Civiltérkép

Szilágyborzás (románul: Bozieș) település, Szilágy megyében, Szilágysomlyótól és Szilágybagostól délnyugatra, a Gyümölcsénesi- és a Halmosdi-patak által közrefogott termékeny ártéren fekvő település. Közigazgatásilag 2005-ig Szilágynagyfaluhoz tartozott, azóta Szilágybagos a községközpont, ettől alig 1 km választja el. A 20. század elején Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.

A nevét a bodzától eredeztetik. A szájhagyomány szerint régi neve Bodzia, Bodzás, mely minden bizonnyal bodzával benőtt helyet jelent. A falu mellett folyó Berettyót ma is többnyire bodzás és égerfás-ligetes erdők kísérik. Egy régi írás szerint egy Borzási nevű ember kapta a területet ajándékul az akkori fejedelemtől. A fejedelem mondotta említett választott emberének: „Menj a jó Berekbe a Bodza közé, irts magadnak helyet és telepedj oda”.

Nyelvi és kulturális szempontból a Berettyó-felvidék két eltérő, kisebb tájegységre oszlik: a tulajdonképpeni Felső-Berettyómentére és a Rézaljára. Felső-Berettyómentéhez tartozik: Alsóvalkó, Szilágybagos, Szilágyborzás, Szilágynagyfalu, Bürgezd, Szilágyzovány, Ipp, Zoványfürdő, Kémer és Lecsmér.

Árpád-kori település. Nevét már 1090 körül említik („Mesta…Scecos sua silva, Nepocor vestem ferens et eius nepos Nezdino”), majd 1227-ben („Gemelchen que et a n. Bozia vocatur”), illetve 1250-ben (“homines de genere Napoc[ur]-Mezte”) ismételten szerepel oklevelekben. További okleveles említések: Bozyas (1342), Bozzyas (1485), villa Bozzás (1531). Mai neve – Borzás – az 1860-as évek óta használatos, 1913-ban Szilágyborzásként jelenik meg a helységnévtárban.

A 11. században a Necoportól és Mezdától leszármazó Napkor-Meszte nemzetség Napoc(ur)-Mezte) lakhelye volt. Mesztének I. László király krasznavári civisséget adott, de nem fogadta el, hanem kérte, hogy tizedet ne kelljen adnia. A királytól egy bizonyos Gemelchen (Gyümölcsény) nevű földet – amit más néven Bodziának hívnak – kapott. A földet a nemzetség utódai még sokáig bírták. 1341-ben még Napakur volt Borzás nemesi jogú birtokosa. A nemzetség földje a bölények síksága, a Bölénymező volt, amely arra utal, hogy a nemzetség foglalkozása a királyi házat, közelebbről a Váradon székelő hercegséget volt hivatott vadásztermékekkel ellátni.

Eredetileg tehát Borzás ősi településmagja valahol a mai Gyümölcsénes helyén lehetett, és a falu lakossága csak később költözött jelenlegi helyére. Valamikor Borzás határában tölgyerdők voltak, s hogy a nép letelepedhessen, irtani kellett, Borzás tehát irtásfalu. A falu 1604 kataszteri hold területen fekszik.

1250-ben a nemzetség tagjai a tatárjárás alatt megrongálódott kiváltságlevelüket átíratták. 1341-ben a nemzettség leszármazottja a fennmaradt oklevelek szerint Napakur, Borzás falu nemes jogú birtokosa volt. Ez időben a falut két patak: az Almás és a Gyümölcsényes fogta közre, a két patak egész köze Borzáshoz tartozott, azonban a Valkó vár felépítése és uradalmának kiépítése után Borzás erdővel borított részét a várhoz csatolták és vlach falvakat telepítettek rá (Halmosd, Elyüs, és részben Gyümölcsényes). Határából ez idő tájt vált ki Detreháza (Detrehem) is.

A fennmaradt okiratok alapján arra lehet következtetni, hogy a nemzetség egyedülálló Necopor neve a téli-nyári szálláspárt takar: Napkor Szabolcs vármegyében, Borzás Kraszna megyében.

A már említett Napkor nemzetségen kívül birtokosa volt még a Bozziasi család, fénykorát a 15. század végén éri el. 1553-ban mindössze két kapu után adóztak meg. A Pragmatica Sanctio korában Borzáson 12 háztartást jegyeztek, melyből jobbágy 6, zsellér szintén 6 volt. 1342-ben Pál udvarbíró a váradi káptalannak rendelkezett, hogy ez Dancs mester, krasznavármegyei ispán és fiai ellenében Borzási Napakurnak itteni részbirtokát s határait állapítsa meg, Napakurt helyezze abba vissza, s a királyt erről tudósítsa.

1449-ben, majd 1450-ben Bozyas-i Napakor fia Péter fiait (Miklós és Mihály) egy birtokper során említik. 1492-ben a birtokot megosztják és elhatárolják Borzási György, Máté Benedek, Balázs és Tádé testvérek között. 1646-ban Borzás I. Rákóczi György birtoka volt.

1715-ben a 108 főt kitevő népessége színtiszta magyar. Az első román családok betelepülése a 18. század második évtizedében történt. Ekkor számuk eléri a 9 főt.

Borzás nem volt kurialista falu, habár társadalmát jelentős számú nemes alkotta. Az 1808-as Összeírás szerint a faluban 34 nemes család élt, de telke volt itt a kincstárnak is.

A település egykori helynevei is fennmaradtak: Kövecses, Kuruttyoló, Hát, Hosszú, Dörömbölő, Töltés-alja (?), Endőmege, Gecse-Erdő, Rákos, Lembert, Szilkerek (?) pataka, Halmosd-hát, Ugar, Rét, Sziget, Pándi-rét, Asszús, Nagy-rét. Patakjai: Gyümölcsénes-pataka, Gál-, Ördög- és Halmosd-pataka.

1715-ben a 108 főt kitevő népessége színtiszta magyar.

Figyelmet érdemelnek az 1847. évi Nagyváradi Névkönyv demográfiai adatai. A 384 főt kitevő összlakosság 44%-a görög katolikus, azaz a lakosság közel fele román, 56%-a pedig református.

1857-ben 265-en laknak a faluban, 113 zsúpfedeles faházban, 220 református, 11 római katolikus, 6 örmény katolikus és 28 zsidó.

Varga E. Árpád egész Erdélyre kiterjedő statisztikájának Borzásra vonatkozó adatai:

Évszám

Lakosok összesen

Magyar

Román

1850

401

307

94

1880

390

303

87

1890

460

377

82

1900

478      

378    

95     

1910

531      

457    

74     

1920

517     

379    

128     

1930

499     

388   

102     

1941

630     

519    

103     

1956 

648      

  

1966

574      

480  

93     

1977

460      

390  

70     

1992

352      

316  

36     

2002

297      

268   

28     

2011

280

258

19

A nagyfokú elvándorlás főleg a román lakosságot érintette, de a jelenség számottevő volt a magyarok körében is. Az elvándorlás a fiatalabb generációra volt jellemző. Szilágyborzás öregedő falu.

A falu első iskolája felekezeti református iskola volt és 1614 jött létre. Csak pár évig működött. 1884-ben alakult meg az állami elemi iskola, ismert a tanító neve, Dobai  János.

Napjainkban I-IV. osztályos elemi iskola működik a faluban.

A falu kultúrotthont felújították.

A községi Falunap keretében itt is van rendezvény.

A 19. században országosan ismert betyárról, Dobos Gáborról gyűjtött történetek, nóták második részét adja közre alább Kovács Rozália helytörténész. Szilágyborzáson 1975-ban gyűjtött.

Szilágyborzást folkloristák gyakran felkeresik. Folyt itt népdalkutatás, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság az 1990-es években többéves empirikus kutatást végzett itt.

Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) 2015-ben indította programját, melynek célja Szilágy megye multietnikus, kulturális és természeti értékekben gazdag dél-nyugati régiója felmérése, népszerűsítése, a projekt címe: Kultúra és természet Erdélyben: múlt és jövő, Szilágyborzásra is kiterjedt.

Turai Tünde néprajzkutató itteni kutatásairól könyvet jelentetett meg: Az életút végén. Szilágyborzási öregek társadalmi helyzetének vizsgálata című könyvéről (2004).

Református temploma. A templomról 1650-ből származik a legrégibb adat, amikor egy belül aranyozott ezüst tányért adományozott Borzási István az egyháznak. A reformáció előtt Borzásra a szilágynagyfalusi pálosok szolgáltak be. Ebből az időből való a templom északkeleti részének apsisa, amely a nyolcszög három oldalával zárul. 1785-ben a templomot kibővítették. Az egyház anyakönyve 1766-ban kezdődik.

A református templom történeti fedélszerkezetét külön értékként tartják nyilván.

Görög katolikus fatemplom 1781-ben épült.

Itt született

Szilágyi Tönkő Márton (1642–Debrecen, 1700) – református főiskolai tanár, később református püspök. Tanult Debrecenben, hol 1660-ban kezdte meg a felsőbb osztályokat. Innen külföldre ment, 1666-ban Utrechtben, 1667. ápr. 23-án Groningenben, 1668. ápr. 14-én Leidenben iratkozott be az egyetemre. 1669-ben debreceni tanár lett. 1699. szept. 27-én püspökké választotta a tiszántúli egyházkerület. Egyházi művek mellett gyászversek is fennmaradtak utána.

Kása Zoltán (1948–) – informatikus, egyetemi tanár. 1971-ben végzett a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem számítógép szakán. Azóta tanít a BBTE matematikai és informatikai karán. 1985-ben doktorált, 1998-tól egyetemi tanár, doktorátusvezető (2005). Szakterülete a kombinatorika. Több szak-, illetve ismeretterjesztő könyv szerzője és társszerzője. 2000–2004 között az egyetem magyar oktatásért felelős rektorhelyettese. 2008-tól elméleti és gyakorlati informatikai tárgyakat oktat a Sapientia marosvásárhelyi karán, az Egyetem tudományos igazgatója (2008–2012), a szenátus elnöke (2012–2016).

1549-ben Bozzas végében Pwzta nevű hely, remete barátok klastroma.

1910-ben 541 lakosából 457 magyar, 74 román volt. Ebből 6 római katolikus, 117 görögkatolikus, 398 református, 6 izraelita volt.

A római katolikus templom 1332- 1337 között épült. 

A reformáció itteni térhódítására vonatkozólag adatokkal nem rendelkezünk. Annyi azonban ismeretes, hogy előtte Borzásra a nagyfalusi pálosok szolgáltak be.

Szilágyborzás református templomának pontos építési ideje nem ismert. 1650-ben már létezett, hiszen Borzás István egy belül aranyozott ezüst tányért adományozott az egyháznak. Egyes feltételezések szerint erre az időszakra tehető a templom építése is.

Mások szerint a XVI században épült és még a pálosrendi szerzetesek jöttek ide misézni, a közeli kolostorból. Az 1997-es felújítási munkálatok nyomán, amikor előkerült a terméskőből készült csúcsíves sekrestyeajtó, építésének dátumát a XV. század második felére tették. Jelenlegi kinézetét 1785-ben érte el, akkor bővítették a templomot. A torony és a portikusz 1787-1809 között épült, orgonája 1864-ben.

457263 Bozies nr. 37, jud. Salaj

0260.623.887

Uri Imre

0745.845.583

uriimre@gmail.com

Az 1910. évi népszámlálás szerint a felekezeti arány a következő: 75%-a református, 22%-a görög katolikus.

1941-ben görög katolikus 16,9%, református 75,5% és egyéb 7,6%.

Baptistákat Borzáson először az 1941. évi népszámlálás említ, ekkor számuk 22.

Polgármesteri Hivatal: 457262 Szilágybagos, Fő utca, 152 sz. tel: 0260-623733, villámposta: primariaboghis@yahoo.com. Honlap: http://primariaboghis.ro/

Polgármester: Marina Ida-Magdolna, 0724-205039.

Alpolgármester: Bernáth István, telefon: 0730-031886 (szilágyborzási)

Jegyző/titkár: Farcaș Mihaela-Maria.

Helyi Tanács: a testület mind a 11 tagja RMDSZ-képviselő: Bernáth  István (borzási), Budai Barna (bagosi), Vincze Andras (bagosi), Ghile Attila (bagosi), Budai  Árpád-Ferenc (bagosi), Molnar Csaba (bagosi), Szabó László (bagosi), Szabo Csaba (borzási), Kovács Béla (bagosi), Totos Imre (bagosi), Sáska Lóránd-András (bagosi).

 

nincs adat

Dávid Panzió, Dávid házak – 20 szoba, 56 hely (16×3 személy, 4×2 személy) – Barta Fülöp Mónika, tel. 0734 561799.