A nagy kiterjedésű uradalom 1387 óta a Losonczyaké (a 16. században Losonczy Istváné) volt. A település első említése 1506-ből, más forrás szerint 1552-ből való.
1566-ban a törökök fölégették, majd 1576-ban ismét elpusztították. 1597-ben Báthory Zsigmond visszafoglalta, ezután a déznai várhoz tartozott.
Zsigmond erdélyi fejedelem 1597 után Ruszkai Kornis Gábor fejedelmi tanácsnoknak adta, kitől szalonfa Toldy István kezére került. Utóbb a törökök ismét elfoglalták a 25 évig bírták. A század közepén Rajnald modenai herceg uradalmának központja volt. Utóbbit, mint hűtlent Mária Terézia összes birtokaitól megfosztotta s az uradalmat a kincstár által kezeltette.
1806-tól az uradalom a gr. Königsegg-Rottenfels családé. 1847-ben az uradalmat Christian Waldstein-Wartenberg vásárolta meg, majd további vásárlások útján kibővítette.
1881-ben épült meg az Arad–Körösvölgyi Vasút Borossebesig tartó vonalszakasza, mely Araddal kötötte össze a települést. A vonal később tovább épült Brádig.
1874-es évben nyílt meg a gr. Széchenyi Istvánról elnevezett gyógyszertár, amit haláláig, 1882-ig id. Zangerl Gyula gyógyszerész működtetett, tőle fia vette át.
1891-ben az uradalmat gr. Wenckheim Frigyes vette meg és nagyszabású iparfejlesztéshez látott. 1892-ben, Magyarországon negyedikként bevezették a villanyvilágítást.
1893-ban átadták a Borossebes–Menyháza keskeny vágányú vasútvonalat.
1893. szept. 10. Az őszi hadgyakorlatok alkalmával Ferenc József itt fogadta a Ioan Mețianu vezette ortodox és a Mihai Pavel vezette görögkatolikus román küldöttséget. Üdvözlő beszédeikre adott diplomatikus válaszában hangsúlyozta a nemzetiségek békés egymás mellett élésének fontosságát (akkoriban Aradon és Nagyváradon románellenes tüntetések voltak.)
A település három országos vásárt tartott.
Az első világháború után a település mellett délkeletre egy, az addigi községgel megegyező nagyságú új települést hoztak létre, Satu Nou néven.

1746-ban 32 magyar és 19 román család lakta.
1828-ban 1042 lakosa volt.
1880: összlakosság 1659, román 772, magyar 581, német 79, más 227.
1890: összlakosság 1862, román 805, magyar 606, német 82, más 166.
1900: összlakosság 2252, román 1025, magyar 1072, német 96, más 59.
1910: összlakosság 2596, román 1221, magyar 1296, német 46, más 33.
1930: összlakosság 2149, román 1265, magyar 767, német 39, más 78.
1966: összlakosság 3836, román 3326, magyar 465, német 13, más 32.
1977: összlakosság 4861, román 4418, magyar 333, német 20, más 90.
Az utóbbi három népszámlálás adatai:

Borossebes vidéke vasércekben gazdag, melyeket az uradalom több helyen műveltet; azonkívül gyümölcs, szőlő és fa is bőven terem.
A 18. század kezdetétől vasércet fejtettek ki környékén és dolgoztak föl hámoraiban és kohóiban. Volt ezek mellett trachit-kőbányája és gőz-kőtörője.
1786-ban a Fehér-Körös középső szakaszának vásáros és kézműves központja, jelentős gyümölcs-, cserépedény- és fakereskedelemmel.
A 19. sz elején a Königsegg-Rottenfels gróf háromszáz holdon újratelepítette a török háborúk idején elpusztult szőlőit. A Pilis-hegyen (Vârful Pleș) ettől kezdve egészen a filoxérajárványig muskotály- és bakatorszőlő termett. 1840-ben a gróf a vízerő hajtotta hámorok számára, a településtől délkeletre, csatornát építtetett.
1861-ben W. Jahn 70 munkást foglalkoztató vasgyárat (hengerművet) létesített. A vasműben 1867-ben még 289, 1898-ra már csak 110 munkás dolgozott, és a századvégen évente 21 ezer mázsa nyersvasat és 7600 mázsa kereskedelmi vasat állított elő.
1891-ben az uradalmat gr. Wenckheim Frigyes vette meg és nagyszabású iparfejlesztéshez látott. Kibővíttette a vasgyárat, egyben felszámolta a kisebb hámorokat.
1890-ben trachitbányájában naponta 50–70 m³ burkolókövet termeltek ki, amit Aradon és Szegeden használtak föl.
1900-ban a település évente három országos vásárt tartott.
A világháborúk között működött itt vasgyár, kőbánya, márványbánya és csiszoló.
Ma a városban létezik ipari park a potenciális beruházók számára.
Napjainkban van több bőrfeldolgozó üzem, cipőgyártó és bútorgyártó kisebb cég van a városban. A legtöbben a szolgáltatások területén dolgoznak. 2013-ban a város mellett napelemparkot hoztak létre, csaknem 200 hektárnyi területen. A megye egyik leggazdagabb településének tartják.

A csanádi egyházmegye egy 1758-as összeírásában említenek egy papot, aki Borossebesen tanult. 1811-ben már iskola működik itt.
Borossebesen működött római katolikus, de református felekezeti iskola is. A református egyházközség felekezeti iskoláját 1840-től tartják számon. 1853-ban Az I–IV. osztályban 54 gyermek tanult, református, római katolikus, evangélikus és izraelita vallásúak.1890-ben Waldstein Wartemberg Ernő gróftól az egyházközség 3500 forintért az iskolának épületet vásárol. 1914-ben a 6-12 éves tankötelesek közül 70 fiú és 65 lány az egyházközség iskolájában tanul. A katolikus iskolaépületet máig nem szolgáltatták vissza.
Ma a városban román nyelvű elméleti líceum működik, elődjét 1959-ben hozták létre. Új épületet a helyi középiskola 1961-ben kapott.
A Vasile Goldis Egyetem a városban kihelyezett tagozatot működtet 1998 óta, gazdasági szakot lehet tanulni.
A 2000-es évek elején a helybéli magyarok igényelték a magyar oktatást. A helyi magyar családok gyermekei számára létezik fakultatív magyar oktatás. A konfirmációra való felkészítés keretében magyar irodalmi és történelmi ismeretekre is szert tehetnek.

A városban Kulturális Központ működik, amely magába foglalja a művelődési házat, a könyvtárat és a helyi múzeumot. A könyvtár az egykori Waldstein-kúria épületében működik. Többnyire befogadó tér, de vannak helyi rendezvények is. Kiemelkedők a városnapok, a zenei fesztivál, de szerveznek fesztivált a nyugdíjasok számára is.
Magyar rendezvényeik nincsenek.

A túlnyomóan románok lakta vidék közepén népes református és római katolikus magyar közösségek lakták.
A katolikus templom 1837 épült. A kis helyi közösséget a seléndi plébános, Petar Stoianovci (Sztojanovics Péter) szolgálja.
A falu magyar lakossága a 15. században reformált Ozorai Sándor reformátor munkája nyomán. A Zarándi egyházmegye gyülekezetei között Ember Pál a 61. helyen említi Borossebest. Az egyházmegye pusztulása után Borossebes a megmaradt 5 egyházközség között szerepelt. 1783-ban kaptak engedélyt új templom építésére, 1814-re készült el, akkor közel 376 tagja volt a gyülekezetnek. Egy 1890-ből származó kimutatás szerint a gyülekezet 88 családja 278 lelket számlált, ma körülbelül 50 tagja van. A templomot többször renoválták, újjáépítették a parókiát is.

2000. november 12-én az aradi Kölcsey Egyesület jóvoltából a református templomban emléktáblát állítottak a város szülötte, Sárosi Gyula forradalmár-költőnek.

Karikás Frigyes, Katona Fedor író (Borossebes, 1891. nov. 4. – 1942. márc. 5,. SZU). Fiatalon Aradra került lakatosnak, majd Budapestre. Az I. világháború idején orosz hadifogságba került. 1917-ben bekapcsolódott az orosz forradalmi mozgalmakba. A háború után a Tanácsköztársaság hadseregében a 39-es dandár politikai biztosa volt. A proletárdiktatúra bukását követően Bécsbe, majd Berlinbe és Párizsba emigrált. Az 1920-as évek közepén Moszkvába költözött, ahol előbb üzemlakatos, majd hivatásos pártmunkás, végül gyárigazgató lett. Első novellái 1927-ben Moszkvában orosz nyelven jelentek meg Kun Béla előszavával. Az 1919-es honvédő harcoknak emléket állító elbeszélései balladás hangvételűek, de népi ízeket idéznek. Katona Fedor néven magyarra fordította Hasek Svejkjét és Taraszov–Rogyionov Csokoládé című regényét. 1932-ben illegálisan hazatért, de letartóztatták és a Fürszt–Sallai perben elítélték. 1935-ben fogolycserével a SZU-ba került, ahol a sztálini törvénysértések áldozata lett. M.: Mindenféle emberek (Moszkva, 1932), A járatos ember és más elbeszélések, Bev. Goda Gábor. (Bp. 1957, 1978).

Sárosi Gyula, eredeti nevén S. Lajos, pókai, költő (Borossebes, 1816. febr. 12. – 1861. nov.16., Bp.) Másfél éves korában meghalt édesapja, anyja Füzesgyarmatra költözött második férjéhez. Az eperjesi kollégiumban végezte az iskolát, ott kezdett el verseket írni. A kollégium Magyar Társaságának 1836-ban kiadott Jácint című zsebkönyvében 13 verse jelent meg. Az iskola elvégzését követően Sárospatakon jogászkodott, majd a kollégiumban magyar nyelvet tanított. Jogászként előbb Sáros megye szolgálatába állt, 1843-tól bíró lett Aradon. E tisztségét a szabadságharcig töltötte be, amikor Pestre került váltótörvényszéki bírónak, majd elnöknek. A királyné titka címmel öt-felvonásos drámát, majd Idegenek címmel, aradi témájú színpadi darabot szerzett. Közben verselt is, tevékenységéért 1846-ban a Kisfaludy Társaság tagjává választották. A szabadságharc alatt Kossuth unszolására megírta a Ponyvára került Arany Trombita című, 12 részből álló, harcra buzdító versét. Maga Sárosi körutat is tett vele az országban, lelkesen szavalta saját költeményét. A világosi fegyverletételt követően bujdosott, majd álnéven tanítói állást vállalt. 1852-ben Vachott Sándorhoz menekült, ott fogták el. A katonai törvényszék kötél általi halálra ítélte, az ítéletet életfogytiglanra változtatták. 1855 végéig raboskodott Königretzben, utána Pesten élt rendőri felügyelet alatt. 1857-ben Az én albumom díszkönyvbe belefoglalták az Ingeborg önszületése napján című versét, majd egy év múlva kiadta összegyűjtött költeményeit. 1859-ben Krinolin-vers című költeménye miatt felségsértési pert indítottak ellene. Felmentették, de közben barátai elhagyták, a világtól elfeledve halt meg. Költeményeinek gyűjteményét 1883-ban adták ki. Szülőházát az aradi Kölcsey Egyesület márványtáblával jelölte. A házat időközben lebontották, a tábla eltűnt. 2000. nov. 12-én a Kölcsey Egyesület egy új emléktáblát avatott a borossebesi református templomban. F. m.: Nyelvészke, vagy a magyar nyelv főnehézségei szabályokban. (Kassa, 1837; S. Gy. Összes művei I-III. kiadta Abafi Lajos (Budapest 1881- 83); Átok a honárulóra! Írta a verses részt Sárosy Gyula, a többit Bessenyey József (Debrecen, 1902) Kisebb költemények, prózai munkái és levelezése. Bev., jegyz. Bisztray Gyula (B.P.: 1954).

Steiner Béla gyermekorvos (Borossebes, 1893. nov. 3. – 1972. ápr. 27. Budapest) A kolozsvári és a budapesti egyetemen tanult, Budapesten szerezett orvosi oklevelet 1918-ban. 1919-30 között gyakornok és tanársegéd a budapesti egyetem Bókay János vezette gyermekklinikán. 1930-tól a Pesti Izraelita Hitközség kórházában dolgozott. 1946-tól a budapesti egyetem magántanára. 1960-tól docens, 1964-től haláláig tanszékvezető tanár. Közben az Orvostovábbképző Intézet gyermek- és felnőtt osztályának főorvosa volt. Magyarországon elsőként, a világon másodikként írta le a corpus pineale tumor klinikai tüneteit. A gyermekkori tuberkulózis területén végzett kutatásai nemzetközi figyelmet keltettek. Jelentősek a csecsemő- és gyermekkori tüdőgyulladások bakteorológiai és diagnosztikai kísérleteit elemző, különösen a koraszülött osztályokon előforduló fertőzések veszélyeire vonatkozó vizsgálatai. 1970-ben megkapta a Bókay Emlékérmet. F. m: Über den Zuckergehalt des Liquor Cerebrospinalis (Jahrbuch für Kinderheilkunde).
(A fenti szócikkek Balta János könyvétől történt átvételek.)

Polgármesteri hivatal: Elérhetőség: Parcul Libertății. Telefon: 0257/311008. Villámposta: primariasebis@yahoo.com Honlap: www.primariasebis.ro .
Polgármester: Cristian Feieș (PNL).
Alpolgármester: Marius Remus Turnea (PNL).
Jegyző: Lavinia-Maria Sîrb.
Helyi tanács összetétele: Nemzeti Liberális Párt (PNL) 5, Szociáldemokrata Párt (PSD) 3, Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) 3, Zöld Párt (PV) 2, Népi Mozgalom Pártja (NMP) 1, Pro Romania Párt 1.
Helyi RMDSZ-szervezet létezik, elnök Mellák István.

Elek – Magyarország.

A városban több kulturális, egyházi, sportegyesület működik – ezek között nincs magyar vonatkozású.

Építészeti és kulturális értéket képvisel a Waldstein-ház, amelyben jelenleg a városi könyvtár működik. A helyi strand jó szórakozási lehetőséget kínál, a közelben lévő természetvédelmi terület (Pleșa domb) kikapcsolódást nyújthat.
Innen turistautak vezetnek a Fehér-Körös felső folyásához, illetve Menyháza felé.