Civiltérkép

Sárközújlak, románul Livada. Sárközújlakot hosszabb városiasodási folyamat után 2006-ban emelték városi rangra. Négy településből tevődik össze: Sárközújlak, Gombástanya (vagy Meggyesgombás), Adorján és Felső-Liget (vagy Kis-Sárköz). Voltak időszakok, amikor Sárköz és Újlak külön-külön önálló település volt, de voltak periódusok is, amikor közös települést alkottak. A román elnevezésnek (Livada) nincs köze a múlthoz, hivatalból kapta, az akkori helyi vezetők nem tudtak megegyezni rövidebb kifejezésben, mert igen bonyolult lett volna a név lefordítása románra.

 

Közigazgatásilag az alábbi településekkel határos: Túrterebes (Turulung), nyugatról Batiz (Botiz), délről Aranyosmeggyes (Medieşul Aurit), Avasújváros (Oraşul Nou), északkeletről Kányaháza. A település neve dokumentumokban a következőképpen fordul elő: Sárkuz (1270), Saarkewz (1490), Wylak (1331), Sacerdos de Wylak (1632), Wylak (1339), Wylak (1789), Sarwzwylak (1828) és Sárközújlak (1829).

 

Földrajzi betájolás. A kisváros Erdély északkeleti részén fekszik, nem messze az ukrán határtól, a Szamos és a Túr folyó közötti mezőségen, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 20 km-re, a DN19-es úton közelíthető meg (ez vezet Pete-Csengersima határátkelő irányába), illetve vasúton a Szatmárnémeti-Bikszád vonalon. A DN 19-es a városkában találkozik a DN 1C-vel, amely Kolozsvártól halad Dés és Nagybánya érintésével Halmi felé.

említése egy 1270-es adománylevélben, amikor is az előző tulajdonos magtalan kihalása után a Móricok, Pók nembeli Moroczoknak is említik őket, kapták meg a falut). A Sárközi, a Morócz, majd a Báthori család, illetve később a Sztáray, valamint a Vécsey család tulajdona. Újlak, Sárközújlak (első említése: 1321) pedig az Újlaky család birtoka, majd a 16. század derekától kezdve több köznemesi családé volt. A Sárközújlakhoz tartozó, a közvetlen szomszédságában lévő, vele össze-épült ősi falvak: Adorjánt (Adrian), első említése: 1262; Felső-Liget (Dumbrava) új keletű, 1921-ben vált ki az aranyosmeggyesi (Mediejul Aurit) határból, és Kis-Sárköz (Livada-Mică) ugyancsak új keletű, 1927-ben létesült telepes község.

Ősi birtokosa a Sárközi család, 1447-ben még Sárközi János volt az ura; de ekkor már a meggyesi uradalomhoz tartozott egy része, s 1490-ben egészen a Moróczoké, akik után a Báthoryak örökölték. Ez időtájt már vámszedő hely volt. Sárközi Mihály 1539-ben török fogságban halt meg, utána Katalin leánya örökölt. 1576-ban Báthory Miklós és felesége kapták meg az egészet; 1610-ben Báthory Gábor erdélyi fejedelem egy részét hívének, Kákonyi Istvánnak ajándékozta. 1629-ben gróf Bethlen István kapta meg. 1640-ben a gróf Bethlen Katáé, ki Albisi Zólyomi Dávid felesége volt; Zólyomi Miklósról, a Dávid fiáról, 1669-ben leányára Krisztinára, báró Perényi Gábor feleségére, ezekről 1700-ban leányukra, Máriára, báró Barkóczy Sándornéra szállott; utánuk 1720-ban leányuk Juliánna, báró Sennyey Pongráczné örökölte, a kinek a leányával 1746-ban báró Vécsey László kapta. Ettől kezdve végig Vécsey birtok. Utolsó a sorban báró Vécsey László, kinek ősi kastélyát 1760-ban építette báró Vécsey István tábornok. A legkiemelkedőbb tulajdonosok között Sárközi János állt, aki maga nagykövet volt a Budai Országgyűlésben, annak idején, amikor Buda várát Hunyadi János vezette. A Vécsey család tevékenységének nyomait máig őrzi a település.

A 20. században anyai ágon a Sztáray család birtokába került, de 1944-ben elhagyni kényszerültek a birtokot, az öreg Vécsey Eszter bárónő azonban nem ment külföldre, a kastélyból kényszerűen kiköltözött; itt halt meg 1951-ben.

Újlak települést a 14. század első felében említik először a kisnemesek birtokában (később jelenik meg a Sárköz előtag a nevében, mely azt jelzi, hogy Sárköz szomszédságában van). Újlak 1463-ban Wylak néven szerepel, ősi nemzetisége az Ujlaky család. 1490-ben a birtok az Ujlaky Domokosé, 1552-ben Ujlaky Sebestyéné, majd 1610-ben Ujlaky Judité. Több család birtokolta az évszázadok folyamán, akik közül a Péchy, Péterfy, Kende és Weisz családokat említjük meg.

1718-es tatármészárlás, felégették, a Károlyi és Perémnyi családok birtokai elpusztultak. Jobbágyokat hoztak a mai Kárpátaljáról. Miután a 18. sz. közepe körül több térségi település, Sárköz is a Vécsey grófok tulajdonába kerül, Vécsey munkaerőt Zemplémből szlovákokat 1787 telepít ide. Majd az 1811-16-os éhinség újabb telepítási hullámot vált ki. A beköltözők elmagyarosodtak (nem volt kényszer), az 50-es évekre teljesen. Étkezés terén máig megmaradtak a szlovák ételek: haluska, zinjanka. Családnevek árdekesen alakultak: Mucha – Muha, Krajňák – Krajnyák – Kranyák, Mat’ejko – Matyiko – Matyiku, Nináč – Nyinács – Ninács, Kochan – Kuchan – Kohán. Kevés a föld, innen is kivándorlás Amerikába a 20. sz. elején.

Gazdasági szempontból a föld volt az alap (híres jó az itteni termőföld), vonzóan híresek voltak szőlőkertjei a környékbeli dombhajlatokon. Határa 16494 k. hold volt a dualizmus idején. De korán megjelent az ipar is. Építőanyag-ipara (uradalmi tégla- és cserépgyár, 1740) és kőbánya, illetve a korán alapított gőzmalma jelentette az urbánus jellegű élet szervezését. Volt itt értékesítő és fogyasztási egyesület. A kommunizmus ideje alatt működött a kavicsbánya, házgyári elemeket is gyártottak betonból és fémből, halastavat működtettek. Mindvégig fontos volt a mezőgazdaság. A mezőgazdaság fejlettségének elismeréseként 1962-ben a községben Mezőgazdasági Kísérleti Állomást rendeztek be.

Kutatások szerint elsősorban Sárközújlakon, illetve az Erdőd – Krasznabéltek – Tasnád vonalon található településeken nagy a termálvízben rejlő potenciál. Ennek kiaknázása még a jövő feladata.

 

A település területét többször pusztították az erre vonuló hadak, melynek következtében lakossága a 18. század végére jelentősen megcsappant. Rutén beszivárgás, majd 18. századi rutén és szlovák betelepítés révén növelték a lakosság számát, innen a falu görögkatolikus és római katolikus híveinek nagy része. A 19. sz. elején (1811-16-os éhinség) Vécsey Miklós báró Szepes környéki német és szlovák telepeseket hozott ide, anyanyelvükön miséző papot is ígért – amit megkaptak.

Fényes Elek Sárközt mégis „magyar-orosz” falunak mondja (1851), 1301 lakosról adott számot, a következő tagolásban: 432 római katolikus, 520 görögkatolikus, 341 református és 8 zsidó. Sárköz esetében a görögkatolikusok nyilvánvalóan „oroszok”, azaz ruténok voltak. Újlakot (Sárközújlakot) viszont 261 la-kosával magyar falunak mondta. 2 római katolikus lakosa mellett 254 református és 5 zsidó lakosról számolt be. Fényes megjegyezi, hogy a településegyüttesben szereplő három község közül Újlak volt a legkisebb, és a legmagyarabb település. Nyilvánvaló, hogy nemcsak emiatt, hanem inkább jó, legkedvezőbb fekvése okán lett a településegyüttes központja. Adorjánt Fényes ugyancsak magyar falunak mondta 405 lakosával, akik közül 12 római és 56 görögkatolikus.

1880-ban 4347 lakosából 3689 magyar, 20 német, 147 szerb, 40 szlovák, 23 román volt.

1966-ban-ban az összlakosság 6669, 1977-ben már 7359, tehát 10 év alatt 690-nel gyarapodott.

Az 1992-es népszámlálás alapján a lakosság 7012, tehát 347 fővel csökkent. A nemzetiségi megoszlása: 4561 magyar, 2190 román, 167 roma, 18 német, 41 ukrán, 1 szerb, 1 sváb, 1 székely stb. Vallási összetétele: 1910 római katolikus, 1908 görög-katolikus, 1143 református, 1943 ortodox, 1 izraelita, 19 Jehova tanúi, egyéb 83. 1992-ben, amikor már visszaállították a görögkatolikus egyházat, a statisztika 1908 görögkatolikus mellett 1943 ortodox lakost is kimutatott. Ennek a két egyháznak összesen 3851 híve volt 1992-ben, ami 1661 fővel több, mint a románság száma (2190). Itt tehát másfélezernél több olyan lakosról van szó, akik nem románok, sem ruszinok („ukránok”), hanem görögkatolikus magyarok.

2002-ben 7004 lakosából 4221 magyar (60,26%), 2409 (34,9%) román és 317 (4,52%) roma, 0,58% ukrán. Szlovák nincs, német nincs.

2011-ben 6639 lakosából 4349 magyar (65,5%), 2272 román anyanyelvű. Sok roma (215-öt számoltak meg) magyarul beszél.

Sárközújlak lakossága nem csökkent az elmúlt tíz esztendőben, hétezernél többen laknak a községben A nem hivatalos adatok szerint a jelenlegi lakosság 63,5%-a magyar, 30,5%-a román, 4,5%-a cigány és 1,5%-a más etnikumhoz tartozó.

1621-től léteznek bizonyító adatok, hogy Sárközön és Újlakon szervezett iskolák működtek, az egyház irányításával. A 18. században az iskolák száma növekedett: a század végére már két református, két római katolikus, két görögkatolikus és egy izraelita (heider) iskola is létezett.

Az irni-olvasni tudók számarányát sokat elmond egy településről. Irni és olvasni tudott 1890-ben az összes polgári népességnek 32,9%-a; 1900-ban 39,4%-a, illetve a hat évesnél idősebb polgári népességnek 1890-ben 40,1 %; 1900-ban 47,3%-a.

A vármegye népoktatásának nagy támogatására szolgál a Széchenyi-Társulat kultúregyesület. 1882-ben alapították a vármegye lelkes és nagynevű fiai: Berenczei Kovács Lajos és Béla, gróf Károlyi István, Schlauch Lőrincz, Kováts Eduárd, Domahidy Ferencz, Ujfalussy Sándor, Jandrisics János, Tabajdi Lajos, gróf Teleki Géza és Sándor, Kende Zsigmond, Luby Géza és Béla, Nemestóthi Szabó Antal, Zanathy Ferencz, Böszörményi Zsigmond, Ilosvay Aladár stb. A társulat jelszava: „Legyen a vármegyének minden lakosa a magyar államiság híve és tudjon magyarul.” Gróf Károlyi István inditványára a vármegye egyszázalékos közművelődési pótadót szavazott meg, melynek 3/4-ed részét a Széchenyi-Társulatnak juttatja. Így érhette el a társulat, különösen a kisdedóvás terén azokat a sikereket, melyeket kevés vármegye ért el.

Az 1920-as években, az impériumváltás következtében, a legtöbb egyházi iskola beszüntette tevékenységét, a településen is. Az 1924-1925-ös iskolai évben a görög-katolikus iskola átvételével megkezdte működését az első román tannyelvű állami iskola, kezdetben két tanítóval, majd később négy tanító közreműködésével. 1932-ben indult az első óvoda, előbb a sárközi, aztán az újlaki részen. A helyi oktatás nagy változáson esett át az 1940-1941-es tanévben, amikor Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, megszűnt a román nyelvű oktatás, helyébe a magyar nyelvű oktatás lépett.

Az 1945-1946-os tanévben újraindult a községközpontban a román nyelvű közoktatás. Az 1948-as iskolai év áprilisában megkezdődött tanügyi reform alapján megszüntették a még létező egyházi iskolákat, beolvasztva ezeket az állami oktatásba. Bevezették a kötelező 7, majd a 8 osztályos oktatást.

Az 1969-1970-es iskolai évben a község központjában beindult a bentlakásos Mezőgazdasági Líceum. Az intézmény eredetileg Szatmárnémetiben alakult 1949-ben, és csak 1960-as évek végén, a mezőgazdasági kutatóállomás miatt költöztették át Sárközújlakra. A sárközújlaki líceumban ma már nincs mezőgazdaság szak: 2000 után, az igények csökkenésével ezt a szakot kivették a tantervből. 2009-ben a tanintézmény felvette a George Bariţiu nevet.

A mezőgazdasági líceum mellett elméleti líceumot is szerveztek, amelyben a főiskolákra-egyetemekre menni szándékozókat képezték. Mindkét líceum igen népes volt.

A 2002-2003-as iskolai évben két kihelyezett felsőfokú intézmény is megkezdte működését, szakterület: környezetvédelem és menedzsment.

Jelenlegi iskolák:

George Barițiu Műszaki Líceum. Líceumi osztályok csak román nyelven, szakiskolai osztályok (textil és elektromechanika) magyar nyelven. Igazgató: prof. Popescu Monica, aligazgató prof. Pribilean Mariana. Elérhetőség Liceul Tehnologic „George Bariţiu” Livada. str. Oașului, nr. 2, jud. Satu Mare. Tel: 0261-840321; Tel./Fax: 0262-840379; Tel./Fax: 0261840325. E-mai: liceultehnologiclivada@yahoo.ro. www: gbaritiu-livada.ro.

Petőfi Sándor Általános Iskola Sárközújlak (Școala Gimnazială „Petőfi Sándor” Livada). Oasului utca 5. Tel. 0261 840 007. scoalagenlivada@yahoo.co.uk

Honlap: http://www.scoalalivada.ro.

Iskolaigazgató: Csáki Ferenc. 0745395725. csakiferenc@yahoo.com

Elemi iskolai szinten 3-3, általános iskolában 2-2 román illetve magyar párhuzamos osztályban folyik az oktatás. Községi szinten 403 gyerek járt magyar iskolába a 2017/18-as tanévben, gyakorlatilag az iskolások fele.

Az iskolához tartozik az adorján falusi (magyar tannyelvű) elemi iskola, és a meggyesgombási (román tannyelvű) általános iskola.

Különböző hivatalos dokumentumokban szerepel a városi kultúrház létező intézményként, de a polgármesteri hivatal honlapján és a kulturális kínálat leírásában nincs rá tételes utalás. Egy román nyelvű honlap közli, hogy a (Rózsabokornak is nevezett) Vécsey kastélyban működik a Díszterem (Sala festivă).

A városi Könyvtár adatai a Nemzeti Könyvtár (Biblioteca Nationala) honlapján érhetők el. Eszerint 1956-ban alakul meg az első könyvtár a Kerezsi házban, ezt államosítják, és ebből alakítják ki a községi, mai városi könyvtárat. Ma a könyvtár egy tágas helyiségben múködik (Oasului utca 4. sz. alatt). Állományát folyamatosan növelik. Könyvtáros: Székelyi Amália.

Anzik Albert nyugdíjas iskolaigazgató és helytörténész évek óta azon dolgozik, hogy létrejöjjön a sárközi múzeum. 2009-ben jelentette be, hogy vissza akarja hozatni Sárközújlakra a településen talált régészeti leleteket. A tanár-történész a városi múzeum létrehozása mellett Anzik Albert több évtizedes munkája során több mint hatszáz olyan tárgyat gyűjtött össze, melynek múzeumi értéke van. 1989–ben sikerült is berendezni egy múzeumi szobát, a Vécsey család által 1925-ben kaszinónak építtetett épületben. Nem sokkal később ezt az épületet bérbe adták egy vállalkozónak, a múzeumnak költöznie kellett, de nem volt hová. Anzik Albert akkor a Szatmár Megyei Múzeumba menekítette a tárgyakat, az intézmény igazgatója megígérte, hogy ha találnak egy múzeumnak megfelelő épületet, a Megyei Múzeumban megőrzött tárgyakat azonnal visszaadják a sárközieknek. A régi óvoda épületét alakítanák át múzeummá.

Rendezvények

A városnapokat minden év júliusának első hétvégéjén tartják. Kultúra, sport, szórakozás, zene, szépségverseny, borgácsfőző verseny.

Helyi termelők vására. Termékkiállítás, versenyek fiataloknak.

További létesítmények: futballpálya, sportterem az iskolában, konferencia-terem, két teniszpálya, fitness terem, szabad strand, és 8 tó ahol pihenni lehet. A Túr folyó mentén természetvédelmi területet hoztak létre.

  • A már említett és bemutatott református templom. (1457)
  • A késő barokk stílusú római katolikus templom. (1799)
  • A görögkatolikus templom. (1816-26)
  • A település legkiemelkedőbb műemléke a Vécsey kastély, jelenleg a Megyei Ifjúsági Igazgatóság kezeli. Gépkocsiból is fényképezhető. A barokk stílusú Vécsey-kastély az Avas és a Nagybányai út kereszteződésében található. 1760–1764 között épült, eredetileg két emeletből állt (a felső emeletet fafaragások díszítették), de 1823-ban a felső emelet leégett, és újjáépítésére már nem került sor. A főbejárat fölött a Vécsey család címere látható. A kastély gondos fölszerelésében sok értékes műtárgy van. Az ereszcsatorna rézből készült és kígyómotívumokat találhatunk rajta – a szörnyek és a gonosz szellemek távol tartása végett készült ilyennek, a babona szerint. A kastélyt 81 hektáron elterülő angolpark övezi, évszázados fákkal. Az itteni parkban megannyi intézményt létesítettek. A területről építkezések során rengeteg fát kivágtak és lakóházak is épültek, emiatt régi hangulatát jórészt elveszítette.
  • A faluban a szamosháti magyar népi építészet jellegzetességeit bemutató tájházat rendeztek be.
  • Hősök emlékműve.
  • Petőfi-szobor – 2009-ben az iskola előtti téren állíttatta a Petőfi Alapítvány (elnök Csáki Ferenc).
  • A sárközi temetőben van a Vécsey család nyugvóhelye.
  • A 70-es években helyezték a kápolna külső falára, a bejárat két oldalára a két világháborúban elesettek nevét is tartalmazó emléktáblákat.
  • A temetőkertben áll egy védettségre javasolt évszázados kocsányos tölgyfa
  • Kerekes vagy Péterfy kúria a 19. század elején épülhetett, felmaradt iratok szerint 1876-ban Kerekes Ágoston adományozza unokájának, Péterfy Gusztávnak. Szóbeszéd szerint az adományozó feltételül szabta, hogy Gusztáv vegye feleségül a jómódú Bónis Bertát. Ez megtörtént, 6 fiúk született. A kolonáddal diszített kúria épületét államosították, lakásokat alakítottak ki, lakókat költöztettek be. Az udvarban építették fel a városka ortodox templomát. Bár a jogutódok 1993-ban visszaigényelték az épületet, a templom építését nem tudták megakadályozni, ezért a visszaszolgáltatási per mindmáig folytatódik.
  • Péchy kúria. Egy olyan épületről van szó, amelyről igen keveset tudnak. Az építés idejét a 16. századra teszik, a 19. században lett a Péchy család, pontosabban Péchy Margit tulajdona, aki itt élt 1940-ben bekövetkezett haláláig. Államosítás után mindenféle intézmények múködtek itt, az épületet nem gondozták, lepusztult. Az örökösök visszaigényelték, de az épület már értéktelen, a kert és a telek viszont értékes.
  •  

Anzik Albert nyugdíjas tanár régóta foglalkozik Sárközújlak múltjával. 1976-ban románul írta meg a község monográfiáját, fokozati vizsgamunkaként, munkája 1980-ban megjelent. Anzik Albert tovább folytatta kutató tevékenységét, járt a levéltárakban is. Az 1560-as évektől minden urbáriumot átnézett. Sárközújlak és környéke egyházi levéltári iratait is megtalálta Nagybányán, egy templom padlásán. Sárközújlak monográfiáját 1999-ben adta ki, Visszaemlékezéseim címmel 2010-ben újabb kötetet jelentetett meg.

Az alábbi személyiségnévsor tőle származik:

  • Báró Vécsey Aurél (1783–1857) – kanonok, a Kassai Papnevelde rektora, teológia tanár
  • Báró Vécsey Miklós (1789–1854) – Szatmár vármegye főispánja, a budapesti Lánchíd építésének egyik kezdeményezője
  • Gabányi István (1822–1893) – földbirtokos
  • Telts Róbert (1845–1935) – orvos
  • Almássy Péter (1885–1959) – római katolikus plébános
  • Véghoffer Sándor (1906–1980) – református lelkész.
  • Lyahovics András (1914–1975) – görögkatolikus címzetes esperes
  • Ioan Boeriu (1922–1998) – kutatómérnök
  • Fodor Kálmán (1929–-1980), helybeli festőművész és tanár emlékét tábla idézi a művész egykori lakóházán. (állították 1999-ben)
  • Szabó Csongor (1942–1994) – gyógyszerész, dermatológus, gyógynövények szakértője és termelője
  • Major András (1949–2009) – református lelkipásztor.

A református templom, jegyzékbe vett műemlék. a Győzelem utcában áll, gótikus stílusban, torony nélkül épült, 1768-ban emelt haranglábja ma is áll, tetejét fazsindely borítja. A templomot magát Báthory Zsuzsanna, Meggyesaljai Móric bán felesége építtette 1457-ben hat másik templommal egyetemben, férjének és fiának emlékére, akik a török elleni hadakozásban veszítették életüket. Az 1717-es tatárdúlás idején a templom csaknem elpusztult, 1749-ben építik újjá. 1752-ben egy vihar során a tetőszerkezet megrongálódott, a hívek szegénysége miatt a falak több évtizeden át tető nélkül állottak és csak 1779-ben került új tető a templomra. Ebben az időben Szőke Zsigmond egy kőből faragott „prédikáló széket” adományozott az egyháznak. Általános javítást végeztek rajta később 1859-ben és 1988-1992 között. A templom eredetileg római katolikus volt, de a reformáció idején a hívek áttértek a református vallásra. Szószéke terméskőből készült 1791-ben. A templom belsejének mennyezetén a Báthoryak címere látható.

Szinte hihetetlen, hogy a templom a rongálódások és a sorozatos javítások ellenére is megőrizte eredeti stílusát. Mivel nem építettek hozzá s nem bontottak le belőle, megmaradtak az eredeti kőfalak. Egyedül a sekrestye pusztult el, melynek nyomai látszanak a templom északi falán. Megmaradt a kőből faragott ajtókeret az 1457-es évszám bevésését viselve. A toronynélküli templom hajója 8,21 m széles, 12,57 m hosszú és 7,75 m magas. A hajóhoz egy gót stílusú kőboltozat (diadalív) által szentély csatlakozik (8,42 m hosszú és 6,46 m széles). A szentélyt eredeti hálóboltozat fedi, amely a kőbordák közé épült téglákból készült. Itt egy címer található, amely egy rózsaágon ülő átdöfött galambot ábrázol. Említést érdemelnek még a kőből faragott ablak és ajtókeretek, valamint a szentélyben lévő szenteltvíztartó. A hajó két ablaka közül az egyik nagyobb, a másik kisebb. Ez jellemző vonása a vidék korabeli gótikus templomainak. A támfalak is megőrizték nagy részben eredetiségüket.

A templomnak nem volt tornya soha. A templom előtti téren található egy 1811-ben fából épített harangláb. A haranglábat eredetileg 1956-ban újították fel és szeptember 30-án szentelték fel. Az időpont kiválasztása nem véletlen, ezzel állítottak emléket a bécsi döntésnek.

Az egyház számos szép úrasztali terítő birtokosa. Ezek közül említést érdemel az a lenvászonból készült terítő, amelyet 1699-ben Nagyidai Anna és az a meggypiros bársonyterítő, amelyet 1883-ban Kerekes Lászlóné született Márton Polixenia adományozott.

Elérhetőség: 447180 Livada/Sárközújlak, Victoriei utca 80. Tel. 0261.840.142. Lelkész: Nagy Erika 0748.050.536, sarkoz.erika@gmail.com.

A római katolikus templom az Avasi út mentén található, késő barokk stílusú.

A pápai tizedjegyzék tanúsága szerint Sárközön és Újlakon már 1334 illetve 1332-ben plébániák és templomok voltak. A második templomot mindkét településen Báthory Zsuzsanna építtette. A reformáció idején megszűnt a két plébánia. Sárközön 250 évig nem voltak katolikusok. 1797-99-ben báró Vécsei István 350 római- és 100 görög-katolikus szlovák családot telepített Sárközre Zemplény és Ung vármegyékből. A harmadik templomot báró Vécsey István és Vécsey Miklós építtette 1799-ben késői barokk stílusban. Majd Vécsey László lebontatta és 1909-11 között építtette újra és befejeződött a torony építése, melynek magassága 33 méter. Átépítésekor sírokat találtak, és az egyikben egy 1705-ös pénzérmét, feltételezik, hogy temető lehetett a templom helyén. 1914-ben a templom új Mária-oltárral gazdagodott, 1929-ben új orgonával, egy nagy és kis haranggal gyarapodott. . Tornya 20. századi, magassága mintegy 33 méter.A második világháború idején egy gránát beszakította hátsó falának egy részét, s javításra szorult. 1980-1999 között teljesen felújították az egész templomot, a plébániaépülettel együtt. Gránit kerítés veszi körül, udvarát parkosították.

Elérhetőség: Sárközújlaki Szent Kereszt Felmagasztalása plébánia. Cím: 447180 Livada/Sárközújlak, Scînteii utca 1.Telefon: 0261-840204. Filia: Adorján (Adrian)

Plébános: Dudás Miklós.

A görög katolikus templom 1816-1826 között épült. 1829-ben szentelték fel, amikor elkészült az ikonosztáz is. Két festményt emelhetünk ki a sok közül: Az utolsó vacsora és a Szent Miklós püspököt ábrázoló festményt. 1911-ben általános külső javítást végeztek, s akkor került új tetőzet a toronyra és a templomra. 1991-ben külső vakolatát teljesen megújították, 1998-ban új bekötő utat építettek hozzá. 2002-ben belsőleg is megújult.

A községközpontban a Péterfy-kúria kertjébe 1993-ban kezdtek építeni egy ortodox templomot, ameddig elkészült, a Péterfy kúriát használták ortodox kápolnának.

Polgármesteri Hivatal 447180 Sárközújlak/Livada, Oaşului utca 4, Szatmár megye. Tel: 0261-840720. Villámposta: primarialivadasm@yahoo.com

Polgármester: Piricsi Artúr, tel: 0742893060, villámposta: piricsi_arthur@yahoo.com

Alpolgármester: Szabó Ignácz-Nemere, tel. 0745545772.

Jegyző/titkár: Popşa Maria, tel. 0745545773.

Helyi tanács: RMDSZ: 10 képviselő, Szociáldemokrata Párt (PSD) 3, Nemzeti Liberális Párt (PNL) 1 képviselő, Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 1 képviselő.

Testvértelepülési kapcsolatok

Szakiskolai vetélkedőn sárközújlaki, két szlovákiai, egy lengyelországi, valamint a nyíregyházai és váci szakközépiskolák diákjai vettek részt.

 

  • Anzik Alapítvány. Alapítás éve 1997. Cím: Sárköz. Cél, tevékenység: A településsel kapcsolatos könyvek kiadása. Hagyományőrzés. Elnök: Anzik Albert. Tel. 00-40-261-840084.
  • Babta600 Alapítvány. Nem magyar. Magán elméleti líceumot működtet helyben.
  • Sárközi Ifjúsági Mozgalom. Néhány fiatal hozta létre 2015-ben. Vezetője Fanea Imola. Nincs bejegyezve.
  • Roma Fiatalok Egyesülete. Nincsenek további adatok.
  • Állattenyésztők egyesületei: több különböző egyesület létezik, állatok szerint szakosodva, Sárközújlakon és Adorjánban.
  • Szamos-Túr Településközi Fejlesztési Egyesület. Helyi közfeladatok ellátására hozták létre (pl. szemétszállítás)
  • Sportegyesület Sárköz.
  • Hagyományörző Egyesület, 2017-ben hozták létre.
  • Református Nőszövetség.
  • Petőfi Alapítvány. Elnöke Csáki Ferenc.
  •  

Dan Motel Livada (Sárköz) Str. Baia Mare, Nr. 8.

Anzik Albert Sárközújlak története, 2010. Dacia XXI kiadó

Livada / Sárközújlak Partiumi füzetek 36, 2005

Szirmay Antal: Szatmár vármegye fekvése, történeti és polgári esmérete. I-II. Buda, 1809-1810.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. I-IV. Pest, 1851.

Kiss Kálmán: A szatmári református egy-házmegye története. I-II. Kecskemét, 1878.

Szatmár vármegye (szerk.: Borovszky Samu) Budapest, 1907.

Maksay Ferenc: A középkori Szatmár megye. Budapest, 1940.

Suciu, Coriolan : Dictionar istoric al localitatilor din Transilvania. Bucuresti, 1960.

Dumitrascu, Sever – Bader, Tiberiu: Asezasrea dacilor liberi, Mediumul-Aurif. Oradea, 1960, Epoca bronzului in nord-vestul Transüvaniei. Bucuresti, 1970.

Prodan David: Iobagia ín Transilvania sec. al XVI-lea. I-II. Bucuresti, 1971.

Pirigyi István: Magyarországi Görögkatolikusok Története. Nyíregyháza, 1990.

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II. Budapest, 1988.

Jakab Albert Zsolt – Peti Lehel (szerk.) Kisebbségek interetnikus kontaktzónában. Csehek és szlovákok Romániában és Magyarországon. NKI-Kriterion, Kolozsvár 2010.

http://www.bibnat.ro/biblioteci.php?id=2846

http://szatmarmegye.szatmar.ro/url/Sarkozujlak