Szilágyszentkirály (románul: Sâncraiu Silvanei) falu Szilágy megyében Vérvölgy, Nyírfalva és Szilágyfőkeresztúr között fekvő település. Zilahtól északra, 19 km-re fekvő kis falu, a Cine és a Szilágy patak összefolyásánál. A Zilah–Nagybánya főúttal 1 km-es aszfaltozott út köti össze. Közigazgatásilag Debren községhez tartozik.
A hagyomány szerint az ősi falu a Láz nevű mezőrészen volt, amely hatalmas tűzvész áldozata lett, olyannyira, hogy még a kutak vize is felforrósodott.
Szilágyszentkirály a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott.
Első írásos említése 1446-ból való Zentkyrál formában, egy peres üggyel kapcsolatban. További változatok: 1546 – Zentkirály, 1617 – Zentkjral, 1670–1672-ben, a ma is használt formában Szilágyszentkirály.
Tinódi Lantos Sebestyén nyomdokán Budai Ézsaiás is említi a Szentkirály nevet viselő kolostort, mely a pogány magyarokra papokkal és harci népekkel őrködött. A kolostor körül létrejött később a falu, Szentkirály. Tinódi Lantos Sebestyén szerint a kolostor még 1551-ben is létezett, amikor György barát Szentkirályig kísérte a búcsúzó Izabella királynőt és fiát, János Zsigmondot.
Nem tudni, hogy a kolostor milyen körülmények között pusztult el; köveiből csak egy keresztelő medence maradt fenn bizonyságképpen a múlt századig. A kolostor tehát az Árpád-korból származik. A település neve későbbi.
A Kolozsmonostori Konventnél már 1446-ból van egy egyezség nagydobai Chyzer Fülöp, Gáli és András között Zentkyrál (Közép-Szolnok vármegye) birtokot illetően.
1532-ben Ősi Szilágyi György birtoka volt, aki eladta szentkirályi és vérvölgyi birtokait Szentkirályi Moldovay Antalnak tizenkét forintért. 1639-ig Nagydobai Spáczai János birtoka volt, de hűtlensége miatt I. Rákóczi György fejedelem elvette tőle, és lovászmesterének Serédi István Kraszna megyei főispánnak adományozta. 1705-ben végzett összeíráskor kilenc nemest említenek, szentkirályi nemesek voltak: Osváth Zsigmond, Tholnai István, Kiss István, Süle Székely Mihály, Osváth Tamás, Luka Mihály. 1719-ben Közép-Szolnok vármegye itt tartotta tisztújító közgyűlését.
A Pragmatica Sanctio (1723) korában végzett összeírás szerint a falu kuriális nemesi község, s lakosai nem szerepelnek a lajstromokban. Szentkirály nemessége 1797-ben nem engedte magát összeíratni a nemesi felkeléshez szolgáló hadi segedelem megállapítására.
Ha figyelembe vesszük a falu határának méreteit, kiterjedését és azt, hogy 1805-ben már 41 a nemesek száma (adómentes 9, gyalog 5, adózó 27), akkor ezek csak szegény, hétszilvafás, kurta nemesek lehettek.
Ínséges évek következtek a falura 1813-1817 között, a nagy éhínség és vándormozgalmak idején.
Az 1820-as Cziráky-féle összeírás adatai között sem szerepel Szentkirály neve.
Területe 1895-ben 609 kat. hold (szántó 313, erdő 145, kert 52, szőlő 50, rét 45, terméketlen 4 hold); gazdaságainak száma 155. A századfordulón a falunak 414 korona cselekvő vagyona volt, állami egyenes adója 929 korona 6 fillér.
1867-ben postahivatal nyílik
Az utolsó földbirtokost, Visky Pétert, 1946-ban Désre kényszerítették lakni. Az ő uradalmán található Debrenben az iskola és a kultúrház.
Az 1900-as évek elején régi helynevei közül még ismert volt: Hágó, Horgos, Szillos, Mogyorós, Tekintő, Észak, Verőfény, Paradicsom, Aranyos, Fejérdomb, Szállás, Horvát szilvása, Kelenczegaz, Selymék, Szakasz, Hosszúrét, Szilágy-rét neve. A fennmaradt hagyományok szerint a Szállás nevű hely a török, kuruc világban a lakosok búvóhelyéül szolgált, és még az 1900-as évek elején is találhatók voltak itt földalatti üregek. A közelében fekvő Tekintő nevű helyről pedig a hagyományok szerint az ellenséget kémlelték.
Szilágyszentkirály jelenlegi település több részre tagolódik: Alszeg, Felszeg, Pap-domb, Központ és Szurdék.
Szentkirály kisnemesi település volt.
Debren községnek létezik egy turisztikai információs irodája – kormányprogram vonatkozik erre. Az irodának (Info Turist Dobrin) van egy kétnyelvű honlapja:. http://www.infoturistdobrin.ro/hu/telepulesek/szilagyszentkiraly. Az alábbi szöveget innen vettük át (2018. febr. 10-én)
Szilágyszentkirály falut „Három évszázaddal Debren megalakulása után említik először az okiratok, mindkettő nagyon nagy múltra tekint vissza, ugyanis ősi dák településekről beszélünk. 1705-ben a település Közép Szolnok fennhatósága alá tartozik, bojárok lakta településként van ekkor számontartva. A feudális korszakban, a település életét az egyház irányította amely meghatározta a lakosok gondolkodását és, a gazdagok, vagyonuk megtartásának érdekében, áttértek a katolikus hitre és magyarokká váltak. A hatalom képviselője „Isten földi helytartója” volt aki egyben Isten és ember közti közvetítő is volt. A Szilágy Völgyi pogányok keresztény hitre térítése után, 1011-ben, megalakul a Szentkirály kolostor. A legenda úgy tartja, hogy a falu a kolostor köré épült ki. Idővel, a kolostor eltűnt, okairól nincsenek feljegyzések. Helyére római katolikus templom épült, amelyet később református templommá alakítottak. 1869-ben lebontják, majd két évvel később, már a mai református templomról beszélnek amely 16 méter hosszú, 8 méter széles és 10 méter magas. A templom kisebbik harangját 1646-ban, nagyobbikat pedig 1814-ben öntötték.” (az eredeti helyesírással).
1847-ben 207 lakosa volt (200 református, 6 görög katolikus, 1 római katolikus).
1868-ban 162 reformátust jegyeztek fel.
1890-ben 282 a lélekszám (magyar 255, román 12, egyéb 15); házak száma 64. Felekezet szerint református 219, római katolikus 35, görög katolikus 18, izraelita 10.
1895-ben gazdaságainak száma 155. Területe 609 katasztrális hold, a melyből szántóföld 313, erdő 145, kert 52, szőlő (parlag) 50, rét 45, terméketlen 4 hold.
1920-as román népszámlálás: összlakosság 230 személy, román 15, magyar 211, egyéb 4 fő.
1948-ban 318 318 fős magyar falu.
1966-ban 333.
1976-ban 250.
1992-ben 184 személy (ebből 180 magyar, 4 román).
2011-ben 176 fő, magyar 166.
Az oktatás kezdetére biztos adat nincs. Bizonyosan régi, felekezeti iskolája lehetett, hisz 1844-ből ismert Szentkirályi Sámuel tanító neve.
1873-ban a szentkirályi felekezeti iskola megszűnt, községivé alakult, az iskolaépületet, telket, 400 négyszögölnyi veteményes kertet az egyház átengedte az iskolának. Az egyház Nagy György községi tanító és kántor lévita fizetéséhez a fentieken kívül még 55 forint 55 krajcár értékű kepével és 3 öl havi fával járult hozzá
1904. december l-jén a községi elemi népiskola állami lesz, de a kinevezett tanító kántori teendőket is végez helyben és Debrenben. Az állami iskola romos épületét 1939-ben lebontották, az 1903-ban épített parókiát iskolává alakították; 1967-ben bevezették a villanyvilágítást.
Ma I-IV. osztályos elemi iskolája 2 tanerős, nincs megszűnés veszély.
A helyi közösség vitalitását is mutatja, hogy fészbukon láthatunk óvodai képeket.
A falu története mondával indul és ez vonzza a kutatókat.
A hagyomány szerint az ősi falu a Láz nevű mezőrészen volt, amely hatalmas tűzvésznek áldozata lett, olyannyira, hogy még a kutak vize is felforrósodott, innen volna a Láz név.
A Szilágy-patak mentén fellelhető hiedelmekkel az óriásokról és bálványimádókról sokan foglalkoztak. Petri Mór szerint Szent István 1011-ben egyik vezérét küldte a pogány magyarok ellen a Szilágy völgyébe, aki le is verte őket. A Zilahi Református Egyházmegye honlapján (http://reformatus-zilah.com/index.php/2017-08-22-06-36-00/ 2018.febr.10.) található az alábbi leírás: „István király 1011-ben csapatokat küldött ki a környéken élő pogány törzsek leverésére. E győzelem után Szentkirályon, a mai református templom helyén kolostort építettek – Szent László kápolna – ahová Benedek rendi szerzetesek érkeztek. Ezt látszik bizonyítani az új parókia építésekor előkerült kőboltozatos üregek és a nagymennyiségű, óriás méretű csontmaradványok. Ez utóbbi összefüggésbe hozható a Szilágy-patak (1246 – Scylag) mentén fellelhető hiedelmekkel az óriásokról és a bálványimádókról. A megerősített kolostor, mint egy őrszem figyelemmel kísérte a környék pogány magyarságát és készült egy esetleges lázadásra. Ekkor a környező falvak lakói a szentkirályi kolostor – templomba jártak istentiszteletre. A szerzetesek a nép vallásos nevelésével, a földművelésre és szőlőtelepítésre való tanításukkal megnyerték a Szilágy – menti pogány magyarságot a római katolikus vallásnak és a reformációig meg is őrizték őket e hitben. E kolostor körül jött létre a falu. Tinódi Lantos Sebestyén szerint a kolostor még 1551-ben is létezett, mikor György barát Szentkirályig kísérte a búcsúzó Izabella királynőt és fiát János Zsigmondot. Nem tudni, hogy a kolostor mikor és milyen körülmények között pusztult el. A kolostor tehát az Árpád korból származik.”
A népi kultúra kutatói számára ismert a vidék, a falu, sokan dolgoztak itt (Almási István, Magyar Zoltán, utóbbi külön kötetben jelentette meg kutatási eredményeit – Magyar Zoltán: A Szilágyság mondahagyománya, Balassi kiadó, Bp., 2007).
Tájszókutatást végeztek itt Márton Gyula, Hegedűs Attila.
A faluban a 2010-es évek elejétől működik az Örömhír Tini Klub – verses, zenés kulturális műsorokat adnak elő.
2015-ös sajtóhír számol be a helyi baptista férfikar és fúvószenekar szerepléséről.
Kis Lőrinc temetésekor, 1976-ban felszínre került nagy mennyiségű csontmaradvány. Az új parókia építésekor, 1991-ben kőboltozatos üregek kerültek elő.
Szilágyszentkirály református temploma 1871-ben épült az 1869-ben összeomlott középkori templom helyébe. Az úrasztala, a szószékkorona és a festett mennyezet 1871-ben készült. Tornya 24 m magas, benne a legrégebbi harangot 1646-ban öntötték. Érdekessége, hogy 1916-ban rekvirálták, de 1917-ben sértetlenül visszakapta a település.
Szent Király Szövetség. 1997. augusztus 15.-én, Szent István fejedelemmé választásának 1000. évfordulója alkalmából megalakult a Szent Király Szövetség. A Szövetséghez Szilágyszentkirály még nem csatlakozott, de képviselői részt vettek rendezvényen.
Itt született:
Udvary József (1884–1975, Budapest) – polgármester, közíró, lapszerkesztő. A középiskolát a zilahi Wesselényi Kollégiumban végezte; a kolozsvári Tudományegyetemen szerzett jog- és államtudományi doktorátust. Közigazgatási pályára lépett, 1918-ban Szilágysomlyó polgármestere. A két világháború közötti időszakban ügyvéd a városban, szerkesztette (1923-tól) a Szilágysomlyó c. lapot, Szilágysomlyó és a szilágysági magyarság művelődési életének egyik vezéregyénisége volt.
Ady Bálint, Ady Endre költő dédapja Szilágyszentkirályon született, itt élt birtokosként.
Az egyházi életre utaló első adat 1452-as, Bereck pap nevét említik. A kolostor helyén épült fel a 16. század elején a templom, amely előbb a római katolikus, később pedig a református istentiszteletnek adott helyet.
A 17. században Szentkirály társegyház volt Vérvölggyel.
Az anyakönyv 1782-ben kezdődik.
A régi templomot 1869-ben lebontották és helyébe 1871-re a ma is létező újat emelték. Az anyagi fedezetet a gyülekezet és a Visky család adományozta. A tervet Wolfart Mihály, nagybányai építőmester készítette. A templom 16 m hosszú, 8 m széles, 10 m magas. A torony magassága 17 méter. Az Úrasztala, a szószéki korona és a festett mennyezet szintén 1871-ben készült. Az 1646-ból származó kis harangot 1917-ben hadicélra elvitték, de 1918 szeptemberében sértetlenül vissza érkezett Kolozsvárról. A nagy harang 1814-ben készült. 1855-ben önttetett kisharangja ismeretlen körülmények között Szilágyszegre kerül. Temploma kívül-belül felújított állapotban, parókiája az 1990-es évek elején épült.
Legértékesebb klenódiumai, úrasztali terítői a 17-18. századból származnak.
1900-as évek elején még megvolt a debreni egyháztól kapott, 1681-ben készített cintányér és az 1767-ben készült ezüst úrasztali pohár. Ebben az évben 275 lakosból 197 református.
1927-ig Szilágyszentkirály anyaegyház, később amikor már nem tud külön papot tartani, társul a nagymoni gyülekezettel és társegyházak lesznek. 1943-ban újra önálló egyházközség lesz. Ma önálló, beszolgáló lelkipásztora van Vérvölgyről. Lélekszáma 86.
Legrégibb kegyszere 1681-ből való óntányér a következő felirattal: Az Isten dicsőségére adta nemzetes Szúnyog Mária 1681 a Debreni Ecclesiának.
Az egyház anyakönyvét 1782-től vezetik.
1847-ben 207 fős lakosból 200 lélek a helybeli református gyülekezet tagja.
1941-ben a harcoló, elesett vagy eltűnt ákat leszámítva a faluban csak 216 református élt.
Templomhajójának magassága 10 méter, templomtornyáé 24 méter magas. Orgonája nincs, gyülekezeti énekét nem kíséri orgonaszó.
1985-ig társegyház Nagymonnal, ezután ez a kötődés felbomlik.
1992-ben Szilágyszentkirály összlakossága 184 személy, ebből 180 magyar, a falu református gyülekezetének száma 102 lélek. Papjuk nincs. Az istentiszteleteket a beszolgáló lelkész tartja meg.
A templom melletti imaházban van egy harmónium, s mivel a templom téli fűtése nincs megoldva, hideg időben az imaházban tartják az istentiszteletet.
2000-ben 136 lelkes leányegyház, 140 ülőhelyes templommal.
A templom mennyezete kékre festett fakazettás, minden kazetta közepén egy-egy csillaggal.
2001-ben kinevezett lelkészt kap a szilágyszentkirályi egyházközség. Az egyházközség a Zilahi Egyházmegyéhez tartozik.
Református egyház: tel. 0260-633701, lelkipásztor Süle Gyula Zsolt, mob. 0740-703175, villámposta sulegyulazsolt@freemail.hu.
Baptista gyülekezet: lelkipásztor Fazakas György.
Római katolikus fília: Szilágycseh fíliája, egy kis kápolna áll a faluban.
Debren a községközpont, de a polgármesteri hivatal vezetői és a képviselőtestület tagjai többnyire nem debreniek.
Polgármester: Bogdán Ferenc-István (RMDSZ, Doba)
Alpolgármester: Tóth Sándor (RMDSZ, Vérvölgy)
Jegyző/titkár: Végh Hajnal Julianna
A képviselő testületnek 7 RMDSZ-es tagja van (Nagy Mihály – Doba), Tóth Sándor (Vérvölgy), Szabó Matild (Szilágyszentkirály), Szabó Mária-Emese (Vérvölgy), Nagy Károly (Doba), Süle Gyula-Zsolt (Vérvölgy) és Csapó János (Doba).
További 2 magyar tagja a testületnek az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) színeiben szerzett mandátumot: Boros Lajos (Vérvölgy), Szongoth Zsigmond Attila (Szilágyszentkirály).
A testületnek van még egy szociáldemokrata (PSD) és liberális (PNL) tagja.
A faluban nincs szálláshely.