Az itt élő közösségról az első írásos dokumentum 1021-ből való.

1246-ban, a tatárjárás után, IV. Béla magyar király az ide költözni akarókat – hogy a hely újranépesedjen – kivette a vajda a megyei főispánok és más bírák hatósága alól, és saját községi bírájuk (villicus) és a püspök hatósága („possessio Tasnad”) alá rendelte.

László király által 1282-ben nyújtott kiváltságokat a város számára, majd ugyanazon évben az erdélyi Péter püspök kényszercselekvését igazolja, aki István gróf Györd faluban lévő birtokáról elvitt 30 jobbágy családot, akiket ide telepített be.

Adóügyi és közigazgatási okiratok igazolják, hogy 1368-ban egy gabonaörlő malom a létezett településen. 1435-ben György erdélyi püspök tasnádi birtokát Máté erdélyi püspök javára elfoglalták. 1454-ben V. László király parancsára Balásházi György és Balázs részére újból bejáratták és meghatároztatták Tasnád határait. Az akkori határnevek fennmaradtak az oklevelekben: Eresztvény (Erestwen) erdő, Aszúvölgy (Azywvelg), Szentmiklós Zentymiklós) birtok, Csákó (Chakas) cserjés, Udvarág (Udwarag) völgy elnevezésű helynevek.

A 15. században az Érmellék központja, Mátyás király 1456-ban az „oppidum”, vagyis mezőváros címet adományozt Tasnádnak. 1474-ben Erdély püspöke kérelmet nyújt be Mátyásnak egy fa vagy kő erődítmény létesítésére.

1568-ban a tatárok betörtek a Szilágyságba is, a lakosságot menekülésre kényszerítették. Újjászületése rendkívül gyors volt, 1570-ben, a Maximilian császár és Erdély fejedelme, János Zsigmond között Speyerben létrejött szerződés név szerint igazolja a polgári település stratégiai védelmét szolgáló kővár létezését.

1571. 1571. október 9-i kolozsvári országgyűlés Tasnádot harmincadszedő helynek rendelte.

1589-ben Báthory Zsigmond megújította Báthory Kristóf 1598-ban kelt szabadságos levelét, mely a Tasnád városban lakók jogait és kiváltságait erősítette meg. („a kik «mulatásnak és lakásnak okáért» Tasnád városba s üres házakba költöznek, négy esztendeig a kik pedig maguknak házat építenek, hét esztendeig «minden fölvettetett adózásoktól, adózó szolgálatoktól és egyéb mindenféle közönséges terhektől szabadok legyenek.» …Ha valaki a város földén magának szőlőt ültet, azt a szőlőt tőle semminemű vétkeért nem vehetik el, «kivévén mindazonáltal a halálos sententiakat», melyekben a bűnös mind fejét, mind jószágát elveszti.”)

Bethlen Gábor mindjárt fejedelemmé választása után több érmelléki egyházban, Tasnádon is, a királyi tized egyharmadát a református papok fizetésének javítására adományozta, még pedig a tasnádi egyházat illetőleg nemcsak a tasnádi határ, hanem az ehhez közel levő balázsházi határ egész tizedének harmadát.

1616-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a várost elcserélte Daróczi Ferenc Josippal, annak Lápos, Domokosfalva, Debreczen nevű birtokaiért és Szamosújvár váráért. 1616. november 28-án Bethlen Gábor Tasnádnál táborozott nagy hadával.

1618-ban Bethlen Gábor adott ki itt kiváltságlevelet.

1626. 1626. január 29-én kelt végrendeletében Károlyi Mihály tett említést tasnádi birtokrészeiről.

1658-ban a tatárok Várad felé vonultukkor Tasnádot is elpusztították.

1678. 1678. május 11-én Darócz és Tasnád között egyesültek Thököly és Teleki hadai.

A 17. század végén (1678) és a következő század elején (1709-1710, 1739-1742) Tasnád lakosságát megtizedelte a kolera- és a pestis járvány. A település elnéptelenedett. Ez volt az egyik oka a svábok tömeges betelepítésének a térségbe. A mai Németország dél-nyugati részén elhelyezkedő Schwartzwald (Fekete Erdő) vidékéről, az 1754–1760 évek között jelentős német nyelvű közösség került ide.

1753-ban Bél Mátyás írta Tasnádról, hogy „egykor sűrűn lakott, termékeny földű város volt”.

1829-ben földrengés sújtotta a települést, ami az építményekben jelentős kárt okozott.

1848-ig Tasnád vidékének, az Érmelléknek, külön alispánja is volt.

1879-ig ez is rendezett tanácsú város volt s a régi Közép-Szolnok közéletében olyan szerepet vitt, mint Zilah.

A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Tasnádi járásának a székhelye. Az I. világháborút követően Románia része, majd a Bécsi Diktátum (1940) értelmében Magyarországhoz tartozik. 1944 októberében tér vissza a román közigazgatás.

Gazdasági szempontból is jelentős a település. 1633 körül a tasnádi szőlőhegyeken szőlővel bíró, hatalmasabb és tekintélyesebb birtokosok a szőlőtermésből, Bethlen Gábor adománya szerint a tasnádi református papot illető tized harmad kiszolgáltatását megtagadták és az egyházi elöljáróság ismételt kérése után is elvonták. Ez ügyben az akkori pap, Debreczeni Póka István I. Rákóczi Györgyhöz folyamodott védelem- és orvoslásért, mire a fejedelem egy, Fehérváron 1639. május 22-én kelt adománylevélben nemcsak a papot illető tized pontos és csonkítatlan kiszolgálását parancsolja meg a legszigorúbban, hanem egyúttal megerősíti a Bethlen Gábor adományát is. E fejedelmi parancs következtében a tasnádi református pap az érintett tizedharmadot háborítatlanul élvezte egész a tizennyolcadik század közepéig.

A templom-dombról s még inkább az 1820-ban épült toronyból körben kilátás nyílik az Érmellék északi, sík felének minden községére s a déli, dombos, szőlőtermesztéséről ismeretes területnek több falujára. Bakator borai országszerte híresek. Elpusztult hegyeit újra ültetik.

Balbuk József tasnádi lakós visszaemlékezése:

„Tasnád nagyközség volt, kb. 6000-6500-an laktak itt. A lakosságot négy nemzetiség alkotta: kb. 3000-3500 magyar (a magyarok – református vallásúak, és a sváb eredetű magyarok – katolikusok), kb. 2000 román, mintegy 600 zsidó és kb. 500-600 roma. E népek, bár egymás mellett éltek a településen, többé-kevésbé megőrizték nemzetiségüket, sokkal inkább, mint manapság. A zsidókra és a romákra különösen jellemző volt az összetartás

A magyarság sváb eredetű része elsősorban a Hosszú (Lãcrãmioarelor) utca alsó részén, a Laposon, a Sváb utcában (Câmpului), a Kis és Nagy Kender utcán (Eminescu) és a Petőfi (Livezilor) utca alsó részén lakott. Ők mind katolikusok voltak. Legnagyobbrészt földjeik megművelésével, állattartással foglalkoztak. Jól gazdálkodtak.

A református magyarság nagy része az Újsoron (Avram Iancu utca), a Kandián (Rozelor utca), a Gödör utcákon (Horea, Closca, Stefan cel Mare) és Kisdebrecenben tömörült. Természetesen a község más részein is laktak magyarok.

A magyarságból kerültek ki a legjobb iparosok, mesteremberek, a tasnádi ipar kb. 90%-át ők tették ki.

A zsidók nagyon ügyes kereskedők voltak. Néhányuk tanult, és ügyvéd, orvos lett belőlük. Kevesen foglalkoztak mezőgazdasággal, egy Jónás Sándor nevűre emlékszem csupán, aki ebből élt. Az ipar sem foglalkoztatta őket: Stróli Jenő kovácsot és egy Sternberg nevű asztalost tudok említeni, talán nem is voltak többen.

A romák a Cservölgyben laktak, nagyon mostoha körülmények között. Egyesek a kóbor kutyák összegyűjtésével foglalkoztak (kutyasintérek voltak). Az ügyesebb kezűek vályogot vetettek, mások zenélésből éltek meg. A legtehetségesebb zenészek: Dankó Pista, Dankó Béla, Csókás Jóska, Ungri Hansi voltak. Nem volt anyagi kötelezettségük a város felé, nem fizettek illetéket, ennek ellenében a pénteki vásár után ők takarították a piacteret és a község néhány központi utcáját. Érdekes volt az, hogy seprés közben végig énekeltek, magyar és cigány nyelven. Gyönyörű hangjuk volt, több szólamban énekeltek. A romák nem jártak iskolába, nagyon kevés kivétellel írástudatlanok maradtak.

A különböző népcsoportok külön iskolaépületekbe jártak: a katolikusok a Sós utcára (V. Sãlãjan), a reformátusok a Gödör utcára (Stefan cel Mare), majd az új épületbe, a N. Bãlcescu utcára, ahol most óvoda van. A mai „piros téglás iskola” volt az állami iskola, a román gyerekek itt tanultak. A zsidók iskolája pedig a Heider udvarban volt. Ez egy ma már nem létező kis utcácska volt, mely a Gróf domb felső részét kötötte össze a Hosszú utcával. A zsidó közélet e városrészben folyt: itt volt a templom, az iskola, a szórakozóhelyek.

Az elkülönített iskolák eredményeképp a különböző nemzetiségű fiatalok más-más helyeken szórakoztak, és nem is nagyon ismerték egymást. Egy-egy román-magyar vegyesházasság előfordult, de hogy a zsidók a gojokkal (keresztényekkel) házasodtak volna, arról hallani sem lehetett.

” (Forrás: http://tegnap.5mp.eu/web.php?a=tegnap&o=_miwFNUpWP , letöltve 2018.dec.5.)

1847. évi egyházi névkönyv adatai szerint lakossága 3199 fő volt, ebből 1125 római katolikus, 242 görögkatolikus, 3 ágoston hitvallású, 1436 református, 393 izraelita volt.

1849-ben pedig már csak 1250 lakosú mezővárosnak írták.

1880-ban 3375 lakosú település volt.

Sokféle népességi adatot találni az interneten, tudományos szempontból kevés hiteles.

Varga E. Árpád demográfus hiteles statisztikája szerint a város lakossága 1850-től kezdődően, kiegészítve a 2002-es és 2011-es adatsorokkal:

Tasnád város turisták számára készült honlapján más adatot találunk. (http://www. tasnadinfoturism.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=338:tasnad-varos&catid=71&Itemid=481&lang=hu) A 2011. nép- és lakásszámlálásnak megfelelően, Tasnád városnak 8.631 lakosa van, kevesebb, mint az előző 2002. népszámlálás idején, amikor 9.528 lakost jegyeztek be. A statisztikai adatok szerint az etnikai megoszlás a következő: 51,41% román, 36,16% magyar, 11,46% roma, 0,79% német, 0,10% ukrán, 0,07% egyéb. A 2011. népszámlálást követően a lakosság felekezeti megoszlása a következő: ortodox (49,92%), református (26,04%), római-katolikus (18,54%) , görög-katolikus (2,80%), egyéb felekezetek (2,70%). A 2002-es népszámlálás szerint lakosainak száma 9528 fő, amelyből 52,69% román, 37,57% magyar, 8,81% roma, 0,74 % német és 0,2 % egyéb nemzetiségű. A felekezeti megoszlás: ortodox – 4899; református – 2400; katolikus – 1820; görög katolikus – 284; baptista – 27; egyéb – 98.

A Szilágyságban Tasnádon volt az első iskola a reformáció után. A reformáció igen korán tért hódított Tasnádon – ebben Szegedi Kis Istvánnak volt komolyabb szerepe, aki külföldi tanulmányútjáról hazatérve 1544 elejétől iskolatanítói állást vállalt.

1903-ban épült az első állami iskola.

Tasnádon kívül (annak vonzáskörzetében) 4 településen található olyan iskola, amelyben magyar tagozat működik, illetve amelyekben önálló magyar iskolák vannak. Az alábbi táblázat azon települések listáját tartalmazza, amelyben ezen iskolák működnek. (2007-es adatok)

A magyar lakosság és a települések/iskolák számát tekintve ez az egyik legkisebb oktatási kistérség. Nagyon kevés települést lehet Tasnád városához csatolni, mert a város és térsége között alig van busz összeköttetés. Számos település esetében a földrajzi távolság tekintetében messzebb lévő Szatmárnémeti vagy Nagykároly busszal és egyéb járművekkel megközelíthetőbb, mint Tasnád. A kistérség elszigeteltségét érzékelteti az is, hogy a 25 km-re lévő Nagykárolyba nincs buszjárat Tasnádról, sem a Nagykároly irányába lévő falvak többségébe; csupán a kb. 60 km-re lévő megyeközpontba.

Oktatási intézmények.

Technológiai Szakközépiskola, Tasnád. Elődjét 1958-ban hozták létre, időközben többször változott az iskola profilja. Valamikor bennlakása is volt. Jelenleg egy magyar nyelvű osztállyal működik, pár éve még kettő volt (elméleti és könyvelési-közgazdasági). Testvériskolája a nagykállói Kállay Rudolf Szakközépiskola.

Igazgató: Florin Maier, aligazgató: Ruff  Zsófia.

Elérhetőség: Cart. Victoriei, Nr. 25, loc. Tăşnad, cod 445300, jud. Satu Mare, România

Tel. / Fax: (04) 0361 804 682, E-mail: tasliceu@yahoo.com.

Általános Iskola. Tasnádon általános iskola működik, román és magyar tagozatokkal, 2-2 párhuzamos osztálysorral. Tasnádon három épületben kb. nyolcszáz, Tasnádszarvadon száz gyerek tanul. Az alsó tagozaton (elemi) nyolc magyar osztály van, ugyancsak nyolc az V-VIII osztályokban. Fele-fele arányban oszlanak meg a magyar és a román tagozatos osztályok. Korábban három román és két magyar tagozatos osztály, most eggyel csökkent a román tagozatos osztályok száma, így kettő-kettő van évfolyamként.

Igazgató: Mariana Erdei. Aligazgató: Gáll Jusztina.

Elérhetőség: Tăşnad, str. Nicolae Bălcescu nr. 27. Elektronikus posta: sctasnad@yahoo.com. Telefon 0361 804684, 0261 825930.
Hét éve töretlen Vép testvérvárosi kapcsolata a partiumi Tasnáddal. A kölcsönös látogatások az idén kibővültek: a két város általános iskolája ismerkedett egymással.

Tasnádi Művelődési Ház – szép épület, az 1900-as évek eélején kaszinónak épült.

Elérhetőség: Str. Înfrățirii nr. 3. Tel. 0261 825753.

Igazgató: Anca Deaconu.

Tasnádi Városi Múzeum. A református templom mögött található a Cserey-Fischer udvarházban működik a múzeum. A 1771-ben épült barokk stílusban. A kúriát felújították és történelmi műemlékként tartják nyilván. 1978-ban költözött ide a múzeum.

Igazgató: Liviu Marta.

Elérhetőség: Str. Iorga nr.6. Telefon 0261 825508. Honlap: www.muzeusm.ro

A tasnádi múzeumház a strand övezetében található. Az 1905-ben épült krasznaszentmiklósi házat a múzeum megvásárolta, majd lebontották, átszállították Tasnádra, és itt újra felépítették. Mestergerendáján jól látható az 1905-ös évszám. A háznak XX. század eleji, sajátságos mezei arhitekturája van. Berendezésében megőrizték lebontás előtti kinézetét. Egyik kiállítás a környék mesterségeit mutatja be. Az egyik szobában pedig a Tasnád körüli ásatások során előkerült tárgyakat állították ki.

Városi Könyvtár. 1952-ben alapították. Létezett elődje, ugyanis 1908-ban a katolikus parókián közkönyvtár működött. Vezetője: Roxana Liliana Chioran.

Elérhetőség: Str. Înfrățirii nr. 3. Telefon: 0261 825488. Elektronikus posta: bibliotecatasnad@yahoo.com

Rendezvények

Városnap – 2018-ban a XVII. alkalommal szervezta meg a helyi Művelődési Ház a város főterén a Városnapot. Az augusztus közepén sorra kerülő rendezvény megfelel az ilyen típusú rendezvények iránti elvárásnak, a programja közel felerészt magyar. Magyarországi együttesek az est fő attrakciói.

Tasnádi Nyár – a termálstrand területén strandidényben a május–szeptember közötti időszakban folyamatosan szerveznek vendégcsalogató programokat, a népzeneitől a sportig, a kulináristól különböző találkozókig. Ezek egyike a Tasnádi Nyár (románul Tășnadul Estival), 2018-ban július 21-22-n tartották meg. A program kétnyelvű, politikai vezetők is részt vesznek rajta.

Tasnádi Magyar Napok – 2018-ban, ötödik alkalommal szervezte meg a tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület és a helyi RMDSZ, polgérmesteri hivatali támogatással. Ünnepi műsort tekinthetett meg a közönség a 2018. október 13-21-én megrendezésre Magyar Napokon. A moziteremben szép számú érdeklődőt kápráztattak el a helyi iskolások és a meghívott néptáncegyüttesek. Az egyhetes rendezvény sorozat a tasnádi magyarság közösségi ünnepe is egyben. Az ünnepi műsorban felléptek a Tasnádi Általános Iskola magyar tagozatos tanulói. Az elemistákat Székely Roland néptáncoktató készítette fel, míg a 6–8. osztályosokból verbuválódott Minitinik amatőr csoportot Jáger Enikő vallás és magyar szakos tanár. Meghívottként jelen volt a zilahi Terbete Néptáncegyüttes, a Kalotaszeg Néptáncegyüttes – őket dési muzsikusok kísérték –, illetőleg a határ másik oldaláról, Biharkeresztesről a helyi oktatási intézmény Suhancok Néptánccsoportja. A rendezvény a Caritas nagytermében folytatódott, zenés mulatsággal és táncházzal.

A programsorozatot október 21-én ökumenikus istentisztelet zárta a tasnádi római katolikus templomban, végül koszorúzásra került sor.

Műemlékek:

• A középkori eredetű, szép magaslaton álló református temploma. E templomot 1476-ban építtette, vagy fejeztette be Mátyás király rokona, Vingárdi Geréb László, erdélyi püspök. Az évszám a csúcsíves templom szentélyének gyámköveit takaró pajzsok egyikén maradt fönn.
• A református templom mögött található a Cserey-Fischer udvarház, itt működik a múzeum. A 1771-ben épült barokk stílusban. A kúriát felújították és történelmi műemlékként tartják nyilván.

Szobrok, emléktábla:

• A múzeum előtti parkban állították fel Bíró Lajos (1856 –1931) mellszobrát, 2000-ben. A mellszobor létrehozását Petkes József Tasnádról származó festőművész kezdeményezte, a kivitelezési költséget az ő pályázata biztosította. A pályázat lebonyolításában az Erdély Művészetéért Alapítvány segített. A posztamenst helyi kőfaragó készítette.
• április 20-án avatták fel a város szülöttének, Keresztesi Sámuel iparművésznek és festőnek a mellszobrát, Balogh József alkotását. A szobor a református templomtól keletre lévő kis parkban kapott helyet. A tasnádi Mező utca a Keresztesi Sámuel nevet vette fel.
• Nóti Károly emléktábla, 1999-ben avatták.

Termálstrand:

Az ezeréves múlttal rendelkező város csak 2000-ben lett helyi érdekeltségű üdülőhellyé nyilvánítva. 1978-ban, a térségben végzett geológiai feltárások közben, 1354 méter mélyen egy 72 Celsius-fok feletti, majdnem 9 mg/l ásványianyag-tartalmú termálvízforrást találtak.

Tasnádon látványos fejlődés az utóbbi években a strandon valósult meg, itt vannak a legnagyobb beruházások, az utóbbi öt évben megháromszorozódtak a szálláshelyek, nagyon sok szálloda és panzió épült, sok szoba bérelhető. A meglévő medencéket felújították, közben több újat építettek, tehát új arculattal várja a turistákat a strand. A tasnádi strandövezet a város egyik legdinamikusabban fejlődő része. Gond azonban a kezelési központ hiánya.

A város számos híres szülöttel büszkélkedhet:

• Itt élt 1792 körül Lázár György, a Retteg faluból (Szolnok-Doboka vármegye) elszármazott Lázár harangöntő család (1780-1830 körül) egyik tagja. E család több tagja foglalkozott harangöntéssel. Vándormesterként szekéren járták az Alföld északkeleti részét, Szatmár vármegyétől Torna vármegyéig, Beregtől Békésig. 1792 körül a család tagjai közül Lázár György Tasnádra költözött, műhelyét utódai is fenntartották
• Itt született Tasnádi Fekete Ferenc (1814-1869) Kolozsvár főorvosa.
• Petri Mór (Tasnádszarvad, 1863 – Budapest, 1945) költő, tanár, a megye monográfusa. Református nemesi családban született. A gimnázium első osztályát magánúton végzi, majd Zilahra, a református kollégiumba jár. 1881-ben érettségizik, majd a budapesti egyetemre iratkozik be, ahol 1886-ig természettani, mennyiségtani tárgyakat, később pedig magyar, latin, nyelvészeti, irodalomtörténeti, ugor összehasonlító nyelvészeti, művészettörténeti és esztétikai előadásokat hallgat. 1889-ben szerzi meg a tanári oklevelet, Zilahon a református kollégiumban lesz tanár, ahol Ady Endrének is magyar tanára. 1889–1894 között a Szilágy című zilahi lapot szerkeszti. 1894-től tanfelügyelő Szilágy vármegyébern, 1905-től a Vallás-és Közoktatási Minisztérium tisztségviselője, 1907-től Pest vármegye tanfelügyelője. Több tankönyvet (nyelvtan, stilisztika) szerkesztett. 1903-ban Németországban, 1904-ben Romániában jár tanulmányuton. 1929–1934 között a Petőfi-ház igazgatója. Több verseskötete jelent meg, Fő műve a 6 kötetben kiadott, közel ötezer oldalas Szilágy vármegye monográfiája.
• Biró Lajos (1856. augusztus 29.–Budapest, 1931. szeptember 2.) zoológus (entomológus), néprajzi gyűjtő. 1896 és 1902 között Német-Új-Guineában végzett természetrajzi és etnográfiai gyűjtést. Az általa gyűjtött mintegy 5600 néprajzi tárgy a budapesti Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteményének legnagyobb algyűjteménye, amely koraisága mellett a pontos és részletes feljegyzések, a kéziratos hagyaték, valamint a fotók nagy száma miatt nemzetközileg is egyedülállónak számít. Természettudományos gyűjteményének (200.000 állat) a feldolgozásán több bel- és külföldi kutató dolgozott. 2400 addig ismeretlen állatfajt tartalmaz, amelyből közel 250 faj és 17 állatnem őrzi Biró nevét. Botanikai gyűjteménye pedig további 130 új fajt és 14 új alnemet tartalmaz. A Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának tiszteletbeli őrévé nevezték ki. 1926. március 25-én a szegedi Ferenc József Tudományegyetem díszdoktorává avatta. Biró az elkövetkező években gyűjtött Máltán, Tuniszban, Krétán, Erdélyben, később pedig a Balkán-hegységben kutatott.
• Nóti Károly (1892. február 1.– 1954. május 28.), író, újságíró, forgatókönyvíró, a magyar kabaré klasszikusa A zilahi gimnáziumban érettségizett. Édesapja kívánságára a kolozsvári egyetemen tanult jogot, rövid ideig vasúti tisztviselő volt, de huszonhat évesen búcsút mondott a hivatalnoki pályának, és Kolozsvárott a Kis Újság munkatársa lett, Bukarestből az erdélyi magyar nyelvű lapokat tudósította, s közben írt verset, tárcát, novellát. Első sikerét 1919-ben aratta A lift című kupléjával, majd kabarészerzőként mutatkozott be a budapesti Apolló kabaréban. 1923-ban Budapesten telepedett le, a Magyar Hírlap munkatársa lett, tréfáit közölte a Színházi Élet. Egy idő után felhagyott az újságírással, mivel a népszerű kabarészerzők közé emelkedett, a Salamon Béla vezette Teréz körúti Színház teljes repertoárja az ő tollára épült. Szellemes pesties kiszólásai („Lepsénynél még megvolt”, „Régi motoros vagyok”, „Kár a benzinért”) szállóigék lettek. 1931-ben megírta a Hyppolit, a lakáj forgatókönyvét, amely máig a legnépszerűbb magyar filmek közé tartozik. 1930 és 1933 között Berlinben dolgozott. Az írásai alapján készült filmek hatalmas közönségsikert hoztak, a német filmgyártás történetébe is beírta magát – sőt, bár nem tüntették fel nevét, ő volt az egyik társszerzője a Fred Astaire és Ginger Rogers főszereplésével készült Frakkban és klakkban című hollywoodi zenés filmnek. Hitler hatalomra kerülésekor elhagyta Németországot. Magyarországon filmek sora fűződik a nevéhez (Maga lesz a férjem, a Duna-parti randevú, a Fizessen, nagysád!, Az én lányom nem olyan). Az 1939-es második zsidótörvény megfosztotta a publikálás lehetőségétől, írásait álnéven kellett elhelyeznie. 1941-ben letartóztatták, internálótáborba került, de túlélte a megpróbáltatásokat. 1947 és 1949 között a Pódium kabaré dramaturgja volt. 1948 után írásait a „polgári csökevény”, „aszfalthumor” jelzőkkel illették, de régi, aktualizált bohózatait továbbra is játszották. Dramaturgként, forgatókönyvíróként dolgozott, társszerzője volt a Civil a pályán, a Péntek 13 és a Fel a fejjel című filmsikereknek. 1948-ban nagy sikerrel mutatta be a Fővárosi Operettszínház a bohózatából Fényes Szabolcs és Szenes Iván által írt, Nyitott ablak című zenés darabot. A politika egyáltalán nem érdekelte, szórakoztatni és nevettetni akart. Szülővárosában 1999-ben emléktáblát avattak a tiszteletére.
• Itt született és itt halt meg Kerestessy Ágnes, Kosztáné, írói neve K. Keresztessy Ágica (1890-1960) magyar költőnő és újságírónő. Polgári iskolát végzett Budapesten (1905). Első versei 1926-ban a Szilágyságban jelentek meg, később a Pásztortűz közölte írásait. A Keleti Újság (1928-36), majd az Igazság (1945-48) tudósítója. Kötete: Új hajtások (Kolozsvár, 1926).
• Keresztessy Sámuel március 20-án született Tasnádon. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán diplomázot. 1920-ban a nagybányai szabadiskolában tevékenykedett. Festett, intarziát készített, fafaragással foglalkozott. Iparművészként az 1930-as években élte fénykorát, amikor munkái a londoni, párizsi, római, New York-i világkiállításokon arattak nagy sikert. Az 1950-es évek elején rajztanárként tevékenykedett. Nevezetes munkái Kolozsváron, Zilahon, Nagybányán, Marosvásárhelyen, Mikolán, Szilágycsehben és más helyeken találhatók meg. 1974-ben, 81 éves korában hunyt el, Tasnádon. A helyi múzeumban Keresztessy Sámuel munkáiból (festményei, grafikái, iparművészeti alkotásai, intarziái, fafaragásai) nyílt kiállítás.
• Harag György színházrendezõ 1925-ben. Margittán. Elemi iskoláit még Margittán kezdte, de már Tasnádon fejezte be. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte. Az érettségi után egy évig segédmunkásként dolgozott, kerámiakészítést tanult Budapesten. A színház iránti rajongása is ifjúkoráig vezethető vissza. Még Tasnádon találkozott először vándortársulatokkal, amelyek nagy hatással voltak későbbi fejlődésére. 1944-ben Harag Györgyöt és családját is deportálták. A holokauszt alatt elveszítette szüleit, testvéreit. Családjából egyedül ő élte túl a haláltáborok borzalmait. 945 májusában tért haza Tasnádra, súlyos betegen. Miután felgyógyult, Kolozsvárra felvételizett a Művészeti Akadémiára. Harag Györgyöt 1953-ban kereste meg a főiskola végzős évfolyama, hogy csatlakozzon hozzájuk. A színészek maguk döntöttek úgy, hogy együtt maradnak és színházat alapítanak. Nagybánya alkalmas helynek tűnt az első lépések megtételéhez. Itt akkor működő színház volt, román tagozattal. Ebben a színházépületben alapították meg magyar társulatot a fiatalok, a ma már Szatmárnémetiben működő Harag György társulat elődjét.

1975-től a kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője. Itt tevékenykedett haláláig. Ehhez a korszakához kötik legnagyobb sikerei (többek közt a Sütő-tetralógia megrendezése is). Ekkor már rendszeresen rendezett külföldön. Harag György 1985-ben. Utolsó rendezése Csehov Cseresznyéskertje volt, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház román tagozatán, a bemutatót már nem érte meg.

Emléke elevenen él a romániai színházi emberek között. Nagy jelentőségű rendezők vallják őt mesterüknek (Tompa Gábor, Kovács Levente), számos színészi pálya indult vagy ívelt fel az irányítása alatt, nevét csak a Janovicséval lehet együtt emlegetni. A kolozsvári Állami Magyar Színház és a szatmárnémeti Északi Színház róla elnevezett Magyar társulata egyaránt örökös tagjává avatta.

További jeles személyiségek: Heves Renéé (1902-1944) újságíró, Petkes József (1928- ) festőművész, Vénig László (1930- ) fotóművész.

Szobor: Bíró Lajos

Romai katolikus egyház

Tasnád és plébániája életében a teljes középkor folyamán meghatározó szerepet játszott földesura, az erdélyi püspök. A 13. század végétől kezdve fokozatosan teremtődtek meg a feltételek ahhoz, hogy a település és temploma az egyházszervezet talán legfontosabb Erdélyen kívüli bázisává váljon. Az erdélyi püspök 1301-től adatolható meszesentúli helynökének tisztét ugyanis a XV. századtól több alkalommal is a tasnádi plébános látta el. A gyulafehérvári püspöki udvartól távol eső északi, északnyugati vidékek számára hosszú időszakon át Tasnád jelentette a középkorban a helynöki bíráskodás helyszínét, arról is van adatunk, hogy a helynöki széket a tasnádi Szent Mihály plébániatemplom sekrestyéjében tartották. Az egyház védőszentje Szent Mihály arkangyal volt, ugyanaz, aki a püspöki székesegyházé. Plébánosai közül viszonylag sokat ismerünk név szerint: 1316-ban és 1341–42-ben Vincét, 1402-ben Mihályt (egyben vikárius), 1426-ban Simont, 1435-ben Istvánt, 1439-ben Lukácsot, 1455-56–ban Forrói Istvánt, 1460-ban Antalt, 1468-ban Mihályt, 1486-ban Hercegszántói Mihályt, 1499-ben és 1507-ben Vincét, 1512-ben Andrást, 1520–23 közt Gergelyt említik, oltárigazgatói közül legkorábban 1417–ben Albertet, Pált és Ambrust, 1494–ben István segédplébánost, László és István presbitereket és Ferenc káplánt, továbbá Mihály és Imre scholasticusokat, 1517-ben Imre káplánt. Egyházszervezeti rangjának köszönhető, hogy a plébániatemplomban nagy számban álltak oltárok. Forrásaink tizenöt oltárról szólnak, ezek a következők: Szent Katalin- (1460, 1507, 1517, 1520, 1543), Mindenszentek- (1507, 1543), -1507, 1517, 1543), Szentháromság- (1507, 1543), Krisztus teste- (1507, 1517), Szentlélek- (1507, 1517), Szent Mihály főangyal megjelenése- (1507, 1543), Mária Magdolna- (1507), Keresztelő Szent János- (1517, 1543), Péter és Pál apostolok- (1517), Mária mennybemenetele- (1543), Szent Miklós- (1543), Krisztus színeváltozása- (1543), Szent István király- (1543) és Szent Kereszt- (1543) oltárok. Nem zárható ki, hogy az erdélyi püspöki javak szekularizációja után még egy ideig közös használatban volt a középkori plébániatemplom, mindenesetre plébániája még az 1560-as években is működött.

Jelenleg esperesség a nagyváradi egyházmegyében. Plébániái: Érmindszent, Királydaróc, Tasnádszántó.

Templombúcsú: szeptember 12.

Történelem. 1246-ben már létezett. Templomát 1476-ban Tamás vikárius építtette, Szt. Mihály tiszteletére szentelték, ma a reformátusoké. Lakói 1556 után reformátusok lettek. Két évszázadon keresztül tartó szünetelés után plébániája 1758-ban alakult újra, híveinek többsége akkor telepes sváb volt. Korábban – néhány évig – a Vay kúria kápolnájában uradalmi papok szolgálták a katolikus híveket. Temploma 1784-ben épült. Hívek száma: 1813-ban 770 (szórványaival együtt 898), 1896-ban 1476 (szórványaival együtt 1657), 1931-ben 1928 (szórványaival együtt 2556). Nyelve: magyar.

A mai templomot 1905-ban építették.

Plébános: Kruzslits Imre.

Elérhetőség: Str. Lăcrămioarelor 36. Elektronikus posta: tasnad@varad.org  

Telefon: 0261/825380

Református egyház

A reformáció igen korán tért hódított Tasnádon – ebben Szegedi Kis Istvánnak volt komolyabb szerepe, aki külföldi tanulmányútjáról hazatérve 1544 elejétől iskolatanítói állást vállalt. Nem zárható ki, hogy az erdélyi püspöki javak szekularizációja után még egy ideig közös használatban volt a középkori plébániatemplom, mindenesetre plébániája még az 1560-as években is működött.

Az egyhajós mezővárosi plébániatemplomok sorába tartozó tasnádi templom méreteivel és szentélyének a koldulórendi alaprajzokra emlékeztető hosszúságával tűnik ki. A szentélyben 2010-ben végzett szondázó falkutatás során kibontották a déli falban az ülőfülke záradékát, az északiban pedig egy szentségtartó fülkét és a középkori sekrestyekaput. A templom fedélszéke egyike Erdély legszebb középkori típusú fedélszékeinek, elkészítésének időpontjára nincsenek megbízható adataink.

Feltételezhető, hogy előbb épült meg a hajó, vélhetően a korábbi templom körül, kis időkülönbséggel a sekrestye az északi hajófal alsó része, majd az új szentély és a sekrestye felmenő falai, és ezesetben a relatív kronológiát a szentélyboltozat évszámos gyámjához igazítva a teljes építkezést 1476 elé tehetjük.

A templom 1476-ban épült, helyesebben ekkor fejeződött be az építkezés. A templom építésének részleteiről mit sem tudunk, mindössze annyi állapítható meg, hogy 450 esztendővel ezelőtt Mátyás király rokona, Vingárdi Geréb László volt az erdélyi püspök s mivel Tasnád akkor az ő egyházmegyéjéhez tartozott, sőt az úgynevezett meszesentúli vikáriátusának székhelye volt, legalább is az építkezés befejezése ennek a püspöknek az érdeme. (Lásd: Bunyitay Vince Szilágyvármegye középkori műemlékei).
A pompás templom alig két emberöltőn át szolgálhatta a katolikus egyház érdekeit. A mohácsi vész után megindult Tasnádon és környékén a reformáció. Tasnádnak szinte egész lakossága protestáns, illetve kálvinista lett.

Amikor a kolozsvári országgyűlés 1556-ban megszüntette az erdélyi római katolikus püspökséget és ennek birtokait a kincstár tulajdonába juttatta, a tasnádi templomot a református egyház vette használatba. Mint amelyhez a község lakossága csatlakozott.
Az 1566-iki tatárdúlás rémségeinek nyoma, a pusztulás gyászos nyomai még egy évtized múlva is láthatók, de a templom nem ment tönkre, sőt legfőbb bástyája lett a Báthory Kristóf és Zsigmond támogatásával megújuló és felvirágzó Tasnádnak, az egész vidéknek és a magyar kálvinista egyháznak. Itt kezdődik az a XVII. század közepéig tartó boldog időszak, amelyben a tasnádi templom hírnevének, dicsőségének teljes fényében sugárzik.
Az 1633. február 5-iki zsinaton Keresszegi Herman István püspök elnöklete alatt, több mint 300 pap van jelen a templomban.

1660-ban a törökök felégették, a templomba menekült lakosokat leöldösték, 85 évig állott romjaiban a templom, 85 évig nem zengett benne az ének, nem sereglett boltjai alá az imádkozó, az Isten igéjét hallgató sokaság.

A templomépítést a II. Rákóczi Ferenc szabadságharca több mint egy évtizedig lehetetlenné teszi, majd a kolerák, kivált az 1739. évi úgy elpusztítják az időközben már megszaporodott tasnádi lakosságot, hogy csak 1776-ban helyezik végre használható állapotba a templomot. Az erre vonatkozó adatok hiányosak. De ismert, hogy 1768-ban gyűjtést rendeznek a hívek között a templomi padokra, 1772-ben zsindelyezik a templomot.
1794-ben kis híján kárba vész a templomépítők áldozatos munkássága. Szentháromság vasárnapján, a délelőtti istentisztelet alatt, villám csap a templomba. 1795-ben készíttették azt a kis harangot, mely 1843-ban újra öntve ma is hirdeti az Isten dicsőségét. 1808-ban határozták el, hogy templomtornyot építenek, és 1821. július 12-én nagy ünnepségek közepette felhúzzák a gömböt a toronyra s a következő évben a bádogos munkát is szerencsésen befejezik. Egy harangot 1838-ban Vékony Ferenc öntetett. Az óra 1850-ből való. A szószéket 1837-ben egy női egyesület, az orgonát a nyugati kőkarzattal 1871-ben az egyház készíttette. 1888-ban évenként megújuló kivetéssel és gyűjtéssel alapot teremtenek a templomház befedéséhez, a fedél 1892-ben el is készül.

1902-ben elkészül a templomház új mennyezete, kijavítják a templom falait kívül-belül, a meglazult pilléreket összekapcsolják a falakkal, megépítik a déli oldalon a csinos portálét. A templom és torony falait 1914-ben kivülről újra megjavíttatták, a templom és a torony fedelét befestették.

1923. július 14-én felavatják az új nagy harangot.

Lelkipásztorok: Pakulár István és Pakulár Julianna.

Elérhetőség: str. Stefan cel Mare nr. 1. Telefon: 0261 827561.

Baptista gyülekezet

Magyar anyanyelvű roma misszió létezik Tasnádon.

Tasnádon a polgármesteri hivatalnak sokáig nem volt székháza, mert a régi összeomlott, az új épületet 2016-ban sikerült átadni.

Helyi Tanács összetétele: RMDSZ (Bendel József, Katona Péter, Kiskasza Barna-Balázs, Vinkler Tamás-László) – 4 tanácsos (képviselő); Nemzeti Liberális Párt / PNL 5 képviselő (köztük 1 magyar: Zsidó Loránt-Gábor), Szociáldemokrfata Párt / PSD – 5 képviselő, Népi mozgalom Pártja/PMP – 1 képviselő.

Polgármester: Gréb Csaba (PNL), alpolgármester Kiskasza Balázs (RMDSZ).

Elérhetőség: str. Lăcrămioarelor, nr. 35. Tel: +40 261 825701 / +40 261 825860
Elektronikus posta: office@primariatasnad.ro , honlap: http://www.primariatasnad.ro

Testvértelepülési kapcsolatok

Testvérvárosok: Nagykálló, Csenger, Vép – valamennyi Magyarország.

Ady–Kölcsey Kulturális Egyesület

• Alakulás éve 2010, bejegyzett
• Működési terület: kultúra, hagyományőrzés, iskolai programok
• Elérhetőség: Str. N. Balcescu 13. Tel: 0261-825652
• Elnök: Szilágyi István, alelnök: Póka András.

Bíró Lajos Ökológia Társaság Tasnád

• Alakulás: 1991, bejegyzés 1992.
• Tevékenység: emlékápolás, hagyományőrzés, könyvkiadás.
• Elérhetőség: Tasnád, Avram Iancu tér 15. Telefon: 0361-401328
• Vezető: dr. Vass Zoltán társelnök.

Bíró Lajos Cserkészcsapat

• Alakulás: 1994, bejegyzett.
• Tevékenység: fiatalok nevelése
• Elérhetőség: Tasnád, N. Balcescu u. 13. Telefon: 0361-401328
• Vezető: Pakulár István.

Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület

• Alakulás éve: 2000
• Működési terület: közösség- és településfejlesztés, kultúra (színház)
• Elnök: Tóga István (igazgató) Mobil: 0724-817321
• Kapcsolat: Rézműves Ildikó, Mobil: 0724-051032, Elektr. posta: okildi_81@yahoo.com
• Elérhetőség: Avram Iancu 2. Tel. 0261-825652, 0724-051032. Elektr. postacím: ro@yahoo.com

Dél-Szatmári Községek Egyesülete

• Alakulás éve: 2010
• Működési terület: vidékfejlesztés a dél-szatmári községek érdekében
• Elnök: Löchli Mihály. Menedzser: Tóga István
• Kapcsolat:
• Elérhetőség:

Vass Márton Hagyományápoló Kör

• Alakulás: 1996
• Tevékenység: Kultúra, nyelvvédelem
• Elérhetőség: Tasnád, Avram Iancu tér 1. Telefon: 0361-401328, Mobil 0740-311916. Villámposta: metlap@gmail.com.
• Vezető: Vass Zoltán, elnök

A település jótékony hatású hévízfürdővel rendelkezik, balneológiai üdülőtelepként is ismert.

A termálfürdő mellett más turisztikai látványosságokkal is találkozik az ideutazó. Érdemes meglátogatni a városházát, a római katolikus és a református templomot, a múzeumot. Szatmár megye legjelentősebb gyógyturisztikai központja.

Szállás étterem vendéglátás

Hotel Marissa (str. Stefan cel Mare) – szállás, étterem

Cerbul Panzió (str. Stefan cel Mare) – szállás, étterem

Motel Dora (str. Stefan cel Mare) – szállás

Terasa Roz (str. Lacrimioarelor 14) – étterem

Regal Pizzéria (str. Zorilor 14) – étterem

Bunyitay Vince: Szilágymegye középkori műemlékei. Értekezések a történettudomány köréből Budapest. 1887.

Deaconu, Anca – Kinces Diana: Oameni ai Tășnadului – Tasnádi személyiségek, Editura Muzeului Sătmărean, 2012

Entz Géza: Erdély építészete a 14–16 században. Kv.– Bp. 1996.

Emődi Tamás: Tasnád, református templom. In: Középkori építészet Szatmár vármegyében. Szerk. Kollár Tibor. Bp., 2011. 311–319.

Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája. Zilah. 1901.

Virgil Vătăşianu: Istoria artei feudale în Țările Române. București. 1959.

Várossal kapcsolatos és egyházi honlapok.

Balbuk József tasnádi lakós visszaemlékezése:

„- Hogyan nézett ki maga a település?

-Bár Tasnád csupán község volt, sokkal pezsgőbb volt itt az élet, mint manapság. Tevékenyebbek voltak az emberek. Mára, mintha minden elértéktelenedett volna. Menjünk csak végig képzeletben a 60 évvel ezelőtti Tasnád Fő utcáján, és hasonlítsuk össze a mostani képpel.

A katolikus templommal szembeni saroképületben, melyben pár éve még rőfösüzlet működött (most viszont a tér szégyenfoltja), volt a Vulturul Bank. Innen felfelé az utcán elindulva most tömbházak vannak. Ezek helyén a következők álltak: Rosenberg Jenő vegyeskereskedése, mellette Kása borbélysága, majd Hettig üzlete, aki cipőgyártáshoz szükséges alapanyagokat árusított. Langsner vaskereskedése következett, majd Antal Lujzika dohányárudája, végül Kálmán Dávid készruhaüzlete.

Itt következett a Royal vendéglő és hotel, mely annak idején még az utca ékességének számított. A mai általános iskola épületében működött a bíróság, belső udvarán a börtönnel. Innen fölfelé még állnak az egykori épületek: a Merk József borbélyüzlete, majd Krémer József úriszabósága. Ma is órás dolgozik abban a kicsi műhelyben, mely annak idején egy zsidó órásmester műhelye volt, sajnos a nevére már nem emlékszem. A mostani fogászat helyén, ha emlékezetem nem csal, közjegyzőség működött. Ezután következett Weiss Ármin üvegesboltja, Lővinger nyomdája és Szeifrid Gyula fényképész-műhelye. Az utca tetején, a sarkon, ahol most a görög-katolikus templom áll, Verdes (később Balogh Gyula) mészárszéke volt.

Az utca másik oldalán, a sarkon egy nagy épületben az Antal-testvérek vasüzlete állt a raktárral, a belső udvarban a lakásukkal. A mostani Mezőgazdasági Bank épületében cipészüzlet volt, a Wieder, majd Fecser tulajdona (a műhelye a mai „Katonák Háza” épületében). A Kereskedelmi Bank épületének emeletén Schwartz Dávid ügyvédi irodája működött, a földszinten pedig Hunyadi Albert kocsmája. Ezután következett a Bölöny-testvérek rádiójavító műhelye, Ruff András szabósága, Horváth órásműhelye, Almási László rőfösüzlete, Egeressy Gábor hentesüzlete, id. Kapusi Zsigmond és fiai (Zsiga és Pali) szíjgyártó- és bőröndös műhelye és üzlete, Rácz Lajos cipő-megrendelő üzlete, majd Bendel szabósága.

A mai park helyén volt a kastély udvara és a kastély, amelynek bizonyos Fischer volt a tulajdonosa abban az időben.

A Fő utca tetején, azon a helyen, ahol a közelmúltban a Gostat épített irodaházat, dr. Weiss Bertalan lakott, akinek a Zőcén volt szőlészete.

A mostani családi orvosi rendelők épületében működött az Állami Bank, mellette a Bojer család kocsmája. Az Újsor sarkán lakott egy Rosenberg Bumi nevű fiákeres, egy-két házzal lejjebb pedig egy másik fiákeres, akit Zeiger Ferencnek hívtak.

Szemben, a másik saroképületben volt Leitner vaskereskedése, majd egy szabóság, sajnos, nem emlékszem, kinek a tulajdona. A református iskola következett, majd a későbbi Bilanici-féle házban egy Basch nevű pékmester lakott, ugyanott volt a péksége és a boltja is. Mellette a Zeiger Leiser és Gyula úriszabósága állt. A mostani kórháziroda épületében Kandel László földbirtokos élt, a szomszédságában pedig dr. Kósa Béla Magyar Királyi Közjegyző, akinek ott volt az irodája is. A mostani kórház épületében akkor a községháza működött, ezután az állami iskola épülete következett, majd a Cseh-testvérek fémfeldolgozó üzeme.

A jelenlegi futballpálya helyén egy régi római katolikus temető volt. Ez egy nagyon szomorú történet: 1945 után jöttek a buldózerek, és őseink sírhantjait a kegyelet szemernyi szikrája nélkül a földdel tették egyenlővé. Az Unirea sportegyesület épülete az 1940-es években épült és a leventeotthonnak adott helyet. Ide jártak a fiatalok szórakozni. A futballpálya bejáratánál – ahol most a Radiológia van -, volt a Zöldkeresztes egészségügyi szolgálat.

A mai középiskola bejáratától a városközpont felé indulva előbb a Neumann-féle ügyvédi irodát találjuk, majd Falusi bádogos műhelyét, lakásával abban a kis épületben, ahol most egy élelmiszerüzlet működik. Mellette laktak a Cseh-testvérek, a fémfeldolgozó üzem tulajdonosai. Az egykori “Sarkibolt” épületében egy zsidó tulajdonú vegyesüzlet volt. A szülészet helyén állt a Frenkel-testvérek deszkaraktára, aztán következett Goldstein fiákeres háza, majd Fischer László ügyvéd lakása és irodája. Emellett volt a Lakatos-féle kalaposüzlet. A következő házban volt HunyadiAlbert vendéglője, a régebbi RMDSZ-iroda épületében pedig Gecse Istvánné kifőzdéje, mellette Barabás Kelemen mészárszéke, aztán Klein Márton kóser mészárszéke, Fekete Ferenc bádogos műhelye, majd a Kugler-féle falerakat.

Visszatérve a középiskola bejáratához: a másik oldalon Hirsch József fogorvos lakott és rendelt. Az egykori kötöde épülete dr. Oros Sever tulajdona volt, aki magas rangú tisztséget töltött be a bíróságon. Rögtön utána következett a nagyközségi csendőrség (évekig Albu őrmester volt a csendőrparancsnok). Szemben áll a Keresztessy-ház. Itt élt és alkotott a nemzetközi hírű festő- és iparművész (intarzia- és ikonosztázkészítő) Keresztessy Sámuel. Az ő tanítványai közül kerültek ki a környék legjobb asztalos-szakemberei: Glatz Béla, Bulbuk Gerő, Szilágyi Lajos (a Tóth Gyula veje), és még sokan mások, legalább 25-30 mester. A Sváb utcában még most is működik az egykori Szongoth-féle malom. A Gödör utcai malom is a Szongoth Józsefé volt. Ott áramot is fejlesztettek, és ő bonyolította a víz felszínre hozatalát a városi ártézi kútnál, amely a mostani Polgármesteri Hivatal előtti park helyén állt.

Ha már ezen a környéken járunk, meg kell említenünk a vágóhíd épületét a Cser-völgyön, melyet pár éve bontottak le. Ez látta el Tasnádot és környékét hússal, a hentesüzletek számára kötelező módon itt vágták az állatokat. A Sós utca (V. Salajan) felső részén magánemberek laktak. A mostani Osan-házban dr. Pop Nicolae körorvos lakása és rendelője volt, ezután következett a katolikus-iskola. A jobbra felfelé induló utca tömbházai helyén volt az ipartestület telke, ide jártak az iparosok szórakozni. Az iskolával szembeni sarokházban volt Lővinger szikvíz (szódavíz) gyára.

A mozi- és színházterem a Merza István tulajdona volt. Színielőadásokat tartottak itt, valamint a 40-es években működő ifjúsági zenekarok szombat és vasárnap délutánonként itt szórakoztatták a hallgatóságot. A református ifjúsági zenekar tagjai voltak: Katona Jani prímás, Bulbuk István – tangóharmonika, Bulbuk József (jómagam) – szaxofon, Véső Karcsi – dob, Mészáros Jóska – bendzsó, Faragó Tóni – nagybőgő. A katolikus zenekar: Buchmüller Imre – prímás, Sejk Marci – szaxofon, Sejk Feri – gitár, Mock Jani – bendzsó, Schmidt Jóska – nagybőgő.

Szemben a moziteremmel volt a Hulka vegyeskereskedő háza (a kommunizmusban szülészet és utána óvoda), az udvarán teniszpályával. Innen nem messze volt a Muresan táblabíró telke és háza, ahol nemrégiben a gyerekkórház volt. Visszatérve a Sós utcára, itt állt még dr. Somogyi Endre ügyvédi irodája és háza. A mai Polgármesteri Hivatal épületében működött a Táblabíróság. A gyógyszertár helyén Guttmann szódavizes boltja állt, lejjebb pedig Wiess Vilmos földbirtokos lakott.

Ha körbejárunk városunk főterén, eljutunk egy most beépítetlenül álló sarokhoz a Keizer-terasz mellett. A régi időkben itt állt a városi gyógyszertár, Brém György volt a patikus neve. A Művelődési Házban volt a Kaszinó, az értelmiségi réteg találkozóhelye. A mellette lévő épületben rendelt dr. Szeiz Mihály. Ő volt az egyik legjobb hírű orvos Tasnádon, kisebb műtéteket is elvégzett. Kissé lejjebb lakott a fiákeres Rácz Mariska néni, majd ott találjuk a zsidó kóser mészárszéket, aztán Dömötör Ignác kalaposműhelyét. Egy házzal lennebb lakott a községháza írnoka, és volt erre egy örömház is. A mai ortodox-templom helyén állt egy szerény görög-katolikus templom.

Áttérve a római-katolikus templom oldalára, a templomkert után dr. Hunyadi János ügyvédi irodája és lakása volt, lennebb pedig a község postahivatala. Néhány házzal lennebb volt Asztalán Károly úri kovácsműhelye. Róla érdekes megjegyezni, hogy nagyon pedáns volt, fehér kesztyűben patkolta a lovakat, és a nagykárolyi Károlyi-kastélyból is hozzá jártak lovat patkoltatni. Ezen a környéken lakott a Balázs-család, akik kőművesek és kályharakók voltak, valamint itt volt a Pekári-féle kerékgyártó-műhely is.

Az 1930-40-es években a Macskahegyen nem voltak házak. Egy Magyarországról idetelepült család, Schweizerék tulajdona volt az a terület, és egy gyönyörűen és szakszerűen betelepített szőlészet volt ott. A különböző szőlőfajták külön parcellákon teremtek, melyeket téglajárdák határoltak. Százhektó számra termett ott a jó bor, amit egy nagy borospincében tartottak, mely talán jelenleg is megvan. A gazdák maguk is a hegyen laktak, abban a ma már romokban álló épületben, mely később (a hévízfürdő működésének idején) szórakozóhely volt. A kommunizmus eltüntette a szőlészetet, a Schweizer család pedig visszaköltözött Magyarországra.

Talán a legtitokzatosabb szöglete városunknak a Rákóczi-pince, melynek bejárata a református templomkert kapuja közelében található. Állítólag Tasnád-Nagykároly-Erdőd útvonalon vezet ez az alagút, kijárattal a másik két településen is. A régiek úgy tartották, hogy Rákóczi Ferenc ezen át menekült a labancok elől, és itt, nálunk tette fel lovai patájára fordítva a patkókat, hogy ezáltal megtévessze üldözőit. A pince már jó pár éve alig néhány méterre járható csupán, a 80-as években a Transilvania szövetkezet pincének használta, jelenleg le van zárva.

Az egykori község leírásából nem hagyhatjuk ki az őt körülvevő “határt”. A Macskahegyet határolja a Banka-hegy (vagy Csákó-hegy), ahol szőlők, szántóföldek voltak. Itt volt (és van is) a Halastó a Josics-féle épülettel, ami annak idején lakás és borház volt. A Banka a Ráci úton át az Újhegyig terjed. Közöttük a határ a kis völgyben a Bika-rét. Az Újhegyet a szarvadi út határolja. Az Újhegy aljában, a Bika-rét elején állt a Fürer-féle nagy istálló, amit 10-15 éve bontottak le.

A szarvadi út kezdetén található a Cser-völgy, tőle balra a zsidó-temető, mely napjainkban is meglátogatható, bár eléggé elburjánzott ott a növényzet. A Cser-völgy után, fel a domboldalon következik a Hajnal-hegy, melyet a szarvadi határ és a csögi út fog közre. A csögi úttól a nagykárolyi útig terjed a Csárda-domb, melynek közepén a két világháború között egy téglagyár üzemelt. Akkoriban két téglagyár volt a községben. A jelenlegi (a Gróf-domb aljában található) téglagyár helyén szintén ilyen üzem állt. Róf János bérelte. Itt kézi téglát készítettek, melyet tábori kemencében égettek ki. Ezt hívták cigánytéglának. A temető és a téglagyár között volt egy régi kis zsidótemető, melybe ma már nem temetkeznek. Ezen a környéken működött egy Rózsabokor nevű kocsma és örömház is.

A Csárda-domb és az egykori kis görög-katolikus templom (mostani ortodox templom) között terült el a Disznó-hegy. A nagykárolyi út és a szántai út között volt a Mizsur-tag és a Kulcsár-tag, a szántai út és a kaszárnya között pedig a Silbek-tag és a Papi-legelő. Ezeken a földterületeken, a dombos részeken jobbára szőlőt termesztettek, a sík területeket pedig szántóföldekként művelték meg: kukoricát, gabonát termesztettek rajtuk.

Az elnevezéseket nagyrészt még ma is így használjuk, egyes helyeket beépítettek a város terjeszkedése folytán, másokat viszont a lakosság művel meg manapság is.