Cristina – Page 9 – Civiltérkép

Kémer

15th February 201816th August 2018 by Cristina

Kémer

Kémer (románul: Camăr) falu Szilágy megyében, Szilágysomlyótól északnyugatra, Kárásztelek, Zoványfürdő és Lecsmér között, a DJ109P megyei úton fekvő település, 57 km távolságra a megyeszékhelytől, Zilahtól. Hármas határfalu, Bihar, Szatmár és Szilágy megyék szegélyezik. A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegyéhez Szilágysomlyói járásához tartozott.

Kémer a Szilágyság egyik legelszigeteltebb nagyközsége. A legközelebbi vasútállomás Ipp, ill. Bályok. A középkor folyamán érintette Kémért egy Erdélybe menő út. A Szalacs-Margitta felől érkező hadiút bonyolította le a postaforgalmat, de ezen az úton érkeztek híres vásáraira a debreceni kereskedők is. Az út Kalózteleken (Kárásztelken) át Somlyó felé folytatódott, majd a Meszesi hágón át kapcsolódott Erdélyhez.

1990 óta szó szerint szélesre tárta kapuit a falu, hisz akkoriban csak egyetlen kijárata volt a településnek, az is gépkocsival alig járható út, ma pedig négy irányba lehet ki-be járni. Most tervezik az ötödik kijárat létrehozását, ez Szatmár megye irányában könnyítené meg a közlekedést.

Kémer egyedüli olyan községe a Szilágyságnak, amely csupán egy településből áll. Kémer a Berettyó vízgyűjtőjéhez tartozó Nagy-patak (Telek-patak) völgyfőjében fekszik, Bihart Szilágytól elválasztó határ mentén. Valamikor hozzá tartozott a Somos-patak völgyében fekvő, néhány házból álló, magyarok lakta szórvány is. A 176 m tengerszint feletti magasságban települt népes magyar községet a Temetődomb, Diós, Kis-hegy, Hosszú-bérc nevű magaslatok határolják.

A falu nevének eredetére vonatkozólag a szájhagyomány két változatot is őriz. Az egyik szerint a tatárjárás idején Sírmezőnél a tatár hordák lemészárolták az ellenálló magyarok jó részét. Akik el tudtak menekülni, azok a környező sűrű rengetegben találtak védelmet. Hogy az üldözőket elijesszék, ezt kiabálták: „ki mer erre jönni?”, melyet aztán a nyelvhasználat Kimerire, Kémerre változtatott. A szájhagyomány szerint a védelmet nyújtó erdőben letelepülők hozták létre Kémért.

A település neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Kémer német eredetű személynév, a Kajmir, Kammer, Gammer személynévből vezethető le, akárcsak a szomszédjában fekvő, a Hunyadiak korában még létező, ma csak helynévként szereplő Bukmer (Buchmer) is. Valószínű, hogy egykori lakói között német telepesek, ill. birtokosok is voltak. Német személynév (Gunther) előfordult egy, ma már nem létező településen, Dédácson (1208).

Rövid történet

Demográfiai adatok

Oktatás

Kulturális kínálat

Helyi értékek, nevezetességek, emlékidézés

Jeles személyek

Egyház

Politika

Civil szervezetek

Vendéglátás

Forrás

Rövid történet

Kémer nevét az oklevelek 1320-1321-ben említették először Kemer néven. Ekkor Kémer Kemeri Gyurk fia Desen birtoka. Veje, Mázsa László a király ellen, Kopasz nádor seregében küzdött. További elnevezései: 1335-ben Kemur, 1349-ben Kemer, 1450-ben és 1455-ben Keemer, Kemery, 1477-ben Kémer, 1546-ban Kemyr néven fordul elő, románul Kameru-Camúru (1733), 1913-ben Kémer.

Legjelentősebb birtokosa kétségtelenül a Kémeri család. Leszármazásukról Petri Mór nyújt értékes adatokat. Mint jobbágytartók, nemesek, három és fél évszázadon át (1320-1670) voltak Kémer birtokosai. A 15. században a középnemesi család birtokai közé három szomszédos falu és két puszta is tartozott. 1477-ben a település birtokosai a Kémeri család tagjai voltak: Kémeri György unokái. Kémeri birtokát Kémeri Tamás 1502. máj. 19-dikén elzálogosította Kémeri Andrásnak. A Kémeri családé volt még 1532-ben is, mikor kémeri Kémeri János leányai a maguk és testvéreik itteni részbirtokát eladták Somlyói Báthory István erdélyi fejedelemnek. A Kémeri család utoljára a 17. század végén szerepel.

Kémer a 15. század közepétől válik szűkebb környezetének vásáros központjává. Vásártartási jogát éppen a Kémeri család révén nyeri el Hunyadi Jánostól 1447-ben. Hunyadi János kormányzó Kémért azzal a kiváltsággal ruházza fel, hogy „minden húsvét 8-ad napján országos vásárt tarthasson”. Ezen kívül, figyelembe véve a Kémeri család, nevezetesen Miklós és a család többi leszármazottainak érdemeit, „minden csütörtökön heti vásárt engedélyez”. Így lesz Kémer Nagyfalu mellett az akkori Kraszna vármegye nevezetes mezővárosa. Debreczeni kereskedők is fölkeresték 1481-ben.

Társadalmi rétegződése a 18. század végén 42 nemes, 129 paraszt, 115 paraszt örököse, 93 zsellér, 1 pap, 51 egyéb.1532-ben somlyói Báthory István a Kémeriek itteni részbirtokát vásárolta meg, 1547-ben Báthory Istvánt, Andrást és Kristófot iktatják Kémer birtokába. A Kémerieken és a Báthoryakon kívül a falu birtokosai közé tartozott a 16. században a Dancs család, később a Bánffyak, majd 1778-tól a Bölöniek, a Jósika, legutóbb pedig a Meleg család.

1602 előtt Zsombori Farkasnak Kémeren is volt birtoka, azt 1602-ben Básta György generális és Keövendi Székely Mihály tiszántúli kapitány Trogeri Lodi Simonnak adják érdemei jutalmául.

1608-ban Báthori Gábor fejedelemé, aki Kisdobszai Dániel szilágysomlyói református lelkésznek adományozta. Később Rákóczi birtok volt, majd a Kincstáré lett. 1663-ban I. Apafi Mihály Kémer községben adományozott nemességet Mihálynak és Miklósnak, vitézségük elismeréseként. Miklós (Mikó) leszármazottai a Kémeri Mikó (Kémeri-Mikó) család, ma is élő tagjai.

A kémeri dézmát 1608. szept. 24-én Báthori Gábor fejedelem Kisdobszai Dániel, szilágysomlyói reform. lelkésznek adományozta. Az adományt 1614. dec. 4-én Bethlen Gábor megerősítette, aki a dézmát 1615-ben Nagylaki Bernát, somlyói református papnak adományozta.

1609-ben Gábor fejedelem újból megerősíti Kémer és Dohtelke birtokokban Ráthoni Ferenczet, Annát és Mihályt, Latrán Istvánt, Borbálát, Erzsébetet és Jánost, Dancz Ferenczet, Kémeri Juditot, Erzsébetet, Katalint és Annát, Juhos Györgyöt, Bányai Zsigmondot és ifjú Dancz Ferenczet. E birtokokat a nevezettek ősei is bírták. A somlyói református papot a dézsma élvezésében folyton háborgatták, Kemény János fejedelem 1661. október 13-án Sülelmedi Bálint pap kérésére komissziót küldött Kémer (Lecsmér, Ipp, Récse stb.) helységbe, elrendelvén, hogy a dézsmát pontosan fizessék. Ellenkező esetben az ő terhükre is kielégítteti Sülelmedi Bálint papot.

nov. 7.-én érkezett Thököly Diósadról «Kémer nevű magyar faluba».

Az itteni részbirtokhoz 1760-ban jogigényt támaszt a kincstári igazgató L. Bánfi Farkas, kormánytanácsos és a királyi tábla elnöke, Bánfi Ferencz, krasznavármegyei főispán s mások ellenében.

A művelés alatti területből adózás céljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 143, 1720-ban 96 1/2 köblöst; rétet 1715-ben 47, 1720-ban 102 kaszást; szőlőt 1715-ben 79, 1720-ban 176 kaszást.* 1895-ben gazdaságainak száma 515. Területe 6842 katasztrális hold, a melyből szántóföld 3401, erdő 1284, legelő 722, rét 551, szőlő (parlag) 262, beültetve 7, kert 192, terméketlen 423 hold.

Korábban, a környező domboldalakról lefutó vízerek (Szélkút, Karjas) a katlan alját nagy mértékben elmocsarasították. Főleg a középkor folyamán voltak az érmelléki mocsarakkal is összefüggő vizenyős területei. Még a múlt század végén is a 6842 hold mezőgazdasági területéből 423 hold volt terméketlen, mocsaras terület.

A községnek 1900-ban 36,062 K. 16 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 11,879 K. 66 f.

A régi szőlők 1890-re teljesen elpusztultak a jó bortermő, márgás talajú, északi vonalban húzódó déli védett oldalakról. A szőlők felújítását megkezdték.

Kémer lakosságának jelentős része a múltban és ma is a mezőgazdaságból él. A közel 4 ezer hektárt kitevő területének felén folyik ma szántóföldi művelés. Növénykultúrái közül első helyen a gabonafélék állnak (búza, árpa, kukorica).

Az egykor virágzó szőlőművelése mára sokat veszített jelentőségéből. Fejlett szőlőművelését bizonyítja, hogy a múlt század 20-as éveiben a nagyobb szőlővel rendelkező birtokosai (Jósika János) más vidékről származó szőlőnapszámosokat is felfogadtak. A jobbágyok ekkor nemcsak gabonából és állatból, hanem borból is kilencedet, szüretkor dáciát (egy esztendős sertést) adnak. A szőlővel beültetett terület (Macska-hegy, Rózsás, Csaroly) nagysága (94 kapás) tekintetében csak a közeli Somlyó múlta felül. A virágzó szőlőkultúrát a múlt század végén filoxéra tette tönkre. Helyreállítani azóta sem sikerült teljesen.

A növénytermesztést kiegészítő ágazat az állattenyésztés (szarvasmarha, sertés). Fejlődését nagymértékben segítették kiterjedt legelői és rétjei, a környező erdők (Domoszló) makkoltatási lehetőségei.

A faluban van munka. Egy osztrák–magyar–román cég Kémer határában 530 hektáron fenyőt nevel, karácsonyfának. Idényben száz embernek is akad ott munka. Egy másik vállalkozó huszonhét hektár szőlőt telepített, s a jövőben feldolgozóüzemet is létesít. A borturizmus fellendülésére lehet számítani. A Fort Silvan pincészet 33,5 hektáron termeszt szőlőt.

Demográfiai adatok

Kémer a 18. század legelejéig még színtiszta magyar község. Demográfiai viszonyaiban a 18. század harmadik évtizedeitől kezdve áll be jelentősebb változás, amikor román ajkúak költöznek be a faluba. A románság jelenléte 1720-ban már kimutatható. Ekkor számuk 9 fő. 1733-ban számuk már eléri a 20-25 főt. A románság a Diós fölötti magaslaton települt, fatemplomuk ma is ott áll. A románok mellett szlovákok is éltek a faluban.

Kémer lakossága az 1960-as évek végéig növekvő tendenciát mutatott. 1966-ban a faluban majdnem 3500 lélek élt, a legtöbb eddigi történelme folyamán, majd ettől kezdve rohamosan csökkenni kezdett. Az elmúlt 20-25 év alatt népességének száma a nagyfokú elvándorlás miatt közel kétharmadára csökken. Örvendetes tény, hogy a folyamat az utóbbi években kissé lelassult.

1553-ban már népes település, 400 lakója volt

1715-ben 12 jobbágy-, 5 zsellér-, összesen 17 háztartás fizetett adót, magyar mind. 1720-ban 39 jobbágy-, 8 taksás-, összesen 47 háztartás, magyar 42, tót 4, oláh/román 1. Ebből következtetve a népesség száma 1720-ban 423 lélek, 378 magyar, 36 tót és 9 oláh.

1733-ban Kémer (Kameru) oláh/román családjainak száma 4.

Lakói 1847-ben: református 1465, görög katolikus 187, római. katolikus. 8, izraelita 4, összesen 1664.

1890-ben lélekszáma 2274; nyelvre nézve magyar 2169, román 100, egyéb nyelvű 5; vallásra nézve református 2032, görög katolikus 104, izraelita 76, római katolikus 54, ortodox 7, unitárius 1. A házak száma 483.

1910-ben 2782 lakosa volt, ebből 2581 magyar (92,77%), 148 román (5,32%), egyéb nemzetiségű 53 (1,91%).

Az 1992-es népszámlálás adatai szerint Kémer lakossága 2004 fő, valamivel több, mint 1880-ban (1969 fő). Lakosságából: magyar 1845 (92,1%), román 124 (6,1%), roma 36 (1,8%); 1408 (70,4%) református, 241 baptista, 214 szabad keresztény, 93 görög katolikus, 27 görögkeleti, 21 római katolikus.

2002-ben 1899 lakost számoltak össze, melyből 1742 magyar nemzetiségű.

A 2011-es népszámlálás hivatalos adatai szerint: öszlakosság 1741, magyar 1509, román 107, roma 107.

Oktatás

A kémeri oktatás múltjára vonatkozóan alig maradt fenn írásos forrás. A reformáció előtti időkből a források egy Kémeri Miklós mestert említenek. Iskolája korán, mindjárt a reformáció meggyökerezése után alakulhatott.

1848-ban a feudális rendszer korlátai ledőltek, a polgárosodás előtt megnyílt az út. A 19. század második felében kiépült a magyarországi népiskolai oktatás egységes rendszere. Népiskolák szerveződnek egyházi és községi jelleggel.

A 19. század második felében működő felekezeti iskolája előbb községi (3 tanerős), majd állami iskolává szerveződött 1897-ben. Ekkor iskolája öt tantermű volt.

A felekezeti oktatás 1919-től kezdve indul újra. Az 1948-as tanügyi reform fordulópontot jelentett a román oktatásügyben. A felekezeti és állami iskolák összevonása révén új iskolatípus, a 7 osztályos általános iskola jön létre. Előbb csak magyar tagozat indul elég népes osztályokkal, ekkori igazgatója Lőrincz Imre. Az 1960-61-es iskolai évben megszervezik a román tagozatot is néhány tanulóval (összevont I-IV osztállyal).

Az 1964-65-ös iskolai évtől kezdve az addigi iskolatípus 8 osztályossá (8 osztályos általános iskola) válik. A 17 osztályt 524 tanuló látogatja. Ebben az időszakban nevezik ki Lőrincz Imre helyébe Györffi Ferenc zenetanárt igazgatónak (1964-1971). A 10 osztályos iskola beindításával (1969-1970), az iskola már 24 osztályt foglal magába, a tanulók száma megközelíti a 600-at. Az iskola élére új igazgatót neveznek ki, Faluvégi Zoltán személyében (1971-1980).

A 80-as években – a lakosság elvándorlása folytán a születések visszaesésével – a tanulólétszám lassú, de fokozatos csökkenése áll be, már csak 336 tanuló van beírva az iskolába. Az iskola új igazgatót kap, János Irén személyében, aki az igazgatói funkciót 1988-ig tölti be. Még rohamosabb csökkenés áll be a 89-es rendszerváltás után, amikor már újra 8 osztályos iskolává alakult át a kémeri iskola. Az 1991-1992-es iskolai évben a két tagozaton összesen 161 tanuló szerepel, míg az 1995-1996-os iskolai évben már csak 146 tanuló látogatja az iskolát. Az iskola igazgatója 1988-1997 között Lőrincz Margit, 1997-2006 között pedig Ropogh Béla.

2006-tól Szabó Mónika az igazgató. A tanulók létszáma 1997-től újra növekedésnek indult. A kémeri Általános Iskolájában az oktatás anyanyelven folyik. A tanulók száma a 2010-2011-es tanévben 272 fő: I-IV osztályos 93, V-VIII osztályos 108, óvodás 71.

Rajtuk kívül közel 50 kémeri fiatal folytatja tanulmányait a középiskolákban, a főiskolai-egyetemi hallgatók száma 15. A tanügy 25 embert foglalkoztat: 6 tanítónő, 4 óvónő, 11 tanár és 4 takarítószemélyzet.

A kémeri iskolából kikerülve sok fiatal tanult tovább, szerzett diplomát egyetemeken, főiskolákon: közel 50 pedagógus (tanító/tanár), 8 lelkész, 9 orvos/állatorvos, 13 orvosi asszisztens, 21 mérnök/almérnök, 4 közgazdász, 2 színész/bábszínész, több mint 10 személy szerzett diplomát más szakokon mint : management, közigazgatás, szociális gondozó, stb.

A községben a következő oktatási intézményekben folyik a gyermekek nevelése: egy óvoda, egy I-IV osztályos elemi iskola, egy V-VIII osztályos általános iskola, 4 iskolai laboratórium, 1 iskola műhely.

Kulturális kínálat

Kémer magyarságának hagyományos népi kultúrája szervesen illeszkedik a tőle keletre fekvő, Belső-Szilágyság évszázadok folyamán kiformálódott, elemeiben, vonásaiban és gazdaságában igen egyszerű, ősi kultúrájába Az itt élő nép néprajzi szempontból nem túl színes, népszokásai között még ma is előfordulnak archaikus vonások (húshagyókeddi /húsanyó/ tűzgyújtás, virrasztás, a „holtak falujában” az elhunytak emlékét őrző sírjelek).

Hagyományos volt Kémeren a közös éneklés. Énekeltek a mezőn munkaközben, ahol többen összegyűltek (kalákába), aratáskor, szüretkor, máléhántóba, tollfosztóba, paszulyfejtőbe, disznótorba, fonóba, házfalveréskor. A harmincas években, az iskola vegyes kara több ízben elhozta a járási iskolás verseny zászlaját, Szőcs János kántor-tanító vezetésével. Később 40 tagú férfi dalárda működött, de az énekkar a csúcsot Györffi Ferenc zenetanár vezetése alatt érte el. Egyik nagybányai verseny első helyét csak azért nem ők nyerték, mert „Kémeriek” voltak a nagy „demokráciában”. 1936-ban a falunak egy 35 tagú dalárdája működik.

Felnőtt fiatalokból álló tánccsoport működött a faluban a 60-as, 70-es, 80-as években versenyekre, vetélkedőkre jártak, 1975-ben országos III díjat kapott a tánccsoportunk Aradon, 1984-ben megyei I. díjat Zilahon.

Egy másik nevezetes hagyomány volt, hogy minden nagy ünnepen szerepes bált rendeztek, sok tehetséges fiatal, sok értékes népszínművet adott elő, mint: A falu rossza, Sári bíró, A cigány, A betyár, A vén bakancsos és a fia a huszár, Károlykának csizma kék, Anyai szív, Az énekes madár, János Vitéz, stb. a 80-as évek végéig állandó jelleggel működött színjátszó csoport.

Egy másik nevezetes hagyomány a farsang, a maszkurások, volt.

Sajnos, ezekből a szép hagyományokból napjainkban már nem sok található meg.

Az iskola pedagógusai besegítettek a hagyományok megőrzésébe is, megpróbálva átadni a jövő nemzedéknek mindazt, amit a népi hagyományainkból ismerniük kell. A tanulók segítségével összegyűjtöttek minden olyan régi eszközt, amely a kender megmunkálásával kapcsolatban volt. A kiállítás mai napig is megtekinthető a régi igazgatói lakásban.

A Kémerért alapítvány megalakulása óta (1997) egyre fontosabb szerepet kap a kultúra terjesztése, népi kultúránk megőrzése terén. Az alapítvány fontos célkitűzése a néphagyományok, népszokások, a népzene és néptánc feltárása, megőrzése, megszerettetése, valamint a regionális rendezvényeken való bemutatkozó szereplés. Pályázatok útján nyert összegekből sikerült színvonalas rendezvényeket szervezni: a kétévente megrendezésre kerülő falunapok, néptánc találkozók, nóta-estek, neves évfordulókhoz kötött szavalóversenyek.

Igyekeztünk színvonalasabbá tenni rendezvényeinket falunépszerűsítő kiadványok megjelentetésével: 1998-ban jelent meg a Kémer, a helyét kereső szilágysági nagyközség címmel, Major Miklós szerkesztésében egy 60 oldalas kis monográfia, aztán pár évvel később megjelentettünk egy kétnyelvű (magyar-román), majd egy háromnyelvű (magyar-román-német) kisebb terjedelmű, képekkel tarkított Kémert bemutató kiadványt, 2009-ben pedig egy közel 200 oldalas Kémeri falukönyvet jelentettünk meg.

Nóta-estjeinkre egy-egy nótás-füzetet jelentettünk meg, 2004-ben Muzsikánál nincs jobb barát…, 2008-ban Régi nóta híres nóta címmel, a Kémeren és a Berettyó mentén énekelt legszebb magyar nóták, csárdások és dalok gyűjteményeként, (168, illetve 138 oldalas kiadványok).

Az események jó része a kultúrház körül zajlik, de a teleházasok is hallatnak magukról. A TeleHáz 2001-ben alakult a szatmárnémeti CREST forrásközpont segítségével, azóta támogatóktól és szponzoroktól nyert pénzösszegek segítségével fejlődött, és a lakosság, elsősorban a fiatalok rendelkezésére áll, telefonhálózattal, internet elérhetőséggel, korszerű informatikai eszközökkel felszerelve.

Az időnként (nem rendszeresen) megjelenő TeleHáz Újság a falu mindennapjairól tudósít. 2017 decemberében jelent meg a 27. Száma.

2010-ben sikerült korszerűsíteni a kultúrházat: nyílászárók cseréje, villanyhálózat felújítása, a fűtés és légkondicionálás megoldása, az egész épület hőszigetelése, külső-belső vakolat javítás, festés. 300 személyes összejövetelek szervezéséhez biztosítva van konyha, asztal, szék/lóca, új étkészlet.

Jól felszerelt könyvtár, videó kazetta kölcsönző várja az érdeklődőket.

Rendszeresen szerveznek falunapokat, néptánc-találkozókat, szüreti mulatságokat, és a hősökre is tisztelettel emlékeznek a március 15-i koszorúzással a kopjafánál.

2008-tól több mint 10 éven keresztül a Kémerért Alapítvány iskola-buszt tartott fenn adományokból és pályázatokon nyert pénzekből, amellyel több, mint 30 diák ingázott évente Nagyfaluba, Szilágysomlyóra, középiskolába, szakiskolába, tovább tanulni. A használt autóbusz, Török Sándor, Kémerről elszármazott Magyarországi vállalkozó jóvoltából került az Alapítvány tulajdonába. Miután az autóbusz „kiöregedett”, ezt a feladatot a helyi önkormányzat új, korszerű autóbusza látja el.

Jellegzetesen kémeri viselet a bőgatyás-mellényes-zsalikendős viselet, mely ma már csak ritkán lelhető fel.

Forrás:

Helyi értékek, nevezetességek, emlékidézés

Református templom. Építési ideje ismeretlen, 1774-ben templomukat bezárták, és lepecsételték az erdélyi kormány és II. József királyi rendelete alapján, mert engedély nélkül bővítették templomukat. A község régi temploma, melyet 1773-ban bővítettek és portikusszal láttak el, állítólag a Magyaros-dombon állt. A jelenlegi templom 1800-1802 között épült.Görög katolikus fatemploma. Ez a görög katolikus templom a 17. század vége és a 19. század eleje közt épült. Maga a fatemplom különbözik a megszokott görög katolikus fatemplomoktól. Hasonló fatemplommal találkozhatunk a Bihar megyei Váradpósán.

Testvértelepülés

Szentpéterszeg (Magyarország)

Jeles személyek

Itt született:

Bölöni László ügyvéd, író – itt született 1847. augusztus 9-én.

Tunyogi Csapó József (Kémer, 1790–Kolozsvár, 1865) – jogtanár, az MTA l. tagja (1832). 1816-ban ügyvédi oklevelet nyert. Utána a kolozsvári királyi kormányszéknél működött, 1820-tól az ottani református főiskola tanára, 1823–1838-ban egyúttal rektora. 1824-ben Kolozs vármegyei táblabíró lett. 1834-ben Közép-Szolnok vm. országgyűlési követe, ott naplót szerk. 1847-től sokat foglalkozott a selyemhernyó tenyésztéssel. E témakörrel foglalkozó számos cikke jelent meg a folyóiratokban és száklapokban. Kéziratban maradt 12 kötet történelmi okmánygyűjteménye.

Oláh Ferenc (1939–Budapest, 2014) – erdélyi magyar nyelvész. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet (1960); ugyanott doktorált (1981). Tanár Sarmaságon (1963-65), majd a Nagyváradon a tartományi (1965-68), illetve Nagyvárad városi Néptanács művelődési bizottságánál (1968-70) szakirányító. 1970-80 és 1987-90 között tanár, 1991-től a nagyváradi Ady Endre Líceum magyar nyelv- és irodalom tanára; közben 1994-97 között a nagyváradi református Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium igazgatója. Nyelvművelő, ismeretterjesztő írásai a nagyváradi Fáklyában, 1989 után a Bihari Naplóban, nyelvészeti szaktanulmányait a Magyar Nyelvőr és a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények közölte.

Itt élt:

Nits István, Szepesi Nits (Berettyószéplak, 1905–Nagyszalonta, 1975) erdélyi magyar református lelkész és költő. Középiskoláit a zilahi Wesselényi Kollégiumban végezte (1925), majd a Kolozsváron szerzett lelkészi képesítést (1931). 1960-61-ben szolgált Kémeren. Első versét a Pásztortűz közölte (1934). Költeményei, cikkei, tanulmányai, recenziói többnyire temesvári lapokban jelentek meg. Szerepel a Romániai magyar írók antológiájában (1943) és a Bánsági magyar írók antológiájában (Temesvár, 1946).

Egyház

Kémernek plébániája volt már a 15. században.

Kémer magyar község, lakói közé a reformáció hihetőleg mindjárt kezdetben eljutott. A környéken fejtette ki reformáló tevékenységét Ippi Bertalan. Kálvin egyházának korai szerveződését bizonyítják az egyház klenódiumai. Ezek között legrégibb egy ezüst pohár, ma konfirmálási kehely, mely 1596-ban készült és 1630-ban adományozta Dancs Zsófia az egyháznak. Egy másik ezüstpoháron a következő évszám szerepel: Anno 1651. Egy ezüsttányért: „Isten dicsőségére az kémeri reformata sz. ecclesia számára készítették vajasdi Cs. Ajtai Sámuel és N. Bölöni Éva 1778-ik esztendőben”.

1774 januárjában a kémeri és zoványi templomokat bezárták és lepecsételték az erdélyi kormány parancsából azért, mert azokat királyi engedély nélkül bővítették meg és látták el porticusokkal. A templomlátogatástól mindkét egyházat egy évre eltiltották. Ez ügyben ez év áprilisában elhatározták, hogy, ha majd az év letelik, akkor ezen templomok megnyithatásáért a vármegyéhez kell folyamodni.

A község régi temploma állítólag a Magyaros-dombon állt. A jelenlegi templom 1800-1802 között épült. 1868-ban bővítették.

Az egyházközség anyakönyvei 1751-ben kezdődnek.

Az egyházmegyének a tizenhetedik század elején történt megállapodása szerint a papnak minden házas ember egy-egy kalangya búzát adott, mármint az, akinek volt búzája, s két-két icce bort. Akinek nem termett bora, az 8 dénárt, a kinek se vetése, se bora, 33 drt fizetett. Özvegyasszony, «a ki guzsalyával keresi», három sing vásznat és négy pénzt adott. Az az özvegyasszony, a kinek öröksége van, de nincs szántó marhája, fél bért, az pedig, a kinek szántó marhája is van, egész bért.

Az egyháznak két fordulóban két-két szántóföldje volt; «idejekorán megszántják» kétszer és a miniszter (t. i. a pap) magvával vetik be. Az egyiket a nemesek, a másikat a paraszt emberek szántják. Harmadik «kerülőben» nincsen föld, {674.} mindazáltal a nemesektől lehet kérni, azt is megszántják. «Elegendő fával» tartoznak, valamint «építéssel a parochia körül.»

Tatár, török betörések és fosztogatások, császári katonák rablása, a Rákóczi szabadságharc, az 1710-es pestis járvány hozzásegítette a faluk és a lakosság pusztulását. Akik túlélték mindezt, elmenekültek, vagy biztosabb helyekre költöztek. 1715-ben Szilágy vármegyében 16 lakatlan (elhagyott) helység volt, ezek között Kémer is. A visszatérők szálláshelyüket egy kicsivel arrább építették meg. Ekkor még színmagyar falu volt. A 18. század derekán jelentős a betelepedett görög katolikusok száma.

Régi temploma 1800-ban került lebontásra. Mennyezete deszkázott volt, ablaka, úrasztala és orgonája is volt. Az új templom nem a régi helyén, hanem a falu központjában 1800-1802 között épült jórészt a régi templom anyagából és a község hozzájárulásával. A templom hajójának mérete 31,80 x 12,30 méter.

1807-ben az új templom számára egy 327 kg-os harangot öntettek Androsofszy Dániel kolozsvári mester műhelyében. A torony később 1810-ben épült 6×6 méteres alapra a templom mellé magassága 36 méter. Templomtornyán négy zöldre festett zsalugáteres ablak van, toronysisakját lemezzel borították.

1868-ban bővítik a templomot. Templomtornyán óra áll, két harangja van. A templomhajón a főbejárat oldalán két ablak, a szemben lévő oldalon még három ablak van. A templomtető cseréppel van fedve. Aradon 1924-ben az egyházközség költségén egy 150 kg-os harangot öntettek Hőnig Frigyes harangöntő mesterrel.

Az új templomba a régi templom orgonáját szerelték be. Nagy belterületű templomának téli hideg időben, fűtése nincs megoldva. Itt lelkészkedett Nits István Széplakon született költő is. Felhagynak a hagyományos harangozással, ma már gombnyomásra villanyáram működteti a toronyban lévő harangokat. A talajvíz miatt a templom falai salétromosak, ennek takarására 1,50 méter magas műanyag borítót erősítettek a külső falakra. A kémeri egyházközség a szilágysomlyói egyházmegyéhez tartozik.

Református egyház (Kémer/Camăr nr. 288, tel. 0260/672120), lelkipásztor: Kánya Zsolt Attila, mob. 0769-629199, villámposta: kanyazsoltattila@yahoo.com.

A baptizmus kémeri meghonosodása Kornya Mihály nagyszalontai prédikátor nevéhez fűződik, aki hittérítő tevékenységét az 1890-es évek végén kezdi meg Lecsméren és a szomszédos Kémeren. Az ő és a helybeli születésű Budányi András prédikátor missziós-szervező közreműködése folytán alakul meg Kémeren is a baptista egyházközség. 1904-ben alakult meg a Vasárnapi Iskola Kémeren, amely megszakítás nélkül működött az első világháború előtt is, a háborús években és mind e mai napig. Fúvószenekaruk működik.

Kémeri Baptista Gyülekezet (Str. Kankor nr. 768.), lelkipásztor Király Tibor, mob. 0735-500363, villámposta: kingtli@yahoo.com, kemeribaptista@gmail.com. Honlap: https://kemeribaptista.com

Adventista és pünkösdista gyülekezetről is hírt a falu honlapja – de további információt nem kapunk.

A református lélekszám:1298. Batista: 239, adventista 85, görög katolikus 97

Politika

Polgármesteri Hivatal: Fő út 1 szám, tel: 0260-672101

Polgármester: Szabó Levente-György, mob. 0766-373074, villámposta: szlevi1975@yahoo.com

Alpolgármester: Szabó Lehel-László, mob. 0765-321258, villámposta: szabolehel21@yahoo.com.

Jegyző/titkár: Szekrényes Gabriella Emma

Helyi Tanács: RMDSZ – 7 mandátum: Bede Angéla, Borzási Bálint, Görög Margit, Oláh Elemér-Sándor, Szabó András, Szabó Gyula, Szabó Lehel László, EMNP – 2 mandátum: Varga Gyula, Szőcs Attila, PSD – 1 mandátum: Meleg Barna, PNL – 1 mandátum.

Civil szervezetek

Kémerért Kulturális Alapítvány

Alakult: 1997

Cél, tevékenység: kulturális tevékenység (Kémeri Napok, hagyományőrzés, irodalmi estek, nemzeti ünnepek méltó megünneplése.

Elérhetőség: Kémer, 1 sz., tel. 0260-678111

Kapcsolat: Szoboszlai Attila (elnök), attilakem@yahoo.com

Kémeri Ifjúsági Tanács

Elérhetőség: 0766-635715

Kapcsolat: Szoboszlai Györk (elnök)

Vendéglátás

Kemsilvanum Panzió – Fő út Nr. 414/A, Camar, Salaj, 457060 Szalárdalmás, Románi, (1,8 km-re található a községtől), szálásfoglalás: Faluvégi Róza, tel: 0766 619 565

Forrás

Forrás:

Haraklány

15th February 201818th March 2018 by Cristina

Haraklány

Földrajzi betájolás

Haraklány község hat faluból áll, és Szilágy megye közép-északi részén található, 10 km-re északnyugatra Zilahtól, a megye székhelyétől. A közigazgatási terület 71,63 km², ami a megye felszínének 1,86% -át teszi ki.

Története

Haraklány történetében rengeteg alkalommal nevet módosított: Harakyan 1415, Haraklyán,Haraklyan 1429, Haroklyan 1512, Haroklÿan 1543, Haroklan 1549, Haraklány 1618, Haraklán 1622, románul Hereklanul 1733.

Rövid történet

Demográfiai adatok

Oktatás

Kulturális kínálat

Helyi értékek, nevezetességek, emlékidézés

Jeles személyek

Egyház

Politika

Civil szervezetek

Vendéglátás

A községközponthoz tartozó települések

Forrás

Rövid történet

A községet 1415-ben szolnokvármegyei, majd 1495-től középszolnokvármegyei helységként tartják nyilván. Ebben az évben nov. 13-án a birtokért per folyt Kusalyi (Jakcsi) György és István, meg Odi János között. 1429 jul. 15-én a birtokba Haraklyáni István János fiát, András fiait: Lukácsot és Lászlót, János fiait: Jánost és Lászlót iktatják be.

1458 március másodikán Dobai Sándor Mihályné elzálogosítja a Haraklyan birtokbeli udvarház-helyét Nagydobai Gogán Balázsnak. 1543-ban (a középszolnoki Haraklÿanban) 8 kapu után adóztatták meg a Haraklányi Miklós jobbágyait. 1570-ben Haraklÿanban már 5 kapuszámnyi adót fizettek a Haraklányi János jobbágyai.

Haraklányban 1618-ban Árva István Haraklányi Miklósnak egy nemesi házhelyet ad örök 1635-ben Harakláni Miklósnénak az osztályegyezségnél itt jobbágyokat adnak. Haraklyán birtokot 1701 ápr. 19-dikén I. Leopold király Serédi Péter bárónak adományozta a volt birtokos nemes Haraklányi Mihály magtalansága miatt.

A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben a községből a következőket írták össze. Főbb birtokosok: gróf Andrási Károly és gr. Kendefi Rákhel, gr. Bethlen Gergelyné; kisebb birtokosok: Pelei Mihály, Szabadszállási István és György, Halmágyi József, Bene Antal, Ladányi Sámuel, Fejérvári János, (gr.) Teleki László, gr. Toldi Zsigmond és Posztai Ádám; pap: Popa Juvon oláh; kántor: Pap Simon oláh; molnár: Morár Mitruj.

A helység újra 1713-ban kezdett telepűlni; azelőtt sokáig puszta volt. 1733-ban Haraklányban (Hereklanul) 44 volt az oláh családok száma; egyesült papja Ignácz nevet viselt.

Demográfiai adatok

1847-ben a lakosok száma 584; római katolikus 5, görög katolikus 372, református 7.* 1890-ben lélekszáma 578, melyből magyar anyanyelvű 25. A házak száma 105.

A 2011. évi népszámlálás szerint a Haraklány község lakossága 3.575 volt, szemben a 2002-es népszámlálással, amikor 3.762 lakosa volt a községnek. A lakosság nagy része magyar (58,29%). A főbb kisebbségek a románok (36,78%) és a romák (2,27%). A népesség 2,6%-a esetében az etnikai hovatartozás nem ismert.

Oktatás

Haraklány községben három iskolát találhatunk:

Diósad ( Haraklány község ) 1-4 osztály, Cím: Diósad 457168, Magyargoroszló (Haraklány község ) 1-8 osztály, Szilágypanit ( Haraklány község ) 1-8 osztály.

A haraklányi iskolának nincs magyar tagozata.

Kulturális kínálat

Művelődési Ház: cím: Diósad, Ady Endre őseinek faluja

Magyar művelődési élet: A magyar művelődési élet egyik évente tartandó eseménye a március 15. megünneplése. Ezen kívül évente betakarítási, illetve szüreti ünnepségeket tartanak.

Helyi értékek, nevezetességek, emlékidézés

Görögkatolikus fatemplom (anyakönyvet 1824-től vezetnek)

Szilágypaniti Tölgyes és Szilágypaniti tavi tölgyes

A Magyarbaksai “Szent Arkangyal” fatemplom

Bogdándi Református templom

Simion Barnutiu kulturális központ – Oláhbaksa

Erkedi református templom

Haraklány természeti és turisztikai öröksége nagyon fontos. A község találtak két tartalék, az egyik a Szilágypaniti Tölgyes és Szilágypaniti tavi tölgyes, mind Szilágypanitban található egy olyan turisztikai potenciállal, amely képes lehet megvalósítani olyan beruházásokat, amelyek elősegítik a megközelíthetőség javítását. Egy másik szempont a turizmus, amelyben kulturális örökség megtalálható, létét történelmi emlékek bizonyítják, mint a Bogdándi Református templom, a Simion Barnutiu kulturális központ, vagy az erkedi református templom.

Haraklány községközpont falvaiban a kulturális és művészeti események, falunapok zajlik. A legtöbb falu Vitéz Mihály emlékmű jubileumi esemény köré szervezi a falunapokat, amely vonzza a turisták száma.

Haraklány községben 2008-ban mélyfúrással terápiára alkalmas vízforrásokat értek el.

Szilágypanit közelsége Zilahhoz magyarázza valószínűleg Sebes Antal, egykori kormányzó, itt építetett magának udvarházat. Sajnos kegyetlen emlékek fűzték a településhez, hiszen a templomban levő síremlék értelmében 1828-ban itt temette el fiatal feleségét, a mindössze 21 éves Orgovány Juliannát. Szerencsére, a jelenkori vezetés nem engedte az épület hanyatlását, ezért felújították. Három oldalán oszlopsor tartja a tetőszerkezetet, amelyek most régi pompájukban tündökölnek. A szép tervezésnek köszönhetően az udvarról csodálatos kilátás nyílik a településre. Az épületet kultúrházként használják.

Haraklány testvértelepülése 2009. szeptember 18-tól Páhi (Magyarország, Bács- Kiskun megye)

Jeles személyek

Sebes család tagjai:

Sebes Dienes 1794-ben Kraszna vármegye alszolgabírója;

Sebes Sámuel ugyanakkor Szászváros jegyzője. László a király testőrségnél őrnagyi ranggal volt; 1837-ben erdélyi országgyűlési kir. hivatalos.

Antal erdélyi főkormányszéki tanácsos, meghalt 1835-ben. Fia Ferencz 1848. előtt Közép-Szolnok vármegyében főszolgabíró.

Károly dulló Marosszéken 1846-ban. Miklós levéltárnok Közép-Szolnokban, 1848-ban szolgabíró. – József törvényszéki ülnök, ifjabb József aljegyző; Sándor börtön-őr ugyanott, Miklós Zilah városi hivatalnok, József Abrudbányán városi és bányatörvényszéki hivatalnok. Ferencz kataszteri hivatalnok.

Előnév nélkül fordulnak elő László 1760. Somró-Ujfaluban Doboka megyében birtokos. *

János ügyvéd Küküllő megyében 1848-ban. Pál Toroczkón unitárius lelkész, utóbb igazgató tanár 1837. körül. Fia Pál országos számvevőségi tiszt.

Haraklányon születtek: nincs adat

Haraklányon éltek: nincs adat

Haraklányon tanultak: nincs adat

Egyház

1847-ben 584 lakosa volt, melyből 5 római katolikus, 372 görög katolikus, 7 református volt.

1890-ben 578 lakosából 25 magyar, 553 oláh volt, melyből 6 római katolikus, 553 görög katolikus, 12 református, 7 izraelita.

Református egyház: Magyargoroszló – Guruslău 457169, nr. 60, Com. Hereclean, Diósad – Dioşod 457168, nr. 516.

Lelkész: Veress Ernő, Borla 457046, nr. 171. com. Bocşa

Telefon: 07350 502222. Villámposta: ernover@gmail.com

Baptista egyház:

Katolikus egyház: http://www.varad.org/hu/plebaniak/ ebben sem találom

Politika

Sebes család tagjai:

Sebes Dienes 1794-ben Kraszna vármegye alszolgabírója;

Sebes Sámuel ugyanakkor Szászváros jegyzője. László a király testőrségnél őrnagyi ranggal volt; 1837-ben erdélyi országgyűlési kir. hivatalos.

Antal erdélyi főkormányszéki tanácsos, meghalt 1835-ben. Fia Ferencz 1848. előtt Közép-Szolnok vármegyében főszolgabíró.

Előnév nélkül fordulnak elő László 1760. Somró-Ujfaluban Doboka megyében birtokos.

János ügyvéd Küküllő megyében 1848-ban. Pál Toroczkón unitárius lelkész, utóbb igazgató tanár 1837. körül. Fia Pál országos számvevőségi tiszt.

Haraklányon születtek: nincs adat

Haraklányon éltek: nincs adat

Haraklányon tanultak: nincs adat

Polgármesteri Hivatal: 457165 Haraklány, Fő utca, 26 szám, Szilágy megye, tel. 0260 629 480, primariahereclean@yahoo.com

2016-os választások óta:

Polgármester: Dobrai Ferenc (Romániai Magyar Demokrata Szövetség)

Alpolgármester: Bóné Csaba (Romániai Magyar Demokrata Szövetség)

Jegyző: Fizeșan Otilia-Cosmina

Helyi tanács:

Haraklány egy önkormányzat, amely 13 tanácsosból áll. 2008-ban megválasztották a polgármestert, Dobrai Ferencet, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség tagját. A helyi önkormányzatoknak a 2016-os helyi választásokkal kezdődően a politikai pártok összetétele a következő: RMDSZ 7, PNL 3, PSD 2, ALDE 1.

RMDSZ: Bóné Csaba, Futó Ferenc-Róbert, Kozma Károly, Kulcsár Ferenc, Kulcsár Mihály, Püsök Lajos, Püsök Miklós-Csaba

Parlamentben – nincs képviselő

Civil szervezetek

nincs adat

Vendéglátás

nincs adat

A községközponthoz tartozó települések

Diósad: forrás: http://szilagysag.eloerdely.ro/telepulesek/

A szájhagyomány szerint Thököly Imre is járt Diósadon (1677. november 6-án este érkezett), s a szabadságharcos Szabó Pál lelkész, a későbbi esperes, Bem tábornok testőr csoportparancsnoka is itt van eltemetve. Nem utolsó sorban, Ady Endre őseinek faluja.

Magyar település a Szilágyságban, Zilahtól északnyugatra. Megközelíthető a Zilah-Szatmár főúton, Zilahtól 11 km-re jobbra térve a goroszlói vasútállomás előtt, azt elhagyva, a földrajzi értelemben vett Tövisháton jobbra fordulva.

Története

Első írásos emléke a településnek 1345-ből való, amikor a váradi káptalan előtt Od és Mocsolya birtok fölött békésen megosztoznak Od(i) János fiai és a Guthi testvérek. Ekkor választják el a mocsolyai, diósadi és kusalyi birtokokat. 1364-ben ismét kijárják Diósad határát, ezúttal Dénes erdélyi vajda rendeletére s a továbbiakban az adiak a kusalyi Jakcsokkal perlekednek 1584-ig, amikor Hadad várának tartozékaként Wesselényi birtokba kerül.

Diósadról igen gazdag az információ a középkor korai szakaszából is, a leleszi Konvent is számos (feldolgozatlan) dokumentumot őriz, a Zichy-és Wesselényi-okmánytár is, a kolozsmonostori Konvent 1441-1461 között 6 jegyzőkönyvet őrzött meg a birtokviszályokról.

Az Ad(i) János leszármazottain kívül birtokai voltak itt még a Széchi, Gúthi és Gencsi családoknak, Pázmány Péternek és özvegyének, a sámsoni Körösi családnak, a somlyói Báthory családnak, a kusalyi Jakcsoknak és a bélteki Drágffyaknak, a szilágynagyfalusi Bánffy családnak, majd 1641-tól a Lónyai és a szántói Becski családnak. I. Rákóczi György egy udvarházat és 9 jobbágytelket adományozott Bán Istvánnak, de a Gúthi Zsuzsanna leszármazottai – a Fodor család – 1733-ig osztatlanul birtokolták földjeiket. A 17. század elejétől kezdődően történelme a hadadi várhoz, illetve a Wesselényiekhez kapcsolódik.

Diósad lakosságára, annak számbeli növekedésére vonatkozólag elmondhatjuk, hogy életképes település volt az idők folyamán, önmagát többször újrateremtette.

Valaha (1623) városi rangú település volt. Ma házainak száma 545. Szerencsétlenségének elsőrendű oka a szomszéd falu, Kusaly, annak gazdasági és egyéb vonatkozású determináló volta, amely eltartott a hadadi vár birtokbavétele után is. Bár 1584-ben Báthory István, lengyel király Wesselényi Ferencnek adományozza Diósadot, Hadad várának tartozékaként és 1623-ban városi (oppidum) rangú település, lakossága legalább háromszor cserélődött. Ezeknek okai között említhetjük például az 1668-as esztendőt, amikor a tatárok elpusztítják a falu lakosságának nagyobbik részét, a későbbi (székely) betelepítéseket, az 1849-es kolerajárványt. A református egyház Diáriumában olvashatjuk, Kovács Zsigmond utólagos bejegyzéséből: „a cholerában elhaltak feletti harangozás és felettük való prédikálás eltiltatott”.

A Pragmatica sanctio idején már 90 magyar és 9 görög katolikus él Diósadon. 1847-ben, a kolerajárvány előtti évben, 922-en lakták Diósadot, ez a szám 1896-ban 1453-ra emelkedett. 1943-ban a lakosság száma meghaladta a 2000-et, s ekkor még egységes a református egyház, a születések száma meghaladta az elhalálozottakét, a demográfiai görbe felfelé ívelő, amit az is bizonyít, hogy az 1950/60-as években itt párhuzamos osztályok működtek.

A diósadi állami iskola múltját egy ismeretlen szerző 1928. április elsején iktatta. Ezek szerint a diósadi felekezeti oktatás kezdetét az 1800-as évek elejétől számíthatjuk, amikor az egyházi jegyzőkönyvek említést tesznek a rector fizetéséről, a tankönyvek beszerzéséről. Az állami iskola létesítését a magyar királyi vallás és közoktatási miniszter rendeletében határozta el 1900-ban, s az oktatást 1905. november 25-én indították útjára. Az általános iskola ma is működik.

Történelmének leghosszabb szakaszában zárt és öntörvényű közösség volt, így tudott fennmaradni. A diósadiak jelenéhez tartozik múltjuknak tudatos vállalása.

Hivatkozások

Kultúra Diósadi falunapok

Oktatás https://kronika.ro/erdelyi-hirek/bezartak_a_diosadiak_magyar_iskolajat_

Oktatás

SAT DIOŞOD, Nr. 465, COM. HERECLEAN, Cod Postal 457165, Jud. SĂLAJ
Magyargoroszló ( Haraklány község ) 1-8 osztály
Szilágypanit ( Haraklány község ) 1-8 osztály

Magyargoroszló

Magyargoroszló a mai Szilágy megye északi részén, a Zilah-Sarmaság közötti műúttól 3 km-re jobbra, Zilahtól 15 km-re helyezkedik el, a Tövishát tájegység egyik jellegzetes települése.

Közigazgatásilag Szilágypanittal, Bádonnal, Diósaddal, Magyarbaksával együtt Haraklány községhez tartozik. Területe északon Mocsolyával és Kusalyjal, keleten Diósaddal, délen Haraklánnyal, nyugaton Bádonnal, Perecsennel és Ballával határos.

Története

Szilágy megyében három település is szerepel Goroszló néven. Magyargoroszló neve személynévi eredetű (Goroszló), magyaros névadással keletkezett. Nevének változatai: 1473 Borosló, 1475 Goroszlófalva, 1481 Boroszló, 1584 Guruzló, 1601 Goroslau, 1760 Magyargoroszló, megkülönböztetésül a Szamos menti két azonos nevű falutól és az azóta eltűnt Kismagyargoroszlótól.

Magyargoroszló birtoklásáért az évszázadok során állandó versengés folyt a nagybirtokosok között.

1795-ben a kincstár Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.

Sajnos, a jobbágyokról kevesebb adat maradt fenn. Csak peres ügyekben szerepelnek név szerint. 1553-ban Goroszlón 18 kapu után fizettek adót a somlyai Báthory András jobbágyai. Ugyanakkor feljegyeztek egy bírót, 22 szegényt, 12 szervitort és 28 új házat.

1630-ban Báthory András 28 jobbágyán kívül még két nemes ember is volt a faluban, Herhely János és Asztalos Mihály. Puszta telket ötvennél is többet találtak.

1720-ban két nemes és nyolc jobbágy, összesen tíz háztartás fizet adót, amiből nyolc magyar, román kettő. Ekkor lakosainak száma 90, amiből 72 magyar és 18 román. Ugyanakkor szántója 118 köböl, rétje 78 kaszás és 28 kapás szőlője van.

1786-ban 40 jobbágycsalád és 83 zsellér, 1820-ban 65 jobbágycsalád van a faluban, akikből 19-en hetente 4 napi, és 46-on hetente 4-6 napi robottal kötelesek szolgálni.

Az 1601-es esztendő gyászos év volt a falu számára, ami mind a mai napig meghatározta a falu fejlődését. Basta és Vitéz Mihály seregei a Zilah-patak mentén Zilah felé vonultak. Báthory Zsigmond csapatával a falu alatt elterülő téren útját állja a számbelileg nagyobb csapatnak, és a csatában vereséget szenved. Basta és Mihály zsoldosai felgyújtják és földig rombolják a falut. A lakosság egy része elmenekül, más része áldozatul esik az öldöklésnek. A megmenekültek új, biztonságosabbnak vélt helyen építik fel a települést, ahol most is található. Basta a csatatértől keletre eső dombon végeztette ki a fogságba esett ellenséges katonákat. 60 akasztófát állíttatott, ezért ezt a határrészt a nép ma is Hatvanfának nevezi.

A csata emlékére 1928-ban a Csipkésdombon egy 10 méter magas emlékművet építettek, amelyet 1941-ben az akkori magyar hatóságok leromboltak. 1976-ban egy impozánsabb emlékművet emeltek a régi helyén, Victor Gaga szobrászművész tervei alapján.

A régi templom alapjait a 19. században kiásták, de azóta az is eltűnt. A régi falu helyét ma Pusztának, a csata helyét Térnek (Csatatérnek) nevezik. Az új falu számára 1630-ban templomot is építenek, valószínűleg fából.

A falut, alighogy kiheveri a nagy pusztulást, újabb csapás éri. A tatárjárás idején egy portyázó sereg több más tövisháti településsel együtt Magyargoroszlót is feldúlja, a lakosság többségét rabságba hurcolja, köztük Beregszászi Pál lelkészt is, aki a rabságból való megszabadulása után, 1696-ban Lőcsén így emlékezik a Keserves sírással zokogó históriában: “Ötödnapiglan ott csavargának Szilágyországában, De legelőször Goroszlón vettek bé kalodába.”

Akik idejében észlelték a veszedelmet, az előre elkészített búvóhelyre menekültek. Ez a búvóhely a falutól nyugatra, a Csorgódomb oldalába vájt barlangszerű menedék volt. A mai lakosság Tatárlyuk néven ismeri ezt a helyet, amely az idők során beomlott, ma már csak egy mélyedés jelzi a helyét.

A Rákóczi-féle szabadságharcban a falu újból elpusztul. A sorozatos pusztulás, a lakosság többszöri megtizedelése rányomta a bélyegét a falu fejlődésére. A lakosság és a munkaerő pótlására az akkori földbirtokosok más vidékekről hoztak be új telepeseket, ekkor jelentek meg a faluban az első román családok is.

1895-ben gazdaságainak száma 225, területe 3060 katasztrális hold, amiből 1253 szántó, 659 legelő, 449 rét, 294 erdő, 112 szőlő, 31 kert és 262 terméketlen.

1910-ben lakosainak száma 796. 1924-ben a falu lakosainak száma 587, ebből magyar 425, román 159, izraelita 3, a házak száma 174, területe 3097 katasztrális hold.

1992-ben Magyargoroszló lakosainak száma 644, ebből magyar 566, román 78. Felekezeti megoszlásuk szerint református 458, baptista 109, ortodox 74, görög katolikus 3.

Oktatás

A falunak egyházi iskolája 1773-tól volt. Bánffy Ferenc és Bánffy Mihály akkori birtokosok elrendelték az iskola alapítását, megszabták a helyét az épületnek, amelyet 1972-ben bontottak le, és a helyére szövetkezeti boltot építettek.

Ugyanakkor megszabták a rektor fizetését is, amely állt: minden gazdától egy fél véka búza, fél veder bor, temetéstől éneklésért négy garas, gyermek tanításáért évente négy garas, egy véka málé, egy szekér fa és egy csirke, a kiskátét tanuló gyerekért nyolc garas, egy véka málé, hat szekér fa és egy csirke. Ezenkívül az eklézsia elvetett egy köböl búzát és fél véka málét.

Az állami iskola 1895-ben indult, épülete ma is megvan az iskola udvarán. Ez párhuzamosan működött a felekezeti iskolával. Ide főleg a más valláson levők, valamint a szegényebb református szülők gyerekei jártak. A pásztorok, mezőőrök, napszámos családok gyermekei voltak ezek, akik nem tudták megfizetni a felekezeti oktatás tandíját.

Az állami iskola első igazgató-tanítója Dobai László volt. Később sűrűn váltogatták egymást a tanítók, főleg 1919 után, amikor is az állami iskola tanítási nyelve a román lett. 1948-ban államosították a felekezeti iskolát. Külön román és külön magyar elemi iskola működött a községben.

1960-ban beindult az V-VII, majd 1964-ben az V-VIII. osztályos oktatás magyar nyelven. 1969-től az V-VIII. osztályos tanulók román nyelven folytathatják tanulmányaikat szülőfalujukban. 1971-ben újraindul a magyar nyelvű V. osztály, majd 1973-tól az oktatás ismét román nyelven folyik, holott a magyar anyanyelvű gyerekek voltak többségben. 1977-től a létszámcsökkenés miatt megszűnik az V-VIII. osztály. Az elemi szintű oktatás két magyar és egy román tanerővel folytatódik. 1995-tól újraindul az V. osztály magyar nyelven. A közbeeső időszakban a tanulók a haraklányi, zilahi vagy a diósadi iskolákba járhattak.

A falu határa Diósadtól Perecsenig kelet-nyugat irányban hosszan elnyúlik. A falu nyugati részén levő dombok szőlővel és gyümölcsfákkal vannak beültetve. A szőlőtelepítésben nagy érdeme volt Futó István technikusnak, aki Csombordon végezte a szőlészeti szakiskolát.

A helységben az utóbbi 50 évben a hagyományok kiveszőben vannak. Lakosai már nem járnak népviseletben. Az asszonyok még szőnek abroszokat, kendőket, de egyre ritkábban. A népszokások csak a lakodalmak, keresztelők és temetések alkalmával elevenednek fel. A lakodalmakba még mindig két-három, sőt négy kisvőfi is hívogat. Erre a célra a lányok díszes vőfipálcákat kötnek. A lakodalmi szokások (búcsúztató, beköszöntő, rigmus) hasonlítanak a többi tövisháti faluban kialakult és még élő szokásokhoz.

Szilágypanit:

Panyit 1383, Panÿth, Panyit, Panyth, Panith 1429–1451, Panyt 1475, Pannÿth 1545, Panit, Panyk 1549, Panyith 1570, Szilágy-Panit 1805. 1455-ben Szolnok vármegyében, 1545 és 1549-ben Szatmár vármegyében, 1564-ben Hadad várának tartozékául van említve.

1383-ban a Panyit birtokon elkövetett jogtalanságokért Csaholyi Sebestyén számára vizsgálatot tartanak Récsei Balázs fia Antal ellen. Panit története a birtoklást illetőleg sok tekintetben összevág Csaholylyal. Igy például megegyeztek a krasznavármegyei Panÿth felett is, mint Csaholyi Boldizsár néhai fiának Farkasnak jószágán – a tizenötödik században – Csaholyi Péter és leánya Thardi Literatus Máténé Anna meg Pökry Miklós és neje, Bánfi Anna, másként a fenti Boldizsár özvegye.

1429-ben Zsigmond király Csaholyi Jánosnak és Lászlónak adományozta Panythot is és meghagyta a váradi káptalannak a beiktatást. 1451 márcz. 12-én Palóczy László országbiró meghagyja a kolozsmonostori konventnek, hogy Zewch János fiát, Andrást, vezesse Panith középszolnoki birtok felébe, mely őt Csaholyi János ellen zálogjog alapján megilleti.

1549-ben a Kőrösi Ferencz jobbágyai 8, a Bornemissza Boldizsár özvegyeéi 6, a Pekri Miklóséi pedig 2 kapu után adóztak. E 16 kapuszámon kívül találtak a helységben még 2 birót, 12 szegényt és 4 új házat.

1455-től 1611-ig igen kevés eltéréssel Csaholy birtoklásának a története ismétlődik. 1491-ben a krasznavármegyei Panyth részbirtokot elzálogosítja Csaholyi András 40 arany forinton Kálnói Bernátnak. 1527-ben Csaholyi János, Lukács és Péter zálogjoggal engedik át a középszolnoki Panyit részbirtokot meg egy másik szatmármegyeit Csaholyi Imrének.

A középszolnoki Panyth részbirtokot 1550-ben is elfoglalta Kőrösi Ferencz, a ki ellen ezért tiltakoznak Sámsoni Kőrösi Miklós és fia János.*

A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben Panit községből összeírták a következőket; főbb birtokosok: Orgován Ferencz, gr. Teleki Sámuel és Sándor.

A panithi református hívek önálló egyházközséggé 1621-ben alakúltak. A panithiak «mindjárt illendő parochiát építettek s scholát erigálának»; s «istenhez való kegyességökből ilyen jövedelmet» biztosítottak a pap számára: minden házas ember, a kinek felül terem öt kalangya búzán, ad másfél kalangya búzát, kalangyáját huszonhat kévéjével számítva.

Az iskolarektornak minden ember tizenhárom kéve búzát vagy pedig (a ki nem adhatta a szemet szalmájában) egy véka búzát, a ki vékával sem adhatott, húsz dénárt, bort stb., a ki bort nem adhatott, huszonöt dénárt, a «jobbításba adott két ejtelért) két poltrát, borpénzül összesen harminczegy dénárt fizetett.*

Papjai: Ákosi János, Zilahi Márton itt haltak meg, 1671-ben Vásárhelyi István, 1673-ban Ujfalusi Mihály, kit az ez évi szeptember 30-dikán Diószegen tartott közzsinat küldött.*

Az egyház meszesi terméskőből és téglából épűlt. Legrégibb úrasztali pohara 1637-ből való. «Váradi Balog Lászlóné Csináltatta Rácoczi Gorg. Fejedelemségében», (a pohár talpán): «Cináltata Szilagban Paniti Szenteghazban 1637.»

Az anyakönyvek 1784-ben kezdődnek.

Ugyancsak református jellegű a községben egyedüli egytantermű elemi iskola, melyet a millénium alkalmából újjá építettek.

1847-ben a lakosok száma 294; róm. kath. 10, gör. kath. 64, evang. reform. 220.* 1890-ben 508 lakosa van; nyelvre nézve magyar 402, oláh 106; vallásra nézve róm. kath. 2, gör. kath. 106, evang. reform. 398, izr. 2. Házak száma 107.

A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 48, 1720-ban 345 1/2 köblöst; rétet 1715-ben 11, 1720-ban 114 kaszást; szőlőt 1715-ben 11, 1720-ban 30 1/2 kapást.*

1895-ben gazdaságainak száma 107. Területe 2195 katasztrális hold, a melyből szántóföld 876, erdő 683, rét 292, legelő 179, kert 37, szőlő (parlag) 1, terméketlen 127 hold.*

A községnek 1900-ban 11.569 K 58 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 2263 K. 82 f.

Református egyházak:

Diósad, 457168, Diosod nr. 219, jud. Salaj, Elérhetőség: Kádár György Tamás 0260.629.777

Magyargoroszló, 457169 Guruslau nr. 97, jud. Salaj , Elérhetőség: Sándor András 0745.171.243

Szilágypanit , 457171, Panic nr. 94, jud. Salaj, Elérhetőség: Szilágyi Zoltán 0745.435.959

Forrás:

Forrás

Forrás:

Benedekfalva

15th February 201816th August 2018 by Cristina

Benedekfalva

Benedekfalva (románul: Benesat, korábban Benefalău) falu Szilágy megyében a Szamos bal partján Szamoscikó, Szilágycseh és Szamosszéplak között fekvő település. Zilahtól negyven kilométerre fekszik, a Szilágyság peremén, a Cikói szoros déli bejáratától 1 km-re, a DJ108A jelzésű megyei úton lehet a községbe eljutni. A falu központi részén találkozik a Zilah-Zsibó út a Nagybánya felé vezető úttal. A történelmi Közép-Szolnok vármegyéhez, majd Szilágy vármegyéhez (1876) tartozott. Községközpont, a község további falui Szamosszéplak (Aluniş) és Bősháza (Biuşa).

Rövid történet

Demográfiai adatok

Oktatás

Kulturális kínálat

Helyi értékek, nevezetességek, emlékidézés

Jeles személyek

Egyház

Politika

Civil szervezetek

Vendéglátás

Forrás

Rövid történet

A település története szorosan kapcsolódik a Szilágyság e részén található falvak történetéhez – bár Benedekfalvát több esetben nem sorolják a Szilágysághoz.

Első említése 1465-ben keltezett dokumentumokon látható. Neve talán a Szamos túlparti Kőd határában létezett bencés kolostor birtoklására utal. További névváltozatok: Benedfalwa (1475), Benedekfalwa (1487), Benedekffalwa (1505).

A 15. és 16. században a kusalyi Jakcsok és a bélteki Drágffyak birtokaként tartják számon. A Kolozsmonostori Konvent jegyzőkönyvei többször említik elzálogosítás, tiltások tárgyaként: 1487-ben, 1533-ban, 1544-ben, 1555-ben. A Drágffy család kihalása után, 1572-ben Báthory István fejedelem Gyulaffy Lászlónak adományozza Benedekfalvát, majd 1637-ben Gyulaffy Sámuel végrendelete Széchy Katának hagyatékolja. A 18. században, 1733-ban Wesselényi István birtokaként emlegetik.

A Szamos völgyében fosztogató, gyújtogató tatár, török seregek kirabolják, felperzselik a falut (1601). A helységet 1682 előtt német darabontok fölégetik; később újra települt. Ez okozta a 17. század végén, 18. század elején református egyházának pusztulását, a lakosság összetételének megváltozását.

1475-ben 2 frt. 2 kr. adóval van feltüntetve. Mint részbirtok szerepel a Csehi javak urbáriumában 1676-ban 6 jobbágytelekkel.

A 18. század nagy részében a Wesselényi család volt fő birtokosa, 1797-ben már többek között a Bethlen, a Bánffy, a Teleki és a Gyulay család birtokolt benne. 1720-ban a faluban összeírtak 12 háztartást (3 nemes, 3 jobbágy, 6 zsellér), amiből 3 magyar és 9 román. A falunak ekkor 180 lakosa volt.

Vegyes típusú kis falu. Az 1797-es és 1805-ös összeírásokban számos birtokos, adózó nemes, adómentes nemes, szabad állapotú neve szerepel, főként román nevekkel találkozunk.

1895-ben gazdaságainak száma 95, területe 873 katasztrális hold, a melyből szántóföld 420, legelő 135, erdő 90, kert 55, rét 49, szőlő (parlag) 17, terméketlen 107 hold. A községnek 1900-ban 5.552 K. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 1.906 K 84 f.

1948-ban a bürgezdi Kaizler-kastély anyagából építettek új községházát.

Az 1970-es Szamos-árvíz nagyrészt elpusztította. Ekkor keletkezett keleti peremén a tó, amelyet 2003–2004-ben halakkal telepítettek be.

Demográfiai adatok

1785-ben 349 lakost számoltak benne össze. A férfiak 41%-a volt zsellér, 27%-a nemes és 21%-a jobbágy.

1880-ban 381 lakosából 284 volt román és 81 magyar anyanyelvű; 298 görög katolikus, 43 református, 30 zsidó és 10 római katolikus.

Az 1890-es összeírás szerint Benedekfalvának 427 lakosából 84 magyar és 343 román, felekezetek szerint 343 görög katolikus, 64 református, 11 izraelita, 9 római katolikus. Házainak száma 99.

1910-ben 546-on laktak a településen.

1920-ban 503 lakosból mindössze 10 magyar, 19 zsidó és a lakosság túlnyomó többsége, 474 lélek román.

Az 1992-es népszámlálás adatai: a falu 550 fő lakosából 444 román és 106 magyar.

2002-ben 524 lakosából 419 volt román és 105 magyar nemzetiségű; 364 ortodox és 94 református vallású.

2011-ben a község összlakossága 1536 személy, ebből 424-en vallották magyarnak magukat. Mivel akkor Bősházán 343 magyar élt, Szamosszéplakon 6, Benedekfalván lakott a többi (75 személy).

2011-ben a falu összalkossága 442 lélek, 360 román, 77 magyar.

Oktatás

A faluban 1893-tól egy tantermű állami magyar iskola működött, amely 1994-ben tanköteles gyerek hiányában megszűnt.

Korábban a Szilágy vármegyei Wesselényi-Egyesület kisdedóvó-intézetet tartott itt fenn, ebből alakult ki az állami elemi népiskola.

Kulturális kínálat

Felújított művelődési otthon.

Helyi értékek, nevezetességek, emlékidézés

A Szamos Benedekfalva és Szamoscikó közötti, szűk szorosa.

Ortodox (volt görög katolikus) temploma az első román kőtemplom a mai Szilágy megye területén, 1741 előtt építtette a helybeli Pascu, Dateu és Ioan Meț.

A benedekfalvi tó 4,5 hektárnyi és a Szamostól körülbelül 50 méterre terül el. 1970-ben keletkezett, az akkori áradások nyomán, később kimélyítették medrét. 2003 óta magánkézben van és őrzik.

1822-ből származó kőszobor (Szűz Mária) feltehetőleg Ignat Ciocioian szobrászművész alkotása.

Jeles személyek

nincs adat.

Egyház

Román lakói 1782-ben tértek át görög katolikusnak. A görög katolikus kőtemploma a 18. sz. közepén épült. Magyar református egyháza a 17. derekán és a 18. század elején pusztító harcok áldozata lett.

Anyakönyve 1818-ban kezdődik.

A református híveket korábban egy fatemplom szolgálta. Nincsenek adatok a település előző templomáról és arról sem, hogy a település népe mikor lett református. 1847-ben 493 lakosból még 242 református. Az alig valamivel 100-nál több lélekszámú magyarságból a reformátusok száma 80-90 között van, a többi más felekezetű. A reformátusok jelenlegi temploma országos közadakozásból épült 1909-ben, egyhajós stílusban. Az 1970-es árvíz a templomot igen megrongálta.

Az egyház legrégibb kegytárgya az 1792-ből származó ezüst úrasztali kehely, ekkor már a bősházai anyaegyház leányegyháza.

A szájhagyomány szerint a magyar címeres kőasztalt a régi református templomból mentették meg, és vitték új templomukba. 12 méter hosszú és 7 méter széles egyhajós templomán két bejárat van. Egykarzatos templomában 133 ülőhely van. Téglából épített szószéke felett sötétbarnára festett egyszerű kis korona áll. Két kicsi harangját 1911-ben, Aradon Hönig Frigyesnél öntették. Templomtornya 15 m magas. Az egyik kisharangját az első világháború idején rekvirálták. A falunak 1938-ban 100 lelkes református gyülekezete van, főgondnoka Gellérdt Károly, ekkor még fizették a kántort.

Az 1970-es árvíz nagyon megrongálta a templomot. A hívek áldozatos adományaiból 1971-ben nagyjavítást végeznek a templomon. A templomba nincs villany, fűtése nincs megoldva. 2000-ben a Benedekfalván 16 református élt.

Bősháza református egyházközség leányegyháza, a gyülekezet lélekszáma 40.

Lelkipásztor: Vargha Levente Ferenc, mob.: 0749-193817, villámposta: vargha_levente@gmail.com

Politika

Polgármesteri hivatal (Principala nr. 60.) Tel 0260-654184

Polgármester: Romocea Sorin-Alexandru
Alpolgármester: Gergely Csaba (RMDSZ)
Jegyző/titkár: Borz Maria

Helyi Tanács: liberális párt (PNL) 3 mandátum, szociáldemokrata párt (PSD) 3, RMDSZ 2 (Gergely Csaba, Varga Miklós), EMNP 1 (Sándor János).

Civil szervezetek

nincs adat.

Vendéglátás

Benedekfalva közelében: Szilágycseh városban (10 km).

Forrás

Forrás:

Váralmás

14th February 201818th March 2018 by Cristina

Váralmás

Váralmás (1899-ig Nagy-Almás, románul Almașu) falu, az azonos nevű község központja, Romániában, Szilágy megyében, Bánfihunyadtól 12 km-re, Zilahtól 47 km-re, az 1G jelzésű országút Magyarzsombort (Zimbor) Bánffyhunyaddal (Huedin) összekötő szakaszán, utóbbitól 15 km-re, az Almás-patak völgyében. A község keleti határában, egy hosszúkás hegygerinc végében emelkedik Almás várának maradéka, egy magas torony csonkja. A településről szekérút vezet a magaslat felé. Községközpont, hozzá tartozik Bábony (Băbiu), Kökényes (Cutiş), Zsobok (Jebucu), Almásnyíres (Mesteacănu), Kispetri (Petrinzel), Farnas (Sfăraş), Sztána (Stana) és Cold (Ţăudu).

Rövid történet

Demográfiai adatok

Oktatás

Kulturális kínálat

Helyi értékek, nevezetességek, emlékidézés

Jeles személyek

Egyház

Politika

Civil szervezetek

Vendéglátás

Váralmáshoz tartozó települések

Forrás

Rövid történet

A 13. század második felében a nagyhatalmú Borsa nemzetség uralta a messzi környéket. Közülük a Dezső nevű előkelőség parancsára emelhették korai magvát, ezt valószínűsíti a korabeli oklevelekben leírt Dezsővár megnevezés is. A feudális belháborúkban szétdarabolt országot Anjou Károly király egyesítette több évtizedes hadjáratokban. A tartományurakat legyőzte, a Borsák szerencsecsillagának is leáldozott, váraik a királyi Kamara kezelésébe jutottak. A környékbeli jobbágyfalvak uradalmi központjának számított, ide hordták össze a kirótt pénz és élelmiszeradókat. Nagy Lajos uralkodása idejében jutott ismét magánkézbe, a Bebek főnemesi család kapta meg adományként. Szerencsére a középkor évszázadaiból több oklevél szól róla, megismerhetni belőlük Almás várának felépítését. A felvezető út a hegygerincet keresztül vágó mély szárazárok partjáig vezetett. A külsővár kapuját felvonóhíd biztosította. Udvarán lakóépületek, konyha és az istálló szekérszínnel emelkedtek. A belsővár előtt újabb árok és felvonóhíd állta el a hívatlan ellenség útját. A mintegy 40 x 30 méteres terület legfontosabb épülete a négyszögletes lakótorony volt. Ennek csonkja napjainkban is 20 méter magasságig dacol az időjárás szeszélyével. A sűrű bozótos láttán nehéz elképzelni a nagyobbik palotát, amiben az úr háza, a leányok háza és a kápolna került kialakításra. De az egykorú források szólnak a börtönről, a mosó, sütő és vendégházról is. Még a tatárjárás (1241-1242) előtt itt bencés kolostor állt. A régi kolostor köveiből csupán egyetlen faragott kődarab maradt meg, a valamikor ajtó- vagy ablakkeretként szolgáló román stílusú kőpárkány most sírkővé alakítva látható a váralmási református templomban.

A 14. századtól megsokasodtak a viharfelhők az erődítmény felett. Szapolyai János király parancsára 1540-ben ostrommal foglalták el az ellene összeesküvést szövő Balassa Imre erdélyi vajdától. 1594-ben Báthory Zsigmond fejedelem az almási birtokot Csáky Istvánnak, az erdélyi sereg főkapitányának adományozta, aki újjáépítette a várat. Csáky István vezette az erdélyi seregeket az Erdélyt elfoglaló Vitéz Mihály havasalföldi vajda ellen, akinek segítségére Erdélybe jött császári hadsereg, Giorgio Basta generális vezetése alatt, 1602-ben ostromzár alá vonta Almás várát, amelynek őrsége rövid ostrom után feladta azt. Ígéretük ellenére a szabad elvonulásért posztjukat feladó várbelieknek nem kegyelmeztek, mind kardélre hányták a lefegyverezett őrséget, majd felgyújtatta és leromboltatta a várat. Az erődítmény életében az utolsó esemény az 1658-as ostromhoz köthető, amikor a II. Rákóczi György erdélyi fejedelem lengyelországi hadjáratának megbosszulására indított török és tatár katonaság lerohanta, az ide menekült keresztényeket rabláncra fűzve elhurcolta, majd az épületeket felgyújtotta. Almás várát többé nem építették újjá, sőt a 19. században a Csáky földesurak utasítására a várrom köveinek jelentős részét lebontották, hogy a környékbeli falvakban udvarházakat emeljenek.

Demográfiai adatok

1910-ben 1779, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1992-ben társközségeivel együtt 3136 lakosából 1881 román, 1118 magyar és 129 cigány volt. A község lakossága a 2011-es népszámlálás adatai szerint 2237 fő volt, ebből 993-an éltek a községközpontban. Etnikai hovatartozás szerint a községben 1233 román, 725 magyar, 218 cigány és 61 ukrán lakos él.

Községszinten a váralmási magyarok a második legnépesebb magyar közösség a zsoboki után (ennek létszáma 312 fő), megelőzve a 105 fős sztánai, 80 fős kispetri, 48 fős farnasi és a 20 fős bábonyi közösséget. A községben a lakosság egyharmada vallotta magát magyarnak.

Oktatás

A község területén 3 óvoda és 4 iskola működik. Váralmáson már a hetvenes évektől kezdődően az iskolában csak összevont 1-4 magyar osztály működött egy tanító vezetésével, magyar 5-8 osztály már ekkor sem volt. A rendszerváltást követően a magyar oktatás még közel két évtizedig működött az egytanítós felállásban (2002-ben 5, 2005-ben 4 gyerek volt a magyar elemi osztályban), majd a 2009-2010-es iskolai évtől megszűnt a folyamatosan csökkenő magyar gyermeklétszám miatt. Nem a magyar gyermekeket íratták román iskolába, hanem a falu magyar lakossága kezdett elöregedni, így nem született elég gyermek.

Oktatási jövőkép:

Váralmáson a magyar oktatás újraindítására nincs esély, a faluban nincs magyar fiatal család, akinek a jövőben gyermeke lehetne. Egy esetleges magyar elemi kizárólag magyarul beszélő roma gyermekekre építhetne.

Kulturális kínálat

A község önkormányzata 2009 óta minden év augusztusában megszervezi az úgynevezett Várnapokat, amikor közös kirándulást tesznek a várromhoz, a közeli tisztáson sátrak (sör, mititej/csórékolbász), a színpadon a környékbeli néptáncegyüttesek és zenekarok biztosítják a jó hangulatot. (Augusztus 16-22 közötti vasárnapon).

Helyi értékek, nevezetességek, emlékidézés

Váralmás településtől keletre láthatóak Almás vagy Dezső vár, valaha 4 emeletes, mintegy 20 m magas, 5×5 m alapterületű és 2 m falvastagságú torony romjai. Egy része leomlott, a megmaradt falrész belső oldalán látszanak a gerendák fészkei és a második emeleten a kandallókürtő. Az erődítményt vizesárok övezte, rajta fahíd ívelt keresztül. A tornyokkal erősített várfalnak nyoma sem látszik. Az erdő elhatalmasodott körülötte, megközelíteni igen nehéz.

A faluban található az egykori Csáky-kastély nagyon elhanyagolt maradványa.

Református temploma 18. századi, miután középkori plébániatemploma a 17. századi török-tatár hadjáratok idején elpusztul.

Jeles személyek

nincs adat

Egyház

Az Almás völgyében, egy 447 méter magas Csepán nevű dombon állt a bencések által alapított Almásmonostor. Első írásos említését IX. Gergely pápa 1238-ban keltezett levele tartalmazza, amelyben a pápa utasítást ad arra, hogy vizsgálják ki és helyezzék vissza birtokaikba Almásmonostor Benedek rendi szerzeteseit, akiket Kán nembéli László, a monostor kegyura 1235 előtt elűzött, hogy helyükbe premontrei szerzeteseket, majd saját káplánjait telepítse. Ez a bencés monostor, melyet 1241-ben a tatárok elpusztítottak, lehetett az alapja az almási birtoknak, amelyet IV. Béla király Pál országbírónak adományozott, jutalomként a tatárok ellen vívott harcokban mutatott érdemeiért. Pál országbíró parancsára építették fel Almás kővárát abban a formában, amelyben a következő négy évszázadban állt. A régi monostor köveiből csupán egyetlen faragott kődarab maradt meg, amely valamikor ajtó- vagy ablakkeretként szolgáló román stílusú kőpárkány most sírkővé alakítva látható a váralmási református templomban.

Pál országbíró fiától, Miklós erdélyi vajdától hűtlenség vádja miatt 1278-ban elvették a birtokot. 1288–as oklevél tanúsága szerint Váralmásnak a középkorban plébániatemploma is volt, melyet Szent Demeter tiszteletére szenteltek fel.

1335-ből plébánosa is ismeretes, Pál, aki a pápai tizedjegyzék szerint 15 garast fizetett. A várat, melyet egykor Dezsővárának is neveztek valószínűleg építtetőjéről Almásmelléki Györk fia Dezsőről, a 16. század elején János király, 1551-ben Castaldo császári tábornok ostromolta. 1602-ben Basta a magát megadó őrséget felkoncoltatta. 1658-ban a tatárok vették be, majd felgyújtották, azóta pusztul.

A 17. századi török-tatár hadjáratok idején az egész Almás-völgy elpusztult. Ekkor pusztulhatott el a plébániatemplom is, amelynek a reformáció után amúgy sem maradt híve, ugyanis a középkori katolikus lakosság a reformáció idején református lett, a templommal együtt.

Felekezeti megoszlás a községben: ortodox (60,75%) református (33,12%) szombatista (1,07%) baptista (1,25%) ismeretlen (2,72%) más vallás (1,07%).

Református egyház: Váralmás 32 sz. Tel: 0260-626663. Lelkész: Magyar Imre, Mob. 0748-060124, villámposta: magyarimre@yahoo.com.

Katolikus egyház: fília. Évente háromszor.

Politika

Polgármesteri Hivatal: (Principala 144), Tel.: 0260 626 609

Polgármester: Dănuţ-Emil Ţuruca (PNL)

Alpolgármester: Vargapál Ferenc (RMDSZ)

Jegyző-titkár: Claudiu-Laurenţiu Bălan

Helyi Tanács: 4 RMDSZ (Gál-Máté István, Varga-Imre István, Vargapál Ferenc, Vincze János), 4 liberális párt (PNL), 1 liberálisok és demokraták szövetsége (ALDE), 1 szociáldemokrata PSD, 1 roma párti (PRPE).

Civil szervezetek

nincs adat

Vendéglátás

Szálláshelyek

Magnólia Panzió 1 (5,4 km-re Váralmástól)

Magnólia Panzió 2 (5-km-re van Váralmástól)

Váralmáshoz tartozó települések

FARNAS

Farnas (románul Sfăraș) falu Romániában Szilágy megyében. Bánffyhunyadtól északkeletre a vasútvonalhoz közel fekszik. Farnas község Kalotaszeg meglehetősen félreeső pontján fekszik az Almás patak völgyében, a Bánffyhunyad–Almásszentmihály műútról Alsófüld után jobbra letérő földút mentén. A 12. századi tizedjegyzék említi először. 1839-ben és 1863-ban Szferas, 1873-ban Szferázs, 1930-ban Sfărașu néven találjuk.

Története:

A település Árpád kori, a 12. századig Adorján vár területe volt, majd királyi birtok, a Váradelőhegyi Prépostság, majd a Szent Jób-apátság tulajdona volt. A község a középkor elején a világi igazgatás szempontjából Bihar, majd később Kolozs vármegyéhez, egyházilag pedig a váradi püspökséghez tartozott. A település 1272-ben Fornos, 1391-ben Farnos, 1441-ben Farnas, 1666-ban pedig Fárnas néven fordul elő az oklevelekben. 1260 és 1270 között a falut ifjabb István király Szilitelekkel együtt Fülpös fia Mikola ispánnak adományozza, s a váradi káptalannal elvégezteti az iktatást. A század végén, 1291 és 1294 között a farnasiak 10 kepe tizedet fizetnek a váradi püspöknek, első temploma tehát ekkor már készen állhatott. A település első ismert plébánosai, István és Egyed, az 1332. évi pápai tizedjegyzékben fordulnak elő a tizedfizetők sorában.

Farnas történelme a középkorban a farnasi Veres családéval fonódott össze. E család is abból a rokoni közösségből származik, amelyik a tatárjárás előtt élt Fülpös fia Mikola comestől eredezteti magát. 1262 táján, amikor a Mikola-rokonság az okleveles forrásokban feltűnik, a későbbi Veres és Tamásfalvi családok felmenőit már farnasi birtokosokként említik. Kétségtelen, hogy a család legkiemelkedőbb tagja Veres Dénes volt, aki elkobzott birtokai visszanyerését követően 1442 őszétől fogva részt vett Hunyadi János törökellenes küzdelmeiben. 1453-ban írásba foglalt végrendeletében Veres Dénes megbízta fiát, Benedeket, hogy a Farnas lakói részére általa építeni kezdett templom kőművesmunkáit továbbra is fizesse. A hagyomány szerint az 1453-ban már épülőfélben levő templomot a régi farnasi egyház romjaiból emelték. 1467. november 2-án Segesváron a Mátyás király-ellenes lázadás miatt hűtlenségbe esett Veres Benedeket és testvérét, Jánost viszont elsők között fosztották meg birtokaiktól. Mátyás Farnast a többi kalotaszegi törzsbirtokkal együtt Nagylaki Jaksics Istvánnak és Demeternek adományozta. A lengyelországi száműzetésből 1449-ben visszatért Veres Jánosnak végül 1505-ben Szentgyörgyi Péter erdélyi vajda ítélte meg kalotaszegi birtokrészeit, melyek 1518-ban fia, Márton tulajdonát képezték. Farnast a család a Veres Jánosnak a Bekes Gáspár-féle összeesküvésben való részvétele miatt 1575-ben elveszti. A farnasi Veres család a 16. században kihalt, ezt követően a települést a Valkai, Kemény, Gyerőffy, Vitéz, Bánffy, Zichy, majd a Keczeli családok birtokolták. A kuruc háborúk idején – a templom mennyezetének felirata szerint – a templomot feldúlják, s újjáépítését csak 1750-ben fejezik be. Ugyanekkor készül a templom jelenleg is jó állapotban lévő festett faberendezése is. Valószínűleg szintén a 18. század elején omlott be a szentély boltozata is, melyet kazettás mennyezetre cseréltek. 1748-ban a templom szétrombolt kőfala helyett fakerítést készítettek, „1748. Deus providebit” feliratú bejárati ajtaja a múlt században hosszú ideig a papilak templom felőli bejáratául szolgált. A kurucok támadásai alkalmával széthordták az egyházközség klenódiumait is. Egy 1721 körüli összeírásból tudjuk meg, hogy a farnasi harang a magyarbikaliak tulajdonát képezte, viszont csak rövid ideig, mivel egy későbbi, szintén magyarbikali feljegyzésből kiderül, hogy „a farnosiak visszavették magokhoz a magok eddig itt állott harangjokat”.

1859-ben, az akkori lelkész ásatásokat végzett a hajótól északra feltételezett középkori kripta lokalizálása végett. Ekkor egy sírboltra és mintegy tucatnyi csontra és koponyára leltek, valamint „művészi beccsel bíró faragványokat, faragott épületköveket és egy keresztelőmedencét találtak”. Mindezeknek sajnos nyomuk veszett.

1936-ban a farnasi egyházközség és az akkori tanító, Antal Béla kérésére Kós Károly két változatban elkészítette a templom portikusza helyére építendő torony tervrajzát, tervét viszont – valószínűleg a tanító hirtelen halála miatt – sohasem valósították meg.

1962-ben felmerült a templom javításának gondolata – Debreczeni László, a Kolozsvári Református Egyházmegye műemlékvédelmi és építésügyi bizottságának akkori tagja elkészítette az általa javasolt munkálatok listáját. Célja a templom körüli talajfeltöltődés eltávolítása, a falak szigetelése, a harangláb sisakjának megjavítása és a templom megtáskásodott vakolatának leverése volt, mert – mint írja – a vakolat alatt faragott kövekből rakott falazás látszott. A munkálatok végül valószínűleg csak a legszükségesebb javításokra szorítkoztak.

Lakossága:

1850-ben 365 főből 203 fő magyar, 4 fő zsidó, 2 fő cigány. 1992-ben 180 főre apadt lakosságából 111 fő román és 69 fő magyar. 2011-ben 118 lakosa van, ebből 86 román és 32 magyar.

Oktatás

Nincs helyben iskola.

Kultúra, gondoskodás

Napjainkban öregek otthona az az épület, melyet a Szent-Iványi család építtetett kastélynak az 1800-as években. A központ emeletes és földszintes épületben fejti ki tevékenységét, 22 szoba van idős emerek részére, mindegyik külön bejáratú, saját fürdőszobával. Az otthonban van 3 társalgó, étkezde, konyha, könyvtár, orvosi rendelő és kezelésre berendezett helység.

Az otthon állandó gondozást és ápolást biztosít, van éjszakai ügyelet is. Igazgató: Molnár Irma (elérhetőség: 0729 957834, siloamoregotthon@wordpress.com.)

Egyház

századi Bécsi Kódex szerint már Mater Ecclesia, önálló egyháza volt. Eredeti lakói katolikusok voltak, akik a reformáció óta reformátusok. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegyéhez tartozott.

1850-ben 156 fő görögkatolikus, 8 fő római katolikus, 197 fő református 4 fő izraelita hitű. 1992-ben 110 fő ortodox, 2 fő római katolikus, 67 fő református.

Református egyház: (Farnas 107 sz.) Tel. 0260-626812, lelkész Bálint Ferenc, mob.0754-243674

Látnivalók:

Az 1241-1242-es tatárjáráskor az országra törő és fosztogató tatár sereg várát teljesen lerombolta.

A község alsó részében, egy dombhajlaton fekszik Farnas kis méretű, keletelt temploma, valószínűleg a tatárjáráskor (1241) lerombolt Almásmonostor várának köveiből a 15. században épült, gótikus stílusban. A falba épített, 1510-ből való sírkő a Mátyás király elleni felkelés egyik vezéralakjának, Farnasi Veress Jánosnak állít emléket. Az épülettől délnyugatra magas kőalapra helyezett zsindellyel fedett, valószínűleg 18. századi szoknyás fa harangláb áll. A Szentléleknek szentelt harangját 1475-ben öntötték. Az 1703-1711-es Rákóczi-szabadságharcban megrongálódott templomot csak 1750-ben hozták helyre. Ajtókereteit reneszánsz faragványok díszítik. A templomhajó és a nyolcszögletű szentély (56+12 kazettából álló) mennyezetét Gyalui Asztalos János és Umling Lőrinc fakazettái (kétfejű sas, pelikán, nap, bűnbeesés) díszítik, szószékét ugyancsak Umling készítette 1750-ben. A templom melletti harangláb két harangja közül a nagyobbik 1745-ből való. A szentély lefaragott gyámkőcsonkjai és a hajóban elhelyezett kör alakú, díszítetlen zárókő bizonyítéka annak, hogy eredetileg boltozva volt. A templom tetőzetét a 20. században újjáépítették. Egy 1912-ben készült fényképen még megfigyelhető a magas, gótikus jellegű tetőszerkezet, amelyet sajnos alacsony hajlásszögű, jellegtelen tetőzettel váltottak fel. E kép lényegében mai állapotát tükrözi, noha az idők folyamán a harangláb megjelenése lényeges átalakuláson ment át: a kalotaszegi tornyokra jellemző, sarkokon elhelyezkedő négy fiatorony egykori létéről ma csupán a gerendákon megfigyelhető szerkezeti kapcsolatok tanúskodnak.

A faluban található még a Szent-Iványi család 19. század eleji kastélya, melyet öregek otthonává alakítottak.

KISPETRI

Kispetri (románul Petrinzel) falu Romániában, Szilágy megyében, az Almás völgyében, Sztána és Váralmás között helyezkedik el. Közigazgatásilag Váralmáshoz tartozik. Első említése a 14. századból maradt fenn. 1850-ben Kis Petri, 1873-ban Petri, 1920-ban Petrindul mic néven említik. A trianoni békediktátum ratifikálásáig a település a Kolozs vármegyei Hídalmási járás része.

Története:

A település valószínűleg a kalotaszegi várak egyike, az Almás vár alatt elterülő Dezsőfalvából alakult ki a tatárjárás után (1241). Régi egyházas hely, Demeter nevű plébánosát a pápai tizedjegyzék többször említi.

A tatárjárást követően felértékelődött a védelmet nyújtó várak szerepe, ezért a második honalapítóként ismert IV. Béla kővárak felépítését szorgalmazta országszerte. A kalotaszegi várak is ebben az időszakban keletkeztek, és feltehetően az Almás vár alatt elhelyezkedő Dezsőfalvából alakult ki a település.

Lakossága:

1850-ben 535 fős lakosságából 409 vallotta magát magyarnak, 1992-ben 228 főből 211 fő magyar, akik mind reformátusok. 2011-ben 139 lakosa van, magyarok.

Oktatás:

Nincs iskola.

Egyház:

A hitélet fontosságát bizonyítja, hogy régi egyházas hely, melynek Demeter plébánosát több írásos forrás, elsősorban pápai tizedjegyékek említik.

Felekezet szerint pedig a reformátusok számbeli aránya a legjelentősebb.

Református egyház: lelkész: Bántó-Tamás Csilla-Andrea, mob. 0722-211847, villámposta: bantamas@yahoo.com.

Látnivalók:

Tűzvész pusztította középkori templomának helyén az 1700-as években emeltek új templomot, melyet 1903-ban átépítettek. Umling Lőrinc által 1745-ben festett mennyezeti kazettáit, valamint szószékét (1715) és úrasztalát (1698) Budapesten, a Néprajzi Múzeumban őrzik. Két harangja közül a kisebbiket Tamásfalvy Krisztina grófnő ajándékozta a gyülekezetnek, 1712-ben.

SZTÁNA

Sztána (románul Stana) falu Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében, Kalotaszegen. A kalotaszegi Alszeg legkisebb települése.

Neve a szláv Stan, Stana személynévből származik, valószínűleg magyar névadással. Történeti névalakjai: Zthara (1288), Eztana (1391), Eztha (1409), Ezthan (1440), Stana (1444). Az Esztána névváltozat még a 18. század folyamán is megjelent. Nincs köze az ‘esztena’ jelentésű román stână szóhoz.

A 14. századig Bihar, ezután 1920-ig, majd 1940–1944 között ismét Kolozs vármegyéhez tartozott. 1968-ban csatolták Szilágy megyéhez, elvágva hagyományos vonzásközpontjától, Bánffyhunyadtól.

Története:

A 13. és a 18. század között legfőbb birtokosa a Gyerőfi család volt. A 18. század folyamán más családok is szereztek benne részbirtokot.

Magyar lakossága a 16. század óta református. Az 1700-as adatok még nagyarányú magyar lakosságról számolnak be, akik református vallásúak voltak. Az 1900-as években érkezett meg ide nagyobb román nemzetiségű csoportj és vált számarányuk egyre jelentősebbé. Az 1700-as adatok még nagyarányú magyar lakosságról számolnak be, akik református vallásúak voltak. Az 1900-as években érkezett meg ide a román nemzetiségűek nagyobb csoportja és vált számarányuk egyre jelentősebbé. Görögkatolikus parókiáját 1795-ben szervezték.

A két világháború között több kőbányát is nyitottak, 1926 és 1994között pedig alabástromot termeltek ki.

Lakossága:

1850-ben 444 lakójából 298 volt református magyar és 144 görögkatolikus román. 1900-ban 523 lakójából 350 volt magyar és 170 román anyanyelvű; 332 református, 169 görögkatolikus, 11 római katolikus és 10 zsidó vallású. A lakosság 35%-a tudott írni-olvasni és a nem magyar anyanyelvűek 85%-a beszélt magyarul. 2002-ben 198 lakójából 136 magyar és 61 román nemzetiségű; 134 református és 58 ortodox vallású.

2011-ben 278 lakója volt, ebből 155 magyar és 123 román, 148 református és 110 ortodox.

Oktatás

A magyar tannyelvű négy osztályos iskola 1982-ig, majd 1998 és 2002 között. A környék szórványban élő román gyermekei számára fölállított nyolc osztályos, román tannyelvű nyaralótelepi iskola pedig 1972-ig működött.

Kultúra

Kós Károly és a Szentimrei szellemi örökség ápolása nemes feladat és országos kisugárzású rendezvényekre kerül sor Sztánán. A rendezvények szervezője és lebonyolítója a Szemtimrei Alapítvány, ennek keretében az utóbbi két évtizedben több fontos és értékes kezdeményezés született: a Sztánai Napok (célja egy-egy kerek évfordulóhoz köthető romániai magyar író, politikus, közéleti szereplő pályaképének sokoldalú megrajzolása), Farsangok Sztánán (az első 1914-ben volt, 2001-ben felújították),. Kós Károly Emléktúra (látni és élményekkel gazdagodni a csodás vidéken): A sztánai Múhely célját eredetileg a Sztánai-völgy természeti, táji erőforrásainak és értékeinek feltárása képezte. Az utóbbi években táborokat is szerveznek nem csupán néptáncosoknak, hanem vannak komolyzenei és honismereti filmszemle táborok is.

Egyház

A faluban van református és ortodox templom.

Református egyház (Sztána 92.sz.). Tel. 0260-626226. Lelkész: Papp Hunor Zsolt. Mob. 0744-616669, villámposta: papphunor@freemail.hu.

Látnivalók

Középkori elemeket tartalmazó református templomának első ismert átépítése 1640-ben történt. 1836–1838 között bővítették, átalakították. Tornya 1876-ból való. A 18. század elején készített, 42 kazettából álló mennyezete, ami jelenleg a nyugati részen található, másodlagosan felrakva, részben átfestve, Gyalui Asztalos János alkotása. A 18. század második felében Umling Lőrinc műhelye tevékenykedett a templomban, 1767-ben papi széket, 1777-ben szószékkoronát festve. A 19. század eleji nagyobb átalakítás alkalmával készült a keleti rész 36 táblás kazettás mennyezete, itt a mester megpróbálta utánozni a korábbi mennyezet díszítéseit.

Ortodox (eredetileg görögkatolikus) templomát Kós Károly tervei szerint, 1927-ben építették.

A mai vasútállomástól 400 méterre, nyugatra és a falutól három km-re található a falu régi vasútállomása. A vasút túloldalán, a vasúti munkások egykori barakkjai helyén 1900-tól alakult ki nyaralótelep, ahol főként módos kolozsvári polgárok építtettek villákat. A telep legjelentősebb épülete, egyben Sztána legismertebb építészeti emléke Kós Károly saját háza, az eredetileg hétvégi háznak szánt Varjúvár, melyet 1909-ben tervezett, 1910őszén és telén épített, majd 1925-ben bővített. E fölött a Csiga-dombon építette az 1920-as években a Varjú-tanyát, amelyet alkotóhelyként használt. A kettő között áll a mai telep legnagyobb épülete, a Kós által tervezett Szentimrei-villa (1924–1925). 1944. október 16.és 20. között a kalotanádasiak módszeresen kifosztották a nyaralótelepet, ekkor pusztult el a Varjú-tanya is.

Kós Károly mellszobrát, Gergely Zoltán szobrászművész alkotását 2013. október 13-án avatták fel.

Híres emberek

1911-től nyaralótelepi házában töltötte a nyarakat, majd 1918 decemberében ideköltözött Budapestről és 1944-ig itt élt Kós Károly építész, grafikus, író, könyvkiadó, politikus, művelődésszervező.

Itt született 1919. augusztus 31-én fia, Kós Károly néprajzkutató.

1925-től itt töltötte a nyarakat és 1937–1944-ben itt élt Szentimrei Jenő irodalomszervező, újságíró, költő, író.

1914-ben Kós vendége volt Móricz Zsigmond.

Vendégfogadás

Kék Iringó panzió, Riszeg Vendégház, Orgona panzió

Civil szervezet

Szentimrei Alapítvány

Alapítás éve: 1998.

Elérhetőség: Sztána, Szentimrei Ház, tel: 0040-264-585134,

Célja: „a Váralmás községhez tartozó Sztána faluban visszakapott ingatlanokban, amelyek egykor Szentimrei Jenő és Ferenczy Erzsébet tulajdonában voltak, meg akarom őrizni emléküket, művészeti hitvallásukban, egész tevékenységükben tükröződő ragaszkodásukat a szülőföldhöz, kitartásukat a mostoha körülmények közepette is. Erdélyiségük ma követésre méltó eszmei alap, ezért alapítványt hozok létre, amely a hagyományos értékek megőrzését, tudatosítását, továbbfejlesztését, beépítését szolgálja

Kapcsolat: Szabó Zsolt (elnök), mob. 0745-850004.

ZSOBOK

Zsobok (románul Jebucu) falu Romániában Szilágy megyében. Zsobok (Jebucu) falu Szilágy megyében, 59 km-re a megyeközponttól, Zilahtól. A falu az 1G jelzésű országút Magyarzsombort (Zimbor) Bánffyhunyaddal (Huedin) összekötő szakaszából leágazó, 103N jelzésű megyei út mentén található. Kijárata van az E60-as főútra Sárvásárnál ettől 5 km-re, Bánffyhunyadtól 10 km-re. Kalotaszeghez tartozó település, gazdag népművészeti kinccsel. Szomszédai: északon Farnas, délen Körösfő, délnyugaton Sárvásár, nyugaton Magyarbikal, keleten Sztána. Községközpontja Váralmás. Bár Szilágy megyei falu, nyelvjárásilag azonban Kalotaszeghez tartozik, a vasútvonal képezi a határt Szilágy, illetve Kolozs megye között Zsobok esetében. Zsobok 1920-ig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásának része.

Történet

Első említése: 1391-ben Sobok, 1446-ban Zobok néven említik az oklevelekben. 1839-ben Sobok, Zsebuk, Soboku, 1863-ban Zsebuk, 1920-ban Jebuc. Zsobok neve szláv eredetű szó, magyarul gödröt jelent, s mint neve is mutatja, védett eldugott helyen, egy gödör mélyén fekszik ősidők óta. Mondhatni rejtett fekvése és nehezen járható útjai megkímélték a pusztulástól a benne letelepedett magyarságot. Sovány, köves, nehezen művelhető határa nem keltette fel sem a földesurak kívánságát, sem más ajkú népek letelepedési, birtoklási vágyát.

A falu három fõ részbõl tevõdik össze, a három utca mentén: Alszeg, Felszeg és Egellõ. Területét tekintve a belterület 115 hektárt, a külterület pedig 10200 hektárt foglal magába. Zsobok gödörfalu és a 2,5 km-re lévõ vasútmegállóhoz földes gyalogút vezetett. Autóbuszjárat sosem volt a faluban. A gyülekezet nagy összefogásával és külföldi segítséggel 1994-ben elkészült a Zsobokot Sárvásárral összekötõ új köves út. Azóta Zsobok megközelíthetõbbé lett, az ingázási lehetõségek is könnyebbek lettek.

Lakossága

1850-ben 418 főből 416 fő református magyar.

1992-ben 333 fős lakosságából 3 ortodox román kivételével mindenki magyar. Egy római katolikus és 1 pünkösdista kivételével mindenki református.

2002-ben a talapülés lakossága: 444 fő volt, amelyből 443 magyar és 1 cigány.

2011-ben 321 fő lakja a települést. Ebből 311 magyar és 10 cigány.

Kultúra

Júliusban itt rendezik meg évente a Kalotaszegi Alkotótábort. Hagyományos a zsoboki művésztábor, tizennégy évvel ezelőtt kezdeményezte Essig Klára képzőművész, azóta a falura irányul a képzőművészek figyelme minden nyáron. Minden augusztusban kisebbségi néptánc-együttesek látogatnak a faluba, és Zsobok házigazdája volt több neves eseménynek is, mint a Szent István Kupa elnevezésű focitorna, Aranka György Anyanyelvi vetélkedő, Egyházmegyei Vallásvetélkedő, Evangélizációs Bibliahét, stb.

Oktatási helyzet

Zsobokon csak magyar nyelvű elemi oktatás működik. A felső tagozat 1990-ben megszűnt gyermekhiány miatt: ebben a falura is jellemző „egykézés”, illetve a korábbi elvándorlás is szerepet játszott. 1990–1994 között egyetlen összevont osztály működött a faluban. 1993-ban új lelkész (lelkészházaspár) került a református gyülekezetbe. A javaslatukra indult 1994-ben árvaház a faluban, a parókia szervezésében működő intézmény harminc árva, intézetből kivett gyermekkel indult. Új épületeket építettek, a régieket felújították, és megteremtették a feltételeket, hogy akkreditált viszonyok között működhessen az otthon. Ugyanettől az évtől a felső tagozat is újraindult, önálló osztályokkal.

Az elemi oktatás továbbra is összevont formában működött, de a gyermekotthonnak köszönhetően ezt is sikerült bővíteni: 1996-tól kéttanítósra, 2006-tól háromtanítósra. 2008-ban ismét kéttanítósra csökkent, jelenleg is így működik.

Oktatási jövőkép:

Zsobokon a magyar oktatás jövője szorosan összefügg a gyerekotthon jövőjével. Mivel a faluban évente csak egy-két gyermek születik, a gyerekotthonos gyerekek nélkül legfeljebb egy egytanítós elemi és összevont felső tagozat volna tartható. A magyar óvodai csoportban tanuló 20 gyerek közül is csak 3 zsoboki, 16 gyerekotthonos és 1 kispetri, így a következő években az elemi közvetlen utánpótlása is nagyrészt a gyerekotthonos gyerekek közül kerül ki. A 2014-2015-ös tanévben az előkészítő osztályba 5 gyerek van beíratva, tehát az elemi létszáma 29 főre fog csökkenni. A felső tagozaton vélhetően sikerül megőrizni minden évfolyamon az önálló osztályokat.

Zsobok egyik dísze és büszkeségeként épült fel Molnár Irma, helyi lelkipásztornő kezdeményezésére a Bethesda Gyermekotthon, melynek első épülete 1994 szeptemberében, második, terjedelmesebb épülete pedig 1996-ban került felavatásra. A Bethesda Gyermekotthon és Szórványiskola-központ a kegyelem és irgalom háza akar lenni árva, félárva és szociálisan terhelt családból származó gyermekek számára. Az említett gyermekek mellett gondozásba veszi azokat a szórványgyermekeket is, akiknek lakhelyükön nincs anyanyelvű iskolázási lehetőségük. Az iskolai év idején ezek a gyermekek is az otthon lakói.

Bethesda Gyermekotthon elérhetősége: Zsobok 21 szám, tel: 0260 626 102, villámposta: bethesdaotthon@gmail.com.

Iskola címe: 457013, Zsobok 22 sz. Tel.: 0260626104. Igazgató: Varga-Imre István.

Kultúra

Konferenciák, táborok és találkozók gyakori helyszíne Zsobok.

Zsobokon szervezi meg a Georgius Aranka Társaság az Anyanyelvápolók Szövetségével együttműködve az Aranka György Ifjúsági Anyanyelvi Tábort. 2018-ban a X. táborra kerül sor.

**Szerveznek itt Beszélni nehéz körvezetői tábort is, a 2018-as, 32. helyszíne Zsobok.**

Egyház

A lakosság nagy része a 16. századig mélyen katolikus. A reformációra fogékonyak voltak, ezért átvették a református hitet.

Zsobok temploma valószínűleg a 13. században épült. Ma is megtalálható a cinteremben a kőből faragott gótikus keresztelőmedence, egy, az 1940-ben épült s a 17. század közepén elpusztult templom utolsó maradékaként. Az elpusztult templom helyén 1681-ben épült új templom. A ma is létező kőtornyot 1840-ben építik, Mátyás Mózes lelkészsége idején. 1876. aug. 9-én tűzvész ütött ki a faluban, s a faluval együtt leégett a templom és a torony faszerkezete. Mike Lajos lelkész, aki felépíttette az első iskolaházat és a feljegyzések szerint “hívei számára munkáról is akart gondoskodni, létesítvén az ún. zsoboki márványgyárat”, 1879-ben újjáépítteti a tűzvész által elpusztított templomot. 1908. júl. 15-én ismét tűzvész pusztított a faluban. Leégett a falu több mint 1/3-a és vele együtt az újonnan felépített templom is. Az ismételt újjáépítéssel bánffyhunyadi Lukács István építkezési vállalkozót bízta meg a gyülekezetet. 1911-ben ismét leégett a falu nagy része. Ez a tűzvész azonban megkímélte a templomot. A harmadik tüzeset óta maradt fenn a szólás: „Háromszor égett le, mint Zsobok”.

Református egyház: Zsoboc 23.sz. Tel. 0260-626101. Lelkész Barta István Zsolt, mob. 0742-015443, villámposta: bartaistvan@yahoo.com.

Látnivalók

A településen álló egykori templomból, amely a 15. század végén keletkezett, napjainkban már csak a keresztelőmedence látható. A faluban többször is tűzvész ütött ki. 1992-ben restaurálták azt a templomot, melyet ma is látogathatnak az érdeklődők és amelynek csodálatos mennyezetét faragott kazetták díszítik. Ősi templomából a keresztelő medence maradt ránk, 1490-ből. A falut pusztító tűzvészek miatt ma is látható templomát 1908-ban építették újra és akkor nyerte mai formáját, majd 1992-ben restaurálták, azóta mennyezetét újonnan faragott fakazetták díszítik.

Vendéglátás

Szálláshelyek 15-20 km-re.

Forrás

Forrás:

Zsibó

6th February 201815th August 2018 by Cristina

Zsibó

Zsibó (románul: Jibou, németül: Siben) város Szilágy megyében. Zilahtól 26 km-re északkeletre, a Szamos bal partján fekszik, a megye északkeleti részén. A Zsibói medencében található, az Egregy és a Szamos összefolyásánál, a DN 1H főút mentén. 1968-ban kapott városi rangot. A következő falvak tartoznak hozzá: Kucsó (Cuceu), Hosszúújfalu (Husia), Szilágyróna (Rona) és Szamosőrmező (Var). Területe 64,66 km².

1387-ben, mint Zybotheleke fordult elő. Ez a német eredetű Zsibót személynév és a telek köznév birtokos összetétele, amelyből téves tagolás útján keletkezett a Zsibó név (először 1423-ban: Sybo). Ezelőtt azonban 1205 és 35 között és 1219-ben Chybur néven is szerepelt.

Rövid történet

Demográfiai adatok

Oktatás

Kulturális kínálat

Helyi értékek, nevezetességek, emlékidézés

Jeles személyek

Egyház

Politika

Civil szervezetek

Vendéglátás

Forrás

Rövid történet

Első írásos említése 1219-ből származik, ekkor villa Chybur néven szerepel, későbbi nevei: Zybo (1460), oppidum Sibo (1564), Zsibou (1750) és végül Jibau (1854). A többi helységről csak később történik említés: Szilágyrónáról 1338-ban, Kucsóról 1388-ban, Hosszúújfaluról 1405-ben, Szamosőrmezőről csak 1469-ben. A falu nevét a kászoni Jakcsoktól való megkülönböztetésként használták (lásd Báthoryak ecsedi és szilágysomlyói ágát).

1387-ben Aranyos, 1545-ben Hadad, 1553-ban Kővár várához, 1564-ben ismét Hadadhoz tartozik. 1423-tól százötven évig a Kusalyi Jakcs család birtokolja.

A 16–17. században uradalmi székhely, mezőváros, vásáros hely. Szerepe volt a só úsztatásában a Szamoson. 1570-ben jobbágy lakói 22 kapu után adóztak. Az erdélyi országgyűlés 1571-ben harmincad vámszedő hellyé nyilvánítja. Báthory István Hadad várával és tizenhat faluval együtt 1584-ben Wesselényi Ferencnek adományozza, hűsége jutalmaként. Ettől kezdve a Wesselényi család uradalmi székhelye. Tatár csapatok 1658-ban elpusztítják. 1703-ban megerősítik hetivásár tartására szóló kiváltságát. 1705. november 11-én a zsibói csatában, a település mellett szenved vereséget a II. Rákóczi Ferenc által vezetett kuruc sereg L. von Herbeville tábornagy, császári főparancsnok hadaitól. A Rabutin parancsnoksága alatt álló szerb határőrök ezután felégetik. A csata emlékére a Szamos jobb partján emelkedő, piramis alakú hegy a Rákóczi-hegy nevet viseli.

A város fejlődésében nagy szerepe volt a Wesselényi családnak. Az ő nevükhöz fűződik az itteni, Erdély egyik legszebb barokk stílusú kastélyának építtetése. Híres ménesét a Wesselényi István alapította a 18. század közepén, id. Wesselényi Miklós továbbfejleszti a ménest, lovardát épít és népiskolát tart fenn, de a gazdálkodást elhanyagolja, jobbágyai robotját vadászatokra pazarolja el. 1798 és 1808 között nyolcszor látja hosszabb időre vendégül a kolozsvári magyar színtársulatot. 1816-ban az akkorra 350 darabosra szaporodott ménest betegség támadja meg, és az arab telivérek kipusztulnak.

1817-ben került Zsibóra Kelemen Benjámin gazdatiszt, aki az ifj. Wesselényi Miklós támogatásával és megküzdve özvegy Cserey Heléna konzervativizmusával bevezeti a vetésforgót, meghonosítja a lucerna, a lóhere, a burgonya és a repce termesztését, gyümölcsfákat (almát, körtét, cseresznyét, meggyet, ringlót) ültet, új juhmosási eljárást vezet be és rendezi a falvak határát. A korábban néhány száz állatot számláló juhászat az 1840-es évek elején tízezresre gyarapodik. Iparszerűvé fejleszti a selyemszál és a hamuzsír előállítását. 1831-ben a tizedből alapítványt hoz létre az éhínség megelőzésére. Gyakornokokat képez – Zsibó az 1830–40-es években a mezőgazdasági oktatás erdélyi központjának számított. 1840-ben elsőként hoz Erdélybe cséplőgépet. A 19. század első felében újabb tizenegy környékbeli falu kerül a zsibói Wesselényi-uradalomhoz. Wesselényi mindeközben az uradalom valamennyi falujában iskolát alapít, néhány helyen pedig, így Zsibón, óvodát is.

Zsibó lakói 1848 szeptemberében követeket küldenek Naszódra, ahol menlevelet kérnek és kapnak Karl von Urban császári-királyi altábornagytól, aki megtagadta az engedelmességet a forradalmi magyar kormánynak (Bécset szolgálja). Októberben a forradalmi hatóságok Szilágycseh helyett tévedésből Zsibóra küldenek egy hóhért. A zsibóiak akasztásoktól félve felverik a környéket, megverik az Urbán menlevelét lázítónak és ámítónak nevező református lelkészt, majd a hóhért és a lelkészt megkötözve Naszódra küldik. November elején a Décsey László vezette honvédek és nemzetőrök megverik az itt gyülekező felkelőket. 1849. augusztus 13-án itt gyülekezik Kazinczy Lajos és Gál Sándor serege. Augusztus 24-én haditanácsot tartanak a Wesselényi-kastélyban, Kazinczy felolvassa Görgey Artúr fegyverletételt elrendelő levelét. Többen a harc folytatása mellett szállnak síkra és elhagyják a termet. Másnap, 25-én Kazinczy tábora leteszi a fegyvert Grotenhjelm tábornok előtt. Több magyar tiszt öngyilkosságot követ el. Kazinczy Lajos Kazinczy Ferenc fia, a fegyverletétele az utolsó, világos után 13 nappal.

A 19. század második felében tovább fejlődik Zsibón a selyemhernyó-tenyésztés. 1862-ben gyógyszertár nyílik. 1876-ban Közép-Szolnok vármegyétől Szilágy vármegyéhez csatolják. Zsibó a járási szolgabírói hivatal székhelye, járásbírósággal, vasúttal, posta- és távíróhivatallal, ipariskolával, mezőgazdasági szeszgyárral. 1888-ban megalakul a Zsibó és vidéke Takarékpénztár, 1897-ben pedig a Selagiana hitelintézet. 1890. október 1-jén megnyitják a Dés–Zsibó–Zilah vasútvonalat, ezt néhány év múlva Nagybányáig meghosszabbítják. 1909–1913 majd 1920–1944 között nyomda működik itt.

1968-ban várossá nyilvánítják, ezt követően pedig több üzemet létesítenek: lenfonót, tejüzemet, 1980-ban ruhagyárat. Ezzel párhuzamosan több új, tömbházas negyedet építenek.

Demográfiai adatok

A 18. század folyamán egy nagyobb, román népességű vidék egyetlen magyar, református lakosságú települése. 1715-ben 24 adózó háztartásából 22 volt református magyar és kettő román, 1720-ban mind a 28 háztartása magyar. 1733-ban 14 görög katolikus román családot is összeírták. Lakosságszáma 1850 és 1992 között tízszeresére nőtt, azóta csökken.

1850-ben 1029 lakosából 771 magyar, 196 román, 44 cigány és 18 zsidó nemzetiségű; 807 református, 194 görög katolikus és 18 zsidó vallású.

1891-ben 2279 magyar és román lakik itt.

1910-ben 3047 lakosából 2481 volt magyar és 532 román nemzetiségű; 1656 református, 648 görög katolikus, 485 zsidó és 231 római katolikus vallású.

1920-ban 5271 lakos, 2746 román, 2127 magyar, 394 zsidó.

1930-ban 5995 lakos, 3280 román, 1837 magyar, 650 zsidó, 192 cigány.

1941-ben 6140 lakosából 3053 román, 2921 magyar, egyéb összesen 144.

1956-ban 7268 lakos, 4744 román, 2393 magyar, egyéb 128.

1977-ben 8841 lakos, ebből 6532 román, 1956 magyar 345 más, 334 cigány.

1992-ben 8954 lakosából román 4150, magyar 4197, egyéb összesen 296.

2002-ben 9632 lakosa volt, közülük 7628 román, 1449 magyar és 543 cigány anyanyelvű; 6580 ortodox, 1502 református, 516 pünkösdista, 390 baptista, 156 görög és 153 római katolikus vallású.

2011-ben 8751 lakosa volt, közülük 6818 román, 1151 magyar, 411 cigány anyanyelvű.

A város és a hozzátartozó települések népessége az utolsó népszámlálási adatok szerint 11.306 fő, ebből 81,20% román, 13,29% magyar, 5,33% roma, 0,06% német és 0,02% más nemzetiségű. A városhoz tartozó falvakon gyakorlatilag nem élnek magyarok

Szilágyság leginkább szórványosodó magyar közössége, mára menedéke és találkozóhelye az egyház. A mintegy hétszáz lelket számláló református és 70–80 lelkes katolikus közösség a rendszerváltás óta a korábbinak egyharmadára esett vissza. Szilágysági viszonylatban egyedi jelenség az ekkora mérvű népességfogyás. Ennek okai az elzártság, a környékbeli magyar falvak hiánya, ahonnan utánpótlás érkezhetne. Zsibó magyar közösségének elszigeteltsége nem új keletű, hiszen már a 19. században román falvak vették körül.

„A mintegy hétszáz lelket számláló református és 70–80 lelkes katolikus közösség a rendszerváltás óta a korábbinak egyharmadára esett vissza.” – egyértelműsíteni kellene: a jelenleg mintegy 700… mert. 1992-ben 1170 reformátust számláltak, mihez képest egyharmadára esett vissza.

Oktatás

A Wesselényi Miklós báró által az 1820-as években megalakított első erdélyi óvoda méltán tette híressé Zsibót

Zsibón a magyar tannyelvű oktatás az Octavian Goga Szakképző Líceumban szerveződik. Az iskola az ötvenes évektől kezdődően vegyes tannyelvű iskolaként működik. Az iskolában van magyar aligazgató, a vezetőtanácsban egy magyar tanárral közösen képviselik a magyar oktatás ügyeit.

A magyar tagozaton a gyermeklétszám az 1999-2000-es iskolai évtől kezdődően csökkent olyan küszöb alá, hogy az elemi oktatás összevont osztályokkal működik. Jelenleg 22 magyar gyermek tanul a magyar nyelvű elemi osztályokban és 18 gyermek tanul az 5-8 osztályban. Az óvodában is van magyar csoport, ide 20, különböző korosztályú gyermek jár. A felső tagozaton is összevont osztályok működnek: az 5-6. osztály és a 7-8. osztály került összevonásra.

A román oktatásban magyar gyerekek is tanulnak.

Octavian Goga Szakképző Líceum (Wesselényi Miklós u 3, tel. 0260-644652, scoalagogajibou@yahoo.com, www.ogogajibou.ro ) Aligazgató Csatlós Sándor.

Kulturális kínálat

Zsibó kicsiny múzeuma, megfelelő hely hiányában, a Művelődési ház (1 Mai, 12, tel. 0260-644810) folyosóján kapott helyet. A kiállított tárgyak közül a népművészetiek a környező falvakból valók, az üvegszekrények tárgyai az elméleti líceum múzeumából kerültek ide.

A város két országos rangú rendezvénye a népi humorfesztivál és a bábszínházak fesztiválja.

Botanikus Kert és Biológiai Kísérleti Állomás működik a városban. A Wesselényi kastély hajdani angolkertje az államosítás után köztulajdon lett, azaz nem gondozta senki. 1959-tól kezdve Vasile Fati a kastélyban működő zsibói líceum biológia tanára szerint a magas dombok közé zárt terület klímája megfelelő egy botanikus kert számára. Az álomból valóság lett és 1968-ban a botanikus kert csirái kibontakoztak. A zsibói Botanikus Kert és a Természettudományi Múzeum létesítésében több jeles személyiség játszott szerepet, többek között a kolozsvári Botanikus Kert alapítója, Alexandru Borza. 1978-ban, Romániában először itt valósítják meg az akvárium és a pálmaház létrehozásáról szóló tervet, melyet Valentin Zisu építész és Virág Károly, Liviu Vasile Pop mérnökök dolgozzák ki. Mindkét épület különleges, geodéziai szerkezete miatt építése idején egyedülálló a hazai közhasznú épületek sorában.

2014 óta a zsibói Wesselényi-kastély az örökös megbízásából másfél millió euróért eladó. Élhetne elővásárlási jogával az egykori kastélyparkban működő botanikus kert. Az oktatási tárca alárendeltségében működő botanikus kert és biológiai kísérleti állomás európai uniós források bevonásával szerette volna megvásárolni a kastélyt, de pályázatát elutasították. A városháza nem tudja és nem is akarja megvenni.

A Zsibói Magyar Napokat 2016-ban szervezték meg első alkalommal.

A Vörösmarty szavalóversenyt a Wesselényi Társaság 1994 óta szervezi, 2008 óta megyei szintű.

Zsibó kulturális kínálatához tartozik: bábszínház, humorfesztivál.

Helyi értékek, nevezetességek, emlékidézés

Wesselényi kastély: építése valószínűleg 1778 után kezdődött és 1810-ig tartott. Az eredetileg négyszög alaprajzú, késő barokk épületegyüttesből a főépület és két déli pavilon maradt fenn. Az ebédlő vadászjeleneteit Franz Neuhauser festőművész készítette. A kastély mai formáját id. Wesselényi Miklós idejében nyerte el. Az épületen barokk és klasszicista építészeti elemek keverednek, nagy árkádos loggiája és a középkori hagyományoknak megfelelő négy sarokbástyája különösen látványos.

Utolsó gazdája Teleki Béla, az Erdélyi Magyar Párt elnöke volt. 1959-től az általános iskola felső tagozata, 1971-től úttörőház működik benne. Napjainkban itt szervezik a Vörösmarty szavalóversenyeket.

Jeles személyek

Itt született:

Id. Wesselényi Miklós, báró, katona, a kastély építője, „zsibói bölény” (1750–1809). Itt is halt meg.

Ifj. Wesselényi Miklós, báró, reformer, politikus, mecénás (1796–1850), az árvízi hajós. Színdarabokat írt és fordított is – angolul, olaszul, németül és románul anyanyelvi szinten beszélt. Az MTA tagja. Itt halt meg.

Wesselényi Béla báró, főispán, író (1847–1904).

Lőrinczi Gyula (1929- ) matematikus, geodéta, egyetemi tanár, tudományos kutató.

Birtalan István (1948- ) világbajnok kézilabdázó, a 1974-es világbajnokság gólkirálya.

Itt élt, vendégeskedett:

1821-ben járt itt gróf Széchenyi István, ekkor kezdődött barátsága ifj. Wesselényi Miklóssal, majd együtt utaztak Angliába (1821-22).

Puskás Tivadar mérnök, feltaláló (telefonhírmondó) 1886 után egy ideig.

A kastélyt sok jeles személyiség látogatta meg: Kazinczy Ferenc (1805-ben és 1817-ben), Brassai Sámuel (1820-as vagy/és az 1830-as években rendezte a kastély könyvtárát), Deák Ferenc, Vörösmarty Mihály, Kemény Zsigmond (1845-ban voltak itt vendégek).

Zsibón internálták 1919-ben Nagy Vince politikust, aki Károlyi kormányában államtitkár.

Béldi (Béldy) Kálmán gr., politikus (1882–1946).

Egyház

A katolikusok első temploma a 13. században épült, ám a reformáció hatására reformátussá lett. A történelem folyamán a templom többször megrongálódott, 1658-ban a tatárok, 1705-ben a labancok égetik fel, majd falai beépülnek a jelenlegi református templomba. 1850-re már csak 10 híve van a katolikus egyháznak. Számuk 1880-ban 110-re emelkedik, ennek hatására lengyel és olasz munkások segítségével elkezdik építeni a templomot, amelyet 1886-ban fejeznek be. Belsejében egy fő és egy mellékoltár látható. A főoltár a Wesselényi család ajándéka, két oldalán Szent László és Szent István látható. A mellékoltár Bécsben készül. A templom mennyezetét és az oltár előtti árkádot is festmények díszítik. Orgonáját a budapesti Hörl Nándor készíti. Tornyában három, a temesvári Novotny Antal műhelyében öntött harang található.

A reformáció térhódításakor a reformátusok Zsibón is átveszik a katolikusok 13. századi templomát. Az évek folyamán többször megrongálódik, 1658-ban a tatárok, 1705-ben a labancok égetik fel. A török betörés két áldozatának emlékét őrzi a torony falába falazott sírkő. A templom jelenlegi alakját 1749-ben nyeri el, Wesselényi Istvánnak és feleségének anyagi támogatásával. Erre emlékeztet a bejárat feletti dupla címeres felirat. A 13. századi épületből ma csak egy gótikus szentélyablak látható. 1749-ben elkészül a szószék, úrasztala és kazettás mennyezet is, amelynek eredeti festése csak a középső kazettán látható. Református egyháza 1781-ben ötszáz főből állt, míg 1785-ben összesen 730 fő lakta – részben zsellér, részben jobbágy jogállású és kevés nemes. Orgonáját 1885-ben, Kolonics István készítette. A templom főbejárata melletti két sírkő (Wesselényi István és felesége, Bánffy Kata sírköve), a Wesselényi-kripta számos díszes sírköve közül az utolsó kettő. A templomban van egy Wesselényi emléktábla. Mellette a Wesselényi-címer látható. A ma látható toronyóra 1919-ben készült, jelenlegi óraszerkezete modern.

A templom külső falán levő egyik emléktáblát id. Wesselényi Miklós téteti a kufsteini börtönből való szabadulása emlékére (1790). 2004-ben a templom elé felállítják ifj. Wesselényi Miklós szobrát (Sepsi József alkotása).

A város főterének körbekerített templomkertje a zsibói magyarság megmaradt közösségi vagyonának a magvát jelenti: a restaurálásra váró református templom, egy régi, lerobbant parókia és a kisebb-nagyobb egyházi épületek, illetve az előző egyházvezetés által épített papi lak, a műemlékkörnyezetbe nem illő új emeletes ház jelenti a magyar szigetet.

Református parókia (1 Decembrie 1918 20, tel. 0260-644830, mob. 0751-947787, szgorcson@gmail.com), lelkész Högye Gál Roberto.

Katolikus plébánia (Libertății 8, tel. 0260-641199, http://zsibo.blogspot.ro/, plébános: Nagy Tibor.

Politika

Polgármesteri Hivatal (1 Decembrie 1918 4, tel. 0260/644558, primaria_jibou@yahoo.com, www.primariajibou.ro

Polgármester Ghiurco Dan

Alpolgármester Sárközi Pál (RMDSZ)

Jegyző Maria Opris

Helyi Tanács PSD 9 mandátum, PNL 4, RMDSZ 2 (Sárközi Pál, Csatlós Sándor) ALDE 2 mandátum.

Parlament: Liviu Balint (PSD) zsibói illetőségű képviselő.

Civil szervezetek

Wesselényi Társaság

Alapítás éve: 2000

Elnök: Csatlós Sándor

Elérhetőség: Zsibó, Libertății 23. Tel. 0260/642520, wesselenyi@yahoo.com

Cél, tevékenység: Zsibó kulturális életének szervezése, Wesselényi Miklós örökségének ápolása.

Kapcsolattartó: Mátyus Éva (elnök)

Vendéglátás

Szállás: Hotel Alex, Casa Ando panzió, Eden panzió

Étterem: Andreeas, Curtea Veche, Glamur, pizzázók.

Forrás

Forrás: