Civiltérkép

Cristina

Kálmánd

Kálmánd

Kálmánd (románul: Cămin, németül Kalmandi) falu és község Szatmár megyében. 1950-ben a kommunizmus központosításai nyomán Kaplonyhoz csatolták. 2002-ben lett önálló község, miután közigazgatásilag különvált Kaplonytól. A falu Cămin román nevet kapta – a névadás egy középkori névváltozatra utal vissza. A község tagja a kistérségi fejlesztési céllal létrehozott Nagykároly Környéki Községek Egyesületének.

A falu neve először 1335-ben tűnik fel Keethkaman formában, további előfordulások: Keethkamand (1335), Kamyn (1392), Kamand (1425), Kalmand (1427). A település neve a kicsinyítő képzővel ellátott Kálmán magyar személynévből ered.

Földrajzi betájolás

Románia északnyugati részén fekvő, néhány kilométerre a román-magyar határtól és 4 km-re északra a legközelebbi várostól, Nagykárolytól és 41 km távolságra Szatmárnémetitől. Szomszédos települések: Kaplony, Csanálos, Lukácsfalva, Börvely. Területe a Krasznaköz és a Nagykárolyi homokhát találkozásánál található, az egykori Ecsedi-láp szélén, a Kraszna csatorna mentén. A faluba a Nagykárolyt Börvellyel összekötő DJ108M megyei úton lehet eljutni. Volt vasút, megszűnt.

A település kialakulásának időpontjában nem a mai helyén volt, hanem valahol az Ecsedi láp szélén. Egy valószínűleg későbbi időpontban készített, de az 1431-es állapotokat ábrázoló térkép és dokumentum már megközelítőleg a mai helyén tünteti fel Kálmándot.

Bizonyos, hogy az első Kamand az Árpád korban már létezett. 1427-ben a Kusalyi Jakcs családnak is volt itt részbirtoka, melyet 1427-ben Gachaly Tamásnak ítéltek oda. Kálmánd az Ecsedi uradalomhoz tartozott, s a Báthori család ősi birtokainak egyike volt. A Gutkeled nemzetség birtoka volt, így a leszármazó Báthoriakhoz került. Az ecsedi uradalom részeként, a Báthoriak kihalása után, a 17. században, örököseik, a Bethlenek és Rákócziak szerezték meg, és az övék a szatmári béke (1711) megkötéséig. A Rákóczi féle szabadságharc idején, a környékbeli falvakhoz hasonlóan, teljesen elnéptelenedett. Sokáig üresen állt, később is csak hét gazdát írtak össze.

A szomszédos községektől eltérően Kálmándnak nem létezik alapító okirata.

A békekötést követően a gróf Károlyiak kapták meg, s a későbbiekben is ők voltak legnagyobb birtokosai. A falut a Károlyiak 1748 körül svábokkal telepítették be, s az itt lakó református magyarokat áttelepítették a szomszédos Börvelybe. A Kálmándra érkezett új telepesekre vonatkozó adatok hiányosak, nehézkes nyomon követni. A telepeseket Baden-Würtenberg (Dél-Németország), Felsősváb (Oberschvaben) területéről a gróf Károlyi család emberei, ügynökök hozták Magyarországra. Az első csoport 1712. július 14.-én érkezett Nagykárolyba. Az új jövevények fogadását, elszállásolását, telepítését a gróf felsége, Barkóczi Krisztina intézte. Az első telepeseket Nagykárolyba, Csanálosra, Csomaközre és Kaplonyba irányította.
A telepítések az 1810-es évekig folytatódtak, ennek következtében megközelítőleg egy évszázad alatt 31 Szatmár megyei település népesült be. Az 1800-as évek elején a térségben összesen 18.377 római katolikus, illetve sváb lelket számoltak össze.
A falu virágzásnak indult, a 19. században gazdag községként jellemezték. Ennek a fejlődésnek vetett véget az 1860-ban pusztító tűz, amely csak 8 házat hagyott épen, a többi ház a templommal együtt a lángok martaléka lett. Az Ecsedi-láphoz erősen kötődő település mindennapjai megváltoztak a láp lecsapolásakor. Ekkor itt a kisbirtokosok 765 hold földhöz jutottak. Megnőtt tehát a művelhető földek területe, ugyanakkor eltűntek a láphoz kapcsolódó hagyományos foglalkozások.

Napjainkra a legfőbb megélhetési forrás a mezőgazdaság. A domináló növénytermesztés mellett fontos az állattenyésztés és a szőlőművelés is.

Az 1900-as évek elején legnagyobb birtokosa gróf Károlyi Erzsébet, gróf Pappenheim Siegfridné volt.

A község életét az 1945-ben történt sváb deportálás megrendítette, Kálmándról 238 személyt hurcoltak kényszermunkára (malenkij robot) a Szovjetunióba, 38-an közülük nem tértek vissza. A német eredetű népesség tovább fogyatkozott a kommunizmus alatt tetőző kivándorlás miatt. Mára az egykori színtiszta sváb faluban a németek aránya 1/3-ra csökkent.

Kálmánd története több mint 650 éves múltra tekint vissza. Kálmánd az Ecsedi uradalomhoz tartozott, s a Báthori család ősi birtokainak egyike volt. A 17. század közepétől örököseiké, a Bethleneké, majd a Rákócziaké lett, s az övék volt egészen 1711-ig, a szatmári béke megkötéséig. A békekötést követően a gróf Károlyiak kapták meg, s a későbbiekben is ők voltak legnagyobb birtokosai. A falut a Károlyiak 1748 körül svábokkal telepítették be, s az ott lakó református magyarokat áttelepítették a szomszédos Börvelybe.

A faluból szépen fejlődő község lett, majd

 

A lakosság túlnyomó többsége sváb származású, magyar anyanyelvű, római katolikus. A településen román és roma nemzetiségű lakosok is élnek. Vallási felekezetek: római katolikus, református, ortodox, görög katolikus, neoprotestánsok.

Varga E. Árpád adatai („Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. II. Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy megye. Népszámlálási adatok 1850/1869–1992 között”, Csíkszereda, Pro-Print Kiadó 1999.) szerint a település lakossága az utóbbi csaknem másfél évszázadban az alábbiak szerint alakult:

Etnikum/év

1880

1890

1900

1910

1920

1930

1941

1956

1966

1977

Összes

740

791

890

1072

1228

1320

1438

1545

1627

1643

Román

3

–

15

–

–

25

6

 

37

44

Magyar

398

359

837

1058

4

20

1322

 

1598

1564

Német

324

432

38

4

1224

1258

93

 

–

6

Az 1992-es népszámlálás adatai: összlakosság 1445, román 50, magyar 677, német 671.

2002-es népszámlálás: összlakosság 1376, román 70, magyar 916, német 334. Százalékosan:

66,56% magyar, 24,27% német, 5,08% román és 4,06% roma nemzetiségű.

2011-es népszámlálás: összlakosság 1388, román 69, magyar 883, német 314, roma 101.

A helyi az iskola 1800 körül épült. 1862-ben tűzvész pusztította el. Helyette már 1863-ban, majd 1890-ben a falu új iskolát épített. A következő iskolaépület 1917-ben készült el. A község mai iskolája két épületben működik. Épületében tornaterem, iskolai könyvtár és informatikai-terem is van, valamint sportpályával is rendelkezik.

Az óvoda egy 1936-ban épült épületben működik, amely két magyar és egy német csoportnak ad otthont.

Jelenleg az iskolában csak magyar, az óvodában magyar és német tagozat működik.

Kálmándi Általános Iskola

Elérhetőség: Kálmánd, 195 sz. Telefon/Fax: 0261-872740. Villámposta: scoalacamin@yahoo.com.

Igazgató Török Tamás.

 A művelődési házat nemrég újították fel. Itt tartják többnyire a helyi rendezvényeket (farsangi bál, arató ünnepség, szüreti mulatság, kirváj (vagy ahogyan itt mondják: a kirbáj), továbbá a lakodalmakat, népes családi eseményeket is. És az iskolai ünnepségeket is itt tartják. Itt működnek a hagyományőrző csoportok: a néptánccsoport (Pusztai rózsa), a falusi kórus

A helyi közösség számára további fontos találkozási hely a Német Demokrata Fórum székháza. Itt kisebb rendezvényeket tartanak, itt próbál a nagyrészt fiatalokból álló fúvószenekar.

Sport: fontosnak tekintik, a község füves edzőpályával, röplabda-lábtenisz pályával rendelkezik. A futballcsapat öltözőjét 2006-ban felújították. A községi futballcsapat mellett ifjúsági csapat és kisgyermekekből álló törpecsapat is működik.

Említésre érdemes, hogy az 1834-ben alakult Kalmander Harmony fúvószenekar hagyományait viszi tovább a jelenlegi fúvós együttes, és a helyi sváb népi hagyományokat őrzi a tánccsoport.

 

A településen található két tó nyáron és télen egyaránt többféle lehetőséget kínál a kikapcsolódni vágyóknak.

Rendezvények

  • Fúvószenekarok találkozója. Indult 2006-ban. Szervező a Német Demokrata Fórum.
  • Aratási hálaadó ünnep. Az új sorozat indult 2015-ben.

Római katolikus templom. A település legjelentősebb épülete, 1866-ban épült neoromán stílusban, Szent Anna tiszteletére szentelték fel. A Károlyi család anyagi támogatásával építették az 1862-es tűzvészkor leégett régi templom helyére. A plébániatemplomban van Kálmánd jeles szülötte, Boldog Scheffler János püspök pásztorbotja és stólája.

A temetőben álló kápolna titulusa Jézus Krisztus, a szőlőben épültet Szent János és Pál vértanúk tiszteletére szentelték.

Boldog Scheffler János (Kálmánd, 1887. október 29. – Jilava, 1952. december 6.) vértanú szatmári megyés püspököt (a kommunista üldözés áldozata) XVI. Benedek pápa emelte a boldogok sorába, 2011. július 3-án volt a boldoggá avatása Szatmárnémetiben, földi maradványai az ottani székesegyházban vannak eltemetve.

  • Boldog Scheffler János szobor áll a kálmándi plébániatemplom kertjében, Vida Zoltán budapesti szobrászművész alkotását 2004. december 5-én avatták fel.
  • Sváb Deportáltak emlékműve – a temetőben, felavatták 2005-ben.

Itt születtek, itt éltek:

  • Ritli Vendel, páter (Kálmánd, 1851 – Innsbruck 1897) jezsuita csillagász, fizika és matematika tanár
  • Láng Ferenc (Kálmánd, 1889 – Szatmár, 1950) erdélyi magyar helytörténész, gimnáziumi tanár
  • Boldog Scheffler Ferenc (Kálmánd, 1894 – Jilava, 1952) szatmári megyés püspök, vértanú, teológiai író, szerkesztő
  • Joseph Solomayer / Solomayer József (Kálmánd, 1922 – Ohio, USA 2010) világhíres orvos, mecénás
  • Stephan Lang / Láng István (Kálmánd, 1945 – Hollandia, 2008) hollandiai író, negyedikes koráig a helyi iskolába járt. Hollandul írt, több könyvét kiadták magyarul is

Kálmánd sok jeles egyházi embert adott Szatmárnak és Erdélynek: dr. Láng Ferenc (1889-1951), Reszler Imre (1943-1968), Láng Pál kanonok, nyugalmazott plébános, Solomayer Sándor plébános (Szatmárnémeti Szent János apostol és evangélista plébánia).

 

Kálmánd hajdani katolikus imaháza a reformációkor református lett, a római katolikus híveket több mint 50 évig a kaplonyi ferences szerzetesek látták el. Az 1700-as évek közepén amikor kálmándi reformátusok elköltöztek, katolikus községgé vált. 1753-ban Károlyi Anna grófnő elvette a reformátusoktól. Temploma, az 1862-es tűzvészben megsemmisült.1866-ban a Károlyi család segítségével felújították és kibővítették. A templom mögött egy 2 méter magas Jézus szobor található, melyet 1899-ben, a kereszténység 19 százados emlékére állítottak.

1803-ban a kálmándiak arra kérték az egri püspököt, hogy újra plébániai rangra emelje a községet. 1862-ben leégett a templom. A kegyúr 1866-ban újjáépíttette. 1982-ban épült az új lelkészi lak.

Gróf Károlyi Anna emlékére a templomot Szent Anna tiszteletére szentelték fel újra.

Fischer István szatmári püspök (1804-1807) alapítja újra a római katolikus plébániát 1804-ben. Nagy tűzvész pusztította a falut 1862-ben, ekkor égett le a temploma is. Az új plébániatemplom 1865-66 között épült fel, a neves építész Ybl Miklós (1814-1891) tervei alapján, úgyszintén Szent Anna tiszteletére szentelték fel 1866. július 26-án, Szent Joáchim és Anna ünnepén.

1899-ben a templom udvarán 2 m magas Jézus Szíve szobrot állítottak.

A településnek még van két kápolnája: a Szőlőkápolna, 1902-ben épült, védőszentjei Szent János és Pál, valamint a Temetőkápolna, amely 1910-ben épült neogótikus stílusban, építtetője Soltész Imre akkori  plébánosa.

A temetőben új ravatalozó épült 1997-ben, előtte áll a Hősök Emlékműve, az I. és II. Világháborúban elesettek és az 1945-ben deportáltak tiszteletére.

A plébánia régi épületét (1804-ben épült) lebontották, új épült 1978-ban, majd az udvarán 2004-2005 között, az itteni születésű  Dr. Solomayer József nagy értékű támogatásával is, felépült a Prof. dr. dr. Joseph és dr. Traute Solomayer Lelkipásztori Közösségi és Ifjúsági Ház. Joseph Solomayer politikai nyomás miatt Amerikába emigrált. Orvosként nagy szakmai karriert futott be, komoly vagyont halmozott fel. Ennek jelentős részét végrendeletileg „a kálmándi iskolára, óvodára, egyházra” stb., egy szóval a kálmándi népre hagyta.

A kálmándi Szent Anna plébánia a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, Nagykárolyi Főesperesség, Nagykároly I. Esperesi kerületéhez tartozik.

Elérhetőség: Kálmánd 197 sz. Telefon: 0261-872741.

Titulusa: Szent Anna

Plébános: Bíró Norbert.

Kántor és énekkar vezető Poósz Vilmos.

Polgármesteri Hivatal
Elérhetőség: Kálmánd, Fő utca 195. Telefon: 0261-872789, villámposta primaria@comunacamin.ro, honlap: www.comunacamin.ro

Polgármester: Sütő Imre (Német Demokrata Fórum)
Alpolgármester: Nonn Árpád (RMDSZ)
Jegyző: Sălăgean Melinda Zsuzsanna

Helyi tanács: RMDSZ 3 (Belenyi Tibor István, Kinczel Norbert, Nonn Árpád Ernő), Német Fórum 5, PNL 1.

 Testvértelepülések

  • Taktaszada, Magyarország
  • Bátorliget, Magyarország
  • Vállaj, Magyarország
  • Mérk, Magyarország
  • Solomayer Alapítvány

Alapítás: 2000, bejegyzett

Cél, tevékenység: a helyi közösség számára fontos ügyek támogatása, iskola támogatása, kulturális támogatás

Elérhetőség. Kálmánd

Elnök: Kiss Sándor

  • Pro Discipulis ab Kalmandi Egyesület

Alapítás: 2007, bejegyzett

Cél, tevékenység: gyermekgondozás, támogatás

Elérhetőség: Kálmánd Fő utca 195. Telefon: 0261-872740

Vezető:

  • Lacus Ecedensis Egyesület

Bejegyzett

  • Kálmándi Kézi Suli Egyesület

Bejegyzett

  • Nőszövetség

Az egyház mellett működik.

  • Kalmander Harmony Kulturális és Ifjúsági Egyesület

A községben két kisebb tó mellett kiaknázatlan termálvízforrás található.

Legközelebbi szállás:

West Motel: Csanálos (Urziceni), Vállaj utca 350. 47.73926, 22.39702

Szállások vannak Nagykárolyban, alig pár km-re.

 

  1. Németi János: Kálmánd története, Zilah, Color Print 2009.

Varga E. Árpád Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. II. Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy megye. Népszámlálási adatok 1850/1869–1992 között, Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, 2000.

http://www.taktaszada.hu/kalmand.php

http://mariaradio.ro/het-plebaniaja-kalmand

http://e-castellum.eu/url/Kalmand

https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1lm%C3%A1nd

https://travelminit.ro/hu/szallas/kalmand

 

 

Halmi

Halmi

Halmi (románul Halmeu) községközpont Szatmár megyében. Öt település alkotja: Halmi (községközpont), Kisbábony, Dabolc, Halmihegy és Nyírestanya. Halmi község tagja az EcoNaTur kistérségi társulásnak. A vidék fontosságát jelzi, hogy a 12 század során a jelenlegi határokon átnyúló területtel együtt Ugocsa vármegyévé szervezik, központja Halmi. Oppidum és vásárvárosi kiváltságát az első világháború végéig megőrizte. Az 1850-es évektől járási székhely, törvényszékkel.

A trianoni békeszerződés előtt Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.

Nevét az oklevelek már 1216 és 1220 között említették. 1217-ben Terra Holmy néven, majd 1218-ban a Váradi Regestrum is említi. A község neve a halom szóból származik, ugyanis a terület királyi erdőség volt, melynek őrizői a XI. században ezen a halom telepedtek meg Névváltozatok: Halom – Halmey – Holmi – Halmii – Halmei.

A ma mindösszesen 426 lakosú Kisbábony egykor a környék egyik legjelentősebb települése volt. Református templomát 1850-ben kezdték el építeni, de csak 20 évvel később fejezték be, mivel egy tűzvészben elpusztult az addig felépített rész. A templom legértékesebb része az 1875-ben készült festett kazettás mennyezete. Római katolikus kápolnáját Szent Anna tiszteletére emelték 1965-ben.

A 348 lakosú Dabolc első ismert írásos említése a 14. századból való. Legjelentősebb látnivalója a torony nélküli református templom, mely 1865-ben épült a korábbi templom köré. Itt nőtt fel Gellért Sándor (1916–1987) tanár, költő, műfordító. Dabolc a címe egyik versciklusának és számtalan versének témája. Tiszteletére 2001-ben márvány emlékoszlopot állítottak, rajta a költő arcképével.

Nyírestanya az első világháború után az ún. Venczel tanyára érkezett máramarosi románok betelepítése révén keletkezett. 1956-tól önálló település. Jelenleg lakosainak száma 424.

Halmihegy a kommunista falurombolási politika áldozatává vált, lakosait a községközpontba telepítették át. Ma lakosainak száma mindössze 24 fő.

Földrajzi betájolás

Szatmárnémetitől északkeletre, az 1C főút és az E81 európai folyosó utolsó települése, az ukrán határnál. A Szatmárnémetitől 32 km-re található Halmiba műúton vagy vasúton juthatunk el. A község területét a Túr folyó szeli keresztül. Halmiban van Szatmár megye egyetlen ukrán-román közúti (Halmi – Nevetlenfalu/Diakove) és egyetlen vasúti (Halmi – Királyháza/Koroleve) átkelője.

Az utóbbi években végzett ásatások szerint a terület már a neolitikumban lakott hely volt, de előkerültek leletek a bonz- illetve a középkorból is. A települést első alkalommal 1217-ben említi a Varadi Regestrum egy lopási ügy kapcsán.

Halmi Árpád-kori település, mely 1274-ben Kala Tamás birtoka volt. Majd 1319-ben Károly Róbert király az Ugocsa vármegyéhez és Sasvárhoz tartozó György fia Péter birtokát János fia Tamásnak adományozta.

A teljes középkor idején Ugocsa vármegye leghomogénebb rétegét a magyar parasztok azon csoportja alkotta, akik otthont találtak az ugocsai Káta nemzetség uradalmán. Bár az évszázadok során Halmi mindig fontos „pont” volt (például vásárvárosi kiváltságát az első világháború végéig megőrizte), igazi „aranykora” az 1850–es években kezdődik: járási székhely és 42 falu közigazgatási és igazságszolgáltatási központja lesz, postahivatal és patika (az Arany oroszlán), majd két bank is nyílik, felpezsdül a kulturális, de a politikai élet is, a lakosság száma évről-évre nő.

1851-ben Fényes Elek írta a településről: „112 római, 203 görögkatolikus, 601 református, 150 zsidó lakossal, református anyatemplommal s eklézsiával, synagógával, postatisztséggel. Főbirtokos benne Szentpály uraság, kinek nemzetsége már II. András király idejében virágzó volt, s melly különösen sok derék vitéz férfiakat adott honunknak. Többi földesurai Ráthony, báró Perényi, Gazda, Zaffiry, Száraz, végre gróf Haller, és Csató örökösök.”

Az Amerikába kivándorlás időszaka itt is nyomot hagy, és Halmi vezető helyet foglal el az Amerikába és Brazíliába kivándorlók származási helyeként.

1872-ben átadják a Debrecen–Mihályfalva–Nagykároly-Szatmárnémeti vasútvonal, melynek Halmi fontos állomása, később pedig a halmi megálló képezte a kapcsolatot Csehszlovákiával, onnan pedig Németországgal.

Egyletek (olvasói, kugli) szerveződnek, a Rákóczi Szálló és a Magyar Vendéglő rendszeresen táncestélyek otthona – s ennek a bő évszázadon át tartó aranykornak nem az első, de nem is a második világháború vet gyökeresen véget, hanem az államosítás és az 1951-es év, amikor a járási hivatalok megszüntetésével a hivatalnokok, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők elhagyták a települést, kulturális, sportrendezvények, az amatőr tánc és színházi mozgalmak teljesen háttérbe kerültek, felszámolták az addigi 24 kisiparos céget, a malmot államosították, a település 6100 lakójára pedig egy teljesen más korszak köszöntött.

De egyvalami nem változott (sem akkor, sem ma): a kiváltságos földrajzi fekvésű Halmi nem csak utak kereszteződése és csomópontja, hanem a nemzetiségeké is – az évszázadok alatt a népesség összetétele változott (magyarok, zsidók, rutének, németek, románok, oroszok), a többségi arányok is sokszor megváltoztak, ám származás, anyanyelv, szokások különbözősége ellenére, az itt élő emberek példaértékűen tudták tisztelni és tisztelik embertársaikat.

Halmi községben a 19. századtól kezdődően mintegy 1000 fő zsidó telepedett le, fontos szerepet játszva a kereskedelem élénkítésében.

Klein Tibor családja volt 1965-ben az utolsó zsidó család, amely elindult Halmiból Izraelbe, ahol két múzeum is őrzi Halmi és a halmi zsidóság emlékét. Azé a közösségét, amely az 1750-es végén telepedett meg itt és ugyancsak meghatározó szerepük volt a település fejlődésében, 1930-ban pedig a második legnagyobb lélekszámú közösséget alkották – ma írmagjuk sincs. A második világháborúból az egykori halmi zsidóságból 96-an jöttek vissza – ennyien maradtak – igaz, már nem sok időre, mert elindultak Izrael felé. A három zsinagógának ma már nyoma sincs, csak a régi fürdő épülete áll még s néhány épület jellegzetes építészeti elemei emlékeztetnek rájuk.

A község legfontosabb jövedelemforrása a mezőgazdaság. A községet epertermesztése az egész országban ismertté tette. Szatmár megye adja Románia epertermésének a felét, és a megyén belül Halmi község az, amelynek a neve leginkább összeforrt az eperrel. Másik jelentősebb kultúrnövénye a szőlő, az itt termelt borokat érmekkel jutalmazzák a borversenyeken.

Halmi község lakosságának az alakulása 1880 és 2002 között, Varga E. Árpád demográfiai statisztikái szerint.

 

1880

1890

1900

1910

1920

1930

1941

1956

1966

1977

1992

Össz.

4247

5039

5748

6651

6343

7235

7146

6668

7453

7893

7688

Rom

3

7

27

29

2018

677

132

1414

2057

2560

2732

Magy

4139

4958

5451

6538

3262

5168

6791

4994

5169

5001

4487

Ném

56

62

236

67

610

20

1

1

4

9

14

Roma

     

76

117

171

207

312

450

A községben a 2002-es népszámláláskor 7314 lakos élt, amelyből 2696 román, 4049 magyar, 3 német, 555 roma nemzetiségű, valamint 2 ukrán.

A 2011-es népszámlálás szerint a Halmi lakossága 4 968 lakosnak felel meg, ebből 2807 román, 1806 magyar, 147 roma, 8 német, a különbség más etnikumú.

 

A 19. század második felében a vallási iskolák mellett három állami iskola nyílt meg, majd az elemi leányiskola. 1952-ben összevont elemi osztályban tanítottak románul, mellette létezett a magyar általános iskola. A kettőt 1954-ben összevonták. Napjainkban az egykori törvényszék épületében a halmi általános iskola I-IV osztályos tagozata működik. 1985-ben adták át az iskola új épületét. A régi tornatermet felújították. Jelenleg 3 párhuzamos osztály működik felfutó rendben: 2 román és 1 magyar tannyelvű. Az iskolában összesen kb. 700-an tanulnak.

Halmi Általános Iskola

Elérhetőség: Halmi, Felszabadulás u. 74. Telefon: 0261-773004. Villámposta: schalmeu@yahoo.com.

Igazgató Daniela Naghi,

Aligazgató: Farkas Zénó.

A településen kultúrotthon működik, állandó munkatárssal.

A községi könyvtár alapítási éve 1950. Cím: Halmi, Hársfa u. 2. Telefon: 0261-773002. Könyvtáros: Corina Târnăvean.

Rendezvények:

  • Eperfesztivál és községnapok – május v. június 1999-től
  • Diákszínjátszó csoportok fesztiválja – 1996 óta, a polgármesteri hivatal, megyei tanfelügyelőség és civil szervezetek közös szervezése
  • Borverseny – indult 2006
  • Szüreti mulatság
  • Református templom:

A 15. században eredetileg katolikusnak épülő templom, Halmi központjában áll. A 17. században lett reformátussá. Többször is leégett, mindig helyreállították. Első tornya 1798-ban épült fából és nem sikerült megfelelően stabilizálni, így 1852-ben az első komoly vihar ledöntötte. Az új torony 1858-1863 között épült kőből. A templom orgonáját 1901-ben készítette Kerékgyártó István.

A templom alatti kriptában alussza örök álmát Szegedi Erzsébet és 7 fia. A hívek így köszönték meg, hogy ő építette újra a templomot, miután a tatár hadak 1717-ben lerombolták.

  • Gellért Sándor emlékmű. szeptember 16-án avatták fel a Dabolcon költő emlékművét, a költő munkásságát Görbe István méltatta.

Itt született:

  • Szentpáli István (Halmi, 1861 – Miskolc, 1924) jogász, Miskolc polgármestere, országgyűlési képviselő.
  • Buttykay Ákos (1871 – Debrecen, 1935) operett-, zeneszerző. Weimarban tanult, színpadi művei főleg operettek, közülük néhányat külföldön is játszottak. Kísérőzenét írt az Ember tragédiájához, valamint átdolgozta Kacsóh Pongrác János Vitézét. Utolsó éveiben több nyarat Kökényesden töltött feleségével Kosáry Emmivel, aki abban az időben igazi világsztár volt.
  • Kótay Pál (1910 – Marosvásárhely, 1986) urológus, sebész, orvostörténész, egyetemi tanár, író. A szatmári Református Főgimnázium elvégzése (1928) után a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát (1934). Pályáját a budapesti Szent János Kórházban kezdte (1934-1938), 1939-ben Rostockban dolgozott, majd sebész-tanársegéd a kolozsvári egyetemen (1940-45), klinikai adjunktus (1944-48), a marosvásárhelyi OGYI előadótanára (1948-71), a Sebészet-Urológia Tanszéken professzor nyugalomba vonulásáig (1976). Szakterülete az urológiai sebészet. Több mint 100 szaktudományos dolgozatát magyar, román, német, francia és angol szakfolyóiratok közölték. Részt vett az egységes román nyelvű urológiai tankönyv szerkesztésében.Novellákkal, esszékkel, kritikákkal az irodalmi életben is jelen volt. 1946-ban a Kemény Zsigmond Társaság rendes tagjává választotta. Az Igaz Szó, Új Élet, Előre, Korunk munkatársa.
  • Görbe István (1935 – Szatmárnémeti, 2010) írói álneve Halmi György, magyar közíró, irodalomkutató, folklorista, műfordító. Szatmáron tanítói, a Bolyai Tudományegyetemen 1958-ban magyar nyelv- és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Előbb Nagybányán, majd 1960-tól Szatmáron általános iskolákban tanított magyar nyelvet és irodalmat. Irodalmi, közművelődési, népköltészeti, népművészeti, képzőművészeti, színházi tárgyú írásai és a kortárs román költőket megszólaltató műfordításai 1958-tól jelentek meg az Utunk, Művelődés, A Hét, Korunk, valamint napilapok és hetilapok hasábjain, az Évek énekei antológiában (Kolozsvár, 1971) s a Cikkek és tanulmányok c. kiadványban (Szatmár, 1972).
  • Vígh István (Halmi, 1936 – ) festő, szobrász, restaurátor. Alkotásai Franciaországban, Sepsiszentgyörgyön, Suceavaban, Nagykárolyban: Tölgyemberek ciklusból 7 vászongrafika (200cm x 150cm) a Nagykárolyi Kántorképző Iskola folyosóján.

Itt járt iskolába:

  • Gellért Sándor (Debrecen, 1916 – Szatmárnémeti, 1987) tanár, költő, műfordító. Debrecenben 1942-ben megkezdett egyetemi tanulmányait a háború miatt kénytelen volt abbahagyni. 1951-ben szerzett magyar szakos tanári képesítést a Bolyai Tudományegyetemen. Az akkori paraszti „őstehetségek” útját járta: napszámos sorsból küzdte fel magát a költői működését lehetővé tevő életforma kialakításáig. 1945-től a szatmári polgári iskolában tanított, 1948-tól nyugdíjazásáig (1977) Mikolában magyar szakos tanár. Kötetei: Bodor Péter kútja (versek, 1955); Angyal Bandi nyomán (versválogatás, 1957); Csillagok Suomi egén (finn költők magyarul, 1972); A magány szikláján (válogatott versek Kereskényi Sándor bevezető tanulmányával, RMI 1983).

A településen nincs többségi vallás, a felekezeti megoszlás: ortodox (35,81%), református (18,7%), római katolikus (16,95%), pünkösdi (15,5%), görög katolikus (3,95%), Jehova tanúi (1,69%) és adventista (1,53%), 5,17%-nál ismeretlen.

Református egyházközség, Halmi

Elérhetőség: Halmi, Felszabadulás u. 85. Telefon: 0261-773265.

Lelkész: Elek Arnold Zoltán, mobil: 0754-284049, villámposta: elek.arnold@yahoo.com.

Római katolikus plébánia, Halmi

A katolikus templom Hám János adományából épült.

Elérhetőség: Halmi, Felszabadulás u. 83. Telefon: 0261-773261.

Plébános: Buna János Lajos. Mobil: 0787-882004.

Ortodox templom. Az 1913-ban épült, Szt. Demeter tiszteletére lett felszentelve, az utolsó nagy renoválást 1985-1989 között végezték, ekkor felépítették a tornyát, ikonosztázát illetve a belső festését is megújították.

Polgármesteri hivatal.

Elérhetőség: Halmi, Felszabadulás u. 57. Telefon 0261-773673, mobil: 0729-881308, villámposta: primarhalmeu@cjsm.ro
Polgármester: Incze Lajos

Alpolgármester: Ilyés Sándor.

Helyi Tanács:

  • RMDSZ – 7 mandátum (Balázs György, Hankusz Csaba, Kiss János Csaba, Kovács Attila, Suhani János, Vasilovici Enikő)
  • További tanácsosok: Bene Ioan, Bota Ioan, Bura Victor, Coțan Gheorghe, Dobraș Teodor, Marozsan Cristian, Mike Csaba Zoltan, Naghi Daniela Ligia.

Testvértelepülés

  • Saint Marcel les Valences, Franciaország, 1990 óta
  • Ingoldingen, Németország

A megye civil szervezeti listáján (https://listainstitutii.ro/ong-uri-din-satu-mare?act=1&localitate=asc&pag=18) 17 szervezetet jegyeznek Halmiból, vannak gazdasági, településfejlesztési, sportegyesületek. A településen a 90-es évek végén több alapítványt is bejegyeztek (Molnar Alapítvány, Humanitas Alapítvány), ezek tevékenységéről nincs hír.

  • Albert Schweitzer Gyermekekért, Családért és Közösségért Egyesület Erről újsághír számol be, de további információt nem sikerült találni.

Varga E. Árpád Szatmár megye településeinek etnikai adatai, in Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. II. Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy megye. Népszámlálási adatok 1850/1869–1992 között. Csíkszereda: Pro-Print Kiadó, 1999.

Vende Aladár: Szatmár vármegye községei in Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi. Szatmár vármegye, Szatmárnémeti, 1908, Budapest. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/szatmar-varmegye-17E72/szatmar-varmegye-kozsegei-vende-aladar-17FE9/https://www.iskolakveszelyben.ro/m_szatmar.html

http://www.frissujsag.ro/a-hivatalosan-800-eves-halmit-unnepeltek/

http://www.halmeu.ro/contact.html

https://www.welcometoromania.eu/DN1c_Halmeu_Rastoci/DN1c_Halmeu_Rastoci_Halmeu_m.htm

http://szatmarmegye.szatmar.ro/url/Halmi

 

 

 

 

 

 

 

Hadad

Hadad

Az 1968-ban Szatmár megyéhez csatolt, néprajzi szempontból a Tövisháthoz tartozó, települést éppen hatszáz évvel előtte említették az első dokumentumok. Figyelembe véve azonban, hogy a szomszédos Hadadnádasdot már a 13. századi Váradi Regestrum említi, elképzelhető, hogy Hadad is jóval régebbi.

Neve valószínű, hogy egy Árpád-kori személynévből (Hada) keletkezett, magyar névadással (-d helynévképzővel), de léteznek más, kevésbé elfogadott elméletek is ebben a kérdésben.

Egykor Közép-Szolnok vármegye egyik legjelentősebb települése volt (1482-ben már mezővárosi rangú település – oppidum), és mindvégig ehhez tartozott az 1876-os magyarországi területi átszervezésekig. Ekkor egyesítették Közép-Szolnokot Kraszna vármegyével Szilágy néven.

Földrajzi betájolása:

Hadad (románul Hodod, németül Kriegsdorf) falu Romániában Szatmár megyében, a Szilágyság Tövishát kistáján.Szilágycsehtől 11 km-re nyugatra fekszik.

 

Várát 1399-ben említik először, amit Kusalyi Jakcs György és testvérei építették saját birtokukon. Jelentősebb birtokosai közül megemlítjük a Kusalyi Jakcsokat, mely család tagjainak nevéhez fűződik a 14. század végén már oklevélben említett vár és a Szent László tiszteletére szentelt, jelenleg is létező gótikus templom építése is. Miután a Jakcsok férfiágon kihaltak a 16. század második felében, urai a Wesselényiek lettek, akik királyi adományként kapták várát és a hozzá tartozó 26 falut, és egészen az államosításig ők maradtak legjelentősebb birtokosai. Várának egykori helye nem ismert, a kutatók feltételezik, hogy a mai Wesselényi kastély (felső kastély) helyén állhatott. A 18. század végén már rom, köveit használták fel az említett barokk kastély építésekor, és ekkorról maradt meg a legutolsó ábrázolás is a romokban álló kapubástyáról.

A jelenleg a megyében periférikus helyzetben lévő községközpont egyike a legtöbb műemlékkel rendelkező vidéki településeknek. A középkorban fontos település volt, vásártartási joggal és kolostorral. Gyakran ülésezett itt Közép-Szolnok vármegye. 

1482-ben mezőváros. 1562. március 4-én itt győzte le, az egyébként vadkerti csatá-nak is nevezett hadadi ütközetben Zay Ferenc és Balassa Menyhért királyi serege az erdélyieket, de 1564-ben János Zsigmond 12 ezer katonával visszafoglalta várát. 

1584-től a Wesselényi család birtokolta lett. 1600-ban Basta szállta meg a falut. Ekkor a Rákóczi-szabadságharc alatt Wesselényi Pálné Béldi Zsuzsanna védte a várat a labancokkal szemben, de 1710-ben Csáky István feladta, majd 18. század első felében összedőlt.

A település népessége 887 fő, amiből 686 a magyar lakos.

1850-ben 1137 lakosából 622 volt magyar, 332 német, 125 román, 35 cigány és 21 zsidó nemzetiségű; 638 református, 328 evangélikus, 124 görögkatolikus, 26 római katolikus és 21 zsidó.
1900-ban 1830 lakosából 1451 volt magyar, 479 német és 189 román anyanyelvű; 1173 református, 507 evangélikus, 230 görögkatolikus, 167 zsidó és 42 római katolikus vallású.
2002-ben 912 lakosából 717 volt magyar, 72 román, 78 cigány és 44 német nemzetiségű; 692 református, 68 baptista, 56 ortodox, 56 pünkösdista és 13 római katolikus vallású.

2011-ben 887 lakosából 686 volt magyar, 48 román, 116 cigány és 18 német anyanyelvű

Wesselenyi általanos iskola: 1-8 osztály

  • A falu feletti cserjésben láthatók egykori várának szerény maradványai.
  • Református templom

A 15. században épült gótikus református templomban festett kazettás mennyezet található, szószékét Sipos Dávid készítette 1754-ben. Tornya 1900-ban épült. Az utóbbi években földcsuszamlás miatt a torony elvált a templomhajótól.

  • Barokk evangélikus templom. (18. század)

A késő barokk Wesselényi-kastély a vár kibontott köveiből épült 1761 és 1776 között. Főhomlokzatán a család címerét Anton Schuchbauer szerepel. Ma a polgármesteri hivatal működik benne.

  • Degenfeld-kastély (19. század vége)

Jelenleg táboroknak ad helyet

  • Műemlék csűr, amely Wesselényi család kriptája.
  • A falu feletti cserjésben láthatók egykori várának szerény maradványai.
  • Református templom
  • Barokk evangélikus templom. (18. század)
  • Degenfeld-kastély (19. század vége)

Műemlék csűr- Wesselényi család kriptája

A 18. század második felében épült barokk Wesselényi kastély (melyben jelenleg a Polgármesteri Hivatal székel), mely egyike volt a legelső barokk kastélyoknak Erdélyben; a 19. század utolsó harmadában épített eklektikus stílusú Degenfeld kastély (melyben egykor az iskola működött, ma már csak néhány osztálynak ad helyet, mióta az új iskolaépület elkészült); a 15. században gótikus stílusban épült református temploma, mérműves ablakaival, a Sipos Dávid által faragott reneszánsz kőszószékkel és 17. századi harangjaival meghatározó épülete a falunak. A lejtőmozgások miatt a templom jelentősen megrongálódott, több mint egy évtizede megerősítési, stabilizálási munkálatokkal próbálják megállítani a végleges pusztulást.

A Degenfeld kastély

 Hadadon két Wesselényi kastély van. Ez a Dégenfeld kastélyként ismert épület fiatalabb, mint az idős Wesselényi Ferenc és felesége Rhédey Zsuzsanna által épített Wesselényi kastély. Ez utóbbi kastély örököse az építkezést is befejező legnagyobb fiú, Farkas. Neki 6 gyermeke volt, két fiú József és Farkas. Utóbbi maradt a Wesselényi kastélyban, Józsefnek építettek új kastélyt ki feleségül Rachel Kendeffyt vette el, emiatt szerepel a falon a Wesselényi-Kendeffy kettős címer. József unokája pedig az a Wesselényi Teréz, aki 1882-ben hozzáment a németországi gyökerekkel rendelkező Christoph von Dégenfeld-Schönburg-hoz. Innen a Degenfeld kastély elnevezés, a kastélyt pedig az ők leszármazottaik örökölték.A gyönyörű park övezte épületet 1946-ban Maximilian Degenfeld Schönburgtól államosították. Azóta folyamatosan iskola működött benne. Hatvan év után, került vissza a kastély gróf Dégenfeld Pál jogos tulajdonába. Ő pedig a kastély tetőszerkezetét felújíttatta és az épület környékéről a talajvizet elvezettette majd a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek adta használatba 39 évre. Műemléki védettséget élvez még a templom mellett álló református papilak, mely a 18. században épült a vár köveinek felhasználásával. A Wesselényiek által a 18. században betelepített németek barokk stílusú evangélikus temploma szintén műemlék volt, védettsége azonban megszűnt. Érdemes még felkeresni a Wesselényi család kriptáját a régi temetőben, habár nagyon elhanyagolt állapotban van, gyönyörű sírköveket láthatunk.

A vár

Az 1300-as években Hadad királyi birtok volt. A királynő (Anjou Mária) intézkedései közé tartozott a vidék bázisainak megerősitése, adományokon keresztül is. 1383-ban a Jakcsoknak juttatja Bogdánd, Korond és Nádasd falvakat.

A Jakcsok várépítési engedélyt kérnek az Anjou királyoktól, amit meg is kaptak. Így 1399-re már áll a vár és Hadad vásártartási jogot is kap.

Itt született:

  • 1888. február 26-án Ady Mariska költő, elbeszélő, Ady Endre unokatestvére. Budapesten szerzett tanítói oklevelet, írói munkásságát novellával és tárcával kezdte; az önálló társadalmi létet kereső és kiharcoló nőhangját szólaltatta meg. Az első világháborúban elvesztette férjét, Landt Lajost, s a három árvával magára maradt özvegy versekben panaszolja el a háború súlyos következményeit. Lírai képalkotásában Ady Endrét követi. Írásai főleg erdélyi lapokban, így a Csíki Lapok, Ellenzék, Magyar Nép, Pásztortűz, Székely Nép, Szilágy, Vasárnapi Ujság, Zord Idő hasábjain jelentek meg. Az Ady életrajz számára értékes családi emlékezései Kovalovszky Miklós Emlékezések Ady Endréről (I. Budapest, 1961) c. munkájában is szerepelnek. Tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak.
  • 1929. január 8-án Bántó István újságíró, műfordító. Középiskolai tanulmányait Zilahon végezte, 1951-ben a Bolyai Tudományegyetemen szerzett orosz nyelv- és irodalomtanári oklevelet. A Móricz Zsigmond Kollégium tagja volt. 1951-től a Külföldi Kultúrkapcsolatok Román Intézetében Bukarestben teljesített szolgálatot. 1958-tól 1990-ig a Tanügyi Újságot szerkesztette. Hivatalos kiadványokat szerkesztett és fordított magyar nyelvre. A rendszerváltás után 1990-től 1993-ig a Közoktatás című havonként megjelenő folyóiratot szerkesztette. 1993-ban vonult nyugalomba.

    Könyvismertetései és oktatáspolitikai cikkei megjelentek az Igaz Szó, Falvak Dolgozó Népe, Új Élet, Munkásélet, Romániai Magyar Szó, Új Magyar Szó, Bukaresti Magyar Közlönyhasábjain. Kós Károllyal magyarra fordította Mihail Szaltikov-Scsedrin meséit (1954). Kismonográfiát írt a bukaresti református Egyházi Újság című lapról.Művelődéstörténeti tanulmányokat írt Szilágy megye Zilahon megjelenő Hepe-Hupa c. kiadványába. (2010). Részt vett a magyar kulturális civilszervezetek munkájában.

  • 1950. augusztus 3-án Méhes Kati, Poór Lili-díjas színésznő, előadóművésznő. 1950. augusztus 3-án született Hadadon. Szakmai tanulmányait a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végezte. 1973-ban diplomázott, majd a Szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozatához szerződött. Azóta megszakítás nélkül a Harag György Társulat színésze. Pályakezdését követően hamar a társulat vezető színészei közé emelkedett, kiemelkedett jó hangjával, tánctudásával. A Magyar színházművészeti lexikon így jellemzi színészi képességeit: Sokoldalú színésznő, aki sikerrel elevenít meg drámai, vj.-i, tragikomikai és operettfigurákat. Kabaréjelenetek elmaradhatatlan szereplője. Sugárzó kedély, nagyfokú játékosság és vibráló atmoszféra jellemzi alakításait. Kitűnően énekel népdalt, sanzont és táncdalt. Tánctudása is magas színvonalú. 2001-ben Poór Lili-díjjal tüntették ki, művészi munkája elismeréséül. Színészi munkája mellett számos pódiumműsora, alkalmi fellépése van, előadóművészként is tevékenykedik. 2010-ben nyugdíjba vonult, de továbbra is játszik a szatmári színház előadásaiban. Tagja a társulat munkáját és a szatmár megyei színházi életet támogató Proscenium Alapítványnak.

Jelen vannak a következő vallások: ortodox, református, baptista.

Hadad a német nyelvű protestantizmus egyik központja volt. 1744-1751 között, a pestisjárvány múltán, báró Wesselényi Ferenc 30 evangélikus lutheránus családot telepített Hadadra. Vallásuk gyakorlására imaházat bocsájt rendelkezésükre, gyermekeik számára pedig tanítót. 1781-ben kezdik el építeni az első evangélikus templomot és akkor vezetik be az első újszülöttet is az anyakönyvbe. Komornyi készítette orgonáját 1899-ben, egy temesvári zsinagógából hozták ide. 1894-1895 között a templomot megnagyobbították. 

A földcsuszamlás miatt 1936-ban támfalakat építettek, 1975-ben a torony magasságából is le kellett venniük, majd 2010-ben lebontották a tornyot is és 5 méterrel hátrább építették fel, megrövidítve ezzel a templomot.

Orgonáját időközben Szebenbe vitték, jelenleg a Johanis templomban látható. A németeknek két iskolájuk is volt. A régebbiben ma ortodox templom van. A II. világháború idején több hadadi német beállt az SS-be, és 1944 októberében kb. 20 család szekerekre ült és elment Németországba. Az ittmaradókat az oroszok hurcolták el. Jelenleg évente néhányszor Gyulafehérvárról jár lelkész istentiszteletet tartani, temetni a helybeli református pap temet.

A református templom

A keresztyénség magyar elterjedése után Hadadnak is korán kellett, hogy legyen temploma. Ám az a templom, mely jelen pillanatban a reformátusok tulajdonában van, a mai alakját valószínűleg a husziták korában nyerte el a XIV. század elején. Szent László király tiszteletére építették. Szép mása a krasznai templomnak. A torony 1900-ban épült.

Lelkipásztor:

Kurta-Tőtös Beáta

tel: 0040-749-035745

email: kurtatotos@yahoo.com

Polgáremester: Balogh Ferenc

Elérhetőségek: Tel. 0762201235, 0261/829110;

Lakcim: Comuna Hodod, nr. 292, Cod postal 447155, Judetuil Satu Mare

Alpolgérmester: Almasi Csaba

Lakcim : Comuna Hodod. localitatea Lelei, Ner. 178/A, Cod postal 447157, Judetul Satu Mare

Elérhetőségek : Telefon – 0728981804  E-mail: almasi.csaba70@freemail.hu

Legközelebbi szállások:

12 km-re, Panorama Panzió: Szilágycseh (Cehu Silvaniei), 1 MAI utca 73.

17 km-re,Soli Deo Gloria Panzió: Sarmaság (Șărmășag), Tarmure utca 2/a

http://www.comunahodod.ro/

http://hadadiegyhaz.hupont.hu/

https://www.welcometoromania.eu/DJ196/DJ196_Hodod_Biserica_evanghelica_m.htm

http://refszatmar.eu/egyhazmegye/cimtar-3/

http://www.comunahodod.ro/pagina/primaria

Szabó Zsolt (szerk.): Szilágysági magyarok. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion. 1999.

https://travelminit.ro/hu/szallas/hadad

Érszakácsi

Érszakácsi

Érszakácsi románul Săcășeni, amely mindössze két falut foglal magába, Érszakácsit és Kegye-t (Chegea).

Nevének eredetét lakóriól kapta, akik királyi szakácsok voltak. Nevét az idők folyamán folyamatosan változtatták, míg a mai formáját kb. az 1700 éveket követően vette fel . Először a falu nevét 1240-ben említették egy oklevélben Zaka néven, majd 1300 ban Zakachy, 1361-ben Zakach, 1414-ben Zakácsi, 1693-ban Szakaszi.  Szakácsi az idők folyamán több helységhez is tartozott, 1441-ben közép-, 1533-ban belső-, 1480-ban külső Szolnokvármegyéhez. 1583-ban Karszna vármegyei helységként említik, viszont Közép-Szolnok vármegyéhez tartozott.

Földrajzi behatárolás

Érszakácsi megközelíthető Szatmár és Nagykároly felől is. Szatmártól délre haladva az E81-es úton, Nagykárolytól pedig a DN1F-es útról.

Érszakácsi ősrégi település, először 1240-ben keltezett dokumentum ír róla. Földesurai között Szakácsi Erdélyi Jakab, Gencsy, de a Rákóczi név is megjelenik.

Zakach birtok 1374-ben Szakácsi Erdélyi Jakab birtoka, akitől erőszakkal próbálták meg elvenni részjószágait. A Zakácsi birtok nemessége és lakosai elfoglalták a Szoldobágy birtokhoz tartozó erdőket, és akik ellen ezért 1414-ben tiltakozott a Szakácsi Erdélyi család. 1461. május 25-én Mátyás király Gilbert Miklósnak ítélte, Szakácsi Istvánnal és fiával, Jeromossal meg Krisztiánnal és Katalinnal szemben. 1489-ben Mátyás király meghagyta a kolozsmonostori konventnek, hogy Mihályfalvi György közép-szolnoki Zakachy birtokába iktassa be György leányát, Bőnyei Jánosné Katalint. A zakachyi részbirtokot később, 1503-ban, Császári Szele István eladta Báthori Gergelynek, Istvánnak és Andrásnak. 1522-ben a Szakáczi birtokrészt Mayádi István özvegye Magdolna zálogosítja el Spáczai Gáspárnak. Később Zakachyit több helységgel együtt Lajos király Budán egy 1526-ban írt levelében a birtokot visszaadományozza a Majádi családnak. 1533-ban Szakaczy, belső-szolnok-vármegyei falu egy részét megvette Szakáczy László tizenhat forintért és két borjas tehénért. Szakácsi László pedig húsz forintért Szakácsi Kaplyon Györgynek három telket zálogosít el. 1570-ben Nagyfalusi Serédi Istvánt a szakácsi birtokba iktatják be, annak ellenére, hogy sokan tiltakoztak ellene.

  1. május 9-én egy Krakkóban keltezett adománylevélben Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem Csűry Istvánnak és Genczhy Jánosnak adományozza a Szakácsi részjószágot minden hozzátartozóval és a benne gyakorolt királyi jogokkal együtt, mivel a bírtok és a részjószágok évtizedekkel ezelőtt is Csűry és Genczhy családjáé volt.

1600-ben a törökök felégetik a falut. Református temploma a 18. században épült. A település határában lévő ferences kolostor már csak az emlékekben él, ám harangját a templomban őrzik. 1795-ben a kincstár, mint Rákóczi birtokot magáénak tartotta meg Aspermont Anna és férje vallomása alapján, mely szerint Szakácsi a tasnádi uradalomhoz tartozott.

1833-ban egy hatalmas tűzvész felégette a falut.

A falut számos birtokos bírta, kik közül mai életére legjelentősebb hatással a Bölöniek voltak. Az ő nevükhöz fűződik a református templom és az eklektikus, neoklasszicista kastély építése, ez utóbbi 1880 körül épült, és a polgármesteri hivatalnak és egyéb intézményeknek ad otthont (könyvtár, kultúrotthon).

A község életét a mezőgazdaság jellemzi, növénytermesztés és állattenyésztés egyaránt. Növénykultúrái közül a szántóföldiek mellett jelentős a gyümölcstermesztés is. A községben van Európa legnagyobb vadkörte ültetvénye (235 hektár), gyümölcsét pálinkakészítésre használják. Kisebb ipari és kereskedelmi egységek is működnek a községben.

Mivel a közigazgatási egységet több oldalról erdő veszi körül, kedvelt, vadban gazdag vadászati célpont. Erdészháza ezt az igényt igyekszik kiszolgálni.

Fejlesztések révén kedvelt turisztikai célterületté alakíthatnák. Tagja a Tasnádi Kistréségnek, mely szervezetnek egyik legfontosabb célja a terület összehangolt fejlesztése.

A lakosság 1850-es évektől kezdődően egyszer sem esett az 1000 lakos alá, bár 2011-ben közel állt hozzá. A hivatalos adatokból kitűnik, hogy a magyar lakosság jóval magasabb létszámot mutat, mint a román lakosság.

1847-ben Szakácsinak mindössze 847 lakosa volt, melyből 10 római katolikus volt, 347 görögkatolikus, 460 református, izraelita 30.

1850-ben az összlakosság 1435 fő, melyből román 423, magyar 938, egyéb 74, zsidó 72, roma pedig 2 fő.

1880-ban a lakosság 1254 fő volt, ebből román 315, magyar 865, német 1, egyéb 73 fő.

1900-ban a népszámlálási adatok szerint az összlakosság 1640 fő, melyből román 257, magyar 1382, egyéb 1 fő.

1920-ban az 1793 lakosból 491 román, 1244 magyar, 58 egyéb, 58 pedig zsidó.

1930-ban a lakosság 1739 fő volt, ebből román 508, magyar 1168, egyéb 63, zsidó 47, roma 14, szerb 1 fő.

1941-ben a lakosság 1794, ebből román 362 fő, magyar ajkú lakos 1427, egyéb 5, roma 4 fő, ukrán 1.

1966-ban az 1506 lakosból 428 román, 1078 magyar ajkú lakos.

1977-ben a lakosság 1255 fő, ebből román 333, 919 pedig magyar, 1 német, 2 egyéb, 1 pedig ukrán.

1992-ben a lakosság mindössze csak 1111 fő, ebből 336 román, 727 magyar, egyéb 48, 33 roma, 15 szlovák.

2002-ben az összlakosság 1100 fő, ebből 274 román, 658 pedig magyar, roma 159, szlovák 9.

A 2011-es népszámlálási adatok szerint a község lakossága 1013-ra csökkent. Ebből 287 román, 562 magyar, roma 142, szlovák 7, 15 fő pedig nem nyilatkozott. Jelenleg a magyarok 47,79%-ban lakják, románok 37,44%-ban és romák 12,56%-ban vannak jelen. Az összlakosság 1,61%-nak az etnikuma ismeretlen.

A községben egy református, két tantermű iskola és egy görög katolikus elemi iskola volt. 1883-ban tűzvészt követően teljesen leégett a papi lak és az iskola, a tűzben elégtek az egyház múltjáról fennmaradt iratok is. A mai iskolát 1898 és 1900 között építették az ott élő gyerekek számára. Jelenleg két épületben folyik az oktatás, a B épület 1938-ban készült el, mely az óvodásoknak és az elemi iskolásoknak biztosítja a tanulási lehetőséget. Az A épületben 1963 óta az általános iskolás diákoknak ad otthont.

Az oktatás magyar és román nyelven folyik. Jelenleg az iskolába 142 diák tanul, román, magyar és roma etnikumú tanulók, továbbá 2 óvodás csoport van, ami arra enged következtetni, hogy a kevés diákok miatt az óvodai csoportokat összevonták. A román és magyar nyelven 4 osztály van I-IV osztályig, melyből két-két összevont osztály működik mindkét nyelven, továbbá két-két összevont osztály is található az V-VIII. osztályokban is.

A 2018-2019-es tanévre mindössze 11 diák iratkozott be, 9 román és 2 magyar diák.

Érszakácsi Általános Iskola

Elérhetőség: Érszakácsi Fő utca 467. Telefon: 0261-822604. Villámposta: scoala_sacaseni@yahoo.com

Igazgató: Puskás Márta.

A községben kultúrház működik, nemrég felújították. Címe: Érszakácsi Fő u. 476. Telefon: 0261-822605.

A kultúrotthonnal azonos épületben működik az 1960-ban alapított községi könyvtár. Könyvtáros: Kin Lőrinc

Rendezvények. Két hagyományos ünnep van a községben, éspoedig:

Vadkörte ünnep – májusban tartják,

Termésünnep – novemberben tartják.

 

  • Református templom: leírása az egyház fülnél olvasható.
  • Görög katolikus templom – 1886-ban épült a fatemplom.
  • A kastély jelenleg a polgármesteri hivatal székhelye, a Braunecker báró családé volt 1948-ig, amikor a kommunisták államosították.

Braunecker kastély. A Braunecker kastély megépülését az 1800-as évekre teszik, és sokan sokszor összetévesztik a Bölöni kastéllyal. A Bölöni név is előfordul Érszakácsi történelmében, a Bölöni család építette a templomot. A kastélyt a báró törvénytelen lánya örökölte, (időközben elhunyt) tőle vásárolta meg a román állam a 2000-es években, most pedig a polgármesteri hivatalként funkcionál.

Furcsa mód Petri Mór 1901-ben megjelent könyvében szó sem esik a kastélyról, ennek az okairól találgatások vannak. Az egyik ilyen hír, hogy Brauneckert annak idején hazaárulással vádolták meg. Pedig a kastélynak az 1800-as években már állnia kellett, azonban más források szerint csak az 1880-as években építették.

A kastély látható a településen áthaladó útról, ugyanis a követlen közelében helyezkedik el, és bátran meg lehet ma is csodálni a szépségét.

A felekezeti megoszlást vizsgálva látható, hogy a református vallás a dominánsabb a falu életében.

Az 1850-es összeíráskor a felekezeti megoszlás a következő volt: az 1435 lakosból 423 görög katolikusnak vallotta magát, 18 pedig római katolikusnak, református 922 fő volt, izraelita 72, evangélikus 1 fő. 1880-ban a lakosság 1254 fő volt, melyből 351 görög katolikus, 7 római katolikus, 821 pedig református, izraelita 65. 1990-ben a falu lakossága 1640 fő volt, melyből 408 görögkatolikus, 41 római katolikus, 1127 református, 64 izraelita. 1930-ban az összlakosság 1739, melyből 10 ortodox vallású, 503 görög katolikus, 42 római katolikus, 1123 református, 47 pedig izraelita, 14 egyéb, baptista pedig 14 fő. 1941-ben a felekezeti megoszlás a következő volt: az 1794 lelket számláló lakosságból 3 ortodox, 443 görögkatolikus, 57 római katolikus, 1193 református, 4 evangélikus, 34 izraelita, 60 egyéb, 60 baptista.

Az 1992-es összeíráskor az 1111 lelket számláló faluban a felekezeti megoszlás egy kicsit megváltozott, ugyanis az addig elenyésző számban levő ortodox vallásúak száma megemelkedett ugyanis ekkorra elérte az 330 főt, a görögkatolikusok száma pedig lecsökkent 13 főre, római katolikusok 170 fő, reformátusok pedig 591 fő, más egyéb vallás pedig 7, baptista 6 fő. 2002-ben az 1100 lakosból 397 ortodox vallású, 47-en római katolikusok, 631-en reformátusok, adventista 10 fő, 15-en más vallásúak.

Az evangélikus templomot a katolikusok építették, amit teljesen átalakítottak. A régi egyház 1660-ban pusztult el, mikor Sejedi basa az Érmelléket fölégette. Faluképét uraló jelenlegi református temploma 1757-1760 között épült barokk stílusban, melyben nagy szerepe volt Török Krisztinának és Bölöni Sándornak. Ezt bizonyítja a templom oldalán megtekinthető latin nyelvű adományozó felirat. A szöveg alapján Bölöni Sándor és neje Török Krisztina, Mária Terézia engedélyével építették a református templomot. A templom alatt a családnak kriptája van. Egy másik hasonló emléktábla kislányuknak, a 8 éves korában elhunyt Zsuzsának állít emléket, akit a templom alatti kriptában temettek el, majd 1895-ben befalazták a kriptába vezető utat. Festett bútorzatát (a padelőket, a karzatmellvédet, a karzatfeljárót és a Mózesszéket) stilizált virágmotívumok díszítik, mennyezete kazettás. A templomnak van egy másik érdekessége, egy hajdani ferences kolostor harangja, amely a 15. századból maradt a hívekre. 1916-ban elvitték Kolozsvárra beöntetni, de értékére való tekintettel visszaküldték Szakácsiba, viszont az úton megrepedt. Felirata „Sancte francisce ora pro nobis” (Szent Ferenc, könyörögj érettünk). 1833-ban egy mellékhajóval bővítették a templomot. A hagyma sisakos templomtorony és a mellékhajó a 19. században épült. 2010-ben felújították. Anyakönyvét 1786-tól vezetik.

A 1614 és 1866 közötti időszakban a falunak mindössze 16 papja volt. ugyanis Szakácsinak 1646 előtt unitárius egyháza volt.

Jelenleg a községben az ortodox vallást gyakorolja a lakosság mintegy 45,5%-a, a református hitet pedig 44,48%. Római katolikusok mindössze a lakosság 4,07%-át, a pünkösdiek pedig 1,7%-át adják. A lakosság 1,7%-nak a vallási hovatartozása ismeretlen.

Érszakácsi református gyülekezet.

Elérhetőség: Érszakácsi, Fő u. 537. Telefon: 0261-822612.

Lelkipásztor: Fülöp János, mobil: 0720-366751, villámposta: fulopreti@gmail.com.

A görög katolikusoknak 1886-ban épült meg a fatemplomuk.

A faluban ortodox templomot 1921-ben építettek.

Baptista imaház 2006-tól.

A helyi tanácsnak sikerült megvásárolni a községháza épületét a Braunecker örököstől, aki azt bírósági úton visszakapta. A visszavásárlásra a tanács egy bizonyos összeget kormányalapból kapott, mivel a vételár ennél alacsonyabb volt, a megmaradt pénzből felújították az épület tetőszerkezetét és az épület belsejét.

Itt működik a község polgármesteri hivatala és helyi tanácsa.

Polgármesteri hivatal:

Elérhetőség: Érszakácsi, Fő utca, 467 sz. Telefon: 0261-822605, 0728-028071. Villámposta: primariasacaseni@yahoo.com

Polgármester: Ferencz Levente Zoltán (RMDSZ), 2004-től folyamatosan polgármester.

Alpolgármester Sipos József.

Jegyző/titkár: Bura Sergiu Ionel

 

Helyi tanács: RMDSZ 4 mandátum (Balla Imre, Bastu Elek, Bikasi István, Sipos József), Erdélyi Magyar Néppárt 1 mandátum, Szövetség Románia Haladásáért/UNPR 1 mandátum, Nemzeti Liberális Párt / PNL 1 mandátum, Liberálisok és Demokraták Szövetsége / ALDE 1 mandátum, Szociáldemokrata Párt / PSD 1 mandátum.

 

    Testvértelepülési kapcsolatok

Franciaország: Poses.

  • Érszakácsi Református Nőszövetség,

Alakult 1991-ben, nem bejegyzett. A református egyház mellett működik.

Elnök: Kulcsár Viola

Létezik még a faluban sportegyesület.

Turisztikai szempontból értéket képvisel a Braunecker kastély, ahol az Érszakácsi polgármesteri hivatala működik. Leírása a helyi értékeknél, látványosságoknál.

Szállásról a községben nincs adatunk.

Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája, Kiadja Szilágy Vármegye, 1901.

https://www.pechy-de-pechujfalu.hu/myfiles/htmls/petri/szvm_1xw/szvm_1xw.html

Bujdosó Zoltán: Az Érmellék településhálózata, http://biharkutatas.hu/wp-content/uploads/2012/01/em103.pdf

https://www.welcometoromania.eu/DN1f_Urziceni_Zalau/DN1f_Urziceni_Zalau_Sacaseni_Castelul_Boloni_m.htm

http://www.wikiwand.com/ro/Comuna_S%C4%83c%C4%83%C8%99eni,_Satu_Mare

https://scoli.didactic.ro/scoala-gimnaziala-sacaseni

http://nepszamlalas.adatbank.transindex.ro/?pg=felekezeti&id=2364

 

 

Érendréd

Érendréd

Érendréd (románul: Andrid) Szatmár megyében található. A község három település tartozik: Érendréd, Érdengeleg (Dindești) és Iriny (Irina), a központ Érendréd. Történelmi régió szempontjából a Partium részét képezi. Hajdan mezőváros és szolgabírói székhely volt. A községen át folyik Ér pataka, mely román és magyar részre osztja a falut.

Földrajzi betájolás

Nagykárolytól délnyugatra, 24 km-re, a megyeszékhelytől, Szatmárnémetitől 62 km-re található, a 108M jelzetű megyei út mentén.

A község ősi ura az Endrédy család volt már a XIII. században. Nevét már ekkor Endred vagy Endrid alakban írják. Írásos feljegyzések Érendrédről 1332-ből, a községet alkotó falvakról Irinyről 1278-ból, Érdengelegről 1323-ból maradtak fenn. Az első írásos említés az 1332-es Pápai Tizedjegyzékben olvasható. Dengelegi Bertalan elfoglalta szántóföldjeiket, ezért 1398-ban Zoárdfi Endrédyek pereskedtek Dengelegi Bertalannal. Később, amikor az Endrédy család több ágra oszlott, számos rokon kapott részt a birtokból. Így az Edrédi Nagy, Bagos, Uray családok, Szepesy, Becsky, Irinyi, Péczely, Gerzsenyi és Somlyódy családok is birtokosok lettek. A 17-18. században pedig más családok is szereztek maguknak részt a birtokból: a Geötz, Bokor, Bottka, Domahidy, Falussy, Fráter, Okolicsányi, Iklódy, Gencsy, Domokos, Uray, Irinyi, Fényes, báró Luzsénszky, Luby, Sánta, Latinovich, Szilágyi, Veres, Szintay családok.

1829 és 1838 közötti időszakban közel 150 alkalommal rengett a föld. 1834-ben egy 8-as erősségű földrengés rázta meg, számtalan épületet döntött romba. Az 1831-es kolerajárvány is megtizedelte a lakosságot.

A határbeli dülőnevek közül figyelemre méltók, Ravaszlyuk és Égetőhalom, a monda szerint az elsőben egy boszorkány lakott, a kit rontásaiért az égetőhalmon égettek el; Lászlóhalom, a melyről azt beszélik, hogy Szent László királynak ott volt a sátra, mikor átvonult a határon.

Érendréd területén számos régészeti leletanyag került a felszínre, 1893-ban talált 3. századi éremleletét Budapesten őrzik, határában több középkori település nyomait is felfedezték.

Gazdaság

A lakosság gazdakört és hitelszövetkezetet tart fenn; benzinmotoros malom is van benne.

A hagyományosan agrárjellegű községben kereskedelmi és szolgáltató egységek is működtek. 10 hektáros halastava és a dengelegi termálvíz fejlesztési lehetőségeket biztosít.

1930-ban a település összlakossága 4402 fő volt, 2031 román, 1674 magyar és 385 német nemzetiségű lakossal. Az 1956-os felmérések alapján a 4597 főből 2452 ember románnak és 2139 magyar vallotta magát. Tíz évre rá, 1966-ban csekély változás tapasztalható az arányokban, hiszen a 4505 főből 2332 a román lakosok aránya, 2079 a magyaroké és 1 a németeké. 1977-ben csökkenés figyelhető meg, hiszen az összlakosság 3733 főre esik, melyből 1917 román, 1718 magyar, illetve 1 német nemzetiségű lakos volt. A csökkenés folytatódik, mivel 1992-re az összlakosság 2775 fő volt, amiből 1361 románok aránya, 1285 magyaroké és 4 németeké.

A 2002-es népszámlálás szerint a település lakossága 2681 fő, ebből 1369 román, 1145 magyar, 161 roma nemzetiségűnek vallotta magát.

A 2011-es népszámlálás szerint a település népessége 2506 fő, ebből 1197 román, 1065 magyar és 171 roma.

Az érendrédi iskolához tartoznak ma az érdengelegi és az ironyi iskolák. Az első iskola létezését 1797-ből dokumentumok igazolják. Az iskolaépület a református templom melletti házikóban volt, egy kicsi, három helyiséges, sötét nádfedeles házikóban. Hajdanán tanított tantárgyak: vallás, írás, olvasás, számtan (a négy alapművelet), kézimunka, ének stb. voltak.  Az akkori magyar tannyelvű állami iskola I-VII osztályos volt. A két világháború között román tannyelvű iskola lett, viszont megtartottak egy magyar osztályt is.

1951 és 1954 között bentlakás működött Érendréden a környékbeli falvak számára, mivel Érdengelegen, Irinyin, Érkőrösön és Szilágypéren felszámolták az általános iskolát. Ekkor is az érendrédi iskolában két tagozaton, román és magyar tagozaton folyt az oktatás.

Jelenleg a településen 5 helyszínen folyik az oktatás, a magyar tagozaton I-IV osztályos, a román tagozaton pedig I-VIII osztályos oktatás létezik. Mindkét tagozat óvodával rendelkezik.

Ökoházat alakítottak ki EU-s projekt keretében a környék iskolásainak a részére.

Elérhetőség: Főút 181. Telefon: 0261-820411.

Igazgató: Dutescu Ligia Diana

Nem is olyan régen még éltek a községben népszokások, események mint pl. a Szent György napi lánylocsolás, a Májusfa ünnepe, kender tiloló és mások, amelyeknek visszahozására a köztudatba, az utóbbi időkben félénk próbálkozások voltak. Ilyen a termőföld megszentelése Pünkösd ünnepének első napján.

2018-ban először ünnepelték meg a Magyar kultúra napját a református templomban. Ugyanitt megszervezték az idősek vasárnapját is.

Rendezvények

Gólyafesztivál – évente megrendezik, augusztus hónapban. A fesztivál 1997-ben került először megrendezésre, ebben az évben Érendréd helységet a  Gólyák európai falujának nyilvánították. Ezt a címet minden évben más – más, arra érdemesült európai falu kapja. Ennek keretében nyitották meg 2012-ben a falumúzeumot.

Falunap – Érdengelegen kerül megrendezésre minden év utolsó júniusi vasárnapján, nagyarányú részvétellel. A rendezvény helyszíne a helység sportpályája, nyárikertje és termálstrandja.

A község területén, a református iskola alatt, egy régi vár vagy várkastély nyomait találták meg ásatások alkalmával. Az 1800-as években folyt ásatások alkalmával a református iskola alatt egy régi vár vagy várkastély nyomaira bukkantak. A falu határában fekvő Péterhalom feltételezés szerint ősi őrhalom.

1848 előtt Petőfi Sándor néha hetekig vendégeskedett báró Luzsénszky házában, mely később községháza lett és 1848-ban, mikor az erdélyi táborhoz vonult, itt honvédeket toborzott.

1999-ben a templom portikusában emléktáblát avattak, amellyel emléket állítottak az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás idején bebörtönzött falustársaknak. 1959 őszén a fennálló társadalmi rend elleni szervezkedés és uszítás, illetve ezekkel kapcsolatos feljelentések elmulasztásának vádjával 9 személyt hurcoltak el igazságtalanul.

Dr. Avasán Gyula orvos (1928-1995), dr. Bujdosó Géza állatorvos (1902-?), Márton Attila teológus (1938-2002), Kovács Lajos állategészségügy technikus (1932-2002), Szaleczky Miklós kántor-tanító (1885-1963), Fischer Lajos iskolaigazgató (1922-?), Truczkay Sándor (1910-1985) kovácsmester, Ábrám Sámuel gazdatiszt (1908-1988), Kiss Miklós gazdálkodó (1923-1983) súlyos börtönéveket töltöttek a kommunizmus börtöneiben és a Duna deltában.

 

  • Petőfi Sándor több alkalommal vendégeskedett a faluban.

Itt született:

  • Jeney Jenő Béla (1874–Budapest, 1950) festőművész, grafikus, illusztrátor, a 20. századelő egyik meghatározó magyar karikaturistája. Tanulmányokat folytatott a budapesti Képzőművészeti Főiskolán és a müncheni Képzőművészeti Akadémián. Jankó János halála után kezdte meg illusztrátori tevékenységét, amikor átvette a nagy előd korábbi tevékenységét a korabeli élclapoknál. Egyik vezető rajzolója lett a politikai élclapoknak, hiszen szinte valamennyi lap közölte aktuális rajzait, amelyek éles karakterizáló képességgel és egészséges humorral bírtak. Olyan élclapoknak dolgozott, mint a Bolond Istók, Kakas Márton, Az Üstökös, Mátyás Diák és Borsszem Jankó.

 

A község régi református templom tornya az 1832-iki földrengéskor összedűlt, 1862-ben azt újraépítették. 2008-ban az egyház visszakapott egy államosított ingatlant, ide gyülekezeti termet alakítottak ki.

Elérhetőség: Érendréd, 596 sz. Telefon: 0261 820435.

Lelkész: Erdős Csaba

A helyi görögkatolikusok temploma 1821-ben épült.

Polgármesteri hivatal: str. Principala, nr. 508. Honlap: http://www.primariaandrid.ro/, telefon 0261 820409, 0261 820491, villámposta: primariaandrid@yahoo.com

Polgármester: Papp Tibor (RMDSZ), villámposta primar@primariaandrid.ro, mobil: 0728 966314

Alpolgármester: Marta Viorel-Vasile (ALDE)

Jegyző: Rendes György

Helyi tanács: RMDSZ – 8 tanácsos (Botos József, Fényes Lajos, Gardó Sándor, Hajnal Tamás-József, Varga Alexa, Sallai Attila, Varga Attila), ALDE – 3, PNL – 1.

Egy sportegyesület szerepel a megyei jegyzékben, de nincs semmilyen további elérhető adat róla.

Nincs adat. De régi képeslapon látható a Kulin nyaraló – egy impozáns portikuszos ház.

Borovszky Samu: Szatmár Vármegye, monográfia, forrás: a http://mek.oszk.hu/09500/09536/ html/0020/7.html

https://hu.wikipedia.org/wiki/Érendréd

https://hu.wikipedia.org/wiki/Jeney_Jenő_Béla

https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_nemzetisegi_Erdely_1930_1992/?pg=219&layout=s&fbclid=IwAR0ofxeurt28n4aA89obYzjAAWGG9-sHGESnQLevcZq1f3YffmxTBqGhPrk&query=érendréd

https://honlap.parokia.hu/lap/nagykarolyi-reformatus-egyhazmegye/cikk/mutat/a-nagykarolyi-egyhazmegye-cimlistaja/?fbclid=IwAR2hgsBd0Dn0D1HCtXS2c94PIlsy8myQcYOJAZdF3Cxsd_w5_79WkA1zhGs

http://www.zothmar.ro/comune/andrid/index.html.hu.html

https://www.cjsm.ro/administratie/andrid/

http://www.primariaandrid.ro/

Egri

Egri

Egri (románul: Agriș) Egri községben, Szatmár megye északnyugati részén, a Szamos-Túr síkságon terül el. A község három faluból, Egriből, Gombástanyából és Újegriből tevődik össze, amelynek központja Egri. Történelmi régió szempontjából a Partium része és egyike a Szamoshát falvainak. A Szatmárnémeti-Nagybánya főút mentén található, 17 km távolságra Szatmárnémetitől és 60 km távolságra Nagybányától. Területe 30 km2.

Az 1300-as évekből származik az első írásos emlék, mely szerint a település az Egry család ősi birtoka. A forrás szerint a családé maradt a birtok egészen a 19. századig, de részbirtokkal több család is rendelkezett a későbbiekben.

            1366-ig a tulajdonjog az Egry családot illette, amikorEgry László és János elzálogosította az a Vasvári családnak. Mivel erőszakkal akarták visszafoglalni, a király törvényszék elé állította őket. 1374-ben megjáratták a határát.

            1550-ben részt kapott itt Perényi Jó Demeter özvegye is, később pedig, a 18. század végén és a 19. század elején más családoknak is volt birtokuk a településen: Szirmay, Egry, Uray, Császi, Korda, Szilágyi, Magoss, Kádár, Kallós, Gyulay, Kanizsay, Ary, Losonczy és Török családok.

            Az 1800-as évek elején jegyezték fel az „Ördöngős” és az „Akasztófa sorja” dűlőket a régi helynevei közül. 1822-ben pedig itt tartották azt a gyűlést, amelyenrendezték a Szatmár vármegyei egyházmegyék területét.

Az 1800-as évekig tiszta magyar lakossága volt a falunak, utána a földesurak tót és oláh lakosokat kezdtek betelepíteni. Egy forrás szerint a 20. század elején Egri 181 házból, 1145 lakosból állt, amelyek közül 97-en római katolikusok, 799-en reformátusok, 202-en görög katolikusok, 47-en pedig zsidók voltak.

            A 2002-es népszámlálási adatokból az derül ki, hogy a községet 1081 fő lakja, amelyből 1001 lakos magyar ajkúnak vallja agát. A 2011-es népszámlálási adatok szerint a község népessége 1427 fő.

Egrinek egy iskolája van, a Csűry Bálint Általános Iskola (románul: Școala Gimnazială „Csűry Bálint”), amely1-8 osztállyal rendelkezik. Párhuzamosan van román és magyar oktatás. Az összevont osztályok felépítésükben háromnegyed részben román diákokat, negyed részben pedig magyar diákokat foglalnak magukba.

Igazgató: nincs adat.

Elérhetőségek: nincs adat.

Északnyugat-Románia egyetlen kartingpályája található a 19-es számú országút mentén. Egyelőre bérkartingra és edzésekre nyújt remek lehetőséget a 860 méter hosszú és 4,5-7 méter között váltakozó szélességű pálya.

            Szatmár megyében található az egri halastó, amely 16 km-re terül el a megyeközponttól egy 3 hektáros területen.

            Egri focicsapata 2003-ban alakult „Egri Sasok” néven Simon Elek által. Az utóbbi években új öltözőt és felújított pályát kapott a csapat.

            Rendszeres kézilabda edzésekre kerül sor 6-9 éves lányok számára a Szatmár-Ferencváros határon átívelő, női kézilabda utánpótlás projekt keretén belül. A projekt egy alulról építkező civil-sport szerveződés. 2014-ben indult a projekt 5 alapítóval, 6 szivacslabda csapattal és körülbelül hatvan hét éves kislánnyal. A működési terület a „történelmi Szatmár” megye. Ma nyolcszázötven hét, illetve nyolc éves kislány szivacs kézilabdázik harmincegy településen.

            A goji bogyó egy egészségügyi gondokat enyhítő páratlan hatású növény, és ennek termeői központja Szatmár megyében, Egri községben található. Az ültetvényt a Kolbaszer család gondozza, és már egy saját fajtát is kialakított a növényből.

            Az Egri Berry egy családi vállalkozás. A Kósa család foglalkozik a bogyós gyümölcsök termesztésével, olyan bogyós gyümölcsökével, mint például a málna, az eper, a fekete ribizli és a szeder.

            Az „Egri Csodaszarvas” néptáncegyüttes 2015-ben ünnepelte a 10 éves fennállását. A csoportot ifjabb Szarvas Károly vezeti. Az általa táncra tanított helybéli ifjúság a megye környező településein szervezett rendezvényeken lép fel.

            Szintén ifjabb Szarvas Károly a megálmodója és megszervezője annak az Orgona Néptánc Fesztiválnak, amelyet immár hat éve megrendeznek Egriben minden májusban. A résztvevő néptánccsoportok orgonavirággal díszített lovasszekéren járják be a község utcáit és magyar népdalokat énekelve hívják a lakosságot a néptánc fesztiválra az egri kultúrotthonba.

(Helyi kultúrház és könyvtár elérhetőségei: nincs adat)

Az egri református templom annak ellenére, hogy nem jelenik meg középkori forrásokban, 1955-ben épített neogótikus tornya és modern kialakítású koronázó párkánya mellett középkori jegyeket mutat. Faragottkő részletei alapján a templomot az akkori települést birtokló Egry család emeltethette az 1500-as évek körül. A templom eredeti formája nem ismert, azonban a középkorban a templom bejárata a nyugati oldalon állhatott. Amíg a hajó déli falát csúcsíves, rézsűs bélletű, kétosztatú ablakok törik át, addig a szentély falán két ugyanolyan, félköríven záródó, záradékukban kör alakú mérművel ellátott ablak nyílik. Az előbb említett szentélyt és a síkmennyezetes hajót csúcsíves diadalív választja el egymástól. A szentélyben nem található sem sekrestyeajtó, sem szentségtartó, sem ülőfülke nyomai, csak a kúp formájú konzolokról induló bordás csillagboltozat őrzi eredeti formáját. Hajdan címerpajzsok díszíthették ezeket. A szentélyboltozat esetében érdekesség figyelhető meg, hiszen azokon a sarkakban, ahonnan több borda is indul, más-más magasságban válnak ki az oszlopok felületéről. A szentély északkeleti oldalán támok találhatók, amelyek az északi falra merőlegesek, azonban innen hiányzik a lábazat, ezért nyílvánvaló, hogy korábban ezen a helyen sekrestye állt.

Négy jeles személy született Egriben: Csűry Bálint, Dr. Magoss György, Visky Ferenc és Kiss Kálmán.

            Csűry Bálint (1886-1941) nyelvész, nyelvjáráskutató, egyetemi tanár Szatmárnémetiben végezte a középiskolát, majd a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Párhuzamosan pedagógusi munkájával tovább folytatta tanulmányait a kolozsvári egyetemen, ahol 1917-ben bölcsészdoktori képzést szerzett. A magyar nyelvészet és a finnugor összehasonlító nyelvészet rendkívüli tanárává nevezték ki a debreceni Tisza István Tudományegyetemen 1932-ben, és rendes tanárrá léptették elő 1934-ben. 1938-tól egészen haláláig az általa szervezett és alapított debreceni Magyar Népnyelvkutató Intézet igazgatói tisztségét töltötte be.

            A magyar nyelvjárásokat kutatta, hozzájárult a hazai néprajzi és nyelvjárási gyűjtések összehangolásához és érdeklődése, valamint iskolateremtő módszertani kezdeményezései kiterjedtek a dialektológiai gyűjtés és adatfeldolgozás számos területére. A Szamosháti gyűjtéséből létrejött „Szamosháti szótár” a magyar tájszótárak legjobbjai közé tartozik, azonban mind e emellett foglalkozott a Beregi-Tiszahát és az egykori Ugocsa vármegye magyarságának nyelvével, valamint az északi csángó települések nyelvjárásával. Finn nyelvész kollégájával közösen dolgozta fel és adta ki az Yrjö Wichmann által összeállított moldvai csángó szógyűjteményt. Ő indította el a Magyar Népnyelv című dialektológiai évkönyvet.

            Levelezőtagnak választotta a Magyar Tudományos Akadémia és a helszinki Finnugor Társaság. Rendes tagja volt az Észt Tudós Társaságnak. Munkájáért a Magyar Nyelvtudományi Társaság Szily-jutalmát és a Magyar Tudományos Akadémia Sámuel-Kölber-díját vehette át. Tudományos érdemeiért és egyben emlékére alapította a Magyar Nyelvtudományi Társaság a Csűry Bálint-emlékérmet és a Csűry Bálint-díjat.

            Dr. Magoss György debreceni polgármester a szatmármegyei Egri község egy régi nemesi családjának egyik leszármazottja. Szatmárban és Debrecenben végezte tanulmányait, majd Budapesten tette le az ügyvédi vizsgát 1886-ben. 1887-ben Debrecenben alügyész lett, majd fő ügyésznek választották 1904-ben. A diktatúra alatt a polgárság érdekeit védte, a román megszállás alatt azonban szembeszállt az idegen hatalom önkényével. A román megszállás után egy időre felfüggesztették állásából hamis vádak alapján, de 1923 októberében tartott közgyűlésen őt választották polgármesternek. Nagyszabású beruházási programot indított az 1925-ben Debrecen város közönsége által felvett kölcsönből: szennyvízszűrőtelep létesítésére, városi közüzemek rekonstrukciójára és fejlesztésére, bérházak, kis lakások építésére, új utak, parkok létesítésére és kutak fúrására szánta. A város hozzájárult a központi egyetem létesítéséhez és felépült az iparostanonc iskola. A tanyasi nép iskoláztatására több mint 20 modern elemi iskolát, továbbá új gazdasági népiskolát építtetett. Polgári kitüntetései között szerepel a Magyar Érdemrend Középkeresztje, két török kitüntetés és számos kisebb belföldi kitüntetés. 1928 decemberében vonult nyugdíjba.

            Visky Ferenc (1918-2005) lelkész, teológiai és evangéliumi író a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, Szatmárnémetiben végezte tanulmányait, majd Debrecenben érettségizett. A Tisza István Tudományegyetemen folytatta tanulmányait és záróvizsgáját 1945-ben tette le. Bekapcsolódott a CE Bethánia mozgalomba, mint teológus. Egriben lett lelkész, és itt indította el azt a hitbeli megújulási mozgalmat, amelyből kinőtt a későbbi romániai CE Szövetség. Később Ardai Aladár mellett lett segédlelkész, és emellett az Arany János Gimnáziumban tanított hittant. Büntetésből Nyüvedre helyezték 1950-ben, majd Magyarkécre, azonban ellene továbbra is folytatódtak az állami és egyházi hatósági zaklatások. 1958-ban tartóztatták és a CE-mozgalom elleni koncepciós perben 22 évre ítélték. Raboskodott Nagyváradon és Szamosújváron. 1964-ben szabadult az általános kegyelmi rendelet alapján. Ezt követően továbbra is megfigyelés alatt hegyközpályiban volt lelkész. 1983-ban kényszer-nyugdíjazták. Nagyváradon élt haláláig. A 45/2018-as tanácshatározat révén kapta meg Egri Község Posztumusz Díszpolgára címet.

            Kiss Kálmán (1948-) tanári pályáját a Túrterebesi Általános Iskolában kezdte 1971-ben. Tanulmányait a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán a Magyar nyelv és irodalom – Német nyelv és irodalom tagozatán folytatta. 1977-ben államvizsgázott. Tanári pályafutása során magyar anyanyelvű diákoknak tanított magyar és román nyelvet, majd intézményvezetőként iskolaépületeket, műemlékeket újíttatott fel. Igazgatói pályafutása alatt napközi, új sportcsarnok, központi fűtés és sportpálya épült. Önkormányzati és egyházi segédlettel Tanulóházat alapított hátrányos helyzetű gyerekek részére. Emellett pedig megírta Túrterebes egyházainak és iskoláinak történetét. Pályafutása során volt iskolakönyvtáros, színdaraboktató, helyi újság szerkesztője. Betlehemes játékokat gyűjtött és adott ki, valamint előadásokat tartott műemléktemplomokról, Csűry Bálintról és helynévgyűjtésről. 2012-ben nyugdíjba vonult. Számos kitüntetése között megtalálható az Ezüst Gyopár-díj és az Apczai-díj, illetve publikáció között fellelhető az Egri község és a Túrterebes egyház- és iskolatörténet című kötetek. A 33/2017-es tanácshatározat révén kapta meg az Egri község Díszpolgára címet.

Egy ideig itt élt az erdélyi költő Horváth Imre (1906-1993). 1932-ben próbaidős munkatársként dolgozott az Erdélyi Lapoknál, és itt jelent meg első verse Sikátorok címmel. 1932 és 1933 között pedig számtalan költeménye jelent meg a lap irodalmi mellékletében. Ebben az időben versei még dekadens hangulatokat és világfájdalmas érzéseket sugallnak. 1933 és 1937 között újságíróként dolgozik Aradon. Első kötetei, Az Örvény felett 1934-ben és a Hangtalan 1936-ban jelennek meg. Később költészetét elismervén Baumgarten-jutalomban részesítik.

1569-ben a reformáció korában a település papja ott volt a között a kilenc pap között, akik 1569-ben az unitárius Blandrata és Dávid Ferenc ellen János Zsigmond jelenlétében vitatkoztak Nagyváradon.

            1822-ben itt volt az a nevezetes gyűlés, ami rendezte a Szatmár megyei egyházmegyék területeit.

            A település temploma valószínűleg a 15. századból maradt fenn.

            Jelenlegi lelkésze: Kovács Sándor.

Polgármesteri hivatal:

-cím: Románia, cod. 447066, Egri, Csűry Bálint utca, 68. szám/ Romania, cod. 447066, Agriș, str. Csűry Bálint, nr. 68

-elérhetőségek:

            -telefon: 0261 878 112 vagy 0261 878 111

            -fax: 0261 878 111

            -email cím: primaria@comunaagris.ro vagy primaria_agris@yahoo.com

            -honlap: https://comunaagris.ro/hu

Egri polgármester: Marton Zsuzsánna

Politikai párt: Magyar Polgári Párt

Elérhetőségek:

-Tel: 0261 878 111

-Email cím: primar@comunaagris.rp

-Fogadóórák: Hétfőn: 9.00-11.00 és Csütörtök: 9.00-11.00

Alpolgármester: nincs adat

Jegyző: Pătcaș Sorin

Helyi tanács szerkezete:

-Kósa Zoltán – RMDSZ

-Gabris Attila-Ferenc – RMDSZ

-Rentea Zsuzsanna – RMDSZ

-Papp Réka-Izabella – RMDSZ

-Szabó Elek – RMDSZ

-Kallos Stefan-Alexa – MPP

-Pinkovai Tibor – MPP

-Marton Botond – MPP

-Mora Botond-Balázs – MPP

-Szűcs Miklós István – MPP

Mindemellett az ALDE pártnak egyik képviselője szintén a helyi tanács tagja.

Testvérvárosok:

Három testvértelepülése van: Szamosszeg, Jége, Mezőgecse.

https://www.cjsm.ro/administratie/agris/

http://szatmarmegye.szatmar.ro/url/Egri

Home Hu

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szatmár_megye_községeinek_listája

https://hu.wikipedia.org/wiki/Egri_(Románia)

http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0020/7.html

https://www.iskolakveszelyben.ro/m_szatmar.htmlhttp://temple-tour.eu/hu/egri/48

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szatmárnémeti_magyar_irodalmi_és_művelődési_élete

https://hu.wikipedia.org/wiki/Horv%C3%A1th_Imre_(k%C3%B6lt%C5%91)

http://refszatmar.eu/lelkeszertekezlet/lelkeszeink-2/

Csomaköz

Csomaköz

Csomaköz (románul Ciumești, németül Schamagosch) falu és község a Partium régióban, az Érmellék kistérség északi szélén, Szatmár megyében. Hozzá tartozik a vele teljesen összenőtt falu: Bere (románul Berea) és Ponyváspuszta (románul Viisoara). A község egykor mezőváros volt. Hozzá tartoztak a Dégenfeld tanya, a Fekete, Homoki és Ponyvás tagok és az Ömböly puszta, utóbbi hajdan népes volt. Községi rangját 2004-ben kapta vissza, amikor helyi referendumot követően a parlament törvénybe iktatta a nevezett 3 falu Szaniszló községből való kiválását, Csomaköz községközponttal.

1306-ban Terra Warchamakuz és terra Chamakuz szomszédosak, 1320-ban Utraque Chamakaz szerepel, 1352-ben külön Warchomakuz és Noghchomakuz, 1435-ben már ugyanaz a név mindenikre Chomokuz (Chamakaz), 1473-ban Kyschomokaz, al. nom. Warchomokaz néven szerepelt.

A középkorban három Csomaköz is volt: Nagy-, Kis- és Vár-Csomaköz. Valamennyi a Csomaközy, Károlyi, Vetési és Bagosi családok közös birtoka volt.

A Csoma név ismeretlen eredetű magyar személynévből származó férfinév.  A Kárpát-medencében e névvel még ismeretes települések: Csoma, Csomafalva, Tiszacsoma, illetve Erdélyben: Csomafája, Gyergyócsomafalva és Csomakőrös.

Földrajzi betájolása:

Csomaköz község a megye nyugati részén található 50 km-re a megyeszékhelytől és 13 km-re Nagykárolytól. A nyírségi homokterület és a termékeny síkság találkozásánál fekvő község területe kinyúlik egészen a magyar országhatárig. A korábban önálló település, 2004-ben lett megint az. Mivel a trianoni határt közvetlenül a falu mellett húzták meg – ezzel Csomaköz nehezen megközelíthetővé vált – a kommunista időben a határokat belülről őrizték nagyon, megakadályozandó a határon való átszökést. Szomszédai: nyugaton és északon Magyarország, észak-keleten és keleten Fény, dél-keleten és délen: Nagykároly, délen: Szaniszló. Vasút a szomszédos Szaniszlót érinti. Közúton a Nagykárolyt Börvellyel összekötő DJ 108M megyei úton érhető el. Közúton a Nagykároly-Mezőfény-Bere-Csomaköz 196 B útvonalon érhető el.

A nyírségi homokterület és a termékeny síkság találkozásánál fekvő község a régészeti leletek tanúsága szerint igen régen megtelepült hely. Kő – és bronzkori leletei mellett legjelentősebb a vaskorból származó kelta lelet-együttes. Az 1960-as években egy fejedelmi sírból ritka, madárral díszített, sisak került elő (a tárgyat Bukarestben őrzik, másolata a Szatmár Megyei Múzeum régészeti kiállításában tekinthető meg). A 35 sírból álló kelta temető közelében egy település nyomait is feltárták. 2013-ban egy helyi fiatalember Angyal Gellért (tulajdonképpen a nagyapja találta, a fiatalember értesítette a múzeumot), kapálás közben talált bronzkori fegyvereket, munkaeszközöket és ékszereket.

A település első írásos említése 1298-ból való, a Gutkeled nemzetség tulajdonából ekkor került át a Kaplony nemből való Ördög Simon és családja birtokába. A 14. századi leszármazottak fel is veszik a Csomaközi nevet és birtokközpontot létesítenek a településen. 1406-ban a Bagosi Vetési, Csomaközy és Károlyi családok osztoztak meg rajta. 1407-ben a Károlyiak nagycsomaközi jószágukat elzálogosítják a Báthoriaknak. 1419-ben a Károlyiak új adománylevelet kaptak birtokukra. 1435-ben a Vetésiek megosztoznak itteni részükön. 1464-ben a Gyermekerdőről megítélik, hogy Kiscsomaközhöz tartozik és Vetési Miklósé, 1468-ban Károlyi László elzálogosítja itteni részét Endrédi Nagy Ferencznek. 1477-ben a Dengelegiek visszaadják a Károlyiaknak zálogban bírt 57 részeiket. A 16. és 17. században ugyanezeké a családoké. 1518-ban a Báthoryak felkérték, de birtokába nem léptek, mert a Károlyiak ellentmondtak. 1544-ben Bácsmegyei Benedek részt nyert benne majd 1614-ben Pyxendorfi Rueber György szerzett itt részt. A reformáció és a hódoltság idején, a 16. és 17. században  mint már tudjuk Csomaköz birtokosai nem változtak.

A középkor viharos századaiban a térség lakossága megfogyatkozott, pótlásukra Károlyi Sándor gróf (1668-1743), a 18. század elején telepít ide a német Württemberg tartományból svábokat. Más forrás szerint a telepítés Mészáros János nevéhez. A század  végéig  Szatmár vármegyében további, összesen 31 (30) település jön létre sváb lakosokkal, akik napjainkig elmagyarosodtak.

1768-ban leányágon szoboszlai Mészáros János huszárkapitány kapta meg a birtokot, aki 1789-től tábornoki rangban, ’94-től pedig bárói cím birtokosaként az osztrák császári hadsereg legendás hírű hadvezére volt. Leánya a széki Teleki családba házasodott, tőle született a politikus Teleki László, a 48/49-es szabadságharc egyik legfontosabb alakja. Rajta kívül a 18. század végén s a 19. század első felében a Menszáros, gróf Teleki, Pogány, majd a gróf Degenfeld családok szereztek itt nagyobb részeket. A 19. század végén legnagyobb birtokosai: gróf Dégenfeld József, kinek itt a község határában szép, emeletes kastélya volt, továbbá Buttyán János, Bay Mihály és Solymossy István.

A 19-20. század legjelentősebb birtokosai a Degenfeldek voltak. Mint a többi sváb települést, Csomaközt is érintette az 1945-ös sváb deportálás, melynek során 150 itteni lakost hurcoltak Szovjetunióba, közülük többen nem térhettek már vissza. Az 1970-es évek végén elindult kivándorlás miatt a lakosság folyamatosan csökken.

A község gazdasági életét a mezőgazdaság uralja, ez jelenti a legfőbb jövedelemforrást. Virágzó a „Schamagosch” mezőgazdasági társulás, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozik. Ebben a községben is termesztenek szőlőt, a borok jelentős sikereket aratnak a borversenyeken.

Mint szinte minden település, Csomaköz lakossága is fogy és ez a tendencia 1920-tól tart. Más települések lakossága inkább az utóbbi 25 évben fogy, illetve a növekedési tendencia valamikor 1990 körül váltott át csökkenésbe. Ez a település a román-magyar határ közvetlen közelében fekszik, és ide igen nehéz volt beköltözni, a kommunizmus idején szinte teljesen lezárták. Ez a csökkenés legfontosabb oka.

Varga E. Árpád (Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. II. Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy megye. Népszámlálási adatok 1850/1869–1992 között, Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, 2000.) munkája talán a leghitelesebb forrás, az adatokat innen vesszük át. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Csomaköz 2004-től különválik Szaniszlótól, ez azt jelenti, hogy 2002-ig csak Csomaköz falu demográfiai adatai szerepelnek, miközben a 2011-es adatok Csomaköz és a két hozzá tartozó falu (Bere és Ponyváspuszta) lakosait is tartalmazzák.

 

 

1880

1890

1900

1910

1920

1930

1941

1956

1966

1977

1992

összes

1688

2039

2205

2175

2267

2110

2185

2071

1993

1831

1378

román

517

341

280

5

712

546

202

 

332

278

143

magyar

380

1064

1780

2170

155

222

1941

 

1652

1514

849

német

766

631

141

–

1367

1240

38

 

7

31

363

egyéb

26

3

4

–

33

102

4

 

2

8

23

 

A 2002-es népszámlálás adatai: összlakosság 1238, román 126, magyar 1029, német 47, egyéb 36. 2002-ben Bere és Ponyváspuszta településeken 197 illetve 9 fő élt, vagyis Csomaköz község 2002-es összlakossága 1444 fő.

A 2011-es népszámlálás adatai: összlakosság 1407, román 127, magyar 945, német 258, roma 67.

Az iskola épülete teljesen új, modern, 2007-ben indult a beruházás, 2012-ben adták át. Sajnos, nem terveztek hozzá tornatermet. Magyar nyelvű tanintézmény. Mellette óvoda működik.

Néhány év alatt csaknem 30%-kal csökkent a Csomaközi Általános Iskola diáklétszáma, az elmúlt évtizedben 195 diák is volt, mára alig 135 gyermek jár az új iskolaépületbe. Ennek oka, hogy sokan nincsenek itthon, külföldön dolgoznak. Osztályokat kellett összevonni.

Csomaközi Általános Iskola

Elérhetőség: Csomaköz 319 szám; Telefon: 0261-821221, villámposta: scciumesti@yahoo.com.

Igazgató: Erdei Zoltán

A községben kultúrház működik.

Rendezvények

  • Csomaköz Napja (2003-tól), szervezi az önkormányzat, 2012-ben indult újra több éves kihagyás után
  • Szüreti csősz bál
  • Farsangi bál
  • Nyári lovas élmény tábor gyerekeknek, 2015-től, júliusban, szervezi Ritter-Löchli Orsolya

Zenés programok, amelyek a Hermann Musik Egyesülethez kötődnek, támogatja ezeket a polgármesteri hivatal is:

  • Nyári Zenei Tábor (2015-től)
  • Csomaközi Zenés Vasárnapok hangversenyei (a plébánia-templomban is), 2016-tól
  • Csomaközi Kórustalálkozó (2017-től), főleg egyházi kórusok, kétévente
  • Csomaközi Nyári Zenei Tábor (2015), egész nyáron, hangszerek szerint.
  • Templombúcsú (Kirbáj) – augusztus 20 (Szent István király ünnepe).

Csomaközi református templom (13. század), műemlék

Cím: Csomaköz, Fő utca,

A templom középkori eredetű, szentélye sokszögzáródású, kívülről a hajó sarkaihoz hasonlóan, vaskos támpillérek támasztják. Eredeti ablakait átalakították. Az egész templom síkmennyezetes, csak a diadalív töri meg. Berendezése részben már elpusztult, csak falazott szószéke áll még, egykori koronáját 1763-ban a falu nevét viselő, Csomaközy család egyik tagja, Zsigmond készíttette. A korona belső oldalán található egykori felirat szerint 1841-ben a földrengést (1834) követő helyreállítás folyamán cserélték ki a ma is meglévőre. A templom nyugati homlokzatához csatlakozó fatorony, amely egyben előcsarnokként is szolgál, 1831-ben épült. Harangjai ma már nincsenek.

A 2013-ban végzett régészeti és épületkutatások nyomán feltárult a templom építéstörténete is. Csomaköz jó példája annak a Szatmár vármegyében az Árpád kor végétől a 14. század közepéig széltében elterjedt jelenségnek, hogy egy időben, egyazon templomon használtak késő román kori és kora gótikus elemeket. A falkutatáskor előkerült román kori ablakok enyhén csúcsívesek. A falpillérekről induló téglabordás boltozat lenyomata, valamint egy ülőfülke, a sekrestye nyílása, egy szentségtartó fülke és néhány apró falképtöredék is előkerült a szentélyben.

A helyreállítás nyomán  a szerkezeti megerősítés és új fedélszék kialakítása mellett a templom visszakapta középkori jegyeit, eredeti szépségében látható és látogatható. Harangtornyát kicsit távolabbra költöztették át a monumentális nyugati kapu elől.  Mivel istentiszteleteket itt már nem tartanak, templom- és helytörténeti kiállítás kapott benne helyet és lehetővé vált a hajó alatti, helyreállított két újkori kripta látogathatóvá tétele. 

 

Csomaközi plébániatemplom. 1856-ban épült, Szent István király tiszteletére szenteltek fel.

Csodálatos főoltárképén Szent István király felajánlja koronáját Szűz Máriának ábrázolása, a főoltár oldalain a nagy képek, baloldalt Jézus megkeresztelése, jobb oldalon a Piéta, a neves festőművész Mezey József (1823–1882) alkotásai. A templomhajó mennyezetén az Oltáriszentség imádását megjelenítő nagyméretű gyönyörű freskó, a kortárs monumentális szakrális festészet neves képviselője, Hatzak-Lukácsovits Magda (Nagykároly, 1933 – Meminngen 2017) készítette 1960-ban. A 20. század második felében megújult a templombelső díszítő festője Bódi Endre (Szatmárnémeti, 1913–1995) . A templomban Jézus Szíve, Szűz Mária és több szent szobrai  láthatók. A templom orgonája 1867-ből való, a templomtorony mostani alakját 1888-ban nyerte el. A nagyharangot 1926-ben, a középsőt 1922-ben Hönig Frigyes öntötte Aradon, a kicsit 1869-ben Seltenhofer Frigyes Sopronban.

 

Csomaközi Ortodox templom. 1838-ban épült, Mihály arkangyal és Gábor arkangyal tiszteletére szentelték fel.

 

Görög katolikus temploma 1818-ban épült.

 

Két római katolikus kápolna: az egyiket Szűz Mária, a másikat Loyolai Szent Ignác tiszteletére szenteltek fel. Utóbbiban egy sírkápolna is áll, itt nyugszik a falu szülötte, Kosztra Ignácz c. kanonok, esperes-plébánosnak (itt volt plébános 1874–1911).

 

Vas sisak. A 60-as években egy kelta vezér sírból felszínre került egy ragadozó madárral díszített vas-sisak, amely világszerte egy nagyon ritka lelet (az eredetit Bukarestbe szállították, egy másolat a Szatmár Megyei Múzeum Régészeti részlegén látható). Harmincöt kelta sírra bukkantak, valamint települések romjaira (különböző korszakba sorolható települések régészeti nyomait sikerült azonosítani).

 

Emlékidézés:

Mészáros János az utolsó török háború hőse, a francia háborúk hadvezére itt hunyt el 1801. nov. 17-én. Holtteste az akkor készített templom kriptájában nyugszik. Felesége 1810-ben hunyt el szintén Csomaközön. Báró Mészáros János emléktábla emlékeztet a hős katonára.

Br. Mészáros János (Kunhegyes 1737 – Csomaköz, 1801) hadvezér, 1789-től tábornoki rangban, ’94-től pedig bárói cím birtokosaként az osztrák császári hadsereg legendás hírű hadvezére volt. A bárói rangot az 1778-as Focsani-i csatáért kapta, amikor a közös török-moldvai seregek felett győzedelmeskedett – a Mária Terézia-rend Lovagkeresztjét kapta, amivel együtt járt a bárói rang.

Csomaköz katolikus középkori temploma a 14. században (kb. 1330-40-es években) épülhetett. A falu nem szerepel a pápai tizedjegyzékekben, ám 1349-ben már feltűnik Miklós nevű papja, aki egyúttal szatmári alesperes is volt, Márton nevű plébánosáról 1462-ből, templomának Mindenszentek titulusáról pedig 1548-ból van adatunk.

A Mindenszentek tiszteletére szentelt templom a protestáns hitújításkor, az 1550–es évektől, a reformátusoké lett. A falu lakossága földesuraival együtt a 16. század derekán, az 1550-es években csatlakozhatott a protestáns hitújításhoz, a csomaközi református egyházközség a Középszolnoki Egyházmegyébe tagozódott. Mostani katolikus lakosai csak a 17. század végén kezdtek beköltözni báró Mészáros akkori földesúr felhívására. 1815-ben kis templomot építettek, védőszentje Szent István király, a mely az 1834. évi földrengéskor összedőlt; 1841-ben építettek helyette újat. A templom kriptájában nyugszik báró Mészáros János (1737–1801) az osztrák hadsereg hadvezére, számos háború hőse. A középkori templomot a megerősödő gyülekezet 1785-ben tatarozta. Pusztuló fa harangtornya helyett 1831-ben építettek a nyugati homlokzat elé új tornyot (Ezek az adatok a régi katolikus templomra vonatkoznak, amely később református lett, ahol a 2013-as ásatások voltak). Az 1834. évi nagy földrengésben a templom jelentősen megrongálódott, a javításokat a patrónus gróf Teleki Lászlóné saját költségén végeztette el. A csomaközi római katolikus vallású sváb lakosok lelki gondozását kezdetekben a mezőfényi plébánia végezte, majd 1800-ban az akkor megalakult szaniszlói plébánia fíliája lett. Hám János (1781–1857) „az építő püspök”, a szatmári római katolikus egyházmegye „második alapítója”, 1840-ben megalapítja a csomaközi plébániát, majd támogatásával épül fel az új templom 1854–1856 között. A templom tervezője Tischler Albin (1810–1884) tb. kanonok, esperes, csanálosi plébános (1852–1884), számos más katolikus templom tervezője, A csomaközi új templomot Veres János mérki plébános áldotta meg 1856. augusztus 20-án, úgyszintén Szent István király tiszteletére.

A 19. század során stagnáló lélekszámú kicsiny református gyülekezet a századfordulótól folyamatosan apadt, az elhalás és a kivándorlás következtében a csomaközi egyházközség napjainkra gyakorlatilag megszűnt.

Anyakönyvei 1832-től.

Csomaköz Római Katolikus plébánia a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, Nagykárolyi Főesperesség, Nagykároly II. Esperesi kerületéhez tartozik,

Elérhetőség: Csomaköz, Fő utca 317. Telefon: 0261-821228.

Titulusa Szent István király

 Plébánosa: 2013-tól Starmüller Ferenc szentszéki tanácsos.

Polgármesteri Hivatal: 447262 Csomaköz/ Ciumesti Fő utca 341. Telefon: 0261-821280,

Mobil 0744-397825, villámposta primariaciumesti@yahoo.com.

Polgármester: Schwarczkopf János (Magyar Polgári Párt, MPP), mobil 0743-075410
Villámposta: primarciumesti@cjsm.ro.

Alpolgármester: Dohi Ferenc (NDF), telefon: 0743-739868. Villámposta:
viceprimarciumesti@cjsm.ro

Titkár/jegyző: Silaghi Erika. Telefon: 0745-655591. Villámposta: secretarciumesti@cjsm.ro

Helyi tanács: Német Demokrata Fórum 5 mandátum, Magyar Polgári Párt 4 mandátum

  • Hermann Musik Egyesület

Alakulás 2015. Létrehozója Hermann Szabolcs Budapesten élő zenész, karmester.

Cél, tevékenység: a csomaközi zenei élet fellendítése, hagyományápolás

Elérhetőség: Csomaköz (Ciumești) 485, telefon 00 36 30 9453777 (HU), villámposta: hermannszabolcs@yahoo.com.

Vezető: Hermann Szabolcs

 

  • Csomaközi Nőszövetség.

A római katolikus egyház mellett működik

Szállás helyben nincs. A közelében, Csanáloson (West Motel), vagy Nagykárolyban.

Varga E. Árpád (Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. II. Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy megye. Népszámlálási adatok 1850/1869–1992 között, Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, 2000.)

Emődi Tamás: Csomaköz, református templom. In: Kollár Tibor (szerk.) Középkori építészet Szatmár vármegyében. Bp. 2011.

Borovszky Samu: Szatmár vármegye monográfiája. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/szatmar-varmegye-17E72/szatmar-varmegye-kozsegei-vende-aladar-17FE9/csomakoz-18051/

http://www.temple-tour.eu/hu/csomakoz/71

http://e-castellum.eu/url/Csomakoz

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/szatmar-varmegye-17E72/szatmar-varmegye-kozsegei-vende-aladar-17FE9/csomakoz-18051/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Csomak%C3%B6z

https://travelminit.hu/hu/szallas/csomakoz

https://sites.google.com/site/csomakozeskornyeke/home/toertenelmi-es-kulturalis-kalauz

http://www.temple-tour.eu/hu/csomakoz/71

http://tegnap.5mp.eu/web.php?a=tegnap&o=IaVCS3Yw2N

Csanálos

Csanálos

 

Csanálos (románul Urziceni korábban Cenaloș, németül: Schinal vagy Schönthal)) falu és községközpont Szatmár megyében.  Neve a „csalán” szó hangátvetéses változatából jött létre. A 13. században Vadának nevezték, majd 1712-ben Schinalosch és 1796-ban Cshinal alakban jelenik meg. Román neve a magyar tükörfordításából keletkezett (csalán=urzică). Csanálos homokdombokra települt, nevének jelentése „olyan hely, ahol sok a csalán” (régebbi alakjai Csalános, Csinálos). Csanálos Szatmár vármegye része volt. Az első világháború után, a trianoni egyezmény után, Romániához tartozik.

A község két településből tevődik össze: a községközpont Csanálos és Csanálosnagyerdő. Utóbbi 1959-ban vált külön.

Közigazgatás szempontból északon Magyarországgal és Börvely községgel szomszédos, keleten Kaplony község és Nagykároly, délen Fény község és nyugaton Magyarország.

Földrajzi betájolás

Csanálos Nagykárolytól 9 km-re északnyugatra, a magyar határ mellett található, 5 km-re Vállajtól és 43 km-re Szatmárnémetitől. A községet délről észak felé a Fekete völgy szeli át, nyugaton a Horea völgy és keleten a Nagy völgy. 2003-tól közúti határátkelőhely Magyarország (Vállaj) felé. Csanálos község a Nagykárolyi Homokhát területén fekszik. A közigazgatási egység területe egészen a magyar-román határig nyúlik.

Csanálos nevét először 1221-ben említik. Eredetileg a már nem létező Vada nevű település határába települt, Csanálosvadaként szerepelt a 14. században. Lakói 1552 után reformátusok lettek. A sorozatos tatár, német és török betörések, a vissza-visszatérő pusztító járványok a vidéket elnéptelenítették. Az 1703-ban kitört Rákóczi-féle szabadságharc végére ezt a falut is pusztaként említetik korabeli dokumentumok, a 18. sz. elején, Csanádoson csak néhány család élt. A környező településekhez hasonlóan ez is a Kaplony nemzetség szállásterülete volt, majd évszázadokon át a Károlyi család birtokolja, mely a Kaplony nemzetség egyik ága. A Szatmári béke után (1711. április 30.) a fő feladat az elnéptelenedett települések benépesítése volt. 1712. április-júniusában, Károlyi Sándor gróf engedélyt kért a Királyi Kancellártól és a Hadi Tanácstól, hogy katolikus svábokat telepítsen be. Így kerültek ide telepesek Baden-Württenbergből és Bajorországból. 1726-ig rendszeresen érkeztek telepesek, földművesek, mesteremberek. 1730-ban már 84 sváb család élt a községben.

A magyarok és svábok közötti kulturális különbségek miatt, külön településeket hoztak létre a katolikus sváboknak: Csanálos, Fény, Vállaj (Magyarország) és Kálmánd. 1848-ig a svábok jobbágyok voltak és sarcot fizettek a gazdának. A jobbágyság megszüntetése után, a területeket visszavásárolták, a földművesek pedig falvakká alakították.

A település nyelvcseréje az 1827 és a 20. század közötti intervallumban történt. 1827-ben, a német nyelv mellett, a magyar is volt a legbeszéltebb.

A 19. században a legjelentősebb tevékenységek a szőlőművelés és a lótenyésztés volt. Az Ecsedi-láp lecsapolása után, sokan ide települtek be. A 20. század elején, Csanálos a környék leggazdagabb és legnagyobb presztízsű település volt.

1945-ben, 247 német lakosát deportálták („újjáépítési munkára”) a Szovjetunióba (91-en meghaltak), és 25-öt Földvárra, ahova több ezer magyart és svábot vittek Erdély területéről.

Az 1980 körül induló kivándorlási hullám, ami az 1990-es években érte el a tetőpontját, további komoly veszteséget jelentett a szatmári svábok közössége számára.

Csanálos kevés változtatással megtartotta szerkezetében, mint megjelenésében eredeti parasztgazdasági jellegét. A falu házait az eredeti sváb gazdák után nevezték el, a házak a mai napig nincsenek számozva.

1880-ban 1162 lakosából 6 román, 582 magyar és 532 német.

1900-ban a településnek 1439 lakosa volt, 1272 magyar és 165 német anyanyelvű. Az összlakosságból 1362 római katolikus, 52 görög katolikus és 23 református vallású.

1930-ban a községnek összesen 1888 lakosa volt. Ebből 314 román, 206 magyar és 1317 német volt. 1956-ban a 2076 lakosából, 219 román, 1815 magyar és 14 német volt. A magyarok, 26 év alatt, 1609-el gyarapodtak. 1966-ban a 2019-es összlakosságból, 308 román, 1690 magyar és 19 német volt. 1977-ben a 1836 lakosságból, 181 román, 1542 magyar és 110 német volt.

Az 1992-es népszámlálás adatok szerint, összlakosság 1607, ebből 127 román, 690 magyar és 712 német nemzetiségű volt. Szintén 1992-ben, anyanyelv szerint kicsit más volt a helyzet: 105 román, 1457 magyar és 43 német anyanyelvű. Tehát sokkal többen beszéltek magyarul. Vallási összetétel: 105 görög keleti, 1428 római katolikus, 20 református, 52 görög katolikus és 1 pünkösdista.

2002-ben összesen 1509 lakosa volt. Ebből 141 román, 1027 magyar, 1 roma, 339 német és 1 orosz/lipován. Felekezeti megoszlás: 64 ortodox, 1310 katolikus, 45 református, 85 görög katolikus, 3 unitárius és 2 más. Anyanyelvi megoszlás: 118 román, 1380 magyar és 11 német.

2011-ben a 1447 összlakosságból, 154 román, 805 magyar, 118 roma, 346 német és 147 nem nyilatkozott. Felekezeti megoszlás: 82 ortodox, 1192 katolikus, 72 református, 75 görög katolikus és 23 nem válaszolt. Anyanyelvi megoszlás: 128 román, 1295 magyar, és 23 nem nyilatkozott.

1890-től van magyar tanító a településen. 1904-ben a katolikus iskola magyar tannyelvűvé vált. 1921-ben a román hatóságok indítványozták a német iskolát, senki sem szavazott a német tannyelv bevezetése mellett, így 1934-ben, az állam megszüntette a római katolikus iskolát, mert nem indított a magyar mellett párhuzamos német osztályt.

A jelenlegi iskola a Tempfli József Általános Iskola. Párhuzamosan működnek magyar és román osztályok. A magyar előkészítő osztályt 2018-2019 tanévben indították el.

Elérhetőség: Csanálos, 181 szám. Telefon: 0261874222

Igazgató: Pap-Czier Bernadette.

A faluban kultúrotthon és könyvtár működik.

A könyvtárat 1960-ban alapították, könyvtáros Mellau Valeria. Elérhetősége: Csanálos, Vállaji út 239. Telefon 0261-874475. Villámposta: burziceni@yahoo.com.

A kultúrotthon biztosít teret a helyi együtteseknek: néptánccsoport, furulya együttes. De működik mazsorett csoport is, illetve az egyház mellett a Kincs Imre Katolikus Vegyeskar.

Rendezvények

  • Község Napja: július utolsó vasárnapján szokták megszervezni. Szervező a polgármesteri hivatal és a kultúrotthon. Indult 2000-ben.
  • Szüreti bál: szeptemberben, helyi önkéntesek bevonásával.
  • Strudli Fesztivál. A sváb hagyományok jegyében. Indult 2010. Szervezi az önkormányzat.
  • Ady Endre-szavalóverseny, indult 2002-ben. A helyi iskola szervezi a környék iskolásai számára.
  • Doni emlékmenet 2019-ben hetedik alkalommal megszervezett emlékmenet útvonala Kaplony, Kálmánd, Csanálos, Mezőfény. Ünnepélyes főhajtással emlékeznek azokra, akik a magyar történelem talán legnagyobb katasztrófájában, a Don-kanyarban haltak meg.
  • Római katolikus templom. A település központjában található. 1725-ben építette Károlyi Sándor fia, Ferenc. A templom neve a Szent kereszt megtalálása, ünnepe pedig május 3.-án van. Többször esett át módosításokon. 1832-ben leégett, majd a hívek összefogásával hozták rendben. 1877-ben felújították a tornyot és toronyórát szereltek fel. A templom oltára fölött egy párkány magasodik. A festmények közül, a Flórián, aki a tűzoltók védelmezője, tiszteletére állított kép, ezen pedig a régi templom is látható és a lángokkal küszködő tűzoltók. A templom kertjében található az első világháborúban elesettek emlékműve
  • A temető kápolnái és a deportáltak emlékműve. Két kápolna található a temetőben: a temetőkápolna, melyet 1853-ban építettek fel, majd 1983-ban felújították; a második a Piéta kápolna, amelyet a bejárat közelében lehet megtalálni, ezt 1907-ben építették. A deportáltak emlékművét 1972-ben építették, ezen a távolban halottak neve és haláluk éve található egy rövid felirattal.
  • A szőlőkápolna-Nepomuki kápolna. A Csanálosnagyerdő felé vezető úton, a Fekete szőlő nevű határrészben található. 1737-ben építették fel fából, majd 1772-ben átépítették téglából. A kápolnában egy oltár található, fölötte a Nepomuki Szent János képe látható.
  • A Csanálosi Kőriserdő kiterjedése 38 hektár, az erdő a Nyírség szélén található. Természetvédelmi terület és több védett állatot és növényt lehet itt találni. Vegetációja: kőris, tölgy, feketefenyő, mogyorócserje, egybibés galagonya és kökény.

Csanáloson született Tempfli József (1931 – Nagyvárad, 2016) nagyváradi római katolikus megyés püspök. Emlékére a templomban táblát állítottak

Holzer János Johann (1695-1777) Csanálos első plébánosa, emléktábla a templomban.

Csanálos római katolikus temploma a település központjában található. Az első templomot Károlyi Sándor fia, Ferenc építette. A sorozatos török, tatár támadások és járványok miatt a 17. században a lakosok elhagyják a települést. 1711-ben ideköltözik néhány protestáns család, ám Károlyi gróf katolikus svábokat telepít ide, és 1725-re felépíti templomukat is, amely 1832-ben tűzvész áldozata lesz. A hívek összefogásával hozták rendbe. 1830-tól működött a faluban az első magyar származású plébános. 1877-ben felújították a tornyot és felszerelték a toronyórát is. Az 1930-34 között kibővített templomban látható szent Flórián képen, az alkotó az épület eredeti formáját is megörökítette.

A csanálosi nagyerdőn keresztül a „fekete szőlőhegyek” felé vezető út mentén áll a szent Nepomuk kápolna. Az eredetileg 1737-ben fából állított épületet 1777-ben átépítették. Az új kőépület neves látnivalója a Nepomuk oltár.

Csanálosi Szent Kereszt Megtalálása plébánia (római katolikus). Fíliája: Csanáloserdő.

Elérhetőség: Csanálos, Fő utca 180, telefon: 0261-874213

Plébános: Tzier Ernő.

Polgármesteri hivatal: Főutca 238, telefon: 0261-874215, villámposta: urziceni@cjsm.ro; és primaria@comunaurziceni.ro. Honlap: www.comunaurziceni.ro

Polgármester: Mellau József/Josef (NDF)

Alpolgármester: Schupler Tibor (RMDSZ)

Jegyző: Tempfli Judit.

Helyi tanács: RMDSZ: 4 képviselő (Czier Attila, Schupler Tibor, Schek Bernadette Zsuzsanna, Székely Levente István); Német Demokratikus Fórum / FDGR (Ludescher Herbert, Tempfli István, Merk Daniel Stefan), Liberálisok és Demokraták Szövetsége / ALDE: 2 képviselő (Dán Ervin, Ferenczi Zsuzsanna).

 

Csanálosi Ifjúsági Kezdeményezés Kulturális Egyesület – CSIK

Alakult: 2013.

Székhely: Csanálos 201.sz.

Cél, tevékenység: kulturális, közösségépítő tevékenységek, kapcsolatteremtés és -tartás más egyesületekkel, nyári táborok, kirándulások szervezése.

Alapítók: Hamvas Csilla, Bitte Andrea.

A horgászat jelen van, a település rendelkezik 3 hektárnyi vízfelülettel és kempingezésre alkalmas területtel. 

Szállás:

West Motel Csanálos. a főút mellett, Nagykárolytól 7 km-re található, a csanálosi határátkelőhely szomszédságában, Mogyorós patak partján.

Cím: 447340 Csanálos, Vállaj utca, 350 szám

Telefon: 0261874500 / 0261874300, 0744511264 / 0745047237

E-mail: ludy@westmotel.ro

Tulajdonos: Ludescher Norbert

E-mail: ludeschernorbert73@gmail.com

Borovszki Samu szerk. Szatmár vármegye, Országos Monográfia Társaság, Budapest, 1910.
Bura László Csanálos, Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001

https://hu.wikipedia.org/wiki/Csan%C3%A1los

https://www.comunaurziceni.ro/

https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_nemzetisegi_Erdely_1930_1992/?pg=219&layout=s&fbclid=IwAR1lFzl6axZk7EaNrOZPIVmxNWGUeqJ0nVJ1DiECtVLpIjsDX4iBWFzD6is&query=Csan%C3%A1los

http://nepszamlalas.adatbank.transindex.ro/?pg=telepuleslista&megye=6

http://econinfo.eu/hu/promotion/urziceni/

https://nagykaroly.szatmar.ro/Ismet_megrendezesre_kerul_a_Strudlifesztival/hirek/88569

https://www.szatmariegyhazmegye.ro/

https://www.szatmariegyhazmegye.ro/a-szatmari-egyhazmegye-papjai/

https://www.szatmar.ro/Csanalos/hirek/2509

https://www.welcometoromania.eu/DN1f_Urziceni_Zalau/DN1f_Urziceni_Zalau_Urziceni_Biserica_Catolica_m.htm

https://ro.wikipedia.org/wiki/Comuna_Urziceni,_Satu_Mare

http://www.viziteaza-satumare.com/hu/news/Okoturizmus

https://www.comunaurziceni.ro/urziceni-componenta-consiliului-local-12.html

http://www.westmotel.ro/hu

 

Börvely

Börvely

Börvely (románul: Berveni, németül Berbi) Szatmár megyében található. A község két településből, Börvelyből és Újkálmándból (románul Lucăceni) áll, a központ Börvely. Történelmi régió szempontjából a Partium részét képezi.

Első írásos említése a 14. századból származik, ekkor nevét Bervennek írták és már egyházzal is rendelkezett. A Hunyadiak idején az oklevelekben Berwe vagy Berweyként tesznek róla említést.

Névelőfordulások: (villa) Beruei (1216), poss. Bervey (1281), Beörvey (1614), Börvely (1851), Börvély (1878).

Földrajzi betájolás

Nagykárolytól északi irányban 8 km-re fekszik a Kraszna-folyó jobb partján közel a magyar-román határhoz. Megyei úton lehet ide eljutni Nagykárolyból. Börvelynél nincs román-magyar határátkelő. Valamikor vonat is járt erre – megszűnt. Szomszédos települések: Csanálos, Kaplony.

A település az egykori Ecsedi-láp délnyugati részén feküdt, környéke már nagyon régóta lakott területnek számított, hiszen határában kő- és bronzkori, illetve középkori leleltekre bukkantak.

A Gutkeled nemzetség birtokainak részét képezte. 1372-ben a Gutkeled nemzetségből származó Buttkay Péter birtokolta a területet, viszont 1417-ben eladták a Báthory családnak. 1420-ban a Károlyi család vámhelyet állított fel a településen. 1430-ban a Buttkay családból származó Ráskay István megsebezte a kassai Geuger Jánost, amiért büntetésül birtokait a sértettnek adták zálogba. A kiváltásig Geuger Jánossal együtt Gara Miklós nádorispán is részesült benne, és 1454, 1461-ben a petri Derzs család is birtokos volt itt.

1517-ben Báthory György kapja királyi adományba az egész birtokot.

1609-től az Ecsedi uradalomhoz tartozott, és a Bethlen meg a Rákóczi család voltak urai.

A Szatmári béke (a Rákóczi-szabadságharcot lezáró 1711-ben békeszerződés, amelyet Károlyi Sándor kötött meg a szövetkezett rendek képviseletében), III. Károly király megbízottjával. Azóta a Károlyiaké.

Az akkori harcok alatt a település elpusztult, de 17485 körül Erdélyből, Háromszékről érkezett telepesek újranépesítették, kiket a Háromszékből ide református lelkésznek megválasztott Bodoki Henter Márton hívott a községbe.

1873-ban a községet nagy kolerajárvány is tizedelte.

A század végére pedig egy majdnem teljesen református faluközösség alakult itt ki, mivel a német telepítés idején a környező falvakból is ide telepítették át a református magyarokat.

A 19. sz. végén volt itt körjegyzőség, posta, távíró és.

Gazdaság

A faluvégen volt a Diósberek erdő, halastóval, réttel. Az Ecsedi láp-lecsapoló és Szamos balparti árvíz-levezető és belvíz-szabályozó társulat 1889-ben alakult meg, így megindultak a lecsapoló munkálatok. A láp eltűnésével megszűntek az olyan tevékenységek, mint például a csík halászat, pákászat és gyékényfonás. A községben volt gőzmalom és kendergyár. Határában van a Bodoky és a Halmos-tanya. A 21. században a láp részleges visszaállítását tervezik környezetvédők javaslatára.

A 20. században kendergyár és gőzmalom működött a faluban.

1930-ban a település összlakossága 3343 fő volt és magába foglalt 1048 román, 1954 magyar és 101 német nemzetiségű lakost. Az 1956-os felmérések alapján növekedés tapasztalható, hiszen a 4220 főből 1224 ember románnak, 2979 magyar és 1 németnek vallotta magát. Tíz évre rá, 1966-ban csekély változás tapasztalható az arányokban, hiszen a 4259 főből 1283 a román lakosok aránya és 2970 a magyaroké. 1977-ben enyhe csökkenés figyelhető meg, hiszen az összlakosság 4215 főre esik, melyből 1360 román, 2778 magyar, illetve 4 német nemzetiségű lakos volt. A csökkenés folytatódik, mivel 1992-re az összlakosság 3775 fő volt, amiből 1257 románok aránya, 2390 magyaroké és 14 németeké.

A 2002-es népszámlálási adatai szerint a település lakossága 3614 fő, amelynek 62,42%-a magyar, 33,12%-a román és 4,12%-a roma nemzetiségű.

2011-ben a település népessége 3378 fő, ebből román 1021, magyar 2080, roma 210.

Vallási megoszlás szerint 1869-ben Börvely 1444 lakosából 15 római katolikusnak, 1371 reformátusnak, 44 görögkatolikusnak, 3 evangélikusnak, 11 pedig izraelitának vallotta magát. 1880-ban az 1324 fő 8 római katolikusra, 1201 reformátusra, 69 görögkatolikusra és 46 izraelitára oszlott. Tíz évre rá, 1890-ben az 1377 főből 21-en római katolikusok, 1286-an reformátusok, 33-an görögkatolikusok és 37-en izraeliták voltak. Az 1900-as népszámlálási adatok lélekszámbeli növekedést mutatnak, ezért az 1688 lakosból 53-an római katolikusnak, 1536-an reformátusnak, 82-en görögkatolikusnak és 17-en izraelitának vallották magukat. 1910-ben újabb lélekszámbeli növekedés figyelhető meg, ami következtében a 2235 fő 183-an római katolikust, 1762-en reformátust, 220-an görögkatolikust, 60-an izraelitát, 8 evangélikust és 2 ortodoxot foglalt magába. 1930-ban a 2569 főből 243 volt a római katolikusok aránya, 1915 a reformátusok aránya, 274 a görögkatolikusok aránya, 79 az izraeliták aránya, 10 az evangélikusok aránya és 48 az ortodoxok aránya. 1941-ben egy újabb lélekszámbeli növekedést követően a 3258 főből álló lakosság 576 római katolikust, 2392 reformátust, 184 görög katolikust, 73 izraelitát, 13 evangélikust, 4 ortodoxot, 16 baptistát és 16 egyéb vallású embert foglalt magába.

1992-ben a 2651 lakosból 598 római katolikusként, 1827 reformátusként, 27 görögkatolikusként, 1 unitáriusként, 146 ortodoxként, 10 baptistáként, 25 pünkösdistaként és 52 egyéb vallásúként hivatkozott magára. 2002-ben a 3614 főből 1128 ortodox, 649 katolikus, 1680 református, 36 pünkösdista, 33 görögkatolikus, 48 baptista, 2 unitárius, 1 zsinat-presbiteri evangélikus-lutheránus és 37 más vallású. 2011-ben pedig a községben 938 ortodox, 693 katolikus, 1437 református, 109 pünkösdista, 32 görögkatolikus, 35 baptista, 3 unitárius, 6 evangélikus, 28 Jehova tanúi és 7 más vallású ember élt, valamint 87-en nem válaszoltak a kérdésre.

Börvely Nagykároly szomszédságában van, ez kihat az oktatásra is. A helyi iskola 0-8 osztályt foglal magába, az oktatás nyelve magyar. Hozzá tartozik egy napközis és egy félnapos óvoda. Ezen intézményekbe kb. 290 gyermek jár. Újkálmándon működik a román tannyelvű általános iskola.        A község iskoláiba 460 tanuló jár, az óvodákba pedig 55 gyermek.

A börvelyi Általános Iskola munkaközössége 2015-ben szervezte meg a környezetvédelmi Molnár Zoltán Emlékversenyt.

Elérhetőség Str. Maior nr. 117, telefon 0261-872014.

Igazgató: Molnár Éva.

Intézmények

A Petőfi Sándor Kultúrotthon vezetője Varga Sándor. Itt Barabás András mezőségi néptáncokat tanít. A tánccsoport, ami négy pár általános iskolásból, négy pár középiskolásból és három pár az idősebb korosztályból áll, rendszeresen részt vesz rendezvényeken (ópályi Aratófesztivál, nagykárolyi szüreti felvonulás, a tasnádi LEADER Nap). A színjátszó csoportot (neve Lápi Lidércek) Varga Sándor irányítja, Nagyecseden eljátszották Móricz Zsigmond Sári bíró című vígjátékát.

Falumúzeum: 2011-ben, gyermeknapi ünnepség keretében avatták fel a Pro Villa Berve Hagyományőrző Egyesület kezdeményezésére. Az óvoda két termében berendezett kiállítás szőtteseket, hagyományos viseletet, cserépedényeket, valamint körülbelül négyszáz XIX. század végi, XX. század eleji iratot mutat be. A kiállítás gerincét Bákai Gábor, az egyesület alapító tagjának gyűjteménye adja.

Foglalkozások, együttesek

Számos foglalkozás található a településen, Kiss Lajos tanár vezeti a Bekek néptáncegyüttest (alakult 2012), a gyerekeket bútorfestésre Kis Hajnalka tanítja, Kun Rajmond népdaloktatással foglalkozik.

Rendezvények

A börvelyi ifjúság október hónapban tartja a hagyományosnak számító szüreti mulatságot. A csőszök délután a központból indulva lovasszekérrel bejárják a település utcáit, és ellátogatnak Üjbörvelybe, illetve Kálmándra is, hogy bemutassák a csősztáncaikat. A bál az esti órákban kezdődik, a zenét pedig a börvelyi kultúrház zenekara szolgáltatja.

2018-ban nyolcadik alkalommal szervezték meg az RMDSZ Családi Napját. A rendezvény színes programokat tartogat az érdeklődők számára, hiszen hagyományosan helyi óvodások és iskolások lépnek fel a színpadi műsorban, mellettük pedig a helyi Bekek néptánccsoport szórakoztatja a közönséget. A délutáni órákban a műsor könnyűzenei fellépést, illetve koncertet ígért. Ezzel párhuzamosan a gyerekek számára vidámparkot állítottak fel, valamint ki lehetett próbálni a helyi csodafánkot.

2011 óta rendezik meg a börvelyi borversenyt, hogy ösztönözzék a gazdákat minél jobb borok előállítására.

Egykor a börvelyi zenekar a vidék legjobbjának számított. Versenyeken is részt vett, szép eredményeket ért el, helyben sokakat megannyi emlék köt a fellépéseihez. Varga Sándor helyi kultúrfelelős 2018-ban zenei találkozót szervezett számukra, a zenészek hónapokon át próbáltak, ráadásul például az egykoron készült képeket is összegyűjtötték, és azokat meg lehetett tekinteni. A koncertet egybekötötték egy adventi-karácsonyi vásárral.

2012-ben Móricz Zsigmond emléknapot tartottak a nyíregyházi Móricz Zsigmond Kulturális Egyesülettel, valamint a nagykárolyi Kaffka Margit Művelődési Társasággal közösen, ennek keretében leplezték le a Móricz-szobrot.

Az 1400-as években földvár (Vársziget, Ziget vár`) állt a mocsárban egy középkori őrtoronnyal, amely valószínűleg az Ecsedi család egyik elővédművét képezte. A vár nyomai a mai napig felismerhetőek.

  • Móricz Zsigmond szobor. 2012-ben állították, az író születésének 133. évfordulóján az első ízben szervezett Móricz-emléknapok keretében. Az emlékhely megálmodója, Végh Balázs Béla irodalomtörténész szerint 20 éve tervezik a szoborállítást, és nagy örömükre szolgál, hogy végre sikerrel jártak. Móricz több szállal is kötődik Börvelyhez – 1905-ben néprajzi gyűjtőútja során egy napot töltött a hajdani Ecsedi-láp szélén fekvő településen. A falut több írásában is említi, felbukkan például az Ököritóban, a Fáklyában, a Pipacsok a tengerenben és a Sáraranyban is, regényeiben megörökítette az itteni parasztemberek jellegzetes vonásait.
  • Petőfi Sándor szobor. A falu iskolájának udvarán áll a 2003 óta, Erdei István szobrászművész alkotása.
  • Járt itt Herman Ottó (1835–1914) természettudós, zoológus és néprajzkutató, a kiegyezés után politikus, az 1880-as években. Írásaiban a lápi életforma (csikászat, halászat, vadászat) és madárvilág jellegzetességeit írta le.
  • Járt itt Móricz Zsigmond (1879–1942) nagy magyar író, újságíró, szerkesztő, a népi írók atyja.

Több jelentős ember született Börvelyen: Varga Lajos, Demján Sándor és Végh Balázs Béla, illetve a románul író zsidó Bruckstein Lajos/Ludovic.

  • Bruckstein Lajos/Ludovic/Leibush (1920–1988), író, dramaturg, a bukaresti zsidó színház munkatársa.
  • Varga Lajos (1926 – Bukarest, 2007) erdélyi magyar rádió- és könyvszerkesztő, illetve fordító. A középiskolát Zilahon és Szatmárnémetiben végezte, tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen folytatta, ahol a magyar nyelv- és irodalom szakon tanári diplomát szerzett. Pályafutását a bukaresti Román Rádió magyar szerkesztőségében kezdte, később pedig a Politikai Könyvkiadó magyar szerkesztőségének a szerkesztője, majd vezetője. A nyugdíjba vonulását megelőző években a Hivatalos Közlöny magyar szerkesztőségében dolgozott. Munkái közül: Lenin: A nemzeti kérdésről – A nemzeti-gyarmat kérdéséről, A Gyimes-völgyi parasztok felkelése és John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot.
  • Demján Sándor (1943–Budapest, 2018) magyar üzletember és vállalkozó Börvely településen született és 1965-ben diplomát szerzett a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. Miután megszerezte diplomáját a Gárdonyi ÁFÉSZ-nál helyezkedett el, majd egy pár évvel később már a Gorsium ÁFÉSZ elnöki pozícióját tudhatta magáénak. Több jelentős vállalatnak is volt a vezérigazgatója. A Magyar Hitelbank alapítóinak egyike, valamint a bank elnöki pozíciójának betöltője volt. 1990-ben ő lesz a vezetője a Közép-Európai Fejlesztési Társaságnak (CEDC), majd Torontóba megy, ahol létrehoz egy Közép-Európára fókuszáló befektetési társaságot. 1995-ben hazatér és az új építésű ingatlanok piaca felé fordul az érdeklődése. Ő nyitotta meg a Bank Center-t, a Gránit Pólus Rt.-t, a Pólus Center-t, a Nyugati Városközpontot (WestEnd City Center), valamint létrehozta a TriGránit Fejlesztési Zrt.-t. 2003-ban megalapította a Prima Primissima díjat, 2008-ban Magyarország leggazdagabb embereként tartották számon.
  • Végh Balázs Béla (1953-) erdélyi magyar irodalomtörténész, műfordító és egyetemi oktató. Középiskolai tanulmányait Nagykárolyban végezte, ezt követően a Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett magyar-német szakos tanári diplomát. 2004-ben nyerte el az irodalomtudományok doktora címet. Miután elvégezte az egyetemet, tanárként dolgozott Selymesilosván, majd Szamosdarán, később Börvelyben és Nagykárolyban. 2004-től a Babeș-Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti Tanítóképző és Angol Nyelv Főiskoláján előadó tanár és a magyar tanszék vezetője. 2006-tól oktatási igazgató. Rendszeresen közöl műfordításokat, kritikákat, irodalmi tanulmányokat az Erdélyi Múzeum, A Hét, Helikon, Korunk és más újságok hasábjain. Önálló kötetei közül: Kanonizáció a kisebbségi irodalomban, A gyermekirodalom változásai és Kalandozások a gyermekirodalomban.

Református egyház

A településen található református templom 1806-ban épült.

Az itteni magyar református közösség mintegy 1200 tagot számlál. A gyülekezetben a presbitérium, nőszövetség és énekkar komoly szolgálatot végez. Az énekkar több mint 100 éves múltra tekint vissza, ez idő alatt mindössze 4 karvezetője volt, a nőszövetség tagjai heti két alkalommal összegyűlnek és csigatésztát készítenek, melynek árával az egyházat támogatják. Elérhetőség: Hermann O. u. 350 sz. Telefon 0261-872173.

Lelkész: Kátai Tibor, mobil 0748-358500, villámposta tibianna@yahoo.com

Római katolikus egyház

  1. században már egyházzal is rendelkezett. A reformáció idején Mivel a település munkásokat vonzott ide, megnőtt a római-katolikus hívek száma és 1935-ben templom épült a Tizennégy Segítő Szent tiszteletére.

Elérhetőség: Börvely, 191 sz. Telefon 0261-872297.

Plébános: Heinrich Antal.

Polgármesteri hivatal: Herman Ottó u. 349, weboldal: http://www.berveni.eu/index.php , telefon: 0261 872 001, 0261 872 131.

Polgármester: Kiss Zoltán (RMDSZ), mobil 0728 197 243

Alpolgármester: Petrás István, mobil 0764-949595, viceprimarberveni@cjsm.ro

Jegyző: Ardelean Nicolae

Helyi tanács

Tanácsosok: RMDSZ 6 (Erdei Zsigmond, Kovács Gyula, Kürti László, Sajó Ildikó Ida, Azurac Cristian Gheorghe, Végh Géza), Szociáldemokrata Párt (PSD) 3, ALDE 1, Erdélyi Magyar Néppárt 1 (Tóth Arnold-András).

Testvértelepülési kapcsolatok

Nagyecsed, Magyarország.

A megyei civil adatbázis szerint (https://listainstitutii.ro/ong-uri-din-satu-mare?act=1&localitate =asc&pag=4) Börvelyen 7 civil szervezet működik: sportegyesület, állattenyésztők egyesülete, Bianka szőlőtermelők egyesülete, Táltos Egyesület, Pro Villa Berve Hagyományőrző Egyesület és a Pro Iskola Börvely Egyesület. Más forrás szerint létezik mezőgazdasági társulás is, a Berlapi.

  • Táltos Hagyományőrző és Kulturális Egyesület. Tevékenység: néptánc hagyomány őrzése, ezzel kapcsolatos rendezvények. Bejegyzés éve: na., Cím: Börvely 253, telefon: 0761-687439. Kapcsolat: Tóth Arnold.
  • Pro Villa Berve Hagyományőrző Egyesület, Tevékenység: kézművesség és népi kultúra ápolása. Bejegyzés: n.a., Cím: n.a., Kapcsolat: n.a.

Borovszky Samu: Szatmár Vármegye, monográfia, forrás: a http://mek.oszk.hu/09500/09536/ html/0020/7.html

https://honlap.parokia.hu/lap/nagykarolyi-reformatus-egyhazmegye/cikk/mutat/a-nagykarolyi-egyhazmegye-cimlistaja/?fbclid=IwAR2hgsBd0Dn0D1HCtXS2c94PIlsy8myQcYOJAZdF3Cxsd _w5_79WkA1zhGs

https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_nemzetisegi_Erdely_1930_1992/?pg=217&layout=s&fbclid=IwAR0ofxeurt28n4aA89obYzjAAWGG9-sHGESnQLevcZq1f3YffmxTBqGhPrk &query=Batiz

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szatmár_megye_községeinek_listája

http://www.rmdsz.ro/profil/kiss-zoltan 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Varga_Lajos_(fordító)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Demján_Sándor

https://hu.wikipedia.org/wiki/Végh_Balázs_Béla

http://e-castellum.eu/url/Borvely   

http://www.erdon.ro/szreti-bl-brvelyben/news-20101012-03245513

http://nepszamlalas.adatbank.transindex.ro/?pg=felekezeti&id=2180

https://www.szatmar.ro/Az_egesz_kozosseg_unnepe_volt_a_Borvelyi_Csaladi_Nap/hirek/92989

http://www.frissujsag.ro/borvely-a-latvanyos-fejlodes-utjan/

Bogdánd

Bogdánd

Bogdánd (románul: Bogdand) község Szatmár megyében. A községhez tartozó települések: Bogdánd, Bábca (Babța), Szér (Ser) és Szilágykorond (Corund), a központ Bogdánd. Történelmi régió szempontjából a Partium részét képezi.

A település neve egy szláv eredetű személynévből származik, melynek jelentése Isten ajándéka.

Oklevélben először Bogdand néven szerepel. 1454 és 1553 között több különböző formában írták nevét, sorra Magdand, Bagdan, Baghdand, később Bogdan, végül pedig Bogdaan néven hivatkoztak rá. A Tövisháton hat falu neve d-ben végződik, és a nyelvtudomány mai álláspontja szerint ezek a falvak mind Árpád-kori települések, hosszú időn keresztül királyi birtokok voltak.

A történelmi Szilágy vármegye Szilágycseh járásához tartozott. Az 1968-as közigazgatási átrendezéssel került Szatmárhoz.

Földrajzi betájolás

Szilágycsehtől nyugati irányban 21 km-re, Szatmárnémetitől és Zilahtól 60 km-re fekszik, ha Szatmár irányából az E 81-es főúton haladunk Zilah irányába, Alsószopornál le kell térni balra, át a vasúti síneken, át a Krasznán és 14 kilométer megtétele után meg is érkezünk Bogdándra a 196-os sz. megyei úton.

A települést 1383-ban említették először az oklevelek, a birtokot Mária királynő Jakcsi mester 5 fiának, Györgynek, Istvánnak, Andrásnak, Dénesnek és Dávidnak adományozta. Jakcsi László aztán elzálogosította Drágfi Bertalannak. Egy 1451-es birtokperben Báthory Szaniszló fiának, Istvánnak ítélték a földet. 1543-ben Jakcsi Mihály és panaszi Pázmány Péter között oszlott meg a birtok. 1505-ben Kusalyi Jakcs László, neje, Krisztina és fiúk, György itteni birtokrésze elzálogosításra került Bélteki Drágfi Györgynek és Jánosnak. 1570-ben I. Miksa király Jakcsi Boldizsárnak és Kusalyi Jakcs Mihálynak adta a birtokot új adományként. A falut valamikor 1650-1680 (?) között a német zsoldosok felégetik, s a lakosság elmenekül, és csak az 1700-as évek elején települ vissza, és 1720-ig sem éri el a lakosság a 100 főt. 1703-ban Wesselényi István Közép-Szolnok megyei főispán birtokába került. Mivel 1742-ben pestis tizedelte meg a lakosságot, Mária Terézia elrendelte a falu újratelepítését, székelyeket hoztak a faluba.

1715-ben 8 jobbágy-háztartás fizet adót, valamennyi magyar; 1720-ban pedig 7 jobbágy- és 4 zsellér-, összesen 11 háztartás, mind magyar. 1715-ben a lakosság létszáma 72-re rúgott, 1720-ban 99-re.

Németek 1862 előtt a helységet porrá égették, csak a 19. század vége felé kezdett lábra állni. A 20. századi feljegyzések a falu olyan jellegzetességeit foglalják magukba, mint a házak ablakainak rikító kék színre való festését vagy a házak tövében megjelenő kék sávot.

Gazdasági állapotáról egy 17. századi feljegyzés szerint a hadadi majorságbúza a bogdándival együtt 2200 kalangyát tett ki. 1895-ben gazdaságainak száma 229, területe 3026 katasztrális hold, a melyből erdő 1283, szántóföld 1101, rét 371, szőlő (parlag) 93, beültetve 5, legelő 9, terméketlen 163 hold.

A falu lakossága földműveléssel, állattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkozott.

Az 1890-es összeíráskor 840 lakost számláltak, melyből 831 magyarnak, 9 oláhnak, 8 görögkatolikusnak, 816 reformátusnak és 16 izraelitának vallotta magát.

1930-ban a település összlakossága 3698 fő volt és magába foglalt 1638 román, 1918 magyar és 5 német nemzetiségű lakost. Az 1956-os felmérések alapján növekedés tapasztalható, hiszen a 4879 főből 2300 ember románnak, 2559 magyar és 1 németnek vallotta magát. Tíz évre rá, 1966-ban csekély változás tapasztalható az arányokban, hiszen a 4907 főből 2429 a román lakosok aránya és 2476 a magyaroké. 1977-ben enyhe csökkenés figyelhető meg, hiszen az összlakosság 4512 főre esik, melyből 2059 román, 2438 magyar, illetve 1 német nemzetiségű lakos volt. A csökkenés folytatódik, mivel 1992-re az összlakosság 3773 fő volt, amiből 1551 románok aránya és 2129 magyaroké.

2002: összlakosság 3227, ebből román 1303, magyar 1843, roma 79.

2011: összlakosság 2872, román 1038, magyar 1650, roma 148.

A református egyház levéltárában található jegyzőkönyvek szerint 1840-ben már működött felekezeti oktatás (Szer). Az oktatás felekezeti formában kezdődött, állami iskolát 1892-ben építettek. A településen 1-8 osztály működik a Petri Mór Általános Iskolában. Az iskolához tartozik még két általános iskola (Bábca és Szilágykorond) és egy elemi iskola (Szér).

Elérhetőség: Főút 319. Telefon 0261-828203.

Igazgató: Balog Ferenc Csongor, aligazgató: Bojan Éva.

 

Művelődési Ház. Elérhetőség: Főút 23. Telefon 0261-823515.

Sipos László Magyar Néprajzi Múzeum, más nevén Simon László Tájház. A házat 1880–1885 körül építet­ték szilágyfőkeresztúri (Szilágy megye) mesterek, 1997-ben alakították múzeummá. Nevét alapítójá­ról, Sipos Lászlóról (1948–1997) kapta. Sipos László már 1982-ben megkezdte az anyaggyűjtést, amelynek eredményeként az intézmény több mint 300 tárgyat őriz, köztük bútordarabokat, kerámiákat, textíliákat és annak készítési eszközeit, népviseleti darabokat, háztartási eszközöket. A ház a Tövishát jellemző épülete e korszakban, ilyen típusú házakat vagyonosabb emberek építettek. Téglalap alakú, az utcafrontra merőlegesen épült, tégla és kő alapra, vastag falait soronként válta­kozva húzták fel vályogból, illetve égetett téglából. „U” alakban, három oldalról tornác keretezi, ame­lyet 14 nyolcszögalakú oszlop tart. A ház három helyiségből áll. Az első bútorokkal, szőttesekkel és népviselettel berendezett tisztaszoba. A második helyiség a ház bejárata is, itt kapott helyet a hely­történeti kiállítás. A hátulsó helyiség lakószobának van berendezve, bútorokkal, használati tárgyakkal és a szövés eszközeivel. Igazgató: Liviu Márta.

Kapcsolattartó: Sipos Mária ( tel: +40 767-290718), Bede Éva (+40 261-737526, 0768-094058)

Elérhetőség: Bogdánd, nr. 85, telefon: 0261 737 526. honlap: http://www.kjnt.ro/muzeumtar/muzeum/bogdandi-sipos-laszlo-magyar-neprajzi-muzeum

Együttesek:

Rozsmalint Néptáncegyüttes. Elérhetőség: Bogdánd, Viilor 319, telefon: 0261-828203, villámposta: bogdanis@yahoo.com Vezető: Mészáros Lőrinc.

Református dalárda. Hadas Ferenc tanító nevéhez fűződik az első kórus megalapítása (1931), amely 1932 díjat kap Nagybányán. A dalárda ma is létezik, a re3formátus templom mellett, tehát a faluban a kórusmozgalom közel 90 esztendős. Külön színfoltot jelentettek a 90-es években a szatmári egyházi kórusok találkozóján.

Rozsmalint. A 70-es években tánccsoport alakult itt, a nevét Sipos László tanár és művelődési házi igazgatótól kapta: Rozsmalint. Bogdándi viseletben léptek fel. Az országos döntőig jutott el az együttes. Táncukban a Tövishát és környéke dalait, néptánc-motívumait mutatták be nagy hozzáértéssel, csaknem hivatásos szinten. Az 1980-as években Magyarországra is eljuthattak. Élénk kulturális életéről jegyezte le Beke György: „Mégsem mindennapi falu ez a mai Bogdánd. Szatmár megyében egyenesen az elsők közé illik, ha a hagyományos közművelődés mércéje alá állítjuk.” (Boltívek teherbírása, Kriterion, 1983). Az együttes szereplései 1990 után még nagyobb intenzitással folytatódtak.

Működött a faluban amatőr színjátszó csoport is, ezt is Sipos László tanár szervezte. Évente bemutattak egy-egy színdarabot. Nem csoda, ha ide rendszeresen kijárt előadásaival a szatmári színház magyar társulata.

Rendezvények:

A 1990-től településen minden évben megrendezésre kerül a Bogdándi Nemzetiségi Néptánc-fesztivál, ennek pedig már lassan három évtizedes hagyománya van. Ezt is Sipos László kezdeményezte, a megye kulturális vezetése pedig mellé állt. Szokás szerint szeptember első vasárnapjára tűzik ki a programot, amely mára egy rangos fesztivállá nőtte ki magát.

2018-ban az esemény Sipos Lászlóra való megemlékezéssel kezdődött, majd a csoportok felvonultak a fesztivál helyszínére a Soroglya zenekar muzsikájával, aztán itt táncra perdült a nagykárolyi Rekettye, az avasújvárosi Bokréta, az egri Csodaszarvas, a zilahi Terbete, a mezőpetri német csoport, a Gemeinsam. Emellett a környék településeiről is érkeznek táncosok. A legtávolabbról érkező résztvevő a kárpátaljai Bereginia kórus, amely ukrán népdalaival színesíti a programot. Az eseményen részt vesznek a Borókagyökér Egyesület kézművesei is.

Legrégebbi épülete a református templom, amelynek középkori falai is vannak.

A 20. század elején a Kőtető hegycsúcson még kivehető volt egy 40 méter hosszú és 25-30 méter széles négyszögű vár alapfala, amely eredetét a néphagyomány a 13.-14. század körüli időkre datál. Emellett úgy tartották, hogy a Földházak nevű határrész a tatárok idején lakott hely volt.

Népviselet szempontjából az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején a férfiak nyáron határtalanul bő, ráncos gatyát, fehér perklis inget, elöl cifrázott sötétkék mellényt és szalmakalapot hordtak. A legények ruházata abban tért el, hogy szalmakalapjukon kék szalag futott körbe és kakastollal volt díszítve. Télen „kozsókot”, fehér gubát és sapkát vagy csárdás kalapot öltöttek magukra.

A népviselet a nők részéről számtalan ráncú, csinos pendely, cifrázott mellény, fekete alapszínű és rózsásszélű rojtokkal díszített hosszú nyakkendő, fekete alapszínű, virágos szélű rojtnélküli fejkendő, hosszú és széles, szépen ráncolt kötőt, könyékig érő, hullámokban vasalt nagy buggyú és könyéknél a karhoz feszült ingujj viseletében nyilvánult meg. A lányok ruházata abban tért el, hogy a nyak- és fejkendő rikító színű volt.

  • Sipos László (1948–1997) emlékét idéző, a helytörténészt idéző féldomborművel ellátott tábla van a tájházon.
  • Sipos László (1948 – 1997) tanár, népművelő, szervező, helytörténész, múzeumalapító.
  • Mészáros Lőrinc 1950-ben született Bogdándon. Tanár a helyi iskolában. Felnőtt- és gyermekszínjátszó csoportok előadásainak a szervezője. Igazgató volt a hadadnádasdi majd pedig a bogdándi Petri Mór Általános Iskolában. Közreműködésével mindkét iskola felújításban részesült. 1998-ban alapította meg a Pro Senectute Alapítványt, melynek 20 éve a vezetője. Az alapítvány működteti az idősek otthonát, biztosítja a mindenkori VII. osztály tíznapos nyári táborát Hargita megyében és rajta keresztül megy végbe az iskolák és óvodák külföldi támogatása is. 2000-től ő a főszervezője a Bogdándi Nemzetiségi Néptáncfesztiválnak. Továbbá ő az alapítója a Kisrozmalint Tánccsoportnak is.

 

Református egyházának keletkezését nem ismerik pontosan: de a 17. század elején már létezett. Hadadhoz tartozott, mint leányegyház, sőt 1625-ben már anyaegyház. Anyakönyve 1785-től van. Bogdánd kőtemplomáról Bunyitai Vince ír először, ezt valószínűleg lerombolták, felégették többször is. A településen található református templom pontos építési ideje nem ismert, azonban a fellelhető adatok alapján az 1470 körüli időkben már állt. A templom keleti részét a 18. század elején toldták ki.

Mai alakjában visszaköszönnek a Wesselényi családra utaló címerek, amelyek megtalálhatók a kazettás mennyezeten és a kő szószéken, ami 1754-ben készítette Sipos Dávid. A templomban a br. Wesselényi Farkas, László és József családi címere van vászonra festve. A templom mennyezetén felírás: B. V. F. földesúr eőnsga segítségével renováltatott ezen templom 1802. esztendőben, die 2-a mensis Dec. Tehát az a jótevő báró Wesselényi. A templom mai alakját 1848-ban kapta, a fatorony helyére 1863-ban kezdtek kőtornyot építeni.

Elérhetőség: Bogdánd 298 sz. Telefon: 0261 828211.

Lelkész: Zsákai Norbert.

Polgármesteri hivatal: str. Principala, nr. 310/A, weboldal: https://www.primariabogdand.ro/ , telefon: 0261 828 201.

Polgármester: Bojan Aurel (párthovatartozás PSD + ALDE választási szövetség)

Alpolgármester: Kállay Sándor (RMDSZ)

Elérhetőség: villámposta: viceprimarbogdand@cjsm.ro, telefon: 0261 828201, mobil 0762 209287.

Jegyző Nagy István.

Helyi tanács:

Tanácsosok: RMDSZ 5 (Kállay Sándor, Nagy Julianna, Nagy László, Sárándi József), helyi választási szövetség (PSD + ALDE) 4, Nemzeti Liberális Párt (PNL) 1, Erdélyi Magyar Néppárt 1. Sütő Kálmán-Zsolt Kürti Vilmos?

A településen több civil szervezet található: Pro Senectute Alapítvány (románul: Fundatia Pro Senectute) és Rozsmalint Alapítvány (románul: Fundatia Rozsmalint), Remény Sportegyesület, Pro Maja Egyesület Bogdánd. Adatokat az alábbiakról találtunk:

  • Pro Senectute Alapítvány. Tevékenysége: Kultúra, információ, kommunikáció, szociális, karitatív. Alapítás éve: 1998, Vezető: Mészáros Lőrinc, Elérhetőség: Bogdand, str. Principala (Főút), nr. 54.
  • Rozsmalint Aalapítvány. Tevékenység: helyi hagyomány, tánc, táncoktatás, versenyen való részvétel. Vezető Bojan Éva. Elérhetőség: Főút 319., telefon 0261-828203, villámposta: bogdamdis@yahoo.com.

Bogdándon nem találtunk szálláshelyet. De a környéken igen: Bradet Panzió Szilágykorond.

Degenfeld Kastény Hadadon, Bogdándtól 8 km-re. Itt 80 személyt tudnak elszállásolni.

Petri Mór: Szilágy Vármegye, monográfia. http://mek.oszk.hu/04700/04750/html/181.html

https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_nemzetisegi_Erdely_1930_1992/?pg=217&layout=s&fbclid=IwAR0ofxeurt28n4aA89obYzjAAWGG9-sHGESnQLevcZq1f3YffmxTBqGhPrk&query=Batiz

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szatmár_megye_községeinek_listája

https://www.primariabogdand.ro/info/contact.html

https://ghidulprimariilor.ro/list/cityHallDetails/PRIMÃRIA_BOGDAND/77875#

https://www.portal-info.ro/primarii/primaria-bogdand-satu-mare.html 

http://www.rmdsz.ro/profil/kallay-sandor

https://www.iskolakveszelyben.ro/m_szatmar.html

http://szatmarmegye.szatmar.ro/url/Bogdand

https://www.welcometoromania.eu/DJ196/DJ196_Bogdand_Biserica_Reformata_m.htm

http://www.kjnt.ro/muzeumtar/muzeum/bogdandi-sipos-laszlo-magyar-neprajzi-muzeum

http://rmpsz.ro/uploaded/tiny/files/dijak/ezustgyopar/2015/meszaros_lorinc.pdf 

http://szilagysag.eloerdely.ro/telepulesek/bogdand

http://www.frissujsag.ro/baloztak-es-jotekonykodtak-bogdandon/

http://www.frissujsag.ro/bogdand-a-neptanc-oromunnepe-2/