Szér (románul Ser) falu Romániában, Bogdánd községhez tartozó település, Szatmár megyében. Nevezik Szilágyszérnek is. Sámson és Szér között van Szértelek nevű szántó. Szertelek a tőle kissé délre eső Kusaly várához tartozott, melynek romjai a Hegyes Bércen álltak, s az 1900-as évek elejének leírásai szerint még láthatóak voltak. A trianoni békeszerződés előtt Szér Szilágy vármegye Szilágycsehi járáshoz tartozott.
Szér nevét 1349-ben említették először az oklevelek Zceertelek néven. Petri Mór szerint nevének további változatai: 1423-ban Zeer, 1461-ben Zerthelek, 1475-ben Zeel, 1494-ben Zertheleke, Szér, 1549-ben Seel, 1570-ben Zer, Szeer, 1570-ben Szer -néven írták. A szer név régi, értelme: sor, házsor, falurész, közös származású embercsoport (nagycsalád, nemzetség, had) településhelye, összetartozó házcsoport főnévből ered.
Földrajzi betájolás
Szatmár megyében, Bábcától délre, Szatmár megye és Szilágy megye határán fekvő Bogdánd községhez tartozó település. Szér település Szatmárnémetitől délre 66 km-re van, Zilahtól pedig 45 km-re, a DN19/E671 jelzésű főúttól nem messze. Megközelíthető Bogdánd felől a 196-os megyei útról, Bogdánd kijáratánál Szilágycseh irányába, mintegy 3 km köves úton.
A település feltételezhetően nem mindig ezen a helyen állt, A köztudatban él egy olyan változat, miszerint az Öszvék nevű határrészről települtek (menekültek) ide az utolsó tatárjárás idején. Szér és Bogdánd között az összekötő köves utat az 1980-as években építették meg. 1989 után a faluban műút készült, öt éve pedig elkészült az aszfalt Szér és a községközpont, Bogdánd között.
1349-ben Zceertelek birtok tárgyában Sarmasági László és testvérei egyezséget kötöttek Sámsoni Istvánnal, ezt az egyezséget Endre erdélyi vajda és szolnoki főispán is megerősítette. 1475 körüli adólajstrom Zeel települést a Jakcsiak birtokaként írta le; Jakcsi János és István között oszlott meg. 1543-ban panaszi Pázmány Péter és Jakcsi Mihály volt Szér birtokosa. 1570-ben Jakcsi Boldizsárt írták a település birtokosának. 1604-ben a Weselényiek voltak birtokosai. 1703-ban Szér Wesselényi István báró, középszolnok megyei főispán birtoka volt. 1797-ben végzett hadi összeíráskor Wesselényi Farkas volt a település birtokosa.
Lakosságának száma 1715-ben 108, 1720-ban 162 (135 magyar, 27 román), 1847-ben 849 lakója volt, kik közül 8 római katolikus, 143 görögkatolikus, 698 református.
1890-ben 822 lakosából 725 magyar, 5 német, 90 oláh, 2 egyéb nyelvű, ebből római katolikus 13, görögkatolikus 90, evangélikus 5, református 688, unitárius 2, izraelita 24 fő volt. A település házainak száma ekkor 150 volt.
1911-ben 977, 1920-ban 834 (744 református, 90 görög katolikus), 1992-ben 899 (856 magyar, 41 román).
Demográfiai csúcs az 1975-ös esztendő, amikor a lakosság létszáma meghaladta a 1150 főt.
A településnek a 2011-es népszámlálás szerint 751 lakosa volt, ebből 718 magyar anyanyelvű.
A református egyház levéltárában található jegyzőkönyvek szerint 1840-ben már működött felekezeti oktatás. Az 1842-es költségvetés szerint 20 Ft-ot adtak a zilahi gimnázium számára, és 50 Ft-ért takarították a rektori házat.
Az 1961/62-es tanévben szervezték meg az V-VII. osztályokat, azelőtt Bogdándon vagy Hadadban jártak a szeri gyerekek.
Széren ma elemi iskola működik (0-4 osztályokkal), a bogdándi Petri Mór Általános Iskola kihelyezett tagozataként.
A faluban létezik kultúrotthon, itt szokták tartani a helyi rendezvényeket.
2018-ban a negyedik alkalommal került megszervezésre a hagyományos Nemzetközi Vőfély-találkozó Széren. A rendezvény egy hagyományos lakodalom teljes egésze köré épül: van menyasszony és vőlegény is illetve a vőfély – jelen esetben vőfélyek. A lagzit levezénylő vőfélyekből ugyanis tizenkettő van, akik nem csak Erdélyből érkeznek, hanem Kárpátaljáról, a Felvidékről és Magyarországról is. A program már szombaton elkezdődik disznóvágással, a vasárnapi menüsor a hagyományos konyha ízeit vonultatja fel, amely levesből és disznósültből áll. A találkozó menete a következő: a vőfélyek felosztják maguk között a lakodalmat, más búcsúztatja a vőlegényt, más kéri ki a menyasszonyt, vagy éppen dicséri a levest vagy a sültet. A cél az, hogy a lakodalomban minden vőfély bemutathassa az általa követett és ápolt hagyományokat.
A szatmári Friss Újság nyomán: http://www.frissujsag.ro/egymasnak-adtak-a-rigmust-a-vofelyek-szilagyszerben/
Szilágyszér református temploma
Állítólag Szér településen 1470-ben már volt egy kéttornyú kőtemplom. Helyére épült az eredetileg rózsamintás mennyezetes jelenlegi templom. Utólag ezt kékre festették és felírták a templomépítés évét: 1793. Az Úrasztal eredete ismeretlen, a szószéket fából faragták. Igen sok úrasztali terítőt megőriztek a szeriek, mind a három méretből (ti. e vidéken az Úr asztalát nagyobb, közepes és kicsi abroszokkal fedték).
A templomnak két harangja van. A kisebbiket 1857-ben öntötték, rajta ez olvasható: Öntötte Pap Antal Szatmáron 1857, a nagyobbik harang formájában hasonlít a kisebbikhez, felirata: Isten dicsőségére öntetté a szeri református egyház az 1929. évben. Öntötte Hónig Fr. Aradon. A templom orgonája hat regiszteres, 1887-ből való, Kolonics István kézdivásárhelyi mester 182. műve.
A kusza birtokviszonyok tükröződnek az egyházi életben is, tartozott Kusalyhoz is, a hadadi várhoz is, első papja közös volt Erkeddel, Erked leányegyháza volt Szernek.
Az egyházi nyilvántartást 1778-ban kezdte vezetni Krasznai Sámuel lelkipásztor. Az első önálló papját, Szombati Istvánt, a Szatmáron tartott zsinat delegálta 1711-ben.
Szilágyszéri Református Gyülekezet
Elérhetőség: Szilágyszér 145. sz. Mobil: 0745-785234.
Lelkipásztor: Csűrös Róbert
Szilágyszér Bogdánd községhez tartozik, a polgármesteri hivatal és a helyi tanács ott működik.
A Helyi tanács tagjai közül egy szilágyszéri: Szilágyi Antal Attila
Alapítás 2018. Nem bejegyzett
Cél, tevékenység: helyi néptáncegyüttes, a Széri Kukurók háttérintézménye
Elérhetőség: Szilágyszér, 13.sz. Mobil: 0768-002589. Villámposta: vargagabi3@freemail.hu
Vezető: Varga Gabriella
Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 422–426. http://mek.oszk.hu/04700/04750/html/468.html
Szabó Zsolt (szerk.) Szilágysági magyarok, Kriterion, Bukarest, 1999.