Földrajzi betájolás
Ketesd (románul Tetișu) falu Szilágy megyében, Kalotaszeg Alszeg altáján. Zilahtól, a DN67 mentén 57 km-re van, illetve az 1G jelzésű országút Magyarzsombort Bánffyhunyaddal összekötő szakaszán, utóbbitól 5 km-re, az Almásba ömlő Bot patak völgyében, aprófalvak között fekszik. Közigazgatásilag Alsófüld a központ, de a község további 2 faluja (Középfüld és Felsőfüld) is 400 lakos körüli. Szilágy megyéhez tartozik, de hagyományait, szokásait, népviseletét és kulturális értékeit figyelembe véve igazi kalotaszegi település. Kalotaszeg egyik legkisebb falva, mindössze 130 ház sorakozik egyetlen kis, rendezett utcája mentén. 1968-ban csatolták Szilágy megyéhez.
Első írásos említése 1399-ből származik, mint Ketesd. 1437-ben Kethesd, 1576-ban Kettesd néven fordul elő. Kiss Lajos szerint magyar eredetű és egy Ketes személynév -d képzős alakjából magyarázza.
A falu kezdetben Bihar vármegyéhez, egyháza a váradi püspökség kalotai főesperességéhez tartozott. Később évszázadokon keresztül Kolozs vármegye része volt. Magyar lakossága a reformáció idején református hitre tért.
A ketesdiek a 20. század elején kezdtek eladásra zöldséget és gyümölcsöt termeszteni. Terményeiket kezdetben a bánffyhunyadi „úri” réteg és a havasi románság vásárolta, 1940-től vonattal a kolozsvári piacra is hordták. A hizlalt szarvasmarhát a hunyadi nagyvásárban, az igavonásra is használt bivalyok tejét a hetipiacon adták el. 1910-ben 1078 holdas határából 481 hold volt szántó, 253 erdő és 140 legelő.
1944 októberében a malomszigetiek és a viságiak kifosztották.
Községszinten itt élnek magyarok, 2011-es népszámlálás szerint Alsófüld összlakossága 1441 fő, ebből 300 magyart írtak össze, roma 6 fő. Ketesd akkori lakossága 337 személy, magyarok 298-an.
1850: 347 lakos, mind magyar
1880: 331 lakos, 309 magyar
1890: 380 lakos, 362 magyar
1900: 392 lakos, 374 magyar
1910: 418 lakos, 396 magyar
1920: 442 lakos, 420 magyar
1930: 505 lakos, 482 magyar
1930: 505 lakos, 482 magyar
1941: 506 lakos, 501 magyar
1956: 512 lakos
1966: 487 lakos, 483 magyar
1977: 486 lakos, 485 magyar
1992: 398 lakos, 383 magyar
2002: 348 lakos, 335 magyar.
A falu lakossága az utóbbi 160 évben keveset változott, 1956-ban laktak itt a legtöbben, 512-en, 1990 után jellemző a csökkenés.
Ketesden 1989 óta egy tanítós összevont elemi osztály működött, 5-8 osztály nem volt ekkor sem magyar nyelven. A településen egy óvónő és egy tanítónő tanít.
A gyermekek száma 2005-ben is meghaladta a 10 főt, 2010-ben már csak 4 gyermek volt az osztályban. Akkor úgy tűnt, hogy megszűnik az elemi magyar nyelvű oktatás a faluban. Erre végül nem került sor, lassan növekedett a gyermeklétszám, a 2013-2014-es tanévben pedig 11 gyerekkel működött a 0-4 osztályos oktatás. Az előkészítő osztályban és a másodikban egy-egy tanuló roma, egy előkészítős gyermek vegyes házasságból származik: az apa román.
A faluban működik egy magyar tannyelvű óvodai csoport is: a többségük magyar, páran roma családból származnak.
Az iskola jövője nincs veszélyben, az Iskolák veszélyben program értékelése szerint.
Kalotaszegre utalva írta Malonyay Dezső művészettörténész a múlt század elején: „Falun a művészi kedv, a szépérzék kielégítésében nincs akkora szerepe az anyagi helyzetnek, mint a városban, sőt inkább azt tapasztaljuk, hogy a szegény ember több gondot fordít háza és holmija díszítésére, mint a gazdagabb. Talán mert inkább megbecsüli, inkább dédelgeti azt, ami az övé. Egy-egy vidéknek, mondhatnók, megvan a maga művészi stílusa s mégis akadunk, közben-közben, olyan helységekre, ahol vagy semmi művészet nincsen, vagy pedig merőben eltérő; vannak vidékek, ahol csupa zagyvalék, valóságos zsibvásár a ház és a berendezés; egyes helyeken a legtürelmesebb kegyelettel őrzik a régit, holott a szomszédban a legmodernebb kófic holmit szerették meg.” (Malonyay Dezső: A magyar nép művészete I. kötet)
Kalotaszeg a néprajzosok, a népművészet búvárlói számára hosszú ideje fontos tájegység, a mesemondóiról híres Ketesd is részesült a kutató érdeklődésben. Ezt kutatta Kovács Ágnes, aki Ketesd mesekincsének mai állapotáról c. dolgozatát így kezdi: „1940-42 telén négy ízben, összesen mintegy két hónapig gyűjtöttem mesét a kolozsmegyei Ketesd községben. A közzétett anyaghoz írt bevezetőben a mesemondás társadalmi és lélektani hátteréről igyekeztem áttekintő képet adni… az alábbiakban Ketesd mesekincsének mai állapotáról, néhány jellegzetességéről szeretnék beszámolni.” (Kovács Ágnes, 1944) Kismonográfia hosszúságú bevezető tanulmánya a településről is bőséges információforrás.
Népviselete kalotaszegi, pontosabban alszegi, mely egyszerűbb, de egyszerűségében is szemet gyönyörködtető a gyöngyös pártákkal, hímzett szűrökkel. Mindezek a külső és belső értékek hozzájárulnak ahhoz, hogy a Ketesdre látogatók megszeressék e kis falut és annak lakóit.
Évi rendszerességgel szervezik meg a Ketesdi Falunapokat, 2017-ben a tizedik alkalommal került rá sor. A falu megtelik élettel, sokan hazalátogatnak más országokból, sőt más kontinensről is.
Felújították a kultúrotthont, megépítették a gyülekezeti termet, mely otthont ad a különböző egyházi alkalmaknak, de gyűlések és énekpróbák is vannak itt.
Meg alakult a Bokrétás Néptánccsoport, mely falunapok és más hagyományőrző alkalmakon örvendezteti meg a falubelieket és az elszármazottakat kalotaszegi-alszegi táncokkal, továbbá ünnepek alkalmával a templomban is énekelnek, hagyományaik mellett hitüket is ápolják.
Fontos látnivaló a Kós Károly által tervezett, 1937-1941 között felépített templom, melynek tornyában kis múzeum van berendezve és melyet varrottasok és faragott táblák díszítenek.
A temetőben, a falu szélén, Kalotaszegre jellemző faragott kopjafák állítanak emléket az ott nyugvóknak.
A mennyezeten a régi templomból felhasználták a gyalui Asztalos János-féle, még 1692-ből való kazettákat, melyek a mester legrégibb ismert művei.
A cinterem kapuja – és még néhány szép faragású kapu a faluból – a ketesdi ezermester, Kis Lőrinc kézügyességét és művészetét dicséri.
Itt dolgozott:
Kovács Ágnes (1919, Kolozsvár – 1990, Budapest) – folklorista szakíró, Szentimrei Jenő leánya, Szentimrei Judit testvére, Lengyel Dénes irodalomtörténész neje. Középiskolát szülővárosában a Református Leánygimnáziumban végzett (1938), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsész karán néprajz szakos diplomát szerzett (1944). Budapesten a Kelet-Európai Tudományos Intézet, majd a Néprajzi Múzeum, 1963-tól az MTA néprajzi kutató csoportjának tudományos munkatársa.
A kalotaszegi Ketesd mesekincse c. tanulmánya az Erdélyi Múzeumban (1944/3) jelent meg. A mesekutatásról s a mesegyűjtés módszereiről szóló tanulmányai szakfolyóiratokban láttak napvilágot; több népmesegyűjtemény és népijáték-ismertetés szerzője. Kidolgozta a magyar állatmesék típusmutatóját, majd a készülő magyar népmese-katalógus tipológiáját.
A település 15. századi református templomának híres, szép magas fatornyát 1930-ban kőtoronnyal helyettesítették. Ketesd településnek ritkaságszámba menő, 37 m magas tornyú fatemploma volt. A torony vitorláján az 1796-os dátum volt olvasható. A 20. század elején a templom kicsinek bizonyult és a presbitérium határozata értelmében a fatemplomot lebontották, helyére pedig a ma is látható kőtemplomot építették.
Mai református templomát Kós Károly tervei alapján, 1937-1941 között építették az ő nevéhez fűződik a belső berendezés is.
A templom mennyezetére visszahelyezték középkori temploma 1692-ben, Gyulai Asztalos János által készített kazettás mennyezetének 21 kazettáját. Kis harangja 1766-ból, míg szószékének koronája 1798-ból származik. Énekmutató táblája 1860-ban, szószéke 1892-ben készült, kis harangja pedig 1766-ban. A cinterem kapuját a ketesdi Kis Lőrinc mester készítette.
Az utóbbi években felújították a templomot és megépítették a gyülekezeti termet.
Református egyház (Ketesd/ Tetisu nr. 28.), lelkipásztor: Bálint Zoltán, mob. 0728-195866, villámposta: balintzoltan67@freemail.hu.
Alsófüld a községközpont, a községi hivatalok ott találhatók.
A község alpolgármestere a ketesdi Máté Tamás (RMDSZ). Más magyar képviselő nincs a községi vezetésben.
2011-ben jött létre a ketesdi Közbirtokosság és be is jegyezték a közösségi magánvagyon kezelését szolgáló társaságot.
A helyi focicsapat eredményei olyanok, hogy a közeljövőben számítanak arra, hogy egyesületi keretben fognak sportolni a fiatalok.
A faluban nincs szálláshely, legközelebb Bánffyhunyadon lehet szállást találni.