Aranyosmeggyes (románul Medieșu Aurit) falu és községközpont Szatmár megyében. A község hét településből áll: Aranyosmeggyes, Szatmárgörbed (Românești), Szamosberence (Băbășești), Patóháza (Potău), Józsefháza (Iojib), Meggyesforduló (Medieș-Râturi) és Aranyosmeggyeshegy (Medieș-Vii). A 15. században oppidum, mezőváros.
1923-ban kivált belőle Meggyesgombás. Az 1930-as és 40-es években hozzátartozott Szatmárgörbed. 1956-ban kivált belőle Meggyeshegy, Meggyesforduló és Etény. 1966 és 1977 között pedig hozzácsatolták a korábban Józsefházához tartozó Józsefházai szőlőhegyet és Gémestanyát.
Magyar nevének két tagja eredetileg két különböző települést jelölhetett, amelyek idővel egybeépültek. Előbbit először 1271-ben említik Medyes, utóbbit 1292-ben Oronos alakban, az összetett név (Aranyos Megyes) először 1588-ben bukkan fel. Román neve korábban csupán Medieș volt, az aranyos jelentésű Aurit elemet 1918 után, hivatalos névadással adták hozzá.
A középkorban Józsefháza, Szatmárgörbed és Szamosberence történelme hasonló volt: mindhárom falu a hatalmas Móric uradalom része volt. A család kihalása után a többi birtokkal együtt a három falut a Báthoriak örökölték, majd 1609-ben a Csomaközy család birtokába kerültek. A három helység története a 17. század folyamán válik el egymástól. Józsefháza kora újkori történelmének legfontosabb fordulópontja az volt, amikor a Szatmári Béke megkötése után (1711) a Károlyi család birtokába került.
Szamosberence 704 lakost számlál. Szamosberencét birtokosai 1664-ben a Református Kollégiumnak adományozták. Alig két évtized múlva a jezsuita rend birtokába került, majd ennek betiltása után királyi birtokká válik. A 19. század során, vásárlás révén nyolc nemesi család birtokába került. A Szamos közelsége miatt az 1970-es árvíz teljesen elöntötte, ezt leginkább a hagyományos vályogból épült házai szenvedték meg.
Józsefháza – 2002-ben 1140 lakost tartottak nyilván. A középkor folyamán a meggyesi uradalom része, később a Károlyi család birtoka volt. A 18. században svábokat telepítettek be, akik 1896-ban római katolikus templomot építettettek. Ortodox templom 1880-ban épült, egy 18. századi fatemplom helyére, aminek oltárköve napjainkban is látható. Református temploma 1797-ben épült.
Patóháza a második legnépesebb falu a községben, 1164 lakost jegyeztek a 2002-es népszámláláskor. 1215-ben említik először, akkor még Magasmart néven. Református templomát 1896-ban építették, ortodox templomát 1879-ben szentelték fel. Néhány nagybirtokos családnak, mint a Teleki, Bánffy vagy a Wesselényi, ugyancsak volt itt része. Patóházán hagyományos építésű házakat nem nagyon találunk, javarészük 1970 után épült
Józsefháza kora újkori történelmének legfontosabb fordulópontja volt, amikor a Szatmári Béke megkötése után (1711) a Károlyi család birtokába került. Követve a nagykárolyi uradalomban bevezetett gazdaságpolitikát, a család ide is sváb nemzetiségű lakosságot telepített. A német ajkú lakosság emelte Józsefháza Szent Istvánnak szentelt római katolikus templomát 1896-ban. Józsefháza református temploma 1767-ben épült. Eredetileg fatornya volt amelyet 1819-ben emeltek, majd később elbontották.
Szatmárgörbed a középkorban a megyesaljai uradalom része, 1629-ben a Károlyi grófok tulajdonába került és maradt is majd egy évszázadon át, egészen a 18. századig. Az ezt követő időszakból nem lehet tudni a birtokosok személyét, a 20. század elején a faluban már egy nagyobb földbirtokos sem volt.
Szamosberencét birtokosai 1664-ben a Református Kollégiumnak adományozták. Alig két évtized múlva a jezsuita rend birtokába került, majd ennek betiltása után királyi birtokká válik. A 19. század során, vásárlás révén nyolc nemesi család birtokába került. A Szamos közelsége miatt az 1970-es árvíz teljesen elöntötte, ezt leginkább a hagyományos vályogból épült házai szenvedték meg.
Meggyesforduló és Aranyosmeggyesihegy a II. világháború utánig Aranyosmeggyes része volt. A község legfiatalabb településeiként csak 1956-ban váltak önállóvá.
Földrajzi betájolása
Aranyosmeggyes község a Szamos bal partján fekszik, 22 km-re keletre a megyeközponttól. A DJ192-es megyei úton, valamint a Szatmárnémeti–Nagybánya vasútvonalon közzelíthető meg. Szomszédos települések: Szatmárudvari, Sárközújlak, Avasújváros, Apa, Kolcs. A falu területén található a Szamos két partját összekötő rév.
Már az őskorban is lakott település volt, számos régészeti lelet kötődik Aranyosmeggyeshez. Ezek közül a legismertebb a dák égetőkemence. Az Avas és a Szamos völgyének határán fekvő Aranyosmeggyes település története több szempontból is eltérő a szomszédokétól. Az itteni Szamos rév miatt, Aranyosmeggyes központi szerepet töltött be a középkortól a 20. századig, az állandó hidak megépítéséig Szatmárnémetiben és Erdőszádán. Valószínűleg az előnyös fölrajzi helyzet miatt hozott ide 1271 körül V. István király telepeseket a Német Birodalomból, különböző kiváltságokat adományozva nekik. Az ekkor kiadott kiváltságlevél egyébként Aranyosmeggyes első írásos említése. A település kiváltságolt jellege csak időleges volt, mert 1280-ban már Moys nádor birtokaként szerepel, aki vejére, Móriczra hagyta.
Jó egy évszázaddal később öt pápai oklevél szolgáltat fontos információkat a település történelmére vonatkozóan. Jól ismert tény a régió településeire vonatkozó középkori források ritkasága, éppen ezért az Aranyosmeggyesre vonatkozó dokumentumok sora egyedinek számít. Pontos időrendi kapaszkodók hiányában csak töredékesen rekonstruálható a vázolt történet, sajnos sok még a fehér folt. Az oklevelek szerint pontosan meg nem határozott időszakban, de még 1215 előtt, a magyar királyság elfoglalta Meggyes helységet a románoktól. Az uralkodók, elsősorban a ferences rendre támaszkodva, erőteljes térítő tevékenységet folytattak a 13. század során, de Meggyes vidékén érezhető eredmény csak 1370 körül született, Simon bán özvegye Meggyesaljai Katalin közreműködésével, aki anyagilag és erkölcsileg is támogatta a ferences misszionáriusok tevékenységét. Katalin folyamodványai révén született a szóban forgó öt pápai oklevél, amelyben több egyházi kiváltságot és felmentést szerzett az aranyosmeggyesi uradalom területén működő katolikus plébániák részére. Így, többek közt a pápai tized nagyobb része a helyi kiváltságolt plébániákon maradt, ezek fenntartására és felszerelésére, szemben az addigi gyakorlattal, mely szerint ez a felettes hatóságokhoz kellett jusson. Ezenkívül a hívek lelki gondozásának megfelelőbb ellátására a pápa megengedte a vidéken élő ferenceseknek, hogy a megyés püspöknek vagy a pápának fenntartott bűnbocsánatot is adományozhassanak.
A középkori Magyarország e határszéli uradalma iránt tanúsított speciális pápai figyelem, amelynek egyébként az Aranyosmeggyesről fennmaradt források is köszönhetőek, egy szélesebb, a 14. század második felében Nagy Lajos király támogatásával zajló katolicizálási akció része.
1280-ban Aranyosmeggyes Poknembéli Móric családra száll. A Győr vármegyéből származó család, Miklós nevű tagja révén kerül Szatmár megyébe, mivel részt vett a IV. Béla király és fia V. István között kialakult konfliktusban. Az idősebb király szemében kegyvesztett Miklós erre a vidékre menekült, leszármazottaiból alakult a Pok nemzetség meggyesi ága, akiket a 14. századtól Móricz családként ismertek. Ők birtokolják Aranyosmeggyest és a környéken kialakuló uradalmat egészen 1490-ig, a család kihalásáig. Két évvel később házassági kapcsolatok révén a Báthoriak öröklik a kihalt család birtokainak nagy részét.
Ebben az időben Aranyosmeggyes uradalmi központá vált és mezővárosi (oppidum) rangot is kapott. Több mint 100 település alkotta az uradalmat, az Avasban és a Szamos mindkét partján fekvő falvakkal Szinérváraljától, illetve Szamosveresmarttól kezdve egészen Szatmárudvariig és Kolcsig.
1500 körül ferences kolostora és a 16. század elején iskolája is működött. A Moróc család kihalása után az uradalom a Báthori-család két tagjáé (ecsedi Báthori István és András). Ezt követően a Báthori család három ága pereskedett az uradalomért 1520-ig, amikor is felosztották maguk között.
A szilágysomlyói Báthoriak után a Lónyai család birtokába kerül az aranyosmeggyesi uradalom. 1598-ban Székely Györgynek nyolcvanegy, Báthori Istvánnak nyolcvan jobbágycsaládját írták össze benne. A Báthoriak birtoklásának Aranyosmeggyesen Báthori András halála vetett véget, akitől leányágon Lónyay Zsigmond örökölte.
Lónyai Zsigmond, Bereg és Kraszna vármegyék főispánja Bethlen Gábor erdélyi fejedelem diplomatája volt, ő kezdi kiépíteni a település központjában álló, ma már romos reneszánsz kastélyt. A délkeleti szárnyban volt a kastély nagyterme. A források szerint ennek a teremnek a mennyezete aranyozott volt, innen eredeztetik a település nevében szereplő „aranyos” jelzőt is. Lónyai Zsigmond halála után, fiúörökös hiányában, a leányokra szált a kastély. Kemény János fejedelem feleségére Annára, háromnegyed rész, míg testvérére Margitra egy negyed rész jutott. Kemény János erdélyi fejedelemnek legkedveltebb tartózkodási helye volt az aranyosmeggyesi kastély.
1660-ban Iszmail budai pasa ágyúk nélkül megostromolta. Halála után, 1662. február 16-án, párthívei itt választották vezérükké Kemény Simont.
A fejedelem halála után, 1669-ben, Anna belekeveredett a helyi kuruc mozgalomba, amelynek során a szatmári várban állomásozó német garnizont is támadás érte. A vidék hányatott történelmét mutatja az ebben az időszakban elásott török pénzekből álló kincslelet is. Anna lázadását a király teljes vagyonelkobzással büntette, a birtokok a királyi kincstár kezelésébe kerültek. Annát végül rehabilitálták és élete végén visszakapja elkobzott javait, köztük a kastélyt is. Rövid időn belül bekövetkezett halálával a kastély háromnegyed része ismét a királyra szállt.
1706 elején Ráday Pál itt tárgyalt az erdélyi rendekkel egy erdélyi konföderáció megkötéséről.
Az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb épülete, az aranyosmeggyesi Lónyai-kastély. A Wesselényi családnak sikerült a teljes kastély birtokába jutnia egy részét örökségként, a többit vásárlással szerezték meg. A 18. század végén, a 19. század elején a kastélyt a Teleki család örökölte, de nem lakott ott a család egyik tagja sem. 1920 körül a kastélyt II. Károly román uralkodó vásárolta meg, majd ezután állami tulajdonba került.
Az uradalmat 1732-ben Wesselényi Ferenc örökölte és 1740-ben kiváltotta a zálogot, amelynek fejében az 1660-as évek óta a kamara igazgatta. A 19. század elején a Wesselényi, a Teleki, a Károlyi és a Becsky családnak volt benne nagyobb birtoka.
A 19. század folyamán ismét mezőváros volt, forgalmas vásárral.
1845-ben pedig parasztfelkelés zajlott le itt. Az 1890-es években új parcellákra több százan települtek be.
Gazdaság
A mezőgazdaság is fontos volt a községben, de voltak és vannak ipari vállalkozások is, így fafeldolgozás, bútorgyár, bentonitfeldolgozás, cipőgyár. A mezőgazdasághoz kötődik a Zetea cujka- és pálinkagyár.
Népességének történeti alakulása az egyes településrészek el- és hozzácsatolása miatt nehezen követhető. Zsidó lakosokat először 1754-ben említettek. Hitközséget a 18. század végén szerveztek, zsinagógát csak 1850 előtt építettek és saját rabbit 1860-tól tartottak. Kis jesiva is működött benne.
Az elmúlt másfél évszázadban két jelentős népességgyarapodás történt; az 1890-es években parcellázás folytán több száz fővel nőtt a falu népessége.
Varga E. Árpád statisztikái szerint Aranyosmeggyes község lakossága a következők szerint alakult az idők során:
1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1920 | 1930 | 1941 | 1956 | 1966 | 1977 | |
Összes | 5628 | 6098 | 7084 | 7186 | 7152 | 7212 | 7967 | 8235 | 8537 | 8259 |
Román | 3568 | 3730 | 4352 | 4479 | 5159 | 4973 | 3704 | 6296 | 6715 | 6546 |
Magyar | 1862 | 2119 | 2680 | 2706 | 1093 | 1818 | 3874 | 1799 | 1814 | 1695 |
Német | 127 | 1 | 10 | 1 | 363 | 15 | 15 | 43 | 1 | 14 |
Zsidó | 453 | 311 | 302 | 21 | 2 | 1 | ||||
Roma | 83 | 21 | 67 | 2 |
A községközpont lakossága 2253 (1880) és 4450 (1941) között mozgott, 1977-ben 2946 volt.
1992-ben az összlakosság 7015 volt, román 5556, magyar 1222, német 85, zsidó 1, roma 150.
2002-es adatok: 7249, ebből román 5691, magyar 1337, német 36, roma 184.
2011-es adatok: 6683, roman 4924, Magyar 1007, roma 474, német 8.
A 16. század elején már volt iskolája.
A világháborúk között izraelita koedukációs Polgári Iskola működött a faluban.
A községközpontban működik a George Cosbuc Általános Iskola. A község falvaiban további iskolák működnek: Józsefházán és Patóházán magyar oktatással.
Az utóbbi években új épületet kapott a községközpont, itt elemi mosztályok, napközi működik.
George Cosbuc Általános Iskola
Elérhetőség: Aranyosmeggyes, Fő u. 551. Telefon: 0261-842637. Villámposta: edumedies@yahoo.com. Mobil: 0728-951782.
Igazgató Monica Chis
Aligazgató Kánya Júlia.
A községközpont iskolájában nincs magyar nyelvű tanítás. A község két falujában: Patóházán van magyar elemi tagozat és Józsefházán van 1-8 osztályos magyar tagozat. A község lakosságának 18,44%-a magyar, és a születések számát megvizsgálva a demográfiai csökkenés megállni látszik, átlagban 16 magyar gyerek születik évente a községben, amely egy elsős osztály utánpótlását tudja biztosítani. Azonban két elemi tagozaton csak összevont osztályokban lehet oktatni ezzel a létszámmal. Józsefháza fél osztályt, Patóházán szintén fél osztályok indítására van lehetőség.
Régészeti leletek:
Az Aranyosmeggyes községet alkotó falvak határában nagyszámban kerültek elő régészeti leletek. Itt található Szatmár megye legismertebb és egyben leginkább feltárt lelőhelye a Şuculeu határrészben. Ugyanakkor a község területén talált legrégibb leletek az Aranyosmeggyes és Patóháza között fekvő Schweitzer tagból származnak. 2003-ban, az Aranyosmeggyes–Nagyvárad gázvezeték nyomvonalának ásása közben fedeztek fel itt öt lakóházat és néhány hulladéktároló gödröt. A leletek a Szamos teraszán fekvő késő neolit telepből származnak. Az Aranyosmeggyes és Patóháza között húzódó teraszt a késő bronzkor és a kora vaskor idején, a Felsőszőcs és a Gáva kultúrák időszakában is lakták. A római korban Aranyosmeggyes község területét sűrűn lakta egy dákokból (szabad dákok) és germánokból (vandálok, gepidák) álló népesség. A régészeti leletmentés során egy római kori települést is feltártak. A település falusi típusú, szórt jellegű szerkezettel.
Aranyosmeggyesen, a legelőn egy helybeli egy cserépkorsóba rejtett dák ezüstpénzekből álló kincsleletet talált 1903-ban. A 107 darabos pénzleletből az akkori iskolaigazgató 43 darabot mentett meg, amelyeket a budapesti Nemzeti Múzeumnak adott át. A leletnek mind a mai napig óriási jelentősége van, mivel az érmék különleges típusba tartoznak, amelyet a lelőhelyről „aranyosmeggyesi” típusnak neveznek. Az érméket valószínűleg a mai Kárpátalja (Ukrajna) területén fekvő kiskoppányi várban verték.
Várkastély
Az első vár az Árpád-korban épült és sokáig Jákóvárnak is hívták. Reneszánsz kastély, amelyet Lónyai Zsigmond építtetett. A középkori várat a 16–17. században, több szakaszban átépítették. A legfontosabb építési periódus Lónyay Zsigmond birtoklásának idejére, (1630–1657) Az általa átalakított várkastély négyszögletes alaprajzú, kétszintes építmény volt, négy sarokbástyával, kaputoronnyal, belső udvarral és a középkori vár árokrendszerével, amit a szatmári császári őrség 1670-ben lerombolt. Megmaradt részei 1707-ben leégtek, majd Wesselényi Ferenc 1732 után újjáépítette és a 19. században még lakták. Majd elromosodott, végül 1940 és 44 között részben felújították, de a német csapatok felgyújtották. Ma is romos állapotú, négy sarokbástyás sáncművének részletei láthatók a környező kertekben.
A szilágysomlyói Báthoriak után a Lónyai család birtokába kerül az aranyosmeggyesi uradalom. Lónyai Zsigmond, Bereg és Kraszna vármegyék főispánja Bethlen Gábor erdélyi fejedelem diplomatája volt, ő kezdi kiépíteni a település központjában álló ma már romos reneszánsz kastélyt. A nagy építkező fejedelem által meghonosított olaszos stílusban, a kor divatjának megfelelően épült az aranyosmeggyesi kastély, szabályos négyszögű elrendezésben. Négy szárnya belső udvart zár körül, a négy sarkon egy-egy ó-olasz stílusú bástya, szerű toronnyal. Erődítése a még ma is megfigyelhető árokrendszerből és a kastély körül kiépült körítő falból állt, felvonó hidas bejárattal. A külső udvaron több épület is volt a források szerint, de pontos funkciójukat nem lehet ma már megállapítani. A háromszintes délkeleti szárny képezi a főhomlokzatot. Középen, a bejárat felett egy szinttel magasabb torony áll. A harmadik emelet a többi szárnyra is kiterjed, de itt valójában egy padlásteret jelent, amelyet eredetileg zsindellyel fedtek és védelmi szerepet is játszott, mivel lőrésekkel látták el. A kastély négy szárnya közül három alatt biztosan volt pince. Napjainkra már csak részleteiben maradt fenn a homlokzat díszítése, a leghatásosabb a főbejárat két rozettás kőoszloppal, fölöttük timpanonnal, amelyben egykor a Lónyai család címere állt. Az ablakkeretek fölött is rozettás és indadíszes timpanon van. A kastélyon belül a második emeleten volt a birtokos család lakosztálya, a földszinten laktak a szolgák, itt voltak a konyhák és a kamrák. A délkeleti szárnyban volt a kastély nagyterme. A források szerint ennek a teremnek a mennyezete aranyozott volt, innen eredeztetik a település nevében szereplő „aranyos” jelzőt is.
A kastély első ismert helyreállítására 1941-ben került sor, Lux Géza műépítész irányításával. 1944-ben az épületet katonai kórházként használták, és miután a német csapatok visszavonultak, felgyújtották, így került a máig tartó romos állapotba. Az utólagos restaurálási törekvések részlegesek és elégtelenek voltak: 1957-ben a rom falait betoncsíkkal koronázták, 1999- ben erősen tönkrement ablakkereteit fagerendákkal támasztották alá.
Népi építészeti
szempontból a legérdekesebb épületek a 20. század elején és a két világháború közötti időben épített sváb porták. A házak hosszú-típusúak, vályogból építettek és teljes hosszuk előtt tornác van. Ritkábban a ház előtt is tornác van, amelynek fa- vagy téglaoszlopai gyakran díszítettek. Ugyancsak jellegzetes az öntöttvas tornácoszloptalp. Ezek a sváb házak 5–10 egymásba nyíló helyiségből állnak (lakószobák, előszobák, konyha). A jellegzetes nagyobb terű lakások általában két-három generációnak is hajlékot biztosítottak.
Református templom
1892-ben épült, egy 1774-ből való fatemplom helyén. Építéséhez felhasználták a Báthoriak által építtetett kőtemplom köveit.
Józsefháza a régi orthodox templom bejárata előtt egy 1793-ból származó síremlék, egy félig a földbe süppedt kereszt, Günther Franciska emlékére.
Nichita Stanescu emléktábla
1980-ben járt itt – az emléktáblát 2018-ban állították.
Deportáltak emléktáblája
A józsefházi római katolikus templom déli falán emléktábla található, amely az 1945 január 3-án a Szovjetunió munkatáboraiba deportált német származású helybéliek nevét örökíti meg.
Boros kúriája
Boross Ignác építtette 1869-ben, később Boros Zoltán átalakíttatta.
A községben kultúrotthon működik. Itt rendezik meg a település kulturális, oktatási illetve szociális jellegű programjait. Jelenleg egy, az iskolaelhagyással kapcsolatos, EU-s pénzekből futtatott projektnek a helyszíne. Az épület régi, ráférne a felújítás, bár 10 éve már végeztek javításokat az épületen.
Könyvtár. Alapítás 1950, 1973-tól a kultúrotthon épületében. Könyvtáros Mariana Bădescu.
Elérhetőség: Aranyosmeggyes Vár u. 159. Telefon: 0261-842080.
Rendezvények:
A községben vegyeskar működik.
Itt született:
Józsefházán született
1741-ben 36 görög katolikus román családot írtak össze benne. A görögkatolikusok 1753-ban emeltek maguknak fatemplomot.
A községközpont nak1880-ban 2253 lakosa volt, ebből 1613 volt román, 554 magyar, 47 cigány és 32 német anyanyelvű; 1626 .görögkatolikus, 315 zsidó, 229 református és 80 római katolikus vallású.
2002-ben 2704 lakosából 2369 volt román, 298 magyar és 30 cigány nemzetiségű; 2271 ortodox, 238 református, 67 görögkatolikus, 56 római katolikus és 46 pünkösdi hívő.
Református lelkész: Tolnai János, mobil: 0741-435735, villámposta: tolnaijanos@yahoo.com
A községháza a 19. századi Grosz-kúria épületében működik.
Polgármesteri hivatal
Elérhetőség: Aranyosmeggyes, Fő u. 157. Telefon: 0261-842080. Villámposta: primaria@mediesuaurit.ro, Honlap: www.mediesuaurit.ro
Polgármester: Marian Torok (helyettes)
Alpolgármester: Marian Torok
Jegyző/titkár: Muresan Adriana Maria.
Villámposta: primar@mediesuaurit.ro
Helyi Tanács:
A megye civil szervezeteit felsoroló listán (https://listainstitutii.ro/ong-uri-din-satu-mare?act=1&localitate=asc&pag=1) a község 17 egyesülettel szerepel. Egyikről sincsenek részletes adatok, de a nevek alapján egyik sem szolgál magyar közösségi célokat.
Elkezdődtek a munkálatok az aranyosmeggyei vár körüli területen létesitendő park létrehozásához. A község központi területét szeretnék elrendezni, az úgynevezett Kastély teret. A projekt keretén belül szeretnék a romos kastély belsejét kitakarítani és a vár részleges vagy teljes helyreállítását, a Kulturális Minisztérium és az érintett intézmények támogatásával.
Józsefházi bányató – kikapcsolódási lehetőség, strand.
Szállások:
A történeti leírás forrása: http://tegnap.5mp.eu/web.php?a=tegnap&o=K0hiohkAEE
Jobbik Eszter: Aranyosmeggyes, TDK Konferencia, 2016. https://tdk.bme.hu/EPK/DownloadPaper/Aranyosmeggyes-egy-kastely-pusztulasa-es
Vende Aladár: Szatmár vármegye községei. In Borovszky Samu szerk.: Szatmár vármegye. Budapest, 1908.
Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben: 1541–1720. Budapest – Kolozsvár, 2003
Aranyosmeggyes. Történelmi és kulturális kalauz – kiadja a Megyei Múzeum, Szatmár.
http://www.mediesuaurit.ro/administratie.php
http://www.frissujsag.ro/villa-karul-fesztival-otodszor/
https://www.iskolakveszelyben.ro/tanulmanyok/iskolahalozatok.pdf