Görcsön neve bizonytalan eredetű. Talán délszláv személynévre vezethető vissza. Alakilag hathatott rá a magyar görcs főnév. Etimológiailag azonos a Baranya megyei Görcsöny helynévvel.

Szilágygörcsönről Petri Mór 1902-ben ezeket a sorokat írta: „A helység déli részén Cigányi, Vártelek és Görcsön között, gyönyörű változatokban terülnek el báró Wesselényi Miklósnak szántóföldjei, legelői és erdői. E határrészben a falu mellett van a halastó, szépen parkírozott helyen, temérdek aranyhallal. E tóban van forrása a Szilágy-patak egy ágának”. Mindezekből, mára, csak a Szilágy-patak egy ága maradt.

A falura vonatkozó első írott adat 1405-ből való, miután Gercsen, Gerchyn, Gerchen néven említik a települést. 1464-ben még Görtsen, 1555 Geörchen, 1570 Görchön, míg 1715-ben Görcsöny, 1750-ben már a mai Görcsön változatban írják.

Birtoklásáért a kusalyi Jakcsok állandó versengésben álltak a bélteki Drágffyakkal. 1413-ban, amikor Bélteki Dragh vajda fia, Sandrinus Georchyen birtokot átadja a Jakcsoknak, mert eltekintettek az 1000 arany forint bírság behajtásától, amellyel a vajdát hatalmaskodása miatt büntették. 1543-ból ismerjük az adófizetők számát: Drágffy Gáspár jobbágyai 11, 1549 és 1553 között Drágffy özvegyének 7 kapu után fizettek adót, felmentést élvezett 1 bíró, 12 szegény, 2 szolga és 8 új ház. 1556-ban, bélteki Drágffy György magvaszakadtával, Izabella királyné a Báthoryaknak adományozza Görcsönt.

A 17. században a Serédiek birtokolják a falut. 1639. október 25-én görcsöni Serédi István a Közép-Szolnok vármegyei Szentkirályt kapta I. Rákóczi György fejedelemtől, mivel Kraszna főispánjaként fontos szolgálatokat teljesített. Reformátusok lévén, a Serédiek fontos szerepet játszottak a görcsöni egyház támogatásában. Az utolsó görcsöni Serédi halálával a birtok Serédi Zsófián keresztül báró Andrássy Istvánra szállt.

Andrássy Ferenc építtette a görcsöni katolikus templomot 1733-1734 között és adományozta neki Beréd, Paptelek, Görcsön és Mojgrád faluk tizedét.

Népessége 1715-ben 72 lélek, valamennyi magyar, 1720-ban 234-ből 126 magyar, 108 román. 1715-1720-ban Görcsönben már 45 éve 3 telek puszta, adót 1715-ben 8 magyar jobbágy fizetett. 1720-ban 23 jobbágy és 3 zsellér volt, mégpedig 14 magyar és 12 román. Szántóföldje 1715-ben 40 köblös, 1720-ban 42 1/2 köblös, ka¬szálója 1715-ben 46 köblös, 1720-ban 223 kaszás, szőlője 1720-ban 33 kapás.

1756-ban 58 jobbágy és 33 zsellér található a faluban. 1795-ben portáinak száma 206, területe 2327 katasztrális hold, ebből szántó 847, legelő 573, rét 508, kert 115, erdő 97, szőlőparlag 54, beültetve 10, terméketlen laza 123 hold.

Az 1820-as Cziráky-féle összeírás szerint Görcsönben 60 jobbágy család élt, puszta telek 11 (az össztelkek 11,5 %-a), főleg az 1813-1817-es éhínség és vándormozgalom következtében. A jobbágy szántóterülete 418 hold, rét 226 hold (egyszer használható). A robot mértéke hetente 2 nap 16 jobbágynak, 3 nap 22-nek, 4-6 nap szintén 22-nek.

1890-ben 936 lakója van: 589 magyar, 341 román és 6 német.
1920-ban Görcsön összlakossága 1128 személy, ebből magyar 678, román 442, egyéb 1 személy. Az 1966-os népszámlálás szerint 1307-en laktak e kis faluban. Az 1992. január 7-i népszámlálás adatai szerint már csak 450-en lakják a falut, ebből román 240, magyar 210, a cigányok románként szerepelnek. Az egyházi nyilvántartásban 286 görögkeleti, egy pünkösdista román, 303 református és 25 baptista magyar élt 1996-ban a faluban.

A faluban a magyarok teljesen külön utcákban laktak, a gödör Doba felőli oldalán, s alig található közöttük pár román család. Az utcákat Alszegnek, Felszegnek és Külsősornak nevezik. A románok a Cigányi felőli részen, köztük egyetlen magyar család sem lakik a régi utcában. A háború után létrejött utcarészen már vegyesen építettek házakat.

A magyaroknál a templomi ülésrend megmaradt: a Major család tagjai a férfiaknál és a nőknél egyaránt a szószék melletti első padsorokban ülnek, utána a Fazakas, aztán a Dudás, Kis és Deák, Versényi, Székely, Csatlós, Kovács, Szűcs, Kása, Mikola, Botos család.

Szilágygörcsön vallási életének kezdetére vonatkozó hiteles bejegyzést találunk a Szilágy Megyei Állami Levéltárban őrzött egyik Jegyzőkönyvben Dobai Lajos ballai beszolgáló lelkész tollából, aki azt írja, hogy az 1890. augusztus havában lebontott régi templom szószéke előtt a padló alatt találtak egy koporsót, amelyen a következő betűk kivehetők voltak: P.V.D.M.O.B. A MDXCII (azaz Pastor et Verbi Divini Minister Obiit Anno 1592).

Eszerint itt nyugszik a görcsöni református pap, aki tekintettel az évszámra, az első reformátora lehetett a gyülekezetnek. Tehát 1592 (és nem 1648, mint ahogy az 1868-as Névtárban áll) a szilágygörcsöni református egyház első említése, és ez a németalföldi akadémián tanult pap az első ismert református prédikátor.

Az oktatásra vonatkozóan első adatunk 1715-ból van, amikor S.B. Mihály Deák uram ónkannát csináltatott. 1903-ban tanköteles Görcsönben 100 gyerek, Nyírsiden 18, az 1905/1906-os tanévben Görcsönben 128-ból jár 68, Nyírsiden 68-ból 11.

Az 1918-as impériumváltás után visszaállított felekezeti iskola nehézségekkel küszködött. A II. világégés után Topái Sándor (1946-1958) és Rechita Miklós (a hatvanas években) igazgatósága idején hétosztályos iskola működött (száz magyar tanulóval) a Wesselényi-kastélyban, ahol még bentlakás is működött a keresztúri gyerekek számára. Miután elkészült az új iskola a falu központjában (1964-tól nyolcosztályos iskola működött), a kastély alagsora juhhodály lett, s az emelet beszakadt. 1973-ban széthordták a kastélyt, egy sarokbástya törmelékeit benőtte a gaz.

Amit ma már nem láthatunk: A valamikor létező katolikus templom a kastély északi oldalán állott, amit állítólag nagyfalusi Serédi István és neje Kamuthi Katalin emeltetett 1647-ben. Az újabb római katolikus templomot Andrássy Ferenc építtette, s Szent Annának szentelték 1733-34-ben. Az udvari káplánok a zilahi pap felügyelete alatt szolgáltak.

1825-ben a katolikus egyház püspöki felügyelet alá került. Tornyában volt két csengettyűje. Magyar nyelvű anyakönyve 1732-tól kezdődik. A második világháború után a Wesselényiek távoztával elapadtak a katolikus hívek, a templomot lebontották, harangja Ádyfalvára került.

A helybeliek a falu szülöttjét Görcsöni Ambrust, a XVI.század egyik legtehetségesebb íróját nem felejtették el és nagyon büszkék rá.

Fazakas Kis Ferenc: Életemet elmesélem, Kriterion, 1998.

ovács Kuruc János: Szilágygörcsön, 500-505. old., in.: Szilágysági magyarok, Kriterion, 1999.