Civiltérkép

Aranyosmeggyes (románul Medieșu Aurit) falu és községközpont Szatmár megyében. A község hét településből áll: Aranyosmeggyes, Szatmárgörbed (Românești), Szamosberence (Băbășești), Patóháza (Potău), Józsefháza (Iojib), Meggyesforduló (Medieș-Râturi) és Aranyosmeggyeshegy (Medieș-Vii). A 15. században oppidum, mezőváros.

1923-ban kivált belőle Meggyesgombás. Az 1930-as és 40-es években hozzátartozott Szatmárgörbed. 1956-ban kivált belőle Meggyeshegy, Meggyesforduló és Etény. 1966 és 1977 között pedig hozzácsatolták a korábban Józsefházához tartozó Józsefházai szőlőhegyet és Gémestanyát.

Magyar nevének két tagja eredetileg két különböző települést jelölhetett, amelyek idővel egybeépültek. Előbbit először 1271-ben említik Medyes, utóbbit 1292-ben Oronos alakban, az összetett név (Aranyos Megyes) először 1588-ben bukkan fel. Román neve korábban csupán Medieș volt, az aranyos jelentésű Aurit elemet 1918 után, hivatalos névadással adták hozzá.

A középkorban Józsefháza, Szatmárgörbed és Szamosberence történelme hasonló volt: mindhárom falu a hatalmas Móric uradalom része volt. A család kihalása után a többi birtokkal együtt a három falut a Báthoriak örökölték, majd 1609-ben a Csomaközy család birtokába kerültek. A három helység története a 17. század folyamán válik el egymástól. Józsefháza kora újkori történelmének legfontosabb fordulópontja az volt, amikor a Szatmári Béke megkötése után (1711) a Károlyi család birtokába került.

Szamosberence 704 lakost számlál. Szamosberencét birtokosai 1664-ben a Református Kollégiumnak adományozták. Alig két évtized múlva a jezsuita rend birtokába került, majd ennek betiltása után királyi birtokká válik. A 19. század során, vásárlás révén nyolc nemesi család birtokába került. A Szamos közelsége miatt az 1970-es árvíz teljesen elöntötte, ezt leginkább a hagyományos vályogból épült házai szenvedték meg.

Józsefháza – 2002-ben 1140 lakost tartottak nyilván. A középkor folyamán a meggyesi uradalom része, később a Károlyi család birtoka volt. A 18. században svábokat telepítettek be, akik 1896-ban római katolikus templomot építettettek. Ortodox templom 1880-ban épült, egy 18. századi fatemplom helyére, aminek oltárköve napjainkban is látható. Református temploma 1797-ben épült.

Patóháza a második legnépesebb falu a községben, 1164 lakost jegyeztek a 2002-es népszámláláskor. 1215-ben említik először, akkor még Magasmart néven. Református templomát 1896-ban építették, ortodox templomát 1879-ben szentelték fel. Néhány nagybirtokos családnak, mint a Teleki, Bánffy vagy a Wesselényi, ugyancsak volt itt része. Patóházán hagyományos építésű házakat nem nagyon találunk, javarészük 1970 után épült

Józsefháza kora újkori történelmének legfontosabb fordulópontja volt, amikor a Szatmári Béke megkötése után (1711) a Károlyi család birtokába került. Követve a nagykárolyi uradalomban bevezetett gazdaságpolitikát, a család ide is sváb nemzetiségű lakosságot telepített. A német ajkú lakosság emelte Józsefháza Szent Istvánnak szentelt római katolikus templomát 1896-ban. Józsefháza református temploma 1767-ben épült. Eredetileg fatornya volt amelyet 1819-ben emeltek, majd később elbontották.

Szatmárgörbed a középkorban a megyesaljai uradalom része, 1629-ben a Károlyi grófok tulajdonába került és maradt is majd egy évszázadon át, egészen a 18. századig. Az ezt követő időszakból nem lehet tudni a birtokosok személyét, a 20. század elején a faluban már egy nagyobb földbirtokos sem volt.

Szamosberencét birtokosai 1664-ben a Református Kollégiumnak adományozták. Alig két évtized múlva a jezsuita rend birtokába került, majd ennek betiltása után királyi birtokká válik. A 19. század során, vásárlás révén nyolc nemesi család birtokába került. A Szamos közelsége miatt az 1970-es árvíz teljesen elöntötte, ezt leginkább a hagyományos vályogból épült házai szenvedték meg.

Meggyesforduló és Aranyosmeggyesihegy a II. világháború utánig Aranyosmeggyes része volt. A község legfiatalabb településeiként csak 1956-ban váltak önállóvá.

 Földrajzi betájolása

Aranyosmeggyes község a Szamos bal partján fekszik, 22 km-re keletre a megyeközponttól. A DJ192-es megyei úton, valamint a Szatmárnémeti–Nagybánya vasútvonalon közzelíthető meg. Szomszédos települések: Szatmárudvari, Sárközújlak, Avasújváros, Apa, Kolcs. A falu területén található a Szamos két partját összekötő rév.

Már az őskorban is lakott település volt, számos régészeti lelet kötődik Aranyosmeggyeshez. Ezek közül a legismertebb a dák égetőkemence. Az Avas és a Szamos völgyének határán fekvő Aranyosmeggyes település története több szempontból is eltérő a szomszédokétól. Az itteni Szamos rév miatt, Aranyosmeggyes központi szerepet töltött be a középkortól a 20. századig, az állandó hidak megépítéséig Szatmárnémetiben és Erdőszádán. Valószínűleg az előnyös fölrajzi helyzet miatt hozott ide 1271 körül V. István király telepeseket a Német Birodalomból, különböző kiváltságokat adományozva nekik. Az ekkor kiadott kiváltságlevél egyébként Aranyosmeggyes első írásos említése. A település kiváltságolt jellege csak időleges volt, mert 1280-ban már Moys nádor birtokaként szerepel, aki vejére, Móriczra hagyta.

Jó egy évszázaddal később öt pápai oklevél szolgáltat fontos információkat a település történelmére vonatkozóan. Jól ismert tény a régió településeire vonatkozó középkori források ritkasága, éppen ezért az Aranyosmeggyesre vonatkozó dokumentumok sora egyedinek számít. Pontos időrendi kapaszkodók hiányában csak töredékesen rekonstruálható a vázolt történet, sajnos sok még a fehér folt. Az oklevelek szerint pontosan meg nem határozott időszakban, de még 1215 előtt, a magyar királyság elfoglalta Meggyes helységet a románoktól. Az uralkodók, elsősorban a ferences rendre támaszkodva, erőteljes térítő tevékenységet folytattak a 13. század során, de Meggyes vidékén érezhető eredmény csak 1370 körül született, Simon bán özvegye Meggyesaljai Katalin közreműködésével, aki anyagilag és erkölcsileg is támogatta a ferences misszionáriusok tevékenységét. Katalin folyamodványai révén született a szóban forgó öt pápai oklevél, amelyben több egyházi kiváltságot és felmentést szerzett az aranyosmeggyesi uradalom területén működő katolikus plébániák részére. Így, többek közt a pápai tized nagyobb része a helyi kiváltságolt plébániákon maradt, ezek fenntartására és felszerelésére, szemben az addigi gyakorlattal, mely szerint ez a felettes hatóságokhoz kellett jusson. Ezenkívül a hívek lelki gondozásának megfelelőbb ellátására a pápa megengedte a vidéken élő ferenceseknek, hogy a megyés püspöknek vagy a pápának fenntartott bűnbocsánatot is adományozhassanak.

A középkori Magyarország e határszéli uradalma iránt tanúsított speciális pápai figyelem, amelynek egyébként az Aranyosmeggyesről fennmaradt források is köszönhetőek, egy szélesebb, a 14. század második felében Nagy Lajos király támogatásával zajló katolicizálási akció része.

1280-ban Aranyosmeggyes Poknembéli Móric családra száll. A Győr vármegyéből származó család, Miklós nevű tagja révén kerül Szatmár megyébe, mivel részt vett a IV. Béla király és fia V. István között kialakult konfliktusban. Az idősebb király szemében kegyvesztett Miklós erre a vidékre menekült, leszármazottaiból alakult a Pok nemzetség meggyesi ága, akiket a 14. századtól Móricz családként ismertek. Ők birtokolják Aranyosmeggyest és a környéken kialakuló uradalmat egészen 1490-ig, a család kihalásáig. Két évvel később házassági kapcsolatok révén a Báthoriak öröklik a kihalt család birtokainak nagy részét.

Ebben az időben Aranyosmeggyes uradalmi központá vált és mezővárosi (oppidum) rangot is kapott. Több mint 100 település alkotta az uradalmat, az Avasban és a Szamos mindkét partján fekvő falvakkal Szinérváraljától, illetve Szamosveresmarttól kezdve egészen Szatmárudvariig és Kolcsig.

1500 körül ferences kolostora és a 16. század elején iskolája is működött. A Moróc család kihalása után az uradalom a Báthori-család két tagjáé (ecsedi Báthori István és András). Ezt követően a Báthori család három ága pereskedett az uradalomért 1520-ig, amikor is felosztották maguk között.

A szilágysomlyói Báthoriak után a Lónyai család birtokába kerül az aranyosmeggyesi uradalom. 1598-ban Székely Györgynek nyolcvanegy, Báthori Istvánnak nyolcvan jobbágycsaládját írták össze benne. A Báthoriak birtoklásának Aranyosmeggyesen Báthori András halála vetett véget, akitől leányágon Lónyay Zsigmond örökölte.

Lónyai Zsigmond, Bereg és Kraszna vármegyék főispánja Bethlen Gábor erdélyi fejedelem diplomatája volt, ő kezdi kiépíteni a település központjában álló, ma már romos reneszánsz kastélyt. A délkeleti szárnyban volt a kastély nagyterme. A források szerint ennek a teremnek a mennyezete aranyozott volt, innen eredeztetik a település nevében szereplő „aranyos” jelzőt is. Lónyai Zsigmond halála után, fiúörökös hiányában, a leányokra szált a kastély. Kemény János fejedelem feleségére Annára, háromnegyed rész, míg testvérére Margitra egy negyed rész jutott. Kemény János erdélyi fejedelemnek legkedveltebb tartózkodási helye volt az aranyosmeggyesi kastély.

1660-ban Iszmail budai pasa ágyúk nélkül megostromolta. Halála után, 1662. február 16-án, párthívei itt választották vezérükké Kemény Simont.

A fejedelem halála után, 1669-ben, Anna belekeveredett a helyi kuruc mozgalomba, amelynek során a szatmári várban állomásozó német garnizont is támadás érte. A vidék hányatott történelmét mutatja az ebben az időszakban elásott török pénzekből álló kincslelet is. Anna lázadását a király teljes vagyonelkobzással büntette, a birtokok a királyi kincstár kezelésébe kerültek. Annát végül rehabilitálták és élete végén visszakapja elkobzott javait, köztük a kastélyt is. Rövid időn belül bekövetkezett halálával a kastély háromnegyed része ismét a királyra szállt.

1706 elején Ráday Pál itt tárgyalt az erdélyi rendekkel egy erdélyi konföderáció megkötéséről.

Az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb épülete, az aranyosmeggyesi Lónyai-kastély. A Wesselényi családnak sikerült a teljes kastély birtokába jutnia egy részét örökségként, a többit vásárlással szerezték meg. A 18. század végén, a 19. század elején a kastélyt a Teleki család örökölte, de nem lakott ott a család egyik tagja sem. 1920 körül a kastélyt II. Károly román uralkodó vásárolta meg, majd ezután állami tulajdonba került.

Az uradalmat 1732-ben Wesselényi Ferenc örökölte és 1740-ben kiváltotta a zálogot, amelynek fejében az 1660-as évek óta a kamara igazgatta. A 19. század elején a Wesselényi, a Teleki, a Károlyi és a Becsky családnak volt benne nagyobb birtoka.

A 19. század folyamán ismét mezőváros volt, forgalmas vásárral.

1845-ben pedig parasztfelkelés zajlott le itt. Az 1890-es években új parcellákra több százan települtek be.

Gazdaság

A mezőgazdaság is fontos volt a községben, de voltak és vannak ipari vállalkozások is, így fafeldolgozás, bútorgyár, bentonitfeldolgozás, cipőgyár. A mezőgazdasághoz kötődik a Zetea cujka- és pálinkagyár.

Népességének történeti alakulása az egyes településrészek el- és hozzácsatolása miatt nehezen követhető. Zsidó lakosokat először 1754-ben említettek. Hitközséget a 18. század végén szerveztek, zsinagógát csak 1850 előtt építettek és saját rabbit 1860-tól tartottak. Kis jesiva is működött benne.

Az elmúlt másfél évszázadban két jelentős népességgyarapodás történt; az 1890-es években parcellázás folytán több száz fővel nőtt a falu népessége.

Varga E. Árpád statisztikái szerint Aranyosmeggyes község lakossága a következők szerint alakult az idők során:

 

1880

1890

1900

1910

1920

1930

1941

1956

1966

1977

Összes

5628

6098

7084

7186

7152

7212

7967

8235

8537

8259

Román

3568

3730

4352

4479

5159

4973

3704

6296

6715

6546

Magyar

1862

2119

2680

2706

1093

1818

3874

1799

1814

1695

Német

127

1

10

1

363

15

15

43

1

14

Zsidó

    

453

311

302

21

2

1

Roma

     

83

21

67

2

 

A községközpont lakossága 2253 (1880) és 4450 (1941) között mozgott, 1977-ben 2946 volt.

1992-ben az összlakosság 7015 volt, román 5556, magyar 1222, német 85, zsidó 1, roma 150.

2002-es adatok: 7249, ebből román 5691, magyar 1337, német 36, roma 184.

2011-es adatok: 6683, roman 4924, Magyar 1007, roma 474, német 8.

A 16. század elején már volt iskolája.

A világháborúk között izraelita koedukációs Polgári Iskola működött a faluban.

A községközpontban működik a George Cosbuc Általános Iskola. A község falvaiban további iskolák működnek: Józsefházán és Patóházán magyar oktatással.

Az utóbbi években új épületet kapott a községközpont, itt elemi mosztályok, napközi működik.

George Cosbuc Általános Iskola

Elérhetőség: Aranyosmeggyes, Fő u. 551. Telefon: 0261-842637. Villámposta: edumedies@yahoo.com. Mobil: 0728-951782.

Igazgató Monica Chis

Aligazgató Kánya Júlia.

A községközpont iskolájában nincs magyar nyelvű tanítás. A község két falujában: Patóházán van magyar elemi tagozat és Józsefházán van 1-8 osztályos magyar tagozat. A község lakosságának 18,44%-a magyar, és a születések számát megvizsgálva a demográfiai csökkenés megállni látszik, átlagban 16 magyar gyerek születik évente a községben, amely egy elsős osztály utánpótlását tudja biztosítani. Azonban két elemi tagozaton csak összevont osztályokban lehet oktatni ezzel a létszámmal. Józsefháza fél osztályt, Patóházán szintén fél osztályok indítására van lehetőség.

Régészeti leletek:

Az Aranyosmeggyes községet alkotó falvak határában nagyszámban kerültek elő régészeti leletek. Itt található Szatmár megye legismertebb és egyben leginkább feltárt lelőhelye a Şuculeu határrészben. Ugyanakkor a község területén talált legrégibb leletek az Aranyosmeggyes és Patóháza között fekvő Schweitzer tagból származnak. 2003-ban, az Aranyosmeggyes–Nagyvárad gázvezeték nyomvonalának ásása közben fedeztek fel itt öt lakóházat és néhány hulladéktároló gödröt. A leletek a Szamos teraszán fekvő késő neolit telepből származnak. Az Aranyosmeggyes és Patóháza között húzódó teraszt a késő bronzkor és a kora vaskor idején, a Felsőszőcs és a Gáva kultúrák időszakában is lakták. A római korban Aranyosmeggyes község területét sűrűn lakta egy dákokból (szabad dákok) és germánokból (vandálok, gepidák) álló népesség. A régészeti leletmentés során egy római kori települést is feltártak. A település falusi típusú, szórt jellegű szerkezettel.

Aranyosmeggyesen, a legelőn egy helybeli egy cserépkorsóba rejtett dák ezüstpénzekből álló kincsleletet talált 1903-ban. A 107 darabos pénzleletből az akkori iskolaigazgató 43 darabot mentett meg, amelyeket a budapesti Nemzeti Múzeumnak adott át. A leletnek mind a mai napig óriási jelentősége van, mivel az érmék különleges típusba tartoznak, amelyet a lelőhelyről „aranyosmeggyesi” típusnak neveznek. Az érméket valószínűleg a mai Kárpátalja (Ukrajna) területén fekvő kiskoppányi várban verték.

Várkastély

Az első vár az Árpád-korban épült és sokáig Jákóvárnak is hívták. Reneszánsz kastély, amelyet Lónyai Zsigmond építtetett. A középkori várat a 16–17. században, több szakaszban átépítették. A legfontosabb építési periódus Lónyay Zsigmond birtoklásának idejére, (1630–1657) Az általa átalakított várkastély négyszögletes alaprajzú, kétszintes építmény volt, négy sarokbástyával, kaputoronnyal, belső udvarral és a középkori vár árokrendszerével, amit a szatmári császári őrség 1670-ben lerombolt. Megmaradt részei 1707-ben leégtek, majd Wesselényi Ferenc 1732 után újjáépítette és a 19. században még lakták. Majd elromosodott, végül 1940 és 44 között részben felújították, de a német csapatok felgyújtották. Ma is romos állapotú, négy sarokbástyás sáncművének részletei láthatók a környező kertekben.

A szilágysomlyói Báthoriak után a Lónyai család birtokába kerül az aranyosmeggyesi uradalom. Lónyai Zsigmond, Bereg és Kraszna vármegyék főispánja Bethlen Gábor erdélyi fejedelem diplomatája volt, ő kezdi kiépíteni a település központjában álló ma már romos reneszánsz kastélyt. A nagy építkező fejedelem által meghonosított olaszos stílusban, a kor divatjának megfelelően épült az aranyosmeggyesi kastély, szabályos négyszögű elrendezésben. Négy szárnya belső udvart zár körül, a négy sarkon egy-egy ó-olasz stílusú bástya, szerű toronnyal. Erődítése a még ma is megfigyelhető árokrendszerből és a kastély körül kiépült körítő falból állt, felvonó hidas bejárattal. A külső udvaron több épület is volt a források szerint, de pontos funkciójukat nem lehet ma már megállapítani. A háromszintes délkeleti szárny képezi a főhomlokzatot. Középen, a bejárat felett egy szinttel magasabb torony áll. A harmadik emelet a többi szárnyra is kiterjed, de itt valójában egy padlásteret jelent, amelyet eredetileg zsindellyel fedtek és védelmi szerepet is játszott, mivel lőrésekkel látták el. A kastély négy szárnya közül három alatt biztosan volt pince. Napjainkra már csak részleteiben maradt fenn a homlokzat díszítése, a leghatásosabb a főbejárat két rozettás kőoszloppal, fölöttük timpanonnal, amelyben egykor a Lónyai család címere állt. Az ablakkeretek fölött is rozettás és indadíszes timpanon van. A kastélyon belül a második emeleten volt a birtokos család lakosztálya, a földszinten laktak a szolgák, itt voltak a konyhák és a kamrák. A délkeleti szárnyban volt a kastély nagyterme. A források szerint ennek a teremnek a mennyezete aranyozott volt, innen eredeztetik a település nevében szereplő „aranyos” jelzőt is.

A kastély első ismert helyreállítására 1941-ben került sor, Lux Géza műépítész irányításával. 1944-ben az épületet katonai kórházként használták, és miután a német csapatok visszavonultak, felgyújtották, így került a máig tartó romos állapotba. Az utólagos restaurálási törekvések részlegesek és elégtelenek voltak: 1957-ben a rom falait betoncsíkkal koronázták, 1999- ben erősen tönkrement ablakkereteit fagerendákkal támasztották alá.

Népi építészeti

szempontból a legérdekesebb épületek a 20. század elején és a két világháború közötti időben épített sváb porták. A házak hosszú-típusúak, vályogból építettek és teljes hosszuk előtt tornác van. Ritkábban a ház előtt is tornác van, amelynek fa- vagy téglaoszlopai gyakran díszítettek. Ugyancsak jellegzetes az öntöttvas tornácoszloptalp. Ezek a sváb házak 5–10 egymásba nyíló helyiségből állnak (lakószobák, előszobák, konyha). A jellegzetes nagyobb terű lakások általában két-három generációnak is hajlékot biztosítottak.

Református templom

1892-ben épült, egy 1774-ből való fatemplom helyén. Építéséhez felhasználták a Báthoriak által építtetett kőtemplom köveit.

Józsefháza a régi orthodox templom bejárata előtt egy 1793-ból származó síremlék, egy félig a földbe süppedt kereszt, Günther Franciska emlékére.

Nichita Stanescu emléktábla

1980-ben járt itt – az emléktáblát 2018-ban állították.

Deportáltak emléktáblája

A józsefházi római katolikus templom déli falán emléktábla található, amely az 1945 január 3-án a Szovjetunió munkatáboraiba deportált német származású helybéliek nevét örökíti meg.

Boros kúriája

 Boross Ignác építtette 1869-ben, később Boros Zoltán átalakíttatta.

A községben kultúrotthon működik. Itt rendezik meg a település kulturális, oktatási illetve szociális jellegű programjait. Jelenleg egy, az iskolaelhagyással kapcsolatos, EU-s pénzekből futtatott projektnek a helyszíne. Az épület régi, ráférne a felújítás, bár 10 éve már végeztek javításokat az épületen.

Könyvtár. Alapítás 1950, 1973-tól a kultúrotthon épületében. Könyvtáros Mariana Bădescu.

Elérhetőség: Aranyosmeggyes Vár u. 159. Telefon: 0261-842080.

Rendezvények:

  • Községi Napok – a 2000-es években indult, augusztus végén tartják
  • Szilvafesztivál – nem önálló, a Községi Napok társrendezvénye.

A községben vegyeskar működik.

Itt született:

  • Medgyesi Pál (1604 – Sárospatak, 1663) református teológus, fordító, írő, I. Rákóczi György udvari papja
  • Visky S. Béla (1961 – ) református lelkész, kolozsvári teológiai tanár, teológiai szakíró, műfordító, költő.

Józsefházán  született

  • Simpf János (1951 – Gyulafehérvár, 1989) római katolikus pap, tanár és költő.

1741-ben 36 görög katolikus román családot írtak össze benne. A görögkatolikusok 1753-ban emeltek maguknak fatemplomot.

A községközpont nak1880-ban 2253 lakosa volt, ebből 1613 volt román, 554 magyar, 47 cigány és 32 német anyanyelvű; 1626 .görögkatolikus, 315 zsidó, 229 református és 80 római katolikus vallású.

2002-ben 2704 lakosából 2369 volt román, 298 magyar és 30 cigány nemzetiségű; 2271 ortodox, 238 református, 67 görögkatolikus, 56 római katolikus és 46 pünkösdi hívő.

  • Aranyosmeggyesi református templom, 1892-ben épült. A régi, középkori eredetű templom az évszázadok során romossá vált, ezért a gyülekezet elhatározta, hogy sorsára hagyja és újat épít. A középkori templomról egy rajz maradt fent, amelyen látszik, hogy gótikus stílusban épült, ablakai csúcsívesek és sokszögű szentélye támpilléres volt. A mai templom is utánozza a gótikus stíluselemeket. A hajó díszítését a gótikus ihletésű csúcsíves ablakok és a támpillérek váltakozása adja. A hajóba illeszkedő tornyot két dekoratív jellegű támpillér választja el a homlokzattól, a felső szinten egy óra is van. A főbejárat fölött található az építés (1892) dátuma és a felújítás (1927) éve. A görög katolikus templom az utóbbi években épült, 2002 július 21-én szentelték fel.

Református lelkész: Tolnai János, mobil: 0741-435735, villámposta: tolnaijanos@yahoo.com

  • Az aranyosmeggyesi ortodox templom 1892-ben épült és Szűz Mária születésének szentelték. A külső felújítása és a festmények a felirat alapján 1982–1986 között készültek. Belső festményei is meglehetősen újak: 1988–1991 között készültek.
  • Református templom Patóháza. A források szerint Patóházának már a 14. században volt temploma, a mai református templom a főhomlokzat timpanonjának felirata szerint 1896-ban épült. Bútorzatának legértékesebb darabjai a padok és az úrasztala, amelyen az adományozók nevét (Tóth Mihály és Vass Éva), valamint a készítés évszámát (1837) örökítették meg.
  • A patóházi ortodox templomot 1879-ben építették.
  • Római katolikus templom Józsefháza (Szent Istvánnak szentelt) Az ide telepített német ajkú lakosság emelte 1896-ban. A templom nyugati homlokzatához épített két torony később, 1913-ban készült el. Az épület monumentalitását hatalmas hajó és a főbejárata fölött elhelyezkedő háromszögű timpanon adja.
  • Józsefháza ortodox templomát 1889-ben építették és Szent Mihály és Gábor Arkangyaloknak szentelték. Korábban, a mai épület közvetlen szomszédságában, egy 1750-ben emelt fatemplom állt, melynek oltárköve ma is látható. Az új templom jellegzetességét a hajójából kinövő nyolcszögű, hagymakupolás torony adja. Az épület északnyugati részén,
  • Józsefháza református temploma 1767-ben épült. Eredetileg fatornya volt amelyet 1819-ben emeltek, később elbontották. A mai hajóhoz ragasztott torony mindkét oldalát támpillérek díszítik és két asszimetrikusan elhelyezett, négyszögű, ablakos tornyocskája van a hajó magasságában. A torony felső szintjének minden oldala nagyméretű ikerablakokkal és órával ellátott.
  • Szatmárgörbed Szent Demeternek szentelt ortodox temploma 1870–1871 között épült. A templom előtt egy fa haranglábat emeltek.
  • A szatmárgörbedi református templom 1898-ban épült. Főbejáratához oszlopcsarnok vezet három árkáddal. Tornya a hajó része, órával és lanternával, felső szintjén minden oldalon egy-egy ablakkal. Főhomlokzatán, az árkádok fölött az építés (1898) és a felújítási éve (1998) van feltüntetve.
  • A szamosberencei ortodox templomot 1892-ben építették és Szent Demeter tiszteletére szentelték.
  • A meggyeshegyi ortodox templomot 1952-ben emelték és Szent Demeternek szentelték. A templomépítés előtt a hívek adományaiból egy mozgó oltárt építettek, amelyet, amikor a józsefházi pap istentiszteletet tartott a faluban, a falu különböző házaiban állítottak fel. A mai templomot vályogból építették és bádoglemezzel fedték.
  • A meggyeshegyi református templom a 20. század második felében épült kőből.Arányai, vakolatlan falai, egyhajós egyszerű alaprajza, a torony hiánya középkori jelleget kölcsönöz a templomnak. Az oltár középvonalában található ablakát befalazták. Harangja őrzi az öntőmester nevét (König E.), valamint öntésének helyét és idejét (Arad, 1911).

A községháza a 19. századi Grosz-kúria épületében működik.

Polgármesteri hivatal

Elérhetőség: Aranyosmeggyes, Fő u. 157. Telefon: 0261-842080. Villámposta: primaria@mediesuaurit.ro, Honlap: www.mediesuaurit.ro

Polgármester: Marian Torok (helyettes)

Alpolgármester: Marian Torok

Jegyző/titkár: Muresan Adriana Maria.

Villámposta: primar@mediesuaurit.ro

Helyi Tanács:

  • Szociáldemokrata Párt / PSD 7 mandátum,
  • Nemzeti Liberális Párt /PNL 2 mandátum
  • Liberálisok és Demokraták Szövetsége / ALDE 2 mandátum
  • RMDSZ 2 mandátum (Oláh Szabolcs, ?)
  • Románia Haladásáért Szövetség / UNPR 1 mandátum
  • Népi Mozgalom Pártja / PMP 1 mandátum

A megye civil szervezeteit felsoroló listán (https://listainstitutii.ro/ong-uri-din-satu-mare?act=1&localitate=asc&pag=1) a község 17 egyesülettel szerepel. Egyikről sincsenek részletes adatok, de a nevek alapján egyik sem szolgál magyar közösségi célokat.

Elkezdődtek a munkálatok az aranyosmeggyei vár körüli területen létesitendő park létrehozásához. A község központi területét szeretnék elrendezni, az úgynevezett Kastély teret. A projekt keretén belül szeretnék a romos kastély belsejét kitakarítani és a vár részleges vagy teljes helyreállítását, a Kulturális Minisztérium és az érintett intézmények támogatásával.

Józsefházi bányató – kikapcsolódási lehetőség, strand.

Szállások:

  • Pensiunea Brise panzió – Aranyosmeggyesen (Medieşu Aurit), Szatmárnémeti (Satu Mare) régiójában, a Lónyay-kastélytól 3 km-re,
  • Pensiunea Micul Paradis panzió – terasszal és ingyenes wifivel várja látogatóit. A szálláson éjjel-nappali recepció és étterem is működik.

A történeti leírás forrása: http://tegnap.5mp.eu/web.php?a=tegnap&o=K0hiohkAEE

Jobbik Eszter: Aranyosmeggyes, TDK Konferencia, 2016. https://tdk.bme.hu/EPK/DownloadPaper/Aranyosmeggyes-egy-kastely-pusztulasa-es

Vende Aladár: Szatmár vármegye községei. In Borovszky Samu szerk.: Szatmár vármegye. Budapest, 1908.

Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben: 1541–1720. Budapest – Kolozsvár, 2003

Aranyosmeggyes. Történelmi és kulturális kalauz – kiadja a Megyei Múzeum, Szatmár.

http://www.mediesuaurit.ro/administratie.php

http://www.frissujsag.ro/villa-karul-fesztival-otodszor/

https://www.iskolakveszelyben.ro/tanulmanyok/iskolahalozatok.pdf