta tanít a BBTE matematikai és informatikai karán. 1985-ben doktorált, 1998-tól egyetemi tanár, doktorátusvezető (2005). Szakterülete a kombinatorika. Több szak-, illetve ismeretterjesztő könyv szerzője és társszerzője. 2000–2004 között az egyetem magyar oktatásért felelős rektorhelyettese. 2008-tól elméleti és gyakorlati informatikai tárgyakat oktat a Sapientia marosvásárhelyi karán, az Egyetem tudományos igazgatója (2008–2012), a szenátus elnöke (2012–2016).

1549-ben Bozzas végében Pwzta nevű hely, remete barátok klastroma.

1910-ben 541 lakosából 457 magyar, 74 román volt. Ebből 6 római katolikus, 117 görögkatolikus, 398 református, 6 izraelita volt.

A római katolikus templom 1332- 1337 között épült. 

A reformáció itteni térhódítására vonatkozólag adatokkal nem rendelkezünk. Annyi azonban ismeretes, hogy előtte Borzásra a nagyfalusi pálosok szolgáltak be.

Szilágyborzás református templomának pontos építési ideje nem ismert. 1650-ben már létezett, hiszen Borzás István egy belül aranyozott ezüst tányért adományozott az egyháznak. Egyes feltételezések szerint erre az időszakra tehető a templom építése is.

Mások szerint a XVI században épült és még a pálosrendi szerzetesek jöttek ide misézni, a közeli kolostorból. Az 1997-es felújítási munkálatok nyomán, amikor előkerült a terméskőből készült csúcsíves sekrestyeajtó, építésének dátumát a XV. század második felére tették. Jelenlegi kinézetét 1785-ben érte el, akkor bővítették a templomot. A torony és a portikusz 1787-1809 között épült, orgonája 1864-ben.

Az 1910. évi népszámlálás szerint a felekezeti arány a következő: 75%-a református, 22%-a görög katolikus.

1941-ben görög katolikus 16,9%, református 75,5% és egyéb 7,6%.

Baptistákat Borzáson először az 1941. évi népszámlálás említ, ekkor számuk 22.

Polgármesteri Hivatal: 457262 Szilágybagos, Fő utca, 152 sz. tel: 0260-623733, villámposta: primariaboghis@yahoo.com. Honlap: http://primariaboghis.ro/

Polgármester: Marina Ida-Magdolna, 0724-205039.

Alpolgármester: Bernáth István, telefon: 0730-031886 (szilágyborzási)

Jegyző/titkár: Farcaș Mihaela-Maria.

Helyi Tanács: a testület mind a 11 tagja RMDSZ-képviselő: Bernáth  István (borzási), Budai Barna (bagosi), Vincze Andras (bagosi), Ghile Attila (bagosi), Budai  Árpád-Ferenc (bagosi), Molnar Csaba (bagosi), Szabó László (bagosi), Szabo Csaba (borzási), Kovács Béla (bagosi), Totos Imre (bagosi), Sáska Lóránd-András (bagosi).

nincs adat

Dávid Panzió, Dávid házak – 20 szoba, 56 hely (16×3 személy, 4×2 személy) – Barta Fülöp Mónika, tel. 0734 561799.

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com