A községet 1415-ben szolnokvármegyei, majd 1495-től középszolnokvármegyei helységként tartják nyilván. Ebben az évben nov. 13-án a birtokért per folyt Kusalyi (Jakcsi) György és István, meg Odi János között. 1429 jul. 15-én a  birtokba Haraklyáni István János fiát, András fiait: Lukácsot és Lászlót, János fiait: Jánost és Lászlót iktatják be.

1458 március másodikán Dobai Sándor Mihályné elzálogosítja a Haraklyan birtokbeli udvarház-helyét Nagydobai Gogán Balázsnak. 1543-ban (a középszolnoki Haraklÿanban) 8 kapu után adóztatták meg a Haraklányi Miklós jobbágyait. 1570-ben Haraklÿanban már 5 kapuszámnyi adót fizettek a Haraklányi János jobbágyai.

Haraklányban 1618-ban Árva István Haraklányi Miklósnak egy nemesi házhelyet ad örök 1635-ben Harakláni Miklósnénak az osztályegyezségnél itt jobbágyokat adnak. Haraklyán birtokot 1701 ápr. 19-dikén I. Leopold király Serédi Péter bárónak adományozta a volt birtokos nemes Haraklányi Mihály magtalansága miatt.

A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben a községből a következőket írták össze. Főbb birtokosok: gróf Andrási Károly és gr. Kendefi Rákhel, gr. Bethlen Gergelyné; kisebb birtokosok: Pelei Mihály, Szabadszállási István és György, Halmágyi József, Bene Antal, Ladányi Sámuel, Fejérvári János, (gr.) Teleki László, gr. Toldi Zsigmond és Posztai Ádám; pap: Popa Juvon oláh; kántor: Pap Simon oláh; molnár: Morár Mitruj.

A helység újra 1713-ban kezdett telepűlni; azelőtt sokáig puszta volt. 1733-ban Haraklányban (Hereklanul) 44 volt az oláh családok száma; egyesült papja Ignácz nevet viselt.

1847-ben a lakosok száma 584; római katolikus 5, görög katolikus 372, református 7.* 1890-ben lélekszáma 578, melyből magyar anyanyelvű 25. A házak száma 105.

A 2011. évi népszámlálás szerint a Haraklány község lakossága 3.575 volt, szemben a 2002-es népszámlálással, amikor 3.762 lakosa volt a községnek. A lakosság nagy része magyar (58,29%). A főbb kisebbségek a románok (36,78%) és a romák (2,27%). A népesség 2,6%-a esetében az etnikai hovatartozás nem ismert.

Haraklány községben három iskolát találhatunk:

Diósad ( Haraklány község )   1-4 osztály, Cím: Diósad 457168, Magyargoroszló (Haraklány község )   1-8 osztály, Szilágypanit ( Haraklány község )   1-8 osztály.

A haraklányi iskolának nincs magyar tagozata.

Művelődési Ház: cím: Diósad, Ady Endre őseinek faluja

Magyar művelődési élet: A magyar művelődési élet egyik évente tartandó eseménye a március 15. megünneplése. Ezen kívül évente betakarítási, illetve szüreti ünnepségeket tartanak.

Görögkatolikus fatemplom (anyakönyvet 1824-től vezetnek)

Szilágypaniti Tölgyes és Szilágypaniti tavi tölgyes

A Magyarbaksai “Szent Arkangyal” fatemplom

Bogdándi Református templom

Simion Barnutiu kulturális központ – Oláhbaksa

Erkedi református templom

Haraklány természeti és turisztikai öröksége nagyon fontos. A község találtak két tartalék, az egyik a Szilágypaniti Tölgyes és Szilágypaniti tavi tölgyes, mind Szilágypanitban található egy olyan turisztikai potenciállal, amely képes lehet megvalósítani olyan beruházásokat, amelyek elősegítik a megközelíthetőség javítását. Egy másik szempont a turizmus, amelyben kulturális örökség megtalálható, létét történelmi emlékek bizonyítják, mint a Bogdándi Református templom, a Simion Barnutiu kulturális központ, vagy az erkedi református templom.

Haraklány községközpont falvaiban a kulturális és művészeti események, falunapok zajlik. A legtöbb falu Vitéz Mihály emlékmű jubileumi esemény köré szervezi a falunapokat, amely vonzza a turisták száma.

            Haraklány községben 2008-ban mélyfúrással terápiára alkalmas vízforrásokat értek el.

Szilágypanit közelsége Zilahhoz magyarázza valószínűleg Sebes Antal, egykori kormányzó, itt építetett magának udvarházat. Sajnos kegyetlen emlékek fűzték a településhez, hiszen a templomban levő síremlék értelmében 1828-ban itt temette el fiatal feleségét, a mindössze 21 éves Orgovány Juliannát. Szerencsére, a jelenkori vezetés nem engedte az épület hanyatlását, ezért felújították. Három oldalán oszlopsor tartja a tetőszerkezetet, amelyek most régi pompájukban tündökölnek. A szép tervezésnek köszönhetően az udvarról csodálatos kilátás nyílik a településre. Az épületet kultúrházként használják.

Haraklány testvértelepülése 2009. szeptember 18-tól Páhi (Magyarország, Bács- Kiskun megye)

Sebes család tagjai:

Sebes Dienes 1794-ben Kraszna vármegye alszolgabírója;

Sebes Sámuel ugyanakkor Szászváros jegyzője. László a király testőrségnél őrnagyi ranggal volt; 1837-ben erdélyi országgyűlési kir. hivatalos.

Antal erdélyi főkormányszéki tanácsos, meghalt 1835-ben. Fia Ferencz 1848. előtt Közép-Szolnok vármegyében főszolgabíró.

Károly dulló Marosszéken 1846-ban. Miklós levéltárnok Közép-Szolnokban, 1848-ban szolgabíró. – József törvényszéki ülnök, ifjabb József aljegyző; Sándor börtön-őr ugyanott, Miklós Zilah városi hivatalnok, József Abrudbányán városi és bányatörvényszéki hivatalnok. Ferencz kataszteri hivatalnok.

Előnév nélkül fordulnak elő László 1760. Somró-Ujfaluban Doboka megyében birtokos. *

János ügyvéd Küküllő megyében 1848-ban. Pál Toroczkón unitárius lelkész, utóbb igazgató tanár 1837. körül. Fia Pál országos számvevőségi tiszt.

Haraklányon születtek: nincs adat

Haraklányon éltek: nincs adat

Haraklányon tanultak: nincs adat

1847-ben 584 lakosa volt, melyből 5 római katolikus, 372 görög katolikus, 7 református volt.

1890-ben 578 lakosából 25 magyar, 553 oláh volt, melyből 6 római katolikus, 553 görög katolikus, 12 református, 7 izraelita.

Református egyház: Magyargoroszló – Guruslău 457169, nr. 60, Com. Hereclean, Diósad – Dioşod 457168, nr. 516.

Lelkész: Veress Ernő, Borla 457046, nr. 171. com. Bocşa

Telefon: 07350 502222. Villámposta: ernover@gmail.com

Baptista egyház:

Katolikus egyház: http://www.varad.org/hu/plebaniak/  ebben sem találom

Sebes család tagjai:

Sebes Dienes 1794-ben Kraszna vármegye alszolgabírója;

Sebes Sámuel ugyanakkor Szászváros jegyzője. László a király testőrségnél őrnagyi ranggal volt; 1837-ben erdélyi országgyűlési kir. hivatalos.

Antal erdélyi főkormányszéki tanácsos, meghalt 1835-ben. Fia Ferencz 1848. előtt Közép-Szolnok vármegyében főszolgabíró.

Károly dulló Marosszéken 1846-ban. Miklós levéltárnok Közép-Szolnokban, 1848-ban szolgabíró. – József törvényszéki ülnök, ifjabb József aljegyző; Sándor börtön-őr ugyanott, Miklós Zilah városi hivatalnok, József Abrudbányán városi és bányatörvényszéki hivatalnok. Ferencz kataszteri hivatalnok.

Előnév nélkül fordulnak elő László 1760. Somró-Ujfaluban Doboka megyében birtokos. 

János ügyvéd Küküllő megyében 1848-ban. Pál Toroczkón unitárius lelkész, utóbb igazgató tanár 1837. körül. Fia Pál országos számvevőségi tiszt.

Haraklányon születtek: nincs adat

Haraklányon éltek: nincs adat

Haraklányon tanultak: nincs adat

Polgármesteri Hivatal: 457165 Haraklány, Fő utca, 26 szám, Szilágy megye, tel. 0260 629 480, primariahereclean@yahoo.com

2016-os választások óta:

Polgármester: Dobrai Ferenc (Romániai Magyar Demokrata Szövetség)

Alpolgármester: Bóné Csaba (Romániai Magyar Demokrata Szövetség)

Jegyző: Fizeșan Otilia-Cosmina

Helyi tanács:

Haraklány egy önkormányzat, amely 13 tanácsosból áll. 2008-ban megválasztották a polgármestert, Dobrai Ferencet, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség tagját. A helyi önkormányzatoknak a 2016-os helyi választásokkal kezdődően a politikai pártok összetétele a következő: RMDSZ 7, PNL 3, PSD 2, ALDE 1.

RMDSZ: Bóné Csaba, Futó Ferenc-Róbert, Kozma Károly, Kulcsár Ferenc, Kulcsár Mihály, Püsök Lajos, Püsök Miklós-Csaba

Parlamentben – nincs képviselő

nincs adat

nincs adat

Diósad: forrás: http://szilagysag.eloerdely.ro/telepulesek/ 

A szájhagyomány szerint Thököly Imre is járt Diósadon (1677. november 6-án este érkezett), s a szabadságharcos Szabó Pál lelkész, a későbbi esperes, Bem tábornok testőr csoportparancsnoka is itt van eltemetve. Nem utolsó sorban, Ady Endre őseinek faluja.

Magyar település a Szilágyságban, Zilahtól északnyugatra. Megközelíthető a Zilah-Szatmár főúton, Zilahtól 11 km-re jobbra térve a goroszlói vasútállomás előtt, azt elhagyva, a földrajzi értelemben vett Tövisháton jobbra fordulva.

Története

Első írásos emléke a településnek 1345-ből való, amikor a váradi káptalan előtt Od és Mocsolya birtok fölött békésen megosztoznak Od(i) János fiai és a Guthi testvérek. Ekkor választják el a mocsolyai, diósadi és kusalyi birtokokat. 1364-ben ismét kijárják Diósad határát, ezúttal Dénes erdélyi vajda rendeletére s a továbbiakban az adiak a kusalyi Jakcsokkal perlekednek 1584-ig, amikor Hadad várának tartozékaként Wesselényi birtokba kerül.

Diósadról igen gazdag az információ a középkor korai szakaszából is, a leleszi Konvent is számos (feldolgozatlan) dokumentumot őriz, a Zichy-és Wesselényi-okmánytár is, a kolozsmonostori Konvent 1441-1461 között 6 jegyzőkönyvet őrzött meg a birtokviszályokról.

Az Ad(i) János leszármazottain kívül birtokai voltak itt még a Széchi, Gúthi és Gencsi családoknak, Pázmány Péternek és özvegyének, a sámsoni Körösi családnak, a somlyói Báthory családnak, a kusalyi Jakcsoknak és a bélteki Drágffyaknak, a szilágynagyfalusi Bánffy családnak, majd 1641-tól a Lónyai és a szántói Becski családnak. I. Rákóczi György egy udvarházat és 9 jobbágytelket adományozott Bán Istvánnak, de a Gúthi Zsuzsanna leszármazottai – a Fodor család – 1733-ig osztatlanul birtokolták földjeiket. A 17. század elejétől kezdődően történelme a hadadi várhoz, illetve a Wesselényiekhez kapcsolódik.

Diósad lakosságára, annak számbeli növekedésére vonatkozólag elmondhatjuk, hogy életképes település volt az idők folyamán, önmagát többször újrateremtette.

Valaha (1623) városi rangú település volt. Ma házainak száma 545. Szerencsétlenségének elsőrendű oka a szomszéd falu, Kusaly, annak gazdasági és egyéb vonatkozású determináló volta, amely eltartott a hadadi vár birtokbavétele után is. Bár 1584-ben Báthory István, lengyel király Wesselényi Ferencnek adományozza Diósadot, Hadad várának tartozékaként és 1623-ban városi (oppidum) rangú település, lakossága legalább háromszor cserélődött. Ezeknek okai között említhetjük például az 1668-as esztendőt, amikor a tatárok elpusztítják a falu lakosságának nagyobbik részét, a későbbi (székely) betelepítéseket, az 1849-es kolerajárványt. A református egyház Diáriumában olvashatjuk, Kovács Zsigmond utólagos bejegyzéséből: „a cholerában elhaltak feletti harangozás és felettük való prédikálás eltiltatott”.

A Pragmatica sanctio idején már 90 magyar és 9 görög katolikus él Diósadon. 1847-ben, a kolerajárvány előtti évben, 922-en lakták Diósadot, ez a szám 1896-ban 1453-ra emelkedett. 1943-ban a lakosság száma meghaladta a 2000-et, s ekkor még egységes a református egyház, a születések száma meghaladta az elhalálozottakét, a demográfiai görbe felfelé ívelő, amit az is bizonyít, hogy az 1950/60-as években itt párhuzamos osztályok működtek.

A diósadi állami iskola múltját egy ismeretlen szerző 1928. április elsején iktatta. Ezek szerint a diósadi felekezeti oktatás kezdetét az 1800-as évek elejétől számíthatjuk, amikor az egyházi jegyzőkönyvek említést tesznek a rector fizetéséről, a tankönyvek beszerzéséről. Az állami iskola létesítését a magyar királyi vallás és közoktatási miniszter rendeletében határozta el 1900-ban, s az oktatást 1905. november 25-én indították útjára. Az általános iskola ma is működik.

Történelmének leghosszabb szakaszában zárt és öntörvényű közösség volt, így tudott fennmaradni. A diósadiak jelenéhez tartozik múltjuknak tudatos vállalása.

Hivatkozások

Kultúra Diósadi falunapok

Oktatás https://kronika.ro/erdelyi-hirek/bezartak_a_diosadiak_magyar_iskolajat_

Oktatás

• SAT DIOŞOD, Nr. 465, COM. HERECLEAN, Cod Postal 457165, Jud. SĂLAJ
• Magyargoroszló ( Haraklány község ) 1-8 osztály
• Szilágypanit ( Haraklány község ) 1-8 osztály

Magyargoroszló

Magyargoroszló a mai Szilágy megye északi részén, a Zilah-Sarmaság közötti műúttól 3 km-re jobbra, Zilahtól 15 km-re helyezkedik el, a Tövishát tájegység egyik jellegzetes települése.

Közigazgatásilag Szilágypanittal, Bádonnal, Diósaddal, Magyarbaksával együtt Haraklány községhez tartozik. Területe északon Mocsolyával és Kusalyjal, keleten Diósaddal, délen Haraklánnyal, nyugaton Bádonnal, Perecsennel és Ballával határos.

Története

Szilágy megyében három település is szerepel Goroszló néven. Magyargoroszló neve személynévi eredetű (Goroszló), magyaros névadással keletkezett. Nevének változatai: 1473 Borosló, 1475 Goroszlófalva, 1481 Boroszló, 1584 Guruzló, 1601 Goroslau, 1760 Magyargoroszló, megkülönböztetésül a Szamos menti két azonos nevű falutól és az azóta eltűnt Kismagyargoroszlótól.

Magyargoroszló birtoklásáért az évszázadok során állandó versengés folyt a nagybirtokosok között.

1795-ben a kincstár Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.

Sajnos, a jobbágyokról kevesebb adat maradt fenn. Csak peres ügyekben szerepelnek név szerint. 1553-ban Goroszlón 18 kapu után fizettek adót a somlyai Báthory András jobbágyai. Ugyanakkor feljegyeztek egy bírót, 22 szegényt, 12 szervitort és 28 új házat.

1630-ban Báthory András 28 jobbágyán kívül még két nemes ember is volt a faluban, Herhely János és Asztalos Mihály. Puszta telket ötvennél is többet találtak.

1720-ban két nemes és nyolc jobbágy, összesen tíz háztartás fizet adót, amiből nyolc magyar, román kettő. Ekkor lakosainak száma 90, amiből 72 magyar és 18 román. Ugyanakkor szántója 118 köböl, rétje 78 kaszás és 28 kapás szőlője van.

1786-ban 40 jobbágycsalád és 83 zsellér, 1820-ban 65 jobbágycsalád van a faluban, akikből 19-en hetente 4 napi, és 46-on hetente 4-6 napi robottal kötelesek szolgálni.

Az 1601-es esztendő gyászos év volt a falu számára, ami mind a mai napig meghatározta a falu fejlődését. Basta és Vitéz Mihály seregei a Zilah-patak mentén Zilah felé vonultak. Báthory Zsigmond csapatával a falu alatt elterülő téren útját állja a számbelileg nagyobb csapatnak, és a csatában vereséget szenved. Basta és Mihály zsoldosai felgyújtják és földig rombolják a falut. A lakosság egy része elmenekül, más része áldozatul esik az öldöklésnek. A megmenekültek új, biztonságosabbnak vélt helyen építik fel a települést, ahol most is található. Basta a csatatértől keletre eső dombon végeztette ki a fogságba esett ellenséges katonákat. 60 akasztófát állíttatott, ezért ezt a határrészt a nép ma is Hatvanfának nevezi.

A csata emlékére 1928-ban a Csipkésdombon egy 10 méter magas emlékművet építettek, amelyet 1941-ben az akkori magyar hatóságok leromboltak. 1976-ban egy impozánsabb emlékművet emeltek a régi helyén, Victor Gaga szobrászművész tervei alapján.

A régi templom alapjait a 19. században kiásták, de azóta az is eltűnt. A régi falu helyét ma Pusztának, a csata helyét Térnek (Csatatérnek) nevezik. Az új falu számára 1630-ban templomot is építenek, valószínűleg fából.

A falut, alighogy kiheveri a nagy pusztulást, újabb csapás éri. A tatárjárás idején egy portyázó sereg több más tövisháti településsel együtt Magyargoroszlót is feldúlja, a lakosság többségét rabságba hurcolja, köztük Beregszászi Pál lelkészt is, aki a rabságból való megszabadulása után, 1696-ban Lőcsén így emlékezik a Keserves sírással zokogó históriában: “Ötödnapiglan ott csavargának Szilágyországában, De legelőször Goroszlón vettek bé kalodába.”

Akik idejében észlelték a veszedelmet, az előre elkészített búvóhelyre menekültek. Ez a búvóhely a falutól nyugatra, a Csorgódomb oldalába vájt barlangszerű menedék volt. A mai lakosság Tatárlyuk néven ismeri ezt a helyet, amely az idők során beomlott, ma már csak egy mélyedés jelzi a helyét.

A Rákóczi-féle szabadságharcban a falu újból elpusztul. A sorozatos pusztulás, a lakosság többszöri megtizedelése rányomta a bélyegét a falu fejlődésére. A lakosság és a munkaerő pótlására az akkori földbirtokosok más vidékekről hoztak be új telepeseket, ekkor jelentek meg a faluban az első román családok is.

1895-ben gazdaságainak száma 225, területe 3060 katasztrális hold, amiből 1253 szántó, 659 legelő, 449 rét, 294 erdő, 112 szőlő, 31 kert és 262 terméketlen.

1910-ben lakosainak száma 796. 1924-ben a falu lakosainak száma 587, ebből magyar 425, román 159, izraelita 3, a házak száma 174, területe 3097 katasztrális hold.

1992-ben Magyargoroszló lakosainak száma 644, ebből magyar 566, román 78. Felekezeti megoszlásuk szerint református 458, baptista 109, ortodox 74, görög katolikus 3.

Oktatás

A falunak egyházi iskolája 1773-tól volt. Bánffy Ferenc és Bánffy Mihály akkori birtokosok elrendelték az iskola alapítását, megszabták a helyét az épületnek, amelyet 1972-ben bontottak le, és a helyére szövetkezeti boltot építettek.

Ugyanakkor megszabták a rektor fizetését is, amely állt: minden gazdától egy fél véka búza, fél veder bor, temetéstől éneklésért négy garas, gyermek tanításáért évente négy garas, egy véka málé, egy szekér fa és egy csirke, a kiskátét tanuló gyerekért nyolc garas, egy véka málé, hat szekér fa és egy csirke. Ezenkívül az eklézsia elvetett egy köböl búzát és fél véka málét.

Az állami iskola 1895-ben indult, épülete ma is megvan az iskola udvarán. Ez párhuzamosan működött a felekezeti iskolával. Ide főleg a más valláson levők, valamint a szegényebb református szülők gyerekei jártak. A pásztorok, mezőőrök, napszámos családok gyermekei voltak ezek, akik nem tudták megfizetni a felekezeti oktatás tandíját.

Az állami iskola első igazgató-tanítója Dobai László volt. Később sűrűn váltogatták egymást a tanítók, főleg 1919 után, amikor is az állami iskola tanítási nyelve a román lett. 1948-ban államosították a felekezeti iskolát. Külön román és külön magyar elemi iskola működött a községben.

1960-ban beindult az V-VII, majd 1964-ben az V-VIII. osztályos oktatás magyar nyelven. 1969-től az V-VIII. osztályos tanulók román nyelven folytathatják tanulmányaikat szülőfalujukban. 1971-ben újraindul a magyar nyelvű V. osztály, majd 1973-tól az oktatás ismét román nyelven folyik, holott a magyar anyanyelvű gyerekek voltak többségben. 1977-től a létszámcsökkenés miatt megszűnik az V-VIII. osztály. Az elemi szintű oktatás két magyar és egy román tanerővel folytatódik. 1995-tól újraindul az V. osztály magyar nyelven. A közbeeső időszakban a tanulók a haraklányi, zilahi vagy a diósadi iskolákba járhattak.

A falu határa Diósadtól Perecsenig kelet-nyugat irányban hosszan elnyúlik. A falu nyugati részén levő dombok szőlővel és gyümölcsfákkal vannak beültetve. A szőlőtelepítésben nagy érdeme volt Futó István technikusnak, aki Csombordon végezte a szőlészeti szakiskolát.

A helységben az utóbbi 50 évben a hagyományok kiveszőben vannak. Lakosai már nem járnak népviseletben. Az asszonyok még szőnek abroszokat, kendőket, de egyre ritkábban. A népszokások csak a lakodalmak, keresztelők és temetések alkalmával elevenednek fel. A lakodalmakba még mindig két-három, sőt négy kisvőfi is hívogat. Erre a célra a lányok díszes vőfipálcákat kötnek. A lakodalmi szokások (búcsúztató, beköszöntő, rigmus) hasonlítanak a többi tövisháti faluban kialakult és még élő szokásokhoz.

Szilágypanit:

Panyit 1383, Panÿth, Panyit, Panyth, Panith 1429–1451, Panyt 1475, Pannÿth 1545, Panit, Panyk 1549, Panyith 1570, Szilágy-Panit 1805. 1455-ben Szolnok vármegyében, 1545 és 1549-ben Szatmár vármegyében, 1564-ben Hadad várának tartozékául van említve.

1383-ban a Panyit birtokon elkövetett jogtalanságokért Csaholyi Sebestyén számára vizsgálatot tartanak Récsei Balázs fia Antal ellen. Panit története a birtoklást illetőleg sok tekintetben összevág Csaholylyal. Igy például megegyeztek a krasznavármegyei Panÿth felett is, mint Csaholyi Boldizsár néhai fiának Farkasnak jószágán – a tizenötödik században – Csaholyi Péter és leánya Thardi Literatus Máténé Anna meg Pökry Miklós és neje, Bánfi Anna, másként a fenti Boldizsár özvegye.

1429-ben Zsigmond király Csaholyi Jánosnak és Lászlónak adományozta Panythot is és meghagyta a váradi káptalannak a beiktatást. 1451 márcz. 12-én Palóczy László országbiró meghagyja a kolozsmonostori konventnek, hogy Zewch János fiát, Andrást, vezesse Panith középszolnoki birtok felébe, mely őt Csaholyi János ellen zálogjog alapján megilleti.

1549-ben a Kőrösi Ferencz jobbágyai 8, a Bornemissza Boldizsár özvegyeéi 6, a Pekri Miklóséi pedig 2 kapu után adóztak. E 16 kapuszámon kívül találtak a helységben még 2 birót, 12 szegényt és 4 új házat.

1455-től 1611-ig igen kevés eltéréssel Csaholy birtoklásának a története ismétlődik. 1491-ben a krasznavármegyei Panyth részbirtokot elzálogosítja Csaholyi András 40 arany forinton Kálnói Bernátnak. 1527-ben Csaholyi János, Lukács és Péter zálogjoggal engedik át a középszolnoki Panyit részbirtokot meg egy másik szatmármegyeit Csaholyi Imrének.

A középszolnoki Panyth részbirtokot 1550-ben is elfoglalta Kőrösi Ferencz, a ki ellen ezért tiltakoznak Sámsoni Kőrösi Miklós és fia János.*

A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben Panit községből összeírták a következőket; főbb birtokosok: Orgován Ferencz, gr. Teleki Sámuel és Sándor.

A panithi református hívek önálló egyházközséggé 1621-ben alakúltak. A panithiak «mindjárt illendő parochiát építettek s scholát erigálának»; s «istenhez való kegyességökből ilyen jövedelmet» biztosítottak a pap számára: minden házas ember, a kinek felül terem öt kalangya búzán, ad másfél kalangya búzát, kalangyáját huszonhat kévéjével számítva.

Az iskolarektornak minden ember tizenhárom kéve búzát vagy pedig (a ki nem adhatta a szemet szalmájában) egy véka búzát, a ki vékával sem adhatott, húsz dénárt, bort stb., a ki bort nem adhatott, huszonöt dénárt, a «jobbításba adott két ejtelért) két poltrát, borpénzül összesen harminczegy dénárt fizetett.*

Papjai: Ákosi János, Zilahi Márton itt haltak meg, 1671-ben Vásárhelyi István, 1673-ban Ujfalusi Mihály, kit az ez évi szeptember 30-dikán Diószegen tartott közzsinat küldött.*

Az egyház meszesi terméskőből és téglából épűlt. Legrégibb úrasztali pohara 1637-ből való. «Váradi Balog Lászlóné Csináltatta Rácoczi Gorg. Fejedelemségében», (a pohár talpán): «Cináltata Szilagban Paniti Szenteghazban 1637.»

Az anyakönyvek 1784-ben kezdődnek.

Ugyancsak református jellegű a községben egyedüli egytantermű elemi iskola, melyet a millénium alkalmából újjá építettek.

1847-ben a lakosok száma 294; róm. kath. 10, gör. kath. 64, evang. reform. 220.* 1890-ben 508 lakosa van; nyelvre nézve magyar 402, oláh 106; vallásra nézve róm. kath. 2, gör. kath. 106, evang. reform. 398, izr. 2. Házak száma 107.

A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 48, 1720-ban 345 1/2 köblöst; rétet 1715-ben 11, 1720-ban 114 kaszást; szőlőt 1715-ben 11, 1720-ban 30 1/2 kapást.*

1895-ben gazdaságainak száma 107. Területe 2195 katasztrális hold, a melyből szántóföld 876, erdő 683, rét 292, legelő 179, kert 37, szőlő (parlag) 1, terméketlen 127 hold.*

A községnek 1900-ban 11.569 K 58 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 2263 K. 82 f.

Református egyházak: 

Diósad, 457168, Diosod nr. 219, jud. Salaj, Elérhetőség: Kádár György Tamás  0260.629.777

Magyargoroszló,  457169 Guruslau nr. 97, jud. Salaj , Elérhetőség: Sándor András  0745.171.243

Szilágypanit , 457171, Panic nr. 94, jud. Salaj,  Elérhetőség: Szilágyi Zoltán   0745.435.959 

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com

Forrás:

www.welcometoromania.ro

www.mek.oszk.hu

www.szilagysag.eloerdely.ro

www.lexikon.adatbank.ro

www.transindex.ro

www.booking.com