1241-ben a tatárok elől menekülő Rogerius váradi kanonok valahol erre bujdoshatott.
1326-ban a Szalánkiaké volt, majd 1512-ben Nyulafi Istvánnak voltak itt részbirtokai, aki azokat a budai káptalan előtt Telegdy István kincstartó nevére íratta át.
Az első dézsmajegyzék 1561-ben emlékezett meg róla, s jobbágyai felett három kisnemes osztozkodott.
Török összeírások szerint 1567-ben 10, míg 1579-ben 17 jobbágycsalád lakta. A falu 1579-ben a szultánnak 3629 aszper adóval tartozott, amiből 1880 aszpert a gabonatized tett ki.
Egy 1575-ös tűvész után a falu az 1600-ban épült újra.
1748-tól kezdve a kincstár birtoka 1819-ig, amikor Vadásszal együtt Simonyi óbester vásárolta meg. Az úrbérrendezés jótékonyan hatott a paraszti gazdálkodásra, 1828-ban már 27 jobbágy és 35 zsellércsalád lakott a faluban, ahol 317 hold szántót és 393 hold kaszálót műveltek meg.
1818-ban az osztrák császár Bélzerénd földjét báró Simonyi Józsefnek adta ajándékba.
Szívvel-lélekkel és katonákkal támogatják az 1848-as forradalmat és szabadságharcot.
1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Bél-Zerind, Arad vármegyében. Lakja 562 református, anyatemplommal. Róna lapályos határa 4000 hold … Sok sertést és marhát tenyészt.”
1879. december 6-án rettenetes árvíz vonult végig a tájon. Reggelre a kapu magasságáig ért víz megfagyott, így emberi áldozatot nem követelt a falutól. Innen települt át a község a „pap-halma” nevű helyre, mert ez volt az egyetlen szárazon maradt terület. Sok család elköltözött Nagyszalontára és más, biztonságosabbnak vélt településekre.

1880-ban összesen 346-an lakják, magyarok 313-an.
1900-ban lakóinak száma 502, magyar 480-an.
1910: összlakosság 533, magyar 489, román 44. Felekezeti szempontból 13 római katolikus, 454 református, 49 görögkeleti ortodox volt.
1930: 606 lakos, 563 magyar.
1966 526 lakos, 503 magyar.
1977 386 lakos, 375 magyar.
1990 után:

A lakosság földműveléssel foglalkozik, régebben (Fábián) szerszámfát készítettek. 1990 után újból a magángazdálkodás, alakítottak társulást.

A falu első iskolájaként említik az 1787-ben létrehozott református iskolát, ahova 38-an jártak. A helyi iskola közvetlenül az 1879-es árvíz utáni áttelepítést követően épült meg 1880-ban.1910-ben az iskolába 50 gyerek járt.
1985-86-ban a templom szomszédságában elkészült a három tantermes iskolaépület. Azóta nem szorongtak az iskolában a gyermekek, 2011-ben az iskolának 5 tanulója volt.
Az elemi összevont osztállyal ma is működik. Tanítónő Szívós Irén. Cím: Bélzerénd 33 sz. Telefon: 0257-354 522.
Óvoda nincs.

A faluban 1959-ben megépült a kultúrotthon, 1967-ben bevezették a villanyáramot. A falunap két napig tart, Bélzerénd Fest címmel évek óta megrendezik.

A református gyülekezet a reformáció után 1540 táján alakult a Fekete-Körös, a Tőz és a Leveles folyók torkolatánál. A borosjenői várkerülethez tartozott, első temploma egy kicsi, fatornyos épület volt, mely a faluval együtt 1575-ben egy forró nyári napon lekvárfőzés közben leégett. A református templomot az 1775-ös tűzvész tette tönkre. 1835-ben épült újra templom. Az 1879-es árvíz után A templomot a régi helyéről átköltöztették. Az emberek ökrös szekérrel hordták a régi templom tégláit az új helyre, 1892. május 25-én volt a jelenlegi templomunk ünnepélyes alapkő letétele. Az új templomot 1909-ben építették. Legutóbb 2014-15-ben újították fel. Jelenleg Lőrincz Lóránd nagyzerindi lelkipásztor szolgál be a faluba.

A falu katolikus temploma a nagyváradi római katolikus püspökséghez tartozik, a régi katolikus templom romjait 1690-ben bontották el. Jelenleg a katolikus templomban a kisjenői plébános, Kapor János szolgál.

A falutól 1,5 km-re 30 m átmérőjű kunhalom látható, amilyen a térségben több település határában létezik, mintegy 80-at azonosítottak. Főleg vízjárta síkvidéken keletkeztek. Horváth István ezeket a képződményeket a kunoknak tulajdonította, azóta így említik a legtöbben. A Nagy-Alföldön kb. 40 000 ilyen lehetett, ezek nagy része mára eltűnt.
A Leveles patak partján 1970-ben régészeti anyagot tártak fel, kerámiákat és bronz tárgyakat.

A falu okleveles szülöttei: Íjgyártó Zoltán jogász (Bélzerind 1913–1986 Kisjenő-Erdőhegy); Íjgyártó Imre mérnök; Barta Miklós közgazdász, Illyés Sándor agronómus, Nagy Sándor állattenyésztő mérnök; Molnár Imre agronómus.

Polgármesteri hivatal: Tőzmiske községközpontban működik. Comuna Mișca Str. Principala nr. 116. Jud. Arad
Elérhetőségek. Telefon: 0257-354140, villámposta: primaria.misca@yahoo.com, honlap:
Polgármester: Halász Tibor (RMDSZ).
Alpolgármester: Nagy Sándor (RMDSZ).
Jegyző: Nagy Zsolt.
Helyi tanács összetétele: RMDSZ 7 (Bartha Ottó, Nagy Sándor, Kádár Vilmos, Mihály Andrea, Kovács Ferenc, Molnár Imre, Kristó Sándor), Szociáldemokrata Párt (PSD) 3, Nemzeti Liberális Párt (PNL) 1, Pro România Párt 1, ALDE 1.
A falut Molnár Imre és Mihály Andrea képviseli Tőzmiske Község tanácsában.
RMDSZ-szervezet létezik, elnök Molnár Imre.

A falu szomszédságában folyóvizek és állóvizek a horgászokat várják, a vadászok a közeli erdőkben hajthatják a vadakat.