Kárásztelek (románul: Carastelec) község, Szilágy megyében, a Szilágy-fennsík dombos vidékén, a Krasznai-dombságon, Zilahtól 47 km-re északnyugatra, a DJ108F megyei út mentén található település, 18 km-re a legközelebbi várostól, Szilágysomlyótól. Északon Bobota, keleten Hídvég, délen Ipp és nyugaton Kémer községekkel határos. Kárásztelek hajdani települése a Hangás nevű magaslaton elpusztult a tatárdúlás idején. A megmaradt lakosság a Kárásztelek patak egyik mellékvölgyében, egy bővizű, tiszta forrás közelében telepedett le. A 19. század végén, amikor Magyarországról a tömeges kivándorlás vette kezdetét, kihatással volt Kárásztelekre is. A kivándorlás 1913-ban tetőzött, igen sokan települtek ki Chicagóba. Kárásztelek a Szilágyság egyedüli olyan települése, amelynek lakossága katolikus vallását mindmáig megőrizte. Községközpont, két falú tartozik hozzá: Kárásztelek és Szilágydomoszló.
Kárásztelek erdő helyén keletkezett irtásfalu, az 1241. évi tatárjáráskor már létező település. Erre utal elnevezésében a telek szó, mely trágyázott földet, faluhelyet jelent.
A 13. sz. közepén Kálóztelek név alatt említik középkori forrásanyagok, a személynévként is alkalmazott Káliz izmaelita (böszörmény) eredetű. Győrffy György történész azt állítja, hogy Kárásztelek a kabarokhoz tartozó kálizok települése volt. Az eredetileg iráni nyelvű kálizok a 12-13. században törökös jellegű népcsoportot alkottak térségünkben, tagjai főleg kereskedelmi és pénzügyi jártasságukról voltak ismeretesek; közülük kerültek ki a királyi vámosok, adószedők, pénzváltók, sókamarai tisztviselők. Az előtag idővel Kárász értelmezést nyert, így lett Kárásztelek, sőt a szájhagyomány úgy tartja, hogy az Ős utca tájékán valamikor halastó volt, melyben a kárász nevű hal élt.
Neve a középkor folyamán több változatban jelenik meg: Kaloztheleke (1338); Kaluzteluk (1341); Kalazthelek (1455); Kaloztheleke (1477); Kalozthelek (1481); Kaluttheleke (1584); Karaztelke (1609); Karasztelek (1679); Kárásztelek (1913).
A 13. század közepén Kálóztelek név alatt említik a középkori forrásanyagok,
Káloztelken át Kémer felé vitt a hadiút, amely azután a Berettyó völgyébe torkolt. Ugyancsak közel vezetett az a só szállító út, mely Iklód-Hídvégnél jött át a Krasznán, hol királyi harmincadot szedtek és ment tovább Szalacsnak. Egyes kutatók szerint valószínűnek tűnik, hogy a káloztelkiek jó kereskedők módjára kibérelték a vámszedő helyet, (Major M.) s így egyenesen a királlyal álltak kapcsolatban.
1341-ben Kaluzteluk a kabarokhoz tartozó kálizok településeként kerül említésre, szerepük volt a só szállításban is. A település 1338-ban a váradi káptalan birtoka.
Petri Mór szerint Káloztelek már 1241 előtt a váradi káptalan birtoka. Az elkövetkezendő századokból kevés, szórványos, sokszor összefüggéstelen adatok maradtak fenn.
Egy 1335-ben kelt adománylevél szerint a váradi káptalan határperbe bonyolódott Kopasz Dezső és fiai, dohi kisbirtokosokkal a dohi és kaloszteleki határok miatt. A per a váradi káptalant igazolta, a határokat a kiküldöttje cölöpök leverésével jelölte ki. Ezen határokról szóló adatokat 1442-ben Budán Gara Miklós nádor megerősíti, s átadja az iratot Kémeri Miklósnak, Péternek és Lászlónak. A következő irat, amely Kárásztelek szerepel, egy 1476. november 30-án kelt perirat, melyben Báthori István akkori országbíró hoz ítéletet a “Váradi káptalan és Nagyfalusi Báni (így) János és György, valamint Somlyói Miklós közt. Utóbbiak a káptalan Bihar vármegyei birtokát elfoglalták.” (Petri M.) A per végkimenetelét nem ismerjük. Az 1481-es évben kelt oklevél szerint Kálozthelek és Kémer között somlyói Báthori Miklósnak és testvérének a jobbágyai és szolgái néhány debreceni kereskedőt kiraboltak. Az ügy kivizsgálására Kárásztelekre szolgabírókat küldtek, kik a falu összes népét a cinterembe (a templomot körülvevő rész) hívták össze, s megesketve őket, itt végezték a vallatásokat.
További forrás: 1531-ben a váradi káptalan zálogba adja Kárásztelket Telegdi Katalinnak, Báthori István erdélyi vajda nejének. A falu 1538-ban kerül vissza a káptalan birtokába, mikor egy levélben – amit a vajdaasszonynak küld – azt állítja, hogy Kárásztelek már az 1090-es évek óta Szent László adományaként a váradi káptalan birtoka.
Kárásztelek urai ezután a Báthoriak. Telegdi Katalin fiáról Báthori András fiára, Istvánra, majd ennek fiára, Andrásra, s végül Báthori Zsófiára, II. Rákóczi György fejedelem hitvesére. 1610-ben Báthori Gábor fejedelem nemessé teszi Demeter Jánost és fiát, s őket a kárásztelki birtokban egy minden tehertől mentes házzal megajándékozza.
1660-ban a római katolikus egyházba visszatért Somlyai Báthory Zsófia (1609–1680) erdőket, szőlőket, szántóföldeket adott a római katolikus vallásban maradt falunak, saját kúriáját pedig örök időkre a plébániának adományozta.
A 17. században Kárásztelek birtokviszonyai tovább bonyolódtak. Ekkor a Bánffyak elfoglalják Báthori Zsófiának bizonyos helyi „tartományait” más falvakkal együtt, mert a fejedelemasszony nem fizette meg tartozásait (14.600 forintot). Apafi Mihályt, Erdély fejedelmét, Kerczegi György somlyói lakoson keresztül keresi meg kérelmével a fejedelemasszony, aki visszaigényli uradalmát. A későbbi birtokviszonyokból, mivel Báthoriak már nem szerepelnek, arra lehet következtetni, hogy a kérelem nem talált meghallgatásra. A Bánffyak által megszerzett területek a későbbiekben tovább osztódnak a családon belül.
A 18. század második felétől nemesi kúriával és földbirtokkal rendelkezett itt a Szekrényessy család, kik közül Szekrényessy Péter (1717-1783) legendás huszárkapitány vagyonát és birtokát az épülő helyi templomra hagyományozta 1783-ban.
A reformáció tanai megpróbáltak ugyan Kárásztelkén is gyökeret verni, de nem nagy eredménnyel. Ideig-óráig meghonosodott, de az 1609. évi kolozsvári országgyűlés a kárásztelki katolikusság ügyében úgy dönt, hogy „minden az addigi állapotban maradjon”.
A 19. század végére, a dualizmus társadalmi-gazdasági szerkezetének eredményeként jelentősen előrehaladt a paraszttársadalom differenciálódása, gyarapodott a földnélküliek száma, munkaerő túlkínálat keletkezett. Mindezek következtében a század végétől Magyarországról tömeges kivándorlás vette kezdetét, amely természetesen Kárásztelkét is érintette. A kivándorlási hullám 1913-ban tetőzött. A kárásztelki kivándorlók Chicagóban települnek le, s onnan támogatják az itthon maradottakat.
A Körös-vidék mint bortermő régió első térképes megjelenítése az 1770-ből származó jozefiniánus térképen látható, melyen megjelenik Kárásztelek, szőlőültetvényekkel a falu határában. A szilágysági borvidéket délre a Réz-hegység és a Meszes déli nyúlványa, nyugatra az Érmellék, Északra a szatmári borvidék, illetve a Bükk-hegység, keletre a Szamos határolja. Legnagyobb részét a szilágysomlyói medence képezi.
Az észak-erdélyi szigethegységben, a Szilágyi-medence – melynek közepében fekszik Kárásztelek – talajösszetételéről híres, melynek csillámpala és csillámkvarcit tartalma az itt születő borok eleganciáját, gyümölcsösségét, üdeségét garantálja. A talajában rejlő kincsek miatt, a gyakran Erdély „kristály-szigetének” nevezett területen hozták létre a 2000-es évek elején az új pincészetet.
A Kárásztelek Pezsgőpincészet egy újrakezdett történelem, évszázados bortermő terület visszahelyezése arra a domboldalra, ahol már az 1770-es jozefiniánus térkép készítői szőlőterületet rajzoltak. Itt pezsgők és borok készülnek, a Vinum Partium ma Erdély legmodernebb borászati vállalata. Ha nagyságban nem is képes vetekedni a több száz hektáron szőlőt termesztő hazai borüzemekkel, a 24 hektáros szőlészeti farm szomszédságában húzódó új pincészet berendezése világszínvonalú.
1715-ben 6 jobbágy, 6 zsellér, összesen 12 háztartás fizet adót, magyar 9, román 3.
1720-ban 25 jobbágy, 1 zsellér, összesen 26 háztartás, 22 magyar, 4 román. Ebből következtetve a népesség száma 1720-ban 234 lélek, 198 magyar és 36 román.
Lakossága 1847-ben római katolikus. 1102, görög. katolikus. 25, református 1, izraelita 12, összesen 1140.
1890-ben lélekszáma 1502; magyar 1467, román 33, német 1, egyéb nyelvű 1; vallásra nézve római katolikus 1433, görög katolikus 30, görög keleti 16, református 12, izraelita 11. Házak száma 306.
1900: összlakosság 1670, magyar 1655, román 15.
1910-ben, a kivándorlás ellenére meghaladta az 1800 főt (1829). Vallásfelekezeti megoszlás szerint: római katolikus 1742 (95,2%), görög katolikus 53, református 22, izraelita 12, egyéb 3. 1910-tól a 70-es évek közepéig kisebb emelkedés tapasztalható.
1930-ban összesen 1866 lakosa van, ebből 1780 magyar, 30 román, 7 német, 7 zsidó.
1956-ban volt a legnagyobb a lakosság száma: 2500.
Az 1977-es népszámlálás adatai szerint a falu lélekszáma 1816 fő (1781 magyar, 27 román). A nagyobb csökkenés a 70-es évek végétől áll be. Az erőteljes elvándorlás miatt a lakosság száma a 80-as évek végén a száz évvel (1880:1325) korábbival volt azonos.
1992-ben mindössze 1240 lélek élt a faluban (magyar 1138, román 5), valamivel több, mint másfél évszázaddal azelőtt (1847:1140).
2002-ben 1048 magyar, 9 román, 8 roma lakosa van a falunak, összesen 1065.
Az 2011-es népszámláláskor lakossága 1052 fő volt, ebből 988 magyar, 9 román, 35 roma. A
Népességének alakulása az utóbbi másfél évszázadban, kivéve a múlt század 70-es éveit, felfelé irányuló tendenciát mutatott. 1990 után ismét a csökkenés a jellemző.
Szilágydomoszlón, a községhez tartozó faluban nem élnek magyarok, jelenlegi lakossága 58 fő.
Kárászteleken a 2011-es népszámláláskor lakossága 1031 fő volt, ebből 963 magyar, 12 román, 35 roma.
Az iskola első írásos nyomait egy 1849-ben kelt levél említi: „a kántor fárad 96 tanuló gyermek körül”. Lényeges haladás az oktatásügy terén csak a kiegyezés után következett be.
Két új iskola épült: egy a lányok, egy a fiúk részére. Az iskola vezetését ún. iskolaszéki bizottság végezte, elnöki tisztjét a mindenkori plébános töltötte be.
A két világháború között az iskola katolikus felekezeti iskolaként működött, az 1935-36. iskolai évben 216 tanulóval, majd az 1948-as tanügyi reform után államivá alakult. Az 1949-50-es iskolai évben érte el a legmagasabb, 426 fős tanulólétszámot.
A jelenlegi iskolában 12 pedagógus dolgozik, közülük 3 tanítónő és 3 óvónő.
Igazgató: Nagy Imre-Zoltán.
Kárásztelek lakosságának többsége magyar ajkú, ma is őrzött népszokásaik, jellegzetes háztartásaik a községet turisztikailag vonzó helységgé teszik. Jelentős népi építészeti hagyatéka van, házainak oromzata napsugaras, virágmotívumos kazettás díszítésű. A falu jellegzetes lakóháztípusa a nyeregtetős, tűzfalas (deszkaoromzatú), vert falú, háromosztatú lakóház.
Kárásztelek népdalkincse is elismert, kutatják.
A temetőben jellegzetes fejfákat láthatni.
Minden év szeptember második vasárnapján megrendezik a Szent Kereszt Ünnepét. Ezen a napon Kárásztelek ünnepel. Ez a „találkozás napja”, amikor az elköltözött kárásztelkiek és vendégek, meghívottak haza térnek, találkoznak a szülőfaluban.
Kárásztelki Napok Falunapokat minden második év augusztus elején tartják.
A kulturális rendezvények szervezői a polgármesteri hivatal (kultúrfelelős Szabó Csilla), illetve a Teleház Egyesület.
Testvértelepülés
Káloz (Magyarország).
Itt élt:
Szekrényessy Péter (1717–1783) – a Habsburg örökösödési háborúk legendás huszárkapitánya, földbirtokos, mecénás.
Rev. Zöldy András (+1982) – kárásztelki római katolikus plébános, későbbi nagyváradi székesegyházi kanonok. Munkája: Szent László Levitái.
Mons. dr. Hosszú László (Szilágysomlyó, 1913 – Nagyvárad, 1983) – a nagyváradi római katolikus egyházmegye ordináriusa, általános helynöke, meszesmenti címzetes apát, apostoli protonotarius. Korábban egy ideig kárásztelki plébános.
Rev. Lőrincz Ottó (Érszalacs, 1950 –) – nagyszalontai plébános, kanonok, címzetes apát. Egy ideig kárásztelki plébános.
Kárásztelek Szilágy megye egyetlen olyan települése, ahol a lakosság mindvégig egészében megmaradt római katolikus hitében, már az 1090-es évek óta, Szent László király adományaként a váradi káptalannak volt itt birtoka, 1338-ban kelt nádori levél ezt említi is, azonban mint plébánia az Erdélyi Püspökség krasznai főesperességéhez tartozott 1692-ig, amikor a váradi püspök, Benkovich Ágoston (1632–1702) a váradi egyházmegyéhez csatolta Kraszna vármegyét a közép-szolnoki területekkel együtt.
Az írott források több templomról szólnak. Az 1732. évi püspöklátogatási jegyzőkönyv egy kőből épült templomról tesz említést, melyből csak egy igen régi harang maradt fenn Rex Glória Iesus Nasarenus Judeorum felirattal.
Mária Terézia (1717-1780) elrendelte egy új templom építését Kárászteleken a II. Rákoczi György (1621-1660) erdélyi fejedelem neje, Báthori Zsófia (1629-1680) által 1650-ben épített, de tönkrement katolikus templom helyébe, ami 1782-ben el is készült, de alig állt 25 évig, mert egy földrengés vagy földcsuszamlás következtében összedőlt. 1818-ban a váradi egyházmegye költségén újjáépítik, de ez a templom is sok viszontagságon ment keresztül, megromlott állapota miatt le kellet bontani.
Az új templom alapkövét 1913-ban teszik le, Bárdon Ferenc építész tervei alapján a szabadkai Kladek István építtette (aki a gyergyóditrói Jézus Szíve templom kivitelezője is). A neoromán stílusú templom 1917. május 15-én lett felszentelve, úgyszintén a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére.
Kárászteleknek már 1754-ben Szent Kereszt búcsút engedélyezett XIV. Benedek (1675–1758) pápa. A templom régi nagy kincse a Szent Kereszt-ereklye, egy réztartóban található, 1850 körül Nagyajtai Cserey Farkas (1719–1782) bölcselettudor ajándékozta. A templom tornya nincs egybeépítve a templom hajójával, egyik harangja a XIV. századból való.
A plébánia újkori alapítási éve 1706, egyházi anyakönyvét is ekkortól vezetik. A Kárásztelki Szent Kereszt Felmagasztalása Plébánia a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, Krasznai Főesperesség, Szilágysomlyói Esperesi kerületéhez tartozik. A plébánia búcsúja szeptember 14., a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepnapja, az ünnephez közel eső szombaton tartják.
Emlékezetes esemény volt 2013-ban, a templom alapkő-letételének centenáriumán, amikor a búcsús szentmise alkalmával, Dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát és Böcskei László nagyváradi megyéspüspök jelenlétében, Timár Sándor Asztrik, a kaplonyi ferences kolostor házfőnöke és plébánosa megáldotta a templomkertben felállított keresztutat. Az egyházközség tagjainak áldozatos hozzájárulásával felállított keresztút állomásainak bronzöntvényeit Deák Árpád nagyváradi szobrászművész tervezte.
A plébánia filiája: Sarmaság, Szilágy megye legnagyobb községe, egykori szénbányászati kitermelési hely, lakóinak száma 6 ezer, 60 százaléka magyar, a római katolikus hívek száma kb. 400., a kápolna 1993-ban épült.
Statisztikai adatok. Hívek száma: 1813-ban 867 (szórványaival együtt 927), 1896-ban 1728 (szórványaival együtt 1931), 1931-ben 2113 (szórványaival együtt 2495). Nyelve: magyar.
Plébánia: Kárásztelek/CARASTELEC nr. 459. Plébános Nagy Jácint
A 2002-es népszámlálálási adatok szerint 972 személy vallotta magát római katolikusnak.
Polgármesteri Hivatal: Fő út. 334 sz., Tel.: 0260-673701, http://www.carastelec.ro
Polgármester: Faluvégi Ferenc-István (RMDSZ), mob. 0766-612019, villámposta faluvegi@carastelec.ro
Alpolgármester: Szabó Ferenc (RMDSZ)
Jegyző/titkár: Mocan Florian Sorinel
Helyi Tanács: RMDSZ – 7 mandátum (Szabó András, Kovács Vilmos, Szabó Zoltán, Kovács László, Nagy Imre, György Dobai Zsigmond, Szabó Ferenc), liberális párt (PNL) – 2 mandátum (Vaida Gheorghe és Nagy Tibor).
Alapítás éve: 2000, bejegyzés 2002
Cél, tevékenység: Kulturális örökség védelme, közösségi rendezvények szervezése, szabadidős tevékenységek szervezése.
Elérhetőség: Kárásztelek/ Carastelec nr. 332, Tel.: 0260-673701.
Kapcsolat: Faluvégi Ferenc-István (elnök), mob. 0-744-666701, villámposta: faluvegi@carastelec.ro
Alapítás éve:
Cél, tevékenység: szakmai támogatás a tenyésztőknek
Elérhetőség: Kárásztelek/Carastelec nr.334, tel. 0260-673701
Kapcsolat: Szabó István (elnök)
Vendégfogadás