Váralmás (1899-ig Nagy-Almás, románul Almașu) falu, az azonos nevű község központja, Romániában, Szilágy megyében, Bánfihunyadtól 12 km-re, Zilahtól 47 km-re, az 1G jelzésű országút Magyarzsombort (Zimbor) Bánffyhunyaddal (Huedin) összekötő szakaszán, utóbbitól 15 km-re, az Almás-patak völgyében. A község keleti határában, egy hosszúkás hegygerinc végében emelkedik Almás várának maradéka, egy magas torony csonkja. A településről szekérút vezet a magaslat felé. Községközpont, hozzá tartozik Bábony (Băbiu), Kökényes (Cutiş), Zsobok (Jebucu), Almásnyíres (Mesteacănu), Kispetri (Petrinzel), Farnas (Sfăraş), Sztána (Stana) és Cold (Ţăudu).
A 13. század második felében a nagyhatalmú Borsa nemzetség uralta a messzi környéket. Közülük a Dezső nevű előkelőség parancsára emelhették korai magvát, ezt valószínűsíti a korabeli oklevelekben leírt Dezsővár megnevezés is. A feudális belháborúkban szétdarabolt országot Anjou Károly király egyesítette több évtizedes hadjáratokban. A tartományurakat legyőzte, a Borsák szerencsecsillagának is leáldozott, váraik a királyi Kamara kezelésébe jutottak. A környékbeli jobbágyfalvak uradalmi központjának számított, ide hordták össze a kirótt pénz és élelmiszeradókat. Nagy Lajos uralkodása idejében jutott ismét magánkézbe, a Bebek főnemesi család kapta meg adományként. Szerencsére a középkor évszázadaiból több oklevél szól róla, megismerhetni belőlük Almás várának felépítését. A felvezető út a hegygerincet keresztül vágó mély szárazárok partjáig vezetett. A külsővár kapuját felvonóhíd biztosította. Udvarán lakóépületek, konyha és az istálló szekérszínnel emelkedtek. A belsővár előtt újabb árok és felvonóhíd állta el a hívatlan ellenség útját. A mintegy 40 x 30 méteres terület legfontosabb épülete a négyszögletes lakótorony volt. Ennek csonkja napjainkban is 20 méter magasságig dacol az időjárás szeszélyével. A sűrű bozótos láttán nehéz elképzelni a nagyobbik palotát, amiben az úr háza, a leányok háza és a kápolna került kialakításra. De az egykorú források szólnak a börtönről, a mosó, sütő és vendégházról is. Még a tatárjárás (1241-1242) előtt itt bencés kolostor állt. A régi kolostor köveiből csupán egyetlen faragott kődarab maradt meg, a valamikor ajtó- vagy ablakkeretként szolgáló román stílusú kőpárkány most sírkővé alakítva látható a váralmási református templomban.
A 14. századtól megsokasodtak a viharfelhők az erődítmény felett. Szapolyai János király parancsára 1540-ben ostrommal foglalták el az ellene összeesküvést szövő Balassa Imre erdélyi vajdától. 1594-ben Báthory Zsigmond fejedelem az almási birtokot Csáky Istvánnak, az erdélyi sereg főkapitányának adományozta, aki újjáépítette a várat. Csáky István vezette az erdélyi seregeket az Erdélyt elfoglaló Vitéz Mihály havasalföldi vajda ellen, akinek segítségére Erdélybe jött császári hadsereg, Giorgio Basta generális vezetése alatt, 1602-ben ostromzár alá vonta Almás várát, amelynek őrsége rövid ostrom után feladta azt. Ígéretük ellenére a szabad elvonulásért posztjukat feladó várbelieknek nem kegyelmeztek, mind kardélre hányták a lefegyverezett őrséget, majd felgyújtatta és leromboltatta a várat. Az erődítmény életében az utolsó esemény az 1658-as ostromhoz köthető, amikor a II. Rákóczi György erdélyi fejedelem lengyelországi hadjáratának megbosszulására indított török és tatár katonaság lerohanta, az ide menekült keresztényeket rabláncra fűzve elhurcolta, majd az épületeket felgyújtotta. Almás várát többé nem építették újjá, sőt a 19. században a Csáky földesurak utasítására a várrom köveinek jelentős részét lebontották, hogy a környékbeli falvakban udvarházakat emeljenek.
1910-ben 1779, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1992-ben társközségeivel együtt 3136 lakosából 1881 román, 1118 magyar és 129 cigány volt. A község lakossága a 2011-es népszámlálás adatai szerint 2237 fő volt, ebből 993-an éltek a községközpontban. Etnikai hovatartozás szerint a községben 1233 román, 725 magyar, 218 cigány és 61 ukrán lakos él.
Községszinten a váralmási magyarok a második legnépesebb magyar közösség a zsoboki után (ennek létszáma 312 fő), megelőzve a 105 fős sztánai, 80 fős kispetri, 48 fős farnasi és a 20 fős bábonyi közösséget. A községben a lakosság egyharmada vallotta magát magyarnak.
A község területén 3 óvoda és 4 iskola működik. Váralmáson már a hetvenes évektől kezdődően az iskolában csak összevont 1-4 magyar osztály működött egy tanító vezetésével, magyar 5-8 osztály már ekkor sem volt. A rendszerváltást követően a magyar oktatás még közel két évtizedig működött az egytanítós felállásban (2002-ben 5, 2005-ben 4 gyerek volt a magyar elemi osztályban), majd a 2009-2010-es iskolai évtől megszűnt a folyamatosan csökkenő magyar gyermeklétszám miatt. Nem a magyar gyermekeket íratták román iskolába, hanem a falu magyar lakossága kezdett elöregedni, így nem született elég gyermek.
Oktatási jövőkép:
Váralmáson a magyar oktatás újraindítására nincs esély, a faluban nincs magyar fiatal család, akinek a jövőben gyermeke lehetne. Egy esetleges magyar elemi kizárólag magyarul beszélő roma gyermekekre építhetne.
A község önkormányzata 2009 óta minden év augusztusában megszervezi az úgynevezett Várnapokat, amikor közös kirándulást tesznek a várromhoz, a közeli tisztáson sátrak (sör, mititej/csórékolbász), a színpadon a környékbeli néptáncegyüttesek és zenekarok biztosítják a jó hangulatot. (Augusztus 16-22 közötti vasárnapon).
Váralmás településtől keletre láthatóak Almás vagy Dezső vár, valaha 4 emeletes, mintegy 20 m magas, 5×5 m alapterületű és 2 m falvastagságú torony romjai. Egy része leomlott, a megmaradt falrész belső oldalán látszanak a gerendák fészkei és a második emeleten a kandallókürtő. Az erődítményt vizesárok övezte, rajta fahíd ívelt keresztül. A tornyokkal erősített várfalnak nyoma sem látszik. Az erdő elhatalmasodott körülötte, megközelíteni igen nehéz.
A faluban található az egykori Csáky-kastély nagyon elhanyagolt maradványa.
Református temploma 18. századi, miután középkori plébániatemploma a 17. századi török-tatár hadjáratok idején elpusztul.
nincs adat
Az Almás völgyében, egy 447 méter magas Csepán nevű dombon állt a bencések által alapított Almásmonostor. Első írásos említését IX. Gergely pápa 1238-ban keltezett levele tartalmazza, amelyben a pápa utasítást ad arra, hogy vizsgálják ki és helyezzék vissza birtokaikba Almásmonostor Benedek rendi szerzeteseit, akiket Kán nembéli László, a monostor kegyura 1235 előtt elűzött, hogy helyükbe premontrei szerzeteseket, majd saját káplánjait telepítse. Ez a bencés monostor, melyet 1241-ben a tatárok elpusztítottak, lehetett az alapja az almási birtoknak, amelyet IV. Béla király Pál országbírónak adományozott, jutalomként a tatárok ellen vívott harcokban mutatott érdemeiért. Pál országbíró parancsára építették fel Almás kővárát abban a formában, amelyben a következő négy évszázadban állt. A régi monostor köveiből csupán egyetlen faragott kődarab maradt meg, amely valamikor ajtó- vagy ablakkeretként szolgáló román stílusú kőpárkány most sírkővé alakítva látható a váralmási református templomban.
Pál országbíró fiától, Miklós erdélyi vajdától hűtlenség vádja miatt 1278-ban elvették a birtokot. 1288–as oklevél tanúsága szerint Váralmásnak a középkorban plébániatemploma is volt, melyet Szent Demeter tiszteletére szenteltek fel.
1335-ből plébánosa is ismeretes, Pál, aki a pápai tizedjegyzék szerint 15 garast fizetett. A várat, melyet egykor Dezsővárának is neveztek valószínűleg építtetőjéről Almásmelléki Györk fia Dezsőről, a 16. század elején János király, 1551-ben Castaldo császári tábornok ostromolta. 1602-ben Basta a magát megadó őrséget felkoncoltatta. 1658-ban a tatárok vették be, majd felgyújtották, azóta pusztul.
A 17. századi török-tatár hadjáratok idején az egész Almás-völgy elpusztult. Ekkor pusztulhatott el a plébániatemplom is, amelynek a reformáció után amúgy sem maradt híve, ugyanis a középkori katolikus lakosság a reformáció idején református lett, a templommal együtt.
Felekezeti megoszlás a községben: ortodox (60,75%) református (33,12%) szombatista (1,07%) baptista (1,25%) ismeretlen (2,72%) más vallás (1,07%).
Református egyház: Váralmás 32 sz. Tel: 0260-626663. Lelkész: Magyar Imre, Mob. 0748-060124, villámposta: magyarimre@yahoo.com.
Katolikus egyház: fília. Évente háromszor.
Polgármesteri Hivatal: (Principala 144), Tel.: 0260 626 609
Polgármester: Dănuţ-Emil Ţuruca (PNL)
Alpolgármester: Vargapál Ferenc (RMDSZ)
Jegyző-titkár: Claudiu-Laurenţiu Bălan
Helyi Tanács: 4 RMDSZ (Gál-Máté István, Varga-Imre István, Vargapál Ferenc, Vincze János), 4 liberális párt (PNL), 1 liberálisok és demokraták szövetsége (ALDE), 1 szociáldemokrata PSD, 1 roma párti (PRPE).
nincs adat
Szálláshelyek
Magnólia Panzió 1 (5,4 km-re Váralmástól)
Magnólia Panzió 2 (5-km-re van Váralmástól)
FARNAS
Farnas (románul Sfăraș) falu Romániában Szilágy megyében. Bánffyhunyadtól északkeletre a vasútvonalhoz közel fekszik. Farnas község Kalotaszeg meglehetősen félreeső pontján fekszik az Almás patak völgyében, a Bánffyhunyad–Almásszentmihály műútról Alsófüld után jobbra letérő földút mentén. A 12. századi tizedjegyzék említi először. 1839-ben és 1863-ban Szferas, 1873-ban Szferázs, 1930-ban Sfărașu néven találjuk.
Története:
A település Árpád kori, a 12. századig Adorján vár területe volt, majd királyi birtok, a Váradelőhegyi Prépostság, majd a Szent Jób-apátság tulajdona volt. A község a középkor elején a világi igazgatás szempontjából Bihar, majd később Kolozs vármegyéhez, egyházilag pedig a váradi püspökséghez tartozott. A település 1272-ben Fornos, 1391-ben Farnos, 1441-ben Farnas, 1666-ban pedig Fárnas néven fordul elő az oklevelekben. 1260 és 1270 között a falut ifjabb István király Szilitelekkel együtt Fülpös fia Mikola ispánnak adományozza, s a váradi káptalannal elvégezteti az iktatást. A század végén, 1291 és 1294 között a farnasiak 10 kepe tizedet fizetnek a váradi püspöknek, első temploma tehát ekkor már készen állhatott. A település első ismert plébánosai, István és Egyed, az 1332. évi pápai tizedjegyzékben fordulnak elő a tizedfizetők sorában.
Farnas történelme a középkorban a farnasi Veres családéval fonódott össze. E család is abból a rokoni közösségből származik, amelyik a tatárjárás előtt élt Fülpös fia Mikola comestől eredezteti magát. 1262 táján, amikor a Mikola-rokonság az okleveles forrásokban feltűnik, a későbbi Veres és Tamásfalvi családok felmenőit már farnasi birtokosokként említik. Kétségtelen, hogy a család legkiemelkedőbb tagja Veres Dénes volt, aki elkobzott birtokai visszanyerését követően 1442 őszétől fogva részt vett Hunyadi János törökellenes küzdelmeiben. 1453-ban írásba foglalt végrendeletében Veres Dénes megbízta fiát, Benedeket, hogy a Farnas lakói részére általa építeni kezdett templom kőművesmunkáit továbbra is fizesse. A hagyomány szerint az 1453-ban már épülőfélben levő templomot a régi farnasi egyház romjaiból emelték. 1467. november 2-án Segesváron a Mátyás király-ellenes lázadás miatt hűtlenségbe esett Veres Benedeket és testvérét, Jánost viszont elsők között fosztották meg birtokaiktól. Mátyás Farnast a többi kalotaszegi törzsbirtokkal együtt Nagylaki Jaksics Istvánnak és Demeternek adományozta. A lengyelországi száműzetésből 1449-ben visszatért Veres Jánosnak végül 1505-ben Szentgyörgyi Péter erdélyi vajda ítélte meg kalotaszegi birtokrészeit, melyek 1518-ban fia, Márton tulajdonát képezték. Farnast a család a Veres Jánosnak a Bekes Gáspár-féle összeesküvésben való részvétele miatt 1575-ben elveszti. A farnasi Veres család a 16. században kihalt, ezt követően a települést a Valkai, Kemény, Gyerőffy, Vitéz, Bánffy, Zichy, majd a Keczeli családok birtokolták. A kuruc háborúk idején – a templom mennyezetének felirata szerint – a templomot feldúlják, s újjáépítését csak 1750-ben fejezik be. Ugyanekkor készül a templom jelenleg is jó állapotban lévő festett faberendezése is. Valószínűleg szintén a 18. század elején omlott be a szentély boltozata is, melyet kazettás mennyezetre cseréltek. 1748-ban a templom szétrombolt kőfala helyett fakerítést készítettek, „1748. Deus providebit” feliratú bejárati ajtaja a múlt században hosszú ideig a papilak templom felőli bejáratául szolgált. A kurucok támadásai alkalmával széthordták az egyházközség klenódiumait is. Egy 1721 körüli összeírásból tudjuk meg, hogy a farnasi harang a magyarbikaliak tulajdonát képezte, viszont csak rövid ideig, mivel egy későbbi, szintén magyarbikali feljegyzésből kiderül, hogy „a farnosiak visszavették magokhoz a magok eddig itt állott harangjokat”.
1859-ben, az akkori lelkész ásatásokat végzett a hajótól északra feltételezett középkori kripta lokalizálása végett. Ekkor egy sírboltra és mintegy tucatnyi csontra és koponyára leltek, valamint „művészi beccsel bíró faragványokat, faragott épületköveket és egy keresztelőmedencét találtak”. Mindezeknek sajnos nyomuk veszett.
1936-ban a farnasi egyházközség és az akkori tanító, Antal Béla kérésére Kós Károly két változatban elkészítette a templom portikusza helyére építendő torony tervrajzát, tervét viszont – valószínűleg a tanító hirtelen halála miatt – sohasem valósították meg.
1962-ben felmerült a templom javításának gondolata – Debreczeni László, a Kolozsvári Református Egyházmegye műemlékvédelmi és építésügyi bizottságának akkori tagja elkészítette az általa javasolt munkálatok listáját. Célja a templom körüli talajfeltöltődés eltávolítása, a falak szigetelése, a harangláb sisakjának megjavítása és a templom megtáskásodott vakolatának leverése volt, mert – mint írja – a vakolat alatt faragott kövekből rakott falazás látszott. A munkálatok végül valószínűleg csak a legszükségesebb javításokra szorítkoztak.
Lakossága:
1850-ben 365 főből 203 fő magyar, 4 fő zsidó, 2 fő cigány. 1992-ben 180 főre apadt lakosságából 111 fő román és 69 fő magyar. 2011-ben 118 lakosa van, ebből 86 román és 32 magyar.
Oktatás
Nincs helyben iskola.
Kultúra, gondoskodás
Napjainkban öregek otthona az az épület, melyet a Szent-Iványi család építtetett kastélynak az 1800-as években. A központ emeletes és földszintes épületben fejti ki tevékenységét, 22 szoba van idős emerek részére, mindegyik külön bejáratú, saját fürdőszobával. Az otthonban van 3 társalgó, étkezde, konyha, könyvtár, orvosi rendelő és kezelésre berendezett helység.
Az otthon állandó gondozást és ápolást biztosít, van éjszakai ügyelet is. Igazgató: Molnár Irma (elérhetőség: 0729 957834, siloamoregotthon@wordpress.com.)
Egyház
1850-ben 156 fő görögkatolikus, 8 fő római katolikus, 197 fő református 4 fő izraelita hitű. 1992-ben 110 fő ortodox, 2 fő római katolikus, 67 fő református.
Református egyház: (Farnas 107 sz.) Tel. 0260-626812, lelkész Bálint Ferenc, mob.0754-243674
Látnivalók:
Az 1241-1242-es tatárjáráskor az országra törő és fosztogató tatár sereg várát teljesen lerombolta.
A község alsó részében, egy dombhajlaton fekszik Farnas kis méretű, keletelt temploma, valószínűleg a tatárjáráskor (1241) lerombolt Almásmonostor várának köveiből a 15. században épült, gótikus stílusban. A falba épített, 1510-ből való sírkő a Mátyás király elleni felkelés egyik vezéralakjának, Farnasi Veress Jánosnak állít emléket. Az épülettől délnyugatra magas kőalapra helyezett zsindellyel fedett, valószínűleg 18. századi szoknyás fa harangláb áll. A Szentléleknek szentelt harangját 1475-ben öntötték. Az 1703-1711-es Rákóczi-szabadságharcban megrongálódott templomot csak 1750-ben hozták helyre. Ajtókereteit reneszánsz faragványok díszítik. A templomhajó és a nyolcszögletű szentély (56+12 kazettából álló) mennyezetét Gyalui Asztalos János és Umling Lőrinc fakazettái (kétfejű sas, pelikán, nap, bűnbeesés) díszítik, szószékét ugyancsak Umling készítette 1750-ben. A templom melletti harangláb két harangja közül a nagyobbik 1745-ből való. A szentély lefaragott gyámkőcsonkjai és a hajóban elhelyezett kör alakú, díszítetlen zárókő bizonyítéka annak, hogy eredetileg boltozva volt. A templom tetőzetét a 20. században újjáépítették. Egy 1912-ben készült fényképen még megfigyelhető a magas, gótikus jellegű tetőszerkezet, amelyet sajnos alacsony hajlásszögű, jellegtelen tetőzettel váltottak fel. E kép lényegében mai állapotát tükrözi, noha az idők folyamán a harangláb megjelenése lényeges átalakuláson ment át: a kalotaszegi tornyokra jellemző, sarkokon elhelyezkedő négy fiatorony egykori létéről ma csupán a gerendákon megfigyelhető szerkezeti kapcsolatok tanúskodnak.
A faluban található még a Szent-Iványi család 19. század eleji kastélya, melyet öregek otthonává alakítottak.
KISPETRI
Kispetri (románul Petrinzel) falu Romániában, Szilágy megyében, az Almás völgyében, Sztána és Váralmás között helyezkedik el. Közigazgatásilag Váralmáshoz tartozik. Első említése a 14. századból maradt fenn. 1850-ben Kis Petri, 1873-ban Petri, 1920-ban Petrindul mic néven említik. A trianoni békediktátum ratifikálásáig a település a Kolozs vármegyei Hídalmási járás része.
Története:
A település valószínűleg a kalotaszegi várak egyike, az Almás vár alatt elterülő Dezsőfalvából alakult ki a tatárjárás után (1241). Régi egyházas hely, Demeter nevű plébánosát a pápai tizedjegyzék többször említi.
A tatárjárást követően felértékelődött a védelmet nyújtó várak szerepe, ezért a második honalapítóként ismert IV. Béla kővárak felépítését szorgalmazta országszerte. A kalotaszegi várak is ebben az időszakban keletkeztek, és feltehetően az Almás vár alatt elhelyezkedő Dezsőfalvából alakult ki a település.
Lakossága:
1850-ben 535 fős lakosságából 409 vallotta magát magyarnak, 1992-ben 228 főből 211 fő magyar, akik mind reformátusok. 2011-ben 139 lakosa van, magyarok.
Oktatás:
Nincs iskola.
Egyház:
A hitélet fontosságát bizonyítja, hogy régi egyházas hely, melynek Demeter plébánosát több írásos forrás, elsősorban pápai tizedjegyékek említik.
Felekezet szerint pedig a reformátusok számbeli aránya a legjelentősebb.
Református egyház: lelkész: Bántó-Tamás Csilla-Andrea, mob. 0722-211847, villámposta: bantamas@yahoo.com.
Látnivalók:
Tűzvész pusztította középkori templomának helyén az 1700-as években emeltek új templomot, melyet 1903-ban átépítettek. Umling Lőrinc által 1745-ben festett mennyezeti kazettáit, valamint szószékét (1715) és úrasztalát (1698) Budapesten, a Néprajzi Múzeumban őrzik. Két harangja közül a kisebbiket Tamásfalvy Krisztina grófnő ajándékozta a gyülekezetnek, 1712-ben.
SZTÁNA
Sztána (románul Stana) falu Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében, Kalotaszegen. A kalotaszegi Alszeg legkisebb települése.
Neve a szláv Stan, Stana személynévből származik, valószínűleg magyar névadással. Történeti névalakjai: Zthara (1288), Eztana (1391), Eztha (1409), Ezthan (1440), Stana (1444). Az Esztána névváltozat még a 18. század folyamán is megjelent. Nincs köze az ‘esztena’ jelentésű román stână szóhoz.
A 14. századig Bihar, ezután 1920-ig, majd 1940–1944 között ismét Kolozs vármegyéhez tartozott. 1968-ban csatolták Szilágy megyéhez, elvágva hagyományos vonzásközpontjától, Bánffyhunyadtól.
Története:
A 13. és a 18. század között legfőbb birtokosa a Gyerőfi család volt. A 18. század folyamán más családok is szereztek benne részbirtokot.
Magyar lakossága a 16. század óta református. Az 1700-as adatok még nagyarányú magyar lakosságról számolnak be, akik református vallásúak voltak. Az 1900-as években érkezett meg ide nagyobb román nemzetiségű csoportj és vált számarányuk egyre jelentősebbé. Az 1700-as adatok még nagyarányú magyar lakosságról számolnak be, akik református vallásúak voltak. Az 1900-as években érkezett meg ide a román nemzetiségűek nagyobb csoportja és vált számarányuk egyre jelentősebbé. Görögkatolikus parókiáját 1795-ben szervezték.
A két világháború között több kőbányát is nyitottak, 1926 és 1994között pedig alabástromot termeltek ki.
Lakossága:
1850-ben 444 lakójából 298 volt református magyar és 144 görögkatolikus román. 1900-ban 523 lakójából 350 volt magyar és 170 román anyanyelvű; 332 református, 169 görögkatolikus, 11 római katolikus és 10 zsidó vallású. A lakosság 35%-a tudott írni-olvasni és a nem magyar anyanyelvűek 85%-a beszélt magyarul. 2002-ben 198 lakójából 136 magyar és 61 román nemzetiségű; 134 református és 58 ortodox vallású.
2011-ben 278 lakója volt, ebből 155 magyar és 123 román, 148 református és 110 ortodox.
Oktatás
A magyar tannyelvű négy osztályos iskola 1982-ig, majd 1998 és 2002 között. A környék szórványban élő román gyermekei számára fölállított nyolc osztályos, román tannyelvű nyaralótelepi iskola pedig 1972-ig működött.
Kultúra
Kós Károly és a Szentimrei szellemi örökség ápolása nemes feladat és országos kisugárzású rendezvényekre kerül sor Sztánán. A rendezvények szervezője és lebonyolítója a Szemtimrei Alapítvány, ennek keretében az utóbbi két évtizedben több fontos és értékes kezdeményezés született: a Sztánai Napok (célja egy-egy kerek évfordulóhoz köthető romániai magyar író, politikus, közéleti szereplő pályaképének sokoldalú megrajzolása), Farsangok Sztánán (az első 1914-ben volt, 2001-ben felújították),. Kós Károly Emléktúra (látni és élményekkel gazdagodni a csodás vidéken): A sztánai Múhely célját eredetileg a Sztánai-völgy természeti, táji erőforrásainak és értékeinek feltárása képezte. Az utóbbi években táborokat is szerveznek nem csupán néptáncosoknak, hanem vannak komolyzenei és honismereti filmszemle táborok is.
Egyház
A faluban van református és ortodox templom.
Református egyház (Sztána 92.sz.). Tel. 0260-626226. Lelkész: Papp Hunor Zsolt. Mob. 0744-616669, villámposta: papphunor@freemail.hu.
Látnivalók
Középkori elemeket tartalmazó református templomának első ismert átépítése 1640-ben történt. 1836–1838 között bővítették, átalakították. Tornya 1876-ból való. A 18. század elején készített, 42 kazettából álló mennyezete, ami jelenleg a nyugati részen található, másodlagosan felrakva, részben átfestve, Gyalui Asztalos János alkotása. A 18. század második felében Umling Lőrinc műhelye tevékenykedett a templomban, 1767-ben papi széket, 1777-ben szószékkoronát festve. A 19. század eleji nagyobb átalakítás alkalmával készült a keleti rész 36 táblás kazettás mennyezete, itt a mester megpróbálta utánozni a korábbi mennyezet díszítéseit.
Ortodox (eredetileg görögkatolikus) templomát Kós Károly tervei szerint, 1927-ben építették.
A mai vasútállomástól 400 méterre, nyugatra és a falutól három km-re található a falu régi vasútállomása. A vasút túloldalán, a vasúti munkások egykori barakkjai helyén 1900-tól alakult ki nyaralótelep, ahol főként módos kolozsvári polgárok építtettek villákat. A telep legjelentősebb épülete, egyben Sztána legismertebb építészeti emléke Kós Károly saját háza, az eredetileg hétvégi háznak szánt Varjúvár, melyet 1909-ben tervezett, 1910őszén és telén épített, majd 1925-ben bővített. E fölött a Csiga-dombon építette az 1920-as években a Varjú-tanyát, amelyet alkotóhelyként használt. A kettő között áll a mai telep legnagyobb épülete, a Kós által tervezett Szentimrei-villa (1924–1925). 1944. október 16.és 20. között a kalotanádasiak módszeresen kifosztották a nyaralótelepet, ekkor pusztult el a Varjú-tanya is.
Kós Károly mellszobrát, Gergely Zoltán szobrászművész alkotását 2013. október 13-án avatták fel.
Híres emberek
1911-től nyaralótelepi házában töltötte a nyarakat, majd 1918 decemberében ideköltözött Budapestről és 1944-ig itt élt Kós Károly építész, grafikus, író, könyvkiadó, politikus, művelődésszervező.
Itt született 1919. augusztus 31-én fia, Kós Károly néprajzkutató.
1925-től itt töltötte a nyarakat és 1937–1944-ben itt élt Szentimrei Jenő irodalomszervező, újságíró, költő, író.
1914-ben Kós vendége volt Móricz Zsigmond.
Vendégfogadás
Kék Iringó panzió, Riszeg Vendégház, Orgona panzió
Civil szervezet
Szentimrei Alapítvány
Alapítás éve: 1998.
Elérhetőség: Sztána, Szentimrei Ház, tel: 0040-264-585134,
Célja: „a Váralmás községhez tartozó Sztána faluban visszakapott ingatlanokban, amelyek egykor Szentimrei Jenő és Ferenczy Erzsébet tulajdonában voltak, meg akarom őrizni emléküket, művészeti hitvallásukban, egész tevékenységükben tükröződő ragaszkodásukat a szülőföldhöz, kitartásukat a mostoha körülmények közepette is. Erdélyiségük ma követésre méltó eszmei alap, ezért alapítványt hozok létre, amely a hagyományos értékek megőrzését, tudatosítását, továbbfejlesztését, beépítését szolgálja
Kapcsolat: Szabó Zsolt (elnök), mob. 0745-850004.
ZSOBOK
Zsobok (románul Jebucu) falu Romániában Szilágy megyében. Zsobok (Jebucu) falu Szilágy megyében, 59 km-re a megyeközponttól, Zilahtól. A falu az 1G jelzésű országút Magyarzsombort (Zimbor) Bánffyhunyaddal (Huedin) összekötő szakaszából leágazó, 103N jelzésű megyei út mentén található. Kijárata van az E60-as főútra Sárvásárnál ettől 5 km-re, Bánffyhunyadtól 10 km-re. Kalotaszeghez tartozó település, gazdag népművészeti kinccsel. Szomszédai: északon Farnas, délen Körösfő, délnyugaton Sárvásár, nyugaton Magyarbikal, keleten Sztána. Községközpontja Váralmás. Bár Szilágy megyei falu, nyelvjárásilag azonban Kalotaszeghez tartozik, a vasútvonal képezi a határt Szilágy, illetve Kolozs megye között Zsobok esetében. Zsobok 1920-ig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásának része.
Történet
Első említése: 1391-ben Sobok, 1446-ban Zobok néven említik az oklevelekben. 1839-ben Sobok, Zsebuk, Soboku, 1863-ban Zsebuk, 1920-ban Jebuc. Zsobok neve szláv eredetű szó, magyarul gödröt jelent, s mint neve is mutatja, védett eldugott helyen, egy gödör mélyén fekszik ősidők óta. Mondhatni rejtett fekvése és nehezen járható útjai megkímélték a pusztulástól a benne letelepedett magyarságot. Sovány, köves, nehezen művelhető határa nem keltette fel sem a földesurak kívánságát, sem más ajkú népek letelepedési, birtoklási vágyát.
A falu három fõ részbõl tevõdik össze, a három utca mentén: Alszeg, Felszeg és Egellõ. Területét tekintve a belterület 115 hektárt, a külterület pedig 10200 hektárt foglal magába. Zsobok gödörfalu és a 2,5 km-re lévõ vasútmegállóhoz földes gyalogút vezetett. Autóbuszjárat sosem volt a faluban. A gyülekezet nagy összefogásával és külföldi segítséggel 1994-ben elkészült a Zsobokot Sárvásárral összekötõ új köves út. Azóta Zsobok megközelíthetõbbé lett, az ingázási lehetõségek is könnyebbek lettek.
Lakossága
1850-ben 418 főből 416 fő református magyar.
1992-ben 333 fős lakosságából 3 ortodox román kivételével mindenki magyar. Egy római katolikus és 1 pünkösdista kivételével mindenki református.
2002-ben a talapülés lakossága: 444 fő volt, amelyből 443 magyar és 1 cigány.
2011-ben 321 fő lakja a települést. Ebből 311 magyar és 10 cigány.
Kultúra
Júliusban itt rendezik meg évente a Kalotaszegi Alkotótábort. Hagyományos a zsoboki művésztábor, tizennégy évvel ezelőtt kezdeményezte Essig Klára képzőművész, azóta a falura irányul a képzőművészek figyelme minden nyáron. Minden augusztusban kisebbségi néptánc-együttesek látogatnak a faluba, és Zsobok házigazdája volt több neves eseménynek is, mint a Szent István Kupa elnevezésű focitorna, Aranka György Anyanyelvi vetélkedő, Egyházmegyei Vallásvetélkedő, Evangélizációs Bibliahét, stb.
Oktatási helyzet
Zsobokon csak magyar nyelvű elemi oktatás működik. A felső tagozat 1990-ben megszűnt gyermekhiány miatt: ebben a falura is jellemző „egykézés”, illetve a korábbi elvándorlás is szerepet játszott. 1990–1994 között egyetlen összevont osztály működött a faluban. 1993-ban új lelkész (lelkészházaspár) került a református gyülekezetbe. A javaslatukra indult 1994-ben árvaház a faluban, a parókia szervezésében működő intézmény harminc árva, intézetből kivett gyermekkel indult. Új épületeket építettek, a régieket felújították, és megteremtették a feltételeket, hogy akkreditált viszonyok között működhessen az otthon. Ugyanettől az évtől a felső tagozat is újraindult, önálló osztályokkal.
Az elemi oktatás továbbra is összevont formában működött, de a gyermekotthonnak köszönhetően ezt is sikerült bővíteni: 1996-tól kéttanítósra, 2006-tól háromtanítósra. 2008-ban ismét kéttanítósra csökkent, jelenleg is így működik.
Oktatási jövőkép:
Zsobokon a magyar oktatás jövője szorosan összefügg a gyerekotthon jövőjével. Mivel a faluban évente csak egy-két gyermek születik, a gyerekotthonos gyerekek nélkül legfeljebb egy egytanítós elemi és összevont felső tagozat volna tartható. A magyar óvodai csoportban tanuló 20 gyerek közül is csak 3 zsoboki, 16 gyerekotthonos és 1 kispetri, így a következő években az elemi közvetlen utánpótlása is nagyrészt a gyerekotthonos gyerekek közül kerül ki. A 2014-2015-ös tanévben az előkészítő osztályba 5 gyerek van beíratva, tehát az elemi létszáma 29 főre fog csökkenni. A felső tagozaton vélhetően sikerül megőrizni minden évfolyamon az önálló osztályokat.
Zsobok egyik dísze és büszkeségeként épült fel Molnár Irma, helyi lelkipásztornő kezdeményezésére a Bethesda Gyermekotthon, melynek első épülete 1994 szeptemberében, második, terjedelmesebb épülete pedig 1996-ban került felavatásra. A Bethesda Gyermekotthon és Szórványiskola-központ a kegyelem és irgalom háza akar lenni árva, félárva és szociálisan terhelt családból származó gyermekek számára. Az említett gyermekek mellett gondozásba veszi azokat a szórványgyermekeket is, akiknek lakhelyükön nincs anyanyelvű iskolázási lehetőségük. Az iskolai év idején ezek a gyermekek is az otthon lakói.
Bethesda Gyermekotthon elérhetősége: Zsobok 21 szám, tel: 0260 626 102, villámposta: bethesdaotthon@gmail.com.
Iskola címe: 457013, Zsobok 22 sz. Tel.: 0260626104. Igazgató: Varga-Imre István.
Kultúra
Egyház
A lakosság nagy része a 16. századig mélyen katolikus. A reformációra fogékonyak voltak, ezért átvették a református hitet.
Zsobok temploma valószínűleg a 13. században épült. Ma is megtalálható a cinteremben a kőből faragott gótikus keresztelőmedence, egy, az 1940-ben épült s a 17. század közepén elpusztult templom utolsó maradékaként. Az elpusztult templom helyén 1681-ben épült új templom. A ma is létező kőtornyot 1840-ben építik, Mátyás Mózes lelkészsége idején. 1876. aug. 9-én tűzvész ütött ki a faluban, s a faluval együtt leégett a templom és a torony faszerkezete. Mike Lajos lelkész, aki felépíttette az első iskolaházat és a feljegyzések szerint “hívei számára munkáról is akart gondoskodni, létesítvén az ún. zsoboki márványgyárat”, 1879-ben újjáépítteti a tűzvész által elpusztított templomot. 1908. júl. 15-én ismét tűzvész pusztított a faluban. Leégett a falu több mint 1/3-a és vele együtt az újonnan felépített templom is. Az ismételt újjáépítéssel bánffyhunyadi Lukács István építkezési vállalkozót bízta meg a gyülekezetet. 1911-ben ismét leégett a falu nagy része. Ez a tűzvész azonban megkímélte a templomot. A harmadik tüzeset óta maradt fenn a szólás: „Háromszor égett le, mint Zsobok”.
Református egyház: Zsoboc 23.sz. Tel. 0260-626101. Lelkész Barta István Zsolt, mob. 0742-015443, villámposta: bartaistvan@yahoo.com.
Látnivalók
A településen álló egykori templomból, amely a 15. század végén keletkezett, napjainkban már csak a keresztelőmedence látható. A faluban többször is tűzvész ütött ki. 1992-ben restaurálták azt a templomot, melyet ma is látogathatnak az érdeklődők és amelynek csodálatos mennyezetét faragott kazetták díszítik. Ősi templomából a keresztelő medence maradt ránk, 1490-ből. A falut pusztító tűzvészek miatt ma is látható templomát 1908-ban építették újra és akkor nyerte mai formáját, majd 1992-ben restaurálták, azóta mennyezetét újonnan faragott fakazetták díszítik.
Vendéglátás
Szálláshelyek 15-20 km-re.