Civiltérkép

Arad megye

Kisjenő

Kisjenő

Kisjenő (románul Chișinău-Criș, de volt Ineu de Criș is) kisváros Arad megyében (Partium). Jenő (Jenew, Kis-Jenew, Kyss-Jenew).
Nevének előfordulásai: 1202 Jeneu; 1333 Ienev, 1334 Nicolaus sac. de v. Jenev; 1338 Jenew, 1426 Litteratus de Jenew; 1469 Martino de Jenew; 1575 Benedictus litteratus de Jeneu; 1667 Jenő; 1689 Jeneő; 1715 Kis-Jenő (Pragmatica Sanctio); 1808 opp. Jenő (Kis-), Kisjenő; 1839 Kis-Jenő mezőváros.
A település neve 1926-ban lett hivatalosan románul a Chişineu névhez tett toldalékkal Chişineu-Criş. Amikor a román hatalom a települések nevét csak románul, illetve a román név tükörfordításaként lehetett használni, a települést magyarul is Köröskisjenőnek mondták. 1990 után tértek vissza a történelmi magyar névhez.
Közigazgatási szempontból a 15. században Zaránd megyéhez tartozik. A továbbiakban a helyzet az alábbiak szerint alakult.
1479 Bihar vármegye (vm.);
1744-ig Zaránd vm.;
1785-1790 VII. Nagyváradi ker. Arad vm.;
1839 Arad vm.;
1847 Arad vm., Zarándi j.;
1849-1850 Nagyváradi főbiztossági kerület;
1851-1853 Nagyváradi kormánykerület;
1854-1860 Nagyváradi helytartósági osztály;
1849-1860 Arad m., 1858 Kisjenői szolgabírói j(árás);
1863 Arad vm., Zarándi j.;
1873, 1877-1919 Arad vm., Kisjenői j.
1919-től Románia: 1919-1930 Arad megye, plasa Chişineu/Kisjenő járás;
1930-1938 Arad megye, Chişineu-Criş/Köröskisjenő járás;
1938-1940 Ţinutul Timiş/Temes Tartomány (országrész), Arad megye, Chişineu-Criş/
Köröskisjenő járás;
1941-1950 Arad megye, Chişineu-Criş/Köröskisjenő járás;
1950-1956 Arad tartomány, Kisjenő rajon;
1956-1960 Temesvár tartomány, Kisjenő rajon;
1960-1968 Bánság tartomány Kisjenő rajon, 1968- Arad megye.
A település két részből áll: északon található Kisjenő és délen Erdőhegy. A városhoz tartozik Nadab (Nădab) falu.

Erdőhegy – Kisjenő része, összenőtt vele.
Kisjenővel szemben, a Fehér-Körös jobb partján, egykor különálló település volt. A szintén elpusztult, illetve Erdőhegybe olvadt Köbli és Somos falvak a középkorban a Bábolnay és a gróf Cseszneky család birtokai voltak.
Erdőhegy nevét 1394-ben, majd 1446-ban említette oklevél Erdewhegh néven, ekkor az Erdewheghi család birtoka volt.
1472 előtt az Erdewhegiek birtokának írták az oklevelek, azonban Erdewhegi Demetertől és Mihálytól azt testvérük, János megölése miatt elvették és a koronára szállt, később Mátyás király Dengelegi Pongrác János erdélyi vajdának, székely és fenesi ispánnak adta. 1472-ben Dengelegi Pongrác János a birtokot zálog címén rokonainak Csentei Benedeknek és testvérének Forgó Ambrusnak engedte át.
1808-ban Erdőhegy néven említették az oklevelekben. 1851-ben István főherceg és nádor birtoka. 1895-ben a közeli erdőkben érte halálos vadászbaleset László főherceget, István nádor unokaöccsét.
1910-ben Erdőhegynek 2394 lakosa volt, melyből 1875 magyar, 40 német, 473 román volt, Ebből 1423 református, 473 görögkeleti ortodox, 369 római katolikus volt.

Földrajzi betájolás: A megye északi részén fekszik, Aradtól 43 km, Nagyszalontától, Nagyváradtól 72 35 km távolságra, a Partiumban, a Sebes-Körös partján, határolják Szinte, Ágya, Erdőhegy, Székudvar és Nagyzerénd. A Varsánd-Gyula határátkelőtől 24 km-re, ide a DN79A jelzésű műút vezet. A városon áthalad a DN79 jelzésű nemzetközi műút. Vasútállomása van.

Köröskisjenő (Jenő) a magyar Jenő törzsbeliek települése lehetett. Árpádkori település.
Kisjenő első írásos említésének meghatározása vita tárgya volt. A román történetírás szerint 1202-ből származik első említése, Imre király (1196– 1204) idejéből. Az újabb kutatások alapján azonban sokkal inkább 1177-re, III. Béla (1172–1196) uralkodásának idejére tehető. Területe kezdetben a Szent István király alapította Zaránd vármegyéhez és az egri püspökséghez tartozott.
1185–1203 között Jób érseké.
1212–1221 körül Mika bihari ispán birtoka volt, akitől IV. Béla király elvette a birtokot.
1236 – Geregye nemzetségbeli Pál országbíró a földesura.
1338-ban mint Szintye, Csuba, Bernót és Haraklyán szomszédját említik.
1360 – Thelegdi Tamás kalocsai érsek és rokonai birtokolják.
1366 – jelentős település lehetett, egy oklevél hat házsort említ.
1374. évi váradi chartularium szerint a váradi káptalané.
1476-ben már Kis-Jenőnek, de – azóta is többször – bihari falunak írták, mivel a káptalanhoz tartozott.
1484-ben határjárást rendeltek el a káptalan Kis-Jenő (Kis Jenew) nevű falujának Nadab felé keletre eső érszegi határrészen
1489 – a Kisjenőt és Erdőhegyet összekötő híd első említése, Corvin János tulajdona.
1507 – a káptalan kisjenei hídját, melyen vámot is szedhetett, fegyveresen támadták meg az Erdőhegyiek.
1552-ben 25 portával Biharhoz, majd 1564-tól Zarándhoz tartozik.
1561 – Kisjenő Pekry Annáé (Losoncy neje) volt s a borosjenői várhoz tartozott.
Erdőhegy – a hagyományok szerint a török itt várat épített volt, mely elpusztult, csak a kőnek és téglának maradt a kertek alatt nyoma.
1645 körül Haller Gábor tervei szerint megerősítik a várat.
17. század – Szemere, Veress, Kerékgyártó, Bódog és Bagyó családok birtoka.
1690–95 között portyázó török csapatok elpusztították.
1700 körül a lakosok kezdenek visszatérni.
1732-ben mint elpusztult hely Raynald modenai hercegé lett.
1807-ben megvette József nádor s ezután 1827-ig megvásárolta az egész környéket, 11 községet.

Hagyományok szerint legrégebben magyarok lakták, később románok lepték el, de utóbb ezek mégis kisebbségbe jutottak. Az alábbi adatok a város lakosságát mutatják, hozzátartozó település nélkül.

1880-ban lakosság 1870 fő, ebből magyar 826, román 937, német 36, más 72.
1890: összlakosság 2250, magyar 1073, román 1137, német 32, más 8.
1900: összlakosság 2307, magyar 1052, román 1140, német 67, más 48.
1910: összlakosság 2821, magyar 1376, román 1355, német 49, más 41.
1930: összlakosság 2944, magyar 984, román 1868, német 65, más 27.
1966: összlakosság 6406, magyar 2429, román 3878, német 60, más 39. (Erdőhegy 1932-ben beolvadt. Később különváltak, majd 1950-től végleg.))
1977: összlakosság 6645, magyar 2299, román 4070, német 73, más 203.
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma és más)
199271564667207575203
20026556450619982230
201161944364142930371

1360 említik meg a földesúri kúria mellett a két kőre berendezett vízimalmot.
1520-ban is működött malom a település mellett.
Kisjenőn valamikor messze híres jó sört főztek – az évszámról nincs adat.
1819-ben megalapították az első vegyes céhet, több szakmát fogott át: lakatosok, asztalosok, szobafestők, üvegesek, kőművesek – főleg magyarok, de voltak németek is közöttük.
1833 malomárok kialakítása, vízirendészeti munkák.
1837-től híradás szeszgyártásról.
Annyi malom működött a környéken, hogy 1843-ben létrehozzák a malmosok céhét.
A település modernizációs potenciálját jellemzi, hogy 1910-ből képünk van az Úri Casinóról.
1950-es években itt is kollektivizáltak, 3 termelőszövetkezetet hoztak létre. Más szövetkezetek – szolgáltató, kereskedelmi szövetkezetek alakultak. Az aradi esztergagépgyárnak létrejött egy kihelyezett részlege 1977-ben. 1990 után ez bezárt.
1990 után kisvállalkozók jelentkezése a jellemző. Van külföldi beruházó is: mezőgazdasági gépgyár a Mascjio-Gaspardo, illetve autókábeleket készít az Alkoa Fujikara. Vannak még német, olasz beruházók (Gualapack műanyaggyártó vállalat.)

Egy 1426-os oklevél említ egy írástudót, aki Kisjenőben élt „Litteratus de Jenew” néven.
1515-ben Kisjeney Bernát a bécsi egyetemen járt.
1774 – az első iskola létrehozatala.
1810-ben jött létre helyben a római katolikus iskola, alapította József nádor, a helység kegyura.
1841-42-ben a helyi iskolának 32 tanulója van.
1844-45-ben 50 iskolásról van hír, ebből 5 lány.
1864 – az iskola körzetében 157 iskoláskorú gyereket írnak össze, 83-an jártak iskolába.
1868 után a törvény értelmében létre kell hozni a magyar nyelvű községi iskolákat.
1882-ben a kisjenői iskolát átveszi az állam. A főherceg az általa fenntartott iskolát kívánta megőrizni, ezért nem építettek új iskolát, hanem a törvényes feltételek szerint átalakították.
1880 – az Aradvidéki Tanító-egyletnek van kisjenői fiókbizottsága, képviseli Krausz Jakab.
1882-ben létezett a településen egy görög keleti román vegyes iskola.
1885 – kisdedóvó létezéséról van híradás.
1896 – miniszteri rendelettel állami elemi iskolát hoznak létre
1896-97 között felépül az iskola új épülete, ahol ma is iskola működik.
19. század vége – a helyi iskolában 3 tanító dolgozik.
1920-ban a helyi iskolába 200 tanuló járt.
1933 – tanonciskolát hoznak létre
1945 után 3 óvoda, 1 általános iskola létezett.
1957 – létrehozzák a helyi középiskolát, a líceumot. Az épületet 1969-ben adják át.
1962 – szakiskolát hoznak létre a helyi gépállomás mellett.
1990 után az iskola nevét és profilját többször megváltoztatják.
2003 – miután 2000-ben egyesítették, visszaáll a korábbi helyzet. A helyi líceum két iskolára bomlik: létrejön az elméleti líceum és a mezőgazdasági iskolaközpont.
Magyar nyelvű oktatás Kisjenőn. A fenti adatsor 1810 és 1920 közötti tételei magyar iskolára vonatkoznak.
1920 utáni helyzet.
1920-as évek – létezik helyben magyar katolikus és református iskola is. A VII. osztály után külön vizsgázni kellett tenni állami bizottság előtt. (Az iskoláknak nem volt nyilvánossági joguk.)
1945 után – a korábbi magyar iskolák megmaradtak, román állami iskolák tagozataként.
2003 – visszalakul az elméleti líceum, ennek keretében működik a magyar, általános iskolai osztályokkal rendelkező tagozat.
2012-ben a kisjenői líceum magyar tagozatán az elemi osztályokba 72 tanuló járt, az éltalános iskola osztályokba 67.
Az érdekelt felek közös megegyezése révén létrejött 2012. szeptember 1-vel az Erdőhegyi Általános Iskola, önálló intézményként, a város hagyományos magyar részén. A 2012-ben az óvodát (54) is beleszámítva 200 tanuló kezdte itt a tanévet. Ez a szám a következő évek alatt keveset ingadozott, de szinten maradt. A jelenlegi létszámok: óvodás 68 elemi iskolás 75 általános iskola 55, összesen 198.

Erdőhegyi Általános Iskola/ Școala Gimnazială Pădureni
Cím: Kisjenő, Str. Liliacului 12-14. Telefon: 0257-350935. Villámposta: simejudit@yahoo.com, Honlap: http://padureni.wetpaint.com/.

További, román tanítási nyelvű közoktatási intézmények Kisjenőn: állami óvoda, elméleti líceum, szaklíceum.

Művelődési Ház
Cím: Chișineu-Criș / Kisjenő, Str. Bicazului 8. Telefon 0257-350542. Villámposta: casadeculturachcris@yahoo.com
Igazgató: Lucian Birta.
Nagy és kisteremmel. Utóbbit pár éve avatták fel, főleg kiállítások számára.

Városi könyvtár
Cím: Chișineu-Criș / Kisjenő Str. Înfrăţirii 97. Telefon: 0257-350044.
Alakult 1952.
Vezető: Emilia Stana.

Városnapokat évente augusztusban szerveznek. Két éve szervezték az első fánk fesztivált, ezt is évente tartják, szeptemberben. A házban koncertekre, előadásokra kerül sor – többnyire meghívott vendégekkel. Fellépnek a helyi fiatalok is. A helyi rendezvények szinte kizárólag román nyelvűek. Vannak népművészeti seregszemlék, szerveznek tanfolyamokat (tánc), tartottak szépségversenyt.

Magyar szempontból értékes tevékenységekről számol be Balta János. „A Körösmente Irodalmi Körben irodalombarátok és hagyományőrzők kis közössége munkálkodik már 1990 óta. Tagjainak fontos a mai rohanó világban néha megállni, megemlékezni nagyjainkról, időt szentelni nemzeti ünnepeink megtartására. Az első fellépésük 1990. március 15-én volt, a magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján, míg az első „külhoni” előadás Temesváron, ugyanazon év tavaszán. A temesvári bemutatkozást sok meghívás követte az évek folyamán. Jártak a kör tagjai többször Aradon, Szalontán, Borosjenőben, Árpádon, Pécskán, kétszer Kolozs megyében és a környező falvak (Ágya, Simonyifalva, Vadász, Zerind) magyar rendezvényein. Az irodalmi kör elnöke dr. Pop Deák Emese volt. Szellemi vezetője, irányítója, Csanádi János magyartanár, az általa megszerkesztett műsorok közös jellemzője a magas színvonal és a sokoldalúság. Molnár Márton gondoskodik a zenei alapról, számos verset megzenésített és gitárjával hozzájárul az előadásokszínvonalának kiteljesedéséhez. Helyben az 1991-es Olosz Lajos-centenárium megszervezésében is kivették részüket, felléptek Erdőhegy 650 éves évfordulóján 1998-ban, 2000-ben Kerekes Ferenc halálának 150 éves évfordulóján, amikor emléktábla avatására is sor került. Megünnepelték Olosz Lajos születésének 110 évfordulóját 2001-ben, majd 2002-ben a költő halálának 25. évfordulóját. Részt vett a Körösmente Irodalmi Kör Kisjenő 800 éves évfordulójának ünnepségén is, ápolja Boros Béla címzetes érsek, id. Nagy Zoltán lelkipásztor emlékét. 2007-ben megemlékeztek Olosz Lajos halálának 30. évfordulójáról, a dr. Balogh Ernő emléktáblájának avatásán és kiállításon is munkálkodtak. 2010-ben került sor az erdőhegyi csata, a kuruc kor utolsó ütközetének 275. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésre. Számos egész estés műsor, zenés-verses előadás hangzott el a kör tagjainak tolmácsolásában. Könyvbemutatók egész sorát rendezték, irodalmi találkozókon vendégül látták Gábor Ferencet, Kányádi Sándort, Kovách Gézát, Mézesné Kovács Etát, Réhon Józsefet, Ujj Jánost, a kolozsvári Művelődés folyóirat munkatársait…
A hagyományőrző néptánc- és népzenecsoport, a Bokréta Néptánccsoport 1998-ban alakult Borgya József és Borgya Rozália szervezésében. A kezdeti cél sikeresen megvalósult, Erdőhegy magyar közössége méltón ünnepelte meg a település fennálásának 650. évfordulóját. Szerencsére a folytatás sem maradt el. A néptánc ekkor megmozgatta az egész közösséget, nagyon sok gyermek és fiatal járt péntekenként a próbákra, majd következett a sikeres fellépések sorozata. Felléptek Arad megye magyar lakta falvaiban, majd a környező megyékbe is ellátogattak, néptánctáborokban is részt vettek. A csoport megünnepelte a két-, három-, majd a négy- és az ötéves születésnapját. Tagjai kicserélődtek, de a kezdeti lelkesedés töretlen volt. A Borgya házaspár 2016 januárjában megszervezte az Erdőhegyi Bokréta nosztalgiabálját, ahol számos régi táncos megjelent…”
Az Erdőhegy Napja rendezvényre 2010-ben került sor először, azóta tartják. Szerveznek, meghívnak magyar nyelvű színházi előadásokat, számos bálra is sor került, valamint a hagyományos szilveszteri mulatságra.

A 2011-es népszámlálás szerint a helyi lakosok közül ortodox 78,1%, római-katolikus 6,86%, vannak még reformátusok, pünkösdisták, baptisták, hetedik napi adventisták.

Református egyház
A református templom 1784-ben épült.
Balta János írja: „Az erdőhegyi református gyülekezet előbb Rinaldo modenai herceg elhagyott katolikus kápolnájában tartotta istentiszteleteit, 1713-ból ismert lelkipásztorának neve, Kőszeghi István. A rác csapatok feldúlják a templomot 1735-ben, majd 1784-ben hat hónap alatt felépítenek egy új templomot a régi helyén, Szoboszlay Gergely tiszteletes idején (II József császár 1781-es türelmi rendelete ezt lehetővé tette). 1878-ban meghosszabbították az épületet, mivel a gyülekezet tagjainak száma megnőtt. A templom 1897-ben megkapta első orgonáját, amelyet Aradon Dangl Antal készített. Szintén Aradon készült 1924-ben a templom harangja, amely 345 kg-ot nyomott. Hőnig Frigyes volt a harangöntő. A jelenlegi templomot 1939-ben emelték, kilenc hónap alatt. A templom megkapja a második harangját, közadakozásból és Pálfi Bálint adományából. A hatmázsás harangot Biszák József öntötte Gyorokon. A templomot ellátták új szószékkel és úrasztalával is. A református templomot 1970-ben renoválták, ekkor egy 117 kg-os kisharangot is felszerelnek. Felújításokra került sor még 1992-ben, 2004–2005-ben, majd 2014-ben. A református közösségi ház 2007–2012 között épült fel.
A 17. században Kisjenőben is létezett református gyülekezet, de a 18. századtól már Erdőhegy leányegyházaként tartják számon.
Cím: 315100 Chișineu-Criș / Kisjenő, Str. Înfrăţirii 36. Telefon: 0257-350615.
Lelkipásztor Papp József.

Római katolikus egyház
Balta János írja: „A katolikus templom alapkő letételére 1777-ben kerül sor, Franciscus Comes Engel püspök idején. Emericus Christovich főpásztor szenteli fel 1778-ban. A templom védőszentje Szent Mihály arkangyal. A paróchia megalapítására 1807-ben kerül sor. József Antal nádor 1817 és 1827 között megvásárolja a kincstártól a kisjenői uradalmat. József nádor felújítja a templomot, a torony ekkor kap hagymakupolát. A templom számos javításon esett át. Az első világháború előtt két oldalhajóval bővítik ki. A második világháború végén újjáépítik a tornyot, amely bombatalálatot szenvedett. A plébánia udvarában 2000–2001 között Ifjúsági Ház épült. A templom legutolsó belső felújításakor (2011–2012) a templom mennyezetére nyolc freskó, nyolc magyar szent és boldog került. A katolikus templom előcsarnokában lévő emléktábla az 1945-ben elhurcolt német nemzetiségű és német nevű lakosok állít emléket, akiket halottnak hittek itthoni hozzátartozóik: A katolikus templomban található Radnai Farkas emléktáblája, amelyet 2010-ben állítottak. A tábla felirata: RADNAI FARKAS /CÍMZETES ÉRSEK/ 1848–1935. A katolikus templom keresztelőmedencéje fölött lévő emléktáblán ezt olvashatjuk: ENNEK A KERESZTKÚTNAK VIZÉBŐL KÉT PÜSPÖKÖT/ KERESZTELTEK:/RADNAI FARKAST 1848-BAN. / BOROS BÉLÁT 1908-BAN. / HÁLA EZÉRT NEKED ISTENÜNK!
A plébánia alapítása: 1807. A kisjenői plébániához tartoznak az alábbi filiák: Ágya, Köröscsente, Feketegyarmat, Nagypél, Nagyszintye, Ottlaka, Sikló, Székudvar, Nagyzerind és Gyulavarsánd.
Plébános: Kapor János.
Cím, elérhetőség: 315100 Chişineu-Criş / Kisjenő, Str. Înfrăţirii 67. Telefon: 0257-350734. Villámposta: par.romcat.chcris@gmail.com.

Baptista egyház
A felekezet 1893-ban jelent meg a megyében, Békésből hozta be egy munkásember. Híveit főleg a református és az ortodox egyháztól hódítja el. Hitük fő tétele a szeretet. A baptizmus terjesztése érdekében Arad megye nyolc munkakörzetre volt osztva, az egyik körzet központja Erdőhegy. A baptista imaház Erdőhegyen 1905–1906-ban épült az Iskola (ma Ana Ipătescu) utcában. Az első világháború után, 1996-ig a gyülekezetben magyarul és románul is tartottak istentiszteletet.
Gyülekezeti vén: Fodor Barnabás.

Mihai Veliciu memorandista szobra.
Az I. világháború magyar áldozatainak az obeliszkje, felavatták 1927-ben a helyi református egyház kezdeményezésére.
A református templom falán található Kerekes Ferenc (2000) és Balogh Ernő emléktáblája (2007).
A Vasárnapi Újság az 1895. december 1-én megjelent lapszámban írja: „Néhány héttel a László főherceg halálát okozó végzetes szerencsétlenség után József főherceg családjával Kis-Jenőre utazott, hogy a szerencsétlenség színhelyét megtekintse.… Az ágyai szerencsétlenségnek felejthetetlenül szomorú helyét, azt a helyet, a hol László főherceg halálosan megsebesülve összeesett, József főherceg feliratos emlékkővel jelöli meg, … és kápolnát emeltet.”
Egy évvel a tragédia után a kápolna elkészült. A kápolna építése után egy kálváriát is állítottak László főherceg emlékére A kápolnát megrongálták és kifosztották, a természet kezdte visszahódítani a területet, ft. Pántya Elemér kisjenői plébános kezdeményezésére újjáépítették. Az újraszentelésen, 2005 szeptemberében jelen volt Habsburg Lotharingiai Mihály és felesége, akik anyagiakban is hozzájárultak a kápolna rendbetételéhez.

BAGDI Sándor (Kisjenő, 1925. jún.7. – ) író.
BALOGH Ernő (Erdőhegy, 1882. júl. 24.–1969. júl. 11., K-vár) geológus, egy. tanár.
BALOGH Zoltán (Kisjenő, 1930. febr. 3.) tornász, tanár.
BOROS Béla dr. (Kisjenő, 1908. szept. 20.–2003. jún. 6., Temesvár) püspök, címzetes érsek.
ERDÉLY Sándor (Kisjenő, 1839. aug. 1.–1922. máj. 15., Bp.) jogász, politikus.
FÁY Szeréna (Erdőhegy, 1865. dec. 24.–1934. jan. 27., Bp.) színésznő.
LACZÓ Gusztáv (Kisjenő, 1936. febr.23.–1990. ápr. 26. Nagyvárad) színész.
MÉZESNÉ KOVÁCS Eta (Borosjenő, 1912. márc. 9.) költő, Kisjenőre ment férjhez.
OLOSZ Egon (Kisjenő, 1920. febr. 5.–1995. dec. 18., Marosvásárhely) orvos, szakíró, O. Lajos fia.
OLOSZ Lajos (Ágya, 1891. aug. 23.–1977. ápr. 26., Marosvásárhely) költő, ügyvéd, Kisjenőn élte le élete nagy részét.
RADNAI Farkas, 1872-ig Rilhammer r. kat. püspök, egyházi író (Kisjenő, 1848. márc. 25.–1935. okt. 14., Sümeg)
KEREKES FERENC (Erdőhegy, 1784. jún. 22.–1850. júl. 29., Balatonfüred) matematikus, kémikus, az MTA tagja.
CSANÁDI János Kisjenő város tanácsa 2021. május 27-i ülésén Díszpolgár címmel tüntette ki a nyugalmazott magyar nyelv és irodalom szakos tanárt, folkloristát, helytörténészt.

Polgármesteri hivatal
Cím: Chișinău Cris/Kisjenő Str. Înfrățirii 97. Telefon: 0257-350098. Villámposta: primariachcris@yahoo.com
Polgármester: Florin-Flavius Chereji (PNL).
Alpolgármester: Bíró Zoltán (RMDSZ).
Jegyző: Florina Scorte.
Helyi tanács összetétele: Nemzeti Liberális Párt (PNL) 5, Szociáldemokrata Párt (PSD) 4, Népi Mozgalom Pártja (PMP) 2, RMDSZ 2 (Bíró Zoltán, Ozsvár András), Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 1, Humanista Párt (PPU) 1.
RMDSZ-szervezet létezik, elnök Bíró Zoltán.

Ialoveni – Moldávia.

A városban több civil szervezet működik: szülői egyesületek, sportegyesületek, gazdasági társulás, szülői egyesület.
Magyar egyesület: a Szövetség Erdőhegyért civil szervezet, 2010-ben alakult, célja a magyar hagyományok és kultúra felkarolása, a közösség társadalmi, kulturális, oktatási támogatása, valamint jelentős hozzájárulás Erdőhegy Napjának megszervezéséhez. Ezen feladatokon kívül a néptánc, a kézművesség és a hagyományőrzés támogatását tekintik még elsőrendű céljuknak. Alapító tagok Csáki Margit, Vajda Ildikó és Bíró Zoltán.

A város mellett egy 175 hektáros tó található, víztározó. Halászhely.

Források
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában. Örökségünk Arad megyében. I. Arad, 2018.
Vende Aladár: Bihar vármegye községei, Budapest, Apollo Irodalmi Társaság, 1901.
Ujj János (összeállította) Arad megye neves szülöttei. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007.
Dr. Gagea, Eugen: Orașul Chișinău-Criș. https://bibliotecaarad.ro/wp-content/uploads/2020/01/dictionarul-localitatilor-chisineu-cris.pdf (2022.11.15.)
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története, 1892, Arad.
Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város monographiája, II, Arad, 1895
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992), Pro Print Csíkszereda, 2002.
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
https://adatbank.ro/ Romániai magyar kulturális intézmények adatbázisa
http://kulturalis.adatbank.transindex.ro
https://adatbank.ro – itt olvasható: Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája (1990-2017)
Királyhágómelléki Református Egyházkerület. http://www.kiralyhagomellek.ro/egyhazmegyek.php?param=arad
Temesvári Római Katolikus Egyházmegye https://gerhardus.ro/hu/plebaniak-2/

Borossebes

Borossebes

Borossebes (románul Sebiș) város Arad megyében. Nevét patakjáról kapta (sebes, ‘gyors’).
Magyarul: Sebys, Borossebes, Sebes, Nagysebes. Névváltozatok románul: Sebiş, Şebiş, Boroşşebiş.
1744-ig Zaránd vármegyéhez tartozik, majd Arad vármegye része; 1785-1790 között a VII. Nagyváradi kerületben Arad vármegye része; 1847-től Arad vármegye Borosjenői járásához tartozik; 1849-1860 Arad megye, 1858-től Butyini járáshoz tartozik, majd 1873 (1877)–1919 között Arad vármegye Borossebesi járás székhelye. 1919-1938 között Arad megye Sebes járás (románul plasa); 1938-1940 Timiş/Temes tartomány, Arad megye, Şebiş/Sebes járás, 1941-1950 Arad megye, Sebes járás; 1950-1956 között Arad tartomány Gurahonţ/Gurahonc járás; 1956-1960 Nagyvárad tartomány Gurahonţ rajon székhelye; 1960-1968 között Crisana tartományban Gurahonc rajon székhelye.
A 16. századtól mezőváros. 1950-ben lesz község, 1956-ban várossá nyilvánítják.

Földrajzi betájolás: Aradtól 82 km, Borosjenőtől 22 km-re, a Fehér-Körös jobb partján, a Sebes patak torkolatánál fekszik. Dombvidéki völgytalpi, sakktáblás település. A város mellett halad a 79A jelzésű országút, illetve átmegy rajta a DJ793-as megyei út. 1893. épült meg a Borossebes-Menyháza szárnyvonal (93 km.), mely az arad-csanádmegyei vasút vonalához csatlakozik. Ma is van vasútállomása.

A nagy kiterjedésű uradalom 1387 óta a Losonczyaké (a 16. században Losonczy Istváné) volt. A település első említése 1506-ből, más forrás szerint 1552-ből való.
1566-ban a törökök fölégették, majd 1576-ban ismét elpusztították. 1597-ben Báthory Zsigmond visszafoglalta, ezután a déznai várhoz tartozott.
Zsigmond erdélyi fejedelem 1597 után Ruszkai Kornis Gábor fejedelmi tanácsnoknak adta, kitől szalonfa Toldy István kezére került. Utóbb a törökök ismét elfoglalták a 25 évig bírták. A század közepén Rajnald modenai herceg uradalmának központja volt. Utóbbit, mint hűtlent Mária Terézia összes birtokaitól megfosztotta s az uradalmat a kincstár által kezeltette.
1806-tól az uradalom a gr. Königsegg-Rottenfels családé. 1847-ben az uradalmat Christian Waldstein-Wartenberg vásárolta meg, majd további vásárlások útján kibővítette.
1881-ben épült meg az Arad–Körösvölgyi Vasút Borossebesig tartó vonalszakasza, mely Araddal kötötte össze a települést. A vonal később tovább épült Brádig.
1874-es évben nyílt meg a gr. Széchenyi Istvánról elnevezett gyógyszertár, amit haláláig, 1882-ig id. Zangerl Gyula gyógyszerész működtetett, tőle fia vette át.
1891-ben az uradalmat gr. Wenckheim Frigyes vette meg és nagyszabású iparfejlesztéshez látott. 1892-ben, Magyarországon negyedikként bevezették a villanyvilágítást.
1893-ban átadták a Borossebes–Menyháza keskeny vágányú vasútvonalat.
1893. szept. 10. Az őszi hadgyakorlatok alkalmával Ferenc József itt fogadta a Ioan Mețianu vezette ortodox és a Mihai Pavel vezette görögkatolikus román küldöttséget. Üdvözlő beszédeikre adott diplomatikus válaszában hangsúlyozta a nemzetiségek békés egymás mellett élésének fontosságát (akkoriban Aradon és Nagyváradon románellenes tüntetések voltak.)
A település három országos vásárt tartott.
Az első világháború után a település mellett délkeletre egy, az addigi községgel megegyező nagyságú új települést hoztak létre, Satu Nou néven.

1746-ban 32 magyar és 19 román család lakta.
1828-ban 1042 lakosa volt.
1880: összlakosság 1659, román 772, magyar 581, német 79, más 227.
1890: összlakosság 1862, román 805, magyar 606, német 82, más 166.
1900: összlakosság 2252, román 1025, magyar 1072, német 96, más 59.
1910: összlakosság 2596, román 1221, magyar 1296, német 46, más 33.
1930: összlakosság 2149, román 1265, magyar 767, német 39, más 78.
1966: összlakosság 3836, román 3326, magyar 465, német 13, más 32.
1977: összlakosság 4861, román 4418, magyar 333, német 20, más 90.
Az utóbbi három népszámlálás adatai:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma és szlovák)
19925943543228710207
20026327576118655370
201159795197130 349

Borossebes vidéke vasércekben gazdag, melyeket az uradalom több helyen műveltet; azonkívül gyümölcs, szőlő és fa is bőven terem.
A 18. század kezdetétől vasércet fejtettek ki környékén és dolgoztak föl hámoraiban és kohóiban. Volt ezek mellett trachit-kőbányája és gőz-kőtörője.
1786-ban a Fehér-Körös középső szakaszának vásáros és kézműves központja, jelentős gyümölcs-, cserépedény- és fakereskedelemmel.
A 19. sz elején a Königsegg-Rottenfels gróf háromszáz holdon újratelepítette a török háborúk idején elpusztult szőlőit. A Pilis-hegyen (Vârful Pleș) ettől kezdve egészen a filoxérajárványig muskotály- és bakatorszőlő termett. 1840-ben a gróf a vízerő hajtotta hámorok számára, a településtől délkeletre, csatornát építtetett.
1861-ben W. Jahn 70 munkást foglalkoztató vasgyárat (hengerművet) létesített. A vasműben 1867-ben még 289, 1898-ra már csak 110 munkás dolgozott, és a századvégen évente 21 ezer mázsa nyersvasat és 7600 mázsa kereskedelmi vasat állított elő.
1891-ben az uradalmat gr. Wenckheim Frigyes vette meg és nagyszabású iparfejlesztéshez látott. Kibővíttette a vasgyárat, egyben felszámolta a kisebb hámorokat.
1890-ben trachitbányájában naponta 50–70 m³ burkolókövet termeltek ki, amit Aradon és Szegeden használtak föl.
1900-ban a település évente három országos vásárt tartott.
A világháborúk között működött itt vasgyár, kőbánya, márványbánya és csiszoló.
Ma a városban létezik ipari park a potenciális beruházók számára.
Napjainkban van több bőrfeldolgozó üzem, cipőgyártó és bútorgyártó kisebb cég van a városban. A legtöbben a szolgáltatások területén dolgoznak. 2013-ban a város mellett napelemparkot hoztak létre, csaknem 200 hektárnyi területen. A megye egyik leggazdagabb településének tartják.

A csanádi egyházmegye egy 1758-as összeírásában említenek egy papot, aki Borossebesen tanult. 1811-ben már iskola működik itt.
Borossebesen működött római katolikus, de református felekezeti iskola is. A református egyházközség felekezeti iskoláját 1840-től tartják számon. 1853-ban Az I–IV. osztályban 54 gyermek tanult, református, római katolikus, evangélikus és izraelita vallásúak.1890-ben Waldstein Wartemberg Ernő gróftól az egyházközség 3500 forintért az iskolának épületet vásárol. 1914-ben a 6-12 éves tankötelesek közül 70 fiú és 65 lány az egyházközség iskolájában tanul. A katolikus iskolaépületet máig nem szolgáltatták vissza.
Ma a városban román nyelvű elméleti líceum működik, elődjét 1959-ben hozták létre. Új épületet a helyi középiskola 1961-ben kapott.
A Vasile Goldis Egyetem a városban kihelyezett tagozatot működtet 1998 óta, gazdasági szakot lehet tanulni.
A 2000-es évek elején a helybéli magyarok igényelték a magyar oktatást. A helyi magyar családok gyermekei számára létezik fakultatív magyar oktatás. A konfirmációra való felkészítés keretében magyar irodalmi és történelmi ismeretekre is szert tehetnek.

A városban Kulturális Központ működik, amely magába foglalja a művelődési házat, a könyvtárat és a helyi múzeumot. A könyvtár az egykori Waldstein-kúria épületében működik. Többnyire befogadó tér, de vannak helyi rendezvények is. Kiemelkedők a városnapok, a zenei fesztivál, de szerveznek fesztivált a nyugdíjasok számára is.
Magyar rendezvényeik nincsenek.

A túlnyomóan románok lakta vidék közepén népes református és római katolikus magyar közösségek lakták.
A katolikus templom 1837 épült. A kis helyi közösséget a seléndi plébános, Petar Stoianovci (Sztojanovics Péter) szolgálja.
A falu magyar lakossága a 15. században reformált Ozorai Sándor reformátor munkája nyomán. A Zarándi egyházmegye gyülekezetei között Ember Pál a 61. helyen említi Borossebest. Az egyházmegye pusztulása után Borossebes a megmaradt 5 egyházközség között szerepelt. 1783-ban kaptak engedélyt új templom építésére, 1814-re készült el, akkor közel 376 tagja volt a gyülekezetnek. Egy 1890-ből származó kimutatás szerint a gyülekezet 88 családja 278 lelket számlált, ma körülbelül 50 tagja van. A templomot többször renoválták, újjáépítették a parókiát is.

2000. november 12-én az aradi Kölcsey Egyesület jóvoltából a református templomban emléktáblát állítottak a város szülötte, Sárosi Gyula forradalmár-költőnek.

Karikás Frigyes, Katona Fedor író (Borossebes, 1891. nov. 4. – 1942. márc. 5,. SZU). Fiatalon Aradra került lakatosnak, majd Budapestre. Az I. világháború idején orosz hadifogságba került. 1917-ben bekapcsolódott az orosz forradalmi mozgalmakba. A háború után a Tanácsköztársaság hadseregében a 39-es dandár politikai biztosa volt. A proletárdiktatúra bukását követően Bécsbe, majd Berlinbe és Párizsba emigrált. Az 1920-as évek közepén Moszkvába költözött, ahol előbb üzemlakatos, majd hivatásos pártmunkás, végül gyárigazgató lett. Első novellái 1927-ben Moszkvában orosz nyelven jelentek meg Kun Béla előszavával. Az 1919-es honvédő harcoknak emléket állító elbeszélései balladás hangvételűek, de népi ízeket idéznek. Katona Fedor néven magyarra fordította Hasek Svejkjét és Taraszov–Rogyionov Csokoládé című regényét. 1932-ben illegálisan hazatért, de letartóztatták és a Fürszt–Sallai perben elítélték. 1935-ben fogolycserével a SZU-ba került, ahol a sztálini törvénysértések áldozata lett. M.: Mindenféle emberek (Moszkva, 1932), A járatos ember és más elbeszélések, Bev. Goda Gábor. (Bp. 1957, 1978).

Sárosi Gyula, eredeti nevén S. Lajos, pókai, költő (Borossebes, 1816. febr. 12. – 1861. nov.16., Bp.) Másfél éves korában meghalt édesapja, anyja Füzesgyarmatra költözött második férjéhez. Az eperjesi kollégiumban végezte az iskolát, ott kezdett el verseket írni. A kollégium Magyar Társaságának 1836-ban kiadott Jácint című zsebkönyvében 13 verse jelent meg. Az iskola elvégzését követően Sárospatakon jogászkodott, majd a kollégiumban magyar nyelvet tanított. Jogászként előbb Sáros megye szolgálatába állt, 1843-tól bíró lett Aradon. E tisztségét a szabadságharcig töltötte be, amikor Pestre került váltótörvényszéki bírónak, majd elnöknek. A királyné titka címmel öt-felvonásos drámát, majd Idegenek címmel, aradi témájú színpadi darabot szerzett. Közben verselt is, tevékenységéért 1846-ban a Kisfaludy Társaság tagjává választották. A szabadságharc alatt Kossuth unszolására megírta a Ponyvára került Arany Trombita című, 12 részből álló, harcra buzdító versét. Maga Sárosi körutat is tett vele az országban, lelkesen szavalta saját költeményét. A világosi fegyverletételt követően bujdosott, majd álnéven tanítói állást vállalt. 1852-ben Vachott Sándorhoz menekült, ott fogták el. A katonai törvényszék kötél általi halálra ítélte, az ítéletet életfogytiglanra változtatták. 1855 végéig raboskodott Königretzben, utána Pesten élt rendőri felügyelet alatt. 1857-ben Az én albumom díszkönyvbe belefoglalták az Ingeborg önszületése napján című versét, majd egy év múlva kiadta összegyűjtött költeményeit. 1859-ben Krinolin-vers című költeménye miatt felségsértési pert indítottak ellene. Felmentették, de közben barátai elhagyták, a világtól elfeledve halt meg. Költeményeinek gyűjteményét 1883-ban adták ki. Szülőházát az aradi Kölcsey Egyesület márványtáblával jelölte. A házat időközben lebontották, a tábla eltűnt. 2000. nov. 12-én a Kölcsey Egyesület egy új emléktáblát avatott a borossebesi református templomban. F. m.: Nyelvészke, vagy a magyar nyelv főnehézségei szabályokban. (Kassa, 1837; S. Gy. Összes művei I-III. kiadta Abafi Lajos (Budapest 1881- 83); Átok a honárulóra! Írta a verses részt Sárosy Gyula, a többit Bessenyey József (Debrecen, 1902) Kisebb költemények, prózai munkái és levelezése. Bev., jegyz. Bisztray Gyula (B.P.: 1954).

Steiner Béla gyermekorvos (Borossebes, 1893. nov. 3. – 1972. ápr. 27. Budapest) A kolozsvári és a budapesti egyetemen tanult, Budapesten szerezett orvosi oklevelet 1918-ban. 1919-30 között gyakornok és tanársegéd a budapesti egyetem Bókay János vezette gyermekklinikán. 1930-tól a Pesti Izraelita Hitközség kórházában dolgozott. 1946-tól a budapesti egyetem magántanára. 1960-tól docens, 1964-től haláláig tanszékvezető tanár. Közben az Orvostovábbképző Intézet gyermek- és felnőtt osztályának főorvosa volt. Magyarországon elsőként, a világon másodikként írta le a corpus pineale tumor klinikai tüneteit. A gyermekkori tuberkulózis területén végzett kutatásai nemzetközi figyelmet keltettek. Jelentősek a csecsemő- és gyermekkori tüdőgyulladások bakteorológiai és diagnosztikai kísérleteit elemző, különösen a koraszülött osztályokon előforduló fertőzések veszélyeire vonatkozó vizsgálatai. 1970-ben megkapta a Bókay Emlékérmet. F. m: Über den Zuckergehalt des Liquor Cerebrospinalis (Jahrbuch für Kinderheilkunde).
(A fenti szócikkek Balta János könyvétől történt átvételek.)

Polgármesteri hivatal: Elérhetőség: Parcul Libertății. Telefon: 0257/311008. Villámposta: primariasebis@yahoo.com Honlap: www.primariasebis.ro .
Polgármester: Cristian Feieș (PNL).
Alpolgármester: Marius Remus Turnea (PNL).
Jegyző: Lavinia-Maria Sîrb.
Helyi tanács összetétele: Nemzeti Liberális Párt (PNL) 5, Szociáldemokrata Párt (PSD) 3, Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) 3, Zöld Párt (PV) 2, Népi Mozgalom Pártja (NMP) 1, Pro Romania Párt 1.
Helyi RMDSZ-szervezet létezik, elnök Mellák István.

Elek – Magyarország.

A városban több kulturális, egyházi, sportegyesület működik – ezek között nincs magyar vonatkozású.

Építészeti és kulturális értéket képvisel a Waldstein-ház, amelyben jelenleg a városi könyvtár működik. A helyi strand jó szórakozási lehetőséget kínál, a közelben lévő természetvédelmi terület (Pleșa domb) kikapcsolódást nyújthat.
Innen turistautak vezetnek a Fehér-Körös felső folyásához, illetve Menyháza felé.

Források
Kiss László: Képek és szemelvények Borossebes város múltjából. Arad, Kölcsey Egyesület. 2013.
Kovách Géza: Művelődés- és helytörténeti írások. Arad, 2017.
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története, 1892, Arad.
Bulboaca, Sorin – Sinaci, Doru (coord.) Dicționarul istoric al localităților din județul Arad, vol. 3. https://bibliotecaarad.ro/wp-content/uploads/2020/02/223-Dic%C8%9Bionar-comune-Arad-vol.-III-ZERIND.pdf
Örökségünk Arad megyében, I. összeállította Balta János. Arad, 2018.
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992), Pro Print Csíkszereda, 2002.
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
https://adatbank.ro/ Romaniai magyar kulturalis intezmenyek adatbazisa
http://kulturalis.adatbank.transindex.ro
https://adatbank.ro – itt olvasható: Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája (1990-2017) Az adatbankon olvasható.
Királyhágómelléki Református Egyházkerület. http://www.kiralyhagomellek.ro/egyhazmegyek.php?param=arad

Borosjenő

Borosjenő

Borosjenő (románul Ineu, szerbül Janopol, törökül Yanova) város Arad megyében (Partium).
Neve a magyar Jenő törzsnévből származik, ennek a törzsnek lehetett itt szállásterülete. Előtagja a térség bortermő voltára utal.
Márki Sándor történész szerint (Arad megye helyiség névtára, 229. o.) a helység neve eredetileg Brod (rév) volt, a 14. században már Jeno-ként szerepel (valószínűleg a Dienus monostorról), de előfordul még Nadinew, Ienopolis vagy Ienopoea, Jamen, Jenew néven is. A boros jelzőt a 14. sz. után használják. Várát 1295-ben említik először castri Jeneu alakban. 1332-ben Jeno néven szerepel.
A 14. század végén Zaránd megye székhelye. 1611-ben mezővárosi rangot kap. 1626-ban is a város Zaránd megye székhelye, egészen 1732-ig, ekkor Aradhoz csatolták. A trianoni békeszerződésig Arad megye Borosjenői járásának székhelye. 1950-56 között rajonszékhely Arad tartományban. Ezt követően Bánság tartományban a Lippai rajon része volt. 1960–68 között Crișana tartományban a Borosjenő/Ineu rajon székhelye. 1967-ben várossá nyilvánítják. 1968 óta Arad megye egyik városa. A városhoz tartozik Apatelek (Mocrea) falu.

Földrajzi betájolás: A megye központi részén fekszik, Aradtól 48 km távolságra, a Partiumban, a Fehér-Körös partján, Zaránd és Codru Moma havasok között. A városon áthalad a DJ792 jelzésű országút. Vasútállomása van.

A település első említése 1191 – Imre király levelében.
A vár első említése 1295 (castri Jeneu), amikor Egidij a kastály ura.
1387-től a település a Losonczy családé, innen keltez levelet István bán.
1438-ban (Murán szultán elől menekülő) szerbek telepednek le itt.
A vár 1472-ben már állt. Egyes források szerint a Losonczyak építették. A vár 200 évig volt a Losonczyak birtokában.
Az Erdélyi Fejedelemség védelmi vonalának (Karánsebes, Lugos, Borosjenő, Nagyvárad) egyik fontos része az 1500-as évek második felében.
1564-ben elfoglalták a törökök, 1595-ben Borbély György karánsebesi bán visszafoglalja.
1645 körül Haller Gábor tervei szerint megerősítik a várat.
„A 16-17. századi forrásokban gyakran egyszerűen Jenő néven említett Zaránd megyei Borosjenő l566-ban mint Losonczi Istvánné birtoka és a királysági Gyula mellékvára került oszmán kézre, majd a tizenötéves háború idején, 1595. október 22-én Borbély György az Erdélyi fejedelemség számára foglalta el. (Losonczi Istvánnét említik l561-ben Borosjenő vár és mezőváros birtokosaként.) Az erdélyi fennhatóság hosszú évtizedeiben a település a rohamosan pusztuló régió központjává, a vár pedig a fejedelemség második legerősebb végvárává nőtte ki magát. Az 1657 utáni válságidőszakban a megerősödött Oszmán Birodalom mégis igen könnyen bekebelezte a kulcsfontosságúvá vált erősséget: Borosjenőt 1658. szeptember 2-án adták fel
keresztény védői szabad elvonulás fejében. Köprülü Mehmed nagyvezírnek és a vár a hozzá csatlakozó erődített településsel hamarosan a Temesvári vilájet alternatív központja lett. 1684-ig a beglerbégek hol Temesvárott, hol Borosjenőn tartották székhelyüket, ettől kezdve pedig az oszmán történetíróknál Janova néven szereplő település lett a tartomány egyetlen igazi fővárosa.’ Az európai hatalmak összefogásával indított visszafoglaló háború azonban végül Borosjenőt is elérte. 1693. május 28-29-én Donat Johann Heißler von Heitersheim császári tábornok foglalta vissza a Habsburg Monarchia számára.” (Szabó András Péter)
1595-ben kerül az erdélyi fejedelmek (Báthory Zsigmond, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, II. Rákóczi György) tulajdonába, akik hatvanhárom évig birtokolták.
Ezt követően a vár védelmi szerepe elhalványul, a közigazgatási szerepe marad meg.
1747–1803 között Borosjenő ura Péterffy János.
1803-ban Atzél István vásárolta meg a borosjenői uradalmat a kincstártól.
1849. augusztus 21-én Vécsey Károly tábornok itt tette le a fegyvert Fjodor Rüdiger orosz tábornok serege előtt, Vécsey tábornok, lovasságával egyenesen Paszkevics főhadiszállására vonult és ott adta meg magát.
1855-ben Borosjenőn járási kórház létesült.
1872-ben a településen királyi járásbíróságot hoznak létre.
1875-ben királyi közjegyzői székhely lesz.
1870-ben Arad polgármestere, Aczél Péter elindítja a vár restaurálását.
1877. május 12. óta Borosjenőt vasúti vonal köti össze Araddal.
1888-ban gőzmalom épül.
1904-től a várban iskola és kórház működik. Az iskola a gyengeelméjű gyermekek és ifjak részére jött létre, egészségügyi ellátást is biztosítottak számukra.
Később iskola volt a várban, S. Brancovici néven gimnáziumként működött.
1914. december 1-én üzembe helyezték a modern gőzfürdőt.
1974–76-ban általános restaurálás, de romboló átalakításokra is sor került – vártornyokat tüntettek el.
2016-tól újabb felújítási munkálatok.

1880-ban lakosság 4817 fő, ebből magyar 1414, román 2734, német 242, más 427.
1890: összlakosság 5126, magyar 1806, román 2918, német 115, más 287.
1900: összlakosság 6014, magyar 2147, román 3469, német 173, más 225.
1910: összlakosság 6599, magyar 2339, román 4084, német 101, más 75.
1930: összlakosság 6483, magyar 1780, román 4546, német 65, más 357.
1966: összlakosság 7388, magyar 1312, román 5985, német 67, más 24.
1977: összlakosság 9119, magyar 1184, román 7763, német 92, más 55.
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma + más)
19929942876310297872
200210207874086047517+40
20119260771559330528+51

1803-ben Atzél István földesúr a Mokra alján lévő Rákóczy pince rendbehozatalával Arad vármegye legnagyobb pincéjét hozta létre.
1877-ben faipari (fafeldolgozó) gyár létesül, később Mundus néven működött, hajlított bútorokat készítettek. A gyárat államosították, termékeit javarészt exportra vitték. 1989 után privatizálták és csődbe vitték.
1888-ban gőzmalom épül.
A lakosság jelentős része mezőgazdaságból él. Nincs mezőgazdasági társulás. Nincsenek helyben feldolgozó egységek. Borkészítés hagyománya. Ipari park-kezdeményezés.
A városban ipari park működik, itt olasz, amerikai tőkével alakultak kis és jelentősebb vállalatok. A legnagyobb a Delphi Pakard, ahol 3500 alkalmazott dolgozik.

A törökök végleges kivonulása után (1693), amikor Borosjenőben megindulhatott a lelkipásztori munka, katolikus iskolát is nyitottak a gyermekek részére. Az iskolamesterről, aki kántor is volt, csak az 1758-as évből van jelzés. A legrégibb iskola a várfalakon belül, tehát a templom (mecset) és a paplak közelében volt. Az iskolát Atzél István kegyúr hozta létre 1814-ben. Az 1835-ben tett püspöki vizitáció jegyzőkönyvében megemlítik, hogy az iskolaépület egyetlen tantermében 54 gyermek tanult. A gyermekek magyarul és németül tanultak, de a kántortanító a vallástant csehül is tanította. 1879-ben a felekezeti iskolát átvette a község, mert az 1868-ban hozott törvény értelmében az 1500 fős katolikus közösség az intézményt nem tudta volna a törvényes előírások szerint működtetni. 1898-ban kezdődött a tanítás a frissen megépült állami magyar iskolában, amihez a telket báró Solymossy László adományozta.
1910-ben a kötelező oktatásban részt vevő gyermekek száma 858, 7 osztályteremmel működött az állami iskola, 3-mal az ortodox felekezeti elemi iskola. Ugyanakkor óvoda is működött egy óvónővel. 1921-tól kezdődik a volt állami iskola elsorvadása. A magyar iskolából a nem magyar gyermekeket távozásra kényszerítik, a magyar osztályokat 1925-től kezdődően fokozatosan megszüntetik. 1945 után újra megalakul a magyar általános iskola, 1963-ban elkezdődik a felszámolódása, és 1967-ben megszűnt a helyi magyar oktatás. A magyar óvodai oktatás 2009-ben szűnt meg.
Az 1960. február 16-án megfogalmazott jegyzőkönyv szerint, ha valamelyik borosjenői román nyelvű iskolában több, más nemzetiséghez tartozó gyermek is tanul, azok az anyanyelvüket fakultatív módon tanulhatják. Élve a lehetőséggel, az 1965/66-os tanévben 10 elemi iskolás, 29 általános iskolás, összesen 39 gyermek tanult fakultatív formában magyarul az 1973/74-es tanévig. Az 1989-es rendszerváltás után nyílt lehetőségek jóvoltából Borosjenőn egy elemis és egy gimnazista fakultatív magyar csoport indult be. 2010 novemberében Sotir-Demartini Gábor hitoktató tanár kérelmezte a líceumi szintű magyar fakultatív csoport létrehozását, amit jóvá is hagytak. 2012-től tehát líceumi csoporttal bővül a magyar nyelvű fakultatív oktatásban részt vevő borosjenői diákok köre.
Magyar Köznevelési és Kulturális Minisztérium a borosjenői vár épületében 1904. november 28-án létrehozta az Állami gyógypedagógiai nevelő és foglalkoztató intézetet. A 7-12 éves gyermekek menhelyekről, hátrányos nagycsaládokból, munkatáborokból érkeztek, az intézménybe fogadásuk a nevelésért és vallásokért felelős miniszter hatáskörébe tartozott. Az intézménybe azok kerültek, akik szellemileg és fizikailag alkalmasak voltak a jelzett szakmák valamelyikének elsajátítására. A 9 hálószobával, 3 nappalival, 2 ebédlővel, 4 fürdőszobával és 2 orvosi rendelővel felszerelt intézményben az oktatás és a képzés magyar nyelven zajlott. (Balta János könyvéből származó információk)

A városi kultúrház rendezvényei szinte kizárólag román nyelvűek. Van román néptáncegyüttes, vannak irodalmi rendezvényeik, tartanak koncerteket. A várban fesztivált is rendeznek. Cím: Str Republicii nr. 5. A könyvtár más épületben működik: Str. Republicii nr. 27.
Magyar szempontból ki kell emelni a Horváth Béla szavalóversenyt, amelyet két évtizeden keresztül, 22 éven át megszerveztek. A Horváth Béla Szavalóversenyt Herdeán Gyöngyi református lelkésznő és Mészáros Katalin fogtechnikus kezdeményezték létre 1994-ben. Akkor megkeresték Bisztrai Mária színművésznőt, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatóját a kéréssel: engedje meg, hogy a Borosjenőn tervezett szavalóversenyt elhunyt férjéről, a borosjenői születésű Horváth Béla színművészről nevezzék el. A szavalóversenyek megszervezését később átvette dr. Vajda Sándor főorvos, az EMKE borosjenői szervezetének az elnöke. A szavalóversenyt több korcsoport számára szervezték: óvodások, I–IV., V–VIII. és IX–XII. osztályosok.

A 2011-es népszámlálás szerint a helyi lakosok közül ortodox 78,1%, római-katolikus 6,86%, vannak még reformátusok, pünkösdisták, baptisták, hetedik napi adventisták.
A város határában lehetett az 1318-ban említett Szent Dénes tiszteletére szentelt monostor és a mellette állt Szentlélek templom, melyek a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom közötti tizenöt éves háborúban pusztulhattak el.
A XVIII. században még létezett egy (fa?)templom.

Római katolikus egyház. „A pápai tizedszedők (adószedők) 1332–1337. közötti listáján szerepel a borosjenői katolikus plébános neve is, egy bizonyos Abraam (de Jeno)… A ferences kolostor valamikor 1387–1395 között épült, temploma a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére lett felszentelve. A kolostor első biztos említése 1415-ből való. A zárda létesítését megerősítő pápai okmány 1423-ban készült. Ebből megtudható, hogy a zárda Losonczy László bán áldozatkészségének köszönhető. A protestantizmus terjedése és a török hódoltság sorvasztó hatása következtében a XVI. század közepétől a XVII. század végéig Borosjenőben nem lehetett többé szó a katolikus intézmények fenntartásáról. 1693-ban, miután Borosjenőben megszűnt a török uralom, a várban állomásozott veterán katonaság lelki gondozása szükségessé tette katolikus papnak a várba történő telepítését… A mecsetet a törökök 1658 után építették, de a kiűzetésük után az katolikus templomként is szolgált 1858-ig.” (Balta János) A plébánia alapításának éve 1702. Titulusa: Szent István király. A mai, barokk stílusú templomot 1858-ben építették. A templomban két Barabás Miklós készítette festmény található.
Plébános: Gál Vilmos. Cím, elérhetőség: Traian u. 3. Telefon 0257-511265. Villámposta: glvilmos@gmail.com

Református egyház. A településen 1523-ban már evangéliumi egyház létezett – ezt tekintik az alakulás évének. Borosjenőben a reformáció virágzó korszakában három templomban tartottak istentiszteletet: a Dienes monostorban, amelyből eltávolították a képeket, szobrokat, az oltárt pedig felcserélték az Úr asztalával, a várjobbágyok, a városi templomban a nemesek és kézművesek, a vártemplomban a katonaság látogatta az istentiszteleteket. Zábrági Mihály prédikátorsága alatt megerősödött a gyülekezet, nyomdát tartott fenn. 1658. szeptember 2.-án a törökök elfoglalták Borosjenőt, a félholdat kitűzték a református templom tornyára. Ez a gyülekezet halálát jelentette. A borosjenői református egyházközség újjáalakulását (266 év után) 1924. május 11-től számítják, az imaház 1926-tól létezik. Az imaházat 2000-ben le kellett bontani, az új templomot 2002-ben szentelték fel. Itt öt emléktábla idézi a jeles elődök emlékét. A gyülekezet lélekszáma 70 körüli. Az egyházközséghez tartozik Csermő leányegyház.
Lelkész Gál Ervin Gyula. Telefon: 0257-511750. Villámposta: ervin_1127@yahoo.com.

Gróf Leiningen-Westerburg Károly, eredetileg Monyoró faluban, sógorának, Urbán Gyulának parkjában volt eltemetve, de mivel az birtokát eladta, 1879. aug. 11-én nagy ünnepséggel helyezték a borosjenői római katolikus templom sírboltjába földi maradványait és 1974-ben helyezték el csontjait, további 10 sorstársával együtt, az aradi obeliszk alá. 1908-ban Gyűjtés indult Leiningen vértanú tábornok szobrának emelésére, de mire az összeg összegyűlt, kitört az I. világháború, Trianon után pedig gondolni sem lehetett a szoborra. Emléktáblája a református templomban látható.

„Atzél Béla utazó, politikus (Borosjenő, 1850. okt. 29. – 1900. márc. 29. Bp.) Szülei korai halálát követően nagybátyja, Atzél Lajos főrendiházi tag nevelte. 1874-től beutazta Európa valamennyi államát, majd Ázsia és Afrika sok országát. Hazatérte után bekapcsolódott a politikai életbe. 1892-ben Bodajk körzetében parlamenti képviselő. Élénk társasági életet élt, Magyarországon ő alapította a Park-klubot, majd megválasztották az országos kaszinó igazgatójának is.
Bálintffy Etelka, Rózsaági Antalné, írói nevén Hajnalka költő, író (Borosjenő, 1844. márc. 26. – 1906. jún. 28. Zilah) Aradon járt iskolába. Első, Petőfi stílusában fogant versikéjét 1860-ban Bródy Zsigmond Pesti Hölgydivat c. lapja közölte. Rózsaági Antal Gombostű c. lapjának lett munkatársa. 1863-ban ment feleségül a lapszerkesztőhöz. Hajnalka álnéven a 19. század 60-as, 70-es éveinek népszerű költője lett. Lakóháza a magyar főváros kedvelt találkozóhelyévé vált. Irodalmi délutánjainak, estéinek vendége a kor kulturális és politikai elitje, még id. Alexander Dumas is. Nagyobbik fiát Deák Ferenc keresztelte. Aradon telepedtek le, miután férjét, Rózsaági Antalt a városba nevezték ki tanárnak. Férje Aradon van eltemetve. Fő művei: Hajnalka dalai (Pest, 1864); A kandalló mellett (Bp., 1875); Hajnalka újabb dalai (uo., 1866; Hajnalka összes költeményei (Szeged, 1888); Hölgyek asztalára. Rajz- és beszélygyűjtemény (Arad 1882); Jószívű asszonyok. Rajz- és beszélygyűjtemény (Arad, 1899)
Bornemisza Anna borosjenői naplóíró (Borosjenő, 1636–1688 aug. 3. Ebesfalva) Apafi Mihály felesége. Édesapja, borosjenői Bornemisza Pál, I. Rákóczi György fejedelemnek volt udvari kapitánya. Rákóczi 1633-ban nevezte ki Borosjenő kapitányának, tisztét 1636-ig töltötte be, amikor a lippai török segédcsapatok fölött aratott győzelme miatt a török hadvezetés kieszközölte a fejedelemnél a leváltását. Három leánya közül Anna valószínűleg Borosjenőben született, 17 éves korában feleségül ment Apafi Mihályhoz, Erdély későbbi fejedelméhez. Ingatag, határozatlan férje mellett tevékeny részt vállalt a fejedelemség politikai életében. Kortársai a fejedelem uralkodását a fejedelemasszony és a tehetséges, de kapzsi Teleki Mihály folytonos harcával jellemezték. Határozott közbelépésével számos erdélyi főúrnak mentette meg az életét. Naplója értékes történelmi forrás. A fejedelmi pár hamvait 1911-ben Kolozsvárra szállították, majd 1943-ban katonai pompával a Farkas utcai templom kriptájában helyezték el. Kiadások: Deák Farkas: Magyar hölgyek leveleiről (Bp: 1879); B. A. gazdasági naplói 1667–1690 (I. Apafi Mihály fejedelem udvartartása. Kiadja Szádeczky Béla, Bp., 1911) B. A. Szakácskönyv 1680-ból. Kiadja Lakó Elemér (Buk., 1983)
Horváth Béla színész, rendező (Borosjenő, 1927. ápr. 23. –1981. szept. 5., Kolozsvár) Aradon és Gyulafehérváron végezte iskoláit, Nagyváradon érettségizett. 1950-ben Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerzett színészi oklevelet. Haláláig a kolozsvári Állami Magyar Színház színésze, rendezője. Időközben tanársegéd a színművészeti intézetben, 1959–69 között a kolozsvári magyar operánál is dolgozott. Őt tartották a legnagyobb kolozsvári vígjáték-színésznek, de énekelt és tehetségesen írt is. Rendezőként is sikeres volt. 1995-től a nevével fémjelzett szavalóversenyeket rendeztek tiszteletére szülővárosában, Borosjenőn.
Institoris János, mossóci jogász (Borosjenő, 1806. szept. 6.–1868. dec. 15., Arad), Kálmán apja. A gimnáziumot és a jogot Pozsonyban végezte kitűnő eredménnyel. 17 éven keresztül volt Arad főjegyzője. 1848-ban a felelős magyar kormány Csernovics Péter temesi gróf mellé titkárnak nevezte ki. 1849. február 1-től a szabadságharc végéig az Arad és Zaránd megyékben állomásozó magyar hadsereg élelmezési biztosa. Pártolta a tudományokat és a művészeteket. Gazdag könyvtárában 16. és 17. századi ritka művek is voltak, ezeket 1849-ben a solymos-bucsávai lázadó lakosság elégette. Igen jól ismerte a latin klasszikusokat. Kísérletezett költészettel is, főleg ódákat írt. Közülük öt nyomtatásban is megjelent. A legsikerültebbet Szerencsey János főispán 1837-es beiktatására írta. A megyegyűléseken mondott beszédei is megjelentek nyomtatásban. A szabadságharc után Arad megyei törvényszéki bíró, majd a pesti császári és királyi törvényszék elnöke volt. 1860-tól haláláig az aradi királyi váltótörvényszék elnöki tisztét töltötte be.
Mézesné Kovács Eta, költő (Borosjenő, 1912. márc. 9. – 2008. május, Debrecen). Szülővárosában járt iskolába, már akkor kezdett verselni. Első költeményeit az Ifjú Erdély közölte. Hat éven keresztül a borosjenői vasárnapi iskola vezetője. Kisjenőbe ment férjhez, aradi és nagyváradi lapokhoz küldött tudósításokat, de a Romániai Magyar Szóban is jelentek meg írásai. 2001-ben települt át Magyarországra, de továbbra is küldött verseket, emlékezéseket Aradra, Nagyváradra. 2005-ben Nagyváradon jelent meg Dérütötte avaron című kötete, amelyben összegyűjtött verseit, egy történelmi visszapillantót Borosjenőről, valamint önéletrajzát tette közzé.
Nagyari József reformárus prédikátor (Borosjenő, 1650 vagy 1651–1694. febr. 18., Fogaras) Nagyari Benedek prédikátor fia. Kolozsváron és Sárospatakon tanult, majd Husztra került rektornak. 1674– 1679 között Hollandiában a protestáns teológián tanult. Hazatérte után Fogarasra került lelkésznek, az utolsó erdélyi fejedelmek, I. és II. Apafy Mihály udvari papja. Részt vett I. Apafy Mihály hadjárataiban, az osztrákokkal való szerződés megkötéséről igyekezett meggyőzni a fejedelmet. Kiváló egyházpolitikai szónok, nyomtatott prédikációi elvesztek, az 1681–83-as hadjáratban elmondottak kéziratban maradtak. A prédikáció műfajának hagyományait az elbeszélő széppróza és a hazafias politikai publicisztika felé fejlesztette. Kegyes ösztön és elégséges kegyelem című munkája 1684-ben Keresden jelent meg. Egy 1686-ban elmondott prédikációját Szádeczky Béla 1900-ban közölte a Protestáns Szemlében. Üdvözlő és gyászverseket is írt.
Ormos Iván, 1916-ig Vuculescu, költő, újságíró, író (Borosjenő, 1902. nov. 29. – 1958. márc. 10., Budapest) Az aradi reálgimnáziumba, a pozsonyi kadétiskolába és a székelyudvarhelyi római katolikus gimnáziumba járt. Budapesten két évet végzett a közgazdasági egyetemen, utána a Világ szerkesztőségében lett újságíró. Első versét a Nyugat közölte, 1924-ben Aradon jelent meg első verseskötete. 1926-tól több mint tíz évig volt a Temesvári Hírlap szerkesztője. Első regényét Temesváron adta ki. Számos hazai lap, folyóirat közölte verseit, prózai írásait. 1939-ben Budapestre költözött, a Friss Újság belső munkatársa lett. Dutka Ákos volt a szerkesztője. Kötetei: Ölelés dúlt földön (versek, Arad, 1924); Ökrökkel és csillagokkal (versek, Arad, 1926); Esti társ (Temesvár, 1929); Állj, ki vagy? (regény, Kolozsvár, 1937).
Pénzes Artur, Pinkusz, költő, író (Borosjenő, 1899. okt. 1. – ?) Mindössze 18 éves korában, 1917-ben adta ki Csendes hangok című verseskötetét. Az aradi Kölcsey Egyesület 1918-ban kiírt két versenypályázatát nyerte meg. Az I. világháborút követően Budapesten a Nyugatban és más irodalmi lapokban közölt verseket. Ugyancsak Budapesten jelentette meg Tónika című kisregényét (1922). Az impériumváltást követően hazatért Aradra, 1924-től az Aradi Közlöny belső munkatársa. Aradon jelent meg Latrokkal a Golgotán (versek, 1925) és Gyónik a falu (versek, 1928) című kötete. Az 1930-as években Magyarországra költözött. Első verseskötetéről írta az Erdélyi Hírlap recenzense, hogy „Pénzes Artur harsány üzenete a világnak, a magyaroknak arról, hogy él, arról, hogy kiáltani szeretne, s hogy egyszer nekiveti vállát földnek-égnek, és egy robajjal szétzúzza magát”
Péterfi Márton botanikus (Borosjenő, 1875. febr.1. – 1922. jan. 30. Kolozsvár). A dévai állami tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet, ugyanott a csángótelepi iskolába kapott kinevezést. Déván született István nevű fia (1906), a Román Tudományos Akadémia későbbi tagja és alelnöke. 1906–1909 között Kolozsváron a monostori elemi iskolában tanított, a botanikus kert konzervátora lett. 1910-től az Erdélyi Múzeum Egyesület növénytárában alkalmazták, 1919-től haláláig konzervátor volt. Kutatási területe: Magyarország, elsősorban Erdély mohaflórája. Kolozsváron mohagyűjteményt hozott létre. Tiszteletére két új virágos növényfajt és egy rovarfajt neveztek el. 1904-ben elnyerte a Magyar Természettudományi Társulat Bugát Pál-díját. F.m.: Magyarország tőzegmohái (Növénytani közlemények, 1904); A tőzegmohák ökológiája (uo. 1906); Adatok a Bihar-hegység mohaflórájának ismeretéhez (Budapest, 1908); Biológiai közlemények, I–V. (Botanikai közlemények, 1910–11); Schedae et animadversiones diversae ad Bryiophyta regni Hungariae exsicatta, I–III. Győrffy Istvánnal (Kolozsvár, 1915–19); Adatok Erdély flórájában (Kolozsvár, 1918).
Rott Lajos vegyész (Borosjenő, 1928. febr. 5.) A Bolyai Tudományegyetemen 1950-ben szerzett vegyészi oklevelet. 1955 és 1957 között az orvosi egyetemen tanársegéd a biofizika tanszéken. A Marosvásárhelyi Közegészségügyi Intézetben kutatóvegyész, majd fővegyész. 1969-től tíz éven keresztül a marosvásárhelyi Tervezőintézetben tervezőmérnök, majd osztályvezető mérnök. (1979–90) nyugdíjazásáig. Az ivóvíztisztítás, szennyvízkezelés, környezetvédelem kérdéseivel foglalkozott, 36 szaktanulmánya jelent meg, részt vett több száz műszaki terv és tanulmány kidolgozásában és kivitelezésében. Bejegyzett találmánya az ivóvíz fluorozó berendezésére vonatkozik.
Székely László id., borosjenői főúr (Borosjenő?, 1644–1692.,?) Valószínűleg a borosjenői várban született. Teleki Mihály kancellárnak volt jó barátja. Az ő támogatásával lett I. Apafy Mhály fejedelemsége idején főpostamester, tanácsúr, főispán, a Tábla elnöke, tartományi főbiztos. Házasságkötését, mint az egyik legjelentősebb főúrét Apor Péter a Metamorphosis Tansylvaniae című munkájában írta le: „..mikor Székely László házasodott, az mely hintót vitette a mátkája számára, mind az hat szekeres lónak az hintó előtt egy-egy darutoll volt medályba csinálva az homlokán, maga fejében is három szál darutoll, azmely festett portai paripán ült maga, annak két szál darutoll volt az homlokára akasztva.
Székely László önéletíró, fordító (Borosjenő, 1716. szept. 4. – 1772. jan.28., Nagyszeben), borosjenői gróf, erdélyi főúr. (Az Új Magyar Életrajzi Lexikon szerint Alamorban született és ott is halt meg.) Életének eseményeiről naplót vezetett, elsősorban élete nagy eseményét, az 1743–44-es utazását örökítette meg. A naplóját özvegye, Thoroczkay Zsuzsanna folytatta, halála után Kis Zsigmond, a családi prefektus fejezte be. Székely László a nemesi önéletírás egyik utolsó képviselője, a műfajt az anekdotázás felé fejlesztette. Részletekbe menő megfigyelései, aprólékos leírásai a 18. századi nemesség életmódjáról, világképéről adtak képet. A naplóban elégedetten ír az erdélyi közállapotokról, helyeselte a Habsburg-uralmat. Olaszból és németből is fordított. A naplóból először a Vasárnapi Újság 1887-es évfolyamában közöltek részleteket Udvari szokások Mária Terézia idejében címmel. A napló egészét Király Pál ismertette a Budapesti Szemle 1887-es évfolyamában Gróf Székely László élete címmel.
Vásárhelyi János politikus, költő (Borosjenő, 1800. ápr. 22 –1843. szept. 9., Lőkösháza). Tanulmányait Aradon, a bölcsészetet Pesten kezdte, majd jogot végzett. 1823-tól Csanád vármegyében tisztviselő: alügyész, főjegyző, követ, 1832–42 között a vármegye alispáni tisztét töltötte be, közmegelégedésre. 1826-tól közölt verseket. A Hébében megjelent verseit Kazinczy Ferenc túlértékelte. Verseket közölt még az Aurórában, a Szépliteraturai Ajándékban és a Minervában. A családja által az aradi líceumnak ajándékozott könyvtárban többek között 103 kéziratos kötet, ősnyomtatvány volt.”

(A fenti szócikkeket Balta János könyvéből vettük át.)

Diószeghy László (Sepsiszentgyörgy, 1877. június 19. – Borosjenő, 1942. február 18.) festő, lepkegyűjtő, rovartani szakíró. A középiskolát szülővárosában végezte, majd szépművészetet tanult Budapesten, Münchenben. Pályáját tájképfestőként kezdte, impresszionista festményeit kiállították Budapesten (Nemzeti Szalon), Aradon, Nagyváradon, Kolozsvárt. Több képét a Székely Nemzeti Múzeum őrzi. Lepkeszenvedélyének hódolva telepedett le Borosjenőn 1907-ben, itt fejlesztette ki nagy gyűjteményét. Szakközleményei a Rovartani Lapokban, illetve erdélyi szaklapokban jelentek meg.

Jozefovits Ferenc (Borosjenő, 1923. jól. 19. – Marosvásárhely 1997. június 21.,) tüdőgyógyász, orvosi szakíró, egyetemi oktató. Középiskoláit Aradon és Temesváron végezte, az orvosi egyetemet Marosvásárhelyen. 1971-től az orvostudományok doktora. 1949-től oktató 1985-ös nyugdíjazásáig. Tüdőgyógyászati szakcikkek és egyetemi jegyzetek (társ)szerzője.

Perecsényi Nagy László (?, 1771 – Borosjenő, 1827. június eleje) megyei szolgabíró, költő, író.
Nagy Péter és Szombathelyi Magdolna fia. 1798-ban Galsa (Arad megye) mezőváros esküdt nótáriusa volt. Amikor Vay László báró 1790-ben Bihar vármegye jegyzője lett, Perecsényi Nagy Lászlót íródeákjának alkalmazta és kedvelt tanítványának tekintette. 1801-ben cameralis notarius-ként szerepelt. Mint Arad vármegye esküdtje, 1803-ban Almásra költözött. Perecsényi Nagy a 19. század első két évtizedének termékeny magyar írója, lelkes fordítója volt a klasszikusoknak és buzgó követője a klasszikai mintáknak, aki korának több nevezetes emberével levelezett és írt, dolgozott a maga rendkívül elszigetelt helyzetében, Arad vármegyének egy eldugott kis falujában. 1804. május 13-án a jenai mineralógiai társaság tagjául választotta meg. 1805-ben megkezdte a gyűjtést Arad megye monográfiájához. 1807-ben az első alispán megengedte, hogy Borosjenőre költözzön. A Magyar Kurírba (1798, 1801-2., 1805) latin és magyar alkalmi költeményeket írt; a Kultsár által szerkesztett Hazai s Külföldi Tudósítások című hírlapnak kezdettől (1806) fogva buzgó munkatársa volt. Tudományos cikkei a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg.

Polgármesteri hivatal: Str. Köztársaság (Republicii u.) nr. 5. Str. Principala nr. 116. Jud. Arad.
Telefon 0257-511550. Villámposta: primaria@primariaineu.ro Honlap: www.primariaineu.ro
Polgármester: Călin-Ilie Abrudan (NLP).
Alpolgármester: Ionel Alb (NLP).
Jegyző: Nicoleta Ancuța Rada.
Helyi tanács összetétele: Nemzeti Liberális Párt (PNL) 10, Szociáldemokrata Párt (PSD) 3, Népi Mozgalom Pártja (PMP) 1.
RMDSZ-szervezet létezik, elnök Czuth Rozália.

Seynod – Franciaország
Ialoveni – Moldávia

A városban több civil szervezet működik: francia-román baráti egyesület, Pro Memoria Egyesület, szülői egyesületek, sportegyesületek, vadászok és horgászok egyesülete, motorkerékpárosok egyesülete.
Magyar szempontból meg kell említeni az EMKE helyi fíliáját, elnöke dr. Vajda Sándor.

A borosjenői vár a legjelentősebb attrakció, bár a felújítás miatt nem látogatható.
Vendéglátás szempontjából jelentős potenciálról lehet számot adni. A város közelében egy 6 hektáron védett nárciszvölgy található. A város borvidékét képviseli a Kings Land borospince, kínálata figyelemre érdemes. A horgászok és a vadászok is megtalálják a kedvükre való helyeket a kisrégióban. Nincs messze Menyháza fürdőtelep.
A szomszédos Apatelek turisztikai kínálata a Solymossy-kastély. Az 1834-ben klasszicista stílusban épült kastély egykori tulajdonosa, báró Solymossy László után kapta a nevét. Az épületet egy hat hektáros park, arborétum veszi körül. Az épület nem látogatható, abban pszichiátria működik, Arad egész területéről érkeznek ide mentális betegségekben szenvedők.

Források
Örökségünk Arad megyében, I. összeállította Balta János. Arad, 2018.
Szabó András Péter: Egy elveszett dzsámi: a ,,borosjenői mecset, Keletkutatás, 2010/3. 53–82.
Kovách Géza: Művelődés- és helytörténeti írások. Arad, 2017.
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története, 1892, Arad.
Bulboaca, Sorin – Sinaci, Doru (coord.) Dicționarul istoric al localităților din județul Arad, vol. 3. https://bibliotecaarad.ro/wp-content/uploads/2020/02/223-Dic%C8%9Bionar-comune-Arad-vol.-III-ZERIND.pdf
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992), Pro Print Csíkszereda, 2002.
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
https://adatbank.ro/ Romániai magyar kulturális intézmények adatbázisa
http://kulturalis.adatbank.transindex.ro
https://adatbank.ro – itt olvasható: Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája (1990-2017)
Királyhágómelléki Református Egyházkerület. http://www.kiralyhagomellek.ro/egyhazmegyek.php?param=arad
Temesvári Római Katolikus Egyházmegye https://gerhardus.ro/hu/plebaniak-2/

Bélzerénd

Bélzerénd

Bélzerénd (románul Zerindu Mic) Arad megyében (Partium) található falu. A községközpont Tőzmiske (románul Mișca).
Régi neve: Kis-Szerind és Kis Bél-Szerind. Bélzerénd, nevét 1326-ban Belzerend néven említette először oklevél. 1512-ben Beel Zelend, 1561-ben Belzelend, 1808-ban Zerénd ~ Bélselénd, Bélzerind, Zerind, 1851-ben Bél-Zerind, 1888-ban Bélzerind, 1913-ban Bélzerénd néven írták.
A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Kisjenői járásához tartozott. A következő közigazgatási átszervezések során végig Arad volt a megyei/tartományi központ. Az 19526es közigazgatási átszervezéskor Bélzerindet előbb Vadászhoz, majd 1956-tól Vadásszal együtt Tőzmiske községhez csatolták

Földrajzi betájolás: A megye északi részén fekszik, Nagyzeréndtől keletre, Aradtól 56 km távolságra, a Partiumban, a Fekete-Körös bal partján, sík területen, Vadász, Tamáshida települések között. Vizei a Fekete-Körös, Szartos, Tőz és Leveles folyók, és Kalakompos tó. A falut a 794-es megyei út köti össze a DN79 jelzésű országúttal. 1968-ban feltöltötték, zúzott kőburkolatot húztak a töltésre, vagyis a bekötő útra. Legközelebbi román-magyar határátkelő: Nagyszalonta-Sarkad. Vasútállomás a falutól 5 km-re (egykor a Gyula-Simonyifalva helyiérdekű vasút).

1241-ben a tatárok elől menekülő Rogerius váradi kanonok valahol erre bujdoshatott.
1326-ban a Szalánkiaké volt, majd 1512-ben Nyulafi Istvánnak voltak itt részbirtokai, aki azokat a budai káptalan előtt Telegdy István kincstartó nevére íratta át.
Az első dézsmajegyzék 1561-ben emlékezett meg róla, s jobbágyai felett három kisnemes osztozkodott.
Török összeírások szerint 1567-ben 10, míg 1579-ben 17 jobbágycsalád lakta. A falu 1579-ben a szultánnak 3629 aszper adóval tartozott, amiből 1880 aszpert a gabonatized tett ki.
Egy 1575-ös tűvész után a falu az 1600-ban épült újra.
1748-tól kezdve a kincstár birtoka 1819-ig, amikor Vadásszal együtt Simonyi óbester vásárolta meg. Az úrbérrendezés jótékonyan hatott a paraszti gazdálkodásra, 1828-ban már 27 jobbágy és 35 zsellércsalád lakott a faluban, ahol 317 hold szántót és 393 hold kaszálót műveltek meg.
1818-ban az osztrák császár Bélzerénd földjét báró Simonyi Józsefnek adta ajándékba.
Szívvel-lélekkel és katonákkal támogatják az 1848-as forradalmat és szabadságharcot.
1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Bél-Zerind, Arad vármegyében. Lakja 562 református, anyatemplommal. Róna lapályos határa 4000 hold … Sok sertést és marhát tenyészt.”
1879. december 6-án rettenetes árvíz vonult végig a tájon. Reggelre a kapu magasságáig ért víz megfagyott, így emberi áldozatot nem követelt a falutól. Innen települt át a község a „pap-halma” nevű helyre, mert ez volt az egyetlen szárazon maradt terület. Sok család elköltözött Nagyszalontára és más, biztonságosabbnak vélt településekre.

1880-ban összesen 346-an lakják, magyarok 313-an.
1900-ban lakóinak száma 502, magyar 480-an.
1910: összlakosság 533, magyar 489, román 44. Felekezeti szempontból 13 római katolikus, 454 református, 49 görögkeleti ortodox volt.
1930: 606 lakos, 563 magyar.
1966 526 lakos, 503 magyar.
1977 386 lakos, 375 magyar.
1990 után:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma és szlovák)
19922676261  
200222214207 1
20111849173 2

A lakosság földműveléssel foglalkozik, régebben (Fábián) szerszámfát készítettek. 1990 után újból a magángazdálkodás, alakítottak társulást.

A falu első iskolájaként említik az 1787-ben létrehozott református iskolát, ahova 38-an jártak. A helyi iskola közvetlenül az 1879-es árvíz utáni áttelepítést követően épült meg 1880-ban.1910-ben az iskolába 50 gyerek járt.
1985-86-ban a templom szomszédságában elkészült a három tantermes iskolaépület. Azóta nem szorongtak az iskolában a gyermekek, 2011-ben az iskolának 5 tanulója volt.
Az elemi összevont osztállyal ma is működik. Tanítónő Szívós Irén. Cím: Bélzerénd 33 sz. Telefon: 0257-354 522.
Óvoda nincs.

A faluban 1959-ben megépült a kultúrotthon, 1967-ben bevezették a villanyáramot. A falunap két napig tart, Bélzerénd Fest címmel évek óta megrendezik.

A református gyülekezet a reformáció után 1540 táján alakult a Fekete-Körös, a Tőz és a Leveles folyók torkolatánál. A borosjenői várkerülethez tartozott, első temploma egy kicsi, fatornyos épület volt, mely a faluval együtt 1575-ben egy forró nyári napon lekvárfőzés közben leégett. A református templomot az 1775-ös tűzvész tette tönkre. 1835-ben épült újra templom. Az 1879-es árvíz után A templomot a régi helyéről átköltöztették. Az emberek ökrös szekérrel hordták a régi templom tégláit az új helyre, 1892. május 25-én volt a jelenlegi templomunk ünnepélyes alapkő letétele. Az új templomot 1909-ben építették. Legutóbb 2014-15-ben újították fel. Jelenleg Lőrincz Lóránd nagyzerindi lelkipásztor szolgál be a faluba.

A falu katolikus temploma a nagyváradi római katolikus püspökséghez tartozik, a régi katolikus templom romjait 1690-ben bontották el. Jelenleg a katolikus templomban a kisjenői plébános, Kapor János szolgál.

A falutól 1,5 km-re 30 m átmérőjű kunhalom látható, amilyen a térségben több település határában létezik, mintegy 80-at azonosítottak. Főleg vízjárta síkvidéken keletkeztek. Horváth István ezeket a képződményeket a kunoknak tulajdonította, azóta így említik a legtöbben. A Nagy-Alföldön kb. 40 000 ilyen lehetett, ezek nagy része mára eltűnt.
A Leveles patak partján 1970-ben régészeti anyagot tártak fel, kerámiákat és bronz tárgyakat.

A falu okleveles szülöttei: Íjgyártó Zoltán jogász (Bélzerind 1913–1986 Kisjenő-Erdőhegy); Íjgyártó Imre mérnök; Barta Miklós közgazdász, Illyés Sándor agronómus, Nagy Sándor állattenyésztő mérnök; Molnár Imre agronómus.

Polgármesteri hivatal: Tőzmiske községközpontban működik. Comuna Mișca Str. Principala nr. 116. Jud. Arad
Elérhetőségek. Telefon: 0257-354140, villámposta: primaria.misca@yahoo.com, honlap:
Polgármester: Halász Tibor (RMDSZ).
Alpolgármester: Nagy Sándor (RMDSZ).
Jegyző: Nagy Zsolt.
Helyi tanács összetétele: RMDSZ 7 (Bartha Ottó, Nagy Sándor, Kádár Vilmos, Mihály Andrea, Kovács Ferenc, Molnár Imre, Kristó Sándor), Szociáldemokrata Párt (PSD) 3, Nemzeti Liberális Párt (PNL) 1, Pro România Párt 1, ALDE 1.
A falut Molnár Imre és Mihály Andrea képviseli Tőzmiske Község tanácsában.
RMDSZ-szervezet létezik, elnök Molnár Imre.

A falu szomszédságában folyóvizek és állóvizek a horgászokat várják, a vadászok a közeli erdőkben hajthatják a vadakat.

Források
Örökségünk Arad megyében, I. összeállította Balta János. Arad, 2018.
Kovách Géza: Művelődés- és helytörténeti írások. Arad, 2017.
Bulboaca, Sorin – Sinaci, Doru (coord.) Dicționarul istoric al localităților din județul Arad, vol. 3. https://bibliotecaarad.ro/wp-content/uploads/2020/02/223-Dic%C8%9Bionar-comune-Arad-vol.-III-ZERIND.pdf
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992), Pro Print Csíkszereda, 2002.
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
https://adatbank.ro/Romániai magyar kulturális intézmények adatbázisa
http://kulturalis.adatbank.transindex.ro
https://adatbank.ro – itt olvasható: Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája (1990-2017)
Királyhágómelléki Református Egyházkerület. http://www.kiralyhagomellek.ro/egyhazmegyek.php?param=arad
Temesvári Római Katolikus Egyházmegye https://gerhardus.ro/hu/plebaniak-2/

Ágya

Ágya

Ágya (románul: Adea) falu Arad megyében, a Partiumban. Nevének eredete egy népmonda szerint: valamikor régen erdő vette körül, s ennek kellős közepén lévén, az erdő ágya volt.
A név előfordulásai: villa Adya – így szerepelt az aradi káptalan 1177-es, III. Béla féle adománylevélben, 1202: Adia; 1332: sacerdos de v. Adya; 1336-ban és 1808-ban Agya.
Közigazgatásilag 1850-től Arad megyéhez, 1877-től Arad megye Kisjenői járásához tartozott, 1968-tól Arad megye, Szintye község része.
A családok nevei a kuruc-korra emlékeztetnek: Dávidházy, Kunosi, Hevesi, Paizs, Palla, Bodó.

Földrajzi betájolás: A megye észak-nyugati részén fekszik, Kisjenőtől északkeletre, a Fekete-Körös és a Fehér-Körös között, Tőzmiske és Szinte között fekvő település. Sík területen, erdő mellett fekszik, határolják: Seprős, Szinte, Kisjenő, Nagyzerénd, Tőzmiske és Tamásda határai. Aradtól 50 km-re, Kisjenőtől 7 km-re fekszik. Áthalad raja a DC130 jelzésű helyi út. Legközelebbi vasútállomás: Kisjenő.

A szóbeszéd szerint besenyő telep lett volna, Ágya környékén a 13. században még végeláthatatlan tölgyerdőségek, máshol ingoványok terültek el. Létezését a tatárjárás idejére viszik vissza. Az 1241-es tatárjáráskor a Váradról menekülő Rogerius kanonok, a Siralmas ének szerzője az ágyai mocsaras erdőkben talált napokig menedéket. Az ingoványoknak köszönhette az ágyai nép, hogy vajdája vezetésével átvészelte a tatárdúlást olyannyira, hogy az 1332-es pápai tizedjegyzékben saját pappal rendelkező temploma volt („sacerdos de villa Adya”). A Zsigmond korból oklevél említi Ágyát 1388-ban, majd Mátyás idején egy másik 1479-ben. A mohácsi vész után Czibak Imre birtokába került. 1552-ben Biharhoz, 1561-ben Zarándhoz tartozott. Az 1561-es portaösszeírás szerint a váradi püspök birtoka volt. 1590-ben Váradi Kis János, 1650-től a borosjenői vár tartozékai közé sorolták, 1732-ben Raynald modenai herceg kapta, mint elpusztult falut. Valószínű, hogy a 16. században keletkezett újra. A török elfoglalta. Az 1567-es és 1579-es defter szerint 34, illetve 42 családdal hozzá tartozott még Kengyelpuszta. Az adatok virágzó mezőgazdaságra utalnak.
Lakossága akárcsak az egész vidék, valószínűleg a Gyulán tanító Szegedi Kis István térítő munkája révén már 1550 körül kálvinizált. A 17. századból két papja nevét ismerjük: 1631-ben a nyírbátori zsinat Sajókeresztúri Györgyöt; 1654-ben a szatmári zsinat Jenei Györgyöt jelölte Ágyára papnak. A 17. század közepétől Ágya lakossága sokat szenvedett a török fosztogatások miatt, ezért 1645-ben panaszt emeltek a temesvári bégnél. A falu még többet szenvedett a 17. század végén, különösen a jenői vár ostromakor. Népe meg is szalad, ezért 1715-ben még csak 3, 1720-ra már 20 család tért vissza. Ekkor már a kamara birtoka volt, az 1742-ben végzett portaösszeíráskor 39, majd a négy évvel később végzett összeíráskor már 61 család élt itt. 1828-ban 32 jobbágy, 438 házas, 6 házatlan zsellér, 7 szolga és 2 mesterember lakta. (Részletek dr. Kovách Géza: Művelődés- és helytörténeti írások, 2017)
1479-ben Agya’ a váradi káptalan birtoka volt.
1650-től a borosjenői vár tartozékai közé sorolták.
A 18. század végétől József Antal János főherceg kisjenői uradalmának volt része.
1851-ben Fényes Elek Magyarország történeti földrajzában írta a településről: „…van 1400 református lakosa, s anyatemploma. Kiterjed 9309 holdra…lakosai szenet égetnek. Vize a Tőz folyam. Bírja István főherceg volt nádor”.
1895. szeptember 2-án az Ágya környéki erdőben szenvedett végzetes vadászbalesetet László főherceg, József Károly főherceg 20 éves fia.
1921 – a földreform alakalmával a falu jelentős földterületeket kapott, de ennek egy részére román telepeseket hoztak.
Egy alig felismerhető rom is van a helység közelében. Mecset vagy klastrom lehetett. Temető is volt ott, mert több csontvázat ástak ki. Említésre méltó határában az Ördög-árka, alkalmasint római-sánc volt.

A lakosság őseredetileg a Kunság-, Heves-, Békés-, Csongrád- és kiváltképen Biharból származott ide.
1851-ben a falu lakossága 1400 fő volt.
1857-ben 1425 lakos
1869-ben 1554 lakos
1880 összlakos 1514, román 19, magyar 1402
1890 összlakos 1656, román 4, magyar 1651
1900 összlakos 1734, román 38, magyar 1694
1910 összlakos 2082, román 35, magyar 2034. Felekezetek szerint 133 római katolikus, 1845 református, 40 izraelita.
1930 összlakos 1806, román 89, magyar 1707
1966 összlakos 1405, román 152, magyar 1405
1977 összlakos 1193, román 128, magyar 1021
Az utóbbi három népszámlálás adatai:

ÉvszámÖsszlakosságRománokMagyarokNémetekMás (roma és szlovák)
19921025118886 21
20021019139877 3
20111103165720 198

A 19. századig leginkább földműveléssel, szénégetéssel és famunkával foglalkozott. A fúrást-faragást, kerékgyártó munkát valamikor jól értették. Ágya község határának talaja általában elég jó, kivéve a déli részén fekvő s legelőnek használt területet, mely nagyrészt szikes s hozzá lapos úgy, hogy vizes esztendőben ezért kevésbé használható. A község határa nincs tagosítva. A mezőgazdasági parasztbirtok elaprózott, a nagyobb rész annyira letörpült, hogy tulajdonosa mellékkeresetre van utalva. Van közlegelő, a mi a parasztokra és a legkisebb birtokosokra is előnyös. A községi lakosok azon része, mely erre elég saját földet bír, a váltógazdaságot űzi s ezt szeretik betartani, a lakosok nagyobb része azonban egyszerű parasztgazdaságot folytat és saját csekély gazdálkodását az úgynevezett feles gazdálkodás által igyekeznek pótolni. Gazdasági épületeik elég jók s azok tatarozása és javítására gondot fordítanak. A tanyarendszer nem honos s a gazdálkodás inkább a községben van összpontosítva. A terményeket letakarítás után, kevés kivétellel, azonnal értékesíteni szokták a közeli heti piacokon. Az állattenyésztés erős fejlődést mutat, sajnos azonban, hogy a nemesítésre kellő gond nem fordíttatok. Különben lóból és szarvasmarhából az apró magyar alföldi faj tenyésztetik. Eddig leginkább alföldi magyar és erdélyi magyar-faj volt használatban. Községi közlegelő van. A takarmánytermelésre nagy gond fordíttatik. A méhészet elenyészőleg csekély. Fontos mellékkereset a szén-égetés, a talp, kerék, küllő, palló, híd, épület, kocsi, stb., famunkák készítése s az erdőirtási munkálatok, melyeket a közeli erdőkben igen előnyösen s e mellett kitűnően teljesítenek. Nem ritkán a második-harmadik vármegyébe is elmennek ily munkát végezni, vagy az itt végzettnek gyümölcseit ott érvényesíteni. Famunkálatok tekintetében minden egyes községi lakos egy-egy mester s így e miatt soha, vagy csak nagy ritkán fordulnak iparoshoz. Ezenfelül eljárnak a közeli és távoli uradalmakba napszámba vagy rész-munkára, nőik pedig vagy velük dolgoznak versenyt, vagy az általuk termesztett kenderből igen szép és jó lepedőt, törülközőt, asztalkendői, asztalterítőt, zsák- és ponyvaszöveteket készítenek. (Somogyi Gyula Arad vármegye és Arad sz. kir. város Monographiája Arad 1913)
Létezett a faluban Hangya Szövetkezet, helyi fiók, a tagoknak részvényeik voltak – államosításkor minden odalett.
A kollektivizálási kényszer ezt a falut sem kímélte. 1990 után a helyi téesz az akkori körülmények között igazságosan számolták fel: a ledolgozott évek és a beadott javak alapján kapott mindenki vagyonrészt.
A faluban viszonylag sok vállalkozó van, a cégjegyzékben 46 bejegyzett vállalkozás szerepel. Van közöttük építkezési vállalkozó, villanyszerelés, kereskedelem és vendéglátás, szabóság, szállítás.

2001-2005 között felújították, korszerűsítették az 1862-ben épült iskolaépületet. Az eredetileg 2 tanteremből állt, majd 1959-ben kibővítették, kapta meg a mai formáját. Az óvoda 1973-1974-ben épült, később még egy termet húztak mellé, a közelmúltban azt is korszerűsítették. Az iskola 2006. november 21-én vette fel a falu szülötte, Olosz Lajos költő nevét. 2015-ben az iskola műfüves pályával gazdagodott, A központi parkban, pályázati támogatással, játszószereken szórakozhatnak a gyermekek.
Miközben Arad megyében az elemi iskola szintjén a magyar gyermekeknek kb. 45% választja a magyar iskolát, Ágyán minden magyar gyerek magyar iskolába jár. A faluban nincs román nyelvű oktatás, az itteni román gyermekek a községközpontba járnak.

2011-ben az ágyai Olosz Lajos Általános Iskola a következő osztályokkal működött:
Elemi iskola: I. o. 14, II. o. 16, III. o. 20 tanuló, IV. o. 17 tanuló. Összesen 67 tanuló.
Általános iskola: V. o. 16, VI. o. 16, VII. o. 16, VIII. o. 12 tanuló, összesen 60 tanuló.
2022-ben az ágyai iskola helyzete a következő: a helyi magyar óvodába 26 gyermek jár, az elemi osztályok tanulóinak száma 55, az általános iskolai osztályokba 50 tanuló jár.

Cím: Olosz Lajos Általános Iskola, Ágya (postai irányítószám 317301).
Telefon: 0257-357667. Villámposta: scoalaadea@yahoo.com.
Igazgató: Kiss Anikó.

Szabó Magda Művelődési Ház Ágya.
Az ágyai művelődés házát 1904-ig vezetik vissza. A helyi kultúra háza felvette az ágyai gyökerekkel rendelkező Szabó Magda nevét. A helyi kultúra vezetője és mindenese hosszú évekig Hevesi (Mónár) József orvos volt, aki elődei révén ágyainak tekintette magát. Komoly szerepe volt az ágyai Olosz Lajos Emlékház létrehozatalában, amelynek nemes célja Olosz Lajos életútjának és munkásságának kutatása, valamint a Kossuth-díjas Szabó Magda életművének romániai megismertetése.
Helyi visszatérő, hagyományosnak mondható rendezvény az ágyai néptánctalálkozó (2022-ben szervezték meg a kilencediket. Ennek fő motorja a 2005-ben alakult Tőzike táncegyüttest (több csoportja van) vezető Erdős Márta, az együttes folyamatosan frissül és bővíti műsorát.
A helyi szervezésű programok között megemlítendő a Reffeszt, a reformátusok találkozója. Megünneplik a magyar kultúra napját. Helyi programok szereplője szokott lenni az általános iskola énekkara. Szerveznek hagyományos bálakat.
Vendégprodukciókat is fogadnak: az aradi Kamaraszínház visszatérő vendég, de fellépett itt a szegedi Látványszínház is.

Református egyház
Ágyán az első papról 1332-1337 közötti időkből van híradás, amikori Péter 12 garas dézsmát fizetett. Feljegyezték két 17. században élt papnak a nevét. A középkori református templom romjait a helybéliek eltakarították. A gyülekezet első temploma fából épült, melynek helyébe Dávidházy Mihály lelkipásztor idején, 1730-1740. között, a növekvő létszámú gyülekezet egy lényegesen nagyobb, 400 férőhelyes téglatemplomot épített. Az akkori templomot zsindelytető fedte, festett kazettás mennyezet ékesítette. A templom mennyezetén a híres freskó-kép van/volt. A templom jelenlegi alakját az 1908-as átépítés során nyerte Fogarassy Bálint lelkipásztor (45 évet szolgált Ágyán) szolgálati idején, amikor az épület falait megmagasították, tetőszerkezetét kicserélték és új bútorzattal látták el. Ebben az évben készítette el Wegenstein Lipót és fia a templom ma is jól működő orgonáját., és 1730-ban új templomot építettek a helyére. A falu lelkipásztorait Balta János könyvében olvashatjuk: 1918-tól 1945-ig Fogarassy Bálint volt a lelkipásztor. Utána Csép Gergely szolgálta a gyülekezetet, majd Tar István volt lelkipásztor 1984-ig. Őt Varsányi Rudolf követte 1991-ig. 1992-94. között Szabó Attila lelkipásztor szolgált, 1994 nyarától egymást követték, rövid ideig Felházi, majd 1995 és 1997 között Nagy Mihály lelkipásztor. Egy ideig beszolgált a simonyifalvi evangélikus lelkipásztor, Jakab Béla is. Utána Erdőhegyről szolgált be Kovács Gyula. 2002-től 2020-ig Módi József lelkipásztor, aradi esperes szolgált a faluban. Az elmúlt években presbiterek és gyülekezeti tagok önkéntes munkájával felépült a gyülekezeti ház.
Jelenlegi lelkipásztor Gál Ervin Gyula.
Cím: 317301 Ágya, Fő utca 429. Telefon: 0257.357.629. Villámposta: ervin_1127@yahoo.com.

Baptista gyülekezet Ágya
Dokumentumok az 1894-es évet jelölik meg az ágyai baptista misszió kezdeteként, amikor egy ismeretlen férfi kezdett az evangéliumi üzenetről beszélni. Érdeklődés mutatkozott. Az összejövetelt rendszeressé tették és ezzel Ágyán misszióállomás létesült Búzás László és felesége, Gécsi Mária házánál. A misszióállomásból 20 taggal gyülekezet alakult. A századfordulón 35 hivatalos tagról, gyermekekkel és hozzátartozókkal 45-50 taglétszámú közösségről beszélhetünk. A taglétszám és hallgatók számának növekedése miatt szükségessé vált egy imaház építése. A község fő utcáján vásárolt telekre 1912 tavaszán letették az alapkövet és június 2-án imaház megnyitó ünnepélyt tartottak bemerítéssel egybekötve. 1938 decemberében törvényrendelettel bezárták az imaházakat, amelyeknek a használatát külföldi nyomásra újra engedélyezték 1939 tavaszától. 1942-ben Ion Antonescu bezáratta az összes baptista imaházat. 1944 és 1953 között Vass János; 1953-1963 között Balla Gábor; 1963-tól 1977-ig Varga Lajos lelkipásztorok lelkiismeretesen végezték a szolgálatot. Kiss László lelkipásztor 1977-től kezdte a szolgálatát, ebben az időszakban épült az új imaház, amit 1992-ben avatták fel.
Cím: 317301 Ágya, Főutca 149.
Jelenlegi lelkész: Simon András

Római katolikus közösség
Az idők során a faluba római katolikusok is költöztek, jelenleg mintegy 30-an vannak. Szentmisét a református templomban szoktak tartani.
Beszolgál: Kapor János kisjenői plébános.

Olosz Lajos költő emléktáblája a róla elnevezett iskolában – 2006.
Egy alig felismerhető rom van a helység közelében. Mecset vagy klastrom lehetett. Temető is volt ott, mert több csontvázat ástak ki. Említésre méltó határában az Ördög-árka, alkalmasint római-sánc volt.

Kajtor Ferenc, neurológus, orvos, egyetemi tanár (Ágya, 1919. nov. 5. – 1975. aug. 9. Budapest) 1944-ben szerzett orvosi oklevelet a debreceni egyetemen, közben 1942-43-ban Bécsben a Collegium Hungaricumban is tanult. Letette az ideggyógyászi, majd az elmeorvosi szakvizsgát. 1940-ben gyakornokként kezdte egyetemi oktatói pályafutását, 1978-tól tanársegéd, majd adjunktus, 1962-72 között docens. Az orvostudományok kandidátusa, majd 1977-ben – posztumusz – doktora lett. Nevéhez fűződik a gócos epilepszia korszerű sebészeti kezelésének kidolgozása és a kvantitatív elektromiográfia magyarországi alkalmazásának bevezetése. F. m.: Evipan altatással aktivált görcspotenciálok elemzése halántéklebenyi epilepsziásoknál (Bp. 1956); A kibernetikáról (Az emberi test II. uo., 1962); A fejfájás természete és kezelése (uo., 1968); Néhány emberi ébresztő struktúra barbiturát érzékenysége és hierarchikus szervezettsége (uo., 1968)

Olosz Lajos költő, ügyvéd (Ágya, 1891. aug. 23. – 1977. ápr. 26. Marosvásárhely). Olosz Egon apja. Édesapja Ágyán volt jegyző, Olosz Lajos itt végezte elemi iskoláit. A gimnáziumot Nagykörösön és Szegeden járta, Kolozsváron szerzett jogi doktorátust a Ferenc József Tudományegyetemen (1917). Ügyvédi vizsgáját 1922-ben tette le Kolozsvárt, azt követően ügyvédi gyakorlatot folytatott Kisjenőn. Kezdettől fogva bekapcsolódott az akkor induló erdélyi magyar irodalmi életbe, megalakulásától kezdve tagja volt a Helikon íróközösségnek. Akkor jelent meg két első verseskötete. Az ő kisjenői házában alakult meg az Erdélyi Magyar Írói Rend (EMIR). Tagja volt az erdőhegyi református presbitériumnak, több éven keresztül a Királyhágómelléki Református Püspökség főgondnoka volt. A harmincas években visszavonult, csak a bécsi döntést követő időszakban kapcsolódott be ismét az irodalmi vérkeringésbe. 1943-44-ben az Aradon megjelent Havi Szemle szerkesztője volt. A háború befejezése után internálták. A kommunista hatalomátvételt követően teljesen visszavonult az irodalmi és közéletből. Az 1960-as években barátai biztatására kezdett újra írni, akkor adták ki három újabb kötetét. A zerindi irodalmi kör és az ágyai általános iskola viseli nevét. Zerinden felavatták mellszobrát, Vitroel Emil aradi szobrászművész alkotását.
Művei: Gladiátorharc (versek K-vár 1923); Égő csolnakon (versek, uo., 1926); Barlanghomály (versek, uo. 1931); Versek (Buk. 1968); O. L. legszebb versei (uo., 1971); Hattyúének (versek 1968-1971, uo.1972); Szeplőtelen oltár (O.L. istenes versei, Arad, 1997), Percek közt virágok. 200 „miniatűr remeklés”, Nagyvárad, 2004

Csép Sándor televízió-szerkesztő, riporter (Arad, 1938. máj. 1. – 2013. jan. 16., Kolozsvár) Noha Aradon született, apja, Csép Gergely Ágyán volt lelkipásztor, ezért a gyermekkorát ott töltötte, ágyainak vallotta magát. Aradon a vegyes líceumban érettségizett. Előbb Kolozsvárt a Protestáns Teológiai Intézetben (1962), majd a Babeş-Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán szerzett diplomát (1968). Az egyetem elvégzésétől a médiában dolgozott: a kolozsvári rádió szerkesztője, majd a Román Televízió bukaresti magyar szerkesztőségének volt munkatársa 1983-ig. Kétévi kihagyást követően a kolozsvári Korunk szerkesztője, 1990-től a Kolozsvári TV főszerkesztője lett. Két nagy visszhangot kiváltott sorozatot készített Egyetlenem (1975, 1979, 1992) és Rhapsodia Demographica (1996) címmel. Dávid Gyulával és Mikó Imrével közösen készített dokumentumfilmet Petőfi erdélyi útjáról, egy tévéfilmjében pedig a kolozsvári Hóstátot örökítette meg. Társadalomrajzi riportot közölt az Utunk, Új Élet, Igazság, Vörös Zászló hasábjain. Több jelentős tanulmánya jelent meg a Korunkban. Színművei közül a Mi, Bethlen Gábor című drámájának 1982-ben volt az ősbemutatója a kolozsvári színházban, míg a Ne félj önmagadtól, avagy Mátyás a vérpadon című drámáját 1996-ban a Kolozsvári Magyar Operában mutatták be. Vezető tisztségeket töltött be a MÚRE-ben, 1999-től elnöke volt az egyesületnek. 2004-ben az Irodalmi Jelen Könyvek kiadásában Aradon jelent meg Két dráma című kötete. A Magyar Újságírók Szövetsége 2006-ban Aranytoll-díjjal tüntette ki.

Molnár Kálmán lelkipásztor, esperes (Ágya, 1939. júl.18.) Elemi iskoláit szülőfalujában, a középiskolát Aradon a Magyar Vegyes Líceumban végezte. A Kolozsvári Protestáns Teológián szerzett református lelkipásztori oklevelet. 1960-tól a Szilágyság több településén volt segédlelkész, majd 1966-tól lelkipásztor Sülelmeden, Szamosardón, végül Szilágycsehen. Kezdeményezte a szilágycsehi műemléktemplom (1516) felújítását, ugyanott híveivel az egész település által használt gyülekezeti házat épített. Tevékenységéért az Egyházkerületi Közgyűlés Pro Ecclessia-díjjal tüntette ki. Írásai a Szilágyság és a Harangszó c. lapokban jelentek meg. A Zilahi Szilágy Társaság és az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagja.
Hevesi József dr., családorvos, író (1948. máj. 5. Arad – 2015. nov.16., Arad) Elemi iskoláit Ágyán kezdte, a marosvásárhelyi orvostanhallgatóként egy írással Korunk-díjat nyert. Az egyetem elvégzését követően körzeti orvosként dolgozott Moldvában, közben Hevesi Mónár József írói néven elnyerte az RTV honismereti díját. Körzeti orvosi praxisa mellett folyamatosan írt. Miután sikerül hazatelepülnie, feketegyarmati, nagyzerindi, simonyifalvi és ágyai körzeti orvosként tevékenykedett. A közéletből is komolyan kivette a részét. A Simonyi Társaság elnöki minőségében nagy része volt abban, hogy Simonyifalván több alkalommal megszervezték a Regionális Simonyi Napokat. Ugyanott létrehozták a Simonyiak Házát, Simonyi Imre, a költő, valamint Simonyi József óbester, falualapító tiszteletére. Írásait az Aeskulap, Gînduri Studenţeşti, Athenaeum, Thália főiskolás lapok, a Fellegvár, Jövendő ifjúsági mellékletek közölte, versekkel a Művelődés, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain, jegyzeteivel, népgyógyászati tanulmánnyal A Hétben jelentkezett. Tagja volt a Szabó Magda Társaságnak és a Habsburg László Páneurópai Társaságnak. 2007-ben Magánúton címmel a Regionális Simonyi Társaság kiadásában interjú-kötete, 2014-ben Tegnapi üzenet címmel, az Irodalmi Jelen kiadó gondozásában jelent meg régebbi írásainak gyűjteménye. Ágyán van eltemetve.

Szabó Magda édesapja, Szabó Elek Ágya utolsó földesura volt. Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas Corvin-lánccal kitüntetett író, költő, műfordító. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le szülővárosában, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig szülővárosában, majd 1942-től 1945-ig Hódmezővásárhelyen a Református Leánygimnáziumban dolgozott. 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben történt elbocsátásáig. Ebben az évben visszavonták tőle a már odaítélt Baumgarten-díjat. 1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor (1913–1982) íróval. (Emlékeit Megmaradt Szobotkának című könyvében írta meg.) Ebben az időszakban írta meg első versesköteteit Bárány, illetve Vissza az emberig címmel. A háború után az élet újrakezdésének erkölcsi konfliktusait fogalmazta meg. 1949-től a kényszerű hallgatás időszaka következett. 1958-ig nem publikálhatott, ebben az időszakban alkotott műveit csak később adták ki. Ekkortól kezdett áttérni a regényírásra. Az 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az őz című regényei hozták meg számára a szélesebb körű ismertséget. 1959-től szabadfoglalkozású író. Lélekábrázoló regényeiben: a Pilátus (1963), A Danaida, a nőalakok emberi kapcsolatait, belső világát elemzi. Önéletrajzi ihletésű munkái az Ókút (1970), valamint a Régimódi történet (1971), melyekből hiteles képet kapunk a korabeli Debrecen múltjáról és mindennapjairól is. Történelmi színdarabjai közül a Kiálts, város! (1971) szintén Debrecen múltját jeleníti meg. A szemlélők (1973) vallomás a hazaszeretetről, az együvé tartozásról. Sokoldalú művész. Költő, műfordító, regény- és drámaíró, jelentős tanulmányok, esszékötetek szerzője. Elbeszélőművészetével a lélektani regény nagy hagyományait folytatja és újítja meg. Művei középpontjában legtöbbször értelmiségi nők állnak. Szabó Magda a legtöbbet fordított magyar író.

Polgármesteri hivatal: Sintea Mare/Nagyszintye
Cím: Sintea Mare, Str. Principală nr. 228. Telefon: 0257/357101. Honlap: www.sintea-mare.ro
Polgármester: Ciprian Ban (PNL)
Alpolgármester: Troiák Ioan (PNL)
Jegyző: Marius Frătean
Helyi Tanács: Nemzeti Liberális Párt (PNL) 5 tanácsos, Szociáldemokrata Párt (PSD) 3, RMDSZ 3 (Duka Julianna, Erdős Bálint, Curec Rita), Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 1, Népi Mozgalom Pártja (PMP) 1. A PNL listáján szerepel: Troiák Ioan és Gali Jutka, a PSD listáján szerepel: Nagy Tibor.
Helyi RMDSZ-szervezete, elnök: Duka Julianna.

Pro Ágya Egyesület, elnök Hadi Erzsébet.

Az Ágya melletti erdőt a NATURA 2000 természetvédelmi szövetség védetté nyilvánította – faállománya és vadállománya okán.
Látnivalók: Olosz Lajos Emlékház. Ágyai református templom.

Források
Dr. Kovách Géza: Művelődés- és helytörténeti írások, 2017.
Somogyi Gyula Arad vármegye és Arad sz. kir. város Monographiája Arad 1913.
Balta János (összegyűjtötte): 100 év Romániában. Örökségünk Arad megyében. I. Arad, 2018.
Kovách Géza: A korai kapitalizmus hazai fejlődésének kérdéséhez, Korunk, 1976/11.
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992), Pro Print Csíkszereda, 2002.
Bodó Barna: Magyar iskolaválasztás Arad megyében, Kisebbségkutatás 2012/3 sz. pp. 418-473.
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
https://adatbank.ro/ Romaniai magyar kulturalis intezmenyek adatbazisa
http://kulturalis.adatbank.transindex.ro
https://adatbank.ro – itt olvasható: Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája (1990-2017) Az adatbankon olvasható.
Királyhágómelléki Református Egyházkerület. http://www.kiralyhagomellek.ro/egyhazmegyek.php?param=arad

Angyalkút

Angyalkút

Angyalkút (románul Fântânele) Arad megyében található. Két faluból áll a község: Angyalkút a központ és Réthát (románul Tisa nouă) falu tartozik hozzá. Németül Engelsbrunn.

Névváltozatok: Kyssfalwd néven említették 1457-ben és így hívták a németek betelepítéséig. 1891 Kis-Falud. Illetve 1904-ig Kisfalud. A világháborúk között (román idők) Engelsbrunn és Angyalkút, majd csak Engelsbrunn. 1950-tól Fântânele. A 18. századi telepítéskor a területén ásott öt kút egyike fölé angyalt ábrázoló kőszobrot emeltek (ma már nem létezik) és lakói 1768-ban kérvényezték, hogy a falu kapja meg az Engelsbrunn (angyalkút) nevet. Hivatalos román nevének jelentése: kutak.

Közigazgatásilag középkorban Arad vármegyéhez tartozott, majd 1790-ig a Bánsághoz tartozik, utána Temes vármegye, 1839-tól Temes vármegye Szent-András járásához, 1877-tól Temes Vármegye Újaradi járásához tartozott. 1919-1925 Temes-Torontál megye, majd Arad megye, és a további átszervezések során is Arad megyéhez, illetve rajonhoz tartozik. 1968-tól Arad megye része.

Földrajzi betájolás: A megye délnyugati részén fekszik, Aradtól 6 km távolságra, a Maros bal partján, a történelmi Bánságban. A Maros menti útvonal gazdaságilag mindig fontos volt, ezért a 18. századi német telepítések ezt a vonalat nem hagyták ki.
Nem messze a falutól halad el az E671-es jelzésű országút, valamint az A1-es autópálya is (nincs ide kijárat), illetve a 682A jelzésű megyei út. Vasút: legközelebb Aradon.

1457-ben Kisfaludot Soprony faluval együtt, mint a Czibak család birtokát említették.
1466-ban a Ravazdiak és Garaiak birtoka volt.
Az 1561. évi adólajstrom pedig Balogh Imre birtokaként említette.
1761-ben a helyén Kisvenda/Kivenda néven puszta.
A 18. században a Maros menti nádasban szórtan álló kevés házában románok éltek. 1766-ban Josef Neumann lippai sótári tiszt telepítette a falut 104 német családdal, főként Trier környékéről, Lotaringiából, Luxemburgból és a Saar-vidékről. A románokat ekkor Kisszentmiklósra és Lippára költöztették.
1782-ben Pigethy (Pikéthy) Mihály vette meg a birtokot a kincstártól. Utóda, Pikéthy István 1824-ben a helység egy részét eladta Rétháti Kövér Antalnak, Manónak és Mártonnak, mely család a helység határának egy részét sokáig birtokolta; a másik része még 1896-ban báró Appel János és neje szül. Asguthi Körtvélyesy Johanna tulajdona volt. Egy rész 1885-ben id. Jäger Gusztáv tulajdonába ment át, mely 1893 óta Kapp Lászlóé és neje Jäger Gertrudé lett.
1848 okt. 21-én Máriássy János honvédőrnagy hada, az aradi őrséghez tartozó dzsidásokat, akik a faluban foglaltak állást, megtámadta, de onnan kiűzni nem tudta. E harc nyomait mutatja az a három ágyúgolyó, melyek közül kettő a templom homlokzatába, egy pedig Dittinger János házának falába van falazva.
1873-ban Ferenc József tesz látogatást a faluban és részt vesz a katolikus istentiszteleten. 1884-ben újból ide látogat a császár.
A község lakosai hitelszövetkezetet, temetkezési egyesületet, tejszövetkezetet és állatbiztosító egyesületet tartanak fenn. Van ezenkívül a községben egy téglagyár, egy gőzmalom, mely Kapp Jánosé.
1945-ben 161 sváb lakosát elhurcolták a Szovjetunióba, akik közül 42-en ott haltak meg. 1960-ban kezdődött meg a svábok kitelepülése Németországba, elhagyott/elkobzott házaikba Máramaros, Bihar, Beszterce-Naszód megyei és moldvai románok, jóval kevesebben magyarok és Bihar meg Szilágy megyei szlovákok költöztek.

Angyalkút lakosság szerint nagy település volt az utóbbi 150 évben. 1880-ban a falu lakossága 1281 fő volt, ebből magyar 18, román 55, német 1143, más 65. 1900-ban az összlakosság 1580, magyar 19, román 74, német 1486, más 1. 1910-ben a helység 1702 lakosából 20 magyar, 88 román volt, német 1593, más 1. 1930-ban az összlakosság 1721, magyar 1400, román 98, német 1518, más 5. 1966-ban az összlakosság 1906, magyar 179, román 781, német 906, más 40. 1977-ben az összlakosság 2542, magyar 327, román 1293, német 811, más 111. Az utóbbi három népszámlálás adatai:
Évszám Összlakosság Románok Magyarok Németek Más (roma és szlovák)
1992 2186 1597 315 77 197
2002 2224 1728 281 55 160
2011 2141 1672 231 21 217

A 20. század elején jelentős volt ló- és szarvasmarhatartása, téglagyára is működött. Napjainkban is főleg a mezőgazdaság nyújt helyben munkát, de gyártanak bútort, van vasfeldolgozó műhely, varroda és a határban kőbánya.

Angyalkúton 8 osztályos általános iskola működik. Nemrég még volt magyar tagozat. Egy összevont elemi (I-IV) osztállyal – ez 2010 előtt megszűnt. A magyar gyermekek a Csiky Gergely Főgimnáziumba járnak autóbusszal.
1961-ig az iskola kizárólag német tannyelvű volt. Szlovák nyelvű tagozata 1990 és 1997 között működött.

A községben kultúrotthon és könyvtár működik, ahol a tevékenység román nyelven folyik. Magyar műkedvelő csoportot létrehoztak a 90-es években, de nem volt iránta igazi érdeklődés. A falunapot rendszeresen megszervezik.

Az első katolikus keresztelő a faluban 1768-ban volt, a templomot 1778-ban kezdték el építeni és 1780 avatták fel. A helyi katolikus templom későbarokk stílusban épült. 1813-ban a csanádi püspök, Kőszeghy László járt itt vizitációban, amikor harangot avatnak. A papilakot 1895-ben újjáépítik.

1900-ban 1580 lakosából 1486 volt német, 74 román és 19 magyar anyanyelvű; 1508 római katolikus és 66 ortodox vallású.

A római katolikus plébánia 1768-ban keletkezett és a templom 1780-ban épült. Napjainkban az újaradi plébános (Dirschl Mates) a katolikus lelki gondozó. Helyben csak román nyelvű misét tartanak.

A helyi ortodox parókiát 1946-ban létesítették.

Az angyalkúti református gyülekezet főleg a Szilágyságból ide telepedett munkát keresőkből jött létre. Az 1970-es években kaptak engedélyt vallásuk közösségi gyakorlására, a helyi gyülekezet 1992-ben jött létre. Templomuk alapkövét 1993-ban helyezték el, főleg önkéntes munkával épült, és 2000-ben avatták fel. Harangjuk 2005-ös. A gyülekezet lélekszáma 170 körüli.
Címe: Angyalkút 106 szám. Lelkész Mpofo Kitata Szilvia (elérhetőség: 0720.541808, villámposta annaxeres@yahoo.com)

Van a faluban magyar baptista gyülekezet is. Az első baptisták az 1800-as években jöttek, a helyi gyülekezet 1990 elején jött létre, imaházuk is van. A kisszentpéteri lelkipásztor jár ki a kicsiny gyülekezetbe.

2011-ben a faluban 1561 ortodox, 288 római katolikus, 171 református, 105 pünkösdista és 83 baptista vallású élt.

Római katolikus temploma 1780-ban épült későbarokk stílusban. A templomkertben, az egykori angyalos kút helyén bádog angyalszobor áll kitárt szárnyakkal egy talapzaton.

Két klasszicista kastélya is van a 19. század első feléből: a Kövér-Appel és a Porcia családoké, illetve később mindkettő gróf Porcia Lajos és felesége Fábián Ella tulajdona volt. Az egyikben a községháza működik, a másikban egy gazdasági vállalkozás.

Itt született 1895. november 18-án Josef Zauner német eszperantista, a páneurópai gondolat előharcosa, meghalt 1959-ben Temesváron. Több évig Újpécsen tanított, majd könyvesboltot vezetett Temesváron. Munkái: Der Weg zur Europa-Partei (1931) és Genf oder Europa-Centro (1936) Temesvárt jelentek meg. 1930-37 között újságot adott ki (USHE-Echo). Utolsó munkáit Josef Düa élnéven jelentette meg.

Gróf Porcia Lajos. A magyar történelemben a család nevével először gróf (brugnerai és pratai) Porcia Lajos Ferdinánd (1605–1665) személyében találkozhatunk, aki I. Lipót magyar király és német-római császár nevelője, később kancellárja és első minisztere, a haditanács elnöke volt. Porcia hercege, Porcia, Brugnera, Ortenburg és Mitterburg grófja, számos uradalom birtokosa és az osztrák uralkodóház örökös tagja volt.
Porcia Lajos gróf (1875–1960) katonai pályára készült. A Ludovika Akadémia elvégzése után a honvéd lovasság kötelékébe lépett. A Képzőművészeti Főiskolán mozaik és üvegfestészetet tanult. Művei ornamentikák és figurális kompozíciók, továbbá bizánci s ónémet minták átstilizálása üvegre és mozaikra. A főhatalomváltozás után részben angyalkúti birtokán, részben Aradon élt. Csellista. Tagja az Aradi Filharmóniának. Porcia Lajos huszár főhadnagyként 1897-ben Aradon vette feleségül Fábián Ellát, az Arad megyei főispán lányát. Az aradi Porcia-házat a seprősi és angyalkúti családi birtokokkal együtt 1948-ban államosították. Lajos grófot és családját 1949-ben Dévára deportálták, ahonnan pár év múlva visszakerültek Angyalkútra, de az egykori birtokból akkorra már semmi sem maradt, s a helyiek jóvoltából kegyelemkenyéren éltek. A gróf 84 éves korában, egy nappal felesége halálát követően öngyilkos lett. 2007-ben Porcia Lajos gróf, herceg gyűjteményéből származó műkincsek kerültek árverésre. Nyolc értékes festményből álló kollekció kerül kalapács alá a bukaresti Alis aukciós ház árverésén. A 16–19. századi vásznak mindegyikét műkincs kategóriában tartja számon a vonatkozó jogszabály.

Polgármesteri hivatal: Comuna Fântânele nr. 115. Jud. Arad
Elérhetőség: telefon: 0257-456196, villámposta: primaria.fantanele@yahoo.com, honlap: http://primariafantanele-arad.ro/
Polgármester: Nicolae Dolha (PNL).
Alpolgármester: Daniel Adrian Bondea (PNL).
Jegyző: Luciana Stoi.
Helyi tanács összetétele: Nemzeti Liberális Párt (PNL) 6, Szociáldemokrata Párt (PSD) 4, Pro România Párt 3, RMDSZ 1 (Wild Rozália).
Helyi RMDSZ-szervezet létezik, elnök Wild Rozália.

Források
Örökségünk Arad megyében, I. összeállította Balta János. Arad, 2018.
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992), Pro Print Csíkszereda, 2002.
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. http://varga.adatbank.transindex.ro
https://adatbank.ro/ Romaniai magyar kulturalis intezmenyek adatbazisa
http://kulturalis.adatbank.transindex.ro
https://adatbank.ro – itt olvasható: Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája (1990-2017) Az adatbankon olvasható.
Királyhágómelléki Református Egyházkerület. http://www.kiralyhagomellek.ro/egyhazmegyek. php?param=arad
Kovách Géza: A korai kapitalizmus hazai fejlődésének kérdéséhez, Korunk, 1976/11.