Szilágykövesd (románul: Chieșd) falu, Szilágy megyében, Szilágycsehtől nyugatra, Szilágykorond és Hadadnádasd között, a DJ108F megyei út mentén fekvő település. Tipikus tövisháti település, a megye északnyugati részén, Sarmaságtól 7 km-re található. Fekvése festői, de előnyösnek nem mondható. A sarmasági szőlőhegy és pincesorok után a Kövesd magasa (379 m) dombot érintve, meglepő a táj hirtelen változása, a magasból alábukik a mély völgybe. 1919-ben a Zilahi járáshoz tartozik.
Községközpont, Szilágysziget és Szilágyszigettelep tartoznak hozzá – egyikben sem laknak magyarok.
Szilágykövesd neve az oklevelekben 1461-től fordul elő. Ekkor Kewesd néven írták nevét, majd 1475-ben Kebesd, 1549-ben Kewesdként fordul elő.
A település egykor Magyar- és Oláh-Kövesd-re oszlott.
Szilágykövesd helyén vár állott széles várfalakkal, ennek nyomaira kerültek a felszínre egy 1800-as évek végi földrengés alkalmával. A falmaradványok 1910 körül még látszottak. E helyet a lakosság ma is Várköz néven ismeri. A kövesdi várhoz tartozott Mázsatelek és Szértelek.
Első ismert birtokosa az 1400-as évek közepe táján élt Sarmasági család volt. 1453-ban a kövesdi jószághoz tartozó helységek kizárólag Sarmasági kézen voltak. A Sarmasági család tagjai közül 1475-ben Sarmansági Elek, 1547-ben Sarmansági László és András nevét említik az oklevelek. 1547-ben a kiskorú Sarmansági László gyámja Báthory István özvegye Katalin és fiai András, Kristóf és István voltak.
A 17. században Lónyay Anna fejedelemasszony leltára szerint Kövesden 22 jobbágycsalád és 10 puszta volt. 1549-ben Keowesden 4 kapu után adóztak.
1570-ben hosszú per kezdődött Sarmasági Anna és hat fiútestvére között, mert a női ág képviselőjeként a fiú leszármazottakkal egyenlő részt akart.
1594. szeptember 1-én Báthory Zsigmond fejedelem Sarmasági Istvánnak védelmet biztosít.
1616-ban Sarmasági Zsigmond Thurzó Györgyhöz fordul, kéri, járjon érdekében Bethlen Gábor fejedelemnél üldöztetése miatt. 1641-ben losonci Bánffy Zsuzsanna, született Sarmasági, pénzszűkében eladta Kövesd castellumot és birtokát gyerőmonostori Kemény Jánosnak.
1646-ban Kemény János Sarmasági Annától ezer forintért megvette az összes kövesdi uradalomhoz tartozó birtokát. 1647-ben, mint I. Rákóczi György generálisa, örök tulajdonul kapta a Közép-Szolnok vármegyei Kövesd birtok azon részeit, amelyek a fiúutód nélkül elhalt Sarmasági Györgyről maradtak, és a Sarmasági árvák gyámja lett.
1657-ben II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratába vezére, Kemény János összes fegyverforgató kövesdi jobbágyát magával vitte. A szerencsétlenül végződött hadjárat után Kemény katonáival együtt tatár fogságba esett, kövesdi jobbágyai mind egy szálig odavesztek. A magas váltságdíj árán szabadult generális szinte teljesen elnéptelenedett falut talált, a Maros felső folyása és a Meszes hegység vidékéről telepített ide jobbágyokat.
1660. december 24-én a tatár fogság után visszavonultan élő Kemény Jánost Erdély fejedelmévé választották. Kövesd ura nem sokáig tölthette be a fejedelmi méltóságot, mert elesett a Nagyszőlős melletti csatában. A fejedelem halála után fia, ifj. Kemény János elhanyagolta uradalmát.
1703-ban a birtokon 38 jobbágycsalád lakott. 1704-ben Kövesden is átvonultak Rabutin rác csapatai, felégetve a falut és környékét (a lakosság a Váka erdőbe menekült). II. Rákóczi Ferenc zászlaja alá kövesdiek is jelentkeztek, így Márton Péter fia részt vett a vereséggel végződött zsibói ütközetben {1705. november 11.). A néphagyomány szerint a visszavonuló fejedelem a Holmuri határrészen levő dombon ágyúkat állított fel, ez a magaslat Rákóczi dombja néven is ismeretes. A szabadságharc bukása után a település újra elnéptelenedett.
1715-ben Szilágykövesd fegyverforgató lakosságát Rákóczi lengyelországi hadjáratakor Kemény János személyesen vezette, mint saját jobbágyait, e jobbágyok valamennyien elestek, s maga Kemény János is csak később szabadulhatott ki fogságából. Kiszabadulása után a Maros és Meszes vidékéről telepített ide új lakosokat, melyekből később a Marosánok, Meszesánok lettek.
1720-ban végzett összeíráskor 3 kövesdi telek már 40 éve pusztaként feküdt.
1797-es összeíráskor birtokosok voltak itt gróf Kemény Farkas, báró Kemény Simon, báró Kemény Miklósné és báró Kemény Farkas.
1805-ben Kövesden hűségesküt tett a Bessenyei és Mezei családok l-l tagja, valamint a Szentiványi család 2 tagja, akik közül l-l férfit lovasnak vettek fel.
1870 után a Kemény család mind kevesebbet tartózkodott Kövesden, a báró Kemény Árpád által épített új kastélyt 1900-ban az odalátogató Petri Mór már leromlott állapotban találta. A kövesdi lakosság megélhetési forrása a földművelés volt, a legtöbben béresként a bárói birtokon találtak munkát.
Nagy hagyománya volt a juhtenyésztésnek. Egy 1910-es feljegyzés szerint a sarmasági nagyvásárokon a legkeresettebbek a kövesdiek juhai voltak.
A háború után, főleg az ötvenes években sokan az ország nagy építőtelepein vagy a Zsil-völgyében kerestek munkát, annak ellenére, hogy 1929 után a sarmasági bányának kövesdi részlege is nyílott.
1715-ben lakosainak száma 72 (45 magyar, 27 román). Ezek közül 2 jobbágy és 6 zsellér fizetett adót.
1720 körül ide telepedtek tótok, akik a Fűpad pataka mellett délnyugatra Tótkövesd néven pár házból álló települést alapítottak. A tótok később beolvadtak a helybeli román lakosságba. A Taut név viselőit a tót betelepülők utódainak tartja a hagyomány.
Az 1800-as évek elején a kövesdi magyar lakosság nagy része elvándorolt, főleg a szomszédos tövisháti falvakba, Szerbe, Bogdándra, Hadadba.
1847-es összeíráskor 398 lakosa volt a településnek, melyből 3 római katolikus, 395 görög katolikus volt.
1860 után hatalmas népszaporulat figyelhető meg, és nő a betelepülők száma is.
1890-ben 1140 lakosa van, román 935, magyar 202, zsidó 29, német 2; 937 görög katolikus, 188 református, 8 evangélikus, 6 unitárius, 29 izraelita, a település házainak száma ekkor 224 volt.
Az 1920-as népszámlálás szerint Kövesd lakosainak száma 1446, román 1238, magyar 175, zsidó 33. A házak száma 306.
1966-ban volt a helyi lakosság száma a legnagyobb: 2567 fő, ebből román 2222, magyar 342, roma 55.
1992-ben összlakosság 2038, 1717 román, 153 magyar, 168 roma.
2002-ben a lakosok száma 2010, ebből 1730 román, 146 magyar és 134 roma.
A 2011-es népszámlálás alapján: a község lakossága: 1853 fő, ebből 1467 román, 120 magyar és 213 roma.
2007-ben még működött az összevont magyar elemi iskola, amely azóta megszűnt.
Báró Kemény Árpád egykori udvarháza ma művelődési otthon, felújították.
A polgármesteri hivatal honlapja arról tudósít, hogy a helyi kulturális élet az iskolai ünnepségekre, és egy helyi népi zenekar fellépéseire szorítkozik. Tervezik egy, a helyi hagyományok ápolását szolgáló központ kialakítását.
Szilágykövesden állt egykor Kövesd vára. Ennek mára már nem sok nyoma maradt.
Kövesdi uradalom. Szilágykövesd volt egykor a Kövesdi uradalom központja. A településen állt az uradalom két udvarháza, mely egyben az uradalmi központ volt. 1648 előtt a következő települések tartoztak a Kövesdi uradalomhoz: Sarmaság, Szigeth, Kisderzsida, Nagyderzsida, Girókuta (Gyerőkuta) nevű falvak valamint Kis-Korond, Remete és Mojád nevű prediumok.
Kövesden valamikor két udvarház állt. 1641-ben a település birtokosa Losonci Bánffy Zsuzsanna, született Sarmasági, pénzszűkében eladta Kövesd várát is tartalmazó birtokát gyerőmonostori Kemény Jánosnak, aki 1646-ban tovább növelte birtokát. 1646-ban Sarmasági Anna kövesdi birtokait vette meg. 1647-ben I. Rákóczi Györgytől, kapja meg a kövesdi birtokok azon részeit, amelyek a fiúutód nélkül elhalt Sarmasági Györgyről maradtak. A Kemény utódok 1870 után mind kevesebbet tartózkodott Kövesden, a báró Kemény Árpád által épített új kastélyszerű udvarházát 1900-ban az odalátogató Petri Mór már leromlott állapotban találta.
Jelenleg az udvarházat a település felújíttatta. Művelődési ház működik benne, boltíves pincéjében pedig bár.
A kövesdi Kemény kastély mellett lévő cselédszállás, vagy az intéző háza máig magmaradt. A hajdani kastélyudvar bal oldalán áll az épület, amelyben jelenleg könyvtár és a falumúzeum működik. Egyesek tudni vélik, hogy itt volt a lovarda is valahol. Sajnos a kastély előtti parkból ma már semmi nem látszik. Érdekes a kastély nagyméretű bejárata is, de helybeliek állítják a romos épületet úgy építették vissza, amilyen annak idején volt. Ezt a házat nem kellett újra építeni, csak renoválni.
Falumúzeum, tájház. „Ez az emléktábla Szabó Mária tanítónő emlékére állíttatott, aki 2004-ben létrehozta a Falumúzeumot.” Ez a szöveg olvasható a hajdani cselédszállás bejárat felőli falára 2008-ban elhelyezett táblán. Két teremben helyezték el a település idős családjaitól összegyűjtött több mint 150 kiállítási tárgyat. A kiállított tárgyak között konyhai eszközöket, kerámia- és agyagedényeket fonott kukorica csuhából készült tartóeszközöket, szenes vasalókat, magasra felvetett ágyat, szövőszéket, szőtteseket, népviseleteket és megannyi már nem használt tárgyat láthatunk. Telefonon a 0745-150442 számon lehet érdeklődni.
A Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom műemlékké nyilvánított épület, valószínűleg a 17. század elején épült. A hívek szerint a kezdetekben 300 méterrel arrébb volt a templom, és ökrökkel fatörzseken húzatták két éven át a jelenlegi helyéig. Ott tartották az istentiszteletet, ahol a templom éppen volt. Zsindely tetejét 1916-ban cserélték bádogtetőre. A templom alaprajza négyszög az oltárrész pedig félkör alakú. Az előhajó fölé magasodik 4 fiatornyos harangtornya, amelyen kilátó is van. A templom külső falait és az ajtó melletti részt is a sodronyminta díszíti. A templombelsőt 1796-ban Țiple Popa Ioan festette ki. Az előhajóban még valamennyire kivehetőek a képek, a hajóban szinte felismerhetetlenek. Az ikonosztázon az apostolok, képek és a szépen díszített ajtók láthatóak.
Görög katolikus kőtemploma – 1796-ban épült.
nincs adat.
1773-ban a kövesdi reformátusoknak már külön templomuk és papjuk volt. Templomuk építésének idejéről keveset tudunk. 1666-ban kövesdi református hívek Antal István és neje, Erdős Hona a szilágyi egyházmegye 1666. évi Sarmaságon tartott szinódusa előtt jelentek meg.
Lelkipásztor: Fazakas Hajnal, tel. 0745-792241, villámposta fazakas.hajnal@yahoo.com.
Görög katolikus kőtemploma 1796-ban épült. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
Polgármesteri Hivatal: Fő út 376 szám, Tel.: 0260-652906, 652801
Polgármester: Chiș Leontin (PSD)
Helyi Tanács: szociáldemokrata párt (PSD) – 5 mandátum (egyikük Rostas Lazar, talán Rostás Lázár?), környezetvédők pártja (PER) – 3 mandátum, szociáldemokrata irányultságú UNPR (2016-ban feloszlott) – 1 mandátum, liberális párt (PNL) – 1 mandátum, RMDSZ – 1 mandátum (Sipos Ferenc), 1 független.
nincs adat.
nincs adat.