A település határában kő- és bronzkori leletekre bukkantak, ami arra utal, hogy egy nagyon régóta (i.e. 15 sz.) lakott terület.

A Borovszky Samu szerkesztette Szatmár vármegye monográfiája így ír a faluról: „oláh és magyar kisközség, a Szamos mellett. Van benne 564 ház és 3019 lakos, kik közül 913 magyar, 2013 oláh, 93 német. Az oláhok gör. katholikusok, a magyarok nagyobbrészt reformátusok, a németek izr. vallásúak.”

A közég neve először egy oklevélben tűnik fel a 13. században. Az Apa nemzettséget 1298-ban birtokosként említik, a helység a nemzetségről kapta a nevét. Később a település a meggyesi uradalom részét képezte. 1414-ben a meggyesi bán fiait, majd 1492-ben Meggyesaljai Mórocz Istvánt és feleségét, Margitot említik. A birtok a Báthoryaké lett a család kihalása után, ezért a szinéri uradalomhoz csatolták. 1629-ben részbirtokot kapott itt Ruszkai Kornis Zsigmond. 1638-ban pedig a szinérváraljaiakkal perlekedtek a Ligeterdőn, amely a Zúgó-patak és a Hó-patak között helyezkedik el.

A 13. század végétől számos családnak is volt itt nagyobb birtoka, olyan családoknak, mint Vécsey, Boros, Gáspár, Katona, Daróczi, Szent-Ivány és Gabányi családok.

Az 1717-es tatárdúlás idején az egész községet felégették. A 18. század végétől kezdve Wesselényi, báró Vécsey, Boros, Gáspár, Katona, Daróczi, Szent-Ivány, Gabányi családoknak volt benne nagyobb birtokuk.

Már a 19. század végén van a községben körjegyzőség és postahivatal

Gazdaság

Az apahegyi bércen értékes kénes és vasas forrás van, az ún. zúgósi forrás. A községben a 19. sz. végén működött hitel- és fogyasztási szövetkezet. A kor színvonalán korszerű pálinkafőzőt létesítettek a helyi gyümölcs, elsősorban szilva, feldolgozására, aminek a kommunizmus vetett véget.

1930-ban a település összlakossága 3050 fő volt, 2340 román és 587 magyar nemzetiségű. Az 1956-os felmérések alapján a 3728 főből 3030 ember románnak, 676 magyar és 1 németnek vallotta magát. Tíz évre rá, 1966-ban csekély változás tapasztalható az arányokban, hiszen a 3687 főből 3102 a román lakosok aránya, 583 a magyaroké és 1 a németeké. 1977-ben csökkenés figyelhető meg, hiszen az összlakosság 3619 főre esik, melyből 2785 román, 529 magyar, illetve 1 német nemzetiségű lakos volt. A csökkenés folytatódik, mivel 1992-re az összlakosság 3138 fő volt, amiből 2273 románok aránya és 464 magyaroké.

A 2002-es népszámlálási adatok szerint a településen 2887-en laktak, melyből 408 magyar, 2049 román, 428 roma és 2 német.

A 2011-es népszámlálás szerint a település népessége 2881 fő, 1816 román, 321 magyar, 382 roma. 

Görögkatolikus egyházi iskola 1846-ban (más forrás szerint 1839-től) már működött itt.

A községi általános iskolát Valise Lucaciuról nevezték el, döntően román tannyelvű, ide járnak a roma tanulók is. A 0-VIII osztályos iskolában jelenleg körülbelül 370 gyermek tanul.

A magyar tannyelvű oktatás csak elemi szinten, egyetlen összevont osztályban létezik. A magyar diákok létszáma alacsony. A negyedik osztály elvégeztével a magyar diákok román nyelven folytatják tanulmányaikat, viszont VIII. osztály befejezése után a Szatmárnémeti református gimnáziumban többen újra magyar nyelven folytatják tanulmányaikat.

Elérhetőség: Str. Morii nr. 609. Tel. 0261-843027.

Igazgató: Olari Delia.

A polgármesteri hivatal honlapján helyi programokról nincs adat.

A faluban született Vasile Lucaciu görögkatolikus pap, író, a románok jogaiért szerkesztett Memorandum egyik aláírója. A faluban emlékét a szülőházban kialakított emlékház és szobor őrzi.

Apa egyik jelentős földbirtokosa, Berenczei Kováts Gyula 1874-ben kúriát építtetett a településen. Egy ideig kisegítő iskolaként működött, 1990 után az örökösök visszakérték.

Apán egy másik kúria is található, amelyet egy szintén jelentős földbirtokos, Szentiványi Gyula építtetett a 19. században. Az államosítás után iskola működött az épületben egésszel 2009-ig. Mivel az örökösöknek nem sikerült visszaszerezniük az ingatlant, ezért jelenleg a település tulajdonát képezi.

Itt született Vasile Lucaciu görögkatolikus pap, író, a románok jogaiért szerkesztett Memorandum egyik aláírója. Emlékét a szülőházban kialakított emlékház és szobor őrzi.

• Katona Klementina (1856–Budapest, 1932) írónő, műfordító és zenekritikus itt született. Édesanyja Kölcsey Ferenc unokahúga. Pályafutása kezdetén zenekritikákat írt, majd 1879-tól elbeszélései, tudósításai jelentek meg (Fővárosi Lapok, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Nemzeti Újság, Magyar Lányok és a Zenelap). A magyar irodalmat német, angol, valamint francia fordításokkal gazdagította. Számos cikkben foglalkozott olyan témákkal, mint a nők érdekeinek védelme vagy egyetemi tanulmányaiknak engedélyeztetése. Cikkeivel hozzájárult, hogy a nők előtt megnyitották az 1895-96-os tanévtől az egyetemek gyógyszerészeti, orvosi és bölcsészeti karait. Főbb művei: Három lyrikus: Horac, Burns, Béranger (1877), Chopin, mint tanár (a Fővárosi Lapokban), Beethoven szerelme (Pesti Napló) és Nemzeti szellem az irodalomban (Pesti Napló).
• Sallay Károly (1947-) tanár, iskolaigazgató, biológiai szakíró és előadó. A középiskolát Szatmárnémetiben végezte, majd tanulmányait a Babes-Bolyai Tudományegyetemen folytatta. 1990-től aligazgató a szilágysomlyói Mezőgazdasági Líceumban. Kutatási területe a Szilágyság növény- és állatvilága, számos tanulmánya jelent meg a hazai lapokban.

Az egyház alakulásának ideje bizonytalan, de bizonyos jelek szerint a reformáció után nem sokkal megalakult a református egyházközség. A református templom gótikus, Báthory Zsuzsanna kezdeményezésére épült a 16. században. A források szerint a templom befejezési éve 1640-re tehető. Az 1717-es tatárjárás idején pusztult el, azonban 1750 és 1759 között adományokból újraépítették. A hatszögű sisakos torony 37 m magas és két harag található benne, melyek közül a régebbi harangot 1634-ben öntötték. A faragott kőszék 1752-ből, az úrasztala 1810-ből, az orgona pedig 1848-ból származik. A templomot 1,5-2,5 m magas kőkerítés veszi körül. 1800-ban villám csapott a tornyába s egyik szögletét lesodorta; a torony eredeti alakjában van meg, de a templom sok átalakításon ment át.

Jelenleg az Apai Református egyházközsége 260-270 tagot számlál, lelkipásztora Kiss Szabolcs.

Elérhetőségek: Str. Florilor 79, tel. 0261-843375, mobil 0745-301743, villámposta szabolcs03@yahoo.com

A görögkatolikus templom 1870 körül épült.

Polgármesteri hivatal: Apa, Nr. 132. Telefon/Fax: 0261 843001, 0261 843366, 0261 843212, honlap: http://primaria-apa.eu/  

Polgármester: Trandafir Vasile Radu.

Helyi tanács: a 11 fős testületnek egy magyar tagja van, Nagy József (RMDSZ)

Egy Szatmár megyei adatbázisban több apai szervezet szerepel, van közöttük sportegyesület, állattenyésztők egyesülete, szolgáltatást biztosító egyesület (földgáz). Egyikről sincsenek részletes adatok, egyik sem tűnik magyar érdekeltségűnek.

A településen található a Homokbányai tó, amely azután alakult ki, hogy a Szamos-völgyéből kibányászott homok egy gödröt hagyott maga után. Kedvenc kirándulóhely. A tó közelében lehet kempingezni, valamint a halászat és a vízi sportok is megengedettek. Étterem és szálláslehetőség is található a tó mellett, van kemping, tusoló és illemhely is. Lehet halászni, hiszen a tóban harcsát telepítettek, de vízi sportot is űzhet bárki, csak nem szabad elfelejteni, hogy itt homokbánya volt, és emiatt a tó feneke nem stabil.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Apa_(település)

https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_nemzetisegi_Erdely_1930_1992/?pg=217&layout=s&fbclid=IwAR0ofxeurt28n4aA89obYzjAAWGG9-sHGESnQLevcZq1f3YffmxTBqGhPrk&query=Apa

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szatmár_megye_községeinek_listája

https://www.iskolakveszelyben.ro/m_szatmar.html

http://primaria-apa.eu/hu

https://www.welcometoromania.eu/Romania/Romania_index_m.htm