Tövisháti települések és általában a Szilágyság korán felvette az új vallást. A reformáció után az egész község áttért a református vallásra (1570 körül).

A falu, illetve a régi település a templom melletti északi területen feküdt. Ma a templom a falu felett magányosan áll a temető mellett. Ennek magyarázata a néphagyomány szerint az, hogy a XVI. században a kolera járványtól csak úgy tudtak megszabadulni ha otthagyták a települést és keletre leköltöztek a Szilágy patak mellé, ahol a megmaradt szorgos nép új házakat épített, ott ahol ma is áll a község.

Templomát amelynek szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, két csúcsívben végződő ablak díszíti. Ebben az időben a templomnak tornya még nincs.

A harang a haranglábban áll. Gótikus stílusban épült templomának kőből faragott ablakai ma is láthatók. Templomfedélzete akkor még a gót stílus jegyeit mutatta, ami zsindellyel volt fedve. Legértékesebb úrasztali edénye /klenodiuma/ egy aranyozott ezüst kehely, amely 1669-ből való, és a Nagybányán lakó Váradi Mihály házastársával Tasnádi Kata asszonnyal konferálta az ecclesianak.

Két régi kivarott sávos úrasztali terítője 1671-ben készült, Váradi Mihály és Tasnádi Kata adománya. A másik nagyon értékes klenodiuma egy aranyozott ezüst pohár meghatározatlan időből származik, és semmilyen írás nem található rajta (felírásnélküli).

Adataink a templom orgonájának felszerelése idejéről nincsenek. Ismeretes viszont négy oktávos orgonájának készítőjének neve, aki nem más mind Jónás István. Feltételezhető, hogy Kis János kántor működésének idejében, már orgonakisérettel énekelt a gyülekezett.

1700-as években kezdték meg a templom első bővítését a nyugati részén, mivel a régi templom szűknek bizonyult a gyülekezet lélekszámának nővekedése folytán. 1715-ben is színmagyar település.

Legszebb úrasztali terítője 1738-ban készült, aranyozott fehér selyem abrosz, Árva Keserű Zsófia adómányozó keze munkája. Dobai Sándorné, Bíró Sára saját keze munkáját adományozta 1740-ben az egyháznak. 1747-ben Báthori György egy ónkannát ajándékoz a gyülekezetnek. 1748-ban és 1753-ban, sávos úrasztali terítőket és egy ezüsttányért ajándékoz az egyházközségnek Bíró Sára asszony, a tövisháti református egyházközségek patrónusa.

1757-1758 között Kisdobai Sándor és Biró Sára költségén felépítették a templom kőtornyát a harangláb helyett. A XVI. században a település a Jakcsi javakhoz tartozik. Tudomásunk van arról is, 1765-ben Bíró Sára asszony saját pénzén harangot önttetett a gyülekezetnek. A torony melletti gyermek karzat ma is őrzi az 1772-ben festett szép magyar motívumokkal díszített kazettákat. A festés ideje ma is látható a karzaton. 1783-ban Kis János kántor vezeti a gyülekezeti éneklést.

Újra templombővítésre került sor, most a déli irányban, a portikust 1800-ban építik a templomhoz. Anyakönyvét 1819-től vezeti. 1847-ben a településen 872 magyar élt, ebből 853 református vallású. 1853-ban 65 cm-es harangot öntettek Budapesten Szlezák László műhelyében. 1854-ben leányegyháza: Szilágygörcsön,ettől az időtől kezdve vezetik az egyházi jegyzőkönyveket is.

Templomhajójában két karzat helyezkedik el, a toronyalatti karzat az ifjúságé és a szemben levő pedig az orgonakarzat. E karzaton lévő orgonáját a XIX. század második felében Jónás István nagyváradi mester építette. 

A katedra mellől 1897-ben egy 1575-ból való kőlapot szedtek fel amelyen a három Dobzai idetemetett neve még jól olvasható volt. Dobzai István ítélőmester, Dobzai János és Spaczai Annáé. 1900-ban a torony alatt régi sírbolt lejáratát nagy lapos kő fedi.

Az egyházat a XIX. század első éveiben bővítik.  A sisak körbedeszkázott favázon fekszik, ez utóbbi van ráépítve a kőtoronyra. 1932-ben a templom állapota annyira megrongálódott, hogy ősszeomlástól lehetett tartani, ekkor a hívek áldozatos anyagi segítségével nagyjavítást eszközölnek a templomon. Ezen alkalommal a zsindelyfedelet cserépre cserélték fel.

A falak hasadásait, repedezéseit, a fedélzeten keletkezett üregeket kijavítják. A padokat felújítják és lefestik. 1933-ban újra nővekvő tendenciát mutat a gyülekezeti református eklézsia, mert számuk eléri a 736 főt.

Tornyában toronyóra nincs beépítve. A kőtorony és a sisak közötti farészen 4 zsalugáteres ablak található. 1940-es egyházi nyilvántartástól tudjuk, hogy a falunak 748 református vallású gyülekezete volt.

A torony alatti bejárat felett, kőkeretben Kisdobai Dobai Sándor és Bíró Sára az egyház mentorainak emléktáblája áll. A torony sisakja, lemezzel borított. 1942-ben 710 lelkes az anyaegyház, templomában 500 ülőhely van. 1943-ban átöntetik a Budapesten készült harangjukat. A második világháború idején a 9 regiszteres orgona fémsípjait ellopták. 

Fehérre festet szószékét és orgonáját a helyi hagyományokat örző piros fonalal kivart terítők takarják, díszítik. 1979-ben megjavítják a templom orgonáját és egy sor fémsípot állítanak be. Padjai halványkékre festettek.

Szószéki koronája régebbi mind a szószék. Szép kivitelezésű, elkészűlésének évéről a mesterének nevéről nem maradtak fenn adatok. 1980-ban 669 lelkes a helybeli református gyülekezet. Téli fűtése nincs meg oldva, két harangja van, harangozása hagyományos. 1995-ben 533 lelkes református anyaegyháza van.

1997-ben a helybeli református Nőszövetség felveszi Bíró Sára nevét. A templom kertje parkozott, virágokkal beültetett, temetőkerttel határos, szépen karbantartott, rendezett. Jelenleg a templom javításra szorulna, de pénzhiány miatt a templom állapota napról-napra romlik. A sok elvégzett átalakítások után, az elmúlt időben, ma már csak a szószékkel szemben levő ablak tanúskodik templomának gótikus jellegéről.

A falu a történelem folyamán megőrizte tiszta magyar jellegét, valamint egyfelekezetiségét. 2003-ban 428 református él a faluban. Jelenleg a Zilahi Egyházmegyéhez tartozik.

Papp Lajos: Szilágyság 65 református templomának képes krónikája