Csomaköz (románul Ciumești, németül Schamagosch) falu és község a Partium régióban, az Érmellék kistérség északi szélén, Szatmár megyében. Hozzá tartozik a vele teljesen összenőtt falu: Bere (románul Berea) és Ponyváspuszta (románul Viisoara). A község egykor mezőváros volt. Hozzá tartoztak a Dégenfeld tanya, a Fekete, Homoki és Ponyvás tagok és az Ömböly puszta, utóbbi hajdan népes volt. Községi rangját 2004-ben kapta vissza, amikor helyi referendumot követően a parlament törvénybe iktatta a nevezett 3 falu Szaniszló községből való kiválását, Csomaköz községközponttal.
1306-ban Terra Warchamakuz és terra Chamakuz szomszédosak, 1320-ban Utraque Chamakaz szerepel, 1352-ben külön Warchomakuz és Noghchomakuz, 1435-ben már ugyanaz a név mindenikre Chomokuz (Chamakaz), 1473-ban Kyschomokaz, al. nom. Warchomokaz néven szerepelt.
A középkorban három Csomaköz is volt: Nagy-, Kis- és Vár-Csomaköz. Valamennyi a Csomaközy, Károlyi, Vetési és Bagosi családok közös birtoka volt.
A Csoma név ismeretlen eredetű magyar személynévből származó férfinév. A Kárpát-medencében e névvel még ismeretes települések: Csoma, Csomafalva, Tiszacsoma, illetve Erdélyben: Csomafája, Gyergyócsomafalva és Csomakőrös.
Földrajzi betájolása:
Csomaköz község a megye nyugati részén található 50 km-re a megyeszékhelytől és 13 km-re Nagykárolytól. A nyírségi homokterület és a termékeny síkság találkozásánál fekvő község területe kinyúlik egészen a magyar országhatárig. A korábban önálló település, 2004-ben lett megint az. Mivel a trianoni határt közvetlenül a falu mellett húzták meg – ezzel Csomaköz nehezen megközelíthetővé vált – a kommunista időben a határokat belülről őrizték nagyon, megakadályozandó a határon való átszökést. Szomszédai: nyugaton és északon Magyarország, észak-keleten és keleten Fény, dél-keleten és délen: Nagykároly, délen: Szaniszló. Vasút a szomszédos Szaniszlót érinti. Közúton a Nagykárolyt Börvellyel összekötő DJ 108M megyei úton érhető el. Közúton a Nagykároly-Mezőfény-Bere-Csomaköz 196 B útvonalon érhető el.
A nyírségi homokterület és a termékeny síkság találkozásánál fekvő község a régészeti leletek tanúsága szerint igen régen megtelepült hely. Kő – és bronzkori leletei mellett legjelentősebb a vaskorból származó kelta lelet-együttes. Az 1960-as években egy fejedelmi sírból ritka, madárral díszített, sisak került elő (a tárgyat Bukarestben őrzik, másolata a Szatmár Megyei Múzeum régészeti kiállításában tekinthető meg). A 35 sírból álló kelta temető közelében egy település nyomait is feltárták. 2013-ban egy helyi fiatalember Angyal Gellért (tulajdonképpen a nagyapja találta, a fiatalember értesítette a múzeumot), kapálás közben talált bronzkori fegyvereket, munkaeszközöket és ékszereket.
A település első írásos említése 1298-ból való, a Gutkeled nemzetség tulajdonából ekkor került át a Kaplony nemből való Ördög Simon és családja birtokába. A 14. századi leszármazottak fel is veszik a Csomaközi nevet és birtokközpontot létesítenek a településen. 1406-ban a Bagosi Vetési, Csomaközy és Károlyi családok osztoztak meg rajta. 1407-ben a Károlyiak nagycsomaközi jószágukat elzálogosítják a Báthoriaknak. 1419-ben a Károlyiak új adománylevelet kaptak birtokukra. 1435-ben a Vetésiek megosztoznak itteni részükön. 1464-ben a Gyermekerdőről megítélik, hogy Kiscsomaközhöz tartozik és Vetési Miklósé, 1468-ban Károlyi László elzálogosítja itteni részét Endrédi Nagy Ferencznek. 1477-ben a Dengelegiek visszaadják a Károlyiaknak zálogban bírt 57 részeiket. A 16. és 17. században ugyanezeké a családoké. 1518-ban a Báthoryak felkérték, de birtokába nem léptek, mert a Károlyiak ellentmondtak. 1544-ben Bácsmegyei Benedek részt nyert benne majd 1614-ben Pyxendorfi Rueber György szerzett itt részt. A reformáció és a hódoltság idején, a 16. és 17. században mint már tudjuk Csomaköz birtokosai nem változtak.
A középkor viharos századaiban a térség lakossága megfogyatkozott, pótlásukra Károlyi Sándor gróf (1668-1743), a 18. század elején telepít ide a német Württemberg tartományból svábokat. Más forrás szerint a telepítés Mészáros János nevéhez. A század végéig Szatmár vármegyében további, összesen 31 (30) település jön létre sváb lakosokkal, akik napjainkig elmagyarosodtak.
1768-ban leányágon szoboszlai Mészáros János huszárkapitány kapta meg a birtokot, aki 1789-től tábornoki rangban, ’94-től pedig bárói cím birtokosaként az osztrák császári hadsereg legendás hírű hadvezére volt. Leánya a széki Teleki családba házasodott, tőle született a politikus Teleki László, a 48/49-es szabadságharc egyik legfontosabb alakja. Rajta kívül a 18. század végén s a 19. század első felében a Menszáros, gróf Teleki, Pogány, majd a gróf Degenfeld családok szereztek itt nagyobb részeket. A 19. század végén legnagyobb birtokosai: gróf Dégenfeld József, kinek itt a község határában szép, emeletes kastélya volt, továbbá Buttyán János, Bay Mihály és Solymossy István.
A 19-20. század legjelentősebb birtokosai a Degenfeldek voltak. Mint a többi sváb települést, Csomaközt is érintette az 1945-ös sváb deportálás, melynek során 150 itteni lakost hurcoltak Szovjetunióba, közülük többen nem térhettek már vissza. Az 1970-es évek végén elindult kivándorlás miatt a lakosság folyamatosan csökken.
A község gazdasági életét a mezőgazdaság uralja, ez jelenti a legfőbb jövedelemforrást. Virágzó a „Schamagosch” mezőgazdasági társulás, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozik. Ebben a községben is termesztenek szőlőt, a borok jelentős sikereket aratnak a borversenyeken.
Mint szinte minden település, Csomaköz lakossága is fogy és ez a tendencia 1920-tól tart. Más települések lakossága inkább az utóbbi 25 évben fogy, illetve a növekedési tendencia valamikor 1990 körül váltott át csökkenésbe. Ez a település a román-magyar határ közvetlen közelében fekszik, és ide igen nehéz volt beköltözni, a kommunizmus idején szinte teljesen lezárták. Ez a csökkenés legfontosabb oka.
Varga E. Árpád (Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. II. Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy megye. Népszámlálási adatok 1850/1869–1992 között, Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, 2000.) munkája talán a leghitelesebb forrás, az adatokat innen vesszük át. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Csomaköz 2004-től különválik Szaniszlótól, ez azt jelenti, hogy 2002-ig csak Csomaköz falu demográfiai adatai szerepelnek, miközben a 2011-es adatok Csomaköz és a két hozzá tartozó falu (Bere és Ponyváspuszta) lakosait is tartalmazzák.
| 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1920 | 1930 | 1941 | 1956 | 1966 | 1977 | 1992 |
összes | 1688 | 2039 | 2205 | 2175 | 2267 | 2110 | 2185 | 2071 | 1993 | 1831 | 1378 |
román | 517 | 341 | 280 | 5 | 712 | 546 | 202 |
| 332 | 278 | 143 |
magyar | 380 | 1064 | 1780 | 2170 | 155 | 222 | 1941 |
| 1652 | 1514 | 849 |
német | 766 | 631 | 141 | – | 1367 | 1240 | 38 |
| 7 | 31 | 363 |
egyéb | 26 | 3 | 4 | – | 33 | 102 | 4 |
| 2 | 8 | 23 |
A 2002-es népszámlálás adatai: összlakosság 1238, román 126, magyar 1029, német 47, egyéb 36. 2002-ben Bere és Ponyváspuszta településeken 197 illetve 9 fő élt, vagyis Csomaköz község 2002-es összlakossága 1444 fő.
A 2011-es népszámlálás adatai: összlakosság 1407, román 127, magyar 945, német 258, roma 67.
Az iskola épülete teljesen új, modern, 2007-ben indult a beruházás, 2012-ben adták át. Sajnos, nem terveztek hozzá tornatermet. Magyar nyelvű tanintézmény. Mellette óvoda működik.
Néhány év alatt csaknem 30%-kal csökkent a Csomaközi Általános Iskola diáklétszáma, az elmúlt évtizedben 195 diák is volt, mára alig 135 gyermek jár az új iskolaépületbe. Ennek oka, hogy sokan nincsenek itthon, külföldön dolgoznak. Osztályokat kellett összevonni.
Csomaközi Általános Iskola
Elérhetőség: Csomaköz 319 szám; Telefon: 0261-821221, villámposta: scciumesti@yahoo.com.
Igazgató: Erdei Zoltán
A községben kultúrház működik.
Rendezvények
Zenés programok, amelyek a Hermann Musik Egyesülethez kötődnek, támogatja ezeket a polgármesteri hivatal is:
Cím: Csomaköz, Fő utca,
A templom középkori eredetű, szentélye sokszögzáródású, kívülről a hajó sarkaihoz hasonlóan, vaskos támpillérek támasztják. Eredeti ablakait átalakították. Az egész templom síkmennyezetes, csak a diadalív töri meg. Berendezése részben már elpusztult, csak falazott szószéke áll még, egykori koronáját 1763-ban a falu nevét viselő, Csomaközy család egyik tagja, Zsigmond készíttette. A korona belső oldalán található egykori felirat szerint 1841-ben a földrengést (1834) követő helyreállítás folyamán cserélték ki a ma is meglévőre. A templom nyugati homlokzatához csatlakozó fatorony, amely egyben előcsarnokként is szolgál, 1831-ben épült. Harangjai ma már nincsenek.
A 2013-ban végzett régészeti és épületkutatások nyomán feltárult a templom építéstörténete is. Csomaköz jó példája annak a Szatmár vármegyében az Árpád kor végétől a 14. század közepéig széltében elterjedt jelenségnek, hogy egy időben, egyazon templomon használtak késő román kori és kora gótikus elemeket. A falkutatáskor előkerült román kori ablakok enyhén csúcsívesek. A falpillérekről induló téglabordás boltozat lenyomata, valamint egy ülőfülke, a sekrestye nyílása, egy szentségtartó fülke és néhány apró falképtöredék is előkerült a szentélyben.
A helyreállítás nyomán a szerkezeti megerősítés és új fedélszék kialakítása mellett a templom visszakapta középkori jegyeit, eredeti szépségében látható és látogatható. Harangtornyát kicsit távolabbra költöztették át a monumentális nyugati kapu elől. Mivel istentiszteleteket itt már nem tartanak, templom- és helytörténeti kiállítás kapott benne helyet és lehetővé vált a hajó alatti, helyreállított két újkori kripta látogathatóvá tétele.
Csomaközi plébániatemplom. 1856-ban épült, Szent István király tiszteletére szenteltek fel.
Csodálatos főoltárképén Szent István király felajánlja koronáját Szűz Máriának ábrázolása, a főoltár oldalain a nagy képek, baloldalt Jézus megkeresztelése, jobb oldalon a Piéta, a neves festőművész Mezey József (1823–1882) alkotásai. A templomhajó mennyezetén az Oltáriszentség imádását megjelenítő nagyméretű gyönyörű freskó, a kortárs monumentális szakrális festészet neves képviselője, Hatzak-Lukácsovits Magda (Nagykároly, 1933 – Meminngen 2017) készítette 1960-ban. A 20. század második felében megújult a templombelső díszítő festője Bódi Endre (Szatmárnémeti, 1913–1995) . A templomban Jézus Szíve, Szűz Mária és több szent szobrai láthatók. A templom orgonája 1867-ből való, a templomtorony mostani alakját 1888-ban nyerte el. A nagyharangot 1926-ben, a középsőt 1922-ben Hönig Frigyes öntötte Aradon, a kicsit 1869-ben Seltenhofer Frigyes Sopronban.
Csomaközi Ortodox templom. 1838-ban épült, Mihály arkangyal és Gábor arkangyal tiszteletére szentelték fel.
Görög katolikus temploma 1818-ban épült.
Két római katolikus kápolna: az egyiket Szűz Mária, a másikat Loyolai Szent Ignác tiszteletére szenteltek fel. Utóbbiban egy sírkápolna is áll, itt nyugszik a falu szülötte, Kosztra Ignácz c. kanonok, esperes-plébánosnak (itt volt plébános 1874–1911).
Vas sisak. A 60-as években egy kelta vezér sírból felszínre került egy ragadozó madárral díszített vas-sisak, amely világszerte egy nagyon ritka lelet (az eredetit Bukarestbe szállították, egy másolat a Szatmár Megyei Múzeum Régészeti részlegén látható). Harmincöt kelta sírra bukkantak, valamint települések romjaira (különböző korszakba sorolható települések régészeti nyomait sikerült azonosítani).
Emlékidézés:
Mészáros János az utolsó török háború hőse, a francia háborúk hadvezére itt hunyt el 1801. nov. 17-én. Holtteste az akkor készített templom kriptájában nyugszik. Felesége 1810-ben hunyt el szintén Csomaközön. Báró Mészáros János emléktábla emlékeztet a hős katonára.
Br. Mészáros János (Kunhegyes 1737 – Csomaköz, 1801) hadvezér, 1789-től tábornoki rangban, ’94-től pedig bárói cím birtokosaként az osztrák császári hadsereg legendás hírű hadvezére volt. A bárói rangot az 1778-as Focsani-i csatáért kapta, amikor a közös török-moldvai seregek felett győzedelmeskedett – a Mária Terézia-rend Lovagkeresztjét kapta, amivel együtt járt a bárói rang.
Csomaköz katolikus középkori temploma a 14. században (kb. 1330-40-es években) épülhetett. A falu nem szerepel a pápai tizedjegyzékekben, ám 1349-ben már feltűnik Miklós nevű papja, aki egyúttal szatmári alesperes is volt, Márton nevű plébánosáról 1462-ből, templomának Mindenszentek titulusáról pedig 1548-ból van adatunk.
A Mindenszentek tiszteletére szentelt templom a protestáns hitújításkor, az 1550–es évektől, a reformátusoké lett. A falu lakossága földesuraival együtt a 16. század derekán, az 1550-es években csatlakozhatott a protestáns hitújításhoz, a csomaközi református egyházközség a Középszolnoki Egyházmegyébe tagozódott. Mostani katolikus lakosai csak a 17. század végén kezdtek beköltözni báró Mészáros akkori földesúr felhívására. 1815-ben kis templomot építettek, védőszentje Szent István király, a mely az 1834. évi földrengéskor összedőlt; 1841-ben építettek helyette újat. A templom kriptájában nyugszik báró Mészáros János (1737–1801) az osztrák hadsereg hadvezére, számos háború hőse. A középkori templomot a megerősödő gyülekezet 1785-ben tatarozta. Pusztuló fa harangtornya helyett 1831-ben építettek a nyugati homlokzat elé új tornyot (Ezek az adatok a régi katolikus templomra vonatkoznak, amely később református lett, ahol a 2013-as ásatások voltak). Az 1834. évi nagy földrengésben a templom jelentősen megrongálódott, a javításokat a patrónus gróf Teleki Lászlóné saját költségén végeztette el. A csomaközi római katolikus vallású sváb lakosok lelki gondozását kezdetekben a mezőfényi plébánia végezte, majd 1800-ban az akkor megalakult szaniszlói plébánia fíliája lett. Hám János (1781–1857) „az építő püspök”, a szatmári római katolikus egyházmegye „második alapítója”, 1840-ben megalapítja a csomaközi plébániát, majd támogatásával épül fel az új templom 1854–1856 között. A templom tervezője Tischler Albin (1810–1884) tb. kanonok, esperes, csanálosi plébános (1852–1884), számos más katolikus templom tervezője, A csomaközi új templomot Veres János mérki plébános áldotta meg 1856. augusztus 20-án, úgyszintén Szent István király tiszteletére.
A 19. század során stagnáló lélekszámú kicsiny református gyülekezet a századfordulótól folyamatosan apadt, az elhalás és a kivándorlás következtében a csomaközi egyházközség napjainkra gyakorlatilag megszűnt.
Anyakönyvei 1832-től.
Csomaköz Római Katolikus plébánia a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, Nagykárolyi Főesperesség, Nagykároly II. Esperesi kerületéhez tartozik,
Elérhetőség: Csomaköz, Fő utca 317. Telefon: 0261-821228.
Titulusa Szent István király
Plébánosa: 2013-tól Starmüller Ferenc szentszéki tanácsos.
Polgármesteri Hivatal: 447262 Csomaköz/ Ciumesti Fő utca 341. Telefon: 0261-821280,
Mobil 0744-397825, villámposta primariaciumesti@yahoo.com.
Polgármester: Schwarczkopf János (Magyar Polgári Párt, MPP), mobil 0743-075410
Villámposta: primarciumesti@cjsm.ro.
Alpolgármester: Dohi Ferenc (NDF), telefon: 0743-739868. Villámposta:
viceprimarciumesti@cjsm.ro
Titkár/jegyző: Silaghi Erika. Telefon: 0745-655591. Villámposta: secretarciumesti@cjsm.ro
Helyi tanács: Német Demokrata Fórum 5 mandátum, Magyar Polgári Párt 4 mandátum
Alakulás 2015. Létrehozója Hermann Szabolcs Budapesten élő zenész, karmester.
Cél, tevékenység: a csomaközi zenei élet fellendítése, hagyományápolás
Elérhetőség: Csomaköz (Ciumești) 485, telefon 00 36 30 9453777 (HU), villámposta: hermannszabolcs@yahoo.com.
Vezető: Hermann Szabolcs
A római katolikus egyház mellett működik
Szállás helyben nincs. A közelében, Csanáloson (West Motel), vagy Nagykárolyban.
Varga E. Árpád (Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. II. Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy megye. Népszámlálási adatok 1850/1869–1992 között, Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, 2000.)
Emődi Tamás: Csomaköz, református templom. In: Kollár Tibor (szerk.) Középkori építészet Szatmár vármegyében. Bp. 2011.
Borovszky Samu: Szatmár vármegye monográfiája. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/szatmar-varmegye-17E72/szatmar-varmegye-kozsegei-vende-aladar-17FE9/csomakoz-18051/
http://www.temple-tour.eu/hu/csomakoz/71
http://e-castellum.eu/url/Csomakoz
https://hu.wikipedia.org/wiki/Csomak%C3%B6z
https://travelminit.hu/hu/szallas/csomakoz
https://sites.google.com/site/csomakozeskornyeke/home/toertenelmi-es-kulturalis-kalauz