Torockó vára a keletre emelkedő Székelykő 1117 méteres nyugati, Várkő nevű csúcsán állott.
Már a rómaiak őrhelyet telepítettek a Székelykő tetején. Kivonulásukat követően a térség a hunok, avarok vándorlásainak útjába került, de tartósan nem volt lakott. Ezt követően gyér szláv lakosság húzódott meg a környéken, amely később beleolvadt az Ákos nembeli honfoglaló magyarság csoportjába. Az ebbe a csoportba tartozott az Ákos nembeli Torockai család, akik a Várkő elnevezésű helyen, az egykori római castrum helyére, várat épített.
– A 7-8. században szlávok telepedtek le a környéken. Ők kezdték el a vasbányászatot.
– 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították.
– 1257-ben V. István azon kézdi székelyek egy csoportját helyezi át Torockóra, akik részt vettek a vár felszabadításában is. A király a várat nekik adta, akik 1271-ig birtokolták. Az 1257-es adománylevélből ismert a település első írásos említése Toroczko alakban.
– 1285-ben a kijavított várat sikeresen védték meg a tatárok ellen. A várnak ma csak csekély alapfalai láthatók.
– 1291. A tatárok és a kunok betörései miatt meggyérült magyar lakosság mellé a király németeket is telepített Torockóba. III. Endre évi oklevele tanúsítja, hogy Torockó szabad hospesei (idegenek) a felső-ausztriai Eisenwurzenből telepedtek ide.
– 1471. A Mátyás király elleni főúri összeesküvésben részt vett a környék földesura, Toroczkay Illyés is, akitől ezért birtokait elvették, és csak a 16. század elején kapták vissza a leszármazottai.
– 1514-ben Dózsa György felkelői a várakat feldúlták, a lakosságot megsarcolták.
– 1514. II. Lajos király a földbirtokosoknak – így Toroczkay Ferencnek is – rendelkezési jogot adott a lakosság felett. Ennek alapján a földesúr a vasércbányászokat jobbágyainak tekintette. Ettől kezdve a torockóiak perben próbálták önállóságukat visszaszerezni, de ez csak több mint 300 évvel később sikerült, az 1848-as jobbágyfelszabadításkor.
– 1550 körül: a torockói katolikus székelyek János Zsigmond idején áttérnek az unitárius vallásra.
– 1702. november 17. Mivel a Rákóczi szabadságharc kurucaihoz sokan csatlakoztak a község lakói közül, a Rákóczi-szabadságharc időszakában Rabutin labanc csapatai kirabolták, a városka főterén felakasztatta Ekart Andrást és Szabó Gergelyt, akik tiltakoztak az osztrákok önkénye ellen. Őket a község vértanúként tiszteli, emlékükre festik pirosra a régi házak ablakkereteit.
– 1704. március 15-én Tige osztrák generális újabb megtorlásként felgyújtatja a falut és leromboltatja a torockószentgyörgyi várat.
– 1784-ben Torockó ismét a tűz martaléka lett. A Horea parasztfelkelés hadai gyújtották fel. Ennek ellenére a földesurak szerint a torockóiak Horea hívei voltak. Így a lakosságot két irányból is hátrány érte. A megpróbáltatások után óvatosabbak lettek: vezetőikkel jogi eszközökkel igyekeztek önállóságukat visszaszerezni. Ekkor sem sikerült.
– 1864-ben őrtornya még ép volt, de 1874-ben már rom, azóta pusztul. A hegy oldalában számos barlang található, ahol a lakosság veszély esetén meghúzódott.
– 1938-ban felépítik az ortodox templomot.
– 1999-ben Torockó Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért.
– 2000-től a hatóságok a település központját építészeti szempontból védetté nyilvánították.

A települése lakosságának alakulása és összetétele.
1880 Összesen 2317, románok 94, magyarok 2112, németek 2, mások 109
1890 Összesen 2349, románok 131, magyarok 2114, németek 1, mások 103
1900 Összesen 2343, románok 140, magyarok 2148, németek 1, mások 54
1910 Összesen 2495, románok 146, magyarok 2316, németek 2, mások 31
1930 Összesen 2330, románok 176, magyarok 2135, németek 1, mások 18
1966 Összesen 1840, románok 210, magyarok 1629, németek -, mások 1
1977 Összesen 1823, románok 194, magyarok 1618, németek -, mások 11
1990 után:

⃰ Nem nyilatkozott 9.

A táj az Erdélyi Érchegységnek is része, ahol évszázadokon át vasércbányászat folyt. Torockó a 14. század elején már bányászváros volt, vas, arany és ezüstbányászata segítette a fejlődését. A gazdag érclelőhelyek és a táj szorgalmas lakói révén jelentős központtá fejlődött Torockó. A német telepesek a sebes folyókon vízierővel hajtott hámorokat (vasérctörőket) építettek. A vasércek bányászata, megmunkálása és értékesítése a századok során hozzájárult a település fejlődéséhez és a lakosság gyarapodásához egészen a 19. század végéig, amikor a bányák tevékenysége megszűnt.
A Torockó községtől északnyugatra meredő Hegyorra, Tilalmas, Bérc és Falomódala mészkő gerinc alatti Bányászok erdeje nevű helyen a csillámos agyagpala fölött néhol 6–8 m vastagságot is elérő, elágazó vasérctelér terpeszkedett, amelyből elsősorban a sárgás szőke követ (limonit) bányászták. E területeken a legrégibb bányanyomokra a temető oldalban és a városbányarészen akadunk. A 18–19. században még vagy 15 más bányában kezdtek el dolgozni.
Az 1848-as forradalmat megelőző és követő évtizedekben kifejlődött modern vasipar elött századok során át Erdély legjelentősebb vasműves központja volt Torockó. A kolozsvári kereskedők a vas félkészítményeket és készárut már a 16. században Torockóról szerzik be, és árulják saját boltjaikban vagy adják tovább távolabbi városok kereskedőinek. Apafi fejedelem idejében a pénzbeváltásnak híre kelvén, Bethlen Miklós a későbbi kancellár, maradék pénzét befektette: ötszáz juhot vett és „egy falka vasat” Torockón. A torockói vas 1627-től szerepel az erdélyi árszabásokban, s a 17–19. századi levelek, feliratok, gazdasági számadások, vagyonösszeírások, hozománylevelek és testamentumok tele vannak a „torockói”-ként jelzett vasmunkák (ekevas, hosszúvas, singvas, kaszavas, kapa) felsorolásával.
A 17–18. században Torockó vastermelését a csíkmadarasi, zalasdi és vaskohi fejedelmi hámorok vastermelése („csíki vas”, „hunyadi vas”, „belényesi vas”) egészítette ki.
Torockó vasművessége jelentőségének köszönhette fokozatos kiemelkedését a környező falvak sorából, módosodását a polgári életforma és igények irányába való fejlődését. E törekvésükben Torockó vasművesei az újkor minden hűbér ellenes megmozdulásának – Dózsa, Rákóczi, Horea, Kossuth népének – fegyverkovácsai voltak. A közbeeső „békés” időkben pedig – az egész 17. és 18. századon át – perelve a földesúri elnyomás ellen, még „csalóka levél” (hamis okmány) készíttetésétől sem tartózkodtak, míg végül Mária Terézia idején az Erdélyi-érchegység más bányavárosaihoz hasonló szabadalmat nem kapott Torockó is.
A modern vasiparunkat megelőző időkben Torockón nagyszámú verő (hámor) közül ma már alig féltucatnak látható nyoma a Torockó patak mentén. A több mint száz éve fölállított két torockói kapaverőben lágyabb vasból teljesen kidolgozott kapák, ásók, lapátok és a közeli hegyvidéken még akkor is használatos faekék ekevasai készültek. A verőkből kikerült félkész vas kovácsolása, készáruvá vagy megrendelt eszközzé, Torockón számos embert foglalkoztató sokágú mesterséggé fejlődött, amely, egészen a modern öntött-, préselt és hengerelt vasárucikkek és műszeripari termékek megjelenéséig, a lakosság mindenféle fémeszköz-igényét ki tudta elégíteni. Aki megtehette, hogy cserépedény, fazár, fa ablakrács és fakószekér helyett drága vasedényt, vaszárat, vasalt szekeret készíttessen, az már a minőségi munkát, a díszes formát, a cifrázást és a dekoratív feliratot is igényelte.” (Dávid Albert: A torockói vasművesség)
1870-es tűzvész – máig nem tisztázott, hogy a tűz gyújtogatás vagy a véletlen műve volt. Az a tény, hogy a Piactér házai égtek le, ahol a legtehetősebb torockóiak laktak, gyújtogatásra utal. A hajdani, főleg fából épült, kémény nélküli házak hamar kigyulladtak. Akkori feljegyzések szerint 40 ház égett le. Mindenki anyagi lehetőségeihez mérten minél hamarabb szerette volna újraépíteni otthonát, de látván a tűz pusztítását, féltek a fától, és házaik falát köböl rakták. Egyforma a házak magassága, és nagyjából a terjedelme is. Egyik építtető sem akart lemaradni a szomszédtól, de hivalkodni sem szeretett volna egy egészen más méretű vagy formájú épülettel. A házak stílusa nem falusi portára utal, hanem városias jellegű. Végre a torockóiak köböl rakott házaikkal ország-világ elé tárhatták legnagyobb büszkeségüket, hogy ők szabad polgárok, nem egy falu, hanem egy város lakói!
A nagy korszak lezárultát követően ipari tevékenységből a helyiek első számú bevételi forrása az asztalosmunka, a téglagyártás, valamint a háziipar (varrottasok készítése).
Az 1990-es évek második felétől kezdődik a falu mai korszaka, amikor a turizmus, a helyi értékek és természeti adottságok olyan helyzetet teremtenek, hogy a „fél falu” vendéglátásra rendezkedik be.

Az alábbi adatok forrása: Vincze István: A torockói iskola pártfogói és tanulói (1789–1892)
A 16. század végén iskola létesült Torockón. Egy 1595-ből származó dokumentum említi az akkori tanító nevét.
– 1664. május 17-én egy csengettyűt adományoztak az iskolának.
– 1789-ből fennmaradt egy id. Brassai Sámuel rektor által (jan.2-án) készített névsor
amelyben külön vezette az ösztöndíjas és a tápdíjas alumnusokat.
– 1795-ben még id. Brassai Sámuel az iskola rectora.
– 1812 – 1844 között az iskolát Sebes Pál vezeti rectorként, őt tekintik kora egyik jelentős pedagógusának, az iskolát róla nevezték el.
– 1820–1824 között az iskola tanulója George Barițiu (akkori írással Baricz György), az első román újság, majd az ASTRA megalapítója
– 1833-ban 60-70 leányt befogadó, új iskola épült
– 1860 táján a rektor részére emeltek új lakást
– 1870-ben báró Kemény György, Torda megyei főispán 100 osztrák forint összegű
alapítványt tett „oskolai célokra”.
– 1875-ben a községi kezelésbe átvett iskolát néhány év múlva teljesen megújították: az egy
tantermes régi fiúiskolát lebontották, s helyébe állami segéllyel újat építettek.
– 1884–1886 között elkészült a másodtanítói lakás.
– 1892. 1789 és 1892 között 1605 tanulót ismerünk név szerint. Érdekes a helybeliek (cives, oppidani) és a más helységekből származók megközelítő egyensúlya: előbbiek alig haladják meg az összlétszám felét (826 fő = 51,47%). Hozzávetőleg 140 erdélyi település tartozott a torockói iskola vonzáskörébe! a torockói iskola elsősorban a székely székek unitárius fiataljait vonzotta.
– 1945-től a helyi iskola tanítási nyelve a magyar.
– 2005 Sebes Pál nevét vette fel.
Sebes Pál Általános Iskola. Az iskolához tartozik a torockószentgyörgyi elemi iskola.
Cím: Fő utca 124. Telefon: 0735-152422. Villámposta: sc.rimetea@mail.albanet.ro.
Igazgató: Székely Erika Ildikó.
Jelenlegi helyzet:
Torockó: 1 magyar összevont óvodai csoport, 2 magyar összevont elemi osztály, 2 magyar összevont általános iskolai osztály. A 2023-2024-es iskolai évtől kezdve csak 1 magyar összevont elemi osztály lesz a kis gyerekszam miatt.
Torockószentgyörgy: 1 magyar összevont óvodai csoport és 1 magyar összevont elemi osztály.
A helység ma is álló iskolájában tanult Brassai Sámuel, az utolsó erdélyi polihisztor, Kriza János néprajzkutató és George Baritiu.
Működik a központban a Kis Szent Teréz Gyermekotthon, melynek kapuja nyitva áll minden nehéz sorsú erdélyi gyermek előtt. Az otthont a Böjte Csaba ferences szerzetes alapította Szent Ferenc Alapítvány működteti.

Torockó az ezredfordulóra az erdélyi magyar népi építészet egyik legértékesebb megmaradt gyöngyszemévé vált, furcsa módon a település életének két sajnálatos eseménye járult hozzá: az 1870-es tűzvész és 1880 után a vasbányászat megszűnése. Torockó népművészeti központ, a hagyományokat századokon át megőrizte viszonylagos elzártsága miatt. Az 1900-as évek elején használatos viseletük, bútorzatuk és népművészeti tárgyaik sok középkori vonást őriztek meg.
A régi hímzés alapanyaga a kender, melyen vastag piros vagy kék pamutvászon fonalat használnak. Érdemes megemlíteni, hogy egyszerre mindig egy színt használnak. A hímzés során részben szálán varrott, keresztszemes szabadrajzú rámán varrott kézimunka készül, melynek mintái finomak. Gyakran alkalmazott motívumuk a liliom, tulipán bokros szerkezetben, mely később új elemekkel gyarapodott, népivé vált. Régen hímzett ruhadarabokat, lepedőket, párnahuzatokat, abroszokat mintáztak. Lapos öltéssel készülnek az írásos, helyi elnevezéssel rámán varrott kézimunkák. Azért rámán varrott, mert a mintával kiírt, kirajzolt vásznat ráfeszítik egy fakeretre, így sokkal könnyebben, szabályosabban és szebben lehet kivarrni. Hogy a minta vonala még hangsúlyosabb legyen, száröltéssel körbevarrják, inazzák. Az igazi, szép rámán varrott kézimunkának színe-visszája szinte egyforma. Sajátosak a minták elnevezései is, van nagykígyós és kiskígyós, petrezselymes, állóliliomos, folyótulipános és tölgyfaleveles elnevezésű minta, hogy csak a legismertebbeket említsük.

Intézmények:
Torockói Néprajzi Múzeum az Alsó Piacsor egyetlen emeletes, az egykori járásszékhely épületében található. Az épület 1889-ben épült, ma a község Polgármesteri hivatalának, múzeumának, könyvtárának és kiállítótermének ad helyet. A múzeumot 1952-ben Györbíró Pál alapította. Igazgatója Lassel Ágnes.
A múzeumban megtudhatjuk, hogy a környék gazdagságát a nagymúltú helyi vasércbányászat alapozta meg. A vasművesség jól jövedelmezett, és hozta magával a többi kisipar fejlődését is. A falu ékességeit, festett bútorokat, háztartási eszközöket, keresztszemes és rámán varrott kézimunkákat, népviseletet, a vasművességhez használt tárgyakat és régi fényképeket lehet megtekinteni. Megtudhatjuk többek között, hogy a népviselet színe és formája milyen fontos információkat hordozott a viselője koráról, családi állapotáról és még megannyi más dologról. A múzeum bepillantást nyújt a torockói emberek múltjába, az egykori vasbányászat és vasfeldolgozás rejtelmeibe is.
Ida néni (Vígh Ida) magángyújteménye. Az egykori fegyverkovácsokról elnevezett Puskás utca végén, a 174-es házszám alatt található a falu egyik gazdag magángyűjteménye. Tulajdonosa az utolsó, piros rámás csizmát készítő csizmadia unokája. Itt készültek a torockói viselet elengedhetetlen tartozékát képező rámás csizmák, amelyek köztudottan kétlabas lábbelik voltak. A múzeum 1994-ben nyitotta meg kapuit a turisták előtt is. Ida néni 2018-ban, 93 évesen hunyt el. A két helyiségből álló házban a család tulajdonát képező festett torockói bútorok, varrottasok, a népviselet igen értékes darabjai mellett egy zöld mázas csempékből újrarakott szobai kályhát is láthatunk.
Geley Anna magángyűjteménye. A Puskás utca elején, a 180-as házszám alatt található a falu egy másik magángyűjteménye. Tulajdonosa Geley Anna (1899–1966) volt, aki egész életének munkáját és jövedelmét gyűjteményébe fektette. Egy varrottasán a következő szöveg olvasható: „Isten segített régi Torockói gyűjteményeimre és varrottasak is az én kezem munkái. 1920-ban kesztem szegény alapon 1940-ig végeztem.” Halála után a gyűjtemény gondozója lánya, Kőmívesné Király Anna volt, aki 2019-ben hunyt el. A két szobából álló múzeum tele van saját készítésű varrottasokkal, festett torockói bútorokkal, itt is megtekinthetők a torockói népviselet darabjai, valamint egyéb érdekes és értékes használati tárgyak.
Duna Ház. A Felső piacsor végén áll az impozáns épület, 2014-ben újult meg. A Duna-Ház a Duna Médiaszolgáltató erdélyi közösségi háza. Küldetése: kulturálisan hiánypótló, a nemzeti identitás megőrzését segítő programok szervezése. Céljuk minőségi élményeket és hasznos ismereteket nyújtani a térségben élő magyarságnak.

Rendezvények:
Duna Nap – a Duna Ház szervezésében.
Double Rise Fesztivál – zene, irodalom, színház, képzőművészet. Vizuális művészet, slam poetry, buli és cirkusz. Folk és rock ‘n roll. Borudvar és Táncház. Közönség és közösség.
Visszatérő rendezvények: farsangtemetés, falunapok, konfirmálási ünnep.
Sok tábort, konferenciát, műhelyt szerveznek itt egyetemek, iskolák, civil szervezetek.

A 16. század végén iskola létesült Torockón, majd 100 évvel később megépült az unitáriusok ma is álló temploma. Templomáról az első adat 1332-ből ismeretes; a pápai tizedjegyzék szerint papja, György 60 dénárt fizet, majd ismét 60 dénárt. 1334-ben Miklós pap 36 dénárt, 28 montan dénárt és l garast.
Az első templom építése jóval régebbi. III. Endre 1291-ben „boldog emlékű elődeire” hivatkozik, akik a torockói bányászoknak kiváltságokat adtak. Ezek a bányászok még a tatárjárás előtt települtek ide Ausztriából, s bizonyára katolikus templomot is építettek.
Közvetlenül a tatárjárás után a kézdi székelyek telepednek ide, akik katolikusok s tevékenységüket szintén templomépítéssel kezdik.
Korai templomáról nem sokat tudunk, nem tudjuk milyen átalakításokon ment keresztül a századok folyamán, főképp a tatárjárás után és a 15. századi nagy templombővítési korszakban. A templomot ugyanis, amely a 18. században még állott, 1796 után újjáépítik. Csak a 15. századi torony maradt meg és a terjedelmes várkastély a templom körül. Az új templom a Türk Antal építőmester stílusát viseli magán, a kolozsvári unitárius templom mintájára.
Az állhatatos állandóság jelképe a központot uraló, erődített unitárius templom. Mint ahogy Torockó szülötte, a nagy unitárius irodalomtörténész, Borbély István mondta: „A Szekelykő magyar és unitárius népe az idők tomboló árjában is sziklaszilárdan áll és él, s büszke gyönyörűséggel tekint őseire vissza!” Érték a templom kerített kőfala, amelyeken a lőrések még láthatóak. A kőfalhoz városias mintára üzleteket és egyéb kisebb helyiségeket toldottak, így alakult ki ez az együttes, amely ma is látható, és amelyhez az iskola és a kántori ház is kapcsolódik, olyan hagyományos településközpont képét nyújtva, amely ilyen formában kevés helyen maradt meg”
A középkori tiszta katolikus lakosság a reformáció idején az unitárius vallás mellett dönt, s lesz temploma is unitárius. A 18. században unitárius anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania ). A templombelsőt 2022-ben fél évig tartó munkálatok során teljesen felújították.

Unitárius egyházközség
Cím: Főutca 192. Telefon: 0741 344 565. Villámposta: csecs.marton@unitarius.org, esperesihivatal.kt@gmail.com.
Lelkipásztor, esperes: Csécs Márton Lőrinc.

Helyi ortodox közösség
A helyi románság lélekszáma az utóbbi száz évben 100 fő körül mozgott.
Csécs Márton: „A történet ott kezdődik, hogy a görögkeleti egyház 1924-ben az unitárius iskola egyik tantermét lefoglalta ortodox kápolnának. Ez a kényszerhelyzet eltartott 1938-ig, amikor a román állam helyi jelképeként felavatták az ortodox templomot. Igazából nem volt összetűzés a többségi magyar és a kevés román lakos között. A tizenvalahány éve itt szolgáló ortodox pappal nem vagyunk ellenségek, de barátok sem. Amíg nem jött ide, Torockón az volt a szokás, hogyha meghalt egy román ember, temetéskor megszólalt az unitárius templom harangja is. Ennek az vetett véget, hogy a román pap kijelentette: ha továbbra is harangozunk, nem temeti el a halottat. Templomunkban legutóbb egy kétnyelvű, román–magyar keresztelő volt, ami náluk elképzelhetetlen. Ha meghalt egy román ember, és hozzátartozói arra kértek, vegyek én is részt a gyászszertartáson – az ortodox pap az elején ezt megtiltotta. Később az volt a kikötése, hogy szólhatok, de papi jelvények nélkül. Majd a papi jelvényekbe is belement, de kizárólag románul beszélhettem. Szóval ilyen a mi együttélésünk Torockón a mintegy harminc román emberrel. Nem véletlenül telepítettek a falu közigazgatási határain belül két ortodox kolostort.”

• 18. századi unitárius erődített templom
• Néprajzi, iparművészeti múzeum, magánmúzeumok
• Jellegzetes házai és népviselete
• Vajor: A német eredetű szó a Piactéren található vizes medencét jelöli. A felső részén lefolyó forrásvizet ivásra, az ezt követő hosszú vályút az állatok itatására, míg a kiszélesedő medencét mosásra használták és használják a helybéliek.
• Vízimalom: A század-elei öt vízimalomból mára csak egy maradt fenn Torockón, ezért érdemes meglátogatni, vasverőként szolgálta a fémművességet, a vize hajtotta meg a kalapácsokat és a fújtatókat. A gerendába vésett adatok alapján 1723-ben épült malom tulajdonosa „Toroczkai Klára vala”.
• Székelykő: a település mellett magasodó 1129 méter magas hegy
• Brassai Sámuel Emléktábla Torockószentgyörgyön
• Vár(rom) Torockószentgyörgyön

– itt született Bartók János (Szentiványi) (1670 körül – Torda, 1710. július 18.) unitárius lelkész, tanító.
– 1797. június 15-én Torockószentgyörgyön született ifj. Brassai Sámuel, Erdély legjelentősebb tudósa a 19. században. Erdély utolsó polihisztora 100 évet élt, 1897. június 24-én halt meg Kolozsvárott. A Házsongárdi temetőben nyugszik. Születése napját rendszeresen megünneplik. A szülői házon még halála évében emléktáblát avattak.
– a torockói iskolában tanult 1820-1825 között Kriza János, aki Erdély jelentős unitárius püspöke lett.
– P. Szentmártoni Kálmán, Posonyi (Nyárádszentmárton, 1879–Kolozsvár, 1968): népmesegyűjtő, tanár, gimnáziumi igazgató. Torockón járt iskolába.
– Borbély István (Torockó, 1886.nov.23. – Kolozsvár, 1923. márc. 20.) magyar irodalomtörténész, egyháztörténeti és magyar irodalomtörténeti kérdésekkel foglalkozott.
– Tóbiás Károly (1920–1996) vegyészprofesszor, Berkeley (Kalifornia), az MTA külső tagja. A családja torockói származású volt, jelentős összeggel segítette a torockói ifjúsági szabadidőközpont (Brassai ház) megvalósulását

Polgármesteri hivatal
Cím: Főutca 34. Telefon: 0258-768001. Villámposta: contact@primariarimetea.ro.
Polgármester: Deák Székely Szilárd (RMDSZ)
Alpolgármester: Simándi Levente (RMDSZ)
Jegyző: Selegean Irma-Maria
Helyi tanács: RMDSZ 6 mandátum (Bona Zsolt-Árpád, Botár Alpár, Deák Zsigmond, Király Melinda, Klocza Béla), Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 2 mandátum, Szociáldemokrata Párt (PSD) 1 mandátum.

– Bócsa (Magyarország)
– Tápiógyörgye (Magyarország)

Torockó Kulturális és Egészségvédő Egyesület – Torockó Egyesület: táborok szervezése,
Torockói Kriza János Kulturális Egyesület – kulturális és hagyományőrző tevékenységek, kapcsolat: Czakó Piroska
Torockó és Torockószentgyörgy Közösségépítő Egyesület – falugondnokság, idősek klubja
Torockói Aktív Turizmus Egyesület kapcsolat: Tulit Levente
Együtt A Jövőnkért Egyesület – kapcsolat: Román Sándor
Torockói Önkéntes Tűzoltók Egyesülete – kapcsolat Tulit Levente
Torockói Íjász Egyesület, hagyományőrzés – kapcsolat Tulit Levente
Torockói Vendégfogadók Szövetsége – inaktív
Szilas Egyesület Torockószentgyörgy, néptánccsoport működtetése, kapcsolat: Fogarasi Melinda

– A Székelykő 1100 m meghaladó csúcsáról csodálatos kilátás nyílik a falura és a környékre.
– Torockón egyébként a legrégebbi ház az Új utca végében található, 1668-as dátum olvasható a vörösre festett ablakkeretén, és nagy figyelmet vont magára, hiszen egy ilyen datálás népi épületen egészen különleges. Kutatások során derült ki az, hogy az épületet többször javították, szét is szedték, és a 19. században nyerte el mai formáját. A házhoz legendák is kapcsolódnak, ott volt ugyanis a falu fonója, az a táncoló hely, ahol a fiatalok találkozhattak, és ezt elvileg egy özvegyasszony működtette.
– A falu szomszédságában természetvédelmi területek vannak.
• Túrák (Székelykő, Ordaskő, Torockószentgyörgyi Vár, régi vasbányák…)
• Torockói programok: népművészeti múzeumok, vízimalom, temető, kenyérsütés, torockói bútorfestés és varrottas készítése helyi irányítással…
• Autóbuszos túrák: Torda – sóbánya, Tordai hasadék, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Tövis, Remetei völgy – remetei hasadék.

Vendéglátás:
Vendéglő, borozó, bár: Forrás Borozó, Gondűző, Koccintó Bár
Szálláshelyek: szinte minden házban fogadnak vendéget. Ismert szálláshelyek: Tradíció vendégház, Torockó Panzió, Király Panzió, Muskátli Panzió, Panoráma Panzió, Hársfa Vendágház, Bitai Magda vendégház, Kristály Vendégház, Aranyos Panzió, Szabó Marika vendégház, Torockó Életöröm Reformház