A település első említése 1191 – Imre király levelében.
A vár első említése 1295 (castri Jeneu), amikor Egidij a kastály ura.
1387-től a település a Losonczy családé, innen keltez levelet István bán.
1438-ban (Murán szultán elől menekülő) szerbek telepednek le itt.
A vár 1472-ben már állt. Egyes források szerint a Losonczyak építették. A vár 200 évig volt a Losonczyak birtokában.
Az Erdélyi Fejedelemség védelmi vonalának (Karánsebes, Lugos, Borosjenő, Nagyvárad) egyik fontos része az 1500-as évek második felében.
1564-ben elfoglalták a törökök, 1595-ben Borbély György karánsebesi bán visszafoglalja.
1645 körül Haller Gábor tervei szerint megerősítik a várat.
„A 16-17. századi forrásokban gyakran egyszerűen Jenő néven említett Zaránd megyei Borosjenő l566-ban mint Losonczi Istvánné birtoka és a királysági Gyula mellékvára került oszmán kézre, majd a tizenötéves háború idején, 1595. október 22-én Borbély György az Erdélyi fejedelemség számára foglalta el. (Losonczi Istvánnét említik l561-ben Borosjenő vár és mezőváros birtokosaként.) Az erdélyi fennhatóság hosszú évtizedeiben a település a rohamosan pusztuló régió központjává, a vár pedig a fejedelemség második legerősebb végvárává nőtte ki magát. Az 1657 utáni válságidőszakban a megerősödött Oszmán Birodalom mégis igen könnyen bekebelezte a kulcsfontosságúvá vált erősséget: Borosjenőt 1658. szeptember 2-án adták fel
keresztény védői szabad elvonulás fejében. Köprülü Mehmed nagyvezírnek és a vár a hozzá csatlakozó erődített településsel hamarosan a Temesvári vilájet alternatív központja lett. 1684-ig a beglerbégek hol Temesvárott, hol Borosjenőn tartották székhelyüket, ettől kezdve pedig az oszmán történetíróknál Janova néven szereplő település lett a tartomány egyetlen igazi fővárosa.’ Az európai hatalmak összefogásával indított visszafoglaló háború azonban végül Borosjenőt is elérte. 1693. május 28-29-én Donat Johann Heißler von Heitersheim császári tábornok foglalta vissza a Habsburg Monarchia számára.” (Szabó András Péter)
1595-ben kerül az erdélyi fejedelmek (Báthory Zsigmond, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, II. Rákóczi György) tulajdonába, akik hatvanhárom évig birtokolták.
Ezt követően a vár védelmi szerepe elhalványul, a közigazgatási szerepe marad meg.
1747–1803 között Borosjenő ura Péterffy János.
1803-ban Atzél István vásárolta meg a borosjenői uradalmat a kincstártól.
1849. augusztus 21-én Vécsey Károly tábornok itt tette le a fegyvert Fjodor Rüdiger orosz tábornok serege előtt, Vécsey tábornok, lovasságával egyenesen Paszkevics főhadiszállására vonult és ott adta meg magát.
1855-ben Borosjenőn járási kórház létesült.
1872-ben a településen királyi járásbíróságot hoznak létre.
1875-ben királyi közjegyzői székhely lesz.
1870-ben Arad polgármestere, Aczél Péter elindítja a vár restaurálását.
1877. május 12. óta Borosjenőt vasúti vonal köti össze Araddal.
1888-ban gőzmalom épül.
1904-től a várban iskola és kórház működik. Az iskola a gyengeelméjű gyermekek és ifjak részére jött létre, egészségügyi ellátást is biztosítottak számukra.
Később iskola volt a várban, S. Brancovici néven gimnáziumként működött.
1914. december 1-én üzembe helyezték a modern gőzfürdőt.
1974–76-ban általános restaurálás, de romboló átalakításokra is sor került – vártornyokat tüntettek el.
2016-tól újabb felújítási munkálatok.

1880-ban lakosság 4817 fő, ebből magyar 1414, román 2734, német 242, más 427.
1890: összlakosság 5126, magyar 1806, román 2918, német 115, más 287.
1900: összlakosság 6014, magyar 2147, román 3469, német 173, más 225.
1910: összlakosság 6599, magyar 2339, román 4084, német 101, más 75.
1930: összlakosság 6483, magyar 1780, román 4546, német 65, más 357.
1966: összlakosság 7388, magyar 1312, román 5985, német 67, más 24.
1977: összlakosság 9119, magyar 1184, román 7763, német 92, más 55.
1990 után:

1803-ben Atzél István földesúr a Mokra alján lévő Rákóczy pince rendbehozatalával Arad vármegye legnagyobb pincéjét hozta létre.
1877-ben faipari (fafeldolgozó) gyár létesül, később Mundus néven működött, hajlított bútorokat készítettek. A gyárat államosították, termékeit javarészt exportra vitték. 1989 után privatizálták és csődbe vitték.
1888-ban gőzmalom épül.
A lakosság jelentős része mezőgazdaságból él. Nincs mezőgazdasági társulás. Nincsenek helyben feldolgozó egységek. Borkészítés hagyománya. Ipari park-kezdeményezés.
A városban ipari park működik, itt olasz, amerikai tőkével alakultak kis és jelentősebb vállalatok. A legnagyobb a Delphi Pakard, ahol 3500 alkalmazott dolgozik.

A törökök végleges kivonulása után (1693), amikor Borosjenőben megindulhatott a lelkipásztori munka, katolikus iskolát is nyitottak a gyermekek részére. Az iskolamesterről, aki kántor is volt, csak az 1758-as évből van jelzés. A legrégibb iskola a várfalakon belül, tehát a templom (mecset) és a paplak közelében volt. Az iskolát Atzél István kegyúr hozta létre 1814-ben. Az 1835-ben tett püspöki vizitáció jegyzőkönyvében megemlítik, hogy az iskolaépület egyetlen tantermében 54 gyermek tanult. A gyermekek magyarul és németül tanultak, de a kántortanító a vallástant csehül is tanította. 1879-ben a felekezeti iskolát átvette a község, mert az 1868-ban hozott törvény értelmében az 1500 fős katolikus közösség az intézményt nem tudta volna a törvényes előírások szerint működtetni. 1898-ban kezdődött a tanítás a frissen megépült állami magyar iskolában, amihez a telket báró Solymossy László adományozta.
1910-ben a kötelező oktatásban részt vevő gyermekek száma 858, 7 osztályteremmel működött az állami iskola, 3-mal az ortodox felekezeti elemi iskola. Ugyanakkor óvoda is működött egy óvónővel. 1921-tól kezdődik a volt állami iskola elsorvadása. A magyar iskolából a nem magyar gyermekeket távozásra kényszerítik, a magyar osztályokat 1925-től kezdődően fokozatosan megszüntetik. 1945 után újra megalakul a magyar általános iskola, 1963-ban elkezdődik a felszámolódása, és 1967-ben megszűnt a helyi magyar oktatás. A magyar óvodai oktatás 2009-ben szűnt meg.
Az 1960. február 16-án megfogalmazott jegyzőkönyv szerint, ha valamelyik borosjenői román nyelvű iskolában több, más nemzetiséghez tartozó gyermek is tanul, azok az anyanyelvüket fakultatív módon tanulhatják. Élve a lehetőséggel, az 1965/66-os tanévben 10 elemi iskolás, 29 általános iskolás, összesen 39 gyermek tanult fakultatív formában magyarul az 1973/74-es tanévig. Az 1989-es rendszerváltás után nyílt lehetőségek jóvoltából Borosjenőn egy elemis és egy gimnazista fakultatív magyar csoport indult be. 2010 novemberében Sotir-Demartini Gábor hitoktató tanár kérelmezte a líceumi szintű magyar fakultatív csoport létrehozását, amit jóvá is hagytak. 2012-től tehát líceumi csoporttal bővül a magyar nyelvű fakultatív oktatásban részt vevő borosjenői diákok köre.
Magyar Köznevelési és Kulturális Minisztérium a borosjenői vár épületében 1904. november 28-án létrehozta az Állami gyógypedagógiai nevelő és foglalkoztató intézetet. A 7-12 éves gyermekek menhelyekről, hátrányos nagycsaládokból, munkatáborokból érkeztek, az intézménybe fogadásuk a nevelésért és vallásokért felelős miniszter hatáskörébe tartozott. Az intézménybe azok kerültek, akik szellemileg és fizikailag alkalmasak voltak a jelzett szakmák valamelyikének elsajátítására. A 9 hálószobával, 3 nappalival, 2 ebédlővel, 4 fürdőszobával és 2 orvosi rendelővel felszerelt intézményben az oktatás és a képzés magyar nyelven zajlott. (Balta János könyvéből származó információk)

A városi kultúrház rendezvényei szinte kizárólag román nyelvűek. Van román néptáncegyüttes, vannak irodalmi rendezvényeik, tartanak koncerteket. A várban fesztivált is rendeznek. Cím: Str Republicii nr. 5. A könyvtár más épületben működik: Str. Republicii nr. 27.
Magyar szempontból ki kell emelni a Horváth Béla szavalóversenyt, amelyet két évtizeden keresztül, 22 éven át megszerveztek. A Horváth Béla Szavalóversenyt Herdeán Gyöngyi református lelkésznő és Mészáros Katalin fogtechnikus kezdeményezték létre 1994-ben. Akkor megkeresték Bisztrai Mária színművésznőt, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatóját a kéréssel: engedje meg, hogy a Borosjenőn tervezett szavalóversenyt elhunyt férjéről, a borosjenői születésű Horváth Béla színművészről nevezzék el. A szavalóversenyek megszervezését később átvette dr. Vajda Sándor főorvos, az EMKE borosjenői szervezetének az elnöke. A szavalóversenyt több korcsoport számára szervezték: óvodások, I–IV., V–VIII. és IX–XII. osztályosok.

A 2011-es népszámlálás szerint a helyi lakosok közül ortodox 78,1%, római-katolikus 6,86%, vannak még reformátusok, pünkösdisták, baptisták, hetedik napi adventisták.
A város határában lehetett az 1318-ban említett Szent Dénes tiszteletére szentelt monostor és a mellette állt Szentlélek templom, melyek a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom közötti tizenöt éves háborúban pusztulhattak el.
A XVIII. században még létezett egy (fa?)templom.

Római katolikus egyház. „A pápai tizedszedők (adószedők) 1332–1337. közötti listáján szerepel a borosjenői katolikus plébános neve is, egy bizonyos Abraam (de Jeno)… A ferences kolostor valamikor 1387–1395 között épült, temploma a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére lett felszentelve. A kolostor első biztos említése 1415-ből való. A zárda létesítését megerősítő pápai okmány 1423-ban készült. Ebből megtudható, hogy a zárda Losonczy László bán áldozatkészségének köszönhető. A protestantizmus terjedése és a török hódoltság sorvasztó hatása következtében a XVI. század közepétől a XVII. század végéig Borosjenőben nem lehetett többé szó a katolikus intézmények fenntartásáról. 1693-ban, miután Borosjenőben megszűnt a török uralom, a várban állomásozott veterán katonaság lelki gondozása szükségessé tette katolikus papnak a várba történő telepítését… A mecsetet a törökök 1658 után építették, de a kiűzetésük után az katolikus templomként is szolgált 1858-ig.” (Balta János) A plébánia alapításának éve 1702. Titulusa: Szent István király. A mai, barokk stílusú templomot 1858-ben építették. A templomban két Barabás Miklós készítette festmény található.
Plébános: Gál Vilmos. Cím, elérhetőség: Traian u. 3. Telefon 0257-511265. Villámposta: glvilmos@gmail.com

Református egyház. A településen 1523-ban már evangéliumi egyház létezett – ezt tekintik az alakulás évének. Borosjenőben a reformáció virágzó korszakában három templomban tartottak istentiszteletet: a Dienes monostorban, amelyből eltávolították a képeket, szobrokat, az oltárt pedig felcserélték az Úr asztalával, a várjobbágyok, a városi templomban a nemesek és kézművesek, a vártemplomban a katonaság látogatta az istentiszteleteket. Zábrági Mihály prédikátorsága alatt megerősödött a gyülekezet, nyomdát tartott fenn. 1658. szeptember 2.-án a törökök elfoglalták Borosjenőt, a félholdat kitűzték a református templom tornyára. Ez a gyülekezet halálát jelentette. A borosjenői református egyházközség újjáalakulását (266 év után) 1924. május 11-től számítják, az imaház 1926-tól létezik. Az imaházat 2000-ben le kellett bontani, az új templomot 2002-ben szentelték fel. Itt öt emléktábla idézi a jeles elődök emlékét. A gyülekezet lélekszáma 70 körüli. Az egyházközséghez tartozik Csermő leányegyház.
Lelkész Gál Ervin Gyula. Telefon: 0257-511750. Villámposta: ervin_1127@yahoo.com.

Gróf Leiningen-Westerburg Károly, eredetileg Monyoró faluban, sógorának, Urbán Gyulának parkjában volt eltemetve, de mivel az birtokát eladta, 1879. aug. 11-én nagy ünnepséggel helyezték a borosjenői római katolikus templom sírboltjába földi maradványait és 1974-ben helyezték el csontjait, további 10 sorstársával együtt, az aradi obeliszk alá. 1908-ban Gyűjtés indult Leiningen vértanú tábornok szobrának emelésére, de mire az összeg összegyűlt, kitört az I. világháború, Trianon után pedig gondolni sem lehetett a szoborra. Emléktáblája a református templomban látható.

„Atzél Béla utazó, politikus (Borosjenő, 1850. okt. 29. – 1900. márc. 29. Bp.) Szülei korai halálát követően nagybátyja, Atzél Lajos főrendiházi tag nevelte. 1874-től beutazta Európa valamennyi államát, majd Ázsia és Afrika sok országát. Hazatérte után bekapcsolódott a politikai életbe. 1892-ben Bodajk körzetében parlamenti képviselő. Élénk társasági életet élt, Magyarországon ő alapította a Park-klubot, majd megválasztották az országos kaszinó igazgatójának is.
Bálintffy Etelka, Rózsaági Antalné, írói nevén Hajnalka költő, író (Borosjenő, 1844. márc. 26. – 1906. jún. 28. Zilah) Aradon járt iskolába. Első, Petőfi stílusában fogant versikéjét 1860-ban Bródy Zsigmond Pesti Hölgydivat c. lapja közölte. Rózsaági Antal Gombostű c. lapjának lett munkatársa. 1863-ban ment feleségül a lapszerkesztőhöz. Hajnalka álnéven a 19. század 60-as, 70-es éveinek népszerű költője lett. Lakóháza a magyar főváros kedvelt találkozóhelyévé vált. Irodalmi délutánjainak, estéinek vendége a kor kulturális és politikai elitje, még id. Alexander Dumas is. Nagyobbik fiát Deák Ferenc keresztelte. Aradon telepedtek le, miután férjét, Rózsaági Antalt a városba nevezték ki tanárnak. Férje Aradon van eltemetve. Fő művei: Hajnalka dalai (Pest, 1864); A kandalló mellett (Bp., 1875); Hajnalka újabb dalai (uo., 1866; Hajnalka összes költeményei (Szeged, 1888); Hölgyek asztalára. Rajz- és beszélygyűjtemény (Arad 1882); Jószívű asszonyok. Rajz- és beszélygyűjtemény (Arad, 1899)
Bornemisza Anna borosjenői naplóíró (Borosjenő, 1636–1688 aug. 3. Ebesfalva) Apafi Mihály felesége. Édesapja, borosjenői Bornemisza Pál, I. Rákóczi György fejedelemnek volt udvari kapitánya. Rákóczi 1633-ban nevezte ki Borosjenő kapitányának, tisztét 1636-ig töltötte be, amikor a lippai török segédcsapatok fölött aratott győzelme miatt a török hadvezetés kieszközölte a fejedelemnél a leváltását. Három leánya közül Anna valószínűleg Borosjenőben született, 17 éves korában feleségül ment Apafi Mihályhoz, Erdély későbbi fejedelméhez. Ingatag, határozatlan férje mellett tevékeny részt vállalt a fejedelemség politikai életében. Kortársai a fejedelem uralkodását a fejedelemasszony és a tehetséges, de kapzsi Teleki Mihály folytonos harcával jellemezték. Határozott közbelépésével számos erdélyi főúrnak mentette meg az életét. Naplója értékes történelmi forrás. A fejedelmi pár hamvait 1911-ben Kolozsvárra szállították, majd 1943-ban katonai pompával a Farkas utcai templom kriptájában helyezték el. Kiadások: Deák Farkas: Magyar hölgyek leveleiről (Bp: 1879); B. A. gazdasági naplói 1667–1690 (I. Apafi Mihály fejedelem udvartartása. Kiadja Szádeczky Béla, Bp., 1911) B. A. Szakácskönyv 1680-ból. Kiadja Lakó Elemér (Buk., 1983)
Horváth Béla színész, rendező (Borosjenő, 1927. ápr. 23. –1981. szept. 5., Kolozsvár) Aradon és Gyulafehérváron végezte iskoláit, Nagyváradon érettségizett. 1950-ben Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerzett színészi oklevelet. Haláláig a kolozsvári Állami Magyar Színház színésze, rendezője. Időközben tanársegéd a színművészeti intézetben, 1959–69 között a kolozsvári magyar operánál is dolgozott. Őt tartották a legnagyobb kolozsvári vígjáték-színésznek, de énekelt és tehetségesen írt is. Rendezőként is sikeres volt. 1995-től a nevével fémjelzett szavalóversenyeket rendeztek tiszteletére szülővárosában, Borosjenőn.
Institoris János, mossóci jogász (Borosjenő, 1806. szept. 6.–1868. dec. 15., Arad), Kálmán apja. A gimnáziumot és a jogot Pozsonyban végezte kitűnő eredménnyel. 17 éven keresztül volt Arad főjegyzője. 1848-ban a felelős magyar kormány Csernovics Péter temesi gróf mellé titkárnak nevezte ki. 1849. február 1-től a szabadságharc végéig az Arad és Zaránd megyékben állomásozó magyar hadsereg élelmezési biztosa. Pártolta a tudományokat és a művészeteket. Gazdag könyvtárában 16. és 17. századi ritka művek is voltak, ezeket 1849-ben a solymos-bucsávai lázadó lakosság elégette. Igen jól ismerte a latin klasszikusokat. Kísérletezett költészettel is, főleg ódákat írt. Közülük öt nyomtatásban is megjelent. A legsikerültebbet Szerencsey János főispán 1837-es beiktatására írta. A megyegyűléseken mondott beszédei is megjelentek nyomtatásban. A szabadságharc után Arad megyei törvényszéki bíró, majd a pesti császári és királyi törvényszék elnöke volt. 1860-tól haláláig az aradi királyi váltótörvényszék elnöki tisztét töltötte be.
Mézesné Kovács Eta, költő (Borosjenő, 1912. márc. 9. – 2008. május, Debrecen). Szülővárosában járt iskolába, már akkor kezdett verselni. Első költeményeit az Ifjú Erdély közölte. Hat éven keresztül a borosjenői vasárnapi iskola vezetője. Kisjenőbe ment férjhez, aradi és nagyváradi lapokhoz küldött tudósításokat, de a Romániai Magyar Szóban is jelentek meg írásai. 2001-ben települt át Magyarországra, de továbbra is küldött verseket, emlékezéseket Aradra, Nagyváradra. 2005-ben Nagyváradon jelent meg Dérütötte avaron című kötete, amelyben összegyűjtött verseit, egy történelmi visszapillantót Borosjenőről, valamint önéletrajzát tette közzé.
Nagyari József reformárus prédikátor (Borosjenő, 1650 vagy 1651–1694. febr. 18., Fogaras) Nagyari Benedek prédikátor fia. Kolozsváron és Sárospatakon tanult, majd Husztra került rektornak. 1674– 1679 között Hollandiában a protestáns teológián tanult. Hazatérte után Fogarasra került lelkésznek, az utolsó erdélyi fejedelmek, I. és II. Apafy Mihály udvari papja. Részt vett I. Apafy Mihály hadjárataiban, az osztrákokkal való szerződés megkötéséről igyekezett meggyőzni a fejedelmet. Kiváló egyházpolitikai szónok, nyomtatott prédikációi elvesztek, az 1681–83-as hadjáratban elmondottak kéziratban maradtak. A prédikáció műfajának hagyományait az elbeszélő széppróza és a hazafias politikai publicisztika felé fejlesztette. Kegyes ösztön és elégséges kegyelem című munkája 1684-ben Keresden jelent meg. Egy 1686-ban elmondott prédikációját Szádeczky Béla 1900-ban közölte a Protestáns Szemlében. Üdvözlő és gyászverseket is írt.
Ormos Iván, 1916-ig Vuculescu, költő, újságíró, író (Borosjenő, 1902. nov. 29. – 1958. márc. 10., Budapest) Az aradi reálgimnáziumba, a pozsonyi kadétiskolába és a székelyudvarhelyi római katolikus gimnáziumba járt. Budapesten két évet végzett a közgazdasági egyetemen, utána a Világ szerkesztőségében lett újságíró. Első versét a Nyugat közölte, 1924-ben Aradon jelent meg első verseskötete. 1926-tól több mint tíz évig volt a Temesvári Hírlap szerkesztője. Első regényét Temesváron adta ki. Számos hazai lap, folyóirat közölte verseit, prózai írásait. 1939-ben Budapestre költözött, a Friss Újság belső munkatársa lett. Dutka Ákos volt a szerkesztője. Kötetei: Ölelés dúlt földön (versek, Arad, 1924); Ökrökkel és csillagokkal (versek, Arad, 1926); Esti társ (Temesvár, 1929); Állj, ki vagy? (regény, Kolozsvár, 1937).
Pénzes Artur, Pinkusz, költő, író (Borosjenő, 1899. okt. 1. – ?) Mindössze 18 éves korában, 1917-ben adta ki Csendes hangok című verseskötetét. Az aradi Kölcsey Egyesület 1918-ban kiírt két versenypályázatát nyerte meg. Az I. világháborút követően Budapesten a Nyugatban és más irodalmi lapokban közölt verseket. Ugyancsak Budapesten jelentette meg Tónika című kisregényét (1922). Az impériumváltást követően hazatért Aradra, 1924-től az Aradi Közlöny belső munkatársa. Aradon jelent meg Latrokkal a Golgotán (versek, 1925) és Gyónik a falu (versek, 1928) című kötete. Az 1930-as években Magyarországra költözött. Első verseskötetéről írta az Erdélyi Hírlap recenzense, hogy „Pénzes Artur harsány üzenete a világnak, a magyaroknak arról, hogy él, arról, hogy kiáltani szeretne, s hogy egyszer nekiveti vállát földnek-égnek, és egy robajjal szétzúzza magát”
Péterfi Márton botanikus (Borosjenő, 1875. febr.1. – 1922. jan. 30. Kolozsvár). A dévai állami tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet, ugyanott a csángótelepi iskolába kapott kinevezést. Déván született István nevű fia (1906), a Román Tudományos Akadémia későbbi tagja és alelnöke. 1906–1909 között Kolozsváron a monostori elemi iskolában tanított, a botanikus kert konzervátora lett. 1910-től az Erdélyi Múzeum Egyesület növénytárában alkalmazták, 1919-től haláláig konzervátor volt. Kutatási területe: Magyarország, elsősorban Erdély mohaflórája. Kolozsváron mohagyűjteményt hozott létre. Tiszteletére két új virágos növényfajt és egy rovarfajt neveztek el. 1904-ben elnyerte a Magyar Természettudományi Társulat Bugát Pál-díját. F.m.: Magyarország tőzegmohái (Növénytani közlemények, 1904); A tőzegmohák ökológiája (uo. 1906); Adatok a Bihar-hegység mohaflórájának ismeretéhez (Budapest, 1908); Biológiai közlemények, I–V. (Botanikai közlemények, 1910–11); Schedae et animadversiones diversae ad Bryiophyta regni Hungariae exsicatta, I–III. Győrffy Istvánnal (Kolozsvár, 1915–19); Adatok Erdély flórájában (Kolozsvár, 1918).
Rott Lajos vegyész (Borosjenő, 1928. febr. 5.) A Bolyai Tudományegyetemen 1950-ben szerzett vegyészi oklevelet. 1955 és 1957 között az orvosi egyetemen tanársegéd a biofizika tanszéken. A Marosvásárhelyi Közegészségügyi Intézetben kutatóvegyész, majd fővegyész. 1969-től tíz éven keresztül a marosvásárhelyi Tervezőintézetben tervezőmérnök, majd osztályvezető mérnök. (1979–90) nyugdíjazásáig. Az ivóvíztisztítás, szennyvízkezelés, környezetvédelem kérdéseivel foglalkozott, 36 szaktanulmánya jelent meg, részt vett több száz műszaki terv és tanulmány kidolgozásában és kivitelezésében. Bejegyzett találmánya az ivóvíz fluorozó berendezésére vonatkozik.
Székely László id., borosjenői főúr (Borosjenő?, 1644–1692.,?) Valószínűleg a borosjenői várban született. Teleki Mihály kancellárnak volt jó barátja. Az ő támogatásával lett I. Apafy Mhály fejedelemsége idején főpostamester, tanácsúr, főispán, a Tábla elnöke, tartományi főbiztos. Házasságkötését, mint az egyik legjelentősebb főúrét Apor Péter a Metamorphosis Tansylvaniae című munkájában írta le: „..mikor Székely László házasodott, az mely hintót vitette a mátkája számára, mind az hat szekeres lónak az hintó előtt egy-egy darutoll volt medályba csinálva az homlokán, maga fejében is három szál darutoll, azmely festett portai paripán ült maga, annak két szál darutoll volt az homlokára akasztva.
Székely László önéletíró, fordító (Borosjenő, 1716. szept. 4. – 1772. jan.28., Nagyszeben), borosjenői gróf, erdélyi főúr. (Az Új Magyar Életrajzi Lexikon szerint Alamorban született és ott is halt meg.) Életének eseményeiről naplót vezetett, elsősorban élete nagy eseményét, az 1743–44-es utazását örökítette meg. A naplóját özvegye, Thoroczkay Zsuzsanna folytatta, halála után Kis Zsigmond, a családi prefektus fejezte be. Székely László a nemesi önéletírás egyik utolsó képviselője, a műfajt az anekdotázás felé fejlesztette. Részletekbe menő megfigyelései, aprólékos leírásai a 18. századi nemesség életmódjáról, világképéről adtak képet. A naplóban elégedetten ír az erdélyi közállapotokról, helyeselte a Habsburg-uralmat. Olaszból és németből is fordított. A naplóból először a Vasárnapi Újság 1887-es évfolyamában közöltek részleteket Udvari szokások Mária Terézia idejében címmel. A napló egészét Király Pál ismertette a Budapesti Szemle 1887-es évfolyamában Gróf Székely László élete címmel.
Vásárhelyi János politikus, költő (Borosjenő, 1800. ápr. 22 –1843. szept. 9., Lőkösháza). Tanulmányait Aradon, a bölcsészetet Pesten kezdte, majd jogot végzett. 1823-tól Csanád vármegyében tisztviselő: alügyész, főjegyző, követ, 1832–42 között a vármegye alispáni tisztét töltötte be, közmegelégedésre. 1826-tól közölt verseket. A Hébében megjelent verseit Kazinczy Ferenc túlértékelte. Verseket közölt még az Aurórában, a Szépliteraturai Ajándékban és a Minervában. A családja által az aradi líceumnak ajándékozott könyvtárban többek között 103 kéziratos kötet, ősnyomtatvány volt.”

(A fenti szócikkeket Balta János könyvéből vettük át.)

Diószeghy László (Sepsiszentgyörgy, 1877. június 19. – Borosjenő, 1942. február 18.) festő, lepkegyűjtő, rovartani szakíró. A középiskolát szülővárosában végezte, majd szépművészetet tanult Budapesten, Münchenben. Pályáját tájképfestőként kezdte, impresszionista festményeit kiállították Budapesten (Nemzeti Szalon), Aradon, Nagyváradon, Kolozsvárt. Több képét a Székely Nemzeti Múzeum őrzi. Lepkeszenvedélyének hódolva telepedett le Borosjenőn 1907-ben, itt fejlesztette ki nagy gyűjteményét. Szakközleményei a Rovartani Lapokban, illetve erdélyi szaklapokban jelentek meg.

Jozefovits Ferenc (Borosjenő, 1923. jól. 19. – Marosvásárhely 1997. június 21.,) tüdőgyógyász, orvosi szakíró, egyetemi oktató. Középiskoláit Aradon és Temesváron végezte, az orvosi egyetemet Marosvásárhelyen. 1971-től az orvostudományok doktora. 1949-től oktató 1985-ös nyugdíjazásáig. Tüdőgyógyászati szakcikkek és egyetemi jegyzetek (társ)szerzője.

Perecsényi Nagy László (?, 1771 – Borosjenő, 1827. június eleje) megyei szolgabíró, költő, író.
Nagy Péter és Szombathelyi Magdolna fia. 1798-ban Galsa (Arad megye) mezőváros esküdt nótáriusa volt. Amikor Vay László báró 1790-ben Bihar vármegye jegyzője lett, Perecsényi Nagy Lászlót íródeákjának alkalmazta és kedvelt tanítványának tekintette. 1801-ben cameralis notarius-ként szerepelt. Mint Arad vármegye esküdtje, 1803-ban Almásra költözött. Perecsényi Nagy a 19. század első két évtizedének termékeny magyar írója, lelkes fordítója volt a klasszikusoknak és buzgó követője a klasszikai mintáknak, aki korának több nevezetes emberével levelezett és írt, dolgozott a maga rendkívül elszigetelt helyzetében, Arad vármegyének egy eldugott kis falujában. 1804. május 13-án a jenai mineralógiai társaság tagjául választotta meg. 1805-ben megkezdte a gyűjtést Arad megye monográfiájához. 1807-ben az első alispán megengedte, hogy Borosjenőre költözzön. A Magyar Kurírba (1798, 1801-2., 1805) latin és magyar alkalmi költeményeket írt; a Kultsár által szerkesztett Hazai s Külföldi Tudósítások című hírlapnak kezdettől (1806) fogva buzgó munkatársa volt. Tudományos cikkei a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg.

Polgármesteri hivatal: Str. Köztársaság (Republicii u.) nr. 5. Str. Principala nr. 116. Jud. Arad.
Telefon 0257-511550. Villámposta: primaria@primariaineu.ro Honlap: www.primariaineu.ro
Polgármester: Călin-Ilie Abrudan (NLP).
Alpolgármester: Ionel Alb (NLP).
Jegyző: Nicoleta Ancuța Rada.
Helyi tanács összetétele: Nemzeti Liberális Párt (PNL) 10, Szociáldemokrata Párt (PSD) 3, Népi Mozgalom Pártja (PMP) 1.
RMDSZ-szervezet létezik, elnök Czuth Rozália.

Seynod – Franciaország
Ialoveni – Moldávia

A városban több civil szervezet működik: francia-román baráti egyesület, Pro Memoria Egyesület, szülői egyesületek, sportegyesületek, vadászok és horgászok egyesülete, motorkerékpárosok egyesülete.
Magyar szempontból meg kell említeni az EMKE helyi fíliáját, elnöke dr. Vajda Sándor.

A borosjenői vár a legjelentősebb attrakció, bár a felújítás miatt nem látogatható.
Vendéglátás szempontjából jelentős potenciálról lehet számot adni. A város közelében egy 6 hektáron védett nárciszvölgy található. A város borvidékét képviseli a Kings Land borospince, kínálata figyelemre érdemes. A horgászok és a vadászok is megtalálják a kedvükre való helyeket a kisrégióban. Nincs messze Menyháza fürdőtelep.
A szomszédos Apatelek turisztikai kínálata a Solymossy-kastély. Az 1834-ben klasszicista stílusban épült kastély egykori tulajdonosa, báró Solymossy László után kapta a nevét. Az épületet egy hat hektáros park, arborétum veszi körül. Az épület nem látogatható, abban pszichiátria működik, Arad egész területéről érkeznek ide mentális betegségekben szenvedők.